Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-19 / 188. (4631.) szám

1938 augusztus 19, péntek* Apróságok a háromnapos lévai tündérmeséből Tallózás a „János vitéz" körül LÉVA. — Az újságok képletesen beszámoltak már a lévai szabadtéri játékok minden várako­zást felülmúló sikeréről. Ennek az Írásnak az a célja, hogy összegyűjtse és csokorba kötve át­nyújtsa azt a sok kedves és megható epizódot az olvasónak, amelyet itt-ott ellesett és feljegyzett a figyelmes szemlélő, * Álljon itt elsősorban annak a két pozsonyi munkanélkülinek az esete, akik biciklin jöttek el az előadásra és az állóhelyre szánt 3 koronáju­kon kívül csak a meleg lelkesedésük volt az utra- valójuk. Erős ellenszéllel küzdve tették meg az utat, teljesen kimerülve nem mertek éjjel — és talán nem is bírtak! — visszaindulni. Tudomást szerzett erről az egyik rendező és szempillantás alatt összegyűjtötte számukra az útiköltséget. Ugyancsak megható annak a hatvanéves gya- loghuszámak az esete, áld magas korával és megrokkant térdeivel talán nem is lenne ideális törökverő vitéz. De az öreg munkanélküli magyar inkább hajlandó lett volna esténként 10 koronát fizetni is — csak még egyszer felhúzhassa a hu­szár-mundért. Ott is masírozott többi társaival együtt az éjfélbe nyúló próbákon, hűségesen gya­korolva a jobbra át - balra át - előre, indulj-t — ezekkel a veterán, magyar munkcepárti öreg fiukkal ingyen, ügybuzgalomból, csak a nemzeti összetartozás tiizétől hevitve. * Óriási sikere volt a falusi nyalka gazdaifjak pompás lovas-attakjának, akik büszkén ülték meg kitűnő lovaikat és nagyban hozzájárultak az elő­adás látványosságának fokozásához. Itt megje­gyezzük, hogy a margitszigeti előadáson techni­kailag megoldhatatlan ennek a lovasjelenetnek aj beiktatása és csupán János vitéz lovagolt be a szinpadra, amit egyébként a lévai előadásokon | is megcsinált Hámory Imre, mivel személyesen vezette a rohanó törökök elleni támadást is. * Azt mondanunk sem kell, hogy már hetekkel előbb valóságos János vitéz-láz lett úrrá a váro­son. János vitéz-fagylaltot hirdetett az egyik cuk­rász, a perecesek János vitéz-süteményt kínáltak, János vitéz-cukrot szopogattak a gyerekek és Já nos vitéz-levelezőlapokat továbbított a posta. A rádiósok uccai hangszórója a János vitéz leg- ösmertebb melódiáit harsogta, a kirakatokból Kukorica Jancsi, Iluska és a gonosz mostoha különböző beállításokban és bevalljuk, néha égé szén megdöbbentően egyéni felfogású elképzelé­sekben köszöntöttek felénk, A pályaudvaron ha­talmas falragasz és cigányzene várta az érkező vendégeket. És itt fel kell jegyezni azt a szinte hihetetlen történetet, hogy ez a cigány, aki oly nehezen jut manapság keresethez, még száz ko­ronáért sem volt hajlandó a restiben más muzsi­kát játszani, mint magyart és főképpen a János vitéz melódiáit. * A pesti művészek állandó ünneplés tárgyai voltak, de különösképpen Hámory Imrét zárta szivébe a közönség, aki pompás énekén és kitű­nő játékán kívül kedves, közvetlen egyéniségé­vel méltán rá is szolgált erre. Láttuk őt autójá­ban ülve az autogrammkérők hatalmas táborától körülvéve, amint rendíthetetlen türelemmel szig­nálta a benyújtott kártyákat és láttuk, amint oda­lopakodtak öreg, fejkendős anyókák, pöttömnyi gyerekek