Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-16 / 212. (4655.) szám

4

rPI«<UŰiMA<StARHÍRXiAB

1938 szeptember 16, péntek*

A szlovák néppárt vezetői az államfőnél

Menekülnek a cseh és zsidó családok a szudétanémet vidékről

PRÁGA. — A szudétanémet vidékről két nap óta rengeteg utas érkezik a csehszlovák fővárosba, különösen asszonyok és gyermekek. Elsősorban a cseh és zsidó családok menekülnek a szudétanémet vidékről, de vannak köztük asszonyok is, akiknek férjei a német szociáldemokrata párthoz tartoznak. A Masaryk-pálya- udvarra ma 400 menekült érkezett, a Denis pályaudvarra pedig egy különvonat futott be warnsdorfi menekültekkel. A vonat 14 vagonból állott. A warnsdorfi menekültek számát a cseh sajtó közel ezerre becsüli.

Sokan minden anyagi eszköz nélkül, csak a legszükségesebb holmijukkal érkeztek, úgyhogy Prága város népjóléti hivatala kénytelen volt a menekült asszonyok és gyermekek ellátásáról gondoskodni. A gyermekeket Vysoíschanbsn szállásolták el, a csecsemőkkel érkező anyákat pedig felvették a Baxa-oíthonba. A prágai szállodák zsúfoltak és nemcsak a belvárosi szállodákban, de a külváros kis szállóiban sem lehet már szobát kapni. A menekültek a cseh és morva határvidék különböző helyeiről érkeznek. A prágai uccákon egyre sűrűbben lehet látni autókat, amelyek a határvidék rendszámát viselik.

Nemcsak Prága, hanem más cseh városok felé is özönlenek a menekültek. Prága és a német határvidék telefonforgalma rendkívül módon emelkedett. Beszélgetéseket csak sürgős módon lehet lebonyolítani.

Azzal a menekültáramlattal szemben, amely a német határterületek felől az ország belseje felé irányul, tapasztalható egy másik áramait is: a csehszlovák fővárosból rengeteg német utazott el a határterületre. Számos Prágában élő német állampolgár kérdésekkel árasztotta el a prágai német követséget, hogy tekintettel a rendkívüli helyzetre, nem volna-e tanácsos, ha elhagynák Csehszlovákiát és Németországba költöznének. A követség, illetőleg konzulátus az érdeklődőket figyelmeztette, hogy ilyen lépésre nincsen semmi ok. A vizumkérvényekkel és érdeklődésekkel a többi prágai konzulátusokat is elárasztották, különösen nagy a forgalom az angol és az amerikai konzulátusokon. Rengetegen utaznak Magyarországba is. Sőt az egyik cseh lap rendkívüli kiadása azt is írja, hogy Magyarország és Csehszlovákia között lezárták a határt. Érdeklődtünk a magyar követségen, ahol ezt a leghatározottabban megcáfolták.

PRÁGA. — (Hivatalos jelentés.) A köztársa- [ sági elnök ma délben fogadta a szlovák néppárt képviselőit, Tiso József képviselőt, Buday József szenátort, Sivák József és Sokol Márton képviselőt s barátságos beszélgetést folytatott velük Szlovákia egyes kérdéseiről s azok megoldásának módozatairól. A megbeszéléseket folytatni fogják.

A hivatalos jelentés szövege bizonyos homályosságot tartalmazott a kihallgatás időpontjáról, ezért közelebbi körülmények után érdeklődtünk. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy

a szlovák néppárt nem kihallgatáson volt az államfőnél, hanem ebéden s igy a barátságosPRÁGA. — Zadina földművelésügyi miniszter az Ungvárott szerdán rendezett kárpátaljai mezőgazdasági munkaértekezleten a miniszterelnök íelhatalamazásával nagyfontosságu politikai beszédet mondott. A miniszter kijelentette, hogy Kárpátalja és a csehszlovák köztársaság huszévi közös munkája nyomán a lakosság és a föld olymértékű fejlődésen ment át, hogy most már megvan a Kárpátalján létesítendő területi önkormányzat minden előföltétele.

