Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-19 / 188. (4631.) szám
1938 augusztus 19, péntek* Apróságok a háromnapos lévai tündérmeséből Tallózás a „János vitéz" körül LÉVA. — Az újságok képletesen beszámoltak már a lévai szabadtéri játékok minden várakozást felülmúló sikeréről. Ennek az Írásnak az a célja, hogy összegyűjtse és csokorba kötve átnyújtsa azt a sok kedves és megható epizódot az olvasónak, amelyet itt-ott ellesett és feljegyzett a figyelmes szemlélő, * Álljon itt elsősorban annak a két pozsonyi munkanélkülinek az esete, akik biciklin jöttek el az előadásra és az állóhelyre szánt 3 koronájukon kívül csak a meleg lelkesedésük volt az utra- valójuk. Erős ellenszéllel küzdve tették meg az utat, teljesen kimerülve nem mertek éjjel — és talán nem is bírtak! — visszaindulni. Tudomást szerzett erről az egyik rendező és szempillantás alatt összegyűjtötte számukra az útiköltséget. Ugyancsak megható annak a hatvanéves gya- loghuszámak az esete, áld magas korával és megrokkant térdeivel talán nem is lenne ideális törökverő vitéz. De az öreg munkanélküli magyar inkább hajlandó lett volna esténként 10 koronát fizetni is — csak még egyszer felhúzhassa a huszár-mundért. Ott is masírozott többi társaival együtt az éjfélbe nyúló próbákon, hűségesen gyakorolva a jobbra át - balra át - előre, indulj-t — ezekkel a veterán, magyar munkcepárti öreg fiukkal ingyen, ügybuzgalomból, csak a nemzeti összetartozás tiizétől hevitve. * Óriási sikere volt a falusi nyalka gazdaifjak pompás lovas-attakjának, akik büszkén ülték meg kitűnő lovaikat és nagyban hozzájárultak az előadás látványosságának fokozásához. Itt megjegyezzük, hogy a margitszigeti előadáson technikailag megoldhatatlan ennek a lovasjelenetnek aj beiktatása és csupán János vitéz lovagolt be a szinpadra, amit egyébként a lévai előadásokon | is megcsinált Hámory Imre, mivel személyesen vezette a rohanó törökök elleni támadást is. * Azt mondanunk sem kell, hogy már hetekkel előbb valóságos János vitéz-láz lett úrrá a városon. János vitéz-fagylaltot hirdetett az egyik cukrász, a perecesek János vitéz-süteményt kínáltak, János vitéz-cukrot szopogattak a gyerekek és Já nos vitéz-levelezőlapokat továbbított a posta. A rádiósok uccai hangszórója a János vitéz leg- ösmertebb melódiáit harsogta, a kirakatokból Kukorica Jancsi, Iluska és a gonosz mostoha különböző beállításokban és bevalljuk, néha égé szén megdöbbentően egyéni felfogású elképzelésekben köszöntöttek felénk, A pályaudvaron hatalmas falragasz és cigányzene várta az érkező vendégeket. És itt fel kell jegyezni azt a szinte hihetetlen történetet, hogy ez a cigány, aki oly nehezen jut manapság keresethez, még száz koronáért sem volt hajlandó a restiben más muzsikát játszani, mint magyart és főképpen a János vitéz melódiáit. * A pesti művészek állandó ünneplés tárgyai voltak, de különösképpen Hámory Imrét zárta szivébe a közönség, aki pompás énekén és kitűnő játékán kívül kedves, közvetlen egyéniségével méltán rá is szolgált erre. Láttuk őt autójában ülve az autogrammkérők hatalmas táborától körülvéve, amint rendíthetetlen türelemmel szignálta a benyújtott kártyákat és láttuk, amint odalopakodtak öreg, fejkendős anyókák, pöttömnyi gyerekek és lelkes szemű ifjú népek, hogy megsimogathassák futólag az autó ablakára támasztott karját. Egy bűbájos 7—8 éves magyarruhás kislány nagy fekete foltot őrzött büszkén rózsaszirom- szinü arcán, de nem engedte letörölni, mert az a Hámory bácsi csókjának a nyoma volt, amit felvonásközben kapott a kifestettareu művésztől. Hallottuk, hogy Hámory autója tilos helyen volt parkírozva s mikor a művész dolgavégezté- vel közeledett a kocsijához, rendőrt látott mellette állni, aki figyelmeztette, hogy itt tilos az autóknak állni, „Szóval most meg fog engem büntetni?" kérdi Hámory, — mire a derék rendőr azt felelte, hogy János vitézt dehogy is bírságolja meg, csak figyelmezteti miheztartás végett Katonásan tisztelgett és mosolyogva elvonult, hogy épp ily udvariasan, derűsen és kifogástalanul végezze azt az emberfeletti munkát, amely három napon keresztül osztályrésze volt a város lakosságának közel duplájára megnövekedett forgalmában. — Nagy elismerés illeti ezért a példás munkáért a lévai rendőrséget, valamint a segítségükre kirendelt csendőr-, tűzoltó- és magyar cserkész-osztagokat. Az erőpróba hatalmas volt, — de példásan helytálltak mindannyian. * Kedves és hiteles adat az is az óriási érdeklődés igazolásaképpen, hogy egyes környező falvakban a falusi bakter mellé „erősítést" fogadtak, mert az egész falu dédanyástul, unokástul kivonult a János vitéz előadására. Teljesen megbízható forrásból tudjuk, hogy vasárnap tizenháromezer ember nézte végig a darabot! És most néhány elismerő szó jusson osztályrészül a pompásan működő rendezőgárdának is. Teljes rendben, kifogástalanul bonyolították le nehéz feladatukat a fekete magyar: nyakkendőé ifjak, akiknek bájos magyarruhás leányok voltak ügyes segítőtársai. Ez a lelkes ifjú gárda már hetekkel előbb kivette részét a hírverés hatalmas körzetekre kiterjedő munkájában. De volt is eredménye a széleskörű megmozdulásnak. Talán nem érdektelen, ha megjegyezzük, hogy egy Trencsénteplicen nyaraló hölgy Varsóból lehozatta a leányát csak azért, hogy a János vitézt láthassa. Alkalmunk volt a lengyel hölgyekkel és a társaságukban lévő hollandus úriemberrel az előadás után beszélni és büszke örömmel vettük tudomásul legmagasabbfoku elragadtatásuk kifejezését a látottak felett. — Végtelen kedves levelet irt az előadás után egy miavai hölgy is, aki nagy lelkesedéssel ir a látottakról és már eleve biztosítja a rendezőséget, hogy hasonló alkalom esetén nemcsak ő fog eljönni, de elhozza magával Miavárói összes szlovák ismerőseit is, — akiket mi előre meleg Isten hozott-tal köezöntünk. Jelentették nekünk, hogy hat diplomata-autó parkírozott itt szombat este, hallottuk, hogy Máhrisch-Ostrauból nyolctagú cseh társaság kereste fel a szabadtéri előadást, tudunk nagyobb csoport birodalmi német, több osztrák résztvevő jelenlétéről és örömmel hallottuk a különösen hétfőn nagyszámban jelenvolt szlovákok elismerő dicséretét. Élénk feltűnést és nagy tetszést váltottak ki hölgyeink ékes magyar ruháikban, akik alig nem egy szívből fakadó dicsérő felkiáltásnak, hogyt „E* má' igen! Ez már teszi!" miközben leplezetlenül bámulták meg hölgyeinket a derék falusiak. Bár ragadós lenne a példa és ők is visszatérnének mindenütt az ősi népi viselethez* A szinpompás magyar ruhák nagyrésze Hajdú Sándomé Trudi szalonjában készült, a hímzések és párták Kaszaniczky And müértő ízlését dicsérik. Szép volt a hetekig tartó lelkes, nehéz munka, szép a háromnapos ünnepi hangulat, szép volt ez a nagy, egységes szellemű magyar megnyilatkozás. — Minden elismerésreméító teljesítmény, melyben megfelelő része vr a a legszűkebb intéző gárdától a legutolsó asztalosinasig minden egyes résztvevőnek, aki a szivét és a ldkét adta a munkához. És e nagyszerű gárdának az élén ott állt Schubert Tódor, higgadtan, nyugodtan, örökké mosolygósán, — mint akinek nincsenek idegei, — pedig elárulta nekünk, hogy úgy köz- be-közbe aludni sem tudott, mert félt a felidézett szellemektől! — De valamivel mégis adósunk maradt ez a Schubert Tódor; ez az egyébként, közlékeny ember eltitkolt előttünk valamit —: Hol az a szerződés, amit az égiekkel kötött!?? Hisz mindenki tudja, hogy hétfőn országos eső volt és Léván csillagos égbolt borult a János győztek eleget tenni a szorgalmas fotográfusok I vitéz magyarrubás, huszármundéros első felvo- pergőtüzének. A vasárnapi korzón különösen ér-1 násbeli színpadjára ♦, ♦ vényesültek a pompás ruhák. Fültanui voltunk | PÁPASZEM. Politikumot akartak csinálni Feisőapsán a templomi képek szenteléséből ■ o Az ukrán icozga'om híveinek iníri! ái kajtópoíéma és csendőri nyomozás ■ Mert Hokky szenátor is az adakozók közt volt NAGYBCCSKÓ. — (Tudósítónktól.) Nem volna semmi szükség arra, hogy egy kis faluban történő egyházi aktusról cikkben számoljunk be, ha ezt a körülmények meg nem követelnék. 1936-ban Felsőapsa község görögkatolikus lakosságának egy- része elhatározta, hogy a szegényes templom díszítésére Krisztus keresztutcát ábrázoló képeket szereznek be. Megindult a gyűjtés és fillérekből összeadva hamarosan előteremtődött a szükséges összeg. A képeket megrendelték, berámáztatták és már csak fel kellett szenteltetni őket. De ez nem ment simán. Kiderült, hogy könnyebb volt a filléreket- összeszedni, mint a képeket megszenteltetni. Ismernünk kell Felsőapsa község lakosságát, amely színtiszta ruszin, de a legutóbbi választásoknál1 nagyrészben az Egyesült Pártra adta le szavazatát Az ukrán mozgalom hívei egyszerre politikai ténykedést láttak a keresztuti képek akciójában. Az újságokban megtámadták a plébánost, később a hatóság is beleavatkozott, sőt esendőn nyomozás is történt Sorra jöttek az egyházi funkcionárusok levelei. Nem volt nehéz kitalálni az akció ellenségeinek, hogy a képek beszerzéséhez szükséges pénz egyrészét Hokky Károly szenátor ajándékozta* Mindez közbejátszott, hogy huzták-halasz- tották a képek felszentelését. Az adakozók végül már azt ajánlották, hogy a képeket ajándékozzák a pravoszláv templomnak. A napokban végre lecsillapultak a háborgó kedélyek, Demjanovics Péter kanonok rahói plébá nos felszentelte a képeket A szegény község ünnepet tartott és Demjanovics Péter ismerve a község anyagi viszonyait, a költségek kímélése céljából öreg ember létére gyalog tette meg az erdei utat Nagy- bocskóról Felsőapsára. Nem füzünk kommentárt az esethez, csak furcsáljuk, hogy politikai elvakultságban egyesek még az ilyen egyszerű vallásos megnyilvánulásból is, mint a felsőapsai képszentelés, politikai tőkét akarnak kovácsolni. Á szociális kereszténység ideális szelleme vált élő valósággá a SzKIE nyári munkáspihentető táborában Amikor az egyetemre járó prohászkások testvéri együttesben együtt táboroznak a fiatal magyar munkásokkal ■ ■ GARAMRUDNÓ. - A Szlovákia! Katolikus Ifjúsági Egyesület ezévben már negyedszer látja el azt a kitűnő szociális feladatot, amit a munkásifjak pihentetésére megszervezett nyári táborozás jelent. A gyárak egészségtelen és sokszór erkölcsbénitó világából két hétre kiragadja a pihenésre és lelki felfrissülésre szoruló ifjú munkásokat 8 ez alatt a két hét alatt ideális pihenést, szórakozást, sportot, tanulást nyújt. Ezévben a nyár közepén volt a SZKTE munkáspihentető tábora Garamrudnó közelében egy Ideális erdei helyen. A 30 táborozó hat darab tíz személyes sátorban rendezkedett be cserkészmódra a táborozás idejére. A tábor szellemi és anyagi vezetését a SZKIE központja hivatásos ifjúsági vezetőkre bizía s a lelki vezetést ugyancsak egy pap látta el. Az élelmezést ezévben is a SZKIE táborok kedvenc „Lojzi bácsija" táborozók és vendégek megelégedésére kitünően szolgálta. A napirend általában a következő volt A tábort élet Minden reggel 7 órakor harangszó-ébresztő, utána reggeli torna és fürdés. Reggeli után szentmisén vettek részt a táborozók. Délelőttönként mindig volt egy tanulságos, Ismeret- terjesztő előadás, majd játék, vagy a tábor szépítésére, a konyha és tábortűz ellátására irányított közös munka. A tízórai étkezést mindig labda-játék és fürdés követte. Ebédlőt a táborozók a tábor egyik Ideálisan árnyékos helyén épitettek. Itt folytak le az előadások, viták, megbeszélések s az étkezés, valamint az étkezés utáni rövid társalgás. Az ebédet mindig kötelező pihenés követte. A pihenés után egy-egy kisebb kirándulás (epréezés, a környék megtekintése, fürdés a közeli Garamban stb.) következett, esetleg szükség szerinti közös munka. Uzsonna után ismét játék, fagyüjtés a tábortüzhöz és ezután vacsora. A vacsorát követte a tábori élet legkedvesebb mozzanata, a tábortűz. A fogékony ifjú lélek ezeknél az esti tábortüzeknél nyílik meg és fogadja be a tábortűz szórakoztató programjába beleszőtt jellemképző tanítást. A tábortűz és a lefekvés között volt a napiparancs és estél! Ima. Minden éjjel váltakozó őrség vigyázott a tábor nyugalmára. A tábor lelkipásztora az utolsó héten Ifjúsági lelkigyakorlatot tartott, amelyiknek méltó eredménye volt a táborozók közös azent&ldodzása. A prohászkások látogatása A tábort lévai kirándulók és az ugyancsak Léván lelkigyakorlatra és kongresszusra összegyűjtött prohászkások látogatták meg. A tábor soha el nem felejthető élménye marad az a tábortűz, amelyiken oly igazán testvéri együttérzésbe olvadt össze a táborozók munkás csoportja a főiskolás intellektSelekkel. A SZKIE központja részéről Meggyesi Sándor főtitkár és Potccsny József a SZKIE főpénztárosa látogatták meg a tábort és élvezték a táborozó ifjak meleg vendéglátó ünneplését Az ország minden részéből voltak résztvevői a tábornak s a két rövid hét és a tábori élet elegendő volt arra, hogy a bucsuzáskor minden résztvevő szeméből könnyet húzzon ki az elválás gondolata. A táborban nem volt „ttr", csak „testvér". S a táborozás után is megmarad ez a „testvériség, ^ mint üres fogalom, de mint élő s a mai gyűlölködő világra elevenen rácáfoló valóság. A magyar társadalom kötelessége Valaki megkérdezhetné: —■ Vajon a SZKIE milyen mértékben tud megfelelni hivatásának és milyen eredményeket mutathat fel a munkáspihentető táborokkal kapcsolatban? A munkássors egyre fokozódó kilátástalan Ságéban mondani sem kell, hogy mily óriási jelentőséggel jár minden olyan akció, amelyikben a munkás a saját sorsával való törődést érzi a társadalom melegszívű- ségén keresztül. Egész esztendejét a robot, a kenyérharc, a környezet erkölcstelensége, sokszor igazságtalansága ellen folytatott és átélt lelki küzdelme tölti be. Most két hétre kiszakad a munka lázából s a gépek kattogását a tábortűz meleg, jóleső, lelketmegfogó ropogása váltja fel. A sokszor embertelen munka-harcot a tábor testvéri közössége, a természet szépségeibe, a nyári éjszakák misztikumába való felolvadás érzése festi át. Természetes, hogy az a harminc, vagy annál is kevesebb munkásifju, áld a SZKIE táborokban évről- evre rész tv esz, csak elenyésző csepp je a szlovenszkői magyar munkásezrek tengerének. Az is igaz, hogy a két hét nem elegendő idő, sem pihenésre, sem a mun- káslélek egész esztendei fásultságából való felfrissülésére. De az is igaz, hogy társadalmunk áldozatkészsége is lanyha és a SZKIE mozgalomnak óriási erőfeszítésébe kerül az is, hogy ily kezdetleges keretek között, kevés létszámmal és rövid időre valósítsa meg nagyszerű hivatását. Pedig ma mindenkinek be kell látnia, hogy a mai életnek igazi munkás-apostolokra van szüksége. Olyan munkás-apostolokra, akik az internacionalizmus üressége helyett minden körülmények között a nemzeti alapokat ragadják meg és szociális küzdelmeikben is inkább számítanak a társadalom és a nemzet segítségére, mint meddő világnézeti harcok, forradalmi vergődések kimenetelétől várják a jobb világot. S ilyen munkás-apostolok kiképzésére, nevelésére nagyszerű alkalom a munkáspihentető tábor. A SZKIE táborok nagy érdeme, hogy a munkás- ifjuságnak legalább egy piciny hányadát is, de azt azután valóban megtölti ez alatt a két hét alatt s a kapcsolatok révén azután Is a nemzeti akkumulátor pezsgő villanyával. S csupán a szlovákiai magyar társadalom segitőke- ze hiányzik, hogy egyéb ideális szempontok mellett a SZKIE munkáspihentető tábora a szlovákiai magyar kisebbségi élet frontjára megszervezze és fölvértezze a munkásság nagy tömegét az ifjúságon keresztül. i XSS — VESZÉLYBEN AZ ERDÉLYI MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK MEGÉLHETÉSE. Bukarestből jelentik: Az erdélyi népkisebbségi újságírók szervezetének egy küldöttsége Willer József dr. magyarpárti képviselő vezetése mellett felkereste Titeanu sajtó- és propagandaügyi minisztert. A küldöttség szóvátette az uj‘ ’ghirdetésekről szóló rendeletnek azt a sérelmes részét, hogy az újsághirdetések dijából 25 százalék a sajtó- és propagandaügyi minisztériumot illeti meg. Ennek a rendeletnek következtében, amely mint ismeretes, az újsághirdetések árát is megállapította, lapok hirdetések nélkül jelennek meg, ami a lapok egzisztenciáját és velük együtt az újságírók egzisztenciáját s veszélyezteti,
