Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-24 / 192. (4635.) szám
^I^<MA\AGtARHIRLAP 5 ' 1938 augusztus 24, szerda. ■ mi—■iiiiuhittiibiiiímbikbhw Luhacsovice-fiirdöben* a gy 4 gy itá. • ősszel «. legolcsóbb. Előnyős áraK előfizetésben i I. osztály II. osztály 21 nap Kő 1.512'— 1.386-— további 7 nap „ 604-— 462-— Elszállásolás a fürd ökör pontban, kiadós táplálkozás és az összes gyógymódok. Részletéket a Pürdölgazgatóságtól kérjen Szent István- hagyományok r(yn.) Nemrégiben vezető cikket irtunk a népiségtörténeti munkásság megindításának fontosságáról. Ez a cikkünk különösen a fiatalság körében keltett élénk érdeklődést, ami annál örvendetesebb, mert a népiségtörténeti kutató munkásság elsősorban a fiatalság föladata. Számos hozzászólást is kaptunk Szlovákia különböző helyeiről. Nagyon figyelemreméltó volt például az a hozzászólás, amely azt indítványozza, hogy a magyar múltnak, a magyarság kulturális munkásságának eddig még meg nem jelent dokumentumait folyóiratainkban —- természetesen megfelelő formában és a közönséget is érdeklő módon — hozzuk nyilvánosságra. A hozzászólás írójának valóban igaza van abban, hogy a városok levéltáraiban, de még a családi levéltárakban és egyszerű levelesládákban nagyon sok ilyen ismeretlen történelmi dokumentum lappang. Bizonyára sok 'család birtokában vannak érdekes régi följegyzések, naplók, amelyek mind korfestő jellegűek és igy nyilvánosságrahozataluk mélyebb betekintést nyújthatna olyan kétségtelenül fontos történelmi kérdések ismeretébe, aminő például az, hogy a magyarság Szlovákia területén milyen kulturmunkát végzett, milyen volt a magyarság és a szlovákság meg a németség kepcsolata a múltban stb. Akkor, amidőn az egyetemes magyarság körében egyre nagyobb mértékben nyilatkozik meg a történelem iránti érdeklődés, ami a legbiztatóbb jele a nemzeti közszellem egészséges fejlődésének, az utódállamokban élő magyarságnak érthető okokból még inkább kell nemzeti múltjával foglalkoznia, mert történelmi értékeinek fölismerése és megbecsülése erősiti meg magyarságában és tartja meg a nemzeti közösségérzetben. Ebből a szempontból kell örömmel köszöntenünk minden olyan ünnepi alkalmat, amely az egyetemes nemzeti lelket történelmi esz- mélésre indítja, amilyen a magyarság nagyjelentőségű Szent István jubiláns éve és a hozzá kapcsolódó Kölcsey-centennárium. Mindaz a lelki és szellemi ösztönzés, amiket az ilyen ünnepségekbe való bekapcsolódás minden egyes magyarnak nyújt, fölbecsülhe- tetlen értékű, mert kitörölhetetlen nyomokat hagy. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy az ünnepségek külső fénye és pompája, például a Szent István-körmenetben való részvétel, a Szent Jobbnak és a koronának megtekintése, közvetlenül hathasson érzelmeire és növelhesse azok bensőségét és erejét, de az írott szó ereje is melegít és az éter hullámai is lelkesedést sugároznak. Ám önkéntelenül fölvetődik a gondolat, vájjon nem lehetne-e az ilyen bensőséges hatásokat ma- jradandóakká tenni olyan módon, hogy hosz- szabb időn keresztül foglalkozzunk azzal az eszmekörrel, amely valamelyik történelmi egyéniségünk személye köré fűződik, vagy történelmünk egy-egy kiemelkedőbb jelentőségű eseményével van kapcsolatban? Az irodalmi és tudományos foglalkozás mindenesetre kimélyiti azt a hatást, amit a jubiláns ünnepségek a nemzeti lélekre gyakorolnak, így például az a háromkötetes remekmű, amelyet dr. Serédi Jusztinián biboros-her- cegprimás szerkesztésében a Magyar Tu-j dományos Akadémia adott ki a szent királyfi emlékezetére, messzi korszakokra kiható! irodalmi tény, igy tehát nemzetpolitikai cse-j lekedet is, amely Szent István dicső korát l a tudomány nemes és egyszerű fegyvereivel, az igazság fényében hozza nemzedékeken át a nemzet elé. így merül föl önkéntelenül az a gondolat, vájjon irodalmi és tudományos munkásság révén nem kapcsolódhatna-e mélyebben a szlovákiai magyarság, elsősorban a magyar ifjúság is Szent István kultuszának ápolásába? Éppen az egyik hozzászólás sugalta nekünk az ötletet. A levél Írója — egy nagy- xnüveltségü és tudományos fölkészültségü egyházi férfiú — éppen a Szent István-ün- nepségekkel kapcsolatban mutat rá arra, hogy a Csallóközben, ezen az ősi magyar ^elepterületen, ahol tudvalévőén már 901 - ben megtelepült a magyarság és az előtte yonuló bessenyő határőrség, az egész keresztény középkoron át, sőt még az újkorban Is kimutathatóan, milyen erősen éltek A kassai származású Révész Imrét választotta meg egyhangúlag püspökének a tiszántúli református egyházkerület DEBRECEN. — A tiszántúli református egyházkerület püspöki méltóságának betol' tésére érkező szavazatokat hétfőn bontották föl. A beérkezett 803 szavazat közül 4 érvénytelen volt. A 799 szavazatot dr. Révész Imre egyetemi tanár kapta és igy egyhangúlag választották meg a tiszántúli református egyházkerület püspökét. Révész Imre, a magyar reformátusok egyik legtudósabb papja, kassai származású. Nincs az egyházi irodalomnak az a tere, amelyen nagyértékü munkásságával vezérlő szerepet ne játszott volna. A kolozsvári egyetemen végezte el bölcsészeti tanulmányait s vallásbölcselettel és egyháztörténelemmel foglalkozott. Korán megszerezte a teológiai magántanári képesítést s a debreceni tudományegyetem legfiatalabb tanárai közé tartozott. Révész egyike a református egyház legragyogóbb képességű hitszónokainak. Benne a tiszántúli református egyházkerület nagy munkabírású vezért és főpapot kapott. A macedón terroristák vesére Lengyelországba Iván Michailov különös pályafutása SZTAMBUL. — Iván Michailov, az úgynevezett „macedón forradalmi bizottság" volt vezetője, akit Bulgáriában annak idején halálra ÍZEP LÖKET RÁNCUKAT MITESSZEREKET így tünteti el a NARY krém ára 10 Ké víz „ 5 Ké Szállítja: MART Laboratórium Dr. Pollak és társa Bratlslava, Michalská 6 Ítéltek s aki 1934 szeptemberétől mint politikai emigráns Törökországban él, egy lengyel teherhajó fedélzetén lengyel beutazási vízummal elutazott Konstantinápolyból, Michailov a macedón forradalmi mozgalom összeomlása után tartózkodási engedélyt kapott Törökországban. Mint ismeretes, a bolgár kormányon kivül a jugoszláv kormány is Michailov kiszolgáltatását kívánta. Michailov az IMRO macedón forradalmi szervezet kettéhasadása óta a múlt évtizedben nagy szerepet játszott a macedón forradalmi mozgalmakban és célja az volt, hogy kegyetlen terrorral letörjön minden macedón belső ellenállást és kierőszakolja a több állam között fölosztott Macedónia önállóságát és egyesítését. Legádázabb belső ellensége Protogerov macedón ellencsoportja volt. A két forradalmi alakulat között élethalálharc folyt főleg a szófiai alvilágban. Michailov hatalmának tetőpontjára Liapcsev bolgár miniszterelnök kormányzása alatt jutott, mert Liapcsev is macedón volt. Később a bolgár kormányok ellene fordultak és teljesen összetörték mozgalmát. Michailov Törökországba menekült, ahonnét most Lengyelországba költözik át. Magyar munkások nyári mulatsága a SzMKE zabosi fiókjának rendezésében POZSONY. — (Szerkesztőségünktől.) A SzMKE zabosi fiókja a Huber-féle vendéglőben