Kárpátalja a köztársaság iránti hűségének és odaadó megbízhatóságának már tanujelét adta ez év május 21-én. Mindannyian örömmel lepődtünk meg, — úgymond, — amikor arról értesültünk, hogy Kárpátalja mily határozott pontossággal és áldozatos készséggel hajtotta végre, az ország határain a katonai intézkedéseket. Aj kormány Kárpátalja népének és az egész ország- i résznek ezt a készségét azzal kívánja jutalmazni, j hogy J

nak jelzett megbeszélés jórésze nem a zöld, hanem a fehér asztalnál folyt le. A néppárt tudomásunk szerint emlékiratot is átnyújtott az államfőnek s ebben összefoglalta a párt sürgős követeléseit. Politikai körökben feltűnést keltett, hogy Sidor képviselő, Hlinka tulajdonképpeni szellemi örököse és a néppárti sajtó irányitója, nem kapott meghívót pedig ezidőszerint ő is Prágában tartózkodott. Sidor, mint az előbbi jelentésekkel ellentétben kiderült, nem azért utazott Prágába, hogy a szudétanémet párt tárgyalási megbizottaival találkozzék s nem is tárgyalt velük. Ugyancsak téves az a jelentés is, hogy Sidor Hodza miniszter- elnökkel tárgyalt volna.

gyorsított iramban hajtja végre a kárpátaljai autonómia második etapját. Ez a második eíap magában foglalja a kárpátaljai szojm alkotmányát, amelynek előkészítő munkálatain máris serényen dolgoznak. A munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy a kormány a közeljövőben le akarja tárgyalni a szojm választási rendjét. Mindezt annyira meg akarják gyorsítani, hogy a szojmválasztásokat még ebben az esztendőben meg lehessen tartani, a kárpátaljai szojm a jövő év elején össze is ülhessen s megkezdhesse az érdemleges munkát.

— Gyönyörű alkalom lesz Kárpátalja és a köztársaság testvéri viszonyának kidomboritá- sára 1939 május 8-ika, — mondotta a miniszter, — amikor is Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásának 20-ik évfordulóján Kárpátalja nemzetgyűlése ünnepélyes ülésén köszöntheti a csehszlovák köztársaságot.

Az év végéig megtartják a kárpátaljai szojmválasztásokat!

■ Zadina miniszter uiabb ígérete Kárpátalján ■

KLEPTOMANIA

Irta: Dienes Adorján

Csáthy szolgabiró felesége fejébe vette, hogy fürdőzni megy. Megkezdődtek a szokásos ta- pogatódzások, purpariék és szócsaták. És amint már az történni szokott, ezekből az asszony került ki győztesen. Most már csak a fürdő helyét kellett eldönteni. Ez már nem volt nehéz ügy, mert Csáthyné addig-addig ravaszkodott és nyü- gösködött az öreg doktor bácsi előtt, amig ez végre beadta derekát és eldöntötte, hogy — Szliács.

Csáthyné vágyainak netovábbja teljesedett be ezzel és lázasan kezdett hozzá az előkészületek nagy munkájához. Szabónőjének se éjjele se nappala nem volt, a szobaleány pedig lihegve teljesítette napokon át a megbízatások töménte- lenségeit, Csáthyné szobájában hegyén-hátán tornyosultak a kalapdobozok, utibőröndök, ruhadarabok, napernyők. Papirosok elszórva, szé- kek-asztalok eltolva, közben pedig Csáthyné maga még jobban összedobált mindent ideges szavával:

— Málcsi, hol a cipőhuzóm?... Hozza be a rolnizóvasat... A kék ruhámat betette?... Nem látta valahol kulcsaimat?...

Mintha ember, bútor, bőrönd mind azt harsogta, suttogta és lehelte volna:

— Nagy eset... Szliács... itt rendnek és nyugalomnak nincs most helye.