és lelkes szemű ifjú népek, hogy meg­simogathassák futólag az autó ablakára támasz­tott karját. Egy bűbájos 7—8 éves magyarruhás kislány nagy fekete foltot őrzött büszkén rózsaszirom- szinü arcán, de nem engedte letörölni, mert az a Hámory bácsi csókjának a nyoma volt, amit felvonásközben kapott a kifestettareu művésztől. Hallottuk, hogy Hámory autója tilos helyen volt parkírozva s mikor a művész dolgavégezté- vel közeledett a kocsijához, rendőrt látott mel­lette állni, aki figyelmeztette, hogy itt tilos az autóknak állni, „Szóval most meg fog engem büntetni?" kérdi Hámory, — mire a derék rend­őr azt felelte, hogy János vitézt dehogy is bír­ságolja meg, csak figyelmezteti miheztartás vé­gett Katonásan tisztelgett és mosolyogva elvo­nult, hogy épp ily udvariasan, derűsen és kifo­gástalanul végezze azt az emberfeletti munkát, amely három napon keresztül osztályrésze volt a város lakosságának közel duplájára megnöve­kedett forgalmában. — Nagy elismerés illeti ezért a példás munkáért a lévai rendőrséget, valamint a segítségükre kirendelt csendőr-, tűzoltó- és ma­gyar cserkész-osztagokat. Az erőpróba hatalmas volt, — de példásan helytálltak mindannyian. * Kedves és hiteles adat az is az óriási érdeklő­dés igazolásaképpen, hogy egyes környező fal­vakban a falusi bakter mellé „erősítést" fogadtak, mert az egész falu dédanyástul, unokástul kivo­nult a János vitéz előadására. Teljesen megbíz­ható forrásból tudjuk, hogy vasárnap tizenhá­romezer ember nézte végig a darabot! És most néhány elismerő szó jusson osztály­részül a pompásan működő rendezőgárdának is. Teljes rendben, kifogástalanul bonyolították le nehéz feladatukat a fekete magyar: nyakkendőé ifjak, akiknek bájos magyarruhás leányok voltak ügyes segítőtársai. Ez a lelkes ifjú gárda már hetekkel előbb kivette részét a hírverés hatalmas körzetekre kiterjedő munkájában. De volt is eredménye a széleskörű megmozdu­lásnak. Talán nem érdektelen, ha megjegyezzük, hogy egy Trencsénteplicen nyaraló hölgy Var­sóból lehozatta a leányát csak azért, hogy a Já­nos vitézt láthassa. Alkalmunk volt a lengyel hölgyekkel és a társaságukban lévő hollandus úriemberrel az előadás után beszélni és büszke örömmel vettük tudomásul legmagasabbfoku el­ragadtatásuk kifejezését a látottak felett. — Végtelen kedves levelet irt az előadás után egy miavai hölgy is, aki nagy lelkesedéssel ir a látot­takról és már eleve biztosítja a rendezőséget, hogy hasonló alkalom esetén nemcsak ő fog el­jönni, de elhozza magával Miavárói összes szlo­vák ismerőseit is, — akiket mi előre meleg Isten hozott-tal köezöntünk. Jelentették nekünk, hogy hat diplomata-autó parkírozott itt szombat este, hallottuk, hogy Máhrisch-Ostrauból nyolctagú cseh társaság kereste fel a szabadtéri előadást, tudunk nagyobb csoport birodalmi német, több osztrák résztvevő jelenlétéről és örömmel hallot­tuk a különösen hétfőn nagyszámban jelenvolt szlovákok elismerő dicséretét. Élénk feltűnést és nagy tetszést váltottak ki hölgyeink ékes magyar ruháikban, akik alig nem egy szívből fakadó dicsérő felkiáltásnak, hogyt „E* má' igen! Ez már teszi!" miközben leplezetlenül bámulták meg hölgyeinket a derék falusiak. Bár ragadós lenne a példa és ők is visszatérnének mindenütt az ősi népi viselethez* A szinpompás magyar ruhák nagyrésze Hajdú Sándomé Trudi szalonjában készült, a hímzések és párták Kaszaniczky And müértő ízlését di­csérik. Szép volt a hetekig tartó lelkes, nehéz munka, szép a háromnapos ünnepi hangulat, szép volt ez a nagy, egységes szellemű magyar megnyilat­kozás. — Minden elismerésreméító teljesítmény, melyben megfelelő része vr a a legszűkebb intéző gárdától a legutolsó asztalosinasig minden egyes résztvevőnek, aki a szivét és a ldkét adta a munkához. És e nagyszerű gárdának az élén ott állt Schubert Tódor, higgadtan, nyugodtan, örökké mosolygósán, — mint akinek nincsenek idegei, — pedig elárulta nekünk, hogy úgy köz- be-közbe aludni sem tudott, mert félt a felidézett szellemektől! — De valamivel mégis adósunk maradt ez a Schubert Tódor; ez az egyébként, közlékeny ember eltitkolt előttünk valamit —: Hol az a szerződés, amit az égiekkel kötött!?? Hisz mindenki tudja, hogy hétfőn országos eső volt és Léván csillagos égbolt borult a János győztek eleget tenni a szorgalmas fotográfusok I vitéz magyarrubás, huszármundéros első felvo- pergőtüzének. A vasárnapi korzón különösen ér-1 násbeli színpadjára ♦, ♦ vényesültek a pompás ruhák. Fültanui voltunk | PÁPASZEM. Politikumot akartak csinálni Feisőapsán a templomi képek szenteléséből ■ o Az ukrán icozga'om híveinek iníri! ái kajtópoíéma és csendőri nyomozás ■ Mert Hokky szenátor is az adakozók közt volt NAGYBCCSKÓ. — (Tudósítónktól.) Nem volna semmi szükség arra, hogy egy kis faluban történő egyházi aktusról cikk­ben számoljunk be, ha ezt a körülmények meg nem követelnék. 1936-ban Felsőapsa község görögkatolikus lakosságának egy- része elhatározta, hogy a szegényes temp­lom díszítésére Krisztus keresztutcát ábrá­zoló képeket szereznek be. Megindult a gyűjtés és fillérekből összeadva hamarosan előteremtődött a szükséges összeg. A képeket megrendelték, berámáztatták és már csak fel kellett szenteltetni őket. De ez nem ment simán. Kiderült, hogy könnyebb volt a filléreket- összeszedni, mint a képeket megszenteltetni. Ismernünk kell Felsőapsa község lakosságát, amely színtiszta ruszin, de a legutóbbi választá­soknál1 nagyrészben az Egyesült Pártra adta le szavazatát Az ukrán mozgalom hívei egyszerre politi­kai ténykedést láttak a keresztuti képek ak­ciójában. Az újságokban megtámadták a plébánost, később a hatóság is beleavatkozott, sőt esend­őn nyomozás is történt Sorra jöttek az egyházi funkcionárusok le­velei. Nem volt nehéz kitalálni az akció el­lenségeinek, hogy a képek beszerzéséhez szükséges pénz egyrészét Hokky Károly szenátor ajándékozta* Mindez közbejátszott, hogy huzták-halasz- tották a képek felszentelését. Az adakozók végül már azt ajánlották, hogy a képeket ajándékozzák a pravoszláv templomnak. A napokban végre lecsillapul­tak a háborgó kedélyek, Demjanovics Péter kanonok rahói plébá nos felszentelte a képeket A szegény község ünnepet tartott és Dem­janovics Péter ismerve a község anyagi vi­szonyait, a költségek kímélése céljából öreg ember létére gyalog tette meg az erdei utat Nagy- bocskóról Felsőapsára. Nem füzünk kommentárt az esethez, csak furcsáljuk, hogy politikai elvakultságban egyesek még az ilyen egyszerű vallásos megnyilvánulásból is, mint a felsőapsai képszentelés, politikai