Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-09 / 180. (4623.) szám

/ A magyar reformátusok panaszai Irta: KÚR GÉZA A csehszlovákiai kisebbségi sors repará- ciójánál nem lehet és nem is szabad figyel­men kívül hagyni a magyar reformátusok helyzetét, ami helyes megvilágításban nem­csak ennek a felekezetnek, hanem ezen ke­resztül az egyetemes magyarságnak is ér­deke. A reformátusság sérelmei ugyanis az itteni magyarság olyan nagy részére jelen­tenek hátrányt, hogy annak hatását okvet­lenül megérzi a többi is. És különösen észre kell ezt venni akkor, ha nyilvánvaló előt­tünk. hogy a csehszlovákiai magyar refor­mátusság sérelmeit éppen az idézte elő, hogy ez a negyedmilliós tömeg 97 százalék­ban szinmagyar. A Saint-Germainban kötött szerződés 8. §-ában ez áll: „Azok a csehszlovák állam­polgárok, akik faji,' vallási, vagy nyelvi ki­sebbséghez tartoznak, jogilag és ténylege­sen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi cseh­szlovák állampolgárok. Nevezetesen joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási, vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni,- fönntartani és azokra fölügyelni azzal a joggal, hogy azokban a saját nyelvüket szabadon hasz­nálhatják és vallásukat szabadon gyakorol­hatják ..." A 9. §-ban pedig a 2. szakasz ezt mondja: „Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban laknak faji, val­lási, vagy nyelvi kisebbséghez tartozó cseh­szlovák állampolgárok, ezeknek a kisebbsé­geknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek az élvezetéből és fölhasználásából, melyek a közvagyon terhére, állami, községi, vagy más költség- vetésekben nevelési, vallási, vagy jótékony célra fordittatnak ...“ Ezek szerint —- mivel e pontokat a saint- germaini szerződés 14. §-a a „Nemzetek Szövetségének védelme alá’’ helyezte, és mert az Alkotmánylevél 130—2. §-aiban is kimondja ugyanezeket, bár a saintgermaini szerződés 8. §-át odamódositották, hogy „amennyiben a törvény megengedi’’ — a magyar református egyháznak Csehszlová­kiába szorított része szabadon élhetett és fejlődhetett volna tovább. Gátat vetett azonban ennek az, hogy a centralista poli­tika a magyarság testéhez a szinmagyar re- formátusságon keresztül vélt legközvetle­nebb és legcélravezetőbb utat találni. 1919 január 30-án Srobár az evangélikus egyháznak alkotmányát egyszerűen fölfüg­gesztette. A nagyrészben nem magyar nem­zetiségű egyházi vezetők helyeslése mellett ez az evangélikus egyházban elég simán ment. Nem követhették azonban ezt a mód­szert a nagyobbszámu magyarsággal, illetve magyar református egyházzal szemben, sőt 1919 október 23-án dr. Révész református püspökhöz Simkovic kormányreferens azt irta, hogy az egyház autonómiáját nemcsak elismerik, hanem védeni is fogják és hogy a „Csehszlovák köztársaság kormánya az ev. ref. egyháznak is biztosítja azokat a segélyeket, melyeket a kormány adott a volt magyar államban”. A református egyházzal szemben tehát más módszerhez folyamodtak, amely ennek az egyháznak intézményekben való sze­génysége miatt kínálkozott: a békeszerző­Runcimtm első vasárnapja az arisztokraták közt „Mindkét félnek igaza van“ — írja a csehszlovák-német vitáról az angol Times Runciman visszaérkezett Prágába és a jelentéseket tanulmá­nyozza - - A csehszlovák sajté véleménye a helyzetről - ­PRÁGA. — Lord Runciman hétfőn dél­ben egy órakor visszaérkezett a Kinsky gró­fok kastélyában töltött vasárnapi kirándulá­sáról Prágába. A délutáni órákban vissza­vonult az Alcron-szállodában levő lakosztá­lyába és kiséretével az eddig beérkezett je­lentések tanulmányozásával foglalkozott. A „Times*' Runciman első sikereiről párt között mindegyiknek tényleg bizonyos mértékben igaza van. A Times ezután részletesen ismerteti a csehszlovák nemzeti statutumterveket és a szudétanémetek követeléseit. Ez utóbbiak­kal kapcsolatban a következőket jegyzi meg: v — A németek ügyeiket a nemzeti önkor­mányzat alapján akarják szabályozni Cseh­szlovákiában. A csehszlovák kormány nem hajlandó államot tűrni az államban és lord Runciman kötelessége, hogy éppen a terri­toriális autonómia kérdésében olyan kom­promisszumos megoldást találjon, amely megegyezik a csehszlovák állam felfogásá­val és a csehszlovák alkotmánnyal. A lap ezután megállapítja, hogy rendkí­vül sok időre lesz szükség, amig a valami­képpen lehetséges megoldás megszületik. Politikamentes hétvég Kinsky gráf kastélyában PRÁGA. — Lord Runciman nyugodt és politikamentes hétvéget töltött el. Mint je­LONDON, — A Times hétfői kiadásá­ban vezércikket közöl lord Runciman prá­gai munkájáról. A vezércikk többek között a következőket tartalmazza: Az a néhány nap, amit lord Runciman Csehszlovákiában töltött, bebizonyította, hogy alkalmas személyiség a kiegyeztetö munka számára. Lord Runciman mentes minden előítélettől és kiváncsi szellemmel mélyül bele feladatába. Bízik a személyes érintkezések értékében. Az első napokban kitünően megkezdte tanulmányait és mind­két félhez udvarias tárgyilagossággal köze­ledett. Az első nap Benes elnökkel és Hodza miniszterelnökkel beszélt, majd a kö­vetkező napokban máris részletesen tárgyalt a szudétanémet vezetőkkel. A nem nemzeti szocialista német lakossággal is érintkezés­be lépett és megnyerte valamennyi érdekelt párt bizalmát. Runcimannel egyidejűleg • Wilson berlini amerikai nagykövet is Prá-jj gába érkezett, akinek csehszlovákiai tar-| tózkodása azt mutatja, hogy az Egyesült! Államok is nagy érdeklődést mutat a prob­léma iránt. Amerikában is tudják, hogy a csehszlovák probléma ma Európa békéjé­nek és jólétének kulcsa. Németországban Runciman kutatásának és tanulmányozásá­nak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint közvetítő tevékenységének. A németek és a csehek egyformán őszintén meg van­nak győződve álláspontjuk jogosságáról s ez nagy nehézségeket okoz. Megnehezíti Runciman tárgyalásait az is, hogy a két déseken és a törvényeken nyugvó ígéretek­ből nem lett semmi. Az elemi iskolák körüli számtalan veszte­ség minden nagysága, illetve súlyossága mellett is eltörpül ott, mikor az egyháztól elvették a losonci (tisztán ref.) és a rima- szombati (az evangélikusokkal közös) gim­náziumot. Ezzel ugyanis — mivel a refor­mátusoknak itt több középiskolájuk nem volt — és azzal az intézkedéssel, hogy az 1918 után Magyarországon érettségizettek az állami, vagy at állam által segélyezett hivatalokban alkalmazást nem nyerhetnek, más vallásfelekezetü, vagy állami iskolákba kényszerültek a reformátusok gyermekei, szóval megbénult a magyar reformátusság intenzív kulturélete. És mert ez alól nem volt kivétel, bekövetkezett a református egyházra a legtökéletesebb abszurdum, az tudniillik, hogy az egyház jövendő papjai más felekezetekhez tartozó, vagy állami is­kolákban, korlátolt lehetőségű hitéleti neve­lés és hitoktatás mellett készülhetnek a teo­lógiára. Az egyház „sértetlennek” és „vé­dettének ígért autonómiája is sérelmet szenved, mert a lelkészi javadalom nagyré­szét képező úgynevezett kongruának kiuta­lását a csehszlovákiai gimnáziumi érettségi­től — mivel pedig a református gimnáziumot elvették, esetleg más felekezet gimnáziumá­ban tett érettségitől — tették függővé. így történt aztán például az 1935. évben az, hogy egy másfelekezetü gimnáziumban má­sodszori próbálkozáskor is elbukott az érett­ségin egy tízéves lelkészi múltra visszate­kintő református pap, aki 15 évvel azelőtt sikerrel letette Magyarországon érettségi vizsgáját, de mint csehszlovákiai magyar református lelkész az első gimnáziumi osz­tálytól az utolsóig újra vizsgázott és az érettségit is le akarta tenni, hogy lelkészi javadalmát teljes egészében megkaphassa. (Megjegyzem, hogy a lelkészi javadalom az állami fizetéskiegészitéssel együtt 9000, azaz kilencezer korona egy évre.) Az .elvett gimnáziumok helyett újakat épí­teni, illetve állítani a református egyháznak nem volt módjában. Lehetetlenné vált ez azzal, hogy az említett saintgermaini szer­ződésben is biztosított támogatásokban a református egyház nem igen részesült, sőt elvonták, illetve számbelileg is csak kis há­nyadában fizették és fizetik azt is, amit ez az egyház a magyar államtól annakidején adóvisszatérités (adócsökkentési államse­gély) címén kapott. Megdöbbentően érdekes az e téren tapasztalt kétféle mérték. Az egy­háztól az államnak fizetendő járulékokat (például a tanítói nyugdíj) a magyar idő­beli összegnek tízszeresére emelték föl a pénzt teljesítőképességének helyes megállapí­tása szerint, ugyanakkor a számbeli összeg­nek is majdnem tizedére csökkentették az említett, az egyházak részére kiutalandó ál­lami segélyt. A vagyontalan egyháznak, melynek sem birtokai, sem kegyuraságai nincsenek, ezek szerint kizárólag á hívek áldozatkészségére lehetett és lehet támaszkodnia. Az áldozat­hozatalt azonban a hívek készsége mellett is nagyon erősen korlátozta és korlátozza az, hegy az uj államban reájuknehezedő súlyos adóterheken kívül az egyes gyülekezetek belső építkezései, általában iskolabővítések (a 8 osztályú iskolák miatt), az egyetemes szervezkedés keretében pedig a teológia, ta­nítóképző fölállításának és fönntartásának költségei nehezedtek az egyháztagok vál- laira. így bizony az elvett középiskolák he­lyett újaknak teremtésére már nem jutott fedezet. Nehéz volna egy hírlapi cikk keretébe tömöríteni azokat a sérelmeket, amiket a re­formátus egyházzal szemben bizonyos poli­tikai tényezők éppen a magyarsága miatt követtek el, de egyelőre nem is ez a célunk. A magyar református egyház a támadások­ban nem roppant össze, illetve a magyar­ságnak kálvinista része tovább is magyar maradt. E soroknak a figyelemkeltés a célja, hogy ha a sérelmek orvoslása csakugyan elkö­vetkezik, abból a magyar reformátusok ne maradjanak ki. De mindenesetre ki kell hangsúlyoznunk azt, hogy demokratikus köztársaságunknak kötelességei vannak a magyar reformátusokkal szemben. Az anti- demokratikusnak nevezett Németország Ausztria annektálása után az ottani zsidó­ságnak (tekintsük őket akár nemzeti ki­sebbségnek, „akár vallásfelekezetnek) két­százezer lélekre hat gimnáziumot rendelt a kormány, itt pedig egy negyedmilliónyi ma­gyar református nem nevelheti református gimnáziumban a maga gyermekeit. , jr I XVII. évf. 180 (4623) szám ■ Kedd ■ 1938 augusztus 9 Előfizetési ért évente 300, félévre 150, negyed- ^ ^ ^ Szerkesztőség: Prága II, Panski évre 76, havonta 26 Ki„ külföldre: évente 450, Szlovákiai 6S kárpátaljai magyarság ulicel2. II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • .. , ... ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. • • ■gyes Hám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-Ki. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA.

Next

/
Thumbnails
Contents