Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-20 / 215. (4658.) szám

«PRKCSlAWAARHliaíAEí 1938 szeptember 20, kedd. Három hőnapra kivételes állapotot hirdettek az egész országban A három hónap alatt korlátozhatók az alkotmánytörvényben biztosított szabadságjogok: a személyes szabadság, a lakás- és levéltitok érinthetetiensége és a sajtószabadság PRÁGA, — Szombaton a késő esti órákban a minisztertanács a következő hivatalos je­lentést adta ki: A minisztertanács tegnapi (tehát pénteki) ülésén hozott határozat szerint a rendkívüli intézkedéseket az állam egész területére be­vezetik háromhónapi időtartamra. Ezzel az intézkedéssel egyes — az aíkotmánytör- vényben biztosított — szabadságjogokat föl­függesztenek, illetve korlátoznak. Nevezete­sen megengedhető a beavatkozás a szemé­lyes szabadságba, a lakás és levéltitok szent­ségébe, továbbá a gyülekezési és egyesülési szabadságba, szükség esetén a sajtószabad­ság korlátozása is eszközölhető. További intézkedéseket a rendkívüli in­tézkedésekről szóló törvény 11. paragrafusa alapján az országos elnökök adhatnak ki. A jelen hirdetmény nyomban hatályba lép (szeptember 17-én való kihirdetése napján). A kormány ez intézkedése az 1920. évi 300. számú, a rendkívüli intézkedésekről szóló törvényre támaszkodik. Ezt a törvényt ugyanaz a forradalmi nemzetgyűlés hozta, mint a szabadságjogokat biztosító alkot­mánytörvényt. Ezt a törvényt a kormány a mai napig hivatalos magyar fordításban nem adta ki. A törvény teljes szövegét a forgalomban lévő magyar magánforditás alapján, melynek nyelvezete elég tökéletlen, alább közöljük: Az 1920. évi április 14-én kelt 300. T. és R. Gy. sz. törvény a rendkívüli intézkedésekről: A' csehszlovák köztársaság nemzetgyűlése a követ­kező törvényt hozta: 1. §. Háború alatt, vagy ha az állam belsejében olyan események állanak be, amelyek az állam sértet­lenségét, köztársasági formáját, az alkotmányt vagy a köznyugalmat és rendet veszélyeztetik, ezen törvény alapján az alkotmánylevél 107, 112, 113 és 116. §§-ai és a személyes szabadság, a házjog, valamint a levél­titok védelméről szóló törvény által biztositott Szabad­ságokat korlátozó, vagy megszüntető rendkívüli intéz­kedések és ezzel összefüggő egyéb intézkedések is tehetők. 2. §. Az ezen törvény által megengedett rendkívüli intézkedések legföljebb három hónap tartamára és csak annyira rendelhetők el, amennyire az állam sér­tetlenségének, köztársasági formájának, az alkotmány­nak védelmére és a köznyugalom és rend helyreállítá­sához elkerülhetetlenül szükségesek. 3. §. A rendkívüli intézkedésekhez a kormánynak a köztársaság elnöke által jóváhagyott határozata szükséges. 4. §. A kormány határozata, amelyben pontosan felsorolandó, hogy a rendes szabályoktól mely eltéré­sek és mely helyi és időbeli határok között rendeltet­nek el, kormányrendelet alakjában kihirdettetik a Tör­vények és Rendeletek Gyűjteményében, a központi hivatalos lapban és az illető terület hivatalos lapjában. Ezen rendeletnek a köztársaság elnöke és a kormány tagjainak legalább kétharmada által, beleértve a kor­mány elnökét, vagy elnökhelyettesét (ennek helyet­tesét), aláirottnak kell lennie. 5. §. A személyes szabadság, a házjog és levéltitok védelméről szóló álkotmánytörvény tekintetében a kö­vetkező kivételek engedélyeztetnek: 1. A 3. § határideje 8 napra hosszabbittatik meg. 2. Az állami biztonsági hatóság a 4. §-ban felsorolt intézkedéseket a törvényben előirt eseteken kívül is megteheti. Ha ilyen intézkedés tétetett, akkor az illető ellen nyolc napon belül a rendes büntetőeljárás meg­indítandó; különben ezen intézkedés hatályon kivül lép. 3. Az 5. § szerinti szabadonbocsátás óvadék letétele ellenében kizárható, amennyiben az ezen törvény 12. §-ában nevezett bűncselekményekről van szó. 6. §. Az állami biztonsági hatóság a 12. §-ban ne­vezett bűncselekmények miatti büntetőeljárás céljából bírói megbízás nélkül is mindenkor eszközölhet ház­kutatásokat Imé&d iée&iuku — ELBESZÉLÉS — (2) — Menjetek máshová — mondta. Hallenné vagdalni kezdte a lepénydarabokat. — Mi meg­szoktuk, hogy magunkban fogyasszuk el azt, amit megeszünk, — mondta szuszogva és vil­lámgyorsan vagdalta a lepényeket. — Bort! — kiáltotta az egyik cselédjének, azután a borral telt lábasba dobálta á lepénydarabokat. A ke­reskedők közül az egyik kopasz fejét a magasba emelte és vértelen szájával gyűlölködve mosoly­gott, de nem mozdult. A vendéglős odaszaladt hozzá. — Bortwein várának urai ezek, nem szabad őket zavarni — kérlelte a bőrkabátos kereskedőket. Azok s kü­lönösen a kopasz, végigmérték a vendéglőst. — Nekünk is van méltóságunk, majd megtaní­tunk rá — és kimentek az ajtón. A fogadós elsápadt és adóslevelére gondolt. Kint jeges már egészen, téli szél süvített: a Hal- legráf vendéglővel szemközt egy dombra felka­nyarodó ucca végén állt a Szent Katalinról ne­vezett ciszterdi rendű apácák klastroma, sárgán, nagy, otromba rácsokkal. Fölötte az égen csilla­gok derengtek. Hallen János a lábasban ke­verni kezdte a forró bort és lepények után halászott fakanalával. — ,,Most hallom." — szólt a szája sarkából halkan' a felesége felé, — „hogy Henrik őrgróf egészen magához fogadta Berchtold kanonokot (Berchtold volt az ellen­sége, kinek jószágából állítólag elrabolt valamit), de nekem már mindegy. Sok bajom volt min­dig ... Nem segít minket a Krisztus anyja . ..“ Hallenné kidüllesztette a szemeit, vastag ajkai lassan, töprengve mozogni kezdtek, gyanakodva kapdosta fejét jobbra és balra és ettől a perctől kezdve alig evett. Berta aranyszálakkal préselt háromszögű gallérját felszoritotta nyakáról a szájáig, a kezét eképpen a szájához tartotta, az asztalra könyökölt és mély barna szemeivel egy magas vándorlegényt figyelt, aki a cselédek asz­talánál ült és hidegtől vörös ökleit mutogatta szomszédjának. Berta kicsit leeresztette szem­pilláit a vándorlegény szőke, csodálatosan tisz­ta és hullámos hajára és magas, sima, bátor és szép nyakára nézett és arra gondolt, hogy só­gora el szakasztottá anyai örökségét és most fogva tartja és el akarja őt adni valakinek, aki­nek rövid, sündisznóhoz hasonló nyaka van és már negyven éves is elmúlt. * így ültek hárman a kemence körül, amikor az Isten szegényeinél s utána a Szent Miklósról ne­Irta: Bállá Borisz vezeti Bencés zárdában vesperára harangoztak. A két nő letérdelt, Hallen csupán a boroskancsót tolta el magától és fanyarul vetett egy keresz­tet. Az ivóban most csak a korcsmáros és egy szegény özvegyasszony tartózkodott, aki a mé­cses mellett ült, halkan nyögdécselt és valamit kevergetett egy tégelyben. Kint az eisenachi há­zak kicsi, mélyre süllyedt ablakaiból vörhenyes sávok reszkedtek elő egymás után. A szél elállt s az egyik kapuszöglet szürke kövére lassan rá­szállt a holdsugár. A Hallegráf tulajdonosa tom­pára fáradt szemekkel bámult a mécsbe, amely jobbra hajladozott s aztán balra s nyomában az öreg özvegyasszony, aki egyszerre imádkozott és keverte tégelyét, óriási reszkető árnyékot ka­pott. Halkabban ugyan, de még mindig szólták a harangok. A korcsmáros lassan felállt és ki­ment, két kezében négy üres palackkal és ugyan­akkor kinyilt a másik ajtó. Hallenék nem néztek oda, önmaga sorsát nézte elgondolkozva mind