Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-21 / 190. (4633.) szám
^^gM-MAG-^-WTOLgg mmmmmmmmmmmmmmmmmsammm 1935 augusztus 21, vasárnap. Jlcí/cick AudUá&át Irta: Borsody István Nem is tudom, milyen képe van Londonnak a középeurópai ember földrajzi mesevilágában? Art hiszem, a város nagysága az, ami foglalkoztatja a fantáziánkat, ha Londonra gondolunk. De képünk alig van az angol fővárosról — aránytalanul kevesebb, mint Páriáról, például, — és ez teljesen megfelel a valóságnak, mert Londonban kevés a szép „fővárosi panoráma", ami van, az a távolról is ismert londoni jellegzetességekhez tartozik: mint a Tower-hid, amely kinyílik a nagy hajók előtt, vagy a mindenki által tisztelettel és csodálattal emlegetett Parlament a Temze partján, az óratoronnyal, a Big Ben-nel —, de különben csak néhány név motoszkál bennünk Londonról: mint Westminster, British Museum. Piccadilly, vagy Trafalgar Square ... London nem is alkalmas arra, hogy csábitó képekkel kínozza a távolba vágyó embereket —, ez a szerep inkább Párisnak jutott osztályrészül, a színek és örömök városának... Mert a francia fővárosnak már puszta neve Is élénken kiált felénk, mig a mononton London tompán visszhangzik, fojtottan és ködösen, csak súlyát, nagyságát érzi a fül, ha meghallja nevét. Párisi kell kiejteni, hogy élénk tervek szálljak meg az embert, mig Londonra mindig csak komoly gondolat lehet lelkűnkben a visszhang ... És maga London (a város, a házak, úgy, ahogy terek és uccák formáiban ellepik a földet) valóban komor és egyhangú, valahogy nem építették örömmel, kedvvel, hanem muszájból, nincsenek nagy tervek szerint odavarázsolt negyedek, mindenütt a szükség emelte az egyik házat a másik mellé, mig végre meglett a mai London, ez a borzasztó nagy házhalmaz, amelyik folyton növekszik, szaporodik, Isten tudja, hová és meddig még. „. Mindennek pedig az a magyarázata, hogy az angolok elvből nem szeretik a várost, szükséges rossznak tartják — mert mindenük a vidék, a civilizált természet, amely megtartja eredeti szépségét és amellett kényelmes lakóházakkal, árnyékos fákkal, sportolásra alkalmas rétekkel tudja ellátni a pihenni ,vágyó embert... Ez a nagy nosztalgia a „természet öle" után London kőrengetegében is lépten-nyomon kiüt- köződik; minduntalan magas'koronáju fák, süni bokrokkal szegélyezett terek szakítják meg az aszfaltot: itt egyszerre megszűnik a város és az angol anyaföld bukkan ki a kövek közül, lehetőleg minél kevesebb változtatással, nagy virágágyak és kertészeti beavatkozások nélkül. Fontos viszont, hogy a természetnek ez a kis öle, London kellős 'közepén körül legyen kerítve és csak a körülötte lakók bújhassanak el benne. Mert ezek a „parkok" kulcsra járnak és az idegen csak az aszfalt pereméről lesheti meg a xousseau-i hajlamaiknak hódoló angolokat. De a házak, ahol London népe lakik, azok Sem hasonlítanak a kontinentális nagyvárosok bérházaihoz. Nincs még egy városa a világnak 1— pláne olyan nagy, mint London, — ahol a Vidékre szábott kis családi házak győztek volna a városi telekspekuláció fölött... Szinte hihetetlen látvány, hogy London, belsejében, ahol minden tapodtnyi föld vagyont ér, kis, egy-két- emeletes, kedélyes házsorok álldogáljanak, nyugodtan, mintha nem is millliók harca a helyért és létért kavarodna fölöttük... Kis kert, elől- hátul, ósdi koipogó a ház kapuján, csönd és nyugalom —, mert Londonnak kétféle uccái vannak: ahol laknak és ahol dolgoznak. A lakó- uccákat pedig többnyire még a város