Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)

1938-10-09 / 231. (4674.) szám

4 'Pragm-TVWAar-hirla© 1938 ofctőber 9, vasárnap* Köszöntő A KAZINCZY TÁRSASÁG születésnap] ára Í898—Í938 október 9. KASSA. — Van Haydnnak egy különös zenekari szerzeménye, a „Búcsú Szimfónia". Abból az alkalomból irta 1772-ben, hogy mecénása, Esterházy Antal herceg, a kis­martoni földesur, az akkori gazdasági vál­ság nyomása alatt feloszlatta udvari .zene­karát. melynek Haydn volt a karmestere. A bucsu-hangversenyen játszatta el a „Gott erhalte" világhírű komponistája ezt a mü­vet. A szimfónia még teljes zenekarral kez­dődik s két tételén át semmi különös nincs benne. A fináléban egymásután hallgatnak el a szólamok. A muzsikusok sorra össze­pakolják hangszereiket, elfujják gyertyáikat s elosonnak. Egyre fogy a zenekar, üresebb lesz az összhang, sötétebb a terem. *— Már csak hárman állanak a dobogón: a karmes­ter, a pikulás és a nagybőgős. A fuvolás is búcsúzik. A bőgős szólóban játsza a „mély" fájdalmu zárótémát s ő is elmegy. A kar­mester lemondóan integet még az elnémult zenekar üres helye felé. mintha jelezné, hogy volna még mondanivalója, aztán j könnyes szemmel hajlik meg a közönség előtt s ellujja az utolsó pislákoló gyertyát is. Csend lesz, siri csend és csak sötétség. Az nnekdóta úgy tudja, hogy a szellemes. ^ zeneszóbar kifejezett szemrehányás annvi-.1 ra megdöbbentette a herceget, hogy Haydn­nak életjáradékot biztosított s mihelyt mód­ja lett hozzá, újra megszervezte a zenekart í is. | ... De a karmestert, aki Kismartonból lendült a világhír felé, már — Londonból kellett visszahívni... * A modern magyar nemzeti kultúra fejlő­désének nagy szimfóniáját fordított sor­rendben lehetne megírni. Valahol Isten háta mögött, Bányácskán. a hegyközi kisfaluban kicsi gyertyaláng gyűlik a vak sötétben. A kotta, melyre sá­padt fén>e vetül, — mi tagadás — idegen melódiát árul. Egy árva pánsip szólal meg a fojtott csöndben. Aki játszik rajta, mű­vész lehetne a javából, van ízlése, ihlete és iskolája, mi haszna, ha hangszere, — a ma­gyar nyelv — ütött-kopott, szinte föld alól kiásott, elavult szerszám. Mindegy! A fa­natikus muzsikus csak fújja a dallamát, sok. sok változatban. Mit bánja, hogy kevesen hallgatják, mit, hogy sokan kacagják is. Nem is a maga művészetével törődik talán, inkább a hangszert babusgatja, fejleszti. Hív és biztat a játéka. És az egyre tökéle­tesebbé. ujjáteremtett hangszer muzsikájára jönnek mások, uj muzsikusok. Mindenki meg gyújtja a gyertyáját s uj kottát tesz ma. ga elé. Ez francia sanzont, drámát, szonet­tet az klasszikus ódát, paeant. A harma­dik szentimentális német Lied-et, vad bal­ladát. Van, aki füle után dúdolja a magyar nép le sem irt dalát. Nagy a zűrzavar, de — termékenyítő. Kassán már hárman vannak együtt, de ketten összekülönböznek azon. ki legyen a karmester. Mindegy! Azon az egy kicsi lángon már igen sokan felgyújtották gyertyádat szerte az országban. Túl a Du­nán, a Kárpátok alján, Erdélyben s az Al­föld szivében, Debrecenben. De „különor- szágban" is. A bécsi fényes császári udvar­ban éppen úgy, mint a brünni Spielberg földalatti kazamatáiban, vagy Kufstein ég­bekiáltó tömlöctornyában. zínczy Ferenc íntonált elsőbben: az európai­sággal megtermékenyített, magyar nemzeti gondolat ♦ Jöttek. Előbb elszigetelten egyes, nemesebb szándékú egyének, majd szervezett intézmé­nyek. Kisfaludy Társaság. Akadémia stb., az ország szivében, más irodalmi egyesületek, kultúrkörök a vidéken. Ezek majd mind­egyike az egykor ott- fellobbanó lángszitók nevéről elnevezve terjesztik a világosságot és őrzik a tüzet a vissza-visszakisértő éjsza­kában is. Jöttek egymásután, ahogy a hely jelentő­sége s az idők teljessége elkövetkezett Ahogy az utódok megértették a pátrónusaik nevének szimbólikus értelmét, „nőmén est omen"-jét * Kassán a múlt század kilencvenes éveinek elején ért meg ennek az ideje. 