a három. Mert a hullámzó szürkeségből szakadat­lanul szivárgott lelkűkbe a gond, a félelem: a kisebb vagy nagyobb, de soha, soha nem szűnő békétlenség... Hallen János nem avval törő­dött, amije van, amivel ellenségei törődtek, ő helyette irigy nyugtalansággal; őneki ellenségeire kellett gondolnia és félt a saját gazdagságától. Felesége az életéből kicsi, de szúrós részeket lá­tott, miközben a homályba meredt és imáit da­rálta egy-egy tiszteletlen cselédarcot, férjének a boroskancsó után görbülő ujjait, térdének daga­natát, a meisseni birtokok szomszédját, aki gyű­lölködő pletykákat terjesztett... A fiatal Berta álmodozott, e hosszú ut most álomnak tetszett. Minden tájat, erdőt, elhúzódó, felbukkanó és újra a messziségbe süllyedő hegyet, az egész hosszú utat, mindent újra átélt, zsongó öntudattal. — Valamennyit megsiratta, amiért nem az ő me­nedéke lett, mindenütt kiszállt volna, minden el­hagyott közös várnak utánamerengett, most em­lékezetében, az ismeretlenben akart ez a lány megpihenni. Mindenütt jobb helyet sejtett és ál­modott magának, mint itt ezeknél, akik legköze- lebbjei voltak a világon. Az ajtó pedig, amelyre egyik sem figyelt, kinyilt és az idegen nő, aki mellé, lehajtotta szürke, tiszta posztóval fedett homlokát: időnként reszketni kezdett, az arca halottfehér volt. Egy szelíd világ derengett a reszketve ülő szemeiben, a helyiségben vala­hogy magától csend támadt. S az özvegyasszony, aki mellé leült és aki eddig ott nagy szorongatásokban gyögdécselt, 7. §. Az állami biztonsági hatóság levelek lefogla­lását és felbontását hirói megbizás nélkül elrendelheti. 8. §. Egyesületek és fiókegyletek — kivéve közkere­seti egyesüléseket — külön hatósági felügyeletnek, vagy külön feltételeknek rendelhetők alá: működésűk beszüntethető és uj egyesületek és fiókegyletek alakí­tása az illetékes hatóság beleegyezésétől tehető függővé. 9. §. Az állami biztonsági hatóság gyűlések meg­tartását oly helyeken, amelyek a közforgalomra szol­gálnak, egyáltalán megtilthatja. Egyéb gyűlések meg­tartását hatósági engedélytől teheti függővé; ezen kor­látozás Jiem vonatkozik választói gyűlésekre a válasz­tások kiírásának napjától azok befejeztéig. 10. §. Időszaki lapok kiadása és terjesztése korlátoz­ható, különös feltételeknek rendelhető alá és végszük­ség esetén beszüntethető és azon iparüzemek, amelyek nyomtatványokat előállítanak és terjesztenek, különös felügyelet alá helyezhetők vagy be is szüntethetők. Az időszaki lapok kötelezhetők, hogy a köteles példá­nyokat a kiadás előtt legkésőbb két órával előter­jesszék: más nyomtatványoknál hat nyomtatott ivig ez a határidő három napban, terjedelmesebb nyom­tatványoknál nyolc napban is megállapítható. 11. §- A kormány által, illetve a kormánytól arra meghatalmazott szerv által kivételes rendszabályok adhatók ki a fegyverek és lőszertárgyak gyártásáról, birtokáról és viseléséről, az útlevelekről és a jelent­kezésekről, a nyilvános helyeken való viselkedésről és gyülekezésről, valamint a büntetőcselekményekről és a jelvények használatáról. 12. §. Az 5. és 6. §§-okban hivatkozott büntető cselekmények: egyrészt ezen törvény elleni cselekmé­nyek, másrészt az állam, a közrend és nyugalom elleni cselekmények, veszélyes erőszak, emberölés, gyújto­gatás, rablás, hadiuzsora, valamint az ezen büntetendő­cselekményeknél való segédkezés —■■ és pedig, amíg egy jövendő egységes büntetőtörvény által ezen cse­lekmények tényálladéka szabályoztatok, az osztrák büntetőtörvény 58—62, 68—75, 76—94, 134—138, 166—169, 190—196 §§-aÍ szerint, illetve a magyar büntetőtörvény 127—138, 142—151, 152—162, 175, most lehunyta szemeit és elaludt. Ahogy el­aludt, az idegen nő még, jobban arcára húzta a szürike posztót. Szemeit beárnyékolta vele s előrehajolva kicsit mosolyogni kezdett. A mo­soly a tiszta tudatlanság volt s a szenvedés bé­lyege őrizte és fokozta rajta szép fényét. Az alvó özvegy még mélyebben lélegzett, sza­badabban és nem szenvedett már semmit; a té­gely, amelyben kotyvasztani akart valamit ma­gának, szép lassan kicsúszott kezéből a pad­lóra. Ekkor lépett a szobába Verkund Ilse mellett a két Verkund gróf. — Ti vagytok azok a borkwindbeliek, azok a gazdagok? Én V erkund Gottfried vagyok — mondta az egyik és vállát lefeszítette és előre­szegezte, aztán .szétvetett lábakkal megállt Hallen János előtt. — Kidcbattam a holmitokat, — mosolygott mesterségesen ingerelve mosolyával Halién János. Hallenné zsíros arcbőrén hirtelen piros foltok izzadtak elő. — „János" — kiáltotta rekedten férjének és nem akart a Verkundokra rá se néz­ni. — Mi holnap tovább indulunk Bambergbe. Nem óhajtjuk tehát a félszerbe tölteni ezt a kurta éjszakát. — folytatta lustán, kihívó fö­lénnyel Verkund. — Henyéljetek itt, vagy akár­hol. A „vásári szoba" a Verkundoké marad, amíg azok élnek és amig Eisenachban megszáll­nak és amig csak nem ugranak félre a folyóvíz­be, ha ilyen pénzeszsákokka! kel összetalálkoz- niok egy hídon . . . — Koldus! Te rongyos! — ugrott fel Hallen­né kidagadt, eltorzult arccal — te beszélsz igy velünk, azért, mert Verkund vagy? Rongyos a ruhád, rongyos a mellvédőd. Mindened rongyos. — Ne szólj, intett a férje, aki zöldes) fénnyel szemlében fürkészett szolgái után. — Te vén­asszony vagy, ki hallgatna terád? — intett szép fejével Verkund Halén felesége felé. Halén János pedig kiszámította eközben, hogy négy férfi szolgája van, kettő közöttük fegyveres s városban is akad még férfi. A pénzre gondolva lassan felállt. — A szobát nem adom át. Nagy a gőgöd Verkund gróf, de nem lesz akkora, hogy élete­det tennéd rá ... A szobát nem fogod meg­kapni. Nagyapád hangját viseled szádban, azóta sok idő telt el, nem az a családotok már, aminek hangod mutatja. — Ilyen hangon beszélsz velünk! Nagyobb a mi méltóságunk! Takarodjatok! Még egyszer takarodjatok — visította a gyávaság támadó rohamában Hallen Jánosné, Lábai most iszo­nyatosan fájtak. A másik Verkund egy ala­csony, idős és fa arcú ember, megbillentette hosszú tőrét. — Eriggy ki Ilse — mondta a vö- röshaju menyének nyugodtan. — Nem megyek. Mit akartok? — sdrta el akikor magát! hirtelen Verkund Ilse, — Gyil­176, 278-281, 288, 323-325, 330, 331, 344-349, 422-424, 428, 429-431, 434- 436, 439, 444, az 1914* évi XL. magyar t. c. 2—-13 §§-ai és az 1919 október 17-1 568. gy. sz. törvény 2—5 és 7—12 §§-ai szerint minősíttetnek. 13. §. Aki az ezen törvény alapján kiadott rendele­tek ellen vét. az elsőfokú politikai hatóság által (az állami biztonsági hatóság által, az előbbi magyar terü­leten a közigazgatási rendőrhatóság által) — ha a büntetőtörvény szigorúbb határozatai nem alkalmaz­hatók — 10.000 Kő-ig terjedhető pénzbüntetéssel vagy egy hónapig terjedhető elzárással, vagy mindkét bün­tetéssel sújtható. 14. §. Mihelyt az ezen törvény szerint megengedett rendkívüli intézkedések elkerülhetetlen szükségessége megszűnik, azok a kormány által azonnal a 4. §-ban megállapított módon korlátozandók, vagy egészen megszüntetendők. 15. §. A kormány köteles az ezen törvény alapján kiadott rendeleteket legkésőbb 14 nap alatt a nemzet­gyűlésnek, vagy ha az nem ülésezik, az alkotmány­levél 54. §-a szerinti állandó bizottságnak előterjesz­teni. Ha csak egy ház is, vagy amennyiben a nemzet­gyűlés nem ülésezik, az alkotmánylevél 54. §-a sze­rinti állandó bizottság a kiadott rendelethez való hoz­zájárulását megtagadja, az elveszti érvényességét; ugyancsak elvész annak érvényessége, ha a nemzet­gyűlés, vagy az alkotmányiévá! 54. §-a szerinti állan­dó választmány azon rendelet kihirdetési napjától számított egy hónapon belül határozatot nem hoz. 16. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és a kormány által hajtatik végre. Pártszervezeteink, egyesületeink, testületetek figyelmébe! Értesítjük összes pártszervezeteinket, to­vábbá a magyar egyesületeket, testületeket stb., hogy tagjaik részére rendkívül ked­vezményes áron szerezhetik be — csoportos megrendelés által — a gázálarcot az Egye­sült Magyar Párt központja (Pozsony, Ventur-u. 15. sz., 1. em.) utján. Nyomaté­kosan felkérjük szervezeteinket és egyesü- léteinket, testületeinket, hogy ez ügyben hozzánk forduljanak. Rendelési iveket kész­séggel küldünk. Az Egyesült Magyar Párt pozsonyi központja. kölni alkartok. Krisztusom, Krisztusom — jöttek, a könnyei és sötétpiros, duzzadt szája ránga­tod zni kezdett. — Amióta szerencsétlenek let­tünk, erővel keresitek a kárhozatot. Nem me­gyek, ha ti nem jöttök ki ebből a szobából. Mi­nek is cipeltek magatokkal? Vigyetek Bamberg- be. Hagyjatok nyugalomra már, sose lássalak ti­belépett rajta, lassan odament az öreg özvegy teket. A Szűz Anya zárdájában sose tudjam, hogy valaha is Verkund voltam . . . — A mi méltóságunk sértegeti egy ilyen : . s — sírta közben Hallenné. Hallen János sápadtan lépkedett az ajtóhoz, nem gyorsan, nehogy gyá­vának tartsák. Amikor kiment, az idősebb Verkund kirántotta a tőrét. — A kutya . . . szolgáihoz osont. Ekkor mindannyian kitódultak az ivóból. Odakintről rohanás, lárma s Verkund Gottfried káromkodása zúgott be, aztán egy penge ütő- dött a falhoz s a penge hangja panaszosan reszketett: hangok már alig. hallatszottak. — Átkozott — kiáltotta valaki, még s már igen messziről igy felel rá egy hang: „A mi tekin­télyünket . . . majd megismered . . Bent az ivóban a kemence már csak füstölt, de nem égett. A beteg, szegény özvegy az egész idő alatt mélyen, mélyen aludt . s . . — . . . Ó Jézus, pro peccatis nostris immo- látus, ab ingirátis homdnibus meglectus et afflic' tus converte nos, vivdfica nos; accende nos . i . — szólt térdre ereszkedve a szürkeruhás asz- szony. Kezei alig érintették egymást ima közben; mereven a levegőben fehéredtek elő; a test megmerevedett. — Convertat nos Domina, tuis predbus platatus Jesus Chrisztus, Filius tuus. Bt avertat iram suaim a nobis. — Mit dnálsz — kérdezte az özvegy hirte­len felemelkedve ültéiből s nyögve nézett maga mellé az idegen nőre. A mécses lángja bán­totta a szemét és ezért álmosan eltakarta ke­zeivel és újra megkérdezte. — Imádkozol még? Ki vagy? A térdelő nő felemelte fejét. Az özvegy só­hajtozni kezdett, sokáig pislogott a másik ar­cára, miközben kint minden fal, ház, kapuszög­let és feljebb Edsenach fölött a hegyek, az er­dők fehér holdfényben úsztak, keresztet vetett magára. — Oh Istenem . * , — Ne ijedj meg — felelte Árpádházi Erzsé­bet a thüringiai fejedelem özvegye. — Ne saj­nálj. Nagy méltóságot nyertem végre, hiszen kiüldöztek a várból engemet közétek, ti szegé­nyek. Krisztus irgalmára keresek egy félszert, ahová ma lenyughatom. Ekkor a Hallegráf tu­lajdonosa rohant át a szobán.-— Krisztusom, — dadogta — a két hatal­mas család egymást öli fent. Krisztusom, ezek a keresztény urak, hogy féltik' a tekintélyüket. Egymást ölik a legszebb szobámért ... — Véne — 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents