Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-27 / 195. (4638.) szám

1938 augusztus 27, szombat deaktiválásukat kérhetik az idő előtt nyugdíjazott szlovákiai vasutasok A kormány errevonatkozó rendeleté az 1924. évi restrinkciós törvény alapján kény­szernyugdíjazottakra vonatkozik ■ Mintegy 800 vasúti alkalmazottat érint a rendelet POZSONY. —' (Szerkesztőségünktől.) A kormány újabban rendeletet adott ki, hogy a régebben kényszernyugdijazásba ment vasúti alkalmazottak, amennyiben tényleges szolgálatra alkalmasak, ismét re- aktiválhatók. Ezzel a hirrel kapcsolatban érdeklődtünk a pozsonyi vasutigazgatóságnál, hogy a kormányrendelet kikre vonatkozik. A kö­vetkező fölvilágositást kaptuk a vasutigaz- gatóságtól: — A kormánynak ez a rendelkezése kizárólag azokra a nyugdíjasokra vonat­kozik, akiket az 1924. évi 286. számú tör­vénycikk, az úgynevezett restrinkciós tör­vény alapján küldtek nyugdíjba részben azért, mert akkoriban az államvas­utaknál túlméretezték az alkalmazottak szá­mát, részben pedig azért, mert szolgálati tel­jesítményük nem volt kielégítő. Az állam­vasutaknak akkor nagyon sok alkalmazott­ja volt, akiket nem tudtak eléggé foglalkoz­tatni s főleg ezért vált szükségessé a töme­ges kényszernyugdijazás. A restrinkciós tör­vény — mondotta a vasutigazgatóság ille­tékes referense — Szlovákiában mintegy hétszáz—'nyolcszáz vasúti alkalmazottat érintett, akiknek idő előtt kellett nyugállományba menniök. A most kiadott kormányrendelet értelmében ezek a nyugdíjasok ismét kérhe­tik a tényleges szolgálatba való fölvételüket. írja: SZÓMÉ ATHY VIKTOR ív. Az Iliésházy-kastély Dubnicon Száz esztendővel ezelőtt halt meg az utol­só Illésházy: a reá való visszaemlékezés napján megyünk éppen Dubnicon keresztül. Dubnicon építették az Illésházyak 1720 kö­rül hatalmas kastélyukat, itt élt az utolsó Illésházy is, István, ez a különös, rokonszen­ves magyar főur. Dubnicot a háború előtt néhány évvel Máriatölgyesnek kezdték ne­vezni, arra való célzással, hogy a község templomában van egy csodatévő Mária-szo- bor. A község igy bucsujáró hely. Az országút mentén, a község közepén | régi-régi ‘■kőpellengér búslakodik. A homok­kőből emelt szégyenoszlophoz kötözték haj­danában a virgoncabb leányokat, a házas­ság jármából kirugdaló szerelmeseket, a pletykás vénasszonyokat s a káromkodó férfiakat. A kőpellengér rendeltetését ma már sok dubnici bennszülött nem ismeri, de a szégyenoszlopot, mint történelmi emléket, kegyeletből meghagyták. A világ persze nem változott meg s akadna még ember Európában, akit e szégyenoszlophoz oda le­hetne láncolni egy-két órára. Legföljebb a büntetés módja lett más, a dubnici pellen­gért foglalkozás nélkül hagyták a mai tör­vénykönyvek. A templommal szemben hatalmas, emele­tes kőépület: az Illésházyak „sasfészke”. Olyan értlemben valóban sasfészek, hogy odahuzódott az utolsó Illésházy, viszont nem sziklára épült s nincsen magaslaton: a Rá- kóczi-családnak sárosi kastélyaihoz hason­lít az első pillantásra. Megszürkült, szebb időket látott, négyszögü épület, udvarára árkádos folyosók nyílnak. Az épület egyik felét siketnéma intézet foglalja el, a jelenlegi tulajdonos bérbeadta. Mostanában sok szó esett az utolsó Illés- házyról, s a dubnici kastélyról, nem szabad tehát elmulasztanunk a kínálkozó alkalmat, hogy ezt a sokat emlegetett palotát kívül s belül meg ne tekintsük. A kívülről való megtekintés könnyebben