Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-28 / 196. (4639.) szám

•jfBnpuzsndja inuaj -jajaqjnam upjn spppjmq je.19 81—Zl Jojjjib ‘WÍJ qizaAjaq öjzia ASka ‘qizsíA ajoSaAsj sp JfizsaAjjj i9qiuii3[9J}3d b Bif ®q -jji'jiau búb; *J? SÍ 9qs9A3.Ti.o3i P9UU3J9 ZB 29 ÁSoq ‘jnq -I9UB ‘lUpEJBUI JjBUp 11} JU3{ Sí SldBU S3f]3} iSa ‘Siyqos S9 Eqrar.aj9.1jad b lujiuaui jjbu -pnj sí pje jyojy Ájgpjran3t9.rjad y 'S’zsso qaj -jnXS joqjsajJBAOJ qapjpiua; jjnjzsndja Jjo S9 jnnq Bqrana^jjad b jjaÁjara ‘qBUzoqjyj -dyj i9qqoqppBiinq B JpqqozB sp jjbuzsü U9u -izsjaj B uyjzu jjo ‘Bqmnaj9.ijad B qeuejJJis -ajaq uaniazsÁSo SjBufnqiq i9qsyfo} b Jjpojc zb jujray •qBDZsn upuizsjaj uinaj9.ijad b qa/j-3UI ‘BJqBÁSjyj UBÁJO Á2eA ‘ajqaAOJJ 9||BI>{ BŰJEi UI3J3ZS B.íl0S30duxn319J}3d B jnU3J}3A -zoq jjBsyfoj ÁSpj y 'jjízsp-faaj UBqiBÁjosaod *f®I°PIÍ?í saaÁu 3j9i3iiU3jranajp.i)ad ÁSbu b joqu ‘biujoijiem «ÍpzBq ÁSpjranajpjjad y

•JJBAOI

spin jnrra ‘mnajpjiad b íjoSara JSnddp jaÁS -31 JjajfajPl B JeSbUI S9 JIES?rOJ ÁSpjranaj -9-ij3d b jjaj\j 'JippBÁjoj soqjiÁS e za arasja -J3Jp JS3U3AŐ3 üBqyqBZSJOq SoAuOZlq 3J3J3

qauí jamB ‘jbaoj uba sjSpm ÁSoq ‘qqBSojBjpp -osd jbuub jyqax •JjaujajpJEAOJ uapuira afpjQ -Saui S9 Saapiu sojyjBq mnaipijad b Á2oq ‘qnj -pnj ÁSn Sippg •jEqnqBZSJOq-BAJpl jy qq? nBquui3j9j}ad siqBso qaza >IÍIIÍ!upnX ’aSpssad -pq qBUiyaip fujÁSpi sajajpmiuirajpq ‘jÁuyjBd ÁSa Bfpirajnjaj sí jpSosaodpq puySaipra sojbj -yposo b jza qeuqyajy-ÁSpj y •qa.íífcq jjopój -fajiq uaqzoqopi zb ajofaq iq qajuaddoj ubui -ypiA SjyjjojiÁujaj uyjjnm A9 Á8a jBqozoqop jjozorajpaj jjajijraa qqoja zb jbtjozb JoqiJV (•zaqaqdaj b Spra jjjnoseq ui®s oÁuraq jjaq -iq joqpfpjad 9qd®j b ASoqB juira ‘zoqjBjjy -bAub zb jijuosBq uiau S91U ‘jaqiq l<>q?J3d » joqira ‘Ájará ‘bDjbib zb zb qauq®AS®i b jujui ‘syui mau ASoq ‘qaq inpn; jpjyAjyj naApu spui ‘[94yajy zy) •uBqjBpjoSaJpni soza jjoj -zsbjuoj BqzoqopSoppq qu^IIP Sjpqos qsA[ -ara ‘uBqqoqEJBpsnq uaqa Bjjaa soAnpuiop -nj ‘ubAjo jBqpoipASpi ipxu qBjjBiBj iaj®qui® Anpniopn; y 'nBqBuqBpojiq ipjBq B }0[9 í;oj -jubAS uias jb;ip iquas :qpiBj joSj9,( jAupjBd uaqiaSajn qaupSaf qJBS qyp b uaspuruny

uequjnajoqsd e pig

^gjodBq Jjoq fn 9A‘Siq jpqaj ASEn y“ :qBfpuoui jz® Joqs9{azs3in In zb qoupip -ni zy •uoqBjanjpJo^ b ja qippznq ibuoa saj9zs J9q»í Julin se dBq jpqiu fn uaqA9 qipazíj napúira oqjuaASa 9}Bqjpi V *SiS9A qBujBjpf jjaSuaq jjojpqa ibssejia'u oiajajS^ra s9 JJ9JI9J iazss9ra uopipj ^ojíjzsíjSara b uejuzb ‘(BfjBqppzouna syiurezsiiso ASba S9q -aipjoj uezsnj) a-qBUUBA uaAjaq o]aia^Sara qajafoq B ÁSoq ‘qBfipSsziASaui UBSOdBiy gBfBqunra qojarapípj b iqAuuoqSaui uaAuaq -9Vuaiaf jbuoa * jjazsara ajjaqaj b zg "qipoq -nra SÉspoziq 9J9iujo| b Siuib ‘aiopi zb bj -jb qBsa uasajazs9rajax *3«sso qijoq iBpBu -oa 9JBqjB} ubsoSbiia jaqaqzsqaqooq b bj9 a9 Aupq9{q ‘pinq J9jaipadxa iBuojBq uaqA9 qipazil napúig -Bfiodp qqBAOj S9U1 jaAnra ASbu b jza Áupraaoq uopBnaa zy *2ara Bf -jiqBzs sojpzoq Sara japija; sbauj jn9quaA] -aq sa njns 9qqs9Aaq jopiaso zb jji uadda ASoq ‘Au9rainjoq ozaApaq b zb ajjajjAunoq -Saui jBqnfpqünj\[ gBqpi b qpjjopmq joj-jainjaj osaaqzoq y 'Sara q9qoiaf laqijaiafp^ nqBlBqiuoS ASbu 9qp aj-iajara zbzs AuBq9n l9}SBraASa jbjbuoa izfBJpioj b jza S9 jp[ -BnoA opjuaíSa zb qEpojidBiipSaiu UESojuod ‘iBqqojBUPpBA S9 iBqqouBipui ‘iajjszs9rajaj b uEqajBq ppuEpp ‘iaSS9Sz9qau uapajaqiH •qpjjojzsBlpA joqiuaASa zb bj[93 b ajja S9 inpf^uod 9inpuiiq qau9S9J9uiiQj Sbzsjo zb auajraaaaj ;odB[B izÍEJpioj sojnod tüibiba Soq ‘qB^zojpjBqia ‘joSbzsjo zb jza upA[Bj -Soqa qojoiuBds y •BJSiq9AioSjps b ajja aAjazsara uba pj jbaabs sa^azs jAujpAuaj ;pq iniaqjnjp>i 'uopioj b jaqaj jujpi [nSSpspi -ba raauBq ‘opjuaASa zb uiojeSoj yzfBJpioj Bjzsnd raau joqB MpipaASa zb jjara ‘jpuAjaq 9[noseq iqqpJ b quojnq siSpjí gaqpuaAJO qauspjaqájzsíjSara b qauua ApurB ‘Spzsjo qnpaASa zb raau ‘azsaag "uojopBnog ASara jnjzsaJaq ‘qqBSBSBqSaj b joqB ‘jjo japioj b BfSojinjoq juaqAo Ajaure ‘ojqnaASa zb ^bu -oa qaqíapzdpq b zy -qxzsqaj aoioipAqa zb jaara ‘qBUJOpBiiog qpfAiq jJpzB JJopEnag

J01!|U3Á53 ZB >|!|3ZS3UJ B-lfn

;qunip.tBq iojb^ siq lm b juira ‘qazsqAnui 'jpdaunn ‘sa.nq ubA{Ó UBqqnaoq ASbu qeuzssy qajejnzoq uuAnpq ‘BÍpn; iq JoqqB 99 qnzBSi souiu ‘sí -jjpzBqBSo" ASoq ‘qunuBjiAuoziq n95T ^ -jpuiaj b qnri'ípj ^butiba jaAutieraa-^A zssoj Bq ‘Sipu^ui qupqau ‘qaqajaXS ‘Auozig

•}BqBzpqSoA{pA b auajida ea nuqw[Bj b £auu-ai aoq-jjo UBSOjziq búi ‘jq^aynsoaqqauuaAS 9 zb Sara rjjas uiau jpjos ASa ‘uaSqj ‘joqqs Bq ASoq ‘a^jaSapna uBjqBAS ‘waj snp&Saqi soiiq sq jjpuiej TWBp[ ‘BAynui qaA? ‘uaqq^sqq ^Bqqos joqnn sg[ •••iámás

— SÍZ •qpjiBqSara uaj}aqpuira sp ja qaj -ipjaj iBApAuodoq Uo^aq ASoq ‘jaqpiasiAjzsp B qpjjajisaqasSara iiBSoAjns ubAjo jaqqaq -ppaAOj zpqau ‘Auaraaq y •qBJinpui Bispp -Burpjuana iBqqpjpzsnqpq upjnzE ‘qBjjoj -JBJ josapuEppBq piAOJ qoratBUi jjopnqnp "iaj V •qajjajfsaqasSara jaqqo; sp iBqoiufBui B qpjjaABqipa iBqqnfpqsnd ÁSoq ‘qB^zo’qBJ -9zs xenve jjo ’aqjaSiiBUiipd ASa Jinpupjjq efgiasiAjzsij jpq iBjBAiq {jbuubAS juq pjaq -pzs UBq-aaiBraoauux B qip^aSizs uojAaQ

isiiaiaquia zs q^zgAfiai qouifeui v

•l9jqBra]B8zr jjonpiq b ^;od -Bij joqqosSapi ‘jsp^uarajaip SjSpA ajzpu IpjjJBd b iqB ‘pupjnAo JpBj\[ ASsazo ‘bÍAub -ASbu qauuaAS soq y TJjjJBd b ajaA ^’ozsn -pi s? bjuo| pjoq b^bAu b ‘jpfjb^ b BjdBq -|a ‘jjozsn nyjn ouojaAan b ‘jaSpsnappsa -uajazs b ajjaAajzsp níjsiq y g{njara(a uaj -ajjiq OuojaAan y 'eqpjsBiBq b laApfouojaA -au juara juppjnj bij nAau sofug sÓApouaj -131 soqojjiqpjoj íjaSiiasoaaq sbfBg jpBW

IQqQlseieq e auatuauiiq »afou -9iaAau qpiopinj n\i saApzuanq A63

•qpf-jjbj jjejb jejaASniaj isoajo 9PubhP bj9zb jupjij siq y ’saSpszspSa uasafiaj ASoq 4[pj -jojidBiipSaiu [<?JiqB ‘jspup nfjj zb npjipS -sziASara jjosoajo zy qaj iaiua jaSSpsnAu -Auoq qqoASBuSai b sí lazzpq ASa jBqoÁjns 69U5! 01—8 ^Soq ‘ozuiajjaf aapfaja sp aajpra -jjuaa 6i aSpspqiiara ‘jajprajjuao 6jg BSps -SeSbtu ‘zpqau uiBJSoiiq 68 ‘jBSjjBq ajApu opuog juazsASa zb i^b ‘níjsiq y •uaqSpszoq TABjSaqBN jjajajnzs jjojaza jaAopuajzsa raojpq Síje pju ‘níjsiq B zb inua(a;Spsjpq aqauuaAS qqa^ouojnqSai 9junjafA0zs y

laSjauia teqoAins SQHZf 01 I3ZZ93II91 sp S3A9IU0J9H

•jiaraau ozoquojnii spzspjBq b bujoa qpjaarasi raau ládpu Joqp zb Bqjuira ‘raajapaiq b zb jjopSara jpqaj juuazs qezg -qasaAp 0008 J11!111 0091 ASoq ‘jjpjjojidBiipSara inuajajSpsjpq loj^aAjauiB ‘JTBHPFJ jaqozöqzs9 9ZspSaoq uBquozB upj -AJOJ qospjBSp qqBÍnSai y -jBqBipq B qpjSoj jBA9jpq updnsa uaqqppi UJ9I® snjzsu^ b ASoq ‘qBjjoA uajazpu b uozb qO'snSpioaqaJB zb Sjapizapuijv 'TjBjpBqB Bjqomnjnauinq -opJmimj saqapjp ubjAjoj BspjBsp qosppnj IBjjuoraB UBqsoJBA iBirapjodozara saji>i

6oioqzspieq e saAp jazauioipH

•uaqSpsnjns b jnujja pASiq sajzoAS b sp ipuseSbui e iBApAupui -qpsz aj jUBqnz UBjjoq BA19S y q^JEpBUi b aj[o8ara [BApspdBJBq sp uaqoSaAaj b jjazaij -appA uejjasaaqSpsjpq 9ASiq y ‘bzssbASoi -ja ASoq ‘inípdaJ aiaA jjb^b aqpqzspj sp uaq -opaa zb JJoSoj jpiadiAsajzsaaaq BAjpS ASg •uaqpiazpij Spszoq iSpzsJoja ÍSuaj Sjaqraojg dBuira b Sara qaqaASij jfBqapd saqapjg

uaq@6aA3| etpAipBeaiiqfiauiejadiAV

•pja jjniaq raau Spin ajsajjjOH "EjpESBJia zja b UBquozB jo ‘bj -pred b a;u[araaiq jpSnq sí jjnaaqis gjoaSn -Bupjn ibuuozb aapAou nAau bijbj\i saApASa -u9z{x "ejaopos ibabSbui AjauiB ‘BqqBjBd « jjozsnsaaiaq ‘jjp 9ubijoj b ajzpu 19.1j.iBd b }qB‘Aupaisiq saAp 1 Bqsiinp sajuazg uaqSps -zoq Bjnpzsog ’BqsodB^l B qipuo uaqpjazoq jpASodu^ AjauiB ‘qBjBd-upfjng b jpsSBp -Sara i9jiBsppBqBZSoqjaj íjodBU iqq9jn zy

ipqqeted ipeipfiaiu e IpBnqsiq \n auaiuaui upjs atai|

•BqparaoAS Bdpo b qajjnaaq jjnASa iBqqnfppzBS ubjAjoj Spsuaupsouaaazs naÁijuiBiBA qBASapjqpjjp zb ASoq ‘qpfjJEj HauuajajSpsjpq jaara ‘jspzoraoAu b qpjja; -unzsaq jsora qoSpspjBq y 'junjja jbzssea -bj B Spra i'BABUijBqiE spiupupjiq ASa iqB ‘jjoa BUopfBinj opaqsajaq SojoS ÁSa bojbj b ASoq ‘qpj’jojidBiipSara ipqqojBJi zy 'jjoa sí zupdzspq BiuqoBjp OOOS UBqpajpjaoq y •qBj -jpjBj jnanASAüBJB sp jpaapjzupd ASa UBqpj -raoAS b ‘qpjioqBJBpjaj joqjray •qBjSoj jpdpa ASbu ASa qozspisq b uaqpjazoq iqiuoiBzg

eAueuiqpsz Ede) v

•Soj

jupaqaAOu Spra jp zb ASoq ‘qBUBjjBj jpjjy •bjpbSbji3 sí jBqojupjaia qqoASsuSai sp qqas -oaaSai b Spra ASoq ‘ASbu Ajo napos 9Á101 jpBjpSaiu y 000‘OSt' Brapzs qoiiBiEjqqifBq y qa jjojuoq jsoipA sp jupj OOO'OZ JP zy ’qou -paqaAon uasarajapazsaA jajajpra ziAip 9Jtj -zsnd UBqqoAnpraojJBJ íjuodzoq iBipm zy

z;aj? ze |a uopos teqoiueiagj

•BiSpiiAdBU qajjnaaq UBqurpzsASBU st qpsjoq sp VoAuppa Jinzspq loqpioj jjajaSg •uuaj qBjpBJBin uBqjodBJip 9Í na^í jjajisaqp lasspjízsip nmzssoJOA y TfBjUBq -qnq bjibuioAu soapA iBrapj —jjagara spjjoj. iSpj b — uaqpiazoq sauiiBi\[-zai-u9sAni\[

uequim6|afl

qeiuenqnq ejiefuioi soj$a geiuQU

^UDg^piidft^DU d 9psfn i?er- 812 —

— 274 —

A kis cigány*

Irta: Martos Vera.

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy falu. Zeindelyes kis házacskák tetejére sütött az áldott, meleg nap és hosszucsőrü, hófehér gólyamadarak fészkleltek a kéményeken. A falu végén, a vályogvető cigánytelepen éldegélt sok kis testvérével Marci, a barnabőrü, villogószemü kis cigánypurdé. Nem tudott ő se írni, se olvasni, de még a Miatyánkot se tudta elmondani, mert hát a cigánygyerekek úgy nőttek fel a jó Isten ege alatt, mint a mezőn a virágok.

Mondom, Marci, kis szakadt nadrágjában, meztelen lábakkal, kócosán, piszkosan szaladgált reggeltől estig. Felmászott a fákra madárfészket szedni, no meg lecsenni a szomszéd kert pirosán csillogó cseresznyéit! Verekedett ő mindenkivel, a követ ő hajította legmesszebbre, tudott úszni, mint a hal és olyan gyorsan futott, ha a sánta, öreg csősz utána iramodott, hogy egy pillanat — és illa berek, nádak, erek, Marcinak se hire, se hamva nem volt. Haragudott is rá a falu apraja-nagyja, mert nem született még arrafelé soha cigánygyerek, aki annyi borsot tört volna az emberek orra alá, mint Marci barátunk.

Egy 6zép napon, mikor Marci megint — ki6 darab kenyérhéjjal a kezében — reggel elindult csinytevő útjára, az országúton találkozott egy gyönyörű szép, nagy piros autóval. Az autó állt az utszélén és a sofőr éppen a kereket cserélte. Marcinak bizony ritka látvány az ilyen fényes kocsi, megállt hát egy fa alatt és kimeresztette szemét erre a csodára. Egyszerre csak kiszáll ám egy nagvon öreg, hosszuszakállu ur a kocsiból, odamegy Marcihoz és igy szól hozzá:

— Mit csinálsz itt, kis fiam?

— Azt, ami jól esik! — feleli Marci, ahogyan ő szokott, hetykén és neveletlenül.

— Ejnye, fiam, igy nem szabad beszélni! — mondja szeliden az öreg bácsi és kedvesen meg akarja simogatni Marci kócos fejét.

De több sem kell a vásot kölyöknek! Elugrik és máris fölmászik az utszéli nagy eperfára, onnan, a legmagasabb ágról mutat szamárfület az öreg ur felé.

— Ilyen vad, neveletlen gyereket még sohasem láttam, — mondja szomorúan a hosz- gzuszakállu bácsi és beül az autóba, amely éppen indulni készül.

— Bizony —r feleli a sofőr — ezek a ci- gánypurdék ugyan utálatosak! Nem érnek egy fagarast sem!

Marci, odafenn kuporodva a fán, jól hallotta ezt a beszédet! Nagy méreg kerekedett kis szivében.

—■ Megállj, adta sofő.je! — gondolta magában —, majd megmutatom én neked, hogy mit érek!

— Hova mennek a bácsiék? — kiabálta le a fáról, szeliden.

A bácsi kihajolt az ablakon és nevetve felelte:

— Megjött a rendes eszed, fiam? Na szép. Ide megyünk, az állomáshoz.

Hopp! Marci már lent is volt. Köszönés nélkül, nyakába szedte a lábait és úgy el- iramodot, hogy csak a kavargó porfelleg maraxit utána.

Mire a szép piros autó az állomáshoz ért, ott állt már Marci, a bejáratnál, kopott, csöpp kis hegedűjével az álla alatt. Mert — ugy-e, azt ti is tudjátok —, a cigányok mind nagyon jó muzsikusok, főleg hegedülni tudnak nagyon szépen. A kis Marci gyerek is. ha kezébe került a hegedű, elfelejtette mind a sok huncutságot, amivel tele volt a feje és becsukva a szemét, gyönyörű hangokat tudott az ócska hegeídüből kicsalni.

Amint a szép autóból az állomásnál kiszállt az öreg ur és meghallotta Marci hegedűjét, odament hozzá és csodálkozva kiáltott föl:

— No nézd csak! Nem te vagy az a kisfiú, akivel az előbb beszéltem?

— De igen nagyságos ur kérem, én var gyök, — felelte Marci illedelmesen.

— Hegedüljél csak még valamit nekem! — kérte a bácsi.

Mire Marci, elfeledkezve mindenről, lehunyta a szemét és halkan, csendesen, na<- gyon szépen elkezdett játszani. Mikor befejezte, a bácsi megfogta a kezét és Lgy szólt hozzá:

— Te gyerek! Hiszen te nagyon tehetséges vagy! Volna kedved velem jönni, hogy tanulhassál és mire felnőssz, művész váljék belőled?

Marcinak felragyogott a szeme és boldogan felelte:

— Igen, kérem.

Marci szülei, a szegény vályogvető cigányok, majd hanyattvágódtak a csodálkozástól, amikor megállt előttük a szép autó és az öreg ur megkérte őket, hogy adják neki a kis Marcit, akiből ő nagy művészt fog faragni. Persze, boldogan engedték a gyereket, hadd legyen belőle híres ember.

Később, mikor Marci — szépen kimoe- datva és uj ruhájában — a száguldó autóban a sofőr mellett ült, hamiskásan ránézett és igy szólt:

— Na? Nem érnek a cigánypurdék egy

— 274 —

KIS MAGYAROK IRASAI

VANNAK-E TÜNDÉREK?

Vannak-e tündérek, ezt kérdem gyermekek, Szinte hallom, hogy mindnyájan nevettek. Pedig vannak, s itt járnak közöttünk,

Kik mindig csak jót tesznek velünk.

Utjokat a szeretet rózsái szegélyzik,

Mert a szomorkodók könnyeit letörlik.

Hol nagy a szükség, vigaszt nyújtanak, Megenyhitik sorsát a szegény árváknak.

Ezek a tündérek, kik annak örülnek,

Ha a bánatos arcok mosolyra derülnek. Nincs palotájuk, sem drágakövük,

De van aranyos gyémántos szivük.

Bállá Ilonka, 10 éves, Kismáceéd.

BORÚS HAJNAL.

A hajnal, rózsaszín helyett,

Sötét ruhát ölt, felleget.

Köd szállt le a hegyek mögött,

És ottan mindent elfödött.

A szél süvölt a lombon át, Bólongatva sírnak a fák,

Felhők úszkálnak az égen,

Harmat csillog a zöld réten.

Majd kitisztul s eláll a szél,

Csak gyenge, lágy szellő zenél. Kidugja a fejét a nap,

Sugarát szórja és kacag.

Spolarich János, 12 éves.

EGY HORDÓ KICSÚFOLÁSA.

Répa, retek, mogyoró,

Kiürült már a hordó.

Nincs már benne finom bor, Tetejére szállt a por.

Pince mélyén busul, óh,

Az öreg boros hordó.

Szemtelen patkány rágja,

És pókhálós a háta.

Te szegény, öreg hordó, Oldaladban fadugó,

Ide jöttél görgitve,

Vaspántokkal körítve.

Hálátlanul itthcgytak,

A patkányoknak adtak.

Pókhálókkal lekötve,

Náthásán és köhögve.

Spolarich János. 12 éves.

„tetfedezés"

A világ egyik leghíresebb sarkkutatója, Lauche Koch dán professzor páratlan felfedezést tett: „felfedezte", hogy egy sziget, amit néhány esztendővel ezelőtt felfedeztek — nincs. Az egyik északi sarki szigetről van szó, a Grönland és a Spitzbergák között fekvő Fata Morgana szigetcsoportról. Ezt a szigetcsoportot, amely már évtizedek óta szerepel a világ minden térképén, Peary és Papanin sarkkutatók is megemlítették legutóbbi sarkutazásuk alkalmával. Senki a világon nem kételkedett létezésükben. Most mégis kiderült a Fata Morganáról, hogy csak fata morgana. Hogy nincs, nem létezik és nem is volt soha. Sarkkutatókörökben nagy feltűnést keltett Lauche Koch professzor bejelentése.

KIS LEVELEK

Bállá Ilonka. Versed jó. — Takács Hédiké. A fényképet megkaptam. Közölni fogjuk. János bácsinak nagy öröme telt benne.

MEGFEJTÉSEK

A 33. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Csépelés, is, hi, iró, kap, ria, oda, a'ht, tó, aj, a bátyja. - Cinkota, ss, pár, óh, siratja, ipa, óra, a dob, ihaj, et. — Gánóczy Sándor rejtvénye: Tunisz. ■— Ke- nessey Ildikó rejtvénye: Tata, Nusi, érik, idén. olaj, alma, Tündér Ilona. — Klucsik Tildus rejtvénye: Pásztordal. — Kenesséy Csaba rejtvénye: Viz, zúz, zár, rúg, gőz. — Klucsik Tildus rejtvénye: Tüzérség. — Gaál Katus rejtvénye: Téli, erdő, liba, Elek, fóka, Olga, Néró, telefon. — Linner Ilonka rejtvénye: Klára, lopó, ápr, ró, a.

A rejtvényeket helyesen fejtette meg:

Alagi József. :: Csapó Zsuzsanna, Csapó Lajos. :: Darvas Szilárd. Dobos László. :: Egres Gábor. :: Forgách Ildikó, Forgách

Klárika. :: Gergely Ferenc. :: Halász István, Horvát Ferenc. 1:: Jelűnek Olika. ::

Kenessey Csaba, Kenessey Ildikó, Kerekes Péter, Köleszár György, Koleszár Dezső, Kis Ferenc. :: László Dénes :: Martos Béla, Molnár Teréz. :: Riszner Karcsi, Riszner

Jenő. :: Sós Sándor, Szelei Miklós. :: Török István, Tóth Jenő. jt Virágh Vilma,