1893-ban egy­szerre két kulturegyesület is alakult ennek a tettbe kivánkozó vágynak az igazolásául: a „Kassai Irodalmi Társaság” és a „Kassai Hírlapírók Otthona”. örök magyar jellemvonás, hogy gyakorta több bennünk a jószándék, mint a tettre való készség. A két egyesület is többet markolt, mint amennyit fogott. Az akkori Kassán job­bára még csak a magyar nyelv lett úrrá. nem a — Széchenyi értelmében vett magyar „nemzetiség”: a kultúrát teremtő és terjesztő műveltség, önfeláldozás és akarat. Hamar kiviláglott az igazság, hogy egy több lenne, mint kettő, mert a két egyesület csak szét­forgácsolta az erőket s mert személyi ellen- tétéi miatt a két tábor se tudta fölszivni mind őket Éppen a legértékesebbjét, éppen azokat az egyéniségeket, akik finomabb ösz­tönükkel húzódoznak a kicsinyességtől. A világosan látók hamarosan fölfedezték mindkét egyesület bekövetkezett pangásá­nak az okát s dr. Nyulászy János már 1896- ban fölvetette a fúzió eszméjét. Két évig tar­tott a huza-vona a „szerzett fog’1 és a „presztízskérdés” körül. Előbb ..Kassai írók és Hírlapírók Otthona” névvel igyekezett a tíztagú közös bizottság közös nevezőre hoz­ni a — két törtet, de a komplikált cim elle­nére is csak tört maradt az. És akkor jött segítségül Kazinczy Ferenc szelleme. A jóakaratu szellemi munkások, akik. ha meg is alkudtak egymással a „kompromisszumban”, mégsem érezték a ne­vet célt-kifejezőnek. Kazinczy nevének szimbólikus értelmében fönntartás nélkül, őszintén és véglegesen meg tudtak egvezni. így alakult meg a felületesen összeolvasz­tott két eovesület önfeláldozása árán a Kazinczy Kör” 1898 február 2-án. Kifelé, a közönség felé alig telt több egyelőre az elvben egyesült erőkből, mint március idusá­nak fényes és tartalmas megünneplése, annál intenzivebben indult meg befelé az- építő, alap­vető, rendszerező munka. Az alapszabályok jó­váhagyásának várakozási ideje alatt szervezték meg a Kör ét szakosztályát a rendes tagokká választott kulturexők szakszerű munkába állítása végett. Tudományos, szépirodalmi és hírlapírói szakosztályokat kívánt meg az akkori Kassa kulturigénye, ezeket építette ki az Ideiglenesen megválasztott vezetőség. Mire elkészült ezzel a nehéz, de lelkesedéssel legyőzött munkával, beérkeztek (julius 23.) a jóváhagyott alapsza­bályok s a Kazinczy Kör megtarthatta 1898 október 9-én első, rendes, egyben tisztújító közgyűlését Ez a nap a mai Kazinczy Társaság valódi születésnapja, mert ettől számítható az a máig tartó rendszere^, intenzív és extenziv irodalmi és kulturmunka, mely előbb teljesen átformálta az addig még vidéki kisváros lelkiségét s ké­sőbb megerősödve, öntudatosodva bekapcsolta Kassa városát, — nem egyszer, mint vezető szólamot, — az országos kulturfejlődés nemes szimfóniájába. ★ Köszöntőt mondunk a negyvenéves Kazinczy Társaságra születése napján! Negyven esztendő. Három nemzedékváltás hol ragyogó, hol borús, hosszú időtartama. Lesz talán alkalmunk arra, hogy részletesebben Írjuk le a negyven év eseményeit, ma inkább csak emlékezzünk. Azokra, akik Kassa városának feléledő kulturélet-vágyát megtestesítették a Ka­zinczy Körben. — De sokan elmentek már azok közül, akik negyven év előtt, fiatalon, tehát jö­vőbe nézőn tudták, mit kell tenniök! Am, akik el is mentek, akik kevesen, őszült fejjel velünk emlékeznek életbe indulásukra, igen sokan kö­zülök az ő szűk vidéki „Kör“-ükből az egye­temes magyar kul túr életbe nőttek bele. Ott olvassuk az alapitiók közt dr. Juhász An­dor nevét, aki a Kir. Magyar Kúria elnöki