Végre elérkezett az indulás napja. Csáthy hivatalos dolgai végett nem kisérhette ki feleségét a pályaudvarra, hanem vigasztalásul a már átadott pénzen kívül még egy ezer koronás bankót adott át bucsuzáskor asszonyának. Akkoriban az ezres bankók még sűrűbben röpködtek a levegőben s nagyobb fürgeséget mutattak arra, hogy az egyik ember kezéből a másikéba telepedjenek le. Csáthyné hát összekap kodta holmiját nagy sebbel-lobba! és kitűnő fürdőzési hangulatban hajtatott ki a pályaudvarra.

Ez a kitűnő hangulat valóságos boldogsággá magasztosult, midőn a vasúti fülkébe benyitott és ott találta Bokross főszolgabíró feleségét. Született bárónő és dúsgazdag asszony. Társadalmilag most is a felsőbb tízezrek életét élte és nagyon megválogatta szorosabb ismeretségi körét. Csáthynéval szemben is csak az első vizit határai között mozogtak még most is. Csát- hynénak régi vágya volt, hogy összemelegedjék vele ez az előkelő s gazdag asszony, aki hiszen tulajdonképen hozzájuk tartozik, férje főnökének felesége, még ha a rossznyelvek Bokross főszo^abirót a méltóságos asszony tekintetes férjének is nevezik.

— Ah ez a nagyon, nagyon kedves meglepetés — lendült Bokrossnéhoz,.— meddig, lehetünk együtt édesem?

— Szliácsra megyek, — adta vissza a szót Bokrossné.

— Szliácsra? no de ilyen szerencsés véletlen. Boldog vágyók, hiszen én is oda megyek.

— Úgy?...

Ez az egy szócska elnyultan s hidegen hangzott, azonban útközben megenyhü t Bokrossné merevsége. Mert Csáthyné közvetlen csevegésére s jókedvére fölengedett a jég és a két asz- szony mint két hasonszőrű jóbarátnő utazott tovább.

Miskolcon eszébe jutott Csáthynénak, hogy jó lenne valami kis szivességgel ütni a vasat és a barátnő teljes barátságát kiérdemelni. Mesés lesz a szliácsi fürdőzés alatt együtt tölteni az időt vele és még mesésebb lesz otthon, midőn látják majd a többi asszonyok, hogy Bokrossné és Csáthyné minduntalan együtt vannak. Fölugrott helyéről és csicseregve mondta:

— Ugye édes Lidiám, vigyázol kissé holmimra, mig valami kis frissítőért megyek?

— Hogyne, hogyne. Csak menj kedvesem.

Kis pénztárcájával kezében kilebbent és nemsokára hozta is már a kívánatos fagylaltot.

— Jól fog esni ebben a melegben,— nyújtotta az egyik adagot Bokrossnénak, — parancsolj drágám.

— Ah, ez igazán kedves tőled. No shát hűsítsük magunkat.

Midőn véget ért a nyalakodás, Csáthyné zsebkendőjét vette volna ki kézitáskájából. De keze megállt, arca elsápadt: a férjétől kapott ezres bankó nem volt a kézitáskában, eltűnt, nincs.

— Te jó Isten — cikáztak ide s oda gondolatai, — a bankó itt volt, nem járt itt senki, csak Lídia volt itt, reáhagytam holmimat. Lehetetlen... és mégis... csak ő lehetett. Gazdag asz- szony... hát hogyan tehette?

És Csáthyné arra a következtetésre jutott, hogy Lídia bárónő beteg. Csak igy történhetett, hogy fölhasználta a kedvező alkalmat és beteges kleptomániájának kényszerű hatása

l alatt vette ki tarsolyából az ezrest. Szóljon | neki? A szégyen érzetnek valamelyes neme mégis lefogta ajkait és jobbnak látta, ha várakozó álláspontra helyezkedik. Tovább csevegett s nevetgélt, de mindez erőltetett és kinos szinészke- dés vo’t. Lídia bárónő pedig oly kedvesen s

|

s közvetlenül társalgóit tovább, hogy Csáthyné szinte megrökönyödve nézett rá. Hogyan képes ez az asszony egy nagyon közönséges lopás bűntudatának terhe alatt ilyen víg s gondtalan lenni?

