Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-25 / 220. (4663.) szám
193$ szeptember 25, vasárnap. ^mgai-MacAarrtrlsi? 5 LIDÓI ŐSZ MART [REMI Irtai Hungaricus Viator Lidó, 1938 szeptember. Szobám tengerre könyöklő erkélyéről a partmentén végigszáguldó rikkancsok tarka kiáltozásait hallgatom: „II Messagero, — Guerra o Pacel** „II Popolo d’Italia, — Lettera a Runci- manl — Una sola strada: dice Mussolini!'* „La Stampa, >— Colloquio tra Hitler e Chamberlain! — II Duce tenuto al ccrrente della discussionel” „Corriere della Sera, r~. La tragédia dei Sudetici!" Imeí Világtörténelem* >—: kis rikkancsok nagy szájában. S éppen most fejeztem be a napsugaras li- dói őszről Írott békében* szeretetben, jólétben foggant cikkemet Elküldjem? Elküldhetem? — Miért ne?! Paprikáscsirke után meg is kívánja a gyomor a tortát 8 elvégre egy napilap első oldalainak nagybetűs paprikahirein kivül cukrozott olasz gesztenyével is megkínálhatja nyájas olvasóit Mert ha csakugyan nyájas hangulatban találja őket cikkem, — nos akkor nincsen baj, — ha ellenben pesszimista Időpontban süt rájuk ét e napsugaras lidói ősz, enyhül aggódó szomorúságuk, s valamennyikét talán meg is vigasztalhatom őket Hadd repítse hát könnyű kis Írásomat a friss tengerparti szél, vasárnapra a láthatár is megenyhül, kitisztul a lég, foszlik a ködök fátyla, ég kékje mosolyog talán az emberek fölött, s nemcsak az érdekli majd őket, mi történt Aschban, — hol járt, mit végzett jó öreg Chamberlain, — hanem, hogy hol van a világnak az a derűs, mosolygós pontja, ahol még virulnak rózsák, rádkacag ősz hamvas barackja, s öreg fűzfapoétákat is versfaragásra késztet az ihlet: Mert, — Még nyílnak Itt, — nyílnak a kerti virágok, messze száll tőlünk a korai ősz. Rozsdamart fákon már varjú Is károg, —’ : ott ködfátylak úsznak, — : Itt még terveket [szősz. Mért nincs mindenütt napsugár, tavasz, nyarat mért követ az ősz? őszülő fejünkre tél miért havaz, mért áll utunkba kaszával csősz? Itt ősz Is virágot, nyarat jelent, rád is mosoly, lánykacaj vár. Várnak, hogy virággal fonjad a jelent, ... „szeptember végén" ... Október, — November, — December, — Ember! — ez mit jelent? Fagyott ablakodon majd besüt a nap, szived megremeg, — fényt, meleget kap. Vége az ősznek, az őszi nyárnak? Télben is nyílhat virág, — s ha más nem, rám jégvirágok várnak, * Eperjestől Pestig zuhogott az eső. Jugoszlávián keresztül sűrű ködben, szitáló eső-! ben száguldott velünk a gyors, az olasz ha-j táron ronggyá szakadtak a felhők, — Trieszti fölött kikukkant az első napsugár, — Velen-f cében tiszta kékség, — a Lidón boldog verő-j* fény, tágranyilt homokpart, nemzetközi ven-! dégsereg tarka összevisszasága, vidám zenebonája fogad. Áll a bál, — golf- és teniszversenyek, — az Excelsior utolsó szobáig elfoglalva, — az uj játékbankot már a nyár elején, a Casinoí Municipale pazarépitkezésü uj dísztermét, jj —■ Salone déllé Feste — tegnap nyitották! meg, a játéktermek roulette, — trente, — és; chemin asztalai körül szmókingos urak, báli-1 ruhás nők izgalmas serege hemzseg, —■ „dolgozik". — Faites vos jeux! — A Lidó őszi szezonja most vette kezdetét, — Európa ismert elő-; keJőségei ilyenkor adnak egymásnak a Lidó! napfénytől szikrázó homokján találkozót. — Nini, Barbara Houtton is ott sütkérezik a napon. —■ vájjon ki lehet az az elegáns férfi, — hányadik férje, vagy csak jelöltje még? —• A párisi Rothschildok egyike Is megérkezett, — bécsi rokonuk vájjon csakugyan internálva van? tavaly még az Excelsior elsőemeleti Prinzen Apartement-ját bérelte, s a strand legdíszesebb kabinjának tarkavász- nas verandáján fogyasztotta délelőtti koktéljét. A játékbank legnagyobb tétjét az ő nevével kapcsolatban emlegették, — a legszebb asszonyudvar körötte hemzsegett... Idén, —• gyöngéd tapintatból talán? — jóbarátja, Windsor hercege is elmaradt, a bájos Simpsonné állítólag anyai örömöknek néz elé, — hátha újszülöttjük lesz majd az uj Shakespeare-! trónkövetelő? Holland Julianna és pápaszemes férjura szerteszét mutatkoztak, — jól érezték magukat, — a királynő-anyós távol volt, — még maradtak volna, a mama jubileumára kellett hazasietniök, — jövőre már a kisbabát is magukkal hozzák, — a szolgaszemélyzet annyi mindenfélét fecseg, —- a hercegi férj néhány pompás mondása máris szájról-száj- ra jár. Mert egy-egy nagy szálló is csak egy-egy kicsinyke vidéki fészek, — mindenki mindenkiről mindent tud, — s ujjé! ebben a mindenbe mi minden fér bele. Mert dacára a Mussolini-éra egyszerűsített társadalmi életének, demokratikus irányzatának, — a tekintély, a családi tradíció, mondjuk ki: a régi nemesség, a legfelsőbb tízezrek tisztelete Olaszhonban sem halt még ki teljesen, s nem is fog belátható időn belül egykönnyen kiveszni. A királyi család egy- egy tagjának megjelenése még mindig szenzáció, s a nagy nemzetközi lidói társaság előtt bizonyára szokatlannak tűnt föl, hogy a teniszversenyekre játék folyamán beérkezett Dúca di Genova királyi fenség tiszteletére félbeszakadt a játék, a nézőközönség helyéről pattanva, emelt karral tisztelgett, s a verseny négy résztvevője haptákba vágva magát, lábhoz tett rakettel fordult a háló mellől a magas vendégek felé. S a páros verseny befejezése után a győztes prágaiak, Menzel és Cejnár levett sapkával, mély meghajlással léptek a királyi hercegnő, Prin- cipessa di Piemonte elé. s vették át fenséges kezéből az értékes Volpi-dijat, szinezíistből kalapált két gyönyörű tálat. S a közönség fölállva tapsolt. (Közbevető kis epizód: említett ceremóniák megkezdése előtt a hóri- horgas Menzel a teniszground sarkába fordulva, előszedett zsebtükrében gondosan megigazgatta kopaszodó homloka szétborzolt hajszálait.) Félórai időzés után a királyi hercegi család távozott, a közönség tisztelgett, a játékosok abbahagyták a játékot, —> s fejünk fölött, — érdekes véletlen, — hatalmas repülőgépraj keringett, zúgott búcsúztatót a fenséges távozók felé. A teniszversenyek legnagyobb szenzációját azonban nem a beérkezettek, a résztvevők, hanem a távollévők, a meg nem érkezettek képezték. Henkel, von Cramm, s a többi német te- niszfenomén nincsen sehol, —■ változott idők otthonmaradottjai ők is? — ám szordinás hangon őket emlegeti mindenki, —> hiányoznak, stílust, fölényes nyugalmat játékmodorban ők jelentettek. — hol van tőlük az uj generáció! —- A primadonnák idén a magyarok, csehszlovákok és olaszok, — bár a régi bajnok, Palmieri, sajnos, már kiöregedett, — pedig még legutóbb is ő volt Cram- mal szemben az egyetlen méltó ellenfél. Mint uj csillagok a magyar Szigeti, Gá- bory, s a fiatal Asbóth jelentek meg idén a lidói groundon, —■ sajnos, a kis Asbóth, —- nevetve emlegette maga is, — kicsi fiú még ebben a nagystílű társaságban, Szigeti és Gábory azonban fényesen megállták helyüket, — kár. hogy egy-két házi szokásról nem tud némely külföldet járó játékos letenni, — pedig nemzetközi pályákon első meg nem írott, ki nem mondott, de általánosan elfogadott szabály, hogy játék közben beszélni, megjegyzést tenni, sőt mosolyogni, bosszankodni sem illik és szabad, —■ német és angol játékos ilyenre egyszerűen képtelen, — mint rugalmas szobrok mozognak, szökkennek, arcizomrándulás nélkül csapják le, vagy hibázzák el a labdát, —• az önfegyelem nemcsak kivételes erény, nemzetközi illemszabály is a sport terén. A nézőközönség is nagyon változott. Uj világhiresség, angol és amerikai előkelőség ugyan elég akad, ám hiányzik a magyar arisztokráciának több megszokott, külföldön jólismert alakja, akik a Lidó társasági palettáján mindenkor Ízléses, finom színfoltot jelentettek. Vájjon mi tartja őket vissza, — a pénzhiány, politika, avagy hazafiasságuk, hogy elsősorban az otthoni fürdőket látogassák? Pedig: •— „Wcr Érdé, Menschen, sich selbsf keimen vili, —■ gehe fém vöm Hause", — mondta az emberiség egyik legtapasztaltabb bölcse, s biz’ Isten igaza volt. A Lidó mondain társadalmi életének nagyrésze idén a szenzációs építkezésű márványcsoda, az uj Casino tündérvilágitásu termeibe 'terelődött. Carrara márványa, Muráno kristály- és mozaikpompája, s az olasz építőművészet együttes tudása és Ízlése Európa egyik legszebb épületét varázsolták az olasz tenger eme legszebbik pontjára, özönlik is feléje mindenünnen az idegen. Legtöbb a német, az angol és amerikai. Az első keveset, a második többet, az amerikai \ legtöbbet költ. Játékra, táncra íegkönnyeb-í ben azonban az olasz és a magyar kapható. A német itt is tanul, múzeumokat búj, az> amerikai nagyokat eszik és iszik, az angol; pihenni jön a Lidóra. Bornemisza Géza miniszter is a Lidón piheni ki uj minisztériuma fáradalmait. Ra-j kovszky Antal magyar esküvőre hivatalos j Firenzébe, s Velencében tart utközi pihenőt,' Karátsony Ferenc, Jakabffy Tibor ama kevés ismertek közül valók, akiket a háborús pszichózis sem tud igy ősz táján a napsütötte olasz partoktól visszatartani, — máskülönben kevés a magyar, főleg német szótól hangos a strand, — s legföljebb a Casino rouletteasztalai körül fedezhető föl egykét játékos nemzettárs. A szép Bethlen Viola grófné hűséges látogatója a banknak, s buzgó szerelmese a rouge-nak, noir-nak, pair-nek és unpair-nek. Választékos eleganciájával kelt föltünést. Mi a napi beosztása az őszi Lidó e dolce farniente társaságának? Mindenki későn kel. Tizenegy óra előtt alig látható valaki a strandon. Az elegáns strandidő féltizenkettő- től háromnegyedegyig tart. Az ebédet (ha úgy tetszik, — dejeuner, vagy lunch) a Hotel tengerparti teraszán, vagy kívánatra a kabinok előtti verandán szolgálják föl. Háromig alvás, főleg a strandon, ötig tenisz, vagy egyéb sportok, s versenyek, ötkor ötórai tea, tánc, vagy játékbank, — este ismét tánc és ismét játékbank, — többnyire hajnalig. Velencére alig jut idejük. Pedig Velence is be szép ilyenkor ősszel, s mindig van valami különösebb attrakciója is. Évszázadokra visszanéző, különösen szép két nagy történelmi ünnep zajlik le nyár-ősz folyamán Velencében: „La festa dél Reden- tore" —- a megváltás ünnepe, s a „Regata Reale”, —■ a tegnapi csodaszép vasárnap délután, százezrek jelenlétében megtartott vizi fölvonulás, a velencei gondolások csónakversenye, az úgynevezett királyi regatta. Színhelyt a Velence testén keresztülkigyó- zó lagúna, a Canale Grande. Színfalakt a csipkefinomsággal megrajzolt csúcsíves ablakokkal, kiugró loggiákkal, remekbefara- gott cimeres kapubejáratokkal, függőkertekkel borított ősi palazzók, történelmi nevű családok, hatalmas dogék utódainak értékes műemlékként őrzött palotái, Velence gazdagságának, ősi kultúrájának hirdetői, történelmi hőskorának világszerte megbecsült, megbámult tartozékai. — Mit adna Amerika, ha a Hudson két partjára varázsolhatná, ültethetné át a Canale Grande fölbecsülhetetlen értékű palotasorát, a Palazzo dél Dúca, a Palazzo Bar- berigo, a Pesaro, Ca'd’Oro, Ca’Foscari, Palazzo Dario, a Rialto s a többi százak kőcsodáit! Azt a semmi pénzzel meg nem vásárolható történelmi atmoszférát, mely Velence márványbarögzitett emlékeit a kanyargós kanális mentén körüllengi, a legszebb hősköltemény: Velence világuralmának fényes korszakát fogja késő századok gyermekeinek időtlen-időkig emlékezetébe vésni. — Nem Genfbe, sem Hágába, — Velencébe hívjátok a vén öngyilkosjelölt, Európa gyűlölködő népeit, mutassátok meg, mi gyönyörűt alkotott számukra a múlt és mit készülnek lerombolni, földszinéről örökre eltüntetni — a XX. század oktalan bölcsei. A regattát sáros! származású honfitársunk, Péchy Kázmér olasz családjának meghívására a Canale Grande egyik szépfekvé- sü palazzójának ablaksorából nézhettem végig. Az ősi velencei stílusban épült, pazar berendezésű palota maga is kész látványosság, méltó keretül szolgált annak a nagyszerű képnek, amely a délutáni órákban a Canale széles vizén szemünk elé tárult. Szőnyegekkel, tarka vánkosok tömegével puhára ágyait hajlottorru bárkák százai siklottak a Rialtó hid irányában fölfelé, alkottak egymáshoz simulva nagy, szines foltokat, Itt-ott rikoltott csak a meghatott ünnepi csöndbe egy-egy nagy távolságról belénk- iitődő hangtömeg, az evezők csobbanásán kivül máskülönben várakozásteljes csöndben húzott el a hosszú kanálison a sok-sok parádés vizialkotmány. Az ősi velencei viseletbe öltözött gondolásoktól vezetett pompásnál-pompásabb di- szitésü bárkák a királyi park előtt gyülekeziZEPLÖKET RÁNCUKAT MITESSZEREKET Így tünteti el • HÁRY krém Ara 10 Ké víz „ 5 Ké Szállítja: HÁRY Laboratórium Dr. Poriak és társa Oretltlan, Mloholtká 8 tek. A királyi háznak a királyi palotából érkezett tagjai, a Piemonti hercegnő, s Génua hercege Velence podestájával, Signor Alve- rával a királyi család történelmi gondolájába szálltak. Az őket követő bárkában Konrád és Bona bajor királyi hercegek foglaltak helyet. A díszes menetet Sandro Bass helyettes polgármester nyitotta meg. Követték őket a város prefektusa, Velence admirálisa, az egyetem rektora, a magisztrátus elnöke, a Fasizmus és a Dopolavoro s egyéb velencei hatóságok funkcionáriusai. Velence minden sportegyesülete, társulata csónakkal, gondolával vett az ünnepi fölvonulásban részt. A zászlókkal, keleti szőnyegekkel, értékes gobelinekkel teleaggatott palotasorok mentén százezrekre menő néptömeg foglalt helyet, kisérte üdvrivalgással a Canale Grandén fölvonuló díszes bárkarajt. A gondolák végigvonultak az Akadémia, !a Rialtó, a Pescheria, a San Marcuela, s j egyéb nevezetes pontokon elhelyezkedett J százezernyi közönség sürü sorfala között. | A Ca’Foscari előtt megállapodott a menet, 1 a királyi ház tagjai, s kíséretük a részükre a palota főbejárata előtt fölállított, nehéz vörös bársonnyal fedett oszlopos sátorban helyezkedtek el. Innen szemlélték végig a gondolások versenyét. Pont négy órakor a S. Giorgioról elhangzott ágyuszó jelezte, hogy a versenyzők a Giardini Publici-tól, a start színhelyéről elindultak. A különböző színekbe öltözött versenyzők gondolái egymástól ötven-ötven méter távolságra eveztek a hosszú lagúnán végig. Elsőnek, 43 perc és 30 másodperc alatt, Velence két legnépszerűbb gondolása, a már az előző években is többizben díjnyertes Scuciareto és Brassicurti gondolások érkeztek célhoz. A győztesek a királyi páholy elé vonultak, ahol Maria di Piemonte, a Savoyai ház királyi hercegnője személyesen osztotta ki közöttük a dijakat. Díjkiosztás után rokonaik és barátaik vették körül, borították csókjaikkal, — további diadalutjuk folyamán a tömeg üdvrivalgása, szerteszét helyezett zenekarok fülsiketítő lármája kisérte a boldog győzteseket a lagúnán végig. S boldog néppel telt meg Velence minden étterme és bárja, — s száz szónak is egy a vége. késő éjszakáig a Dúcét éltette mindenki. Alkonyat táján kigyultak a lángok, szines lampionok számlálatlan tömege lengett-in- gott a könnyüszárnyalásu szélben, zengett a gitár, szállott a simogatóan lágy olasz ének, — szerelmes párok százai bújtak sötétlő bárkák függönyei mögé, — a langyos éjszakában álmodozva ragyogott fölöttünk a jóképű, mosolygó, ezüstszínű hold. * „A Csend és Muzsika, az Álmok és Élet, a legszebb Valóság, s a legmélyebb Titkok | városa Velence. Életének lázasan lüktető kohója eggyé izzaszt bennszülöttet és idegent egyaránt. Velence egy nagy Világbirodalom székvárosa ma is, határai a világ legtávolabbi zugáig, mindenhová érnek, ahol ragyogó múltjának, művészi szépségének varázsát emberi ész, szív és lélek megérteni átérezni képesek .. j Éjfélt kongat San Marco dómjának ki- vénhedt harangja. A dogepalota termetes oszlopai között sötétlő árnyak, egymáshoz simuló párok suhannak, tűnnek el a nagy kőtömeg súlyos árnyékában. Velence ébren álmodik ... Pártszervezeteink, egyesületeink, testüiefeink figyelmébe! Értesítjük összes pártszervezeteinket, továbbá a magyar egyesületeket, testületeket stb., hogy tagjaik részére rendkívül kedvezményes áron szerezhetik be — csoportos megrendelés által — a gázálarcot az Egyesült Magyar Párt központja (Pozsony, Ventur-u. 15. sz., I. em.) utján. Nyomatékosan felkérjük szervezeteinket és egyesületeinket, testületeinket, hogy ez ügyben hozzánk forduljanak. Rendelési iveket készséggel küldünk. Az Egyesült Magyar Párt pozsonyi központja.
