Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-20 / 215. (4658.) szám

2 1938 szeptember 20, kedd. MHMinUWittiUi LONDON. — Hétfőn délután a brit ka- bint nem tart újabb ülést A kormány dél­előtti tanácskozásain a miniszterek egyhan­gúan elfogadták a francia miniszterekkel kö­tött megállapodást. A Reuter-iroda a követ­kezőképen értesül a megállapodás tartalmá­ról: A népszavazást a francia és az angol államférfiak nem helyeselték. Azt a javasla­tot, amelyben Nagybritannia és Franciaor­szág megállapodott, bemutatják a csehszlo­vák kormánynak. Ez a javaslat a határrevi- zió alapján készült el. Mindaddig, amig a javaslatot a csehszlovák kormánnyal nem tárgyalták le, a részleteket nem hozzák nyil­vánosságra. Chamberlain miniszterelnök egyelőre elhatározta, hogy szerdán Német­országba repül és másodszor tanácskozik Hitler kancellárral. Párisból érkezett jelentések szerint a hétfő j délelőtt összeült francia minisztertanács 10 óra 30 perctől délig tartott. Az ülés után Sarraut belügyminiszter a következő kommü­nikét olvasta föl: —■ Daladier és Bonnet beszámoltak a lon­doni tárgyalásokról és azokról a föltételek­ről, amelyek betartása mellett a megegyezés az angol kormánnyal létrejön. A miniszter- tanács egyhangúan helyeselte a miniszterel­nök és a külügyminiszter magatartását és a brit kormánnyal megállapított megoldási módot. Hitler dicséri Angliát és Franciaországot BERLIN. — Hitler kancellár Obersalz- bergen fogadta Ward Price angol újságírót és nyilatkozott a Daily Mail számára. Arra a kérdésre, vájjon az angol miniszterelnök lá­togatása közelebb hozta-e a szudétanémet kérdés megoldását, a Führer igy felelt: — Meg vagyok győződve Chamberlain őszinteségéről és jóakaratáról. A nyilatkozat további folyamán Hitler a csehszlovák problémával foglalkozott néha rendkívül éles megfogalmazásban. Anglia és Franciaország viszonylatában Hitler igy nyilatkozott: — Senki sem gondol Németországban arra, hogy Franciaországot megtámadja. Egyáltalában nem érzünk semmi bosszúvá­gyat. Ellenkezőleg Németországban nagy a rokonszenv Franciaország iránt. Ugyanígy nem gondolunk az Angliával való háborúra sem. A hivatalos bejelentés PARIS. — Beavatott körök szerint az an­gol és a francia követ a párisi és a londoni minisztertanács után közös lépést tesz a Benes elnöknél a prágai Várban összegyűlt csehszlovák kormánynál és ismerteti az uj angol-francia tervet. nodia: A népszavazás non mól megfelelő eredményt A miniszterelnök rádióbeszédében a népszavazás helyett az eddigi tárgyalási politika folytatását ajánlotta fői ■■ „A békés megoldásra már megvolt az alkalmas alap“ ■ Kenlein elutasítása ellenére is... Kisdedek makacs székszorulásánál és na­gyobb gyermekek gyomorbélhurutjánál reg- gél felkeléskor gyakran már egy negyedpo- hár természetes „Ferenc József" keserüvizefc is kitűnő eredménnyel adhatunk. Kérdezze meg orvosát. a PRÁGA. — Dr. Hodza Milán miniszterel­nök vasárnap délben 12 órakor a csehszlo­vák rádióban a következő beszédet tartotta: — Tisztelt hallgatóim! Mindnyájan érzik, hogy ezekben a napokban a legujabbkori történelem legdrámaibb időszakát éljük. Olyan krízis közepébe kerültünk, amely vé­gigjut egész Európán. A béke újra veszély­ben van. Nagyobb veszélyben, mint bármi­kor a közelmúltban. Azokkal a nemzetekkel, akikkel együtt harcoltunk a világháborúban, mindent megtettünk és megteszünk, hogy a békét megmentsük. De határozatainknál so­hasem volt szükségünk a lélek és a szív na­gyobb erejére, mint éppen ma. Mert nem­csak a béke forog kockán. A mai nagy küz­delem többi résztvevőivel összehasonlítva, számunkra többről van szó: a sértetlen köz­társaság méltó jövőjéről. — Egész