Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-11 / 208. (4651.) szám

m mau ajaq quee *q q-Bqijqpq HapazgBx b ojajaq bssüaio st ?sora Sára úqn s qatisazaÁuaíwadBqaq e üss »xoÁ£ ■ HoqBnqö^r qiq'Bpqo Áuaraaq b BjShaiq pírna Agéqi'nei 9Apaq pf obÁjo •noseq-B.iÁ.oa prqaq rAtiua napa-jaja ■Hőgpi as BÁipS y •BC[Bq9JX0q B HOZ/ÜtBqZSSTA í§n qusa ‘qaHoqpuazBT qoqqoxoj paj, q'qáq -ZS9J bA^oS B qoqB ‘qá|Z0q.l8 BTB Én0UI0q B tradda axaísg 'ajaj npej v, ^Bprtpmp g }Bqnf -^jjoÍbs qan^A-q^jpazg ’jxirpiQjQ zb) qyj •joiiBqSara- xoqruiB ‘q-Bqeq b 91 qaqipiQ qaxxiq of b 9i ín?zs ? SoÁgnzs b treSopjóq *íptcora — ’;q9azs9{ ptazsanaz íjBApjj — •qtqaa qazanq a ÁSaq.Ő'em ‘urBqpx qaiqaq -9Ü0 uadazs írBÁjo ubzbSi ttb^zb ‘qauirpfapi üBfT?Atiputnr ujj jjBqi ‘raouBq uia^ — •joa3bti Aí?9 qoptró.3 BÁ[p«? y ■.oaspzmariBíjaq zsaSa v.v, tttqaq&uo 3oj lp.tpoűBsaC Áo'Hn 01 v aqqqjq s pqnisp zb ■ .oaúi pÁ^Bjj ;9.3aa ei qaaraajaia na zb ‘qiqau pzauipAáaq mán 0; Bjq TbÍ ‘fuj* — ;Z6.iBqe qof rq ‘ér 9} fpoxjoyq ;aqqnzsa jnf ini 3a q^ — •q0UZ9aq Jf»9B[-Bq eqqq.io ‘jaqp psjUBq 00 Á3oq ‘i'^pBUTBÁipS soSysA.oen ‘qauzaqíasa jxaqnjatp zy — ;,ni0|pí qenxBqB jira mqzy jmojBqjpttom ‘iíaéjaAqq dazg — •TÍ0pA0n ;oA.oBn BÁip.o y . . . - . ’3q&9S)8A-pq pBzzoq cneSua qajpqqq qyqaq y — ' £ZtiJBq'B ?ípjf — tajzapjeqSam ‘aqpfRj b apjiqmmnz qqBAOj qB9o goÁnnzs v xoqjrae &p ‘jafaj b BjzejSara nBstizss.eq eA{p.3 y •ai^oramnz — iJBpBtHB^p3 goS^s/ÍS^fj — qaramaíaqaj jjoa ajaj 0.1 a nap a apazs -00 napáira uqaq b j.ram ‘eqopuoS -— juaq •ui9ppaz90A qezeaj mait qnso 0i ‘o^j, — :pppzg BJBfqnqafaj b tresojBAQ qijÁipí * Bp^[Bi.o0ra 01.39a nafapx Xnaui^q ÁSd Sím ‘prSoppBzs qp-FZs ■pnda.ip J'oÁanzs y •[qsazafapq bi-paora — quppqana px^Beof 9 zb g qnpz9 -9} pioppq soqo.to ‘pzsauoz UBApjq — •B.i^to'pze qBpaq. b p'rapÁ-gaq uafj^q üBjÍ3 -oq '‘ajiÁ^^q pjtAO} BpBXBÁ’SBrap n^zy ’ i'pBÖoj b Cbj B.i3oAnnz9 inad JfBn^XioS Á.3a A.Soqi ‘pazgtq tuan qBSQ — :BXAipz?n UBSoiung Pqaq b 90 •Soiínnzs b xppqzsqj _ ^qaCnara BqBq.io} ppq b íniSapf r— •|B.D.SBsqi[9ra Bipuom — zoq;qAp5 B ASarap uq ‘ppapp zb moA3Bq39í\r — ■ •Bxpuiqzs qBqaq b xaq pinpASaq 9a zoqBA[p.o b Á^arap zb Bq ‘q-Btc -SoAnnzg b zarapAáaqgara .qpBrafj B^Bpp -no§ p.oOA.oBx napixiq xoqqa quuqipq y jxn Bqaq ‘qanmaiap zb zzampA'Ja^f — riPil^iqiÖf naqqraax ‘B^oiUB^Td^anr xqq?q- b xmray -axpiQj b nazaonajqnq ex aq qoin BnpÁ 9'ixa xBq.TA qnso BqquTTn ‘naqpS^Aat pBABqpj b iiqpazgáara ŐO/ínnzg ppdax 9}üo{9 nadda A3a A3oq qpifBqpg iBJOqqy “ iÍBqBqaq Xn^Saza b BUBíUBq inán xoqqB qb|Bí ;í0aiz9 BXp3 b TttB'jiqnd ananeq .o9j\[ qaja zb gt zaqan ap ‘— irBqBiBUBq ^jozojfBqos — ;fBr ‘pBU — •0C(S9paÁpuidBZ0i Bqnd1 A®a 9[ nq xoqqB ‘naqpzoq b sonts B^íjp.§ bij A'$9 A3oq qioposoAuoziqSqra xoqiniB q.Bsa s. pqapiA b aqaiuj^q 9App ‘BJjxBd b qyq iPZfiBUiiq qBgo étS^K /aqazea zb jioíuí raan SOqO [UHU99 'ilB[B ZIA B 0p ‘UTTJ HaSj Ü9Pi -090 B.\p3 b Sara aniaqpqanaui uB.<Soq £pf -ej b 9i*roj ubjzb 110 'ai?qanaj qqa-ípui^ai B St qBUUB ‘Bqpi B 110J.onBZS9tA UBqiBnBl-|id. B nBqqB ‘naÁnaozs. ipafi sí 2apj napij b 3ani aiiöin gapd9[aqBXp3 .tojjam? ‘ipzaxa^ -ing nBfptBd 91 b uadde BÁp?.nq qnqaq y vfypé «ítwtw y . •loqraeiBSBisod e luftn-el bu]oa Bipnj p naq^jdqx jq ‘zsaApiJai -saru tBinq jp®qB mán 2|pp» ‘zoqzsa 9pBjiq qqpjBqziqSauiSai B qam b axppXSg raapi -appain qBuqBraiBupAiq uoquapnjm b jubj -lvSbu pq«i Pl pqad^qojqpn b pqqaXpui ‘qapzaqx^zs ^bhiiba 89 qaupqiA iBqqnSein uaAunoq uaqqqidox qaq^ni b pqaApuiB ‘ma; -izsaq lad^SBzddaq/íu^i i^nBJBd qbX|0 pqaj U9a9j pzoqzsa sazad^q.ínaj ujapout y ’Tpq -auiBjsod b qBUzojJB) aqplasASa ipza.Axazs íjsuáajaspBq npdBf b j?ui ismn .ÍSoq ‘pq pia qBizoápp pAunaiupaja hba'p s bjjbibS -pzs aq íjnuoA pSgaxasqaai ipzdfqiq xpoiopi-qam npdnf A‘Sg ‘iuxarasi pqaj sr jaj 8901 Stpad joqűiBlBÍí b ‘9iBqjpi Síp naq9idq}i •qn899S9q0S b 80J9i9iuoiiq 09—OS Wqu?J>9 ijBuqoquiBiBS b qaujndaj UBqqBSJOiíS pq -qo8 inannq ‘axqiadapi sazaui qBU|B|B)BzssiA UBSoiuod qBSOuiau naqpzxqq soxapuionq pq-JQ lJ»ui ‘inapjnq pqasaiuapf pqqaq9Ui qqofSsi unqnozB BxSpsioAB} siq ‘qoqnreiBS « qB)pA»q uaounijq BUBipSiozSBisod noqógBS -jOABi a’3bM •IBd'BSoppSas-qauiBisod b íjba -aq UBpjpAiq sa q9)p);saxazspuaj nBqpiBpS -[ozsjjq qouBdBf b muazs qasaiuajaf qqBfn -Saq qaraBisod b bXubuiaja ín lapqpApx yatjawnisoj IBgoqBJBpxoinq ipzsaq joq^j BÍBxp b •qaipiizsip qospSBJBj dazg •rexoinq qaupuixai Biopd b ^bijoa qo^iora -BSZBpx ‘qBpiBi ‘qaÁnaxqazs ‘qaqazs ‘qopi -Z9B ‘qBA.Őy* -qBi[OA pqama.t ^bi[OA qoAyjzs qqyqnioai qiqB ‘qBuqoso{BizgB txoqqB zb TBJoinq Biopd TÁiyirq b uasapzgaraxaq, •p qBipz9B].ioi pqqBpna ipiaqizs9.i9q sí l]rtd>Bq Biopd b ‘jpixaum raau Sara uBqtxoq -jjB iBqo}Bipq qBqB.rez b Á®oq 'aaqapxg •p anaSxaq ázni BÜ[qBj laSaspips BjfBzsCa zb noxBApn zy qpS[ozs opnBqBÁixaAS b {neBitS^q qBi 0oa qypBiSaAn hoatij sai0xaqrao]O ib^b] -qy ’qanoinj [Bqqp|[t;pnBq nxazsaoneraaq -soqnq ipm.i9i liozopBdtq p>\oq Bioptd y ' •IBS'BqnqiBq.ns iBxoq bij -oatn bubx-is 111 sp pSaoaaq axrai inazg ‘prj aqaAan llt ‘itaAnaA.101 Bizoq, m ‘BxrBtini ip^q ipipui tpunt qosoBnBi hoijbi hí ‘l^uoioq inazs b ‘iBqapn^fB Bd^d .laizsaAqzg qq iy a}pA Hí .