Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-22 / 217. (4660.) szám
a t>i«gmMa&5'arhtklap 1938 szeptember 22, csütörtök. 4 ________________________________________^I«GM-7V\AG^ARHIRliag ____________________________ ■■ ■anHDHHnBBHniHHBHHHHBHnHBanBBBHHBBBMUD Az önrendelkezési jog (BI) A nürnbergi beszéd újra beledobta a világ köztudatába az önrendelkezési jog fogalmát. E fogalom kissé feledésbe merült a l>éke húsz éve alatt, nem is emlegették sokat, talán azért nem, mert sokan érezték, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor először toppant be Európába Wilson társaságában, talán éppen annyiszor fordítottak hátat neki, amennyiszer lelkesen megéljenezték. Az önrendelkezési jog eleve vegyes érzelmeket hagyott hátra Európában és húsz év alatt senki sem hozta szívesen szóba. Különbenis rövid ideig tartózkodott közöttünk: csak a világháború végét és a békeszerződések izgalmas hónapjait töltötte a kontinensen, azután elment, talán oda, ahonnan jött: elvontan elmélkedő, Európáról távolról meditáló amerikai és angol társaságok félhomályába. Mert ezek pendítették meg húsz évvel ezelőtt ezt a szép jogot, amely helyet foglalt annak idején Wilson elnök pontjai között is. Ma egészen más körülmények közt került megint szóba. Húsz évvel ezelőtt négyéves háború után voltunk, ma húszéves béke után. Húsz évvel ezelőtt a háborútól átélt, kimerült, letarolt Európa fölött jelent meg az önrendelkezési jog ígéretes szava, a békegalamb és olajág, valamint Wilson elnök társaságában, mert akkor ezek egyet jelentettek. Egy amerikai professzor hozta magával ezt a demokratikus fogalmat, egyéb elvek és eszmék társaságában, amelyeket azóta kisebb- nagyobb sikerrel ki is próbáltak Európa testén. Végeredményben, úgy hisszük, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, mert mással nem magyarázható, hogy az Európába importált elixirek, amelyek szóról-szóra az örök békére akarták beoltani Európát, ilyen gyorsan elvesztették hatásukat. Elvesztették, annyira, hogy néha már úgy látszik, mintha végzetes körforgások és világtörténelmi ismétlések előtt állnánk, oly rövid időn belül, ami eddig sohasem fordult még elő. A körforgás során találkoztunk újra az önrendelkezési joggal is. A környezet és körülmények különbsége, ahol és amikor e jog szóbakerült, több mint szembetűnő. A távolról érkezett professzor helyett most egy Európa közepén álló, minden izében gyakorlati politikus és népvezér pendíti meg az önrendelkezési jogot. A hang, ahogy mondja, nem hasonlít az amerikai professzor modorához: Hitler kevesebb kímélettel ejti ki a szót. Amit Wilson az elméletből hozott, azt most Hitler a gyakorlatból veszi újra elő. Ennyi a különbség, ez azonban rengeteg. Az önrendelkezési jog érvei viszont teljesen azonosak, Hitler ugyanazt mondja, amit Wilson. Wilson ezt mondotta: A tartós béke érdekében [ meg kell valósítani a nemzetek önrendelkezési | jogát, önrendelkezési jog nélkül nincsen béke a| nemzetek közt. A nemzet pedig nemcsak az egyének egyszerű összeadását jelenti, hanem ugyanannak a nyelvnek, történelemnek és kultúrának hordozóit és az önrendelkezési jog az ilyen lelki egységeket akarja megóvni. Ezek Wilson gondolatai — nem Hitleré és Hitler nem is fogalmazza meg ezeket így, mert ő nem professzor, mint Wilson volt, hanem népvezér. De a gondolatok ugyanazok. És Hitler is csak annyit mond, hogy a németeket is megilleti az önrendelkezési jog. Mert ez Wilson szerint is minden népet megillet. Viszont sokan vannak, akik Hitler tételét mégsem fogadják el. Érdekes, hogy mit válaszolnak. Kallab, a prágai Károly-egyetem tanára, például, szintén hozászólt a kérdéshez egy hírlapi cikkben. Figyelemreméltóak a tudós érvei is. Kallab mindenekelőtt azt veti Hitler szemére, hogy ő, aki annyira gyűlöl minden demokráciát, most az önrendelkezési jogban egyszerre a demokratikus jogok maximumát követeli. További érve az, hogy Hitler azért sem követelheti a szudétanc- metek önrendelkezési jogát, mert hiszen már Kant és egyéb német filozófusok is azt hirdették, hogy egyetlen nemzet sem érvényesítheti szabadságát más nemzetek szabadságának rovására. Már pedig Kallab szerint a szudétanémetek önrendelkezési joga okvetlenül és egyidejűleg a cseheket és szlovákokat fosztaná meg önrendelkezési joguktól, anélkül, hogy a németeknek erre szükségük lenne. Azaz — fogalmazza meg a tudós precizitásával mondatát Kallab professzor — az önrendelkezés jogelvével itt visszaélés történik, hogy palástolják vele az erőszakot és lehetetlenné tegyék egy másik nemzet önrendelkezési jogát. Kallab professzor ezek szerint azt A csehszlovákiai magyarlakta terület az 1930-as népszámlálás szerint PRÁGA. — Az utóbbi napokban Prágában ismét nagy az érdeklődés a nemzetiségi térképek és nemzetiségi statisztikák iránt. Ha egy-egy könyvkereskedés kirakatába kifüggesztik a nemzetiségi térképet, hamarosan nagyobb embercsoport áll meg a kirakat előtt s megindul a vita a beszédes térkép előtt. Nagy a kereslet a statisztikai kiadmányok iránt is, mert a nép pontos számadatokkal akarja igazolva látni a térkép adatait. Nem lesz érdektelen, ha mi is felidézzük a magyarság statisztikáját. 1930-ban volt itt utoljára népszámlálás, amelynek végrehajtása ellen — mint emlékezetes .— akkoriban a magyar törvényhozók panasszal éltek a népszövetségnél, de ez a petíció is a többi nép- szövetségi panaszok sorsára jutott. Az 1930. évi csehszlovák népszámlálás adatai szerint Szlovákiában és Kárpátalján 14 olyan járás volt, ahol a magyarság számaránya meghaladta a járás lakosságának 50 százalékát. Ezek a járások: Dunaszerdahely — 88.20% (magyar lakosság száma: 39.070); Tornaija — 83.12% (17.701); Komárom — 82.93% (53.154); Párkány — 81.55% (39.483); Zseliz - 79.94% (24.164); Királyhelmec - 78.88% (29.832); Feled - 77.37% (25.195); Somorja — 76.93% (27.030); Ógyalla — 70.13% (36.940); Galánta — 61.97% (41.474); Szepsi - 56.28% (16.737); Nagykapos 55.72% (11.314); Vágsellye — 55.54% (28.431) és Beregszász — 71.33% (42.321). További tiz járásban a magyar lakosság az említett csehszlovák hivatalos statisztika szerint meghaladja az összlakosság 20 százalékát. Ezek: Korpona — 36.38% (17.279); Rozsnyó — 35.05% (14.767); Érsekújvár — 31.61% (19.629); Kékkő — 31.05% (11.025); Léva — 27.45% (12.190); Losonc — 25.83% (18.520); Vere- bcly — 25.71% (9208); Ungvár — 32.21% (14.946); Nagyszőllős — 21.31% (14.701) és Munkács város — 22.54% (5561). A fiiéin gyár fölépítését pártprepagaadán akarják fölhasználni a kommunisták A magyar Füleken mellőzték a magyarokat - Bizonytalan a munkások jövője gügyében. Az ankétem megjelent az iparkamara, . a losonci járás, Losonc és Fülek község képvi- ' selője s meghívták az ankétra a kommunista, a [szociáldemokrata és a cseh agrárpárt helyi ve- fzeíőit is. Jellemző, hogy az Egyesült Magyar [Pártról, amely a gyár pusztulása óta a magyarság ügyének tekintette a gyárnak újból való üzem beállítását és a kenyerét vesztett munkásság segélyezésére társadalmi mozgalom utján Gyomorsavas szellemi munkásoknál, eldugult neuraszténiás egyéneknél és aranyeres betegeskedő embereknél reggelenként felkeléskor egy-egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserüviznek rendszerint igen jótékony hatása van. Kérdezze meg orvosát. , 1* szeretné, hogy a németek egyszerűen ne vegyék igénybe teljes önrendelkezési jogukat, mert nekik az úgysem fontos, hiszen nekik elegük van anélkül is. Nem vonjuk kétségbe, mindenkinek vannak dédelgetett gondolatai, melyektől nem szívesen válik meg. Talán nekünk, magyaroknak lenne erről a legtöbb beszélni valónk. I nagy összegeket áldozott, az ankét összehívói megfeledkeztek. Az ankéten a kommunista kiküldöttek hangoskodtak a legjobban s végül elhatározták, hogy emlékiratban fordulnak a kormányhoz és a gyárüzem újjáépítéséhez harminc százalékos állami hozzájárulást fognak kérni. Nem az első ankét volt a mostani a igy nem is ! az első eset, hogy a magyarságról nem akarnak tudomást venni. Nem annyira a munkásság érdekeit, mint inkább a szocialista-kommunista pártok önző pártcéljait akarják elérni. A mai válságosán komoly időkben ez is tanulságot jelent a magyarság részére. A mShrisdi-ostraui intldsns és a rendőrtisztviselsk PRÁGA. — Az úgynevezett máhrisch- ostraui incidenssel kapcsolatban — amint ismeretes — a máhrisch-ostraui rendőrigazgatóság néhány személye ellen büntető eljárást indítottak. A büntető eljárást most fölfüggesztették. Egyidejűleg intézkedés történt arra nézve, hogy a felfüggesztett hivatalnokok azonnal térjenek vissza. A büntető eljárást annakidején egyes német személyek kínzásának vádja miatt inditoíták meg. Borzalmas vasúti szerencsétlenség Spanyolországban BURGOS. —• A Nemzeti Spanyolország területén súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Az utóbbi napok nagy esőzései következtében a Caudal folyó kiáradt és az ár elragadta a vasúti hidat éppen abban a pillanatban, mikor egy zsúfolt személyvonat a hidra ért. A vonat a hiddal együtt az áradatba zuhant és valamennyi utas beleveszett. A halálos áldozatok számát még nem tudták megállapítani. A TŰZFAL Irta: Egri Viktor Hét óra volt. amikor Pa,pp doktor rendelőjébe belépett az utolsó látogató. A gyiiröttarcu, szikár és magas ember elfogódva megállóit az Íróasztal előtt. — Török Imre a nevem. Szeretném, ha a doktor ur alaposan megvizsgálna... A szivem fáj! — mondta halkan és a mellére mutatott. Papp doktor biztatóan bólintott és jobban szemügyre vette betegét. Bizonyára szerelő vagy munkás. Erősen kidolgozott darabos keze tele van apró fekete hegekkel, a munka sztigmáival. amiket a legerősebb szappanlé sem tud kilúgozni a bőr alól. — Vesse le a kabátját és az ingét! Az ember némán engedelmeskedett. A homloka nyirkos lett, a keze táp adó a n nedves, mialatt Papp doktor vizsgálta, — Rendbe jövök a szivemmel? — kérdezte aggódva, amint Papp letette a hallgatócsövet. — Nincs a szivének 6emmi hibája, Alaposan megnéztem... Hány esztendős? — Negyvenöt éves vagyok. — Öregebb, mint én, de a szite erősebb és fiatalabb, mint az enyém. Takács elborult arccal hallgatta a kedvező diagnózist, Töprengve nyúlt az inge után. Ide is hiába jött, kár ezért a látogatásért és a pénzért, amit fizetnie kell! Ilyen semmitmondó, vállveregető mondásokkal a betegpénztár orvosai küldik el az embert. — Nehéz a munkája, ugye? — kérdezte Papp. — Nehéz, de azelőtt nem éreztem... Sokszor olyan nyugtalan vagyok doktor ur és akkor itt a mellemben nyomást érzek. Beteg a szivem és fulladok... Muszáj, hogy valami bajom legyen, doktor ur! Aludni se tudok. Sokszor felriadok éjszaka, — Elhiszem a panaszát — csendesítette Papp. — Éppen azért meghallgattam a ezivhangjait. De megnyugtatom, nem találtam semmi rendellenességet... Van családja? — Négy kis családom van... vagyis csak három. Egy kislányom, az Annuska, két hónappal ezelőtt meghalt. Aranyhaju, édes szép kislány volt. — Nagyon a szivére vette a gyereke halálát. — Nagyon, hiszen olyan édes csöppség volt — mondta Takács enyhültén, hogy az orvos érdeklődését látta. A zsebébe nyúlt és a pénzét tapogatta. Papp, doktor ránézett. — Üljön még le, barátom. Azt mondta, hogy rosszul alszik. Ezen segítenünk kell. Ha az ember fáradtan ébred, nehezére esik a munka. — Valami jó orvosság kéne, hogy aludni tudjak, doktor ur. Alig hunyom le a szemem, szörnyű álmok kínoznak. Tegnap is nagyon megkin- zott egy álom. De nem untatom vele a doktor urat... — Dehogy untat. Engem az álmok is érdekelnek. Mondja csak tovább! — Már magam sem tudom, hogyan kezdődött. Egyszer csak azt láttam, hogy tűz vesz körül. Haragos lángnyelvek törnek ki a földből. Csupa forró, égető lándzsa és mind rám akar dőlni. Aztán azt láttam, hogy túl a tűzfalon emberek állnak. Ők is láttak engem, de nem moccantak. Kiáltottam és akkor se mozdult senki. Csak álltak és bámultak. Várták, hogy a láng a ruhámba kapjon. — Mit kiáltott? — Emberek, segítsetek! Papp figyelmesen nézte a görnyedten ülő beteget. A szivének nincsen semmi hibája és mégis beteg. Izmos, pompás fiatalos férfiteste elerőtle- nedik, a szerszám kihull a kezéből. Maholnap munkaképtelen lesz, ha nem segítenek rajta... Mi baja lelhef? Miért gyötrődik igy? Valaminek történnie kellett, hogy ilyen gyötrelmes, pokoli képekkel hadakozik a fantáziája. Talán a munkahelyén akadt valami súlyos kellemetlensége va'gy az otthonában, a családjával van baja? De ez az ember szereti a családját. Milyen nagy gyöngédséggel beszélt a halott gyerekéről! — Miben halt meg az Annuska? — kutatta az embert. Takács egy heves, izgatott mozdulattal a le, vegőbe nyúlt. A szemét hirtelen könny futotta el. — Megégett! — Megégett? Hát ez hogy történt? — Ráesett az égő petróleumlámpa... Úgy történt kérem, hogy Annuska felmászott az asztalra és belekapaszkodott a függőlámpába. A tartó kiszakadt és az égő lámpa ráesett. Mire a feleségem beszaladt az udvarról, már úgy összeégett, hogy nem tudták megmenteni. Papp doklor felállt és izgatottan a beteg elé lépett. — Kezdek valamit érteni, barátom. Már sejtem, miért nem tud megnyugodni... Maga a gyereke halála miatt kinlódik igy... Pedig ott van még a három élő gyerek! Rájuk nem gondol? Takács az orvosra emelte nedvesen csillogó szemét és nagyot sóhajtott. Mintha könnyebben lélegzene. Először beszél idegennel a gyereke haláláról. Milyen jól esik, (hogy annyi részvéttel hallgatja ez a finom arcú fiatal doktor. Mégis jó volt, hogy feljött hozzá! A vizitnek régen vége van és ueai küldi eL Mennyi jóság vau az arcában, a sötétkeretes pápaszem mögött fénylő szemeiben,, a puha szájában, az egész emberben, ahogy feléje hajolva figyeli. — Olyan macskatermészete volt az Annusnak. Ahogy hazajöttem a gyárból, mindig az ölembe kéredzkedett. Ott is aludt el — mondta csendesen. Papp doktor elgondolkozva a munkás vállára ejtette kezét. — Hallgasson ide, barátom... Én azt hiszem, hogy a maga tüzálma és az Annuska halála között van valami összefüggés. Mintha vádolná magát a gyerek halála miatt, Mintha azt hinné, hogy maga okozta a halálát, j Takács összerezzent. Megint érezte a fojtást a j mellén. Papp szavai úgy hatottak rá, mint a kalapácsütések. Védekező mozdulattal a magasba rándult a karja, felelni akart, de csak nyögni tudott fúlva: — Én?... De hiszen úgy szerettem, doktor ur... ügy ujjal sem bántottam. — Miért veszi körül álmában a tűz és miért nem jön senki, hogy kimentse? — Azt tetszik gondolni talán, hogy nem érdemiem meg az emberek könyöríiletét? — Nem é n gondolom, hanem maga! Bizonyára azt tartja magáról, hogy bűnhődnie kell... Talán éppen a gyereke halála miatt! Takács tág szemmel bámult az orvosra. Hirtelen eszébe jutott, hogy azt a szerencsétlen lámpát ő szerelte fel, amikor a házba költöztek. Úristen, hiszen akkor csakugyan 'hibás! Annuska megégett — a kampó miatt. Izgalmában vastag verejték ütött ki homlokán. — Igaza lehet... Csakis a kampó miatt történt! — Miféle kampó miatt? — tört Papp doktor az emberre, mint a kopó, amely nyomra talált. — Én szereltem fel a lámpa kampóját. Emlékszem, amikor belevertem a plaJónba,' belekapaszkodtam és azt mondtam a feleségemnek: idenézz Zsuzsi, ha egy kocsi függne rajta, akkor se szakadna ki. És mégis kiszakadt! Papp doktor feszülten figyelt. Lám, az ilyen egyszerű emberben is mennyire összebogozódnak az érzések. Foghatatlan, rejtélyes erők dolgoznak a lélek tárnáiban. Olyan mélyre ásnak, hogy egyszer összeomlik a tárna és mindent maga alá temet. De jön egy pillanat, amikor a legsűrűbb homályból feltör egy emlék. És egyszerre megvilágosodnak a legtitkosabb és legrejtettebb összefüggések, mintha vaksötét kamra falán varázslatos kéz függönyt rántana szét hirtelen. Napfény önti el a sötétet, És ez a napfény, a felismerés világossága, a legjótékonyabb orvosság! Derűsen nézte a magába roskadt embert. Érezte, hogy segíteni tud rajta. Fel fogja emelni esett- ségéből. Kivezeti a homályból, leveszi róla a láthatatlan súlyokat, amelyek mellére nehezednek és abroncsot szorítanak a szive köré. — Maga derék ember, Takács — mondta, — Szereti a családját és nem érzi nyűgnek, hogy öt szájnak dolgozik. Ez ma igen nagy dolog. Büszke lehet rá... Megértem, ha fáj magának a kislánya halála, De nem szabad, hogy eméssze magát miatta. Higyje el nekem, hogy én sem tenném!... A véletlenért nem okolhatjuk magunkat. Hátha ott lett volna a kampó? Hátha nem maga szerelte volna fel? — De mikor én ütöttem a falba? — Akkor is ki kell vernie a fejéből, hogy maga a hibás... Gondoljon arra. hogy ta’án átázott a mennyezet és a redves, öreg fa egyre lazábban fogta azt a kampót. — A doktor ur csakugyan nem emésztené magát? — nézte Takács mereven az orvost. — Nem én, barátom! Az én lelkiismeretem tiszta maradna... Nem szabad, hogy olyan csökönyösen elkinozza magát a gondolataival. Ki gondoskodik majd a többi gyerekéről, ha igazán beteg lesz? A holtak hadd nyugodjanak! Egyszer mi is ott leszünk, ahol ők pihennek. De addig is élni és dolgozni kell. — Igen, doktor ur, dolgozni a többiekért — ismételte Takács és mosolyogni próbált, — Most felírok magának egy csillapító orvosságot, Meglátja, milyen jót fog tenni. De az orvosság még nem minden. Fontosabb az, hogy azt a lámpahistóriát és az Annuska halálát kiverje a fejéből. Nem szabad, hogy a pokol tüzelvel felzaklassa éjszakáit. Magának nincsen vezekelni valója! Olyan tiszta a lelke, mint az enyém. Takács lassan felállt, Milyen könnyen lélegzik most, pedig az orvosságnak csak a cédulája van a kezében! Érzi, hogy egészen el fog múlni ez a rettentő fojtás és éjszaka sem vergődik többé tűzfalak között. Annuska meghalt, de a többi gyerek él és kenyeret kér! Igaza van a doktornak. dolgoznia kell értük! Menni akart, de észbe kapott-, hogy még nem fizetett és röstelkedve a pénze után nyúlt. Papp leintette. — Hagyja, barátom. Azzal fizessen, hogy meggyógyul... A munkahelyén kérjen cédulát és hozza el holnap. Szeretném hallani, vájjon jót tett-e az orvosság? A kezét nyújtotta. Takács mohón kapott utána, — Isten áldja meg a doktor urat! Papp elégedetten nézett a távozó után. Hallotta még. ahogy fiatalos lendülettel szaladt lefelé a lépcsőn. Aztán döngve bezárul mögötte a kapu és eltűnik az ucca estéli forgatagában. Elégedett és boldog volt ebben a percben Papp doktor. Ma nem volt vesztett napja, .Tó utón járt. Emberré tudott támasztani egy elesettet. Az ilyen kis csatanyerés után egyre tisztábban látja hiva-i tását, A célt, amelynél nincsen szebb és szentebl\ Megóvni és gyámolitani az életet. LOSONC. — A füleld zománcgyár újabb fiizembehelyezésének ügye még mindig nincsen |elintézve. A munka és kenyér nélleül maradi Imunkások még mindig bizonytalanságban van- 'nak, vájjon sikerül-e újból keresethez jutniok s ezzel tudnak-e majd ismét kenyeret juttatni nagy nélkülözésekkel küzdő családjaidnak. A beszterbcebányai iparkamara a napokban ankétot hivott össze a füleld gyár fölépitésének
