Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-02 / 200. (4643.) szám

_______5 Ha talmas tájfun pusztított Japánban, 30.000 házat öntött el a viz Tízezrek bolyongónak az uccákon élelem és fedél nélkül ■■ Megakadt a vasúti forgalom Hajóösszeütközések a kikötőkben ■ 36 év óta nem volt a szigetországban hasonló erejű vihar Dr. Guhr Mihály emlékének TÁTRASZÉPLAK. — (A PMH munkatársától.) Most van őt éve, hogy a Szepesség nagy fiát, Tátra- széplak tudós főorvosát, dr. Guhr Mihályt a nagy- azalókai temetőben őrök nyugalomra helyezték. Dí­szes síremlék jelzi a helyet, ahol Guhr Mihály őrök álmát alussza. De nem ez a síremlék örökíti meg az emlékét, hanem az a szeretet, amellyel ennek a mun­kája teljében és élete delelőjén az egész Szepesség megdöbbenésére váratlanul elhunyt nagy embernek a lassan már legendássá váló alakját a Cipszerföldön körülveszi. És megörökítik müvei, amelyeket a Ma- jgas Tátrában megteremtett. ötvenöt esztendeje, hogy Weszter Pál nagyszülő­ik ai birtokos, a mai Tátraszéplak területét megvásá­rolta. ötven esztendeje, hogy az általa megépített nyá­rilakban az első széplaki vendégeket elhelyezte. A kezdeményezés érdeme tehát kétségtelenül Weszter Pálé, de azzá, amivé Tátraszéplak a további idők fo­lyamán lett, Guhr Mihály munkássága fejlesztette. A fiatal orvost, akire más vidéken nagy karrier várt, hazavitte a Szepesföld iránti olthatadan, szomjas és átfogó szeretete. Mindaz, amit tett, ebből a ragaszko­dásból és szeretetből fakad ti minden cselekedetét el­sősorban a Szepesség és a Magas Tátra érdekeinek szempontjai irányították és határozták meg. Hogy iTátraszéplakot a világfürdők sorába emelte és a Ba- sedow-betegség gyógyításának európai hirü otthoná­vá tette, ez is a Szepességnek és a Magas Tátrának volt a hasznára: gazdasági és erkölcsi szempontból egyformán. Guhr hihetetlen munkásságot fejtett ki. Turista volt, hegymászó, aki úgy ismerte a Magas Tátrát és a Sze- pességet, mint talán senki más. Búvár volt, aki nem­csak a Basedow-betegség gyógyítása, tehát az orvos- tudomány terén alkotott korszakalkotót, de aki bele­mélyedt a Szepesség faunájának, flórájának, a Magas Tátra klimatikus viszonyainak, a Cipszerföld törté­nelmének, a szepesi nép néprajzának tanulmányozásá­ba is. Nem csoda, ha elbűvölte hallgatóságát, amikor zt Cipszerföldről és a Magas Tátráról beszélt. Ma­gunk előtt látjuk, amint egy fenyőfának támaszkod­na, vagy az előadó-teremben, vagy a Sárga fal tö­vében mesél a Szepességről és a Tátráról, szinte om­lik belőle a szó, kedvesen, finoman, könnyedén. Ma­gunk előtt látjuk, amint Tátraszéplak nagy éttermében, B hosszú sarokasztalnál, rendes helyén mosolygós arccal magyaráz. És magunk előtt látjuk, amint a Kárpátegyesület ülésein elnököl és a legbonyolultabb kérdésekben is mindig van egy kézenfekvő és min­denki által helyeselt megoldása. Nagy ember volt, jó ember volt, mindenki szeretettel és tisztelettel övezte iés mindenki boldog volt, akit a barátságával kitünte­tett. Sportember volt, aki a téli sport ma legnépsze­rűbb ágáü a sizést honositota meg a Tátrában és Tátraszéplakoí a sisport tátrai központjává tette meg, pionér volt, akinek kezdeményezései vitték előre a Magas Tátra turisztikai, alpinisztikai, gyógyászati és fürdőügyi fejlődését. Munkája nyomán készült el Tát- raszéplakon kívül, a Tátra többi telepein is sok min­den, ami hozzájárult ahhoz a nagy és általános nép­szerűséghez, amelynek ma a Magas Tátra fürdőtele- pei örvendenek. Közéleti munkás volt, aki a szepesi kultúra terén is sokat teremtett és aki az evangélikus egyházi életben is számottevő szerepet töltött be. Mecénás volt, aki szívesen támogatott minden közérdekű szepesi ügyet és akihez bizalommal fordulhatott mindenki. Betegei rajongtak érte, kezének egy simogatásával, jóságos arcának egy mosolyával, egy könnyedén odavetett szóval tudta az ideges, kimerült pácienst megnyug­tatni. És européer volt a szó igazi és nemes