‘Sara ippaqjaqzsajaq n! übaisj inazg qpjASaqxy^ sb.Sbtii xaprazíjza^j b ‘BxyunQ eoS^spipni b bíb ipiutqai naqzsnq sa ;[oa P[nda sapqaraa SajnnizsoiBA Biopd y •qanpapso pn 90 qjxp} qos b ]9.oa9tA[ WQZO>j ÍB|Bj B10|Bd 'BupA 9Aopqai iqqpn iqqpAOi napiniu asaitdappq Pinxa; tsinxo zb xoqqB ‘tnBiiso'UZSBq jbusezpujoibso b S9 luaifnAS pupni BqqBUjapsp pqaSaiuqipsa tspup 9Soqnzai ubqqBZSA9 spsa zb jnAiquaza aaquta zb sq s "iua»l auaipq pppBq-pzs ipsto uaddaq -nopfBini pApuin ‘uba inzppquiBÁpj 9zbSb -apazs S9 SbpzbS ipib aSapxSB/CSB 89 -qooi -oq Sbisba Sbibais b SttpijjjB sinn/ÍSn iuij -azs qospiBinq izÍBipjoj y 'zoqpsBZBuxojBso Sbibais b {UBiisouzsBq fifxvqE iBqoraBXíoji IHBIBPIQJ JHBIB BJBqBZS B ApuiB ‘a.J01 qis -gni ASa auinxaq iaqqasaAaq paiuibiba •tuiosz^JBA pSSbzsjo Xu0q9iuxai juuazs Ajaj a anjaqai ioSbibais xaptuojtqpz -Aéon ojiíiui 9 "pziA b BUBifnq BqqBnxoiBsa -BXBqBzs b pApSasitSas qaAniunA'HBAizs sbui -piBq b npinzB ípuip ‘BppBqszs anuai pja -pi píiiua 091 ASaiurtn sasaziA ppsop noppra *A[i zy •iniBírzsBqpi uaoun'iiq aupqai pn -9S9ZOIUO BXBqBzg b pqaXpuiB ‘inzapuaxaq oupqa] pqaAniuoxa nsBqBzSiíSBU Ijozoq jaS -u0}-izpqpipg b S9 uBaop-iiuBiiy zb síUB^Sn U9A9J Sasqiipinqiuizs ÁSbu y •qauAjaj B apj qi^Sa zb qpsa UBquozB1 zg 'P^zia b iq aupaqpuia piqjzbjbzs fn xepmoiiqpz -.Á39n OOT‘099 uoppm ua^jq 'auaipq tuaizsa^i -nsaj pjjapin 00ő pfinizs xaSuai-izpqpqqg b uopoi.u na^n S9 iinBzp jpqqBjpS pqzsBzzup qoixaSÚai-apqaj b [puqpíjanBpxBO b Sipad US9JS?oi ‘ipiupaop-iinBUV zb izs9xXSa p»S-aq noqnq sa qBqozsSapnsA ‘qBqozspiyq nqq-PH ‘luaxaipqipqa 99 raaxaipqiBSoí sazsip noq -pq upqqB íjo^v ’w l^sBizéoaq Biopd i^qyx -;q b qBHOiidBiiBáara qos9pnnauai.ioi y •tazs^j iioSuibj (oqoq qBUKiopd B sa Sara qnipnirau ÍBfdBjB zb q-Bsq ‘10 bhoiíI -zsnd zs^Azpi uaq-qgqq xoqimB ‘qxazg 'Híída tpqyi sí Belopd ^yjtq nBApq -loqpqs^raxai IBjqnfdBfB .zb q-Bsq •qqnaitda iqq^q st iBq?l -opd 9BúiqB.iBq b Spin ueqpqq zb uBqqy •p|a, iqaA.nra nyntxöS íxoqqg zb inttn ‘qqBSBpzBS Sara tpi ^Bxniqnq xBXgBm’ b 110A SupzBS sa sanízg -qad^n