Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-28 / 196. (4639.) szám
3 'PRSGSlA\A.O,fe5R-HTTíM& 1938 augusztus 28, vasárnap. Megalakult a magyar reformátusok világszövetsége Berták püspök az alakuló ülésen üdvözlő beszédet, Magda püspök pedig imát mondott ■ Az egész világ magyar reformátusai számára egységes bibliafordítás, istentiszteleti rend és énekeskönyv készül DEBRECEN. — A történelmi emlékeket lehelő nagytemplom falai között a napokban tartották meg a világ négy tája felől egybesercglett magyar refor- mátusság találkozóját. A kálvinista Róma felé már napok óta özönlött a zarándokok serege, a hivó szóra csaknem négyezren jöttek el, úgyszólván a föld minden részéből azok, akik egykor fájdalmas szívvel hagyták itt az anyaországot. Legtöbben az utódállamokból érkeztek, ahonnan különvonatok hozták a zarándokokat, de igen sokan jöttek a tengeren túlról, Amerikából, Kanadából és az európai kontinens különböző államaiból is, hogy uj erőt vigyenek magukkal a hazai rögökről, idegenben folyó életükhöz. A debreceni - nagytemplomban tartották meg a református magyarok első világgyűlését, amelynek pre- ludiumaképen Ravasz László püspök felszentelte az északfranciaországi protestáns misszió uj zászlaját. A kongresszuson Farkas István tiszáninneni püspök olvasott bibliát és imádkozott, majd Vay László báró államtitkár megnyitójára került, sor. Az‘ elnök hangoztatta, hogy az egész magyarság számára örömünnepet jelent ez az alkalom, mert a szeretet összeíartozandóságára utal. A találkozó nagyszerűségét nem a külső pompa adja meg, hanem 'az a felemelő tudat, hogy minden református magyart, éljen a világ bármely tájékán, a Krisztusba vetett hitből eredő közöslel- küség és a magyar géniuszból fakadó szellemi kö- , zösség átérzése kapcsol egybe. Rámutatott az államtitkár arra is, hogy a négyévszázados fennállását ünneplő debreceni ősi kobég’um imi a magyar kálvinizmust: ne hagyja el a küzdő porondot, hanem a jövőben is teljesítse nagyszerű hivatását. A magyar reformátussá^ reformokért küzd A város nevében Kölcsey Sándor polgármester köszöntötte szives szavakkal a világ minden részéből egybegyült magyarokat, azután Balogh lenő, a református konvent és zsinat világi elnöke, az ország valamennyi reformátusa nevében üdvözölte a világgyü- lést, vázolta a mai kálvinista nemzedék feladatait. Többek között igy szólott: — Az ősi hagyományok tiszteletbentartása mellett ez a nemzedék teljesen átérzi a legközelebbi jövő társadalompolitikai feladatait. A problémák mielőbbi megoldásának követelésében bennünket senki meg nem előz, túl nem szárnyal, de hangsúlyozzuk, hogy a reformokat alkotmányos ufón, a magyar nemzeti géniusznak megfelelő módon kívánjuk megvalósítani. ( Tudjuk, hogy a ránk váró nagy feladatok megoldása még a tulajdonjog többirányú korlátozását is megköveteli, mégis tisztában vagyunk azzal, hogy az alkotmányos és egyéni szabadság nagy áldásait megsem- misiteni nem szabad. Balogh Jenő beszédének végeztével f egymásután léptek a szószékre a külföldi magyar reformátusság képviselői, hogy testvéri ragaszkodásuknak hangot adjanak. Dr. Ujlaky Ferenc, az amerikai magyar református egyesület elnöke és Vincze Károly, a független amerikai magyar református egyház vezetője beszéltek először, majd a brazíliai magyarok nevében szólalt fel Dobos Károly lelkész. A franciaországi magyarok Írásban küldtek köszöntőt, a németországi magyarok részéről Incze Gábor szólott az egybegyűltekhez. A Romániában lévő több mint háromnegyedmillió magyar református érzéseit Gönczy Sándor nagykállói esperes, a Csehszlovákiában élő magyar reformátusság üdvözletét pedig Bertók Béla püspök, a