Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)

1938-10-26 / 245. (4688.) szám

2 1938 október 26, szerda* Imréd?: Reméljük a gyors kibontakozást BUDAPEST. ~ Reméljük, I hogy a gyors kibontakozás adva van, mert a szlovák és ruszin nemzettel mi békés, ba­rátságos, gyümölcsöztető együttműködés útját igyekszünk keresni és reméljük, hogy ez sikerülni is fog* A cseh saltő véleménye a magyar ajánlatról PRÁGA* — A prágai sajtó részletesen foglal­kozik a csehszlovák-magyar határrendés kérdé­sével. A lapok első oldalai legnagyobb részét ennek a kérdésnek szentelik. Megállapítják, hogy a magyar válaszjegyzéket Chvalkovsky külügy­miniszter már tegnap ismertette a központi kor­mánnyal. Ezenkívül a jegyzék teartalmával megis­merkedett a koalíciós pártok hatosbizottsága is, amely éppen erre való figyelemmel elhalasztotta a köztársasági elnökválasztásra vonatkozó tár­gyalásait is. A Venkov álláspon ja A külügyminiszter lapja, a Venkov, külön cikkben foglalkozik Kárpátalja kérdésével. E cikkben egyebek között a következőket olvas­suk: — A négy hatalom szívesebben látná a meg­egyezést, mint a döntést. Csehszlovákia részéről a tárgyalást a szlovák és a kárpátaljai delegáció vezeti. Mivel a tárgyalást összállami keretben folytatják, ezért ennek különféle fázisai vannak. A tárgyalásokba közvetlenül és közvetve az ér­dekelt államrészek is beavatkoznak. A legfigye­lemreméltóbb fázisok egyike Kárpátalja kérdése. Csehszlovákia álláspontja az, hogy meg kell tar­tani a kelettel való kapcsolat lehetőségét és Kár­pátalja életképességét. Románia tisztában van azzal, hogy a határeltolással határai száz kilo­méterre elnyúlnának, ami stratégiai szemszögből nem előnyös, elveszítené közvetlen kapcsolatát a nyugattal és elveszítené kárpátaljai román ki­sebbségét. Lengyelország három irányzatot kö­vet Beck külügyminiszter Bukarestben kijelen­tette, hogy a lengyeleknek nincs területi igény­lésük Csehszlovákiával szemben, de úgy látszik, hogy ez a dolog inkább a történelmi országokra vonatkozik, továbbá Szepesre és Árvára, ahol Lengyelország nem igényel vissza területet, ha­nem csak a határvonal megállapítását kívánja. De Lengyelország Kárpátalján sem kíván terü­letet, ám diplomáciailag támogatja Magyarorszá­got, hogy közvetlen határokat szerezzen Ma­gyarországgal. A lengyel körök ezt azzal ma­gyarázzák, hogy Középeurópa teljesen megválto­zott, hogy Franciaország és Angolország már nem mutat érdeklődést Középeurópa iránt ezért ezt az érdeklődést azok az államok kénytelenek tanúsítani, amelyek itt közvetlenül vannak érde­kelve. Lengyelország továbbá attól tart, hogy önálló Kárpátoroszország szervezése esetén erős ukrán mag keletkeznék az önálló ukrán tevé­kenység számára, amely veszélyeztetné a kelet- halicsi békét. Lengyelország igyekszik hatni a középeurópai államokra s arra utal, hogy a nyu­gat nem mutat velük szemben elég pénzügyi ér­deklődést és hogy önmagukra vannak utalva. A szlovák álláspontot Pozsonyban Sidor képviselő fejtette ki, aki azt mondotta, hogy a kárpátoro­szok és a szlovákok között nincsenek komoly el­lentétek, de hogy Kárpátalja a termékeny sík- vidék elvesztésével életképtelenné válnék. Sidor utalt arra is* hogy a kárpátaljai kérdés mindenekelőtt a