Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-09 / 206. (4649.) szám
1938 szeptember 9, péntek. _______5 jC TaEa.v»«rag!BM A kétszeresénél is többre emelkedett a tanulók létszáma a kassai magyar tanonciskolában Sapák igazgató ur ellenakciói ■ Jegyzőkönyvet vettek fel minden növendékkel, aki átiratkozott a magyar tagozatra KASSA. — (Szerkesztőségünktől.) A kassai [magyar iskolákról szóló beszámolónkból, amely néhány nappal ezelőtt jelent meg, kihagytuk a magyar tanonciskolát. Nemcsak azért, mert ebben az iskolában csak szeptember 7-én fejeződitek be a beiratások, de azért is, mert ez az iskola külön fejezetet érdemel. Az elmúlt tanév [végén már beszámoltunk a magyar ifjúság mostoha helyzetéről ebben az iskolában. Akkori (Cikkünk méltán keltett megdöbbenést a kassai magyarság köreiben, főleg a magyar munkaadók között és bizonyára ennek tulajdonítható, hogy az iparosok és kereskedők magyar szervezetei nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy melyik iskolába iratkoznak be magyar (anyanyelvű tanoncaik. így az idei beiratkozások egészen más képet mutatnak, mint a tavalyiak. A végleges létszám szerint ebben a tanévben több mint száz százalékkal emelkedett a tanulók száma a kassai magyar tanonciskolában. Tavaly az iskolában 57 volt a tanulók létszáma: ez évben pedig 130 tanuló iratkozott be. Ez a példátlan eredmény igazolja a magyar Összefogás újabb sikerét és a magyar közvélemény ébrentartásának nagy szükségességét. Pedig soviniszta oldalról minden kísérlet megtörtént, hogy ez az eredmény ne mutatkozhassék meg. Az a legkevesebb, hogy a beiratásra felhívó hirdetményeket csak szlovák nyelven tették közzé, iioha a törvény értelmében a magyar tanonciskola teljesen önálló, külön felügyelőbizottsággal rendelkező intézmény. De ezen felül a magyar osztályokba iratkozó növendékek az első napokban azt sem tudták, hogy hol kell jelentkezniük. Sapák igazgató, akinek különös „érdemeiről” már megmondtuk véleményünket, úgy intézkedett, hogy semmiféle tábla se jelezze a magyar beiratások helyiségét. iVégre a harmadik napon délben Tost László helyettes polgármester többszörös sürgetésére tették ki az útmutató táblát. Megjegyzendő, hogy a magyar beírások helyiségének nem volt külön bejárata, hanem csak két termen keresztül juthatott él oda a beiratkozó gyermek. A két előző teremben a szlovák osztályokba folyt a beiratás, tehát a I beiratkozóknak módjuk volt eltévedni, különösen, ha egyedül jöttek — ami igen gyakori eset — és nem mertek kérdezősködni. A szlovák tamonclányok beiraftása az egyik földszinti helyiségben történt és ide irányítottak először minden leányt, azokat is, akik a magyar osztályba akartak beiratkozni. A riasztó jegyzőkönyv Mint a többi magyar iskolában is előfordult, a tanonciskolában is számos olyan növendék jelentkezett a magyar tagozatra, aki eddig szlovák iskolába járt. Az ilyen átjelentkezés persze nem ment simán. A növendékekkel — akár a fcanonnciskoia alsóbb szlovák osztályából, akár a szlovák elemiből vagy polgáriból jöttek át a magyar tanonciskolába — jegyzőkönyvet vettek fel és a növendékeknek a legkülönfélébb kérdésekre kellett megfelelniük. Voltak olyanok, akik e szabálytalan zaklatás közben a „keresztkérdések" hatása alatt nyomban elálltak szándékuktól és inkább beiratkoztak a szlovák tagozatra, csakhogy békességük legyen. De voltak olyanok is, akik néhány órával későbben pühul- tak meg — előbb otthon hányták és vetették meg a jegyzőkönyv körülményeit és a várható fejleményeket — és azután jelentkeztek újra azzal, hogy mégis inkább a szlovák iskolába iratkoznak be. (Magunknak sikerült négy-öt ilyen esetet