történelmünkön átvonul az igye­kezet, hogy rendezzük nemzetünk viszonyát a német nemzethez úgy odahaza, mint a bi­rodalomban. Ez a megnemoldott föladat áll most előttünk egész sorsszerűségében. Egész sorsszerűségében azért, mert az egész német­ség nemzeti mozgalma, de még inkább nem­zeti föündultsága az utolsó években és az utolsó hónapokban a forrpont felé halad. A drámai fordulat — Ezért volt a mi történelmi fellősségünk, hogy mindent megtegyünk a cseh—német viszony kedvezőbb rendezésére, egyforma tekintettel az állam életérdekeire, mint a né­kintéíye forgott kockán és amikor arról volt szó, hogy az állam teljesítse összes kötelességét az egyéni biztonság és a jog­rend védelmére. Ha néhány oldalról a sta­tárium kihirdetését elutasító bírálatban ré­szesítették, mégis letagadhatatlan valóság, hogy a lázadás kísérletének idején csak a szigorú intézkedéseknek köszönhető, hogy el lehetett kerülni a legrosszabbat. Megindultan és szomorúan emlékezünk a lázadás ártatlan vértanúira, akikben a leg­nagyobb áldozathozatalt tiszteljük, amit az ember emberi kötelességeink teljesítése köz­ben az államnak és az állampolgároknak hozhat. A rendkívüli biztonsági intézkedé­sek teljesen beváltak, ezeket kiegészítettük s addig tartjuk fönn, amig szükség lesz rájuk. Képesek vagyunk a megegyezésekre is . .. —- A legutóbbi hónapokban tehát a kor­mány politikáját kétféle felelősség terhelte. Egyrészt az állam tekintélyének a biztosítása a döntő pillanatokban, másrészt a felelősség­nek a tudata," hogy mily következményekkel járhat a cseh—német viszony rendezetlen­sége. Ezzel magyarázható a tárgyalások fo­lyamán a mi kimeríthetetlen türelmünk és becsületes szándékunk, hogy sem indokot, de még kevésbé ürügyet ne szolgáltathas­sunk arra, hogy a további fejlődésért minket tegyenek fe­lelőssé. Voltak sokan, akik közéletünkben nem egyszer már elveszítették türelmüket és az állam szerveit gyengeséggel vádol­ták. Most a helyzet mindenki számára tiszta lesz. Politikánkkal, amely a megfelelő helyen en­gedékenységet tanúsít és a megfelelő helyen rendíthetetlen, kivívtuk barátaink és az ob­jektív megfigyelők elismerését azért, hogy ál­dozatokat hoztunk a békéért és minden el­határozásunk mellett, hogy védjük, ami a miénk, képesek vagyunk a megegyezésre is. így hát Csehszlovákia megbízható munkása a békének. Ez a körülmény lehetővé teszi a kormány számára, hogy olyan politikát foly­tasson, amely szilárd alapokon nyugszik úgy belül, mint nemzetközi viszonylatban. Poli­tikánkkal az utóbbi hónapokban olyan ered­ményeket értünk el, amelyek a köztársaság számára ezekben a napokban szinte nélkü­lözhetetlenné váltak. „A népszavazás nem alkalmas eszköz" met nép életérdekeire is. Úgyszólván egész $' Európa előtt ismeretes e nemzetiségi rende- ü1 zés érdekében kifejtett kísérletünk. A bonyolult tárgyalások után nemrég oly messzire jutottunk, hogy megtaláltuk az alapot, amely mindkét fél számára alkal- ; masnak látszott a megegyezésre. De éppen ezen az ígéretes ponton történt a drámai fordulat. Amikor éppen nyilvánvalóvá vált, hogy a tárgyalások célhoz vezethet­nek, a fejlődés útja megszakadt és kibon­takozott a lázadás. A köztársaság kormá- mánya ellen az elismerés mellett a külföl­di szemrehányók özöne is megindult azért, mert a kormány a lázadást nem tartotta játéknak s mert a lázadás ellen a legna­gyobb eréllyel lépett föl. Minden ilynemű szemrehányást visszautasítunk. Csak a rendezett állam magátólértetődő kö­telességét teljesítettük annál is inkább, mert az előző időszakban a legnagyobbfoku enge­dékenységet tanusitottuk, amely már szinte az önmegtagadással volt határos. A jogrend elleni lázadás leverése