lakosság és a szomszédok kérdése* Németország kitart „a völkisch" elv érvényesí­tése mellett és visszautasítja egyéb szempontok érvényesülését. A kárpátoroszok önálló kor­mányt szerveztek, országukban saját politikáju­kat folytatják és megtartják területi egységüket. Bródy kormányelnök az Illustrovani Kurier Codzjermi munkatársának kijelentette, hogy a magyarok által eredetileg követelt területen Kárpátalján 92.000 magyar, 75.000 kárpátorosz, 30.000 zsidó és 21.000 cseh él. Egész Kárpát- aljának azonban 66 száazlékos ruszin többsége van. Ilyen a helyzet a kárpátaljai kérdésben az uj tárgyalások megkezdésének előestéjén, — fe­jezi be cikkét a Venkov. Ugyancsak a Venkov azt az eredeti berlini je­lentését közli, hogy berlini körökben nem várják, hogy a prágai kormány százszázalékosan tenne eleget a magyar követeléseknek, hanem csak 50 —60 százalékban s emellett azt a reményt is ki­fejezi hogy Magyarország ezt a csehszlovák ál­láspontot elfogadja. Abban az esetben, ha a tár­gyalásokban újabb szünet állana be, Berlin nem kíván interveniálni és a további kezdeményezést Prágának és Budapestnek engedi át. Nem akarja ugyanis azt a látszatot kelteni mintha akár az egyik, akár a másik félnek pártját fogná. Berlin csak abban az esetben avatkoznék be, ha nyil­vánvaló volna, hogy a további tárgyalás egyál­talán nem vezet célra. Ebben az esetben német­olasz vegyesbizottság avatkoznék a dologba, amely a vitát eldlöntené, — zárja jelentését a Venkov. A Ceské SIovo Lubienski budapesti útjáról A Öeeké SIovo varsói jelentést közöl, amely ar­ról számol be, hogy Luibieneki külügyminiszté­rium! kabinetfőnök Budapestről való visszatérése után politikai körökben oly hírek terjedtek el, hogy a magyar fővárosban való tartózkodása ide­jén tervet dolgoztak ki Magyarország és Lengyel- ország közös eljárása számára. Azt hangsúlyoz­zák, hogy gróf Lubienski és Imrédy miniszterel­nök, nemkülönben Kánya külügyminiszter tárgya­lásai során az összes aktuális középeurópai kérdést megtárgyalták. Egyebek között gróf Lubienski tájékoztatta Kánya külügyminisztert Romániának a lengyel—magyar közös határ kérdésében elfog­lalt álláspontjáról is. — A magyarokkal való tárgyalások nagyon ne­hezek. A szlovák delegáció nagyon alaposan tár­gyalta meg a müncheni egyezmény egyes résztve­vőinek a javallatait. A magyar kormány azonban, bár követeléseit kimondottan a müncheni hatá­roz mán yokra alapítja, a müncheni javallatokat egyáltalán nem veszi figyelembe és egyelőre ta­lány, hogy mit akar kezdeni. A magyar—csehszlo­vák elintézetlen kérdés nagyon föltartja a cseh­szlovák belső kérdések elintézését, ezek között az elnökválasztást is, mert egyelőre még csak meg­közelítőleg sem mondható még, hogy az uj hatá­rok miként fognak festeni. Národni Listy: A tárgyalások döntő stádiumba jutottak A Národni Listy egyebek között ezeket írja: — Az állam határaira vonatkozó tárgyalások döntő stádiumba jutottak. A magyarok félbesza­kították a közvetlen személyes kapcsolatokat a szlovák és a kárpátorosz meghatalmazottakkal Komáromban, mert úgy érezték, hogy nem elég szabadok velük szemben. Szívesebben tárgyaltak volna Prágával és erős protekciót vártak a kül­földről. Ezt csak elég korlátolt mértékben kap­ták meg. Ezzel szemben alakilag sikerült a fele­lősséget különösen Prágára hárítani, mert más ál'amokkal csak ily módon lehet tárgyalni. A külügyminisztérium ugyanis közös. A csehszlo­vák kormány természetesen gondosan ügyel arra, hogy mindenfajta oly manővert lehetetlenné te­gyen, amely a köztársaság nemzetei között bizal­matlanságot kelthetne és a cseheket terhelné meg az összes követelménnyel, bármiképpen is vég­ződnék a döntés. A csehszlovák kormány a legkisebb intézke­dést sem fogja tenni Pozsony és Ungvár fele­lős kormánytényezőinek teljes hozzájárulása nélkül, ezért a keddi minisztertanácson a ma­magyar követelésekről tulajdonképpen mind­ezek az elsőrendű érdekeltek a szlovákiai és kárpátaljai miniszterek fognak dönteni. Ami Szlovákországot illeti, mindenekelőtt német közvetítésre jelentős haladás állott be a magyar kormány beismerése szerint is. Ez azonban még semmiképpen sem biztosítja azt, hogy a tárgyai lás radikális idegen beavatkozás nélkül sikeresen végződnék. A fő követelések magyar részen azokra a városokra vonatkoznak, amelyekben magyar kisebbség van s amelyek többnyire tisz­ta szlovák vidéken fekszenek. Itt bizony szá­munkra már nincs engedékenységnek helye és ha a magyarok számára 'sincs erre lehetőség, úgy nincs más hátra, mint a nagyhatalmak felső dön­tésének a kikérése. Nemzetközileg bonyolultabb és érzékenyebb Kárpátalja kérdése. Itt nincs dol­gunk csak az etnográfiái vitával, hanem hatal­mi, stratégiai szempontokkal alátámsztott igény- ryel, nevezetesen, hogy Kárpátalja adassák ki a közös lengyel-magyar határ megteremtése végett. A lengyel diplomácia azonban sehol sem talál na­gyobb megértést törekvéseivel szemben. CSALÁNKIÜTÉS ÉS SÁRGASÁG, amely az elrontott vagy ideges gyomor következménye, gyorsan elmúlik tej­diéta és Saratlca gyógyvíz rendsze­res élvezésével. (1—2 evőkanállal 5-ször naponta % órával evés előtt) A határkérdés sürgőssége A cseh nemzeti szocialista A-Zet azt írja, hogy a köztársasági elnökválasztás és az uj alkotmány kérdése csak akkor tárgyalható érdemlegesen, ha a müncheni elhatározásokat végső konzekvenciákig végrehajtották, nevezetesen az uj csehszlovák— magyar határokat illetően is. A lap ezeket Írja: fiyflmöEcsfák, U&xbofcrok, Haifák nagy mennyiségben, dsöreodú mtnőséglwi itányoe áron kaphatók a közismert Voderaciy (Vedréé; arad almi kertészetben poSta Voderady, faipa Bratiidava árjegyzék kfaránstra ingyei Alaplttatott 1846-ben POZSONY* — Ismeretes, hogy a szlovák kormány a pozsonyi vezérpénzügyig-azgatóság el­nökét eltávolította s az elnöki székbe és az egyes osztályok élére uj embereket nevezett Id. Az I. osztály élére Kascáik Albin pénzügyi főtanácsost, a trencséni adóigazgatóság főnökét, a II. osztály élére Dudásek István pénzügyi főtanácsost, a besztercebányai kerületi pénzügyigazgatóság igazgatóját, a VI. osztály élére PoLakoviő István tanácsost, a rimaszombati adóigazgatóság főnö­két, a VII. osztály élére dr. Maixner János ta­nácsost, az eddigi VIII. osztály főnökét, a VII. osztály élére Pullmann Lajos pénzügyi főbiztost, a III. osztály élére pedig dr. Prokop Róbert pénzügyi főtanácsost nevezték ki. A beszterce­bányai pénzügyigazgatóság élére Homiőek Jenő pénzügyi tanácsost, a pozsonyi