tBdp.ma ixoqqB zb iáira ‘qqaua[i0{0Anra raae laddoga ‘^bs -jbISSbui b qoa dau qaAlira iraxazs Boysnn -Bi qaq9[Uia 110.10^910 ubxos ^osbibsb zy •Bfiaoddazqq g.B9Ápxtq jbaSboi ippaqpraa Bjétrex tra[Bp -oxtq b sí qqoSaq ‘a.vpqzni pja xbASbtii b HOA B’iopd iiqyxíq b za p naA? zfzsiaíg •pryioqBd tApjtq ííos^ -iq nBAisq inazg naq^'pxaq Saádauun saÁn -aj oqpzsBxSyzsxo BfpzÁuBUixoq S^zsjojbáS -bh UBqBSTtspazsraozs uajiaA.zoq BqtííZBq b ‘uaASaqj^\ b ‘írBqraoSxaizsg uasaÁiadan -un qaj bijbab uBfdnn ÁnozysnSoppq;(Si?x |A|QJ!>1 !UU05J3}2S3 2\f-uaj-izoqpiog b juíxazsg 'jaAjaj A8a iq hoz -oSpp zs9j;d9 pSxps HUBUU0H Udq-lE6l •imaja 1.1119111-paxa pqqa.iazsp9iu b pqqaza sí qnjaqis naApq qos sa laqqozaiunj oiqqqoraoq áq qáq -pqn jBqoSpsqoApi ASbn *aq qi}jpi ipdaxazs S9HP1 b naquxazs prqqouipqnqqoraoq b qaAq -aiUB ‘ioqpzAu9Apu snp pqBiBS soSbspiba qaipiidapi uaqqaSaj jbuj UBqBtqiq sp usq -xrSiv ‘uBqpipStjsi quajjói xmu ppipsiq biTbj -uaAfi *qauA'|9zs0A ojaSaíuaj b inpÁ jBipS qBniBqB pApspitdapj qozaranj ASsn sa qox -qoq ‘pApsapun qpj ‘pApsazoXSai piSajcns qBuSBjBAíS b qa.íqauiB ‘qauqaAjaj b qBuqozn óba Sipuiui Spui pqai aqapa soÁnozjg * 'naASai piBqjxBi -nuaj xoqnaptnra naqasapafjaiíq sa uaqqfaxa jobisoqi AuBinoijBopja zb A*§oq ‘lupaqaxpj qpq bjjb p.voja iiapnim ppza naddg qpAi -aq b p BfpjSoj Sbjbais b ho ‘qizAupiq opxa zb Stpad joqy qaqopja zb qaHQinzsunaq b qBfqji jnuaiinjazsAjai Sipurai Spm upqppiA -xpjBq Sejbaís B' ASoq ‘jp pqqB siubÁSu z‘g •op qauzap; qajaqraa zb qnSBui pÁpui ‘uoaj Sojoj AjpzsaA A'Sa tiBdnsa ASoq ‘szzoAins -3uBq UBqBfpiouiBzsaq SBsqioziq y MnioraBzs aqpq pApsapafxaj iqqBAOj Sbibais b uoíFba ‘q^siidnnBSara .\8oq ‘laqaspjaA'átjSatu paz -89A SBsnoziqppSsztA BpniBij-pSuB ^a uaq -ppiAjBjBq BJBqBZg b tiB^qodBu qnuip zy esei!P9i|6aui eieíjszs v 16Z — *62 — — 290 — PÁ&Uke és a polcunk Irta: Dratsay Tibor.- 295 — N«m lehetett olyan kívánsága Pistikének, arait szerető jó édesanyja ne teljesített volna. Mennél több szeretettel, ajándékkal hal­mozták er szülei, annál követelőbb lett. Ha pe-dig történetesen egy-egy óhaja, nem teljesült be azonnal, tombolva topor- zékolt. Egyszer megint teljesíthetetlen kívánság­gal ostromolta édesanyját e mikor látta, milyen hiába való kísérletezése, éktelen Sírásra fakadt. Sirt, sirt, mig csak az álom tündére meg nem sajnálta s szép csendesen lezárta — enyhe szellő alakjában — ezempilla.it. Álmában megjelent előtte egy aranyhaju tündér s édesen csilingelő 'hangon megkér­dezte: mi a bánata kicsiny szivének? — Szeretnék madárrá változni, amely szabadon szárnyalhat a légben s nem lesi minden, léptét az anyukája, mint nekem — válaszolt Pistike. — Ha csak ez a kívánságod, könnyén teljesit/hetem — sg;ó]t a tündér. — Csak azt mondd meg, milyen madár szeretnél lenni? — Szép hófehér galamb — felelte bol­dogságtól repeső szívvel Pistike. Egyet suhintott varázsvesszőjével a tün­dér, s a másik pillanatban üresen állott Pistike ágya s egy gyönyörű hófehér ga^ lamb szárnyalt ki a nyitott ablakon át s repült, repült boldogan a kéklő égbolt alatt. Ujjongva röpdöste körül az egész falut Pistike s talán meg sem áll röptében, ha el nem, érkezik az uzsonna ideje. ■ Gyorsan hazaszárnyalt, berepült kis szo­bájába s enni kért, édesanyjától. De bizony mamája nem ismert a galamb­ban kis fiára. Hiába beszélt hozzá Pistike, egy szavát sem értette meg. Mert bizony most már Pistike is csak galambnyelven tudott be­szélni, mamája pedig nem értette meg, mit turbékol a kis galamb. Elszorult szívvel repült ki az udvarra Pistike e ott keringett körbe-körbe. Közben nagy gyereksereg gyűlt az ud­varra s azon tanakodtak, miképpen tudnák megfogni a szép fehér galambot? Egy idősebb fiúcska, akinek már nagy- gyakorlata volt a galambfogásban, bosszú |érau kerített, est iáhurkolta egg kuko­rica szemre. Azután elhintett az udvaron egy nagy lábas kukoricát, s azt az egy szemet is a többi közé dobta. Alig látta meg a fehér galamb a csábí­tóan felkinálkozó pompás galamb-uzson­nát, máris a földre szállott s kezdte a ku­koricaszemeket vígan szemelgetni. 1 ’ Még alig szedett fel egy-két szemet, már­is az a szem volt előtte, melyre a fiú a cérnát kötötte. Gyönyörű szép kukoricaszem volt s ezért a galamb azonnal a csőrébe vette. Csak a gyereksereg örömrivalgása fi­gyelmeztette, milyen botorul cselekedett. Szeretett volna már megszabadulni a cérnaszáltól, de nem tudott. A kukorieaszem már lecsúszott a begyé­be & ha. nem akart megfulladni, kénytelen volt előre tipegni, amilyen ütemben a gye­rekek a cérnaszálat húzkodták. Szerencséjére édesanyja figyelmes lett a nagy zsivajra, kijött az udvarra, elkerget­te a gyerekeket s megszabadította a kis galambot. Még nieg is simogatta szeretettel s csak azután bocsátotta útjára. De még csak ezután jött a nagyobb ve­szedelem! Hatalmas