tőkét akarnak ková­csolni. Á szociális kereszténység ideális szelleme vált élő valósággá a SzKIE nyári munkáspihentető táborában Amikor az egyetemre járó prohászkások testvéri együttes­ben együtt táboroznak a fiatal magyar munkásokkal ■ ■ GARAMRUDNÓ. - A Szlovákia! Katolikus Ifjú­sági Egyesület ezévben már negyedszer látja el azt a kitűnő szociális feladatot, amit a munkásifjak pihen­tetésére megszervezett nyári táborozás jelent. A gyá­rak egészségtelen és sokszór erkölcsbénitó világából két hétre kiragadja a pihenésre és lelki felfrissülésre szoruló ifjú munkásokat 8 ez alatt a két hét alatt ide­ális pihenést, szórakozást, sportot, tanulást nyújt. Ezévben a nyár közepén volt a SZKTE munkás­pihentető tábora Garamrudnó közelében egy Ideális erdei helyen. A 30 táborozó hat darab tíz személyes sátorban rendezkedett be cserkészmódra a táborozás idejére. A tábor szellemi és anyagi vezetését a SZKIE központja hivatásos ifjúsági vezetőkre bizía s a lelki vezetést ugyancsak egy pap látta el. Az élelmezést ezévben is a SZKIE táborok kedvenc „Lojzi bácsija" táborozók és vendégek megelégedésére kitünően szolgálta. A napirend általában a következő volt A tábort élet Minden reggel 7 órakor harangszó-ébresztő, utána reggeli torna és fürdés. Reggeli után szentmisén vet­tek részt a táborozók. Délelőttönként mindig volt egy tanulságos, Ismeret- terjesztő előadás, majd játék, vagy a tábor szépítésé­re, a konyha és tábortűz ellátására irányított közös munka. A tízórai étkezést mindig labda-játék és fürdés követte. Ebédlőt a táborozók a tábor egyik Ideálisan ár­nyékos helyén épitettek. Itt folytak le az előadások, viták, megbeszélések s az étkezés, valamint az étke­zés utáni rövid társalgás. Az ebédet mindig kötelező pihenés követte. A pihe­nés után egy-egy kisebb kirándulás (epréezés, a kör­nyék megtekintése, fürdés a közeli Garamban stb.) következett, esetleg szükség szerinti közös munka. Uzsonna után ismét játék, fagyüjtés a tábortüzhöz és ezután vacsora. A vacsorát követte a tábori élet legkedvesebb moz­zanata, a tábortűz. A fogékony ifjú lélek ezeknél az esti tábortüzeknél nyílik meg és fogadja be a tábor­tűz szórakoztató programjába beleszőtt jellemképző tanítást. A tábortűz és a lefekvés között volt a napi­parancs és estél! Ima. Minden éjjel váltakozó őrség vigyázott a tábor nyugalmára. A tábor lelkipásztora az utolsó héten Ifjúsági lelki­gyakorlatot tartott, amelyiknek méltó eredménye volt a táborozók közös azent&ldodzása. A prohászkások látogatása A tábort lévai kirándulók és az ugyancsak Léván lelkigyakorlatra és kongresszusra összegyűjtött pro­hászkások látogatták meg. A tábor soha el nem felejthető élménye marad az a tábortűz, amelyiken oly igazán testvéri együttér­zésbe olvadt össze a táborozók munkás csoportja a főiskolás intellektSelekkel. A SZKIE központja részéről Meggyesi Sándor fő­titkár és Potccsny József a SZKIE főpénztárosa láto­gatták meg a tábort és élvezték a táborozó ifjak me­leg vendéglátó ünneplését Az ország minden részéből voltak résztvevői a tá­bornak s a két rövid hét és a tábori élet elegendő volt arra, hogy a bucsuzáskor minden résztvevő szeméből könnyet húzzon ki az elválás gondolata. A táborban nem volt „ttr", csak „testvér". S a táborozás