Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-28 / 196. (4639.) szám

6 1938 augusztus 28, vasárnap. Levelek An Irta: Borsody István 4. Aki a közmondásos angol jólétet és gaz­dagságot kívánja megismerni, az menjen ki az angol vidékre. Maguk az angolok is itt élik legszebb napjaikat, távol a megvetett várostól, ahol a munka, az üzlet kegyetlen irama uralkodik. A vidék viszont érintetlen a hétköznapok forgatagától, nincsenek gyá­rak, bankok, üzletházak, raktárak és emelő­daruk — ezek a városhoz tartoznak és ott is maradnak száműzött némaságban, amikor az ember elvégzi köztük munkáját és visszatér az elveszett paradicsomhoz — a szabad ter­mészethez ..* Dehát nem is sikerült senkinek sem úgy megtalálni ezt az elveszett paradicsomot, mint éppen az angoloknak, akik a sors kü­lönös kegyéből olyan fényűző vidéket tart­hatnak maguknak, ahol csupa park és liget nyugtatja meg a modern ember fáradt és unott kedélyét. És az angolok is csak úgy juthattak ehhez hozzá, hogy gyarmatokon végezték, vagy végeztették el azt a munkát, amit más országokban a vidék népe az eke szarvánál, vagy kaszával kezében végez. Mert Angliában úgyszólván nincsen mező- gtftdaság, nincsenek földműves falvak, nem folyik veritékes munka az Isten szabad ege alatt és aki angol szociális nyomort akar látni, az a vidéken hiába keres „viharsarko­kat” ■—■ ilyenek csak a városok proletárne­gyedeiben találhatók — és bőven, mert Angliában is van szegénység, szociális egyenletlenség, vagy ha éppen úgy tetszik, társadalmi igazságtalanság. De vidéken en­nek nyoma sincsen. A vidék az szent és dé­delgetett kedvenc, se munka, se nyomor nem veri föl a természet csöndjét, a vidéken minden gazdagon gondozott, mint valami mesebeli királyi kertben s az idegen szinte nem is tudja, hogy a Természetnek hódol-e az angol, amikor oly gyöngéd szeretettel óvja a vidéket minden rossztól és csúnyá­tól —■, vagy önző számítással pusztán saját kényelmét igyekszik biztosítani. De talán ne is irigyeljük az angolokat pont ezért. Az angol városokat vigasztala­nul ellepő gyárak és irodák aligha lehetnek kellemesebb és szebb munkahelyek, mint a magyar rónák, amikor kitárulnak a magyar munkás keze előtt... Az angol nép nagy árat fizet érte, hogy a városok határában gond­talan üdülőhelyek fogadhassák. De az ango­lok is csak véletlenül rendezték igy be éle­tüket, s változtatni ezen ma már aligha le­het. Angol mezőgazdaság —- ami megmásít­hatná az angol vidék képét — csak óriási védvámokkal lenne lehetséges, ez pedig az életet drágítaná —, nem is szólva arról, hogy eltüntetné az angol föld mai semmit­tevő szépségét, amiről egyetlen angol sem lenne hajlandó lemondani. így tehát valószinü, hogy még nagyon sokáig egyforma gondtalan-dologtalan, bol­dog világ marad az angol sziget szabadon maradt földje, mert mivé is lenne e sziget lakója, ha elvesztené ezt a kincsét, ami hit­tel, örömmel és erővel tölti el, hogy jól vé­gezhesse dolgát üzletében, gyárában — szó­val városában ... Előbb el kellene veszíte­ni az egész brit világbirodalmat. Csak ez az elképzelhetetlen csapás kényszerithetné Anglia lakóit, hogy lemondjanak „parlagon heverő”, mindenért kárpótló szabad rétjeik­ről, ahol gyepre lépni nem tilos — és kapá­val kezükben álljanak ott, ahol ma cricketet játszanak.. így hát valószinü, hogy még sokáig tün­dököl a pompás gyep is a vizdus angol föl­dön és az egykedvűen legelésző birkák, marhák és magányos lovak sem tűnhetnek el onnan egykönnyen, ha már annyira oda­tartoznak az angol vidék ösvényekkel és sövényekkel megosztott képéhez. Hiszen az égen még a felhők is folytatják a föld békés játékait, midőn sehol még nem látott, szebb- nél-szebb formákban jelennek meg a vég­telen színen. Hatalmas gótikus katedrálisok uralkodnak itt-ott egy-egy vidék fölött. Építőik nem törtek annyira a fellegekbe csúcsíves vonalaikkal, mint társaik a konti­nensen, nem is szöknek el a földtől annyira, mint Európa gótikus katedrálisai, nem any- nyira önmagukért, mint vidékükért állnak a magasban, meleg összhangban az alattuk el­terülő házakkal, fákkal és távolban elvesző tájakkal. Ebben a