Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-11 / 208. (4651.) szám
1938 szeptember 11> vasárnap. Meghűlésnél és náthaláznál reggel egy pohár természetes „Ferenc József'* keserü- viz gyakran igen jót tesz, mert a gyomor bélcsatornát alaposan kitisztítja és méregte- l'eniti, azonkívül pedig fokozott anyagcserét és kielégítő emésztést biztosit. Kérdezze meg orvosát. Nagyszerűen sikerült a tornaijai gyermeknap TORNALJA. — Tudósítónk jelenti: Verőfényes napsütés kedvezett a Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület tornaijai szervezetébe’ tömörült magyar asszonyok első jótékonyoélu gyermeknapjának. Tornaija és vidéke magyarságának szine-javát ott láttuk ezen a napon az Iparoskor gyönyörűen földiszitett kerthelyiségében. A bejáratnál. diadalkapu fogadta a sűrű sorokban érkező vendégeket és köróekörül 'magyar motívumokkal díszített sátrak gyönyörködtették a ' Szemeket. Az egyik sátorban több mint 200 darab ■ éitékes tombolatárgyat ajándékoztak nemes célra a magyar asszonyok. Á vendégek1 soraiban többek között ott láthattuk .Szent-Ivány József nemzet- gyűlési képviselőt, Tornallyay Zoltán református 1 egyházkerületi főgondnokot, Szontágh Zoltán, Sbl■ dós 'Árpád, Hizsnay-Heinzelmann Béla, dr. Janssen Pál, dr. Szakáll István, Beélik Elemér, Beélik Viktor Bay Barnabás és Gocsó Emil földbirtokosokat családjaikkal, Kövér Árpádot, Balázs Andor, dr. Gamauf István, dr. Gaál Gusztávot és Basa Albert tornaijai városbirót. Ezenkívül még igen sokat, akiknek- neveit egy cikk keretében felsorolni szinte lehetetlenség. A gyermeknapot több mint hatvan pár magyarruhás leány és fiú fölvonulása nyitotta meg, amely alkalommal Bakó László rövid, (hangulatos beköszöntővel üdvözölte a hatalmas közönséget. Este hét órakor vette kezdetét a gyermekek műsora. Márkus Lászlónak ez alkalomra irt prológusát Balázs Pannika adta elő, majd a Tornaijai Magyar Dalegylet cigányzenekisérettel magyar népdalegyveleget mutatott be. Galambos •Nusika és Basa Piroska magyar tánckettőse keltett nagy tetszést. Egy párbeszédben Galkó Juliska és ifj. Szász Árpád sikerrel szerepeltek. A tornaijai alkalmi énekötös (Basa Ella, Basa Bözsi, Basa Ibolya, Mogyoródi Bertalan és Ádám Béla) Nyári Kánont adott elő. Neiser Irénke monoló- gúsa nagy tapsot váltott ki. A változatos műsort a Tornaijai Magyar Dalegylet müdalokkal zárta -;be. Minden szereplő tudásának legjavát adta s megérdemelt sikert értek el. A Tornaijai Magyar Dalegyet, amelyet dr. Halász István karnagy vezényelt, megszokott hozzáértéssel, ismét beigazolta, hogy sokat fejlődött és értékes tagja a gö- möri kultúr-életnek. A műsort- hajnali órákig tartó Láncmulatság követte. Az első tornaijai Gyermeknapról többszáz aláírással üdvözölték Jaross An- dornét, a gyermekvédő, eszme megindítóját és az egyesület országos elnöknőjét. A sikeres megrendezésért a legnagyobb elismerés illeti Tornallyay Zoltánnét. a Gyermekvédő Egyesület tornaijai fiókjának agilis elnöknőjét, dr. Halász Istvánnét, Beélik' Elemérnél-. Szász Árpád- nét, Balázs* Pannikát és dr. Halász István főrendezőt, akik időt és fáradságot nem ismerve dolgoztak a nemes cél érdekében. Ezenkívül köszönet jár minden magyar a-szonynak és leánynak, akik •munkájukkal hozzájárultak az első Gyermeknap Hatalmas sikeréhez. I A kormány szerint az utolsó két évben megkétszereződött a magyar polgári iskolák száma Az iskolaügyi minisztérium propaganda- közleménye a magyar oktatásügyről ■ PRÁGA. — Az iskolaügyi minisztérium sajtóosztálya sajtójelentést adott ki a csehszlovákiai magyar iskolaügy mostani helyzetéről. A jelentés meglepően kedvező képet igyekszik festeni a magyar iskolák fejlesztéséről az utolsó nyolc esztendő alatt. A jelentés szerint ugyanis az 1930/31. iskolai évtől az 1937/38. iskolaévig 12 uj magyar polgári iskola létesült 91 osztállyal és 67 uj elemi iskola 568 osztállyal. Az iskolák abszolút száma a kimutatás szerint a következőképpen változott: Magyar polgári iskolák: Iskolai Iskolák Osztályok Tanulók év száma 1930/31 13 48 1684 1937/38 25 139 5412 Többlet: 12 91 3728 ~~ Magyar elemi iskolák: Iskolai Iskolák Osztályok Tanulók év száma 1930/31 813 1685 97.274 1937/38 880 2253 102.601 Többlet: 67 ' 568 5327~ Az eredményt a polgári iskoláknál meglepőnek találjuk. A csehszlovák statisztikai hivatal 1938-as kiadású évkönyve szerint az 1935—36-os iskolai évben a magyar polgári iskolák száma 12 volt. Igen meglepő tehát, hogy a polgári iskolák száma két esztendő alatt több mint százszázalékosan megszaporodott. A legcsodálatosabb azonban a dologban az, hogy erről a szaporodásról mindezideig hallgatott a krónika. A jelentés szövege szerint 1938-ban tiz magyar polgári iskolát minősítettek át körzeti polgárivá. Három helyen létesült továbbá 1938-ban uj 2? UeU k§k$d&pMna^a... Irta: Tersánszky J. Jenő (i) A hangversenyterem müvészszobájában a rendező majdnem fuvolahangokon, vagy pedig természetellenes selypítéssel, hajlongva szólította a szereplőket. Végre aztán, a rendező, körülbelül olyan akcentussal, ahogy szolgálók vagy napszámosnők után kérdezősködnek, durván igy kiabált be a miivészszobába: — ,,A hölgy” jön . .. hát hol az istennyilában van?... * * * ' . • , V. - \ ,,A hölgy” volt az utolsó szám. Nem azért, mert a legremekebbnek tartották az egész műsorban a produkcióját és slágernek hagyták hátra. Ellenkezőleg! Arra számított a rendezőség, hogy a műsor van olyan kibírhatatlan hosszú és unalmas, hogy a végén a közönség agyongyilkolt idegei nem bírják a műélvezetet és az utolsó szám az általános mozgolódásra, sürü és tömeges távozásokra való tekintettel, elmarad. A műsor a beköszöntő, felköszöntő, összevisszaköszöntő beszédeket és a konferenszié rémségesen ildomos, szellemmentes dadogásait nem számítva, borzadályos elbeszélések, lapos versek és vigasztalan énekkarok verejtékező munkájából állott. Egy-két zeneszám bele volt ugyan vegyítve, de ezek már nem üdíthették föl az agyongyötört hallgatóságot. ,,A hölgy”-et valami tekintély pártfogására kellett a műsorba iktatni. Ellentmondás tehát nem segített. Viszont a megbuktatására és kibuktatására ami mód kínálkozott, azt megragadta a rendezőség. ,,A hölgy*’ valami speciális, régi hangszeren akarta művészetét bemutatni, A cíavi- 'cembalónak volt tökéletesitettebb példánya pz a hangszer, amit u a hölgy” a hangversenyterem pódiumára állíttatott és egykorú énekeket is adott.volna elő játékához. Föltéve persze, ha le nem marad egyáltalán a száma. Mint azt a rendezőség számította. * * * Ámde a helyzet úgy alakult, hogy a hölgy száma sorra került. A hangversenyterem díszpáholyában ott ült a kegyelmes ur és a szomszédos páholyok a sleppjével voltak tömve és a szomszédos páholyok a sleppjének a sleppjével. Mindent az döntött el, hogy őkegyelmessége kibirja-e a műsor rémségeit idegekkel, vagy sem? És őkegyelmessége állta a tortúrát. Minélfogva a környezete is föláldozta magát a müélvezésnek. Most pedig már az utolsóelőtti szereplő jött ki a pódiumra. A rendezőnek utálattal és bosszúsággal, de be kellett engednie a közönség elé a hölgyet is. Aki eltűnt a müvészszobából... Azt a teremfáját is! * * * A hölgy künn a folyosó végén a falnak dőlve zokogott. Ezt már vagy négyizben tette meg a műsor alatt. Törékeny alkatú, igénytelen megjelenésű, se szép, se csúnya kis nő volt az a hölgy. Lelkileg erős defektusokkal nyomorított, félénk, változékony kedélyű fiatal leány volt. Szükebb családi és ismerősi körét leszámítva, ez volt első nyilvános szereplése. Az nem szó, hogy trémázott! Már napok óta a pokol kinjait szenvedte. A föllépésének kitűzte óta kínlódott. Gyakorolt éjjel-nappal és a produkcióba még mindig csúsztak hibák. Berekedt és in- rángások álltak a karjába. magyar elemi és pedig Csornán (2 osztály), Borzsován (3 osztály) és Asztélyon (2 osztály). Állami segélyek magyar népiskoláknak A magyar elemi iskolák közül építési államsegélyt a következők kaptak: Benkepa- tony 50 ezer korona, Szentmária 50 ezer, Eszeny 100 ezer, Kisdobrony 100 ezer korona. A jelentés arról is tud, hogy tárgyalások folynak egy 150 ezer koronás államsegélyről, amelyet a magyar párhuzamos osztályokkal rendelkező nagyrőcei csehszlovák tannyelvű iskola épületének megvásárlására, illetve átépítésére irányoznak elő. A magyar középiskolákról a minisztériumi jelentés nagyon megnyugtató hangon számol be és a következőket mondja: A középiskolák —' A magyar ifjúság magasabbfoku műveléséről is jó gondoskodás történik. így a csehszlovákiai magyaroknak van egy nyolc- osztályos klasszikus gimnáziumuk, továbbá hét reálgimnáziumuk 85 osztállyal és 3455 tanulóval és két tanítóképzőjük 12 osztály- lyal és 329 növendékkel. Az elmúlt esztendőben jóváhagyást nyert a harmadik magyar tanítóképző intézet Komáromban. Ezenkívül a magyarok rendelkezésére áll egy háztartási tanítóképző. Összesen tehát á magyar ifjúság 13 iskolában és intézetben nyer tanítóképzői és középiskolai oktatást. 1938 január 1-e óta a pozsonyi állami csehszlovák tanítóképző intézet magyar tagozatát önálló intézetté változtatták át. Az 1938 —39-es tanév kezdetével megnyílt egy magyar tannyelvű római katolikus tanítóképző. A jövő tanévben a pozsonyi raagyar reál- gimnáziumot és a pozsonyi állami magyar tanítóképzőt a régi törvényszék átalakított épületében fogják elhelyezni és a két intézet belső berendezésére 205 ezer koronás rendkívüli segélyt engedélyezett a kormány. A szskiskoiák — A szakműveltség a lakosság gazdasági jellegéből adódik — folytatja a minisztérium jelentése. » A magyar lakosság jobbára földműves jellegű és csak a városokban foglalkozik üzlettel, annyi szakiskolával rendelkezik azonban, hogy már ezeknek puszta léte is biztosítja a csehszlovákiai kulturdemo- krácia igazságosságát. így van két kereskedelmi akadémia 12 osztállyal, emellett van egy egyéves kereskedelmi tanfolyam, egy négyosztályos ipariskola, végül 46 tanonciskola és 1 női szakiskola. —- Meg kell jegyezni, hogy az említett iskolákban úgyszólván kizárólag magyar nemzetiségű tanerők tanítanak, akik magyar tanintézetekben nyertek képesítést. A csehszlovák tanügyi kormány rendkívüli mértékben emelte különösen a magyar vidéki iskolák didaktikai színvonalát és a felsőbb iskolákat is modern alapon építtette át, hogy a magyar iskolaügy a köztársaságban európai színvonalon áll. Ehhez a rózsaszín szemüvegen keresztül látott képhez mi a legközelebb csatolni fogjuk a száraz adatokból kialakuló való képét a csehszlovákiai magyar iskolaügynek. Ha elképzelte, hogy ott áll a