Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-04 / 202. (4645.) szám
1938 szeptember 4, vasárnap* <PraCT-yV\AG^SRHTRMI> 9 látogatás A cári tiszi, meghatni ■ aki a vörös Oroszországba hazament A nagy orosz iró csodálatos honvágya Hogy szegény öreg Kuprin Sándor mégiscsak Leningradban hunyta le két álmodó, kék szemét, azon én, aki itt ismertem a párisi száműzetésben, mint könyvkötőt a Port de Passy-nál, a legkevesebbet sem csodálkozom. Nem azért, mert bizony rosszul ment neki, szegénynek. „A hátaslovaimat siratom legjobban”, mondogatta gyakran nekem. „Lovastiszt voltam és igazán nem tudnék ló nélkül élni. Azért is költöztem ide, az auteuili versenypálya mellé. Az ablal ómból nézem minden reggel a , c • ppokat; személy szerint ;v • - *mJ versenylovat és : ■ én ^ánistállóm vol- ytér összes istállói- b»z-: igén ment az öreg dogatta bár, hogy I vsa;-. vc..s-::uyioiállója van Auteuil- ::cg nagyúri parkja is.vtudniillik _.wis de Boulogne az ablakai előtt, ezek az ő ablakai mégiscsak szuterrénablakok vol-, tak: mondjuk ki őszintén: a világhírű regényíró egy pincelakásban nyomorgott a város végén. A leánya moziszinésznő lett kínjában, ő maga pedig könyvkötészettel egészitette ki azt a pár fillért, amit a szerzői tantiémjei hoztak: mindamellett rozoga volt minden bútora, a pipája többször volt üres, mint tömött és a parkos, versenyistállós mesekastélya falain végigcsorgott a talajvíz. „BENNÜNK SIR AZ OROSZ ANYAFÖLD BERLINBEN IS, PARISBAN IS” De nem ezért látom érthetőnek, sőt sorsszerűnek, hogy visszazarándokolt meghalni a továris-ok közé, hanem azért, mert Kuprin Ivánovics Alexej száműzetésének még a tizenötödik esztendőjében is a cipője talpán hordta az orosz földet és a boulognei liget közepén névaparti levegőben élt. Hiába beszélnek könnyüfajsulyu társadalombölcsek ,,a génié univerzalitásáról”, igazság mégis egyedül az, hogy minden valódi tehetség az anyaföldben gyökerezik és onnan ki nem szakgathatja semmi emberi erő. A lázas vá- tesz, a vén Dimitrij Merezskovszky mondta nekem, elbeszélve kalandos menekülését a szovjetországból, hogy: „Mikor aztán átléptük a finn határt, sirtunk boldogságunkban, mert azt gondoltuk, hogy most aztán minden bajunknak vége szakadt. Akkor nem tudtuk még, hogy csak egyik vállunkról a másikra vetettük a keresztet, amit vinnünk kell holtig: bennünk sir az orosz anyaföld Berlinben is. Párisban is.” KUPRIN HONVÁGYA A pirosarcu, fehérszakállas Kuprin, aki egyszerű szavú volt, amilyen csak gyermek és lángész lehet és szemérmes, magábahuzó- dó, ha lelki életéről kellett beszélnie, nem igen mondott ilyeneket. Csak nagy bizalmasság percében, egyszer mondta nekem nagy hallgatások után, hogy: „Hiába szeretem, tisztelem ám én a franciát. Csak idegen az mégis . .. Tegnap is, hogy a városból hazajöttem ezen a jó félórát tartó auteuili földalatti villamoson, hát úgy magamba találtam merülni, hogy valóságban Pityerbe (Szentpétervárra) gondoltam magam. Hogy otthon vagyok. Aztán egyszerre fölriasztott valami hangos szó s akkor révedtem rá, hogy körülöttem mindenki franciául beszél ... Nem tudom én azt megmondani, hogy egyszerre milyen halálos fájdalom fogott el. Annyi esztendő múltán egyszerre éreztem megint úgy istenigazában, hogy nem vagyok odahaza. És ez, látja, sokszor van igy.” „A SARKCSILLAG OROSZORSZÁGRA NÉZ” Megint másszor, hogy a fiatalságáról beszélt, váratlanul azt mondta: „Ilyenkor, ha esztendőkig külföldön kószáltam, az volt a szokásom, hogy éjszakánként mindig kikerestem magamnak a sarkcsillagot az égen, mert valami csillagász egyszer azt beszélte nekem, hogy a sarkcsillag egyenest Oroszországra néz. így ha ránéztem este, mindig valami nagy biztonságérzet szállt rám, mert tudtam, hogy ott, az alatt a nagy, nyugodt csillag alatt