értel­mében. öt éve, hogy elment közülünk, de sokan vagyunk úgy, hogy még mindig ott látjuk a Kárpátegyesület elnöki székében és Tátraszéplak rendelőjében, amely­ben most hűséges tanítványa, a kitűnő dr. Kunsch Pál halad a nyomdokain, öt éve, hogy a nagyszaló- kai temetőben nyugszik, de sokan vagyunk, akik tát­rai összejövetelt, szepességi probléma megoldását, evangélikus konventet nélküle nehezen tudunk elkép­zelni. Azt mondják: senki se pótolhatatlan. Guhr Mi­hály azonban pótolhatatlannak bizonyult. Átfogó munkaerejét Eenki se tudta pótolni, helyét több em­bernek kellett elfoglalni, munkáját részekre kellett osztani, hogy az ő szellemében simán és akadálytala­nul lehessen folytatni. Az ő szelleme pedig igazi dp- szer szellem volt: az összefogás, az összetartozandó- ság, az egyetemességért folytatott áldásos dpszer munka szelleme. Olyan nagy embereket, mint Guhr Mihály volt, titkán termel ki magából még a hírnevesekben éppen bővelkedő Cipszerföld is. A föld sarja volt Guhr Mihály, ősei mind a termőföldet munkálták meg, az j6 termőföldje a Szepesség és a Magas Tátra volt a maga csodálatos szépségeivel és hatalmas történelmé- yel. Ott ásott, vetett és boronáit és amit kitermelt, az hosszú évtizedekre terjedően áldásos volt és jósá­gos, hasznothajtó, kultúrát jelentő kihatásait ma is érzi a dpszerek sok viszontagságon átment, egy kis különleges világot képező földje. Dr. NEMÉNY VILMOS. xx A jó tanács mindig jó, különösen akkor, íia idejében érkezik. Ezért minden szülőt figyel­meztetünk arra, hogy gyermekeik az iskolá­ból gyakran átázott lábbal jönnek haza. Ilyen­kor a cipőt azonnal huzzuk le lábukról és dör- izsöljük száraz törülközővel. így elejét vesszük minden betegségnek. Aztán jó meleg papucsot húzzunk a lábukra, ez egyrészt kényelmes, más­ítészt egészséges. Bafánál e célra jó puha posztó- gapucsot készítettek! TOKIÓ. — Tegnap éjfél után mintegy két óra körül Yokahama és Tokió környékén ha­talmas tájfun pusztított. Mindkét városban a la­kosság ijedten menekült az uccára, mert attól tartott, hogy földrengés is keletkezett. Ugyanis az óriási erejű szél számos házat rombadöntött. A pánikot még növelte az, hogy Yokohama és Tokió villanyszolgálata kétizben is megszakadt és az uccákra vaksötétség borult. Az összeomló házak több embert maguk alá temettek. Eddig A vakmerő kém a világháború utáni irodalom­ban valami olyasféle helyet kapott, mint régi időkben Nick Carter a merész rabló vagy Sher­lock Holmes a mindeneket kifürkésző rettenthe­tetlen detektív Sok igaz és sok képzelt történetet olvastunk azóta a kémről, ki álruhában, egyedül, az ellenség földjén végzi folytonos életveszede­lem között izgató és regényes feladatát. Keve­sebbet tudunk arról, hogy a világháború neve­zetes kémei hogyan fejezték be regényes pályá­jukat. Mata Hari, Bolo pasa, Miss Gavell sor­sáról könyveket irtaik tele, — hanem hát ők iga­zán nem az egyetlenek. Hiszen, hogy csak egy hivatalos adatot említsek, egyedül Angliában, egyetlen napon, 1914 augusztus 14-én 230 kémgyanus nőt és férfit zártak börtönbe és kétségtelen, hogy a különféle hadviselő országokban agyonlőtt és felakasztott ellenséges kémek össz-száma ez­rekre, sőt tízezrekre megy. Ha a vincennesi mező beszélni tudna, sok száz kivégzett kém és kémnő, bűnösök és ártatlanok végső perceiről mondhatna hátborzongató, igaz regét. Én felkerestem a háború utáni békés Párisban a rettegett capitain Bouchardon-t, a kémügyek hadbíróját, aki maga békés törvényszéki elnök; beszélgettem volt az időközben elhunyt Comman- dant Ladoux-val, az egykori kémelháritóosztály vezetőjével; az azóta tragikus halált halt dr. Bayle-lel, a kémelháritó állami laboratórium volt főnökével és sok mással, akiknek a háborús ké­mek leleplezése, elitélése, kivégzése volt a felada­tuk és igy áll módomban elfeledett tragédiákról, POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Felsőcsallóközből érkező jelentés szerint a csallóközi