kinyomoznunk. ) Több mint kétszerannyi szakosztály Ilyen kisérő körülmények között még gyönyörűbb eredmény, hogy ebben az évben megkétszereződött a magyar tanonciskola növendékeinek száma. Ez az emelkedés elsősorban azt eredményezi, hogy a szaktanitás alaposan kibővül a magyar tagozaton. Előreláthatólag az eddig is működött kereskedelmi tanfolyamon kívül művészeti-ipari, férfiszabó-, fémipari, élelmiszeripari, építő és faipari, a leányok számára pedig önálló varró-szakosztályok fognnak működni és igy a szakosztályok száma is több mint kétszerese lesz az eddiginek. Itt kell megjegyeznünk, hogy két uj tanárt neveztek ki a magyar tanonciskolába Franko László villamossági mérnök és Bitvai Tibor gépészmérnök személyében. Az igazgató személyében is változás történt, amennyiben Keresz- tessy .polgári iskolai igazgató lemondott erről az állásról és heylébe dr. Orbán László kereskedelmi mérnököt nevezték ki. Elvárjuk, hogy a tanfelügyelőség nem fog gátat vetni a szükséges uj szakosztályok felállítása elé és igy a kassai magyar tanonciskola szép fejlődésnek nézhet elébe. Tudnivaló, hogy ez az iskola, amelyet kivétel nélkül főiskolát végzett tanárak vezetnek, egyik legnívósabb tanonciskola az egész köztársaságban. voltak az elsők, akik a nagy tengeri utakat megnyitották Európa számára, ök merészkedtek elsőnek távoli tengerekre, hogy minden veszedelemmel szembeszállva, csodálatos felfedezésekkel gazdagítsák a világot. Tengerész Henrik és Vasco da Gama örökre beírták nevüket az emberiség kultúrtörténetébe és ezzel együtt a portugál népnek is halhatatlan dicsőséget szereztek. * 1 A megifjodott Portugália a dicső múlthoz méltó' módon egész sereg szociális szellemű épitőmun- kával akarja összekapcsolni a letűnt dicsőséget az eleven életerő bizonyságtételével. A jubileum idejére lebontják Lisszabon nyomornegyedét, kórházakat építenek és helyreállítják a portugál hajózás hires emlékművét, a belemi tornyot. A két jubileumi év folyamán gazdasági és kulturális kiállításokkal, népünnepélyekkel és egyéb látványossággal is igyekeznek majd bemutatni az érdeklődő idegenek számára Portugália múltját és jelenét egyaránt. A paüssztinai ísrrer JERUZSÁLEM. — Szerda este óta újból veszélyes terrorhullám öntötte el Palesztinát. Az országban a telefonvezetékeket majdnem mindenütt elvágták. A kábeleket is tönkretették a terroristák. Egyedül a Jaffából Jeruzsálembe vezető utón több kilométeren leszakítottak minden telefonhuzalt. Az országutakon a terroristák kő- barriká dókat emeltek. Az asugo&i rendőrállomást az arabok felgyújtották. Az incidensek miatt a hatóságok a fontosabb folyami kikötőkbe vezető utakon beszüntették a forgalmat. Szeptember 21-én lép életbe ez uj pozsonyi forgalmi rendelet POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Szeptember 21-én lép életbe Pozsonyban az uj rendőrségi forgalmi rendelet. Eszerint lófogatu kocsi este 9-től reggel 7-ig csak gumiabronccsal ellátva közlekedhetik Pozsony uccáin. A gumiabroncs nélküli kocsikat csak reggel 7 óra után engedik be a város területére. A kerékpárok hátsó sárhányójára húsz centiméter hosszú fehér sávot kell festeni, hogy az éjszakai órákban az autósok könnyebben figyelmesek lehessenek az előttük haladó kerékpárosokra. Tizennégy éven aluli kiskorúak kerékpározása a városban tilos. Ha azonban iskolás gyermekek reggel kerékpáron akarnak iskolába menni, illetve délben hazamenni, külön engedélyt kell erre kémiök az iskola igazgatójának aláírásával ellátott igazolvánnyal. Este 10 óra és reggel 6 óra között a város területén tülkölni tilos. Ezenkívül az uj forgalmi rendszabály bevezeti a helyszínen való