aluszik a nagy, nyugodt Oroszország, az otthonom, ahová mindig hazamehetek én is, ha másként nem* a sírban aludni legalább. Mert igazi pihenés csak az orosz földben esik ... Az éppen a keserves, hogy most, a száműzetés óta a sarkcsillag sem vigasztal. Most is egyenest Oroszországra néz ő alighanem, hanem e z az Oroszország már nem az én otthonom; ebben talán már nem is esik igazi pihenés és én, annyi bizonyos, oda már meghalni sem mehetek .. A PINCESZOBA JUBILÁNSA Hát meghalni mégis elmehetett oda szegény. Hanem amikor ezt mondta valami egészen nagy elkeseredésben, bizony nem gondoltam a halálra csöppet sem. Nem volt abban semmi pátosz, ahogy az öreg költő kidadogta ezeket a maga csapnivaló franciaságá- val, S amiközben beszélt is, egyre izgett- mozgott, rakosgatott, hogy szabaddá tegyen legalább egy karosszéket a számomra a fölÍ gyülemlett rengeteg kézirat, nyomtatvány, lim-lom között. A soha föl nem bontott, el nem olvasott levelek tengeréből egy agyon- szivott kurta pipa is fölmerült: arra tüstént rá is gyújtott sercegő, pöffögő kénes gyufával, amit a nadrágja ülepén noszogatott égésre és most már az asztalon kezdte keresgélni a tönkrenyuzott francia szótárt, mert előbb a negyvenéves irói jubileumáról beszéltünk és ő azt akarta tudtomra adni, hogy a jubileum oroszul ujjongást jelent, márpedig ujjongani csak az oroszok tudnak, nem a franciák, de sehogysem tudta az „ujjongást” franciára fordítani oroszból. Én meg közben barátkozgattam a nedvesfalu, tépettkárpitu pinceszobával, viszonoztam szépen az auteuili fák nyári üdvözletét, amint nagyokat bókoltak a költő ablaka alatt és néztem, hogy a fölülről behulló napfény hogyan lehel apró aranyglóriát a kandallón szomorgó ó-orosz Megváltó falrafes- tett feje köré. Megint örültem a furcsa kis komódnak a sarokban, melyre egyre ifjúságának letelt napjairól álmodozott s áma fehérorosz parasztkunyhóról, ahol őt valaha régen tulipántos ládának tisztelték. Megállapítottam, hogy Ányuta, a kerekképü, butus cselédleány utolsó ittlétem óta sem tanult meg egy árva francia szót sem és elnéztem, hogy Yu-yu, a hosszuszőrü kaukázusi kandúr (egyébként a Párisban irt Kuprin-re- gény hőse), hogy hintáztatja kéjesen pompás selyemfarkát, ahogy dorombolva dörgölőzik a mestere lábához. Az közben a szótár helyett egy hervatag narancsot fedezett föl a kéziratok között és nagybuzgón kinálgatott vele, nyújtva nagy szolgálatkészséggel, hogy fölvágjam, egy végtől-végig tintanyomos papirvágókést, ami eredetileg valami druz hegyestőr lehetett. Hanem aztán bekukucskált az ajtón Kúp- ; rinné asszony metszetfinom szláv feje, hogy teára invitáljon, és az uzsonnaasztalhoz be- libegetta föltűnően szép leány is, aki boldog Í volt, hogy most igazi és sokat-dicsért színésznő, miután az első nyomor-korszakban modell volt Poiret-nél, a női szabónál. Ilyen volt a párisi otthona ennek a katona- tiszt-irónak, aki valójában sosem tette le a kardot és mikor már régen a bolsevikik voltak Oroszországban az urak, még Judenics mellé önkéntesnek jelentkezett s utolsó percig harcolt az országáért. Mégis hazakéred- zett végtére leghalni. Mert „igazán aludni csak az orosz földben lehet”. KUPRIN ELSŐ „SIKEREI” Emlékül hadd írom ide, hogy mint meséltél el nekem Kuprin Ivánovics Alexej az ő hosz- szu irói pályájának a kezdetét: «— 1889 december az életem első cikkének dátuma. Azóta talán húsz ember életét éltem; dolgoztam mindenfélét és mindenütt. Hanem mégis az a nagyon régi idő, mikor minden későbbi múltam még jövő volt előttem és ismeretlen; a régi Oroszországnak és a régi fiatalságnak a kora volt életemben a legboldogabb idő. A moszkvai tiszti akadémián voltam akkor utolsóéves zászlósjelölt. Némely rossz alanyi költeményt költöttem csak úgy a magam fészkében, illetve