jól sikerült nyári mulatságot rendezett. A SzMKE zabosi fiókja már évek óta jelentékeny kulturmunkát fejt ki. Mészáros Károly, a zabosi SzMKE fiókjának elnöke állott a rendezőség élén, akinek lelkes rendezögárda segített, melynek Trencsény, Kovács, Szabó, Székány voltak a tagjai. A nyári mulatságon megjelentek az Egyesült Magyar Párt részéről Kontsek György tar- tcmánygyülési képviselő, dr. Gothe Árpád és Öllé Lajos városatyák, valamint Hollósy János párttitkár. A megjelentek között ott láttuk Endreffy János pozsonyi magyar ev. lelkészt is. A vendégeket megérkezésükkor magyar népviseletbe öltözött leányok és legények fogadták a rendezőség élén. A nyári mulatságon 12 magyar népviseletbe öltözött pár magyar táncokat mutatott be a közönség nagy tetszésnyilvánítása mellett. A táncokat Nillasz Bözsi tanította be. Nagy sikert aratott Rápaszky Rózsi szólótánca is. A nyári mulatságon több mint ezer munkástestvérünk jelent meg, akik magyar nóta mellett, magyaros jókedvvel, feledve egypár órára a mindennapi gondokat, éjfélig szórakoztak. Pontosan 5 órakor a nagyszámú közönség Hlinka András temetése alkalmából két perces néma tisztelgéssel rótta le kegyeletét a szlovák nemzet vezérének emléke előtt. Fethwás A vásáraitialuros alattomos támadással meggyilkolta Kétméteres ólmosvégü bottal várta s fölhajtóit cinkostársával agyonverte POZSONY. — (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Megdöbbentő gyilkosság történt Vásárut községben. Tiz nappal ezelőtt táncmulatság volt a faluban és azon Kertész Ede falubeli legény kétszer arculütötte Solik Vendelt, a falu híres verekedőjét. Soliknak már nem volt alkalma a mulatságon megtorolni a sérelmet, ezért bosszút forralt Kertész ellen, összebeszélt Horvát Lajos ismerősével, hogy közösen támadják meg Kertészt. Az egyik vendéglőben főzték ki a tervet. Solik Vendel elmondotta italozás közben barátjának, hogy néhány nappal ezelőtt két darab két méter hosszú rudat szerzett s a rudak végére ólomszögeket erősített. Rávette Horvát Lajost, hogy ezekkel a rudakkal felfegyverezve vasárnap este tiz órakor a falu határában lessenek rá Kertész Edére. Kertész ugyanis ebben az időben tért vissza a szomszéd faluból, ahol egy a népnek a lelkében a szent király hagyományai. Elég rámutatnunk arra a néphitre, amely azt tartja, hogy Vajka község neve Vajktól származik, ami tudvalévőén Szent Istvánnak a keresztség fölvétele előtti elnevezése volt. Egy másik hagyomány szerint Szent István sokszor megfordult a Csallóközben — amit közbevetőleg szólván lehetségesnek tartunk, mert a Csallóköz akkoriban nagyszerű vadászó és halászó terület volt — és ő maga alapította a szigetország tizenkét ősi egyházát, amelyek mind apostolokról vették nevüket. Ennyit csak igy kiragadunk a Csallóköz gazdag hagyományaiból, amelyek nagy része már irodalmi földolgozást is nyert részben Bartal írásaiban, részben a többi szorgalmas kutató közléseiben. Ám mennyi olyan vidéke van Szlovákiának, ahol szintén erős István-hagyományok vannak, de ezek a nemzeti lélek erősítése szempontjából nem használhatók föl, mert nem ismeretesek. Magyarországon az Actio Catholica vállalta magára a nemes föladatot, hogy körlevelek leánynak udvarolt. Tiz óra után néhány perccel Kertész kerékpáron haladt a falu felé és jókedvűen fütyürészett. A két lesbenálló legény feltartóztatta Kertészt és Solik a kétméteres rúddal ütlegelni kezdte. Horvát állítólag ekkor azt mondta társának, hogy ne bántsák tovább a legényt. Solik azonban azt felelte, hogyha már el kell intéznie vetélytársát, akkor intézze el alaposan. A rúddal ismét ütlegelni kezdte az eszméletlen férfit, majd magára hagyták és a csendőrségre mentek. Ott elmondották, hogy Kertész Edét agyonverték. Mire a csendőrség a helyszínére érkezett, a szerencsétlen emberben már nem volt élet. A gyilkos legényeket letartóztatták és beszállították őket a pozsonyi kerületi bíróság fogházába. Gyilkosság címén indítanak eljárást ellenük. utján összegyűjtötte az összes István-hagyo- mányokat. Ezeket immár tudományosan is földolgozták és igy tudjuk, hogy milyen falvakat neveztek el a szent királyról, milyen templomokat szenteltek tiszteletére, milyen képek, szobrok őrzik emlékezetét, milyen szóbeli hagyományok élnek róla a nép körében. Természetes, hogy a magyarországi Actio Catholicának ez a gyűjtőmunkája csupán Magyarország területére vonatkozhatott, de éppen ilyen gazdag és értékes István-hagyományok élnek az utódállamok magyarsága, sőt más nemzeteinek körében is. Itt volna a nagy és nemes föladat: ezeket a hagyományokat kellene rendszeresen összegyűjteni és a jubiláris év alkalmából ennek a földolgozásával kellene a magyar tudományos életet és a nemzet szel-* lemi kincsestárát gazdagítani. Meg is volna a szerv, amely erre a munkára vállalkozhatnék: a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület. Olyan munkát végezne ezzel, amely határkövet jelentene a szlovákiai magyarság szellemi iletébenl a Pozsonyba készülő diáksághoz A pozsonyi Magyar Akadémikusok Keresztény Köre felszólítja azokat a magyar diákokat, akik tanuálmányaikat Pozsonyban akarják folytatni, hogy a tanulmányaikkal kapcsolatos ügyekben forduljanak bizalommal a MAKK vezetőségéhez. Cim: Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (vagy: Janson Jenő) Pozsony, Safarik-u. 4., I.em., 6. szám. Szeretettel várunk és hívunk minden magyar diákot. Minél többen vagyunk, annál erősebbek leszünk. Ápolnunk kell a magyarságunkat, védelmeznünk édes anyanyelvűnket és meg kell erősitenünk a jövőbe vetett hitünket. Érettségizett diákok! Gyertek, segítsetek dolgozni, hogy segíthessünk egymáson! Fény derüli egy hat év előtti zohori vadorzó-drámára POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Titokzatos gyilkossági bűnügyben szállott ki Zohorba a pozsonyi kerületi bíróság részéről Sztraka vizsgálóbíró és Svoboda államügyész. Még 1932-ben történt a rejtélyes gyilkosság, amikor az uradalom területén körvadászatot rendeztek. A vadászat után három vadorzó összeszedte az elejtett vad egy részét. Kocsis erdő-, kerülő Supina József erdőkerülővel figyelmes lett a három vadorzóra és rájuk tüzeltek. Az egyik golyó Jurovics József vadorzót találta és azonnali halálát okozta, Annakidején Kocsist letartóztatták, de Supina József ellen még csak gyanú sem merült fel. Nemrégiben Kocsist nyugdijaz- ; ták és akkor kijelentette, hogy most már beszélhet, elmondhatja, hogy ki követte el a gyilkosságot, mert nem történhet emiatt már semmi baja. A csendőrség fülébe jutott Kocsis kijelentése és megindította a nyomozást. Kocsis kihallgatása során elmondotta, hogy Supina József lőtte le annakidején a vadorzót. Egy ismerősétől kérte kölcsön fegyverét, nehogy a golyó alapján ráterelődjön a gyanú. A csendőrség azonnal letartóztatta Supi- nát. A férfi bevallotta, hogy ő lőtte le a vadorzót. Kiderült az is, hogy Supina egvizben már a pozsonyi kerületi bíróság előtt állott egy Ka- jarszky nevű zohori vadorzó megölése miatt, de akkor fölmentették. Valószínűnek tartják, hogy három-négy vadorzó megölése is terheli a lelkiismeretét.