környezetben festette ké­peit Turner is, aki örök időkre megcáfolta azt a különben sokban indokolt véleményt, hogy az angoloknak nincsen érzékük a fes­tés művészetéhez. A természet művészi be­rendezésénél viszont senki, sem juthat sz£­hoz az angolok mellett. És ez már nem is irható egyszerűen a jólét számlájára, ehhez különös zsenialitás kellett — igaz, fényűző föltételek mellett —, ami azonban csöppet sem csökkentheti csodálatunkat az angol vidék tájképei fölött, ahol Isten és ember keze a világ legszebb harmóniáit tudta ösz- szevarázsolni. S amint nézem ezeket az angol tájakat, úgy érzem, mintha ennek örökké igy kellene maradni. Ez a „merry old England” — a vidám és boldog öreg Anglia földje, amiért minden áldozat kevésnek látszik —, s ha a divatos kérdést szegeznék az angol ember szivének, hogy miért lenne kész harcolni és vérét ontani, azt hiszem, öntudatlan mély­ségből csak egyetlen válasz hangozhatna: a ,,country”-ért, a vidékért... És ez nem is lenne olyan romantikus szóvirág, mert ha Anglia hadbavonulna, ez azt jelentené, hogy veszélyben van az angol jólét, amihez első­sorban a maga gondtalanságában fürdő an­gol vidék is hozzátartozik ... De háborúról a boldog angol vidéken nincsen szó. Az angol fák terebélyes, isteni nyugalommal álldogálnak az árkádiai mezők fölött és mély béke él az emberekben is, akik a fák tövében, vagy a rétek puha szőnyegén játszadoznak —■, gyermekkorra emlékeztető gondtalansággal, amit bátortalanul irigyel- 1 hét mindenki, akinek ilyesmi nem juthatott osztályrészül. Mert hazánk gondterhes szü- : lőttje csak értelmetlenül meresztgetheti sze­mét, ha olyasmit hall, hogy felnőtt angol férfiak azért érkeztek meg Ausztráliából, l hogy összemérjék erejüket az angolhoni I cricketcsapattal, ebben az igazán gyermeteg j labdajátékban^ amelynek rendkívüli és nép- \ szerű szépségét még akkor is csak nehezen | érti meg a „barbár” kontinentális halandó, 8 ha anglomániás rajongással veszi tudomásul, í hogy a cricket eredeti és hamisítatlan angol játék. Persze az angol vidék teljes boldogságát az angol gazdagok élvezik. De vágya a sze­génynek is csak egy lehet, hogy ő, vagy utódja egyszer úgy élhesse yilágát az angol földön, mint példaképe: az angol uralkodó osztály. Ennek az osztálynak erejéhez tarto­I Óriási választéík! Legolcsóbb áraki Pausz T., KoSiee Üveg — parcellán — villany csillárok! UIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllilillllllllíllllllilllIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllIlllllliirillllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIlllllllllllllllllllllHIIIIHI Modern képkeretezés, üvegezés Hllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllliillllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllilll Telefon 2423 Alapítva 1833 1 11/ ________________ | |n| ml .......................... .................................—HM IMII 1III1M fT——— zott mindenkor a bölcsesség, hogy nem zárta le a sorompókat a föltörekvők előtt és tiszteletben tartott ideál tudott maradni a kívülállók előtt is, mert mindig maga mellé engedett annyi uj elemet, hogy gyűlölet és irigység el ne sodorja őt. Az angol demokrá­cia lényegében véve nem is demokratiku­sabb ennél az arisztokratikus magatartás­nál ... Ez a szociális bölcsesség ügyeskedik ma is a nagyszámú angol proletárság életé­nek megjavításán —■, mert Angliában jól tudják, hogy a szociális igazságtalanság és velejáró elégedetlenség mily veszedelmet je­lenthet elsősorban az uralmon lévők számá­ra. Csak ilyen fejlett politikai érzék tarthat­ta fönn Anglia évszázados uralkodó tradí­cióit is, csak igy maradhatott meg Árkádiá­nak az angol föld, ahol a gazdagok zavarta­lanul élvezhették exkluzív vidéki kastélyaik magányát, mert köröttük egyre többen ér- | hették el a kisebb-nagyobb birtokokat és j mindenkinek bőven kijutott a fák, mezők és | vízpartok gazdátlan szépségeiből. A szegé- j nyék ugyan újabban egyre jobban vágynak a városba, a proletár unatkozik a vidéken és mig London urai hétvégén csaknem tel­jesen kiürítik a várost, a nincstelenek elle­pik az olcsó városi szórakozóhelyeket. Angliában a magábazárkózott városnak nem is volt soha olyan egyedülvaló jelentő­sége a magas kultúra polgári történetében, mint a kontinensen. S a városból kivágyó — a technikai civilizációtól megundo­rodott — korban Anglia automatiku­san vette át a vezetést, amikor fejlett vidéki életével példát mutatott arra, hogy lehet a várost minél gyakrabban és könnyebben elhagyni. így lett az angol vidéki „weekend” a kontinensen is nagy népszórakozássá. Az angol vidék viszont keresztül-kasul arisztokratikus külsejű és jellegű. E stílus szerint vidékeken vannak az uralkodó osztály évszázados iskolái is —í Cambridgeben, Oxfordban, Etonben —, ahol régi családok sarjai őseik helyén ülnek ma is a viharvert iskolapadokban. Elődeik fa­ragták már be nevüket az egyszerű fapadok­ba, ahol ugyanazt tanulták, mint a mai nem­zedék: az elit uralmának angol tudományát* Tantervé és tanrendje alig van ennek az is­kolának, csak célja: hogy fair úriembereket neveljen az angol nemzet élére, akik gőgö­sen erősek, de éberen és megértőén alkal- mazkodók is. Az angol vidék a maga ősi természeti szépségében és civilizált kényelmével szinte szimbóluma az angol életnek és életmüvé- szetnek. Az angol görcsösen ragaszkodik az eredethez, a múlthoz, a nemzeti tradíciókhoz, de sohasem elvakult, sohasem maradi —, mert ahogy sima és gyors utakkal, villany­nyal és vízvezetékkel tudta ellátni földjét, anélkül, hogy megbontotta volna a természet harmóniáját —, éppúgy tudott ósdi (sokszor becses) házakat lerombolni, önkormányza­tot adni gyarmati népeinek, vagy régi rossz honi szokásaitól megszabadulni —, ha a modern haladás ezt úgy kívánta. Tradíció és haladás, középkori uniformisok a Buckingham-palota előtt és áramvonalas mozdonyok a szomszédos Victoria-pályaud- varon — a bölcs és példabeszédes angol kompromisszum jellemzi az angol múltat és jelent is. Ez volt mindenkor az angol nép legnagyobb ereje és valószínűleg ez fogja megtartani továbbra is az angolokat a nem­zetek élén.\ (Vége.) Debrecen, 1938. augusztus. A Nyári Egyetem nemzetközi tanfolyama véget ért, a világ minden tájáról. Debrecenbe sereglett közel ezernyi diák, tanár és tudós az augusztusi tanfolya: befejezéséül egy hetet Budapesten fog most tölteni. A debreceni hetek vidám szórakozásokkal tarkitott komoly munkával teltek el. Tanulságokban gazdag, s felejthetetlenül szép volt ez a gyorsan lepergett né­hány hét, külföldiek és magyarok számára egyaránt. Az egyetem tudós vezetői, s Debrecen város euró­pai gondolkodású podesztái, sok más külföldi egyete­met megelőzve idejekorán megérezték, mit fog az ország, s városuk számára jelenteni, ha megfelelő tu­dományos alapozással és ügyes szervezéssel nemzet­közi jelentőségűvé fogják a debreceni Nyári Egyetem intézményét fejleszteni. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: az el­múlt tiz év alatt az itthoni magyar hallgatók százain kivü! 1402 külföldi és 401 külföldön élő magyar vett részt a Nyári Egyetem tanfolyamain. A Nyári Egyetem legnagyobb érdeme azonban, hogy a magyar nyelv iránt világszerte tudunk ma már érdeklődést kelteni, a világ minden nyelvére for­dítják irodalmunk javát, külföldi diákok macflmr köny­vet vásárolnak és olvasnak, magyar költeményeket szavalnak, magyar versek szövegére éneklik legszebb népdalainkat Gyönyörűség volt hallgatnunk: az idei tanfolyam záróünnepélyén az albán, angol, amerikai, belga, bulgár, cseh, dán, észt, finn, francia, holland, lengyel, lett, maláji, né­met, olasz, orosz, perzsa, román, jugoszláv, jávai, indokinai, szumatrai, török hallgatókból és ameri­kai magyarokból összeállított énekkar kifogástalan kiejtéssel énekelte a Hullámzó Balaton, Kerek ez az erdő, Kék nefelejts soha meg nem unható régi nó­táinkat. A hangverseny követő bucsubált pedig csárdással nyitotta és csárdással fejezte be a sokszáznyi idegen diáksereg. Több népdalunkat angolra, németre, egyéb nyel­vekre fordították* s távoli hazájukba is magukkal vi­szik lelkes magyarszerető lányok és fiuk. És, hogy a külföld egyetemein is tovább terjesszék, — a ma­gyar nyelv elsajátítására való lehetőség a Magyaror­szágra ezután készülőknek is megadassék, — a debreceni Nyári Egyetemen felállított Magyar Nyelvmesteri Vizsgálóbizottság a letett vizsga alapján a Magyar Nyelvmesteri Oklevél megszer­zését külföldiek számára is lehetővé tette. Soha annyi magyar nyelvtan, magyar szótár nem fogyott, mint Debrecen és Budapest könyvkereskedé­seiben fogyott és fog ezután még elfogyni. A Nyári Egyetem idei tanfolyamának napi prog­ramja három, egymással meglehetősen ellentétes mü- sorszámból tevődött össze. Reggeltől délig, sőt itt-ott egy-két órán a délután folyamán is, a legkomolyabb egyetemi tanulás. Dél­után világvárosi fürdőélet a Nagyerdő óriási kiterje­désű strandján, esténkint éjfél, sőt hajnalig tartó mu­latozások, tánc és cigányozás. A tanfolyam tanulmányi része azonban minden kri­tikát kiálló magas színvonalon állott. A Nyári Egye­tem vezetőségének a külföldi egyetemek legkiválóbb tanárait, tudósait sikerült az idei tanfolyamon való részvételre, előadások tartására megnyerniük. Külföl­di és magyar tanárok, ismertnevü tudósok nemes ve­télkedésben igyekeztek nemzetközi hallgatóságuknak tudásuk legjavát közvetíteni. Ám, hogy fért meg mégis egymás szomszédságában a komoly munka s a sokféle szórakozási lehetőség? — Kitünően! A századközepi uj generáció pompásan össze tudja, úgy látszik, a legkomolyabb munkát a legvigabb mulatozással egyeztetni. A reggeli órák­ban aktatáskáikkal az egyetem kapuján belépő, há­rom emelet tantermeiben szétszéledő, komoly viselke­désű nemzetközi ifjúság lelkes figyelemmel hallgatta tudós tanárai magas színvonalon álló előadását, szor­galommal jegyezgetett és jegyzetei kiegészítésül taná­raival és diáktársaival további élénk eszmecserét is folytatott. Senki tehát rossznéven nem vehette tőlük, hogy a tanulmányi rész komoly elintézése után pazar jókedvvel, —• ha itt-ott talán mértéken túl, — vették ki az élet egyéb örömeiből is részüket. § .valljuk be, a lényeget tévő tanulmányi részen kivül a debreceni nyár napsugaras része is nem kis tartozéka annak a vonzóerőnek, mely a Nyári Egyetem tanfolyamaira évről-évre mértani arányokban növekvő szaporulat­ban vonzza Magyarország kálvinista Rómája felé a világ ifjúságát. A debreceni egyetem világviszonylatban is monu­mentális kiállítású épületeiben megrendezett nyári tanfolyamnak tanuláson kívüli, érdekesnél érdekesebb élményekkel telitett része is külföldiek és magyarok lelki épülésére, a müveit külföld, s a müveit magyar­ság kölcsönös megismerésére és becsülésére vezetett A megnyitó ünnepség, s az ezt követő társasvacso­ra és bál óvatos ismerkedéssel, mondhatnók lelki ta- pogatódzással indult. Kisebb-nagyobb csoportok ala­kultak, és aki a magyarok közül csak némi nyelvtu­dással birt, már induláskor rengeteg barátra tehetett szert. Mert a külföldiek elsősorban magyarokra vol­tak kiváncsiak. Hogy e kíváncsiságuk a puszták ro­mantikájának, a magyar zene varázsának, vagy a ma­gyar bor erejének forrásából táplálkozott-e, — mind­egy, az általános helyzet és hangulat stilszerüségéhez tartozott, hogy a német, holland, svájci, amerikai, dán, s többi külföldi lánynak és fiupak egy kettőre magyar párja legyen, a reggeli tanórákon magukba szivott magyar tudásukat az egyetem falain kivül a gyakorlatba is átültessék. — „Mi tetszett legjobban, miért szerettem meg Ma­gyarországot?" — címmel naplókat, dolgozatokat, cik­keket imák a külföldi diákok, melyeket az ősz folya­mán otthoni lapjaikban fognak megjelentetni. Hogy Magyarország népszerűsítése, a magyar nyelv megszerettetése szempontjából maga ez a tény, mit jelent, s fog jelenteni, bővebb magyarázatra ugye­bár nem szorul. S ha mi magyarok kedvesen, vendég- szerető módon fogadtuk őket, foglalkoztunk, törőd­tünk velük, tanulmányaikban és felníerülő kisebb-na­gyobb nehézségeikben segítségükre voltunk, mulato­zásaikban nagyképűsködés nélkül, magyaros jókedv­vel vettünk részt, nemcsak, hogy közelebb jutot­tunk a müveit külföld megbecsüléséhez és megértő leikéhez, szivük szere tétéből is megszereztük a ma­Komoly munka, — vidám szórakozások Debrecen Nyári Egyefemén Irta: HUNGARICUS VIATOR

Next

/
Thumbnails
Contents