nem üldözés, különö­sen nem akkor, ha a nemzetiségi viszonyok békés megoldására már meg volt az alkal­mas alap. A köztársaság kormánya ezekben a hónapokban ennek az országnak a sorsát veszedelmes szirtek közt kormányozta és el­határozásaiban vagy cselekedeteiben soha­sem hamarkodhatta el magát; közbe kellett lépnie azonban azokban a nagy pillanatokban, amikor az állam te­—- Ma elmondhatom, hogy Csehszlovákiai teljesítette összes kötelességeit, amelyek fe­lelősségteljes helyzetéből adódnak. Most a többieken múlik, hogy ugyanezt tegyék. A cseh—német viszony rendezése nem lehet uj békétlenségek forrása, amely lehetetlenné tenné lélektanilag a nemzetek jövő együtt­működését Európának éppen azon területén, ahol a nemzetek békeszerető és konstruktív együttműködésétől függ a béke, haladás és boldogság. Az úgynevezett népszavazás nem hozhat olyan eredményt, amely megfelelne ennek a nagy célnak. Ebben nemcsak azok egyeznek meg, akik odahaza felelősek az ügyekért, hanem a csehszlovákiai és kő- zépeurópai bonyolult nemzetiségi, területi viszonyok objektív szakértői is. Ott, ahol a népszavazás a nemzetiségi rendezés ér­dekeit szolgálná, a népszavazást már vég­re is hajtották. Ha a népszavazás alkalmas lett volna a csehszlovákiai nemzetiségi vi­szonyok rendezésére is, akkor a békekon­ferencia kezében is szívesen látott eszköz lett volna. A népszavazás Csehszlovákiá­ban tehát nemcsak az állam szubjektív szempontjából elfogadhatatlan, de objek­tív szempontokból is már csak azért is, hogy egész sor hasonló uj problémát te­remtene. — Csehszlovákia hajlandó a mai feszült­ségben is tovább folytatni a munkát a béke érdekében. Ennek az államnak összes alkot­mányos tényezőjének nevében kijelentem a következőket: —■ Henlein elutasítása ellenére is, hogy megegyezés jöhessen létre a csehszlovák kormánnyal a nemzetiségi viszonyok rende­zésében és Henlein fölkelési kísérlete dacára is, a kormány, miközben védi az állam teljes integritását, nem változtat semmit eddigi megegyezési politikáján a nemzetiségekkel és különösen a szudétanémetekkel szemben és a legutolsó.javaslatok alapján áll. — A kormánynak ma nincs szüksége Hen- leinre és a megszökött vezérekre, mert a le­játszódott események és különösen a fölkelés meghiúsulása legjobban mutatják, hogy a szudétanémet nép többsége a megegyezést és a nemzetiségi békét kívánja, „Megszervezel politikai támadás...“ — A kormány nem fogja a bosszú és üldö­zés politikáját űzni, gondoskodnia kell azon­ban a tekintélyről, a törvények betartásáról, a nyugalomról és rendről. A nyugalom és rend kérdésében nem tehet koncessziókat, mert csak békében és rendben lehet biztosí­tani a teljes és észszerű megegyezést. — Amikor mindnyájan ebben az időben a németekre való tekintettel beszélünk a nem­zetiségi politikáról és állampolitikáról, veszé­lyes tévedés lenne, hogyha ennek az egy föladatnak a nagysága miatt megfeledkez­nénk belpolitikai problematikánk egészéről. A valóságban sokkal többről van szó. — A legszélesebb nyilvánosság régóta figyeli, hogy szélesen megalapozott kísérlet történik az állam belpolitikai fölépítésének megbont tására. Emlékezzünk csak a parlament néhány ülé­sére, amikor a német nemzetiségű képvise­lők hozzájárulásával egyes politikai csopor­tok hasonló példa szerinti rendezés követel­ményével léptek föl. —< Akár rosszindulatúan, akár nem, de ezek az események azt a látszatot keltették, hogy ebben az államban a cseheken és a kor­mánykoalíció szlovákjain kívül többé-ke- vésbé mindenki az állam alkotmánya és belső rendje ellen van. Odahaza nyugta­lanságot akartak ezzel kelteni, a határo­kon kívül pedig azt a benyomást, hogy Csehszlovákia