mél­tóságában fejezte be közéleti pályáját Ott Bu- bics Zsigmondnét, kinek nemes alakja ma is él az emlékezetünkben, szinte agy, mint egy rene­szánszkori egyházfejedelemé. Ott Révész Kál- mánnét. az országos hirü református püspökét. Ott dr. Nyulászy Jánosét, aki a magyar köz­gazdasági élet vezető egyéniségei köré emelke­dett. Dr. Takács Menyhértét, a nagy jászóvár! prépostét, Gödöllő megalapítójáét. — Dr. Bla- nár Béla, Kassa város utolsó magyar polgár­mestere. — Varga Kálmánnak, a debreceni gaz­dasági főiskola volt igazgatója. — Kemény La­jos, Kassa tudós levéltárosa. — dr. Katona Mór és Esterházy Sándor jogtudósok. Péehy Zsig- mond. Abauj-vármegye nagy főispánjainak egyi­ke, dr. Csiszárik János, a kiváló egyházdiplo­mata, Bartóky Mária, a mi „Nagyasszonyunk" nagyasszonya, dr. Grosschmid Géza volt szená­torunk, Lengyel Menyhért, a világhírre emelke­dett Író. Schallcház Lipót. a város nagy mecé­nása s igen-igen sokan mások írták be nevüket kitörülhetetlenül a város s a nemzet kultúrtör­ténetébe azok közül, akik együtt ültek negyven évvel ezelőtt a Kazinczy Kör keresztelő-lako­máján. ★ Ma csak emlékezünk róluk a hála egyszerű. Könyvtár-kalauz a világesemények sodrában Mi minden található egy világlap szerkesztőségi könyvtárában 7 Hovatovább összhangba Igazódik a kako­fónia, tömörebb lesz a harmónia, nemesebb a hangszin. Az ódon hangszer is megneme­sedik. Az újjávarázsolt magyar nyelv száz és száz regiszterével mindent ki tud már fejezni, mit érez, mit akar a költészet csodamuzsiká­jától megváltott magyar lélek! És mire a mindenre elszánt lángszitó „Szent öreg”-gé eszményül s leszorul a kar­mesteri emelvényről, hogy helyet adjon a „fiatalok"-nak, diadalmasan zeng, zug, min­den kis, magyarlakta zugot betöltőn az isteni szimfónia százak pompás, szervezett összjá- tékában. És sok százezren hallgatják is. a magyar nemzet minden rendjének szebb lel­kei. Ha van is itt-ott diszharmónia, az csak arra jó, hogy kifejezőbb legyen a „feloldás" s a „kontrapunkt" is lüktető „fugában" viszi tovább időtlen idők felé a nagy „opuszt”, melynek vezető szólama máig is az, amit Ka­Az újságolvasó gyakran csodálkozik, hogy lapjában a legkülönbözőbb eseményekről milyen bőséges tudósítást és kommentárt kap még ak­kor is, ha azok az események közvetlenül lap­zárta előtt érkeznek a szerkesztőségbe. Termé­szetes, hogy minden kérdésnek megvan minden nagyobb lapnál a maga szakértője, viszont az is magától értetődik, hogy az egyes munkatársak szakismeretein túl megfelelő kézikönyvtárra is szüksége van a lapnak, ha hivatását pontosan teljesíteni akarja. A szerkesztőségi könyvtár különösen a kül­földi világlapoknál rendkivül fontos szerepet tölt be. Ez a szerep olyan mozgalmas időkben, mint például a mai, még jelentősebb. G. W. Lindner, a New York Héráid szerkesztőségi könyvtárosa Így állítja össze azt az irodalmat, amelyre egy jól felszerelt szerkesztőségi könyvtárban szük­ség van. 1. Általános müvek: szótárak, enciklopédiák, továbbá szakenciklopédiák az építészet, festé­szet, hittudomány, jog, művészet, zene és orvos­tan köréből; évkönyvek, atlaszok, helységnév- tárak és menetrendek. 2. Életrajzok: életrajzi szótárak, kortársak lexikonja (Who’s wbo), foglalkozási címtárak, egyesületek és klubok taglistái, városok és álla­mok jubileumi és egyéb albumai. 3. Hivatalos nyomtatványok: parlamenti napló, állami és városi kiadványok, törvények és ren­deletek tára. 4. Utazási könyvek (Baedeker). 5. Modem kézikönyvek a tudás minden ágá­ból, lehetőleg nagy illusztratív anyaggal. 6. Minél gazdagabb és rendszerezett képanyag. 7. Pontos kimutatás a lapban korábban meg­jelent cikkekről abc-mutatóval. 