Pro Domo, 1940. január-június
1940-04-27 [1300]
, Pro domo. Az alábbiakban félhivatalos tájékoztatást bocsátunk a t. Szerkesztőségek rendelkezésére. L tájékoztatásnak nem az a célja, hogy a t. Szerkesztőségek szórói-szóra és a forrás megnevezésével közöljek, hanem, hogy megírandó közleményeik vezérfonalául szolgáljon. Me o- M/L Az utóbbi időben a közönség érdeklődése érthető módon az árkérdés és munkabérprobléma felé fordul. Ma már k&tudomásu, hogy minden országnak elsőrendű erdeke fűződik az . árszínvonal változatlanul való tartásához. &z a háborús viszonyaik közt, amikor a " nyersanyagok forgalma számos akadályba ütközik,és a nyersanyagárak mellett a szállítási költségek is jelentős mértékben emelkedtek, nem könnyű feladat, A kormányok azonban messzemenő intézkedéseket foganatosítanak az árszínvonal lehető rögzítése érdekében, mert a közelség széles rétegeinek, közöttük pedig elsősorban a fixfizetéses alkalmazottaknak /tisztviselő A munkás, stö./ megélhetése a legszorosabban összefügg s létfentartási költségek alakulásával, aüftlános tapasztalat szerint ugyanit a gazdasági élet változásait a fizetések és a munkabérek csak bizonyos időeltolódással tudják követni és így az árszínvonal változásai a legérzékenyebben a fixfizetéses rétegeken,érinti, * magyar kormányainak ebben az irányban tett erőfeszítései ^sikeresek voltak, Amíg ugyanis Európa legtö&b országában jelentős mértékben emelkedett a létfentartás költsége, addig nálunk bizonyos átmeneti ingadozásoktól eltekintve, alig változott. így a Központi Statisztikai hivatal lctfentartási jelszáma szerint az előző évek átlagától alig mutatkozik egy-kéjpontos eltérés. 1937-ben a létfentartási jelszám 102.5 volt, 1938-ban 103.1. 1939-ben 101.6, a folyó év első három hónapjában pedig 103,9, 105.1 es 105.4, végeredményben tohát nagyjában sikerült a létfenntartási költségeket egyazonszinten megtartani. Természetes, hogy, bar minden erőfeszítést megtettek, nem kerülhető el a normális gazdasági viszonyok között is előforduló kisebb ingadozás, A kérdés most már*az, hogy ezt a széles néprétegek érdekében miképpen iehet kiegyenlíteni, h bérek azonnali emelése nem helyes megoldás, mert ez egyrészt általános drágulást indítana meg, másrészt pedig épen a fixfizetéses dolgozók bére követné a leglassabban az árak emelkedését, Vég^ eredményben tehát a pénzben kifejezett bér /nominális bér/ emelkedne ugyan, • * i Kc'v* /ypálbér/ csökkenne, mert a munkás több pénzért keve- "