bírságolást. Eszerint, ha valaki az uccán fütyül, kiabál, vagy járás közben újságot olvas, papirost, vagy gyümölcsöt dob el, a helyszínen megbüntethető. Portugália fennállásának 800 éves jubileumára készül LISSZABON. — Portugália 1939-ben ünnep- t tett tanúságot, méltó módon akarja megünnepel- ld fennállásának 800 éves fordulóját, 1940-ben • ni a történe’mi évfordulókat s a portugál nép pedig függetlenségének 300 éves jubileumát üli | nagy és dicsőséges múltjára való tekintettel, meg. A kis ország, amely Salazar elnök vezeté- 8 hogy ezekkel az ünnepségekkel világszerte fog- se alatt az utóbbi tiz évben rohamos fejlődésről j laUcozzanak. Ennek a kis nemzetnek bátor fiai HláMÁlcuf {/ott swtü&nty Irta: Csathó Kálmán . (L) Téglavörös ábrazatán nem volt még egyetlen ránc sem és sörteszerü haját látva önkéntelenül arra gondoltam, micsoda erőlködésbe kerülhet ezen a hajon végighuzni a sürüfésüt. Talán nem is szokta süriizni? — tűnődtem egy pillanatig és csak akkor nyugodtam meg, mikor a két hatalmas, szórólapátnyi, izmos kezére néztem: neim! ezek számára nincs nehézség, legfeljebb a fésű csorbulhat ki, ha gyenge anyagból van, eközt a haj és kéz között. Régen nem látam és most is csak véletlenül akadtam vele össze a kávéházban, ahová azért néztem be vacsora után, hogy a hetilapokat átböngésszem. — Remek színben vagy, Simon! — szóltam. í— Rajtad nem fog az idő. Fiatalabb vagy, mint valaha! — Hát affelől nem is panaszkodom! — mosolygott. — ügy bírom magam még, mint akár húszéves koromban!... Pediig elmúltam hatvankettő! Tudtam, hogy jóval öregebb nálam, de azért ennyinek mégsem gondoltam. Bátran mondhatott volna negyvenkettőt, akkor is azt gondolta volna az ember, hogy jól tartja magát. — Nem látszik rajtad! — Hát nem is panaszkodom!... Nincs hála Istennek semmi hajóim, csak épipen pénzem nincs és keservesen kell dolgoznom, hogy megélhessek. De most egy kicsit kezd virradni!... Megyek Kisázsiába erdőt mérni... És talán sikerül egy kis vadászathoz is hozzájutnom ... ügy értem, komoly vadászathoz... És megint kinn alhatom Isten szabad ege felatt.. Legalább egy darabig•. — Hol lakói most? — kérdeztem. — Gödön. — A család? Hogy vannak? — Köszönöm!... Gizi, a feleségem, vesződik a kis gazdasággal, a gyerekek meg már nagyok... A leányom menyasszony, a fiam önkéntes... — Hogy eltelik az idő! — bólintottam. — Egészen aprók voltak, mikor utoljára láttam őket. A diskurzus nehezen indult és csupa banalitás körül forgott eleinte. Bármennyire örültem is az első pillanatban a találkozásnak, kezdtem magam szidni, hogy mért kellett nekem idejönni, ahelyett, hogy beültem volna a klubom olvasótermébe, ahol senki sem zavar. Simon azonban maga sem szerette a köznapi unalmat és mert rokonlelket sejtett bennem, csakhamar áttért arra, ami a gondolatait egyedül foglalkoztatta ebben a pillanatban: a kisázsiai vadászati lehetőségekre. Tiz perc múlva pedig ennek a kapcsán már benne voltunk a kedvenc témájában, a har- gittai zergékről szóló kimeríthetetlen történetekben. — Hidd el - mondta — számomra csak az volt az élet! Mióta Erdélyből eljöttem, félember vagyok. Nem bírom megszokni ezt az agyoncivilizált világot. Mikor fenn bolyonghattam kedvemre a havasokon, néha egy hétig is egyfolytában, anélkül, hogy embert láttam volna ... — Hát igen! — szóltam közbe. — De azt hiszem a feleséged egy cseppet sem bánja, hogy most nem kell annyit aggódnia miattad. Hiszen tudom, mert beszélted, hogy akkor is akárhányszor kilopta indulás előtt a hátizsákodból -az elemózsiát, csakhogy kénytelen! I légy hamarább hazatérni... — Ó! — legyintett. Az nem Gizi volt! Gizi okos asszony és nem tesz