községeik lakóinak nem volt szabad látniok a magyar kormányzó hajóját, mert előző este kidoboltatták a községekben, hogy este kilenc órától másnap reggel kilenc óráig a Duna-partra kimenni tilos és csendőrök vigyáznak a rendelet betartására. BÉCS. — A Völkischer Beobachter jelentése szerint Ausztria valamennyi kolostori iskoláját és zárdáját bezárták. Ezek az iskolák az uj is­kolaévben már nem nyithatják meg kapuikat. Eredetileg csak arról volt szó, hogy a kolostori iskoláktól elveszik a nyilvánossági jogot, de a kormány erélyesebb rendszabályokat határozott el. A rendelet természetesen az evangélikus és a zsidó iskolákat is érinti, de leginkább a kato­likus iskolák szenvedik kárát, mert Ausztriában nagyon sok katolikus középiskola volt. A Völkischer Beobachter szerint a nemzeti szocialista állam azon az állásponton van, hogy a nevelés és az iskola kizárólag az állam ügye. Éppen ezért a vallási jellegű magániskolákat be­csak egy 18 éves leány holttestét húzták ki a romok alóL Tokió felé megszakadt a vasúti ösz- szeköttetés. A vasúti forgalmat eddig még nem lehetett újra megindítani. A tájfunnal egyidejű­leg heves záporeső zudult a vidékre. Három óra leforgása alatt 30.000 ház állott vízben. A meg­áradt patakok és folyók kiléptek medrükből. Tízezrek voltak kénytelenek lakásaikat elhagyni. A leomló falak és kémények három embert agyonütöttek és kilencet súlyosan megsebesítet­tek. A vihar több mint kétezer telefonvezetéket névtelenek szörnyű elitéltetéséről vonni le a lep­let. Színész, szivacskereskedő, német kém •. • Ilyen senki által nem emlegetett háborús ál­dozat volt a hellén drámai színész, Condoyanis is, méltóságteljes viselkedésű, élesprofilu görög histrio, született Lucadionban, Görögországban 8 1878 junius 4-én, elesett 1916 május 26-án hajnal-! bán a vincennesi mezőn, mellében tizenkét go­lyóval. „Ez a kiszolgált balkáni színész", mondja rá­emlékezve Peudepiéce rendőrparancsnok, sziva­csokkal kereskedett Párisban a háború alatt. A „Deuxiéme Bureau" régen gyanúba fogta és megbízásomból két rendőrinspektor hetekig követte a nyomát. De a görög hamarosan meg­szimatolta a dolgot és mindig módját ejtette követőit lerázni. Vakmerő ember volt, hogy mégsem próbált meg­szökni, sőt egyre folytatta munkáját a németek javára. Tudta, hogy nincsenek ellene bizonyíté­kaink. De én megtanultam tapasztalásból, hogy ezek a tevékenykedésükben hihetetlenül vakmerő ügyeskedők, kik végsőkig feszült idegzettel ját- szák hetekig, hónapokig álarcos komédiájukat, melyben életük a tét, hirtelen össze tudnak rop­panni egy hangos szóra és olykor egy egyenes merész fellépésre mindent gyáván bevallanak. Egyszerűen felmentem hozzá egy reggel. A Boulevard Malesherbes-en lakott. Nagy udva­riasan mondom neki: „A belügyminisztériumból jövök. Egy információt kémek magától. Jöjjön velem." A Zsófia hajó, amely a magyar kormányzót vitte Budapestre németországi útjáról, reggel háronmegyedkilenc óra tájban haladt el a Duna csallóközi részén s a tiltó rendelet miatt a part- menti lakosság nem láthatta azt az eseményt, amelyet a pozsonyi magyar, német, szlovák, sőt cseh lakosság is végignézhetett. zárják. Az állam és Bécs városa gondoskodott arról, hogy az iskolakötelesek más iskolákba járhassanak. Ausztriában számos kiváló kolostori iskola volt, a legnevezetesebb közöttük az úgynevezett „Schottengymnasium" volt. Ez az iskola a tizen­harmadik század óta létezett és Középeurópa egyik leghíresebb tanintézete. A régi és az uj Ausztria számos kiválósága itt nevelkedett. így többek között Masaryk is. Jellemző, hogy Men- ghinnek, a bécsi egyetem nemzeti szocialista lek­torának fia is ebbe a kolostori intézetbe járt, to­vábbá Seyss-Inquart fia, aki a középiskola VIII. osztályát most kénytelen lesz más iskolában el­végezni, rombolt szét. Az áradat vasúti hidakat sodort magával. Yokohama kikötőkben a vihar által felkorbácsolt tengeren a „Peninsula Orientál Line" tulajdonát