Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-02 / 200. (4643.) szám
_______5 Ha talmas tájfun pusztított Japánban, 30.000 házat öntött el a viz Tízezrek bolyongónak az uccákon élelem és fedél nélkül ■■ Megakadt a vasúti forgalom Hajóösszeütközések a kikötőkben ■ 36 év óta nem volt a szigetországban hasonló erejű vihar Dr. Guhr Mihály emlékének TÁTRASZÉPLAK. — (A PMH munkatársától.) Most van őt éve, hogy a Szepesség nagy fiát, Tátra- széplak tudós főorvosát, dr. Guhr Mihályt a nagy- azalókai temetőben őrök nyugalomra helyezték. Díszes síremlék jelzi a helyet, ahol Guhr Mihály őrök álmát alussza. De nem ez a síremlék örökíti meg az emlékét, hanem az a szeretet, amellyel ennek a munkája teljében és élete delelőjén az egész Szepesség megdöbbenésére váratlanul elhunyt nagy embernek a lassan már legendássá váló alakját a Cipszerföldön körülveszi. És megörökítik müvei, amelyeket a Ma- jgas Tátrában megteremtett. ötvenöt esztendeje, hogy Weszter Pál nagyszülőik ai birtokos, a mai Tátraszéplak területét megvásárolta. ötven esztendeje, hogy az általa megépített nyárilakban az első széplaki vendégeket elhelyezte. A kezdeményezés érdeme tehát kétségtelenül Weszter Pálé, de azzá, amivé Tátraszéplak a további idők folyamán lett, Guhr Mihály munkássága fejlesztette. A fiatal orvost, akire más vidéken nagy karrier várt, hazavitte a Szepesföld iránti olthatadan, szomjas és átfogó szeretete. Mindaz, amit tett, ebből a ragaszkodásból és szeretetből fakad ti minden cselekedetét elsősorban a Szepesség és a Magas Tátra érdekeinek szempontjai irányították és határozták meg. Hogy iTátraszéplakot a világfürdők sorába emelte és a Ba- sedow-betegség gyógyításának európai hirü otthonává tette, ez is a Szepességnek és a Magas Tátrának volt a hasznára: gazdasági és erkölcsi szempontból egyformán. Guhr hihetetlen munkásságot fejtett ki. Turista volt, hegymászó, aki úgy ismerte a Magas Tátrát és a Sze- pességet, mint talán senki más. Búvár volt, aki nemcsak a Basedow-betegség gyógyítása, tehát az orvos- tudomány terén alkotott korszakalkotót, de aki belemélyedt a Szepesség faunájának, flórájának, a Magas Tátra klimatikus viszonyainak, a Cipszerföld történelmének, a szepesi nép néprajzának tanulmányozásába is. Nem csoda, ha elbűvölte hallgatóságát, amikor zt Cipszerföldről és a Magas Tátráról beszélt. Magunk előtt látjuk, amint egy fenyőfának támaszkodna, vagy az előadó-teremben, vagy a Sárga fal tövében mesél a Szepességről és a Tátráról, szinte omlik belőle a szó, kedvesen, finoman, könnyedén. Magunk előtt látjuk, amint Tátraszéplak nagy éttermében, B hosszú sarokasztalnál, rendes helyén mosolygós arccal magyaráz. És magunk előtt látjuk, amint a Kárpátegyesület ülésein elnököl és a legbonyolultabb kérdésekben is mindig van egy kézenfekvő és mindenki által helyeselt megoldása. Nagy ember volt, jó ember volt, mindenki szeretettel és tisztelettel övezte iés mindenki boldog volt, akit a barátságával kitüntetett. Sportember volt, aki a téli sport ma legnépszerűbb ágáü a sizést honositota meg a Tátrában és Tátraszéplakoí a sisport tátrai központjává tette meg, pionér volt, akinek kezdeményezései vitték előre a Magas Tátra turisztikai, alpinisztikai, gyógyászati és fürdőügyi fejlődését. Munkája nyomán készült el Tát- raszéplakon kívül, a Tátra többi telepein is sok minden, ami hozzájárult ahhoz a nagy és általános népszerűséghez, amelynek ma a Magas Tátra fürdőtele- pei örvendenek. Közéleti munkás volt, aki a szepesi kultúra terén is sokat teremtett és aki az evangélikus egyházi életben is számottevő szerepet töltött be. Mecénás volt, aki szívesen támogatott minden közérdekű szepesi ügyet és akihez bizalommal fordulhatott mindenki. Betegei rajongtak érte, kezének egy simogatásával, jóságos arcának egy mosolyával, egy könnyedén odavetett szóval tudta az ideges, kimerült pácienst megnyugtatni. És européer volt a szó igazi és nemes