Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-05 / 177. (4620.) szám

4 t>rxgaiA'\agíarhtrlae* 1938 augusztus 5, péntek. A tanítók épzés reformja Irta; Dr. Fleischmann Gyula Évek óta folyik a vita szakkörökben ar­ról, hogy miképpen reformálják meg a ta­nítóképzést a köztársaságban; Annak elle­nére, hogy számos megbeszélés folyt le eb­ben a kérdésben s a közvetlenül érdekelt csoportokon (tanárok, tanítók egyesületein) kívül a parlament és az iskolaügyi miniszté­rium is foglalkoztak a kérdéssel, a különféle felfogásokat, álláspontokat, javaslatokat nem sikerült eddig összeegyeztetni és közös nevezőre hozni., E célból hívta össze az iskolaügyi minisz­térium június 24-re Prágában a politikai pártok — köztük az egyesült magyar párt —, érdekképviseletek, szakkörök s a minisz­térium kiküldötteit- megbeszélésre, amelyen minden csoport kifejtette a maga nézetét és különféle megoldási módozatokat ajánlott. Az ankétot maga az iskolaügyi miniszter nyitotta meg, amivel az hivatalos színezetet is nyert. Úgy Franké miniszter, mint az iskolaügyi minisztérium képviselői rámutattak a kér­dés fontosságára és nagy jelentőségére. A népiskola nívója a tanító műveltségi fokától és szakképzettségétől függ s amilyen a tanító, olyan az iskola — mondotta a mi­niszter ur. — Az iskola feladata egyre fo­kozódik és azért a tanítóság képzését is fej­leszteni kell, hogy helyt tudjon állni az uj viszonyok között. A szomszédos államokban a tanítóképzést mindenütt megreformálták s e téren Csehszlovákiának is lépést kell tar­tania, mert különben lemarad a nemzetek versenyében, ahol mindig a műveltebb, is­kolázottabb, képzettebb a győztes. A miniszter beszéde után Keprta minisz­teri tanácsos történelmi áttekintést nyújtott a tanítóképzés múltjáról és a szomszédos ál­lamokban végrehajtott reformokról. Külön kiemelte a németországi tanitóképzést, mint Csehszlovákiára nézve a legjelentősebbet. Aki Németországban tanító akar lenni, az először a középiskolát végzi el és a szak­tudást, azután a kétéves pedagógiai főis­kolán sajátítja el. Ezeken a főiskolán, hall­gatnak legalább két félévet a közép- és szakiskolák tanárai is, úgy hogy ott a pe­dagógiai műveltség és szaktudás megszerzé­sét egységesítették. A csehszlovákiai tanítóság is érzi — mon­dotta az előadó, — 'hogy a mai tanítókép­zők nem felelnek meg már hivatásuknak és igyekezett a maga erejéből oly intézménye­ket létesíteni, ahol a fiatal tanítóság tovább­képzéséről gondoskodás történik. Ezt a célt szolgálják a pedagógiai főiskolák és a ma­gánjellegű pedagógiai akadémiák, amelyek mellé az utóbbi években maga az állam is felállította kísérletképpen az egyéves peda­gógiai akadémiákat. Itt tájékozás céljából felemlítem, hogy Magyarországon is megreformálták a tani­tóképzést, amely e tekintetben mintaképül szolgálhatna nálunk is és tulajdonképpen ez volna az arany középút a ma még szemben­álló nézetek között. Ott Magyarországon a tanítónak líceumot és az utána következő tanítóképző akadémiát kell elvégeznie. A lí­ceum négyosztályu és érettségi vizsgálattal végződik (megfelel tulajdonképpen a tanító­képzőnek) és a tanítóképző akadémia két­éves. A tanítóképzők átalakulnak líceummá. Ez a megoldás Csehszlovákiában annyi­ban volna szintén megfelelő, mert ezáltal nem szűnnének meg a tanítóképzők, csupán átalakulnának s a tanítójelölt hat éven ke­resztül alaposabban készülhet fel hivatásá­nak, mint a kétéves pedagógiai főiskolán. A prágai ankéton egyhangú volt a véle­mény, hogy a csehszlovákiai tanitóképzést meg kell reformálni, csupán a megoldási mó­dozatokban mutatkoztak nézeteltérések. A többség a tanítóképzők megszüntetése mellett foglalt állást, a tanítójelölt részére középiskolai érettségi bizonyítványt köve­tek s a szaktudás elsajátítására kétéves pedagógiai főiskola felállítását kívánta. Ezt az álláspontot képviselte a tanítók or­szágos szervezeteinek a kiküldötte. Ilyen értelemben szólaltak fel a csehszlovák po­litikai pártok kiküldöttei és az egyetemek képviselője. A tanitóképezdék fenntartását, — de hat évre való kibővítését — kívánta a szlovák néppárt, a szlovák tanáregyesü­let és a cseh nemzeti demokrata párt szó­noka. Az érvek és ellenérvek ismertetése azt hiszem fele sleges. Az ankéton nem alakult ki egységes álláspont, a túlnyomó többség azonban mégis a tanítóképzők fokozatos megszüntetése, az externista vizsgák eltör­lése, a középiskolai végzettség és a kétéves pedagógiai főiskola felállítása mellett fog­lalt állást. A tanítóság képviselői ismételten leszö­gezték azon kívánságukat, hogy a tanító­ság szellemi nívójának emelését és szakkép­zettségének fokozását feltétlenül szükséges­nek tartják s ez csak a tanítóképzés alapve­tő megreformálása .utján valósítható meg. A tervezett és minden valószínűség sze­rint egy-két éven belül keresztülvezetendő reform a csehszlovákiai magyar kisebbséget is közelről érinti. Nálunk is állandó pana­szok hangzottak el a jelenlegi rendszerrel, különösen az externista vizsgák engedélye­zésével szemben, amely jórészben az oka a tanítói pálya túlzsúfoltságának és az újabb tanitói generáció szellemi nívója hanyatlá­KASSA. — (Szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Ismertette a PMH azt a panaszt, amelyet Eperjes képviselőtestületi tagjai nyújtottak be dr. Duchon polgármester ellen a plébánosválasztásra összehívott júniusi vá­rosi közgyűlésen tanúsított magatartása miatt. Tegnap a város képviselőtestülete ismét közgyűlést tartott. A közgyűlés újból meglehetősen izgalmas lefolyású volt. Az izgalom akkor emelkedett tetőpontra, ami­kor dr. Duchon polgármester fölolvasta a járási hivatal határozatát a plébánosvá­lasztás ügyében. A járási hivatal arra uta­BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele- fonjelentése.) A magyar tudományos világ újabb diadaláról számolnak be a lengyeMa- pok s ennek nyomán a magyarországi saj­tó is. Dr. Neuber Ede debreceni orvosta­nárt,, az ottani egyetem bőr- és nemibeteg- osztályának igazgató-tanárát Varsóba hív­ták konzíliumra egy olyan beteghez, akiről a legnevesebb orvosok és több híres kül­földi orvostanár is lemondott már. Mint­hogy az orvostanár nem utazhatott ki, igy a gyógyíthatatlan beteget szállítják el Debrecenbe s a páciens már útban is van a debreceni klinika felé azzal a biztos .re­ménnyel, hogy ott kigyógyitják és meg­mentik őt az életnek. A lengyel beteg sugárgombafertőzésben szenved. Ez a betegség főként agrár jel­legű országokban pusztít s legtöbbször földművesek kapják meg fürágástól. A kalászos növény szárán élősködő su­Ma már alig van magyarlakta vidék, ahol a magyar gyermekgondozás ne tetőzte volna be a nemzeti összefogás talán kissé későn ébredt, de annál jobban ön tudatosított gondolatát a sápad t- arcu kismagyarok szünidei pihentetésével, öt-hat magyar cserkésztábor, legalább kétezer annyi gyermeknyaraltató gondoskodik arról, hogy ifjú­ságunk ne csak a szellemiekben, hanem testileg is erősen készüljön fel eljövendő létharcára. Engem az Isten kizárt az ifjúság gondtalan örömeiből, nem voltam cserkész, nem érezhettem a táborozás- ezer apró gyönyörűségét és fiatalsá­gom ugy telt el a színes örömök nélkül, mintha borús ég alatt születtem volna. Annál inkább tu­dok örülni mások örömének, annál szívesebben in­dultam el megnézni kissé túlfűtött lokálpatriotiz­mussal a mi Ipolysági gyerekeink egyszlerü tá­borát. A Magyar Gyermekvédő Hornyák Odllo gimná­ziumi tanár jóvoltából tiz kis magyar elemista fiút küldhetett a ledényl Szent Imre-óserkésztálborba. A kicsinyeket KoIIárovits László tanító válogatta össze, s vele mentünk megnézni a fiainkat. Sze­sának. A magyarság egyetemére nem lehet kö­zömbös, hogy kikre van bízva a magyar if­júság nevelése éppen azokban az években, amikor a gyermek lelke a legfogékonyabb. A tanítói munka megbecsülése ma már köz­felfogássá vált és a magyar társadalom egy­ségesen. áll a magyar gyermekek nevelői mögött. Bármilyen lesz a tanítóképzés reformja, mi azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar tanítójelöltek számára ugyanazokat a tanulási lehetőségeket kell megadni, mint a többi nemzetek tanitójelöltjeinek. Ma ez, sajnos, nincs igy. Az egyetlen magyar ál­lami tanítóképző felszerelése hiányos és máig sincs gyakorlóiskolája, holott ezt tör­vény írja elő. Keletszlovákia és Kárpátalja részére nincs azon a területen magyar ta­nítóképző, holott évek óta követeli ezt az egész magyarság. Nincs rendezve a polgári iskolai tanítóképzés s ennek következtében a magyar polgári iskolákban hiány van megfelelő szakképzett tanerőkben. Egyálta­lán a magyar polgári iskolák ügye egyik sitja határozatában a polgármestert, hogy a plébánosválasztásra vonatkozó vala­mennyi iratot terjessze föl a kassai püs­pökhöz azért, hogy az három jelöltet ne­vezzen meg. A képviselőtestület a járási hivatalnak ezt az utásitását nem fogadta el. Dr. Csarnogurszky és dr. Flórián kép­viselőtestületi tagok azt indítványozták, hogy a polgármester tűzzön ki újabb ha­táridőt a plébánosválasztó közgyűlés meg­tartására. Ezt az indítványt viszont a pol­gármester nem fogadta el. A plébánosválasztás ügyében Eperjesen nagy érdeklődéssel várják a további fejle­ményeket. gárgomba megfertőzi az embert, a beteg­ség különböző rosszindulatú daganatok­ban nyilvánul meg s a beteg egy-két év alatt menthetetlenül elpusztul. Az orvosi tudomány eddig tehetetlenül ál­lott a betegséggel szemben s nem tudta még megtalálni a helyes és hatásos gyógymódot. Dr. Neuber Ede debreceni orvostanár hosszas kísérletezés után fölfedezte ennek a betegségnek a gyógyítási módját és a gyógyszerét. Fölfedezéséről számos tudo­mányos folyóiratban számolt be és gyógy­szerét több betegen is sikeresen alkal­mazta. Tudományos körökben nagy je­lentőséget tulajdonítanak a magyar or­vosprofesszor fölfedezésének. így jutott el Neuber tanár találmányának hire Varsóba is és igy történt az, hogy őt hívták meg konziliumra egy ilyen menthe­tetlennek látszó beteg ágya mellé. gény emberek járómtivén, kerékpáron mentünk, s amikor egy -egy autó felkavarta előttünk aj or­szágút porát, talán észre eera vettük, hiszen ta­nítók vagyunk. Engem mások saerctetén kívül a szülői szeretet is siettetett, fiam először nyaral önállóan a táborban. Ám megengedem, hogy metssze fenyvesek kö­zött pompásan megépített táborok vannak, ahol a rádiótól kezdve minden kényelem megvan, de engem ez az egyszerű, csinos és tiszta kis tábor ugy .köszöntött, mint ahogy a hajpaJ pirosító bar. mattal köszönti a bolondos, illatos kje rózteabim- bót. Egy darab élet és egy nagyobb darab szeretet zsúfolódott itt Össze a keskeny völgyben, katoná­san egyszerű és kellemeslen tiszte, sátrak egyve­legében. A fiuk háromszor éljennel köszöntének, Hor- nyájk tanár ur mosolyogva nézi kedves örömün­ket. Máris akad sok-sok apró látnivaló, a „szaba­dalmazott vendégsátrak, amelyek szeszélye* tor: táihoz hasonlítanak, a gazd asszony dicséretét is kiérdemelhető konyha, a pompás, patakpartiba vá­gott, hűvös pince, a szolgálatot teljesítő apró sóly­Eperjes városatyáinak harca a polgármesterrel a plébános­választás miatt Neuber Ede debreceni orvostanár feltalálta a sugárgombafertőzés gyógyszerét Farkas István; FÉNYKÉPEK Kis magyarok között legfőbb sebe és sérelme a csehszlovákiai magyarságnak, amire most nem akarok rész* letesebben kitérni. Reméljük, hogy ha ag annyiszor beígért iskolatanács megvalósul* ez a kérdés is rendeződik. Tudjuk, hogy a tanítóképzés reformjába^ nem a mi szavunk a döntő. Ezért bármikép is oldódik meg ez a kérdés, a magunk rét széről azt kívánjuk, hogy 1. a magyar tanítóképzésre Is terjedjen k'I a reform s a magyarság is megkapja a meg* felelő iskolákat, 2. a kérdés megoldásánál feltétlenül fi­gyelembe kell venni Keletszlovákia és Kár* pataija kívánságait, 3. az egyházaknak Is meg kell adni a le­hetőséget Szlovákiában, hogy iskoláik ré- szére tanítókat nevelhessenek, 4. a magyar polgári iskolák 'tanítóinak képzéséről történjen megfelelő gondoskodás. A magyar közvéleménynek a kérdést ál­landó figyelemmel kell kisérnie, mert a jövő magyar tanitógenerációról és rajtuk keresz­tül az egész magyar ifjúságról van itt vég- eredményben szó. mok, kicsi elemisták, amint komoly lépésekkel Jár­ják körül a tábort, a pontosan járó óra, a készülő ebéd, olyan sok kedves apróság, mely fáradt éle­tünket egyszerre elfelejtteti. Ide-oda járunk, nem tudunk betelni a látnivalóval. Tízóraival kínálnak, megkérdezik, hogy mit szeretnénk ebédre, a fiuk körülöttünk vannak, a kicsik KoIIárovits tanító urnák örülnek, aki itt ül közöttük a sólymok sátrában, s egyszerre tiz fiú beszámolóját kell hallgatnia. A tábor mellett visz el a kis iparvasut, annak egyik kocsiját a tábor használja. Felfelé ugyan tolni kell, s felváltva tolják hangos nótaszóval a fiuk, mig mi az üde völgyben fölfelé sétálunk. Hornyák Odiló barátom volt a lelke, megszerve­zője a pozsonyi Kiskárpátok magyar cserkészcsa­patnak, arról beszél. Mennyi munkába, mennyi fá­radságba került az alapítás^ a csapat felszerelése, mennyi bosszúságot kellett lenyelni magyarok és nem-magyarok részéről. Elnézem ezt a markáns- arcú, csupa-sziv embert, aki tavaly a „maláj“ uno­kákkal örült, s hogy ezt is előhozzuk, elmondja, hogy, most a Molukki-szigeteken, Amboina városá­ban élnek és apáeaiskolába jár már a nagyobbik, így érünk fel a kőbányához, ahol ráülünk a kis­kocsira s a lejtős pályán már robogunk is lefelé. Javában „utazunk", amikor egyszerre csak alapo­san megráz a kocsi, majd megáll, mert szerencsé­sen kisiklottunk. Pedig a tanár ur vezetett t bántja is őt szörnyen a dolog. Mi ssivből neve­tünk, bár lopva megtapogatom a lábamat, amit éppen a biztonság tudatában a deszkavédnek tá* masztottam. A jó Isten más tréfát isi üz velünk, a táborozás harmadik hetében először1 történik, hogy a „kitűnőnek** ígérkező bableves megkozmá- " sodifc, s csak a benne főtt kolbász lehet meg­enni. — Ez sem történt velünk, — dohog Hornyák tanár ur, — most te képes vagy ezt megírni. — Dehogy irom, dehogy — tiltakozom heve­sen, de látom, érzem, hogy éppen ezt kell mégis megírnom. Aj ebéd igy Is pompás. Katonás rendben fog­laljuk el helyünket, s amint a Szent Lmre-c&apat- hoz illik, szépen imádkozunk. Ebédre már két uj vendéget is kapunk, Szondy József és Renglovits Béla fiatal tanítók jöttek megnézni a tábort. No, most már, ennyi öröm közepette legyünk újra gyerekek! Aj öregek játszanak amerikai kuglit (pardon, tekét) s bizony szorongva lessük a hulló fadarabokat. Nagy-vidáman telik az idő, a kicsinyek is oda-odaszaladnak, s amikor véletle­nül (a vak tyuk is talál szemet!) kilencet Ütök, mindnyájan örülnek. Itt maradnánk talán napokig, talán a világ vé­gezetéig. Minden olyan tiszta, minden olyan csen­des, « olyan jó lenne itt lenni, aj Isten ölében, de eligérkeztem az Írók gyűlésére, szeretném meg­nézni Kárpátalját is, otthon vár mindennapi éle­tem, harcom a lehetetlennel, az emberi jóságért és magyar Igazságért. Mindez egy pillanat ezred­része alatt villan fel bennem, s már sietek, készü­lődünk, a kis vasút ott áll meg a táborban, hogy elvigye egyik legszebb ünnepnek éraett, tiszta és boldog hétköznapomat. Hornyák tanár ur ott Integet, e Reviczky Pista, a nyolcadikos cserkésztiszt, a „jobbkéz" néz utá­nunk. A kis vonat elindul, s a kerekek velünk kattogják: „Jó munkát, fiuk és boldog jövendőt!" Hugh Wilson Prágában PRÁGA. — Röviddel 12 óra előtt a prá­gai repülőtéren megérkezett Hugh Wilson* aí Egyesült Államok berlini követe. John Wibur Carr, Amerika prágai követe már tegnap este visszaérkezett szabadságáról* hogy megérkezése alkalmával üdvözölhesse berlini kollégáját. Wilson Carral és az ame­rikai követség tagjaival ebédelt. A követség palotájában lakik. Hugh Wilson 52 éves és körülbelül 25. éve az amerikai külügyminisztérium szolgád latában áll. Három világrész különböző vá- rosaiban fejtett ki diplomáciai tevékenysé­get. Már a világháború előtt is volt Berlin­ben, mielőtt Amerika az antant oldalán be­avatkozott volna a világháborúba. 1938-baü Dodd utódául nevezték ki. Ez évben meg­jelenítette emlékirataié.

Next

/
Thumbnails
Contents