Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-06 / 178. (4621.) szám
^MGAiyV\AGtARHIRLAI> 1938 augusztus 6, szombat. Halálos áldozata van Pozsonyban a hőségnek Egyetlen kánikulai nap vízfogyasztása Pozsonyban: 22.500 köbméter POZSONY* — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Nyugat Szlovákiában és Pozsonyban a hőhullám pénteken érte el tetőfokát. Pozsonyban pénteken reggel 7 óraikor már 24 fok Celsius meleget mértek. Minthogy a levegő tiszta és teljesen széámentes, a hőség a nap folyamán még tovább emelkedett A hőségnek egy áldozata is van. Az Alagút sor 3. számú házban Klima Béla 66 éves nyugdíjas vasutas a nagy , hőségtől rosszul lett s mire a mentők roegér- ■ keztek, meghalt Hőguta érte. A nagy kánikulában természetesen a város vízfogyasztása is rendkívül mértékben emelkedett. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatnia Nemessányi mérnökkel, a városi vízmüvek igazgató-főmérnökével, akitől’ meg-! kérdezte, vájjon a város vízellátásában nem ■] fog-e zavarokat okozni a rendkívüli nagy fogyasztás. Az igazgató-főmérnök kijelentette, hogy az utóbbi napokban Pozsonyban olyan nagyarányú volt a vízfogyasztás, amire a városi vízmüveknél való működése óta nem volt példa. Tegnap például i 22.500 köbméternyi mennyiségű vizet fogyasz- ) tottak a városban és ez a vízmüvek gépeit, kutait és csőhálózatát óriási mértékben vette igénybe. A vízmüvek teljes kapacitása napi 24.000 köbméter víz, ezért ha a vízfogyasztás tovább nem emelkedik, akkor megvan a biztosíték arra, hogy a vízellátásban zavar nem fog előállani. Mindenesetre célszerű volna, mondotta az igazgató, ha a lakosság ezekben a napokban fölöslegesen nem pocsékolná a vizet. Természetes, hogy a jégfogyasztás is elérte csúcspontját. Pozsonyban két jéggyár működik s látja el a város jégszükségletét: a városi jéggyár és egy magánkézben levő gyár. Ezek naponts 2500 jégblokkot állítanak elő, ami egyelőre kielégíti a szükségletet. Haksany pozsonyi városi hivatalnok Prágában inzultálta Eichholz szudétanémet képviselőt * Itt ej jel ént Dr.Vsnetianer-Dr. Vilkovszky: A TISZTESSÉGTELEN VERSENY ELLENI TÖRVÉNY (111/1S27) és a szabad gazdaság, versenyt korlátozó egyéb törvények és rendeletek egyetlen magyarnyelvű magyarázatokkal és joggyakorlattal ellátott kézi könyve. Tartalmazza többek között a követkéz* örvényeket és rendeieteket: Egységáruháza t. Minimális árak. Ráadás;tilalom Gazdasági Kémkedés. Pénzügyi verseny. Gyógy sörkülönlegességek. Sósborszesz. Gomolyasajt és brindza. Kertimagvak. Csomagolttea. Védjegy örvény, stb. stb. A ú fűzve 60.- K5. kötve 70.- Xö Megrendelheti, a Prágai Magyai Hírlap kiadóhivatala utján vagy bármely könyv kereskedésnél. Vidám § kevésbbmdám tapasztalaikét fü A hölgy pihenteti nyelvét « ■ Kioktat a portás Szliácson: kicsoda lehet magyar! ■» ■■ ■■ A távszónohno Fenyőházán Fenyőházán történik az eset, délelőtt tíz órakor. Ilyen hajnali időben csak a legelszántabb fürdővendégek bújnak elő, az idő különben is hűvös, esőre hajló, az uszodában egyetlenegy merész leányzó lubickol, a pincérek álmosan terítenek ebédhez. Az egyedüli zajt a kisvasút csapja, mozdonya fürgén s zörögve kanyarog a keskeny sínpáron. Hangulatunk e pillanatban azért nem a legjobb, mert újból megjártuk. Először tavaly jártuk meg az egyik bazárban: magyar köszönésünket s beszédünket a bazár tulajdonosa, egy széles, kövér férfiú, oly határozott ellenszenvvel viselte el, hogy elhatároztuk, ha ismét erre vetődünk, messzire kikerüljük a komor férfiút. Persze, esztendő alatt elfelejti az ember az ilyen fogadalmakat s a kedvezőtlen sors ismét csak e bazárba dob be, hogy levelezőlapot vásároljunk. A kiszolgáló, testes férfiú ellenszenve a magyar köszöntéssel, magyar szóval szemben nem változott, sőt, még komorabb lett. A köszönést nem fogadja s nem üdvözöl. Gyorsan s barátságtalanul végzünk egymással s az üzletet rendkívül jól megjegyezzük, netán, ha harmadszor is... De most már mindegy. Az olvasóteremben kötünk ki, pár pillanatnyi csendre, nyugalomra vágyunk. Az olvasóterem kicsiny verandáján élénk- beszédü hölgy ül. Friss mondatai már messziről hallatszanak, sem a hölgy, sem a terem, sem a veranda nem látszott még, de a hölgy szava messziről szaporán pergett s ahogy a veranda felé közeledünk, az egybefolyt, végtelen mondatok tagoltan szakadoznak szavakká. Egy hölgy ül tehát, idősebb, reggeli hangulatú hölgy, a veranda székén. Két gyermek áll vele szemben, az oszlopnak támaszkodva. A hölgy előad. Frissen, fürgén, szaporán, ki tudja, mióta már. A két gyermeknek ad elő. Tapintatlanság volna odafülelni, szemérmesen surranunk be az olvasóterembe s kezünkbe vesz- szük az egyik újságot. (Persze, még véletlenül sincsen itt magyar képeslap.) Tiz óra húsz perc, a hölgy beszél. Tiz óra negyvenöt: a hölgy egyfolytában, peregve, élesen, beszél. Tizenegy óra. A hölgy még mindig nem hagyta abba. Gyorsan, gyorsan, gondolja, amig ez a két gyerek el nem indul fürödni, vagy sétálni, amig tehát hallgatóközönsége van ... Kétségbeesetten tartja szóval a két gyermeket, a fiút s a leányt, akik fáradtan s tehetetlenül támaszkodnak az oszlophoz: nem, innen délig nem tudnak már szabadulni úgysem! A hölgy vakációzik. S mindaz, ami e pihenőnapokon benneszorult, a sok szó, gondolat, tűnődés, az ömlik, ömlik a hölgyből, széles, sodró áradattal, zúgva s peregve, szava, mint egy folytonos vízesés, árad be az olvasóterembe, senki nem tud olvasni miatta, egyre többen teszik le az újságot, menekülnek a szabadba. A hölgy ezt nem veszi észre. Elégedetten dűl hátra székében, egy pillantanyi szünetet nem tart, különben megszökött volna már a két gyerek. A hölgy saját gyermekeit dicséri. Saját gyermekeit akik zsenik, akiknek nyelvtehetségük égigér, akik jobban beszélnek angolul, mint Chamberlain, szebben olaszul, mint Mussolini, akiknek a német, görög, latin és norvég csak annyi, mint dijbirkozónak a félkilós súly. Ez az áradat sodor, ömlik, meg nem áll. Az olvasótermet mind elhagytuk. A veranda környékén nincsen már több ember. A fotográfusnak a feje fáj. Csak a két gyerek nem tud szabadulni. Kényszeredett mosollyal támaszkodik az oszlopnak, féltizenkettő van, korog a gyomra mindkettőnek. Éhesek. így hagyjuk el a hölgyet. Ahogy a tetthelyről távozunk, úgy tűnik el a hangja a nagy délelőtti csendben, egyre halkabban, szünet nélkül, folyton, folyvást, csakazértis, pörögve, zúgva, negé- deskedőn s néha haragosan csattan föl. A hölgy nyaral pihenteti a nyelvét. Az ilyen jeles nyelv úgy pihen, ha kiadósán forgatják. Nemzetiségi vita a portással Szliácsön annyi a fürdővendég, hogy nem kapni gyetlenegy szobát sem. Besztercebányán nincsen üres szoba, Zólyomban sincs. Mindazok, akik ezidén Ausztriában, Németországban, vagy Észak-Csehországban nyaraltak volna, idehuzód- tak. Az idegenforgalom ezidén jó üzlet Szlovákiában. A hotelportások, pincérek is eszerint bánnak jj a vendéggel. Kissé fölényesek, kurták. Nincs miért udvaroíniok. Szliácson valahogyan rossz helyre állítjuk az autót, de ezt csak akkor tudjuk meg. amikor az egyik szállóból kiszalad a portás és szorgalmasan írni kezdi a rosszul elhelyezett autók számait. . ^ \ — Mit ir? — kérdezzük.. Németül kérdezzük, inért eleve tudjuk, hogy magyarul érdeklődni reménvtelen lenne. — Az autó számát! Rossz helyen állott meg. Feliriuk, átadjuk a csendőrségnek s önt otthon majd megbüntetik. Szolgálatkész portás és nagyszerű előjel! A oortás mint a fürdőközönség büntetőparancsa. Vájjon ebből is kap százalékot az előzékeny alkalmazott? Hát, ha igy van a dolog, beszéljük meg egv kissé. •— Másutt egyszerűen figyelmeztetik az embert, a portás az érkező vendégek érdekében beszél és nem azon fáradozik, hogyan büntethetik meg az idegent. — Hja, ez állami fürdő, — szólal meg valaki a hátam mögött, — itt rendnek kell lenni. A portás fölényesen teszi hozzá: — Én szóltam önnek, kár, hogy nem hallotta meg. Vagy pedig nem akarta meghal ani s azért is rossz helyre állította a kocsit. ,| Hangja olyan kétkedő, mint egy igazi bürokratáé az adóhivatalban. — Ha szólt volna, megértettem volna. Mért nem mondta magyarul? Én magyar vagyok, — feleltem. A portás kinyujtózott s még fölényesebben’ szólt: — ön nem magyar, ön nem lehet magyar, mert a kocsiján csehszlovák rendszám van. — Azért még lehetek magyar! Mindenesetre, tudom, mi vagyok. A portás apediktikusan állapította meg: — ön csehszlovák és nem magyar. S mint, ilyennek, tudnia keV az államnyelvet. Szólt, sapkabillemtés nélkül távozott Egy magyar hogy állt megettünk, keserűen szólt: — És ne hiigyje, hogy csak magával van igy! Az ember egy kicsit elhül, tétován néz könül s kedve támad azonnal sarkonfordulni, hazamenni. De mivel hasonló kioktatásokban ismételten része van, lassanként hozzászokott már. Csupán ahhoz nem szokott hozzá még, hogy hotelportások feljelenbgetik s fürdőszemélyzet- 5 tői kap nemzetiségi kioktatást. Most már érdekel, hogy az állami fürdőben mennyire érvényesüknek kisebbségi, nyelvi jogaink. Szliácsot kétségkívül, nagyszerűen kiépítették, súlyos milliókat ruháztak bele az épületekbe, uj részei versenyeznek a legnagyobb fürdőhelyek építkezéseivel, nagyszabásúvá lett, gondozott s ennek megfelelően árait sem a vé- konypénzü polgárok zsebéhez szabták. Rend van és tisztaság. Gyógyvize jó. Szliács jó o’dalait letagadni nem lehet s elvégre nekünk, szlovákiaiaknak minden tekinteti Felhívás a Pozsonyba készülő diáksá z A uozsomi Magvar Akadémikusok Kér ( ’-'v Köre felszántja azokat a magyar bkokat, 'dk tanuálmánvaíkat Pozsonyban akarják folytatni, hogy a tanu’mánvaikkal kapcsolatos bővekben forduljanak biza'ommal a MAKK vezetőségéhez. Cim: Magyar Akadémikusok Keresztény Köre fvagy: Janson Jenő) Pozsony, Safarik-n. 4„ I, eni, 6. szám. Szeretettel várónk és hívunk minden roaevar diákot. Minél többen vagyunk, annál erősebbek leszünk. Ápolnunk kell a magyarságunkat, védelmeznünk édes anyanyelvűdéi és meg kell erősítenünk a jövőbe vetett hitünket.* , Érettségizett diákok! Gyertek, segítsetek dolgozni, hogy segíthessünk egymáson! Bartos Zoltán s. k., jghÖk, ♦ Csonka Ferenc a. k., 4. PRÁGA. — A Csehszlovák Sajtóiroda jelenti: Pénteken reggel Eichholz Lajos szudé- tanémetpárti képviselő két ur társaságába! a prágai Masarvk-páiyudvari másodosztályú étteremben ült. Hirtelen asztalukhoz lépett egy férfi, akiről később kiderült, hog> Raksanynak hívják, szlovák nemzetiségű városi hivatalnok Pozsonyban. Raksany az asztalnál ülőket, akiknek kabátján a szudé- tanémet párt jelvénye volt, megkérdezte hogy ismerik-e az 1919. évi szlovákiai önkéntesek jelvényét, amely az ő gomblyukában volt. Az eset rendőri kivizsgálásánál történt vallomás alapján Raksanynak erre a kérdésére Eichholz képviselő sértő és lealacsonyító módon válaszolt, amire Raksany azzal válaszolt, hogy az előtte ismeretlen Eichholz képviselőt arcul- csapta. Az előhívott rendőrőrszem Eichholz képviselő társaságát RakSanyval együtt az étten rémből való távozás közben találta. | A bejáratnál Raksany újból tettlegeskedni | akart Eichholz képviselővel. Az összeüt- | közöst a rendőrőrmcster akadályozta meg, I aki Eichholz képviselőt és az ő társaságában lévő dr. Schmued Alfrédot Raksany' val együtt az őrszobára kisérte, ahol va- lamennyiüket igazoltatták. \ Eichholz képviselő és dr. Schmucd tr gadfa, i hogv sértő kifejezést haszná’t volna, amint ‘ azt Raksany állította. M’n'hogy Eichholz I képviselőn semmiféle sérülést nem állapíthattok meg, az egész esetet pusztá- becsű- j lets értésnek kellett minősíteni. E’chholz ! képviselő csupán azt kérte, ho~y zavartalan távozását biztosítsák, mire R ksanyt az őrszobán tartották és később a pozsonyi vonattal Pozsonyba küldték. Körben magin-] dúlt ellene kihágás miatt a közigazgatási eljárás. ben érdekünk, hogy Szlovákia fürdői ver sem y- ? képesek egyenek. | Azonban... a fürdőre, — és a többiekre is — 'éppúgy rányomja bélyegét a központosító ál- ’ lamJgazga'ási törekvés, mint a postákra, vas- ! utakra. Sz’iács állami fürdőhely, — anélkül azonban, hogy jelezni engedné, hogy az á lamI ban a különféle nemzetiségek között németek, vagy éppen magyarok is élnek. Az állami íürdőtelepeken, — a legnagyobb ritkaságok közé tartózik, ha egy-egy finom gesztus irányul a másnyelvü fürdővendégek fe- é is. Márutt az ábamnyelven kívül német, angol. francia felirat szolgál tájékoztatóul, — el- ,végre idegentórga.mát akarunk. — itt az sincs. És nincs, különösen nincs, századszar is e’ismé- teljük, nincsen seho' magyar felírás, tá’ékcz'a ó ‘ábla, útmutatás, mintha nem is gyü’ne ezekre a fürdőhelyekre Magyarországról s Szlovákiából |sok száz magyar fürdővendég, mintha a magyarság itt is csak elhanyagolható szám lenne, mintha a bürokrácia itt is mindent be akarna takarni a maga egységesítő ’epléveL Pedig tatén éppen ilyen helyen nem ártana egy kis felülemelkedés, egy barátságos hang, egy finom mozdulat... Mit kívánnánk? Néhány magyar tájékoztató felírást csupán, egy-egy magyarul tudó pincért, egy-egy portást, aki nem oktató célzattal sza’adqál az előcsarnokban, hanem a vendégek rendelkezésére áll még a kifogásolt magygy mielven is. néhány magvar újságot, magyar könyvet, elvégre az a fürdő vendég, aki pihero^ megy az ilyen fürdőhelyekre, nem bosszankodni ;ár oda. hanem szeretné jó’érc zni magát! Egv fürdő vendég panaszkodik: — A saját fürdőmesteremmel nem tudom megértetni masain, azt sem tudom, hogyan fog basz- ná’mi az előírás...? Egy másik azt mondja: — Végre egyszer kétnyelvű büvésze’őadást hirdettek, mert egvébkémt egynyelvű szokott lenni minden szórakoztató műsor. Persze, hogy a kétnye'vü e'őadás helyeit ez is csak egynyelvű lett. Sokan zugo’ódni kezdtek: az tóéretót meg ke'l tartania a rendező süniek. Hosszas mozgás és nvugtal'anság után, arakor a ha11gatő- közöuséo fe1e "már +üntető1eg távozni k*crii1t, vénre előkerült egy kis emberke, aki váll- kozott arra, hogy a művész heVett. asztahm^hoa ülve, suttogva totmácso’ni fognia az e’őadást. Susogó to’mácsra. aki félve magyaráz, hogy a többiek meg ne halfák, nem vo’t szük^égü"1'. Igen, kétségkívül. Szlovákiának nagyon sok, szép. pompás, gondozott fürdőhelye van. — a bürokráciát s a sovinizmust azonban a fürdőhelyekre is tv vitték, holott a fürdőközönség ront ezt keresi. Kevesebb bürokráciát s több rocg'r- tést a ftirdövendé'vnel szemben, még akkor is, ha a ve-dég véle'ferül magyar. A magyar fürdővendég itthon akar nvara1 ni s pénzéért mAcr meg sem ériik. ebemben kioktat* ják, hon van ke11 viselkednie. A portás előzékenyen febe'enti, kitamítja. Hiába vannak széo fiir4őbe1 veink. h” p bi'4 fiirae-ov résre rtorv érr‘. hogy saját házaráján nem szívesen látott vendén! SZOMBATHY VIKTOR.