képező „Chitral" nevű hajó el­szabadult és hozzáütődött egy japán teherhajó­hoz. Mindkét gőzös megsérült. A tájfun nagy kárt okozott a rizsföldeken is. A reggeli lapok híradása sezrint Japánban 36 év óta nem volt ilyen pusztító tájfun. Érdekes, éppen a napokban volt 15 éve, hogy az országot földrengés ejtette kétségbeesésbe. „Igen, tudom már", mondja látszólag nagyon nyugodtan. „A kérvényemet illetőleg egy szi­vacs-árverés dolgában." Felöltözik, cigarettára gyújt, engem is kínál; lejön velem a lépcsőn. Az uccán illő távolságban várakozott a szokott két rendőrfelügyelő. Condoyanis mindjárt feléjük fordult. Akkor láttam, hogy szörnyen izgatott. Szépen besétáltam vele a Rue des Saussaies-bc. Ott egyszeriben megrohanták a rendőrök, meg­kötözték és megmotozták. Nem szivacsról volt I szó, hanem árulásról. A zsebében nem találtunk semmi gyanúsat, de az ipse azt hitte, hogy már mindent tudunk és hogy kikerülje a halálbüntetést, ő maga mondott el mindent. Visszavezetett a szobájába. Az ágy alatt barna csomagolópapiros hevert. A kezünkbe adta s el­kísért a kémiai laboratóriumba, ahol előhívták a dtromlé-ircó ő maga meg a kulcsot, hogy elolvashas­suk, Az . . csapatok kihajózását jelentette rendszer1^1 v , jcba az ottani német hírszerző közponíS?£0l&Tűgynökei voltak minden szám- bajövő kikötőnkben. Mindent elmondott, hogy megmentse a bőrét és nyomatékosan ajánlotta, hogy ezentúl nekünk fog dolgozni a németek ellen. Ezt ugyan minden hurokra került ellenséges kém fel szokta ajánla­ni, de ez az ember nem volt ellenszenves és ma­gam is reméltem, hogy kegyelmet kap. Rendesen én kisértem át a börtönből a belügybe a kihall­gatásokra. Kettesben sétáltunk ót a városon, együtt is ebédelgettünk, egészen összebarátkoztunk. Annyira megfeledkeztem róla, hogy egy német kémmel van dolgom, kit alkalmasint ki fognak végezni, hogy egyszer ebédnél egy teljes órát egyedül hagytam. Szerencsére nem szökött meg." „Visszautasítottam.. Hanem Poincaré emlékirataiban csak ennyit mond Condoyanisról: „Május 24-én fogadtam Maitre Viteau ügyvédet, aki kegyelmet kért egy gyalázatos görög kém érdekében, ki a háború eleje óta német zsoldban állott. Visszautasiíot- tam". Ez az egy sző „visszautasítottam" megpecsé­telte a görög színész sorsát. Még mikor érte jöt­tek a kivégzés hajnalán, akkor is abban bízott, hogy mindez csak komédia és egy teljes óra hosszat beszélt össze-vissza min­denfélét a német kémrendszerről, hogy érde­meket szerezzen. Végül a vizsgálókapitány megszakította: „Siessen", mondta neki, „mert menni kell!" Condoyanis csak akkor ébredt rá a keserű való­ságra. Hirtelen talpraugrott. Szemei szikrákat szórtak. „Mindenáron ragaszkodnak hát hozzá, hogy agyonlőjjenek?" mondta rossz frandaságá- val. Hogy erre a kérdésre nem kapott választ, mindent megértett. Színész a vérpadon Ragyogó tavaszi hajnal volt. A vincennesi erdő már minden virágjában állott és a napsugarak szikrázva törtek meg a kitűzött szuronyokon. A színész összerántotta magát, megértette, hogy ez az utolsó drámai szerepe s a művész felébredt benne. Nyugodt, biztos, drámai léptekkel maga haladt az oszlop elé. Itt a tűző napon jobb karját felemelte: „Franria katonák!" kiáltotta teljes pátosszal, „ezzel a sortüzzel hazámnak, Görögországnak adjátok meg az őt illető tiszteletet!" Mikor hozzákötötték már az oszlophoz, görög nyelven a természettel való egyesülés dalát éne­kelte valami antik tragédiából és mikor befejezte az éneket, maga kiáltotta oda a szakasznak: ,,Feu!“ Arcát nem csúfította el a golyók égd ke sem. BENEDEK KAROLY. A világháború vakmerő kémjeiről mesél Bouchardon kapitány, párisi hadbíró A görög Condoyanis tragédiája ■ A hirtelen összeroppanás ■ A kémnek nem jár kegyelem... A (sallóköziek nem láthatták Horthy hajóját, mert tilos volt a Dnna-partra menni Ausztriában bezárták a papi iskolákat Megszűnik a híres „Schottengymnasium" is 1938 szeptember 2, péntek. _____

Next

/
Thumbnails
Contents