csehszlovákiai református egyház konventjének elnöke hozta el. Mindketten hangoztatták, hogy nem lehet eléggé felbecsülni a debreceni találkozó fontosságát. Vasady Béla egyetemi tanár jelentette, hogy a dél- szláviai magyar reformátusok csak Írásban küldhették köszöntést, éppúgy, mint ahogy rengeteg tengerentúl élő magyar református kolónia is csak írásos üdvözlettel tanúsíthatta a világgyülésse! való együttérzését. „Uj világalakulás kellett, hogy felismerjük hivatásunkat" Az Üdvözlésekre Ravasz László püspök felelt és ezeket mondotta: — Uj világalakulás kellett ahhoz, hogy felismerjük: milyen nagy dolog, milyen nagyszerű hivatás magyarnak lenni. Ennek a gyűlésnek nagy tanulsága, hogy a magyarság lelki közösség, érték, életszabály, erkölcs. A wagyar törzs fő feladata, hogy itthon olyan nemzeti, társadalmi és politikai életet éljen, amely a határon túl minden magyar ember erkölcsi méltóságát növelje és szavának szankciót adjon, iy Kis nemzet vagyunk, fegyverek erejére sem hivatkozhatunk, csupán erkölcsi méltóságot tudunk adni, igazságot, hűséget, becsületet az örökkévaló eszmékhez és nincsen más szankciónk, csak Isten örök erkölcsi világrendje: Ezt' a napot'éMss£iik~ legdrágább" emlékeink között, mert megtaláltuk magunkat és megtaláltuk egymást. A viharos lelkesedéssel fogadott beszéd után Vasady Béla egyetemi tanár hitvallási deklarációt terjesztett elő, majd Molnár Zoltán ismertette a kongresszus elé került határozati javaslatokat. Az egybegyűltek elhatározták, hogy felkérik az egyetemes konventet: tegyen kezdeményező lépéseket a magyar reformátusság világszövetségének megalapítására, egyúttal pedig gondoskodjék az egész világon élő magyar reformátusság számára egységesen kötelező bibliafordításról, istentiszteleti rendtartásról és énekeskönyvről. Határozattá emelték azt az előterjesztést is, hogy Magyarországon minél több tanulmányi ösztöndíjat adjanak külföldre szakadt magyar reformátusok gyermekeinek. A gyűlés Vay László báró zárószavai után Magda Sándor püspök imájával fejeződött be. A tanácskozás berekesztésével Takaró Géza new- yorki lelkész megható beszéd kíséretében koszorút helyezett el a nagytemplom előtt álló Kossuth-szo- borra, az ősi kollégium homlokzatán lévő Kölcsey- emléktáblát pedig Incze Gábor díszítette virágokkal. Délben a kongresszus résztvevői lakomára ültek össze, amelyen Ravasz László püspök mondott po- j hárköszöntőt a kormányzóra, Boér Elek pedig a külföldi reformátusokat üdvözölte. Mely színi jelentés T rencsénteplic Az igazság az, hogy lebeszéltek Tren- csénteplicről. Azt mondták kollégák, hogy az idén nem jó'** ott nyaralni, nagyon zsúfolt, nagyon drága. Ha kapni is lakást, a magas lóról bánnak az emberrel, súlyos árakat számítanak, vekszálják a fürdőven- déget. Kulánsabb fürdőhelyeket ajánlottak, ahol jobban tisztelik az újságírót is ... Mégis Trencsénteplicet választottam és nem bántam meg- Szép örömökben volt részem a szabadság néhány röpke napja alatt, a szép örömöket a természet nyújtotta a régebbi emberi alkotáson keresztül és nem sokat zavart az, hogy egyes mai intézők jóvoltából kivettem részemet az apró kellemetlenségekből, mint minden fürdővendég, Az ember, ugy-e, délután a kur- szalon kertjében uzsonnázik, de ha a kávéja fölött darazsak röpködnek, ezek miatt azért nem mond le a szabadban való tartózkodásról, a remek levegőről, az erdős hegyoldalak panorámájáról. Az emlék feltétlenül jó, amit az ember magával hoz Trencsénteplicről, legfeljebb mellékzörejként kisérik az embert a mai idők jelenségei, múló emberi gyarlóságok, amiket elfelediet a helyszínen egyetlen pillantás a Tepía gyönyörű völgyére. Különösen, ha ez a pillantás a hegyoldalba vágott strandfürdőből esik — mint hirdetik — Kö- zépeurópa legszebb strandfürdőjéből, ahol elég jutányos árak mellett sülnek vörösre és barnára a szépségkirálynők és a belföldön rekedt textilgyárosok. Valakinek a merész fantáziája érvényesült itt kisebb-na- gyobb hibákkal, de ellenállhatatlanul meg- ejtően és sikeresen. Minden együtt van itt, amit természet és mai divat nyújthat, ami életörömöt ad a mai férfinek és apotheó- zist emel a mai női ideálból, a kozmetika és sport meztelen tüneményéből. A nap, víz és modern bárhangulat e magaslatáról a szűzi erdő közé taposott utak mélyén a kies fürdőtelep látható, főleg pedig domboldalak illatos zöldje és a végtelen kékség. Ennyi fantázia sok is volt egy fürdőnek, amelynek oivosai panaszkodnak, hogy az igazi betegek elapadnak, mert mindenei a „Zöld Békára" (igy hívják a strandfürdőt) jár gyógyulni. A fürdőigazgatót, aki építtette, menesztették, nehogy még valóban világfürdővé fejlessze Trencsénteplicet. Mert nagyon valószínű, hogy tavaly is, az idén is a ,,Zöld Béka" csinálta meg Tren- csénteplic ragyogó szezonját. Ma már aztán hivatalos szürkeség és szigorú bürokrácia igyekszik szükebb mederbe szorítani a fürdővendégek jókedvét. Szerencsére a fürdővendég nem hagyja magát elriasztani sem a rossz évek által kiéheztetett penziósok mohóságától, sem a fiudőbiztosság apró vekszaturáitól. Pedig a lapokban is olvashatjuk, hogy panaszok mentek az uzsorahivatalhoz a tulmagas árak miatt. Ankétot is tartottak ebben az ügyben a fürdőigazgatóság, a fürdőbiztosság és a járási főnök részvételével, de csak arra az eredményre tudtak jutni, hogy <— ősszel újabb ankétot fognak tartani.- íTény'az, hogy'kevés a szoba Trencgén« Í teplicen, ezért csaponghatnak áraikkal a, penziösok, akik 1930-tól 1937-ig megsiny-' lették a dekonjunktúra hét sovány esztendejét. Trencsénteplicen érdekes vetélkedés folyik a fizető vendégek és a betegpénztári beutalt páciensek között. Ez a vetélkedés okozza voltaképpen a helyhiányt, aminek érdekes gazdasági okai vannak. A válság, mint említettük, 1930-ban kezdődött, pontosan abban az évben, amikor az előző évek konjunktúrája után nagyszabású magán- épitkezések folytak a fürdőben. A nagy építkezők egymásután mentek tönkre és az uj épületeket felvásárolták a betegsegélyző intézetek és a közhivatalok. így jutott gyönyörű palotákhoz az Első Prágai Betegbiztosító, a Liecebny Fond, a pénzügyminisztérium, a postaminisztérium stb. Ezek az épületek kiestek a normális forgalomból és igy keletkezett a szorultság a fizető vendégek elhelyezésében. A fürdőigazgatóság egyes épületeiben is beutalt pénztári betegeket helyeznek el és megtörtént, hogy a jól fizető vendéget kitelepítették lakásából, mert kellett a hely az olcsó szerződéses pénztár betegeinek. A nagy szobainség egyelőre csak azt eredményezi, hogy felfokozza a fürdőbürokrácia tobzódását. Az uj szobafőnök például úgy viselkedik a vendégekkel szemben, mintha osztályfőnök volna a pénzügyigazgatóságon. Egy orvos felesége mesélte, hogy két szobát bérelt a fürdőigazgatóság egyik épületében. A szobafőnök, Borovicka ur, egyik napról a másikra felmondta a lakást, mert pénztári betegeknek kellett a hely. Mikor az asszony arra hivatkozott, hogy férje számos pácienst küld a fürdőbe, a szobafőnök röviden sajnálkozását fejezte ki, mikor pe dig az orvos felesége azt a szerény indít ványt tette, hogy talán béreljenek másutt szobát a pénztári betegeknek és igy kíméljék meg őt a költözködéstől, Borovicka ur azt a bölcs választ adta, hogy azt nem lehet, mert sokba kerül. Annyira már nem terjedt a felfogóképessége, hogy belássa: az orvos családja sem ingyen, hanem drága pénzért lakik a két szobában. Szerencsére az igazgatósági irodában akadt valaki, aki —' több értelemmel és tapintattal — elintézte az ügyet. Ilyen apró esetek akadtak garmadával. Tudvalevő, hogy orvosok és újságírók egyetlen fürdőhelyen sem fizetnek fürdőilletéket (kurtaxát), de Trencsénteplic fürdőigazgatósága forradalmi újítással döntötte meg a régi rendet. Egy nyaraló orvosra napi 10 korona fürdőilletéket róttak ki és igy magam sem lepődtem meg, hogy újságíró létemre napi 9 korona kurtaxával sújtottak a normális 2—3 korona helyett. Itt is a fürdőigazgatóságnak kellett közbelépnie. A szellem buja gyorsasággal terjed és már hatalmába kerítette úgy a zenei „festi- val" rendezőségét, mint az utazási iroda tisztviselőit, A kéthetes festival harmadik- negyedik napján már üres phdsorok táfongS'ékrekedésben szenvedődnél reggel fel- k: léskor egy pohár természetes „Ferenc József" keserüviz a belek eldugulását gyorsan megszünteti, a gyomor működését előmozdítja, az anyagcserét megélénkíti, a vért felfrissíti, az idegeket megnyugtatja s igy kellemes közérzetet és fokozott ni unkakedvet teremt. Kérdezze mag orvosát. 59 tak az alig háromszáz férőhelyü teremben, holott a fürdőhely zsúfolva volt még ekkor. A legtöbb fürdővendég nem is tudott a rendezésről, amit szorgalmasan titkolták. A napi hangversenyt egyetlen transzparens hirdette a rendezőség irodája előtt, az egész festival műsora csak a Grand Hotel belső helyiségében volt látható, az apró plakátokról pedig, amelyek hegedünyakat ábrázoltak, azt hihette mindenki, hogy valamely hangszerkészítő cég reklámja. A hangversenytermet igy még ingyenpublikummal sem sikerült „kivattázni". Pedig a rendezőség előzőleg még újságírók feleségeinek sem akart ingyenjegyet adni, — tehát negative igazán megtett mindent, amit tehetett. , Az államvasut utazási kedvezményt adott a festival látogatóinak, ezt a kedvezményt az utazási iroda tisztviselőjének olymódon sikerült „kidriblizni", hogy csak a festival első napjától érkezőknek volt hajlandó ki- álliíani az igazolványt, akik azonban csak egy nappal is korábban érkeztek a kies fürdőhely forgalmának fellendítésére, azokat a kedvezmény megvonásával büntette. Megint csak a fürdőigazgatóság tisztviselőjének kellett közbelépnie. Mondottuk: a természeti szépségek dia*< dalmaskodtak e lappáliák felett és remél-* hető, hogy diadalmaskodni is fognak. A fürdőhely fejlődését a természet determinálja és az ősi források gyógyító ereje. Az uj vezetőség a dekonjunktúra évei alatt sikeresen követte negatív céljait, de az uj fellendülés első évadjában már megint igen sok magyar szót lehetett hallani Trencsénteplicen. Az elmúlt válság nyomai különös módon figyelhetők meg egyes szállodák feliratai-* bán. Az uj tulajdonsok megtartották a régi elnevezést is és most ilyen feliratok látha-i tók: „Plzensky dvur — Pannónia", „Atlan-* tis — Attila" stb. Mondani sem kell, hogy az uj prospektusok elfogultak és egyoldalúak. Az egykori magyar uralomról csak úgy emlékeznek meg, hogy „tanyáztak itt turáni népfajok, sőt törökök is", a fürdőt építtető Illyésházy család érdemeit pedig úgy örökítik meg, hogy „von Elliashausen‘‘-re változtatják ai nevét. Ilyen körülmények között talán nem is csodálható, hogy a fürdőhely forgalma — minden fejlődés és attrakció ellenére — (eltekintve a pénztári betegektől) semmivel sem nagyobb, mint a régi békeidőben, sőt! Mégis: az egyetlen mozi zsúfolásig megtelik minden előadáson, ha magyar filmet játszanak, (még ha a pénztároskisasz- szony nem is akar magyarul beszélni) és éjfél után magyar nóta hangjai szállnak a cigányzenés „Hubá"-ból. SÁNDOR IMRE j