Losonc következett. Bokrossné fölállt s azt

mondta:

— Most már visszaadom a kölcsönt édes Terikéin és én megyek frissítőért. Itt maradsz

ugye, a fülkében?

Csáthyné az első pillanatban tiltakozni akart az ellen, hogy a bárónő őt mintegy kiszo’gálja,

■ de azonnal eszébe villant a gondolat is, hogy most itt az alkalom erőszakosan létrehozott pénzügyi különbözetük csöndes helyrehozására. Azért hát élénken felelte:

— Nagyon kedves tőled Lidiám. Hogyne, itt maradok és senkit be nem engedek.

Amint észrevette, hogy Bokrossné kellő távolságban van, mint vércse csapott le az ott hagyott kézitáskára, felnyitotta és... csakugyan ott hevert az ezres bankó. Pillanat müve volt: a bankót kivette és az ő saját kézitáskájába gyömöszölte be. Azután a teljes megnyugodtság érzetével dőlt hátra ülésén s mosolyogva rebegte: — Na, ez tiszta munka volt. Szegény Lidia, bizonyára az önkivüliség valamelyes állapotában tette ezres bankómat a táskájába. Nem is fog emlékezni e tettére. Vagy ha emlékszik is, óvakodni fog annak szóvátételétől. így hát teljesen rendbe hoztam ezt a. kinos ügyet. Bravó Terka!

I Megint csak kedélyesen fogyasztották el a fagylaltot és kedélyesen telt el az idő Szliácsig. Megbeszélték, hogy másnap együtt tartják be- vonu1 ásókat a fürdő társaságába, együtt ebédelnek, együtt strandoznak. Csáthyné sugárzott. Hogy fognak pukkadni ismerősei, ha megírja

Háziasszonyok

öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a

NAGYASSZONY

havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek

Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál fii m mnmmmmmmmmmmmammmammmmmmmmmmmmmmmmm

Minisztertanács Budapesten

BUDAPEST. —’ (Szerkesztőségünk tele* fon jelentése.) A magyar kormány tagja! szerdán este minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács öt órán keresztül tartott és éjjel 11 órakor ért véget. A minisztertanács megállapította a képviselőház őszi ülésszaka elé terjesztendő törvényjavaslatok sorrendjét, majd általános politikai kérdésekkel foglalkozott.

Vérnyomáscsökkentő hatása van a körtének

Érdekes kísérletet végzett dr. Halász Aladár, a budapesti Erzsébet-szeretetotthon kórházának igazgatófőorvosa, körtekurát tartatott olyan betegekkel, akik magas vérnyomásban, érelmeszesedésben, vesebajos vizenyöben, hasvizkórban és albizottságban szenvedtek. Az eredmény egyenesen meglepő volt

Dr. Halász Aladár a betegeit — nagyobbrészt öreg és elesett embereket — ágyba fektette, vegyeskoszton tartotta, igy figyelte meg őket. Aztán tért át két egymást követő napon másfél kilogramm körtéből álló diétára.

A kúrához felhasznált gyümölcs egészséges, puha, nedvdus, hűtőházi téli körte volt. A kísérletet 1936. és 1937 években októbertől áprilisig folytatták le és ezért kellett hűtőházi körtét használni. A körtét az igazgató-főorvos vékonyan meghámoz! tta, négy-öt- napi vegyeskoszt után körtenap következett, a betegek a másfél kiló nyers körtepépet általában jól tűrték. A mennyiség elég volt ahhoz, hogy a beteg ne érezze éhesnek magát, csak kivételesen kellett a napi adagot két kilóra felemelni. A körte-diétás napon a beteg semmiféle folyadékot nem kapott

A heti kétnapi körte-diétát betegeivel hónapokon át megismételtette, ez a magángyakorlat intelligens betegeinél könnyen keresztülvihető volt, mert a gyógyszer nélküli elért vérnyomáscsökkenéssel nagyon meg voltak elégedve. A kórházban a körtekura költséges.