fiókjában, de kivételesen prózában is írtam egy kis tárcát a szinházi életről, meg a kulisszák titkairól, mikről akkor, tizenkilencéves kadétkoromban természetesen halvány fogalmam sem volt. Valami kis hetilap kinyomatta ezt a cikket: az én első müvemet. Egy szombati napon jelent meg, és a sors haragja egyidejűleg nyilvánult pályám kezdetével, mert pont ezen a szombaton vonták meg tőlem büntetésül valami elrajzolt bástyatervezettel kapcsolatosan a vasárnapi kimenőt. így hát csak vasárnap este kaphattam kezembe ezt a szombati számot és benne mestermüvemet, mikor Vensan barátom a kimenőjéről visszatérve, elhozta azt nekem. El nem mondhatom, hogy milyen étvágygerjesztő és szivetviditó édeni illat áradt ki abból a nyomdafestékből, amelyikkel az én első cikkemet nyomtatták! Hogy tegyem megfoghatóvá azt az örömöt, mikor először olvastam nyomtatásban a sajátmagam untig ismert sorait? Egész életem minden boldog órája, diadala, szerelme együttvéve nem éri föl ennek az egy percnek büszkeségét és áhítatát. Mint mikor boldog mezítelenségben egy hatalmas hullámba veti magát az ember és érzi, hogy a lágyan ringó viz hogyan ragadja elemi erővel, ellenállhatatlan hatalmas lendülettel napfényes messzeségek felé .., A CIKK KÖVETKEZMÉNYE: KÉTNAPI ZÁRKA De ó, e nyomorult földön nincs zavartalan öröm. Irodalmi sikerem hire szélesebben terjedt föl a negyedik osztagban, és én először mámorosodtam meg kortársaim bókjaitól és hízelgésétől. Hanem a parancsnokló tiszt is hamarosan neszét vette az esetnek. Hétfőn reggel a névsorolvasás után kiléptetett a sorból és megkérdezett, hogy én vagyok-e az a bizonyos, aki valami sajtlapban valamilyen butaságot kinyomtattatott? Jól ismertem a vén medvét és sejtettem, hogy goromba ripakodásai mögé nagy csudálatát bástyázta csak el. Elég bátran mondtam hát: „Kapitány urnák alássan jelentem: igenis én voltam az!” —- „Úgy —■ felelt —, tehát elsőbben is a szolgálati szabályzat 12—898. §-ának figyelmen kívül hagyása és nevezett szolgálati szakasz durva megsértése miatt kétnapi kaszárnyaáristom! Leléphet!” Ez az istenverte szolgálati szakasz azt irta elő ugyanis, hogyha az aktív tisztjelölt bármit nyomtatásban szándékszik közzétenni úgy a közzéteendő kéziratot tartozik közvetlen följebbvalójának előzetes jóváhagyás véqett bemutatni, aki azt hasonlókép a ranqA szépség dSBbrmtsD*. titka Gyakran látunk 07" nőket, akiknek u \ szépsége meglepően hat férfire, nőre y l ^ egyaránt. Mindenki szereti a szépet és jv amellett irigyli is. Nem titok többé, # ö&cPrajjísS hogy mindenki saját szerencséjének * kovácsa és ha vala- 9 kinek érdeke, hogy ^ a szépség kifejezője, / %. azaz arca feltünjÖh, I ® úgy használjon 1 \ a! IIINO \\v lAtÓlET, M amitől a szeplők, májfoltok, pattanások, ráncok pár napi használat után eltűnnek. Az arcot megszépíti; üdévé és bársonysimává teszi. Bárki megrendelheti »r. FlMíser Jenő gyógyszertárában, Banstíá Dqstrfca fc-a Ki 1 e-., hozzávaló szappan Ké másik két kezdőbetű a cikk alatt: A. K. igazán a maga nevét jelenti-e, Alexej, és nem másvalakiét?” így megaláztak, eltaszitottak és megtagadtak engem a szép szemek. De még ezzel sem múlt el a keserű pohár. A legfanyarabb cseppje még hátra volt. December 28-án rendezte a kadétiskola megszokott évi táncmulatságát, melyre hivatalosnak lenni polgári hölgyek körében nagy megtiszteltetésszámba ment. Három meghívót szereztem a három Szinelvikov kisasszonynak — de csak kettejük jelent meg az estén. Ólja, az én imádottam, december 26-án eljegyezte magát egy mérnökkel! Egy vöröshaju legénnyel, aki hosszú volt, mint a paszulykaró és életében nem irt egy; sort se semminő lapban. Mindezt Júlia adta tudtomra gúnyos mosollyal és egy skatulyát nyomott a markomba, hogy a nénje küldte ajándékul