után is megmarad ez a „testvériség, ^ mint üres fogalom, de mint élő s a mai gyűlölködő vi­lágra elevenen rácáfoló valóság. A magyar társadalom kötelessége Valaki megkérdezhetné: —■ Vajon a SZKIE milyen mértékben tud megfe­lelni hivatásának és milyen eredményeket mutathat fel a munkáspihentető táborokkal kapcsolatban? A munkássors egyre fokozódó kilátástalan Ságé­ban mondani sem kell, hogy mily óriási jelentőséggel jár minden olyan akció, amelyikben a munkás a saját sorsával való törődést érzi a társadalom melegszívű- ségén keresztül. Egész esztendejét a robot, a kenyérharc, a környe­zet erkölcstelensége, sokszor igazságtalansága ellen folytatott és átélt lelki küzdelme tölti be. Most két hétre kiszakad a munka lázából s a gépek kattogását a tábortűz meleg, jóleső, lelketmegfogó ropogása vált­ja fel. A sokszor embertelen munka-harcot a tábor testvéri közössége, a természet szépségeibe, a nyári éjszakák misztikumába való felolvadás érzése festi át. Természetes, hogy az a harminc, vagy annál is ke­vesebb munkásifju, áld a SZKIE táborokban évről- evre rész tv esz, csak elenyésző csepp je a szlovenszkői magyar munkásezrek tengerének. Az is igaz, hogy a két hét nem elegendő idő, sem pihenésre, sem a mun- káslélek egész esztendei fásultságából való felfrissü­lésére. De az is igaz, hogy társadalmunk áldozatkészsége is lanyha és a SZKIE mozgalomnak óriási erőfeszí­tésébe kerül az is, hogy ily kezdetleges keretek kö­zött, kevés létszámmal és rövid időre valósítsa meg nagyszerű hivatását. Pedig ma mindenkinek be kell látnia, hogy a mai életnek igazi munkás-apostolokra van szük­sége. Olyan munkás-apostolokra, akik az internacionaliz­mus üressége helyett minden körülmények között a nemzeti alapokat ragadják meg és szociális küzdel­meikben is inkább számítanak a társadalom és a nem­zet segítségére, mint meddő világnézeti harcok, forra­dalmi vergődések kimenetelétől várják a jobb világot. S ilyen munkás-apostolok kiképzésére, nevelésére nagyszerű alkalom a munkáspihentető tábor. A SZKIE táborok nagy érdeme, hogy a munkás- ifjuságnak legalább egy piciny hányadát is, de azt azután valóban megtölti ez alatt a két hét alatt s a kapcsolatok révén azután Is a nemzeti akkumulátor pezsgő villanyával. S csupán a szlovákiai magyar társadalom segitőke- ze hiányzik, hogy egyéb ideális szempontok mellett a SZKIE munkáspihentető tábora a szlovákiai magyar kisebbségi élet frontjára megszervezze és fölvértezze a munkásság nagy tömegét az ifjúságon keresztül. i XSS — VESZÉLYBEN AZ ERDÉLYI MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK MEGÉLHETÉSE. Bukarestből je­lentik: Az erdélyi népkisebbségi újságírók szer­vezetének egy küldöttsége Willer József dr. ma­gyarpárti képviselő vezetése mellett felkereste Titeanu sajtó- és propagandaügyi minisztert. A küldöttség szóvátette az uj‘ ’ghirdetésekről szóló rendeletnek azt a sérelmes részét, hogy az újság­hirdetések dijából 25 százalék a sajtó- és propa­gandaügyi minisztériumot illeti meg. Ennek a rendeletnek következtében, amely mint ismere­tes, az újsághirdetések árát is megállapította, lapok hirdetések nélkül jelennek meg, ami a lapok egzisztenciáját és velük együtt az újság­írók egzisztenciáját s veszélyezteti,

Next

/
Thumbnails
Contents