A körtekura frappáns hatásának igazolására dr. Halász Aladár 21 esetét ismertette. Ezek közül kettő 60 évnél fiatalabb, hat 60 és 70 év között lévő, 13 eset pedig 70—85 éves egy-. :r.ek, magas vérnyomásának csökkentését tüntette fel. A körtekurával a legköny- nyebben a belső kiválasztásu mirigyrendszer megbetegedéséből eredő magas vérnyomásos esetek gyógyíthatok. Halász főorvos szerint az apró ütőerek görcsös összehúzódását kiváltó és igy a vérkeringésre károsan ható anyag okozhatja a magas vérnyomást A körte hatása alatt az ismeretlen anyag talán nagyobb mennyiségben hagyja el a szervezetet Ennek köszönhető a körtekura vérnyomáscsökkentő hatása.

nekik csak úgy odavetőleg, hogy szoros barátságban együtt fürdőzik Lidia bárónőivel.

És másnap Csáthyné sokáig ült egyedül iá megbeszélt reggeliző helyen.

— Ej, ej milyen álomszuszék ez a Lidia — gondolta — megyek és kihúzom párnái közül.

Kérdezősködésére azonban a szoba1 eány azt felelte:

— A méltóságos asszony szobájában reggelizett és már jó ideije sétára indult.

Különös. Csáthyné nem értette a dolgot. No, majd az ebédnél találkoznak. Bizonyára főfájását ment szellőztetni Lidia. Azonban az ebédnél is üresen maradt Bokrossné helye. Sőt midőn délután a sétányon szembekerültek egymással

I

és Csáthyné kitárt karokkal sietett Lidia bárónő felé: ez tüntetőleg kitért előle, félreforditot- ta fejét s tovább ment.

— De hát ez... mi ez? — rebegte zagyván — nem értem... va’óság ez?... hogyan lehet?...

Látta, hogy Bokrossné szállása felé siet. Még szólani sem volt ideje, a szobaleány máris azzal fogadta:

— Senkit sem fogad a méltóságos asszony. Pihenni vágyik.

Csáthyné elejtett fejjel s karokkal távozott Hyen szégyen. És minden ok nélkül. Az a Bokrossné mer igy viselkedni, akinek morális botlását ott a vonatban ő oly simán s föltünés nélkül elintézte. Ez a hála érte. Itt ő nem maradhat. Csak el innen, hogy ugyanegy levegőt se szívjon ezzel a lehetetlenül gőgös és beszámíthatatlan asszonnyal. Sürgönyözött f érijének, hogy haza megy. Mielőtt otthon váratlan hazajövetelének kimagyarázkodásába foghatott volna, férje mindenek előtt azzal fogadta:

— Rettenetesen szórakozott teremtés vagy Terikém. Hát útközben sem vetted észre, hogy azt az ezres bankót, amit bucsuzáskor neked adtam, itt hagytad az asztalon?

Terka meredt szemmel bámult urára és azután sirni kezdett. Zokogott és folytak könnyei, mint a záporeső. Csak, mikor megenyhült kissé, hüppögte:

— Hát akkor.... hát akkor nem ő lopta el..;

— Senki sem lopta el — szólt csendesítve Csáthy, — nyugodj meg hát, hiszen Itt az ezres.

Terka belenyúlt tarsolyába, kihúzott onnan egy ezres bankót s odatartotta férje elé:

— És itt a másik... én loptam el Bokross- nétól.

Aztán elbeszélte ámuló urának az ezres bankó történetét. Nem használt, hogy azonnal megküldték Bokrossnénak az ezer koronát: a kis

városban híre terjedt, hogy a szegény Csáthyné íme kleptománíában szenved. Ennek elterjesztése nem volt rábizonyítható Lídia bárónőre, de' hát... ki tudja, no. Végre is Csáthy kényte’en volt áthelyeztetni magát más járási székhelyre — a kettős kleptománia miatt