sas tűnt fel a láthatáron s se­bes szárnycsapásokkal vette űzőbe a kis galambot. Rettentő félelemmel szivében menekült; mindhiába. A sás utói érte s hegyes csőrével hatal­mas csapást mért feléje. Az első csapásra csak az egyik lába tört el, de bizony már a másodikra a szárnya is megbénult s tehetetlenül zuhant a mélybe. — Édesanyám!... sikoltótt fel Pistike nagy félelmében s milyen nagy volt csodál­kozása, mikor kinyitva szemét, ott találta magát kis ágyában s édesanyja féltő aggo­dalommal hajolt föléje. — Resszul aludtál? Rosszat álmodtál?... — csengett fülében az anyai eziv aggódó megnyilvánulása. — Érles anyukám, oh be jó. hogy mellet­tem vagy — ujjongott fel Pistike s azóta sohasem bosszantja, édesanyját teljesíthe­tetlen kivánságaival s igyekszik engedel- mes, jó gyeíjjjeka lengi füleinek. TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK AKINEK A DALA MAGASRA SZÁLL. A fa tetején veréb csiripelt. A fa alatt mélyen, a bokor sűrűjében fülemüle dalolt. — Én a fa tetején csiripelek — szólalt meg a büszke veréb. A fülemüle szerényen feleltét — Én itt, a bokor alján dalolok, mégis az én 'hangom száll magasabbra... A RÓKA ÉS A HOLLÓ. Sajtot lopott a holló valahonnan. A zsák­mányával felrepült egy fára. letette maga mellé hordozható rádiókészülékét és hozzá­látott a sajt elfogyasztásához. A róka a fa alatt, sonifordált, el. Aznap még semmilyen zsákmányhoz sem sikerült jutnia. Nagyon éhes volt. Amint felnéíett a fára s megpillantotta a. holló csőtébeu a sajtot, feltette magában, hogy azt bizony megszerzi magának. Elkezdte dicsérni a holló szépségét, okos­ságát. és a régi, jól bevált módszer szerint így végezte a beszédét. — A holló lenne az állatok királya, h3. a hangja is olyan gyönyörű lenne, mint min­den más tulajdonsága. A hollónak hizeígett a beszéd és be akarta mutatni a gangját is. Mivel azonban éppen kissé be • volt rekedve, nem akarta megkockáztatni; hogy maga énekeljen. Be­kapcsolta a hordozható rádióját, a. műsoron éppen niadánhangverseny közvetítése szere­pelt. A hangszóróból kellemes kanárifütty hallatszott. A holló megelégedetten hallgatta a szár­nyaló hangokat s tátogatni kezdte a csőrét, hogy a róka azt higyje, hogy ő énekel. Tá- togatás közben megfeledkezett a sajtról, amely lepottyant a földre. A róka azonnal felkapta., megette és nagyot, nevetett a holló ostobaságán. HÓKA KISFIÚK A