közönség előtt, kínzó belső bénultság ült eszméletére. Gyomra émelygett. Étvágya végleg elhagyta. Aludni nem tudott. Ájulásszerü állapotok kivételével, amikből többször fölriadt éjsza- kánta. Félő volt, hogy gyönge szervezete egyáltalán fölmondja a szolgálatot a föllépése estéjéig a kinempihentség és gyatra táplálkozás miatt. * * * így készült a hölgy a föllépésre ebben a műsorban. Mikor pedig este megjelent a hangversenyterem müvészszobájában, a fogadtatás végleg, minden maradék erkölcsi és fizikai erejére mászott. A rendező ridegen, majdnem gorombán pöfögött rá. A szereplőtársak, csupa hatalmasság, csupa név, legföljebb néhány vizsga, lenéző, közönyös pillantásra méltatták. A kísérőjét, egy fiatalembert, a rendező kitessékelte a müvészszobából. Rémségektől kinzottan, betegen, iszonyú elhagyottság érzésével ült ott a müvészszoba sarkában. És rosszulléte csak fokozódott a műsor vigasztalanul hosszú órái alatt. Végre, szinte azt lehetne mondani, maga a rosszullét segített rajta. Szédület és gyomorkavargás rohanta meg. Ezzel támolygott ki a szobából. És oda- künn hisztérikus zokogás könnyített valamit testi-lelki görcsein. Persze mikor bejött, megint rosszul lett. Ez ismétlődött meg vele még két-három- izben. Legutóbb aztán a rendező odament hozzá és ezt mondta neki: — Kár, azt hiszem, izgulnia, fiam! Mert a közönség aligha várja meg a maga számát. Akkora sikere volt több remek előadónknak, hogy az idő kinyúlt az ismétlésekkel. Aligha kerül már magára a sor, fiam! A leány idegei már abban az állapotban voltak, hogy nagyobb szörnyűségre sem reagáltak volna. A pozitív csapáson, inkább megenyhült kárhozatos feszültsége és valami izgalmasabb, csöndesebb, lemondásos fájdalom foglalta el helyét, A sirás ugyan elővette újra. De tulajdonkép titkos, visszás öröm lappangott a zokogás mögött, azon, hogy máskorra halasztódott föllépése. Pihenhet majd újra, jobban, nyugodtabban készül szereplésére! Pont, amikor már majdnem megvigasztalódott a helyzeten, akkor hallotta a rendező durva hívását: — Halló!... Maga itt bujkál? Itt kesereg? ... Készüljön! Mingyárt jön! Szedje össze magát! * * * Semmi sem érhette volna idegekbehasitóbb riadalommal. Mintha a lemondásos enyhü- let intermezzója csak arra lett volna jó, hogy fogékonnyá tegye az uj kínra. Maga sem értette: honnan van még ereje, hogy arcával, ruhájával törődik és készül, az ezerfejü ellenség, a közönség elé? Hitvány kontárkodásnak érezte produkcióját, még ha remekelne is az előadásával. De tud-e? Rossz álom környékezte csak igy valaha, ahogy maga körül vitustáncra perdült világgal, odabotorkázott a kivilágított teremben hangszeréhez. Az elcsigázott közönség azt a gyér tapsot sem szánta rája, amivel eddig minden szereplőn megkönyörült. A csönd, a lábsurolások- ban, orrfuvásokban, köhécselésekben, ásításokban, mormogásokban, ordította szinte feléje a dühös türelmetlenségét. Gyerünk! Gyerünk! Add le gyorsan akármit tudsz! Ununk, utálunk, szenvedünk itt! Vissza mersz élni sokáig, nyomorult féreg, a jóindulatunkkal? Eltaposnánk legszívesebben, hogy végre távozhassunk ebből a kinzó- kamrából! Hiszen csak konvenciónk kényszere tart már itt... Tudhatod! * * * A keze, mint két otromba, engedetlen sulyok, egészen kihagyta az otthon ezerszer ismételt finomságokat, amikor játszani kezdett. Körülbelül azt adta csupán, amit tanulmányai legselejtjének tartott. De érezte, ha nem marad ennél, akkor a legszörnyübb jöhet, a lendület megszakadása és a belesülés (Folytatjuk.)] 8
