Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-18 / 187. (4630.) szám

2 Éveken át székszorulásban szenvedő egyének gyakran meglepő rövid idő alatt rendbejönnek, ha reggelenként felkeléskor és esetleg este lefekvés előtt is cgy-egy fél-' pohár természetes t,Ferenc József" keserű- vizet isznak. Kérdezze meg orvosát. s» hegyig menő harca ezen a téren, akkor talán ma más a helyzet, s a szlovák nyelv és jelleg önállósága nem volna abszolút adottság, amit ma mindenki tényként el kell, hogy is­merjen. Hlinka András történelmi küldetése volt, hogy az ő vezérlete alatt álló mozga­lom kivívta, megszilárdította és örökkévaló­vá tette a szlovák nyelvet és jelleget. Ezt a harcot megnyerte Hlinka András. A politi­kait nem, de a nyelv és jelleg önállásának biztosítása az első és döntő lépés az autonó­mia politikai céljának elérése felé is. A nagy pionír meghalt. Előbb-utóbb kiemelkedik a szlovák népből utódja, aki a jól kiépített alapokon befejezi a munkát és megteszi a második lépést is az autonómia felé. * Mi magyarok sokszor félreértettük a múlt­ban Hlinka Andrást és háboruelőtti kényel­münkben nem akartuk megérteni a szavát. Megbünnődtünk érte. De amint hullottak és hullottak ránk a sorscsapások, egyre jobban kinyílt a szemünk és láttuk, éreztük, hogy a rózsahegyi szent férfiú tisztán és önzetlenül tényleg csak népének jogaiért és fölemelke­déséért küzd, nem vezetik mellékcélok és ta­lán a nemzeti hegemónia vagy imperializmus veszedelmes gondolatai, mint annyi mást, aki annakidején a nemzeti siránkozást indokolat­lan hatalmi célokra használta ki, éreztük, hogy Hlinka András senkinek nem az ellen­sége és senkinek kárát nem kivánja. A hely­zet csakhamar úgy alakult, hogy egymás mellé kerültünk és az ügyünk közössé vált. Hlinka, valóban keresztényi érzülettel, meg­bocsátotta és elfelejtette a félreértéseket, amelyeknek hajdan a magyarok részéről el­szenvedője lett, s a magyarban csak a közös dunavölgyi sorstársat látta, a közös gondu és bánatu félreértett embert, akihez a szlo­vákságot a politikán túl is sok ezeréves szo­kás fűz és az ezeréves közös életmód. Tisz­telni tudtuk bátor harcát a szlovák autonó­miáért, közel hozott hozzá az önzetlenség, amivel hadakozott. Hosszú, húszéves fejlő­désnek az eredménye lett, hogy a magyarság és Hlinka végre a politikai célkitűzéseknél, sőt a politikai taktikában is együtt tudott ha­ladni, s e fejlődés végén, mint érett gyü­mölcs, mint magátólé.rtetődő, természetes kö­vetkezmény, hullt politikai életünkbe a ma­gyar—szlovák autonómista blokk gondolata. S amikor idáig eljutottunk, Hlinka András meghalt. A magyarság nemcsak a szlovák nép végtelen gyászában osztozik, nemcsak azzal a millió sízIo- vák paraszttal, hivatalnokkal, kisemberrel érez együtt, aki most leverten és aggódó fájdalom­mal áll a szlovák nemzet legnagyobb és legtisz­tább fiának, a sok megpróbáltatáson átesett tü