adóigazgatóság élére dr. Lopey Vilmos pénzügyi főtanácsos,^ a trencséni adóigazgatóság élére pedig Ferjencik Lajos pénzügyi főtanácsos került. Két nap alatt 256 szegény családét részesítettek segélyben a komáromi magyar jétékony egyesületek Meghalt Dómján Elek tiszai evangélikus püspök NYÍREGYHÁZA* — Dómján Elek, a tiszai ágostai evangélikus egyházkerület püspöke hét­főn reggel 69 éves korában hirtelen meghalt* Dómján Eleket tavaly választották meg püspök­nek Geduly Henrik utódaként* Temetése szer­dán délelőtt 11 órakor folyik le s a temetésen a<z egyházi szolgálatot Kapy Béla püspök végzi* Megalakult a léttői Magyar Nemzeti Tanán TÉCSÖ. — Técsőn megalakult a Magyar Nemzeti Tanács a magyar nemzettest különböző egyesüléseiből. Képviselve vannak a Tanács­ban az Egyesült Magyar Párt, a református és római katolikus egyházak, a görögkatolikus ma­gyarság, a magyar iskolák, a PRMKE és a Re­formátus Énekkar, tehát a magyarság minden ré­tege* A lelkes hangulatban lefolyt alakuló gyű­lésen a következő vezetőséget választották meg egyhangúlag: elnök D. Erdő Lajos pártelnök, ügyvezető elnök Isaák Imre református esperes, alelnökök dr. Húpka Péter ügyvéd és Bányász István járási képviselőtstületi tag, pénz tárnok Kékesi Endre képviselőtestületi tag, jegyző Fló- ris Béla református igazgató-tanító, állandó ta­nácstagok Tináira Ernő római katolikus plébá­nos, Lajos András református egyházi gondnok, Bíró István pártjegyző, Kisvárady Ferenc ipa­ros. Választmányi tagok: Némethy Lajos, K. La­jos Imre, Dobőczy István, Batizy Endre, Kegyes Károly, Horváth János, Gojdics Mátyásné, B* Erdő Bálint, Borbély József és Harmath József. A Magyar Nemzeti Tanács kiáltványban fordul a téesői magyar néphez s figyelmezteti azt, hogy vigyázzon az idegeire s ne üljön fel lelketlen pro- vokatőröknek, viselkedjék fegyelmezetten, tel­jes bizakodással és egységesen sorakozzék a Ma­gyar Nemzeti Tanács mögé, forduljon minden panaszával és sérelmével a Tanácshoz, amely bátran száll síkra a magyarság érdekeiért és jo­gaiért. Az alakuló gyűlés bejelentette a Kárpát­aljai Magyar Nemzeti Tanácsba való belépését s táviratban üdvözölte annaik elnökét, dr. Kor- Iá th Endrét. UJ vezetők a pozsonyi vezér- pénzügyigazgatásán élén Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a NAGYASSZONY Kérj’en havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál rnáromi magyar nők pénzgyüjtési mozgalma |is nagy sikerrel végződött. Az adományokjj még egyre gyűlnek. Rögtön a mozgalom l kezdetén 256 szegényt részesíthettek se- f J gcíyben: két nap alatt tízezer korona pénz-* beli segélyt és rengeteg élelmiszert és ruha- j | nemüt osztottak szét közöttük. A szervező- j bizottság vasárnap, október 22-én újabb j í 186 ínséges magyar között osztott ki se- 2 gélyt, élelmiszert s ruhaneműt. KOMÁROM. — A keresztény munkás­szakszervezet és a komáromi jótékony egyesületek vezetősége gyorssegély-moz­galmat indított, hogy megsegítse a nélkülö­ző magyar családokat, különösen azokat, amelyeknek férfitagjai katonának vonultak be f mozgósításkor. A mozgalom nagyszerű eredményt mutat föl: Komárom magyar társadalma pénzbeli s természetbeli adomá­nyok felajánlásában nem fukarkodott, a ko-

Next

/
Thumbnails
Contents