értelmében. öt éve, hogy elment közülünk, de sokan vagyunk úgy, hogy még mindig ott látjuk a Kárpátegyesület elnöki székében és Tátraszéplak rendelőjében, amelyben most hűséges tanítványa, a kitűnő dr. Kunsch Pál halad a nyomdokain, öt éve, hogy a nagyszaló- kai temetőben nyugszik, de sokan vagyunk, akik tátrai összejövetelt, szepességi probléma megoldását, evangélikus konventet nélküle nehezen tudunk elképzelni. Azt mondják: senki se pótolhatatlan. Guhr Mihály azonban pótolhatatlannak bizonyult. Átfogó munkaerejét Eenki se tudta pótolni, helyét több embernek kellett elfoglalni, munkáját részekre kellett osztani, hogy az ő szellemében simán és akadálytalanul lehessen folytatni. Az ő szelleme pedig igazi dp- szer szellem volt: az összefogás, az összetartozandó- ság, az egyetemességért folytatott áldásos dpszer munka szelleme. Olyan nagy embereket, mint Guhr Mihály volt, titkán termel ki magából még a hírnevesekben éppen bővelkedő Cipszerföld is. A föld sarja volt Guhr Mihály, ősei mind a termőföldet munkálták meg, az j6 termőföldje a Szepesség és a Magas Tátra volt a maga csodálatos szépségeivel és hatalmas történelmé- yel. Ott ásott, vetett és boronáit és amit kitermelt, az hosszú évtizedekre terjedően áldásos volt és jóságos, hasznothajtó, kultúrát jelentő kihatásait ma is érzi a dpszerek sok viszontagságon átment, egy kis különleges világot képező földje. Dr. NEMÉNY VILMOS. xx A jó tanács mindig jó, különösen akkor, íia idejében érkezik. Ezért minden szülőt figyelmeztetünk arra, hogy gyermekeik az iskolából gyakran átázott lábbal jönnek haza. Ilyenkor a cipőt azonnal huzzuk le lábukról és dör- izsöljük száraz törülközővel. így elejét vesszük minden betegségnek. Aztán jó meleg papucsot húzzunk a lábukra, ez egyrészt kényelmes, másítészt egészséges. Bafánál e célra jó puha posztó- gapucsot készítettek! TOKIÓ. — Tegnap éjfél után mintegy két óra körül Yokahama és Tokió környékén hatalmas tájfun pusztított. Mindkét városban a lakosság ijedten menekült az uccára, mert attól tartott, hogy földrengés is keletkezett. Ugyanis az óriási erejű szél számos házat rombadöntött. A pánikot még növelte az, hogy Yokohama és Tokió villanyszolgálata kétizben is megszakadt és az uccákra vaksötétség borult. Az összeomló házak több embert maguk alá temettek. Eddig A vakmerő kém a világháború utáni irodalomban valami olyasféle helyet kapott, mint régi időkben Nick Carter a merész rabló vagy Sherlock Holmes a mindeneket kifürkésző rettenthetetlen detektív Sok igaz és sok képzelt történetet olvastunk azóta a kémről, ki álruhában, egyedül, az ellenség földjén végzi folytonos életveszedelem között izgató és regényes feladatát. Kevesebbet tudunk arról, hogy a világháború nevezetes kémei hogyan fejezték be regényes pályájukat. Mata Hari, Bolo pasa, Miss Gavell sorsáról könyveket irtaik tele, — hanem hát ők igazán nem az egyetlenek. Hiszen, hogy csak egy hivatalos adatot említsek, egyedül Angliában, egyetlen napon, 1914 augusztus 14-én 230 kémgyanus nőt és férfit zártak börtönbe és kétségtelen, hogy a különféle hadviselő országokban agyonlőtt és felakasztott ellenséges kémek össz-száma ezrekre, sőt tízezrekre megy. Ha a vincennesi mező beszélni tudna, sok száz kivégzett kém és kémnő, bűnösök és ártatlanok végső perceiről mondhatna hátborzongató, igaz regét. Én felkerestem a háború utáni békés Párisban a rettegett capitain Bouchardon-t, a kémügyek hadbíróját, aki maga békés törvényszéki elnök; beszélgettem volt az időközben elhunyt Comman- dant Ladoux-val, az egykori kémelháritóosztály vezetőjével; az azóta tragikus halált halt dr. Bayle-lel, a kémelháritó állami laboratórium volt főnökével és sok mással, akiknek a háborús kémek leleplezése, elitélése, kivégzése volt a feladatuk és igy áll módomban elfeledett tragédiákról, POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Felsőcsallóközből érkező jelentés szerint a csallóközi községeik lakóinak nem volt szabad látniok a magyar kormányzó hajóját, mert előző este kidoboltatták a községekben, hogy este kilenc órától másnap reggel kilenc óráig a Duna-partra kimenni tilos és csendőrök vigyáznak a rendelet betartására. BÉCS. — A Völkischer Beobachter jelentése szerint Ausztria valamennyi kolostori iskoláját és zárdáját bezárták. Ezek az iskolák az uj iskolaévben már nem nyithatják meg kapuikat. Eredetileg csak arról volt szó, hogy a kolostori iskoláktól elveszik a nyilvánossági jogot, de a kormány erélyesebb rendszabályokat határozott el. A rendelet természetesen az evangélikus és a zsidó iskolákat is érinti, de leginkább a katolikus iskolák szenvedik kárát, mert Ausztriában nagyon sok katolikus középiskola volt. A Völkischer Beobachter szerint a nemzeti szocialista állam azon az állásponton van, hogy a nevelés és az iskola kizárólag az állam ügye. Éppen ezért a vallási jellegű magániskolákat becsak egy 18 éves leány holttestét húzták ki a romok alóL Tokió felé megszakadt a vasúti ösz- szeköttetés. A vasúti forgalmat eddig még nem lehetett újra megindítani. A tájfunnal egyidejűleg heves záporeső zudult a vidékre. Három óra leforgása alatt 30.000 ház állott vízben. A megáradt patakok és folyók kiléptek medrükből. Tízezrek voltak kénytelenek lakásaikat elhagyni. A leomló falak és kémények három embert agyonütöttek és kilencet súlyosan megsebesítettek. A vihar több mint kétezer telefonvezetéket névtelenek szörnyű elitéltetéséről vonni le a leplet. Színész, szivacskereskedő, német kém •. • Ilyen senki által nem emlegetett háborús áldozat volt a hellén drámai színész, Condoyanis is, méltóságteljes viselkedésű, élesprofilu görög histrio, született Lucadionban, Görögországban 8 1878 junius 4-én, elesett 1916 május 26-án hajnal-! bán a vincennesi mezőn, mellében tizenkét golyóval. „Ez a kiszolgált balkáni színész", mondja ráemlékezve Peudepiéce rendőrparancsnok, szivacsokkal kereskedett Párisban a háború alatt. A „Deuxiéme Bureau" régen gyanúba fogta és megbízásomból két rendőrinspektor hetekig követte a nyomát. De a görög hamarosan megszimatolta a dolgot és mindig módját ejtette követőit lerázni. Vakmerő ember volt, hogy mégsem próbált megszökni, sőt egyre folytatta munkáját a németek javára. Tudta, hogy nincsenek ellene bizonyítékaink. De én megtanultam tapasztalásból, hogy ezek a tevékenykedésükben hihetetlenül vakmerő ügyeskedők, kik végsőkig feszült idegzettel ját- szák hetekig, hónapokig álarcos komédiájukat, melyben életük a tét, hirtelen össze tudnak roppanni egy hangos szóra és olykor egy egyenes merész fellépésre mindent gyáván bevallanak. Egyszerűen felmentem hozzá egy reggel. A Boulevard Malesherbes-en lakott. Nagy udvariasan mondom neki: „A belügyminisztériumból jövök. Egy információt kémek magától. Jöjjön velem." A Zsófia hajó, amely a magyar kormányzót vitte Budapestre németországi útjáról, reggel háronmegyedkilenc óra tájban haladt el a Duna csallóközi részén s a tiltó rendelet miatt a part- menti lakosság nem láthatta azt az eseményt, amelyet a pozsonyi magyar, német, szlovák, sőt cseh lakosság is végignézhetett. zárják. Az állam és Bécs városa gondoskodott arról, hogy az iskolakötelesek más iskolákba járhassanak. Ausztriában számos kiváló kolostori iskola volt, a legnevezetesebb közöttük az úgynevezett „Schottengymnasium" volt. Ez az iskola a tizenharmadik század óta létezett és Középeurópa egyik leghíresebb tanintézete. A régi és az uj Ausztria számos kiválósága itt nevelkedett. így többek között Masaryk is. Jellemző, hogy Men- ghinnek, a bécsi egyetem nemzeti szocialista lektorának fia is ebbe a kolostori intézetbe járt, továbbá Seyss-Inquart fia, aki a középiskola VIII. osztályát most kénytelen lesz más iskolában elvégezni, rombolt szét. Az áradat vasúti hidakat sodort magával. Yokohama kikötőkben a vihar által felkorbácsolt tengeren a „Peninsula Orientál Line" tulajdonát képező „Chitral" nevű hajó elszabadult és hozzáütődött egy japán teherhajóhoz. Mindkét gőzös megsérült. A tájfun nagy kárt okozott a rizsföldeken is. A reggeli lapok híradása sezrint Japánban 36 év óta nem volt ilyen pusztító tájfun. Érdekes, éppen a napokban volt 15 éve, hogy az országot földrengés ejtette kétségbeesésbe. „Igen, tudom már", mondja látszólag nagyon nyugodtan. „A kérvényemet illetőleg egy szivacs-árverés dolgában." Felöltözik, cigarettára gyújt, engem is kínál; lejön velem a lépcsőn. Az uccán illő távolságban várakozott a szokott két rendőrfelügyelő. Condoyanis mindjárt feléjük fordult. Akkor láttam, hogy szörnyen izgatott. Szépen besétáltam vele a Rue des Saussaies-bc. Ott egyszeriben megrohanták a rendőrök, megkötözték és megmotozták. Nem szivacsról volt I szó, hanem árulásról. A zsebében nem találtunk semmi gyanúsat, de az ipse azt hitte, hogy már mindent tudunk és hogy kikerülje a halálbüntetést, ő maga mondott el mindent. Visszavezetett a szobájába. Az ágy alatt barna csomagolópapiros hevert. A kezünkbe adta s elkísért a kémiai laboratóriumba, ahol előhívták a dtromlé-ircó ő maga meg a kulcsot, hogy elolvashassuk, Az . . csapatok kihajózását jelentette rendszer1^1 v , jcba az ottani német hírszerző közponíS?£0l&Tűgynökei voltak minden szám- bajövő kikötőnkben. Mindent elmondott, hogy megmentse a bőrét és nyomatékosan ajánlotta, hogy ezentúl nekünk fog dolgozni a németek ellen. Ezt ugyan minden hurokra került ellenséges kém fel szokta ajánlani, de ez az ember nem volt ellenszenves és magam is reméltem, hogy kegyelmet kap. Rendesen én kisértem át a börtönből a belügybe a kihallgatásokra. Kettesben sétáltunk ót a városon, együtt is ebédelgettünk, egészen összebarátkoztunk. Annyira megfeledkeztem róla, hogy egy német kémmel van dolgom, kit alkalmasint ki fognak végezni, hogy egyszer ebédnél egy teljes órát egyedül hagytam. Szerencsére nem szökött meg." „Visszautasítottam.. Hanem Poincaré emlékirataiban csak ennyit mond Condoyanisról: „Május 24-én fogadtam Maitre Viteau ügyvédet, aki kegyelmet kért egy gyalázatos görög kém érdekében, ki a háború eleje óta német zsoldban állott. Visszautasiíot- tam". Ez az egy sző „visszautasítottam" megpecsételte a görög színész sorsát. Még mikor érte jöttek a kivégzés hajnalán, akkor is abban bízott, hogy mindez csak komédia és egy teljes óra hosszat beszélt össze-vissza mindenfélét a német kémrendszerről, hogy érdemeket szerezzen. Végül a vizsgálókapitány megszakította: „Siessen", mondta neki, „mert menni kell!" Condoyanis csak akkor ébredt rá a keserű valóságra. Hirtelen talpraugrott. Szemei szikrákat szórtak. „Mindenáron ragaszkodnak hát hozzá, hogy agyonlőjjenek?" mondta rossz frandaságá- val. Hogy erre a kérdésre nem kapott választ, mindent megértett. Színész a vérpadon Ragyogó tavaszi hajnal volt. A vincennesi erdő már minden virágjában állott és a napsugarak szikrázva törtek meg a kitűzött szuronyokon. A színész összerántotta magát, megértette, hogy ez az utolsó drámai szerepe s a művész felébredt benne. Nyugodt, biztos, drámai léptekkel maga haladt az oszlop elé. Itt a tűző napon jobb karját felemelte: „Franria katonák!" kiáltotta teljes pátosszal, „ezzel a sortüzzel hazámnak, Görögországnak adjátok meg az őt illető tiszteletet!" Mikor hozzákötötték már az oszlophoz, görög nyelven a természettel való egyesülés dalát énekelte valami antik tragédiából és mikor befejezte az éneket, maga kiáltotta oda a szakasznak: ,,Feu!“ Arcát nem csúfította el a golyók égd ke sem. BENEDEK KAROLY. A világháború vakmerő kémjeiről mesél Bouchardon kapitány, párisi hadbíró A görög Condoyanis tragédiája ■ A hirtelen összeroppanás ■ A kémnek nem jár kegyelem... A (sallóköziek nem láthatták Horthy hajóját, mert tilos volt a Dnna-partra menni Ausztriában bezárták a papi iskolákat Megszűnik a híres „Schottengymnasium" is 1938 szeptember 2, péntek. _____