forgalma is elkerüli, se üzlet, se közúti közlekedés nincs bennük, a magántulajdon különös tiszteletének ereje árad ezekből az uccukból, hogy szinte nem mer beléjük lépni az ember, ha nem tartozik lakói közé. A „köz" és a „magán" közti távolság seholsem oly kirívó, mint Angliában és a kettő közti éles határt Londonban — egy tízmilliós, közös városi település olvasztó kemencéjében is mindenki igyekszik fenntartani es továbbápolni. Csakibát „közös" településnek számíthat-e egyáltalán a mai London? Nem esik-e már veleszületett tulajdonságainál fogva számtalan kis és nagy részecskére ez a város — jobban, mint akármelyik társa a világon? Mert minden nagyvárosban vannak kerületek, városrészek, amelyek idővel kerültek közös név és sors alá s mindegyikük megtartott valamit régi önállóságából, vagy a lakók szükebb körének meghitt- gégéből —, de annyira soklelkü és soktagu városcsalád, mint London, nincsen több. Itt ,,vá- rosról-városra" járhat az ember naphosszat s ahová ér, az még mindig London, de közben oly különféle helyeken fordul meg, hogy szívesebben hinné el Londonról, hogy sok egymáshoz érő városból áll, minthogy egy városnak tartsa ezt a mintegy negyvenkilométeres körzetben össze-vissza beépített területet. És London tényleg így is született, hogy kedv és szándék nélkül egyre több környéki és vidéki városka csatlakozott hozzá. A lakók ugy-ahogy tudomásul vették ezt a helyzetet, ennek jeléül fantasztikus hosszúságú földalatti és földfeletti közlekedési vonalakkal kötötték össze az immár közös érdekékkel egymáshoz fűzött lakhelyeket: de ez a közösség csak a mindennapi munkára, az üzletre, a hétköznapokra vonatkozik —, munka után London atomokra bomlik, a városrészek eltávolodnak egymástól, hogy végül is még ezeken belül is az esti apállyal mindenki visszavonuljon igazi helyére: kis házába, otthonába, családjához., barátaihoz,.. De reggel, mikor megindul a szörnyű londoni dagály: kinyílnak az üzletek, megmozdulnak a daruk a londoni dokkokban, akkor — mint az erekben a vér <— kezd lüktetni a londoni forgalom, mert amilyen szívesen csukja be üzletét az angol kereskedő, hogy visszavonuljon szent magányába, olyan lendülettel tud munkához látni. Ha valakit falhoz lapított már a Cityben a délelőtti forgalom és szájtátva nézte akár az emeletes autóbuszok kifogyhatatlan árját, akár a cilinderben dolguk után siető dzsentlmeneket, vagy a cilinder alatt számunkra oly érthetetlen nyugalommal viselkedő bankszelgákaí, vagy a hihetetlen forgalom fölött nyugodtan őrködő öles rendőr-bobykat —, az sokat érezhetett meg az angol nagyság titkaiból és utolérhetetlen fölényéből. A City egy kis hely, néhány ucca kereszteződése. éjszaka alig van tízezer lakója, de nappal több mint másfélmillió ember fordul meg benne és közben lebonyolódnak az emberiség legjelentősebb üzletei, amelyek egyformán érintik az egész organikus és anorganikus világot, ami a földön egyáltalán számításba jöhet. A munka, az üzlet forr a City katlanát an és a „kereskedőik népének" fiai (ahogy Napóleon nevezte az angolokat) itt alapozzák meg napról - napra újra az angol világbirodalom hatalmát. A óriási választék! < Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSlce I *» © Üveg — porcellán — villanycsillárok! IlilllllltlIllllllllllllltlIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltIHIItlIiniNlllllllllIflIllllllllllllIflIlllllllllllllllIMIilillllllWllllllllllllllllllWIIHN Modern képkeretezés, üvegezés liiiiiiiiiiuliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 Alapítva 1833 ti r-.«w^aayiwrLi ..MM— JHWWIHMM i WWMIIH. MM IMIHll JJMWIMI—B kontinensről idevetődött magyar néző pedig többek között arra gondol, nem lehet mégsem véletlen játéka, hogy milyenné válik egy-egy. ország, vagy birodalom fővárosának a közepe: London lelke a City, a világ legnagyobb üzleti negyede, mellette a Temze partját raktárak sora és emelődairuk erdeje lepi el... Mialatt a magyar nemzet nem tartotta „úri" foglalkozásnak az üzletet, az angolokat az üzlet és kereskedelem tette meg a világ urává és leghatalmasabb népévé... Vegyes érzésekkel — ha bármilyen honvággyal is és a magyar főváros szépségének kijáró csodálattal — lehet csak a londoni Ciíy- ből Budapestre gondolni és az első magyar város közepére: a Dunakorzóra és a Váci-ucca déli sétálóira ... Mert leküzdhetetlen az az érzés, hogy mi, magyarok, nem tudtuk úgy felfedezni a munka értelmét és értékét, mint az angolok és nem is teremthettünk oly méltó és megfelelő nemzeti munka-központot magunknak, mint az angolok a City képében. Igaz, nem „szép" ez az angol üzleti centrum, a szórnak esztétikai értelmében, de feltétlenül üdvös és hasznos a nemzet életében: igy érzik talán maguk az angolok is, akik sietve rójják le napi teendőiket a Cityben, hogy szinte valami ismeretlen bűnért vezekelve meneküljenek a lelket megnyugtató szép természethez. Ilyenkor a londoni nép ellepi az óriási városi parkok mezőit, ahol egycsapásm megszűnik a város és a föld olyanná válik, amilyennek Isten teremtette. De aki csak teheti, még közelebb igyekszik kerülni az anyaföldhöz és az angol „country" iránt érzett szerelmes vággyal rohan ki a városból -— a vidékre... (Jövő vasárnap folytatjuk.)1 Mécs László: EPERFATULAJDONOS A szülőfalumnak legszebb eperfája a plébánián volt. Hányszor vágytam rája felmászni és szedni kisgyerek koromban! Ám Kasztor és Pollux, két lompos, goromba kuvaszkutya védte, mint két pokol'-sárkány: nem hintáit ott gyermek az eperfa sátrán! S nem hintázott gyermek az öreg plébános zárkózott lelkén, mely zord volt és magános* Két nagy kutya védte, fekete, goromba. Csak messziről néztük szomorún, szorongva. Sosem simogatott se gazdag, sem árva gvennekfejetj szíve rozsdás zárral zárva. Most én is eperfatulajdonos lettem! S oly furcsa: itt senki semmitől se retten: kapum, házam mindig tárva idegennek, barátnak, rokonnak. Folyton jönnek, mennek, néha már udvarom olyan, mint óvoda s szobám repedt szivet ragasztó iroda. Az eperfám pedig egészen közpréda, szabadon szedheti fekete eprét a falu minden kölyke. Cigánypurdé: bérma s keresztgyermekeim járnak rája, épp ma tizet olvastam meg: ettek s vidámitót fütyültek a lomb közt, mint fekete rigók. Talán nagyapámtól örököltem őket, szívem eperfáján az eperszedöket; istenes ember volt és keresztgyereke a cigányfajtából nyolcvan volt kereken! Mindennap misén volt és őt hívta papja, ha egy purdénak nem akadt keresztapja. Szívem eperfáján mennyi kis szegényke eprézett már! Jön-megy sok pöttöm legényke: „Nyalat hoztam, adjon kis galambot érte". „Szivet hoztam, adjon orvosságot érte, mert anyukám beteg s nagyon szépen kérte." Szívem eperfáján felaggaíom szépen a sok imát, a sok-sok köszönöm-szépent, a sok gyermekszívet. Ha vénülni kezdek s lehullnak az álmok, fények, lombgerezdek: nem marad a szívem eperfája csonka, didergő, de ragyog, mint egy karácsonyit! Németországi és észak- olaszországi autóutra indult a holland trónörökösnő HÁGA. — Hivatalos közlés szerint Juliana trónörökösnő férje, Bernát herceg1 társaságában gépkocsin Aachenbe utazott. A trónörökösnő és férje Aachenből németországi és északolaszországi körútra indul. Az ut körülbelül egy hétig fog tartani. Magyarok vásároljatok Kölcsey - levelezőlapokat! POZSONY. — A magyar nemzet augusztus 24-én üli Kölcsey Ferenc, a nagy magyar költő és reiormáíor halálának századik évfordulóját. A centennáriumra a pozsonyi SzMKE Kölcsey- levelezőlapokat nyomatott, amelyek a költőt akkori szép magyar viseletben ábrázolják. A levelezőlapok darabonkint 60 filléres árban kaphatók. Mugyarok, vásároljátok e levelezőlapokat, mert a kultúránkat terjesztitek ezzel és egyben a befolyó tiszta jövedelem révén sze- génysorsu magyar iskolásgyermekeink jutnak támogatáshoz. Megrendelések Császár István, a pozsonyi SzMKE titkára címén, Ventur-u. 15. sz„ I. em., telefon 42—56 — eszközölhetők. Pénzkük’eményeket kérjük „Kölcsey-centennA- riian" megjelöléssel a „Signum" címére irányítani (Pozsony, Vadász-sor 12.). Postai utón való megrendelés 40 darabtól kezdve (24 korona). A levelezőlap Pozsonyban darabonkint árusításba jí is kapható Stampfel Károly könyvkereskedésében, a Szent József-könyvkereskedés- ben és az Egyházi Müintézeíben. A tiszta jövedelem szegény sorsú magyar iskolásgyermekek támogatását célozza. Egsrmülsé spanyol ejgts el a palgárhé&cru&aa PARIS. — A Candide című párisi hetilap interjút közöl Franco tábornokkal. Franco tábornok kijelentette a lap munkatársának, hogy a spanyol falangista mozgalmat a külföld a legcsekélyebb módon sem befolyásolja- és nem nevezhető fasiszta mozgalomnak sem. A német- fejelméletet sem lehet Spanyolországban alkalmazni, mert okvetlen feszültséget hozna létre az állam és a katolikus egyházban tömörülő hivek között. Az uj állam, amely a polgárháború befejezése után létrejön, katolikus állam lesz. Az egyháznak széleskörű jogai lesznek a népnevelésben és más kulturális téren. A polgárháború befejezése után csupán rövid ideig, átmenetileg lesz katonai diktatúra Spanyolországban. A polgárháborúval kapcsolatban kijelentette Franco tábornok, hogy eddig körülbelül egymillió spanyol esett el a harcokban. — Akármennyire is borzalmas ez a háború, — mondotta Franco, — mégis távol áll a totális háborútól. Sohasem használtunk mérgesgázokat, mert mindig a gázháboru ellen küzdöttem. Úgyszintén védtelen városokat sohasem pusztítottunk el légibombázással, hiszen végeredményben spanyol városok ezek, s semmi célja nincs, hogy szétromboljuk azt, amit holnap ismét fel kellene építenünk, — fej>y.te bo nyilatkozatát Franco tábornok. Szent István-napi ünnepi mise Prágában PRÁGA. — A prágai magyar királyi követség, mint minden esztendőben, úgy az idén is ünnepi szentmisével áldozott Magyarország első királya, Szent István király emlékének. Szombaton délelőtt tizenegy órakor volt az ünnepi szentmise a máltai lovagrend prágai templomában, amelyet ez alkalommal csaknem teljesen megtöltött a prágai magyar kolónia. A szentmisén jelen volt Vörale János követségi tanácsos, ügyvivő vezetésével a prágai magyar követség egész tisztikara. Ott volt vitéz Solymos- sy Ulászló vezérkari alezredes, a prágai magyar követség katonai attaséja is teljes katonai díszben. A szentmisét a főapát helyettese mondotta nagy -papi segédlettel. A szentmise után a kóruson eléneíkelték a magyar himnuszt. Feltűnést keltett, hogy az eddigi szokástól eltérően, ezidén a prágai külügyminisztérium nem képviseltette magát az ünnepi szentmisén. 4
