Pro Domo, 1940. január-június
1940-01-25 [1300]
Az alábbiakban félhivatalos tájékoztatást bocsátunk a t. szerkesztőségek rendelkezésére a német-magyar gazdasági tárgyalásokról, 5 » £ A közelmúltban tartott magyar-német külkereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban, a Pester Lloyd hosszabb tanulmányt közöl, amelybon megállapítja, nogy a gazdasági kapcsolatok Magyarország és a Német Biroda.lom közt az el mull; évben is mindkét ország érdekeinek megfelelően fejlődtek, 1939-ben kereken 300 millió pengő értékű magyar árut vittünk ki a Német Birodalomba és közel 240 millió pengőért vettünk német árukat. Ez a forgalom épen a kétszerese annak, amit a világgazdasági válság mélypontján, 1933-ban bonyolítottunk le Németországgal és Ausztriával, de még mindig nem közelíti meg a világválság előtti forgalmunkat, amely 1929-ben erte el tetőpont iát. Akkor ugyanis Németországban és Ausztriában összesen röbb mint 430 millió pengő értékű magyar árut helyeztünk el és behozatalunk a két országból 350 millió pengő értéket képviselt. Az az ujabban gyakran haagoztatott állítás tehát, amely szerint manapság a Német Birodalommal túlzottan nagy, a magyar közgazdaság erőviszonyait meghaladó forgalmat bonyolítunk le, a korábbi viszonyok ismeretének hiányán alapul, hiszen a mostani forgalom még mindig 30 százalékkal kevesebb Dint az^ amely a világgazdasági válság előtt a szabó, dgazdálkodás idején minden kényszer nélkül, egyedül a földrajzi és gazdasági adottságok alap ián kialakult .Hasonlóképen a magyar-német árucserérergalom felületes ismeretére vezethetők vissza az olyanféle állitások, amelyek szerint a Német Birodalom mai nyersanyaggazdálkodási viszonyai folytán Magyarország nem kapna télies értékű ellenszolgáltatást a németeknek szállított értékes árukért, mert ezek ellenében ma - a korábban kapott nyersanyagok és félgyártmányok helyett - kizárólag kész árut lehet kapni, ezek behozatala pedig a magyar ipar rováséra történik, A tanulmány részletes táblázatban hasonlítja össze az 193 9* évi magyar-német forgalom összetételét az 1929, évivel és megállapítja, hogy egyes nyersanyagokból /gyarmatáruk^ nyers fémek, fa, nyers bőr stbi/ valóban kevesebbet kapunk Németországból mint 10 évvel ezelőtt. Ezzel szemben több fontos áruból jelentősen fokozódtak a német szállítások. Ilyen áruk a szén, koksz, a papiros gyártás alapanyaga a cellulózé, továbbá a műselyem és a különféle mesterséges fonóanyagok. Mindezt figyelembev éve megállapítható, hogy ma körülbelül 40 millióval kevesebb értékű nyersanyagot kapunk Németországból mint 1929^-ben, de ugyanakkor tárgyilagosan meg kell állapítani azt is, hogy a gabonából, takarmányokból, magvakból és ipari nyersanyagokból Magyarországa is épen 40 millió pengő értékűvel kevesebbet ad el a Német Birodalomnak mint amennyit 10 év előtt Németországnak és Ausztriának eladott. Ezeknek 8Z áruknak a kivitelét ugyanis részben eiirányitottuk más piacok felé, ahol szabad devizáért adhattuk el őket és abból vásároltuk meg azokat a nyersanyagokat, amelyeket azelőtt Németországból vásároltunk. Mint ebből látható, azt a kiesést, amely egyes német szállításokban bekövetkezett, részben más fontos német szállítások fokozása, részben pedig a magyar exportnak Németországból való "elterelése 1 * és az igy nyert devizabevétel, egyenli tette' ki, nempedig a "felesleges készárubehozatal" fokozása.