nem képes együtt tartani nemzeti és nemzetiségi részeit és ezért két­séges, hogy egyáltalában betöltheti-e ál­lami hivatását. A csehszlovák államiság ellen megszervezett támadás volt ez és ez ma is. A szándék, hogy belülről bontsák meg az államot, egyenesen szivén kellett, hogy talál­jon bennünket. A köztársaság kormánya tudta azt, hogy a több, mint liberális nemze­tiségi politika dacára némely regionális és nemzetiségi kérdések rendezetlenek maradtak. Ebből a fölismerésből egész sor olyan kor­mányakció született és maga a köztársasági elnök sem késlekedett teljes hivatali és sze­mélyi tekintélyének latbavetésével, hogy ezen föladatok elvégzése mellé álljon. —' Tehát a nemzetiségi rendezés politiká- ját kezdtük meg s ennek szilárd formát ad­tunk a kormányjavaslatok egész sorozaté­iban. Nemrég még senki sem volt kétségben ! afelől, hogy ezek a javaslatok megbékülés- hez vezethetnek. De mialatt a kormány azon fáradozott, hogy békés utón alaposan ren­dezze a nemzetiségi kérdéseket, a másik ol­dalon névtelen akciók indultak meg, amelyek a fölbomlást célozták. Az intrikák árnyékában — Húszéves államjubileumunk küszöbén az intrika árnyéka követi és üldözi a köztársa­ságot* Hiszen élénk emlékezetünkben él, hogy egy pil­lanatra a szlovákság egyrésze is megtévedt. Em- litésreméltó az is, hogy a multévi intézkedés,; amely Kárpátalja önkormányzatának első etap- ját jelentette, nemcsak jogi, de politikai szem­pontból is helyes volt. Kevés kivétellel Kárpát­alja soha sem tévedt meg. — Ma csak néhány szót szólok Szlovákiá­ról és Kárpátaljáról: csak annyit, hogy meg­jegyezzem, hogy a viszonyok rendezése mind­két országban jó utón halad. A nemzetiségi csoportok húszéves fejlődése után szükség van ebben az államban további lépésekre, hogy minden formális törvényes kötelék mellett Szlovákiában és Kárpátalján testvéreink belső megelégedésének összes erkölcsi biztosítékai is hozzájáruljanak a köztársaság erejéhez. Nagy történelmi próba elült — Mert ma és azelőtt sem volt kevesebbről s?ó, mint egy rendszeresen vezetett politikai támadásról a csehszlovák köztársaság legfontosabb előfel­tételei ellen. Hangsúlyozom, hogy nagy törté­nelmi próba előtt állunk, Nemcsak rétszletpro'Hémáról van sző, hanem arról, hogy necsak nemzetközi pozíciónkkal, ha­nem mindenekelőtt belső erőnkkel verjünk le minden olyan kísérletet, amely fenyeget ben­nünket és eloszlassunk minden kételyt, amely összefogásunkat gátolhatná. Nemcsak a szivek természetes egységéről van szó, hanem az ész és az erő egységéről is. Erre az egységre külö­nösen a közeljövőben lesz szükség, amikor a leg­nehezebb feladatok elé kerülünk. — Olyan nemzet vagyunk, amely annak elle­nére, hogy éppen azért, hogy történelme során borzasztó Golgotán ment keresztül, nemcsak lá- zongani tanult meg, de megtanulta a sorsdöntő pillanatokban az erőkkel való gazdálkodást is. Az utóbbi időben levertük azokat a kísérlete­ket, amelyek meg akarták bontani a mi kap­csolatainkat barátainkkal és ezt éppen azzal ér­tük el, hogy emberfeletti uralommal bizonyítot­tuk, hogy végig tudjuk gondolni az összes hely­zeteket, nemcsak saját létünk szemszögéből, ha­nem az igazi európai szempontokból is. Soha sem felejtjük el népünk ezen időkben tanúsított rendkívüli hazafias fegyelmét és állam politikai felelősségteljességét. A miniszterelnök beszéde végén a kormány nevében köszönetét fejezte ki a lakosságnak és további kitartásra szólította fel. Nem népszavazás, hanem határrevizió és a Szovjetunióhoz fűző kölcsönös segély- nvuitási meqállapodásokról. A prágai kor­mányt London és Páris hivatalosan tájé­koztatja a két nagyhatalom nézeteiről.

Next

/
Thumbnails
Contents