ilyet!... Azt még szegény első feleségem csinálta velem! Szegény Flóra!!... Aki bolondos volt egy kicsit! Nem is egy kicsit! Nagyon!... Egyszer ott is hagyott!... Mindjárt az elején... — Igazán? Hogy hogy? — Tudod, különös természetű asszony volt!... Kedves és jő, az igaz ... Nagyon müveit is. De bizonyos dolgokhoz nem volt semmi érzéke ... csodálatosképpen. És meglehetősen túlzott is volt. Ezért aztán nehezen is szoktunk össze nagyon. Huszonnégy- éves voltam, mikor elvettem. Voltaképpen eszem ágában sem volt házasodni, de az édesanyám a fejébe vette, hogy megházasit, mert azt gondolta, hogy ezzel le fog tudni szoktatni arról, hogy folyton az erdőt bújjam. Akkor már a magam ura voltam, az édesapám után átvettem a nagy erdőgazdaságot és nagyúri kényelemben éltem ... Flórát az édesanyám szemelte ki számomra. Nagyon előkelő, úri családból származott és gyönyörű volt. Olyan gyönyörű, hogy első látásra nekem is mindjárt megtetszett és nem találtam benne semmi kellemetlent, hogy szótfogadjak az édesanyámnak ... Nagyon rövid udvarlás után eljegyeztem és ómig vőlegény voltam, nem is volt a dolog terhemre egy pillanatig sem. Másfélórajárásnyira laktak tőlünk, az erdőn keresztül lehetett hozzájuk jutni és ezt az utat rendesen Tóháton, havas időben sível tettem meg oda is vissza is ... Hazafelé mindig éjszaka, ami különösen kedvemre való dolog volt. Akárhányszor megesett, hogy disznót lőttem hazaimenet, kétszer akadtam medvére és az egyiket agyon is lőttem, sőt egyszer volt egy érdekes farkaskalandom is. Hanem mikor kezdett közeledni az esküvő napja, megijedtem, mert eszembe jutott, hogy ezentúl vége a szabad kóborlásaimnak, ezentúl azt fogják követelni tőleim, hogy otthonüljek. Vége a szabadságnak, most már csali a legkülönbözőbb -ürügyekkel .fogok -tudni -eb szabadulni hazulról, hogy kedvemre járhassam az erdőt meg a hegyeket... Az oltár előtt nem bírtam egyébre gondolni, csak erre és úgy meg voltam ijedve, mint sem azelőtt, sem azóta soha semmitől. A háborúiban is voltam egypár nehéz helyzetben, de hát ott csak a halálról volt szó, nem az élve való eltemetésről... A lakodalmi ebéden úgy ültem, mint a halálraítélt. A feleségem nagyI bátyja, egy öreg, nyugalmazott tábornok, aki a család feje és dísze volt, hosszú szónoklatot mondott a házitüzhelyről és más hasonló meleg dolgokról, amiktől azonban én rettenetesen fáztam és folyvást csak arra gondoltam, hogy hát hogy is lesz ez ezentúl? örökre oda vagyok láncolva ennek a lánynak a szoknyájához? Ez a tudat őrjítő volt és éreztem, ki kell találnom valamit, hogy a történtek ellenére is megtarthassam a szabadságomat.... Értsd meg: nem a szerelmi szabadságomat féltettem. A fene törődött ilyesmivel!... Szívesen megesküdtem volna mégegyszer is arra, hogy holtáiglan és holtomiglan hű maradok hozzá, és meg is tartottam volna az eskümet, csak attól ne kellett volna félnem, hogy ezentúl, ha egy medvenyomra akadok, aminek a kibogozása esetleg napokba kerül, ott kell majd hagynom az egészet, mert vár otthon az asszony. Meg attól, hogy simi fog a nyakamon, hogy ne menjek... É's egyáltalában, hogy mi lesz, ha esetleg beteg lesz, ő, vagy majd a gyerekek és nekem otthon kell ülnöm mellettük, mialatt a vadorzók kiszedik a csapdáimból a nyusziét. Az egész jövő olyan kínosnak és sötétnek látszott, hogy a rámváró szerelmi boldogság egészen elenyészett mellette. Szerelem?!... Aminek az az ára, hogy le legyek kötve egész életemre. Rab legyek és számadással tartozzam minden lépéseimről valakinek!... Megnézte az óráját, mire megkérdeztem: — Hánykor indul a vonatod? — Nem vonattal megyek! — felelte. — Hát? — csodálkoztam.