nekem. Egy csúf lószőrbaba volt benne, célzásul, hogy az koromnak megfelelő. Ma sem értem, hogy egy férfisziv hogyan bírhat ki ennyi sorscsapást. Oly reményvesztett voltam és oly hajótörött — hogy még azon éjszaka és a bál fo- j lyamán halálosan belészerettem Júliába, kit j szemmelláthatólag már eleve imádtam tudatlanul. Világos, hogy Ólja iránt való szerelmem nem volt egyéb, mint végzetes tévedés. A szupévalcer folyamán történt meg a szivdobogtató esemény, hogy I. Miklós olajban festett nagy portréja alatt, alig egy lé- j pésnyire a nagy cártól, forró csókot nyomtam Juliska illatos hajfürtjébe. És a rákövetkező nyáron — akkor már Natasát szerettem azzal a végzetes szenvedéllyel, mely az igazi férfiakat olyannyira jellemzi. Regényünk befejezetlen volt, de rövid. Letettem a tiszti vizsgát és be kellett vonulnom ezredemhez a podolszki kormányzóságba. Örök szerelmet esküdtünk hát egymásnak és azzal elhagytuk egymást örökre . .. BENEDEK KÁROLY. ; ,; aBjBBBMMM Székrekedésnél és emésztési zavaroknál, valamint az ezekkel kapcsolatban fellépő vértódulásoknál, fejfájásnál, álmatlanságnál és általános rosszullétnél igyunk reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József” keserüvizet, mert annak hashajtó hatása gyors, biztos, alapos és mindig kellemes. Kérdezze meg orvosát. e8 Lefejezte fiatal feleségét, imert nem hozott hozományt BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kegyetlen gyilkosság történt a szabol csmegyei Báj községben. Vida András bányamunkás tegnap késő este a község határában veszekedés közben levágta fiatal feleségének fejét, azt elásta, a holttestet pedig egy árokba hurcolta. Véres tette után meg akart szökni, de meggondolta a dolgot és önként jelentkezett a csendőrségen. Kihallgatásakor elmondotta, hogy négy héttel ezelőtt nősült, de nem kapta meg a megígért hozományt. Ezért állandóan veszedekett fiatal feleségével. Az asszony tegnap délután kijelentette, hogy hazamegy , szüleihez. Összecsomagolt és este el is indult. Ő azonban utána sietett, az egyik járatlan dűlőben földreteperte és ; borotvával levágta a fejét, A gyilkost letartózban fölötte álló tisztnek terjeszti elő, és igy tovább. A közzétételre való engedély azután az ezredparancsnoktól lefelé ellenkező sorrendben adatik meg. Hiszen a kaszárnyafogság mindössze két napra szólt. Hanem mástermészetii, jelentéit kényén súlyosabb balsors leselkedett rám... EGY MÉG SÚLYOSABB KÖVETKEZMÉNY Ezen időben három Szinelvikov kisasz- szony tündöklőit Moszkvában: Ólja, Júlia és Natasa. Táncoltam mindhármukkal az Uri-Bálon és időnként az állatkerti jégen is találkoztam velük. Világos, hogy Ólját, a legnagyobbat szerettem teljes szivemből, ahogy ember még előttem nem szeretett. Neki ajánlottam, természetesen, e föntemli- tett Írásművemet is. Minthogy azonban a a szigorú szülőkre való tekintettel nem mertem az imádott hölgy teljes nevét kiírni, a szóbanforgó csevegést szerényen O. N. S. kisasszonynak ajánlottam. 8 A szedő pedig (esküdt ellensége minden tehetségnek) O. N. S. helyett O. N. B-t nyomott! Mindjárt sejtettem, hogy ebből katasztrófa lesz! Annál is inkább, mert már jóelőre büszkélkedtem az isteni Ólja előtt müvemmel és az ajánlással. A hódoltatteljesen átnyújtott ujságpél- dányt az én istennőm fenséges és lesújtó hidegséggel vette tudomásul. A szedő elleni vádbeszédemet egyáltalán nem is méltatta figyelemre. Drága kis kacsója hanyagul az asztalra ejtette a nyomtatványt és eperajka a következő kegyetlen és szigorú Ítéletet hallatta: ,,Ó, micsoda szellemes ötlet ajánlást ígérni egy ártatlan fiatal leánynak, a cikket aztán egy másik nőnek ajánlani és végül a saját hazugságának e leleplezését még személyesen nyújtani át az illetőnek! \ És ki tudja ezek után biztosan-, hogy az a.