8. Lapkivágások. Persze: mindezzel a segédeszközzel kevés szer­kesztőség dicsekedhetik, de amelyiknek könyv­tárában a fentiek mind megtalálhatók, elmond­hatja. hogy semmiféle esemény nem találhatja készületlenül. I wKvezÉi B.-BV/TRICa ^ de őszinte szavával. Emlékezünk és lelkiismeret- vizsgálatot tartunk, méltó volt-e a folytatás ah­hoz, amit ők elkezdtek. Büszkék vagyunk rá­juk, de büszke az elődeire csak az lehet, aki a saját felelősségtudatát beléjük érzi s számot vet magával, büszkék lehetnének-e ők is az utód­jaikra. Úgy érzem, a mai Kazinczy Társaságnak nincs oka szégyenkeznie a szerencsés és jól megalapozott kezdet folytatásáért. Hogy mi ad­ja ezt az öntudatunkat, lesz alkalmunk adatok­kal igazolni, ma köszöntsük a jubiláló Társasá­got s kívánjuk neki őszinte szívvel, hogy ne teljesedjék be rajta a nagy életválságban a — „Bucsuszimfónia" szomorú végzete. Máriássy Béla sírjánál EPERJES. — Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy dr. Máriássy Béla, Sáros-vármegye volt árvaszéki elnöke szeptember 30-án 67 éves korában elhunyt Az eperjesi magyarság nagy halottját a részvét impozáns megnyilatkozása mellett temették el a római katolikus egyház szertartása szerint A gyászszertartás után a sír­nál Fábry Viktor evangélikus lelkész a magyar­ság nevében megható beszéddel búcsúzott el a magyar kulturélet áldott emlékű vezetőmunká­sától. — Ha a sors megtanítja Is az embert arra, — mondotta többek között, -— hogy sok mindent nélkülözzön, hogy sok mindenről lemondjon, egyetlen vágya mindig megmarad, mert az le­küzdhetetlen és örök:: találkozni, érintkezni, együtt élni emberekkel, akik emberi módon gon­dolkodnak, éreznek és cselekszenek. És ezeknek volt egyik ritka megszemélyesítője Máriássy Bé­la. Jóságos szemeinek nézéséből, hűséges baráti kézszoritásából, szavainak, beszélgetésének hang­jából valamilyen egészen egyedülálló melegség járta át a szivünket és a lelkünket mindannyiszor, valahányszor társaságában lehettünk. A gondol­kodás nemességének, az érzelmek önzetlenségé­nek és érdeknélküliségének, a szív tisztaságá­nak, a lélek emelkedettségének, az igazságosság­nak. a mindenképpen és minden téren való hű­ségnek az a melege, amellyel csak a tavaszi és az őszi napsugár tud simogatni. Nem vakít és nem perzsel, de megmutatja vagy legalább is megsejteti velünk ezzel a fényével és melegével az igazi életnek azt az Ívelő utíát. amelyen s tö­kéletesedés felé haladva, érdemesekké és mél­tókká válhatunk az élet megélésére. Máriássy Béla ezt az életutat járta és példáz­ta. Olyan volt a lénye, mint tavasszal a mag­vetőnek, ősszel az aratónak lelkülete: imádságot is. áldást is sugárzott Igazi magyar ur, szinarany jellemmel, amelyhez semmiféle árnyék nem fér­hetett és amelyre a pornak legkisebb szeme sem hullhatott Egész férfiú, aki azonban mindig az Isten alá­zatos, engedelmes, hivő gyermekének tudta ma­gát. Leikületében a nemes emberi vonások való­ságos óriása és ugyanakkor mennyországot öröklő, csodálatosan tisztaszivü gyermek. Por­sátorával a földön járó, leikével az eszményiség világában élő, eléggé meg nem siratható, útjelző fény. Egy ritka sugárzású csillag emberi életünk egén, amely most lehullott; de mi tudjuk és ez legyen vigasztalónk, fölemelő, megnyugtató tu­datunk, hogy az ilyen csillaghullás mindig tüne­ményes fénylobbanás, amely bele nem vész az éjszakába, mert önmagát szétszórva válik az alkonyati égnek titokzatos magvetésévé, az esz­ményi életvilágnak termőföldet ápoló és tápláló, rejtett erejévé, amely ébredésre költögetí nehéz álmából a földi élet legszebb és legnagyobb is­teni gondolatát: az igaz embert! Máriássy Béla az volt életében. Halálában is élő drága emléke pedig segítsen meg, hogy mi is azokká válhas­sunk!

Next

/
Thumbnails
Contents