megy. A kastélyt hatalmas park veszi körül, a park még ma is magán viseli az egykori jólgondozottság je­leit, a szépségkedvelő főurak Ízlését, a ma­gyar ember természetszeretetét. Évszázados fák állanak őrt az utak mellett, de a kőpa­dok már negyedrésznyit a földbe süllyedtek, a kastély oldalát fölveri a gyom, a zöld pá­zsitszőnyeget kis veteményeskertek szakít­ják meg. Még a háború előtt is csodájára jártak a dubnici kastély narancsfaerdejének s citromfakertjének, harminc esztendővel ez­előtt még virított a nyolcszáz narancsfa, amelyet a gazdag Illésházyak és a Sina bá­rók szeretettel ápoltak. A narancsligetet té­len át egy ötletesen fölhúzható üvegtetőzet védte, ma már az üvegtetőzetnek a csigái sincsenek meg, s a télikert helyén idétlen bokrok és gyomok tenyésznek. Állt itt egy mübarlang is, belsejében ravaszul elhelye­zett tükrökkel, pihenőkkel: a mübarlangból csak a kövek maradtak meg. A kert egyik magaslati pontján kilátótorony emelkedik, ennek is korhadtak már a deszkái. A kastélyt kikezdte az enyészet:. Minden lépés, minden fa, minden pad egy pompa­kedvelő kornak gazdag, ízlést ismerő csa­ládjára emlékeztet: valamit idementettek Bécsből és Versaillesből, de ez a barokk egészségesebb, természetesebb lett, a beren­dezés stílusát viszont már az empire korszak határozta meg, nem hiú fényt, hanem gaz­dag erőt sugároztak a falak, —« aki itt la­kott, az ebben a kertben, ezeken az utakon, a folyosókon s a szobákban igazi otthont te­remtett magának s barátainak. Minél tovább járja az ember a kertet s benn a szobákat, annál inkább tiszteli, be­csüli s szereti a régmúlt Illésházyakat: a hi­deg kőfalak között melegség s barátságos hangulat áradt szét, aki a bútorokat ide ter­veztette s a kastélyt berendezte, magasiz- lésü ember volt, müveit és barátságos. Egy kis utánjárásra megnyílnak az ajtók, —' a házmester bizalmatlan, —■ s kijövete­lünkkor lopva ellenőriz, nem vittünk-e el va­lamit, — a régi kastély berendezése már fogyadozóban van, rengeteg bútorát elvit­ték. Illésházy a Sináknak adta el, a Sinák A kérvényt ahhoz a vasutigazgatós&ghoz kell benyújtani, amelyhez utolsó beosztá­suk szerint tartoztak. A vasutigazgatóság a kérvényeket továbbít­ja a vasutügyi minisztériumba, amely esetenként fogja elbírálni az ügyet. A kedvező elintézéshez a természetes föltétel azonban az, hogy megszűnik az az ok, amely miatt annak­idején a kényszernyugdijaztatás történt, vagyis, hogy van ugyanolyan hely megüre- sedésben a szisztemizált állásra. Ezenkívül a jelentkezőket ismét orvosi vizsgálatnak vetik alá, hogy szolgálattételre alkalmasak-e. kezéből polgárcsalád kezébe került a kas­tély, — a háború előtt budapesti család bír­ta, — aztán bankok vették meg, csoportoké lett, a hitelezők meg kezdték szokásos mun­kájukat. A kastélyt műemléknek kellene nyilvání­tani, a benne lévő berendezési tárgyakat szintén, de ki törődik a kótyavetyélésükkel ebben a kegyeletien korban? Az uj tulajdo­nosok, sorozatosan egymásután, kiházasi- táskor menyasszonyi kelengyéket szedtek össze a csodálatosan szép berendezésből, —■ igy történik aztán meg, hogy egy-egy hir­telen fölvergődött család bútorait szemlél­vén, elcsodálkozol s magadban kérded: hon­nan vehették vájjon ezeket a csodálatos tár­gyakat? Néha, rosszabbik esetben a pozso­nyi ószeresnél találsz Ősi bútorokat; ki tudja, melyik régi magyar kastélyból jutot­tak odáig? Minél többször vált gazdát az ilyen kas­tély, annál inkább foszlik a kegyelet, — már nem történelmi emléket lát benne az uj tu­lajdonos, hanem ócska bútorokat, vagy nyű­göt, adóterheket, amelyektől szabadulni kell. Az utolsó Illésházy kastélyának szobáiból lassankint elhordták a legértékesebb búto­rokat. Hogy milyen gazdagság lehetett itt s berendezési tárgyakban milyen mennyiség, az meglátszik abból, hogy még most is, any- nyi kiházasitás, annyi butorelhurcolás után is, a termek hosszú sorát járhatjuk végig, hogy az egykori Illésházy-család csodálato­Besztercebánya és Stubnya közt áttörték a köztársaság leghosszabb alagutját PRÁGA. — Jelentettük, hogy a köztársa­ság s egyben Középeurópa leghosszabb alagutjának, a Besztercebánya és Alsóstub- nya közötti uj vasútvonal alagutjának mun­kálatai annyira előrehaladtak, hogy a két- oldalról behatoló furóaknák már közvetlen szomszédságba kerültek. Mint most a vasut­ügyi minisztérium sajtóosztálya jelenti, a két furat közti falat sikerült áttörni. Az öt kilo­i méter hosszúságú alagút hatalmas építkezé­sének első etappja ezzel befejeződött. Az építkezésnél alkalmazott mintegy 3000 munkás az október 28-i államünnep kereté­ben fogja ünnepelni az alagút sikeres áttö­rését. — A vasútvonal elkészülte után az uj alagutat ünnepélyes keretek közt Dr. Be- nes Eduárd névre fogják keresztelni. Künzl-Jizersky követ kezébe összpontosítják a csehszlovák propagandát PRÁGA. — Politikai körökben már ré-i gebben beszélnek arról, hogy dr. Hodza mi-j niszterelnök Beneá köztársasági elnökkel folytatott legutolsó megbeszélésein fölvetette az állami propagandahivatal megteremtésé­nek gondolatát. Erre vonatkozóan határozott irányvonalak alakultak ki a megbeszélés fo­lyamán. A külön propgandahivatal fölállításának tervét elvetették, de helyette elhatározták, hogy külföldi mintára — főleg a németor­szági, olaszországi és újabban a magyar- országi propaganda ellensúlyozására .— a köztársaság érdekében folyó belföldi és külföldi propagandát összpontosítják. Legkésőbben koratavaszra megteremtik az úgynevezett egyeztető bizottságot, amelyben helyet kapnak a miniszterelnökség sajtóosztá­lyának és a külügyminisztérium sajtóosztályá­nak kiküldöttei. Az önálló propagandaközpont felállítása elé — amint utóbb kiderült — főleg pénzügyi akadályok gördültek. A napokban nevezték ki Künzl-Jizersky Ru­dolf . követet a propaganda-összpontosdtó és egyeztető bizottság elnökévé, amivel Csehszlovákia bel- és külföldi propagan­dájának egyöntetűségét akarják bdztositani. Künzl-Jizersky Rudolf követ továbbra is a kül­ügyminisztériumban végzi teendőit, de azonkí­vül megkezdte munkáját a propaganda összpon­tosítása érdekében is. san szép berendezési tárgyaiban, képeiben kellőképen gyönyörködjünk. A képek nagy-, részét a leégett trencséni várból mentették át< Az 1820-as évek osztrák hadseregéről készült metszetek pompás sorozata borítja a folyosó nagy falát, régi családi képek, magyar fő­urak, magyar vezérek, ősi elődök festmé­nyei szanaszét, és még csaknem érintetlenül áll Illésházy lakószobája, —- milyen nemes egyszerűség uralkodott benne, —■ tapéták s cserépkályhák, finom csillárok, ágyak, he- verők, asztalok, székek, szekrények: még most is tucatnyi van belőlük, pedig kalau­zunk szerint ez már csak a maradéka, a vége a kastély berendezésének. Sic transit glória mundi... A folyosó be- deszkázott végéről hétköznapi vacsorasza­gokat hoz a szellő, a siketnéma intézetnek főznek ott. A kastély egykori konyhájának hatalmas edényei viszont üresen, elárvulva ásitoznak. Két veréb vergődik a dohos folyosón, ab­lakokat nyitunk a betévedt madaraknak, de a verebek nem tudnak eligazodni a szobák s a folyosók rengetegében. Metszetek s vendégszobák, hatalmas bil- liárdasztal, könyvespolc, kopott szőnyeg. Az edények, szobrok, a vánkosok s a gyertya­tartók már elvándoroltak innen. Szomorú most járni ezeket a hatalmas termeket, visz- szaemlékezni Illésházy Istvánra, a dacos, büszke, mégis atyai lelkű magyar főurra, halálának emléknapján. Magyar történelmet, magyar hangulatot áraszt magából a kastély minden szobája. A hétvezérek képénél hirtelen kalauzomhoz fordulok, — Előd, Bulcsu, Szabolcs bajszos arca tekint szembe a kései napsugárral. — Kié is most ez a kastély? — kérdem, —• ez a letűnt magyar kastély? —' Doktor Reisz Gyuláé, Pozsonyban la­kik. A kis, öreg házmester az ajtónál vár, ki­bocsát bennünket. Ő a ház megbízottja, nem szívesen fogad látogatókat. — Kisértetek ... nincsenek a kastély­ban? ... érdeklődöm bizonytalanul. Mosolyog mindenki. Nem, kisértetek nin­csenek ... legalább is, nem hiszik, hogy vol­nának ... az utolsó Illésházy a Csallóköz­ben fekszik. ...Vájjon kérülnéz-e néha lelke a gyom­má lett narancsligeten? (Folytatása következik.)* 1 Megszüntették Marosvásárhely háromszázéves szabad királyi város jellegét MAROSVÁSÁRHELY. - Az uj román közigazgatási törvény életbeléptetése foly­tán megszűnt Marosvásárhely szabad kirá­lyi város jellege. A város különleges jogál­lását a törvényhatósági joggal felruházott város kiváltságát 322 esztendeig élvezte. A szabad királyi város jellegét Bethlen Gábor, a legnagyobb erdélyi fejedelem ad­ta 1616 április 29-én kelt adománylevelé­ben egyben pedig a városnak címeres pe­csétet adományozott. Ezek a kiváltságok most mind megszűntek. A zsidó kivándorlás központi hivatala megkezdte működését Bétsben BÉCS> >— Bürckeí birodalmi biztos az ausz­triai zsidók kivándorlásának rendezésére felállí­totta „A zsidó kivándorlás központi hivatalát";! A központi hivatal már meg is kezdte működését^ Héimittió aggastyán él Franciaországban PARIS. — A francia statisztikai hivatal most tette közzé legújabb adatait a francia népesedési állapotokról. Ezek az adatok nagyon szomorú ké­pet adnak Franciaország' népszaporodásáról. Igaz ugyan, hogy az átlagéletkor száz év alatt har­minc évről hatvanra emelkedett és a csecsemő- halandóság hatvan százalékkal csökkent, ugyan­akkor azonban megnövekedett a 20—40 évesek halandósága, különösen Normandia és Bretagne területén. Ennek valószinü oka az ottani mérték­telen szeszesitalfogyasztás. Az aggastyánok szá­ma száz év alatt három millióról hét millióra emelkedett, viszont a születések száma a száz év előtti 240.000-ről 13.ü00-re csökkent, ami egye­nesen katasztrófádnak mondható, ha meggon­doljuk, hogy közben a lakosság megkétszerező­dött. A párisi lapok ezt a statisztikai adatot ösz- szehasonutják a megfelelő német és olasz adatok­kal és szomorúan állapítják meg, hogy Német­ország évente félmillió. Olaszország pedig 360.000 lakossal szaporodik, Franciaországban pedig a népszaporodás mindössze tizenháromezer. A szü­letés csökkenések leküzdésére a régi eszközöket ajánlják: a lakásviszonyok javítását, az alkohol és tüdővész elleni küzdelmét s a sokgyermekes családok gazdasági helyzetének javítását. 4

Next

/
Thumbnails
Contents