BELGYÓGYÁSZNÁL. Két kis fiú üldögél a belgyógyász váró­szobájának egyik sarkában. A másik sarok­ban idősebb bácsi várakozik. A belgyógyász odabent már vagy félóra óta vizsgál egy beteget, a bácsi nagyon unatkozik. Unalmában szóba elegyedik a kisfiúkkal. — No. gyerekek, nektek mi bajotok van? — Golyóztam a téren, bácsi kérem — magyarázza az egyik — és véletlenül le­nyeltem egy nagy üveggolyót. ,Aih4» már éltem* ÜtevaJ, azért jöttél, hogy a doktor bácsi kivegye. — Azért. A bácsi most már a másik kisfiuli ' for­dul: — Hát neked mi bajod van? — Nekem semmi. — No, ez derék dolog. Szóval csak azért jöttél, hogy a kis barátodat elkísérd. A másik kisfiú legyint: — Dehogy! Enyim a golyó! SZEGÉNY FERI BÁCSI. Sanyi azt mondja Karcsinak: — Nagyon sajnálom szegény Feri bácsit, mert a múlt héten elutazott Angliába. — Azért sajnálod? De hát miért? — Mert olvastam, hogy Angliában min­den emberre öt mázsa, nyersva'e esik. MAI GYEREK. A Pistike mamája zongorázik, Pistike ott. áll mellette és hallgatja. — Na, hogy tetszik? —r- kérdi tőle az anyja. — Elég jó — feleli Pistike, anyjának a pedálon lévő lábát figyelve — csak azt. hi­szem, hogy sok gázt adsz. MEGFEJTÉSEK A 35. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Kútfúró, tar, dr, al. mo­gyoró, ős, öv, itt, Edittel. - Ködmön, tt, fa­gyott, ur. ollóval, ros. aró. ii. tt.. — Klucsik Tildus rejtvénye: Keresztelő. — Szélessy Aladár rejtvénye: Mária, Ákos, rok. is, a..—• Madarassy Gábor rejtvénye: Arany, Gábor, Nilus, tinta, neked, ablak. Argentinia. — Linner Hona rejtvénye:, Tokió, órás, kás, is, 0. — Bnjanovics Mária rejtvénye. Púp. por, rág, gáz. zab. bor, rá.z. zár. — Klucsik Til­dus rejtvénye: Napilap. — Szélessy Aladár rejtvénye: Égér, Samu, ízes, kávé, ekés, siró, örök. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Biró István, Benkő Ferenc, Bugár Etelka^ Barta Ferenc. :: Darvas Szilárd, Dobos László. ::' Fleischer János. Farkas Géza, Forgách Ildikó, Forgách Klárika. :: Gúnya Mihály. :: Halász Péter. Halász Géza. :: Jelűnek Olika. :: Kiss Péter, Kocsis Zsu­zsanna, Kovács Péter, Koleezár György* Koleszár Dezső. :: Martos Béla. Martos Sá* rika. :: Nagy Olivér, Nagy Róbert. :: Rísz- ner Jenő, Riszner Karcéi.- :: Sós Sándor. :: Szabó Erzsébet, Szabó Mihály, Szelei Mik­lós. :: Tóth Jenő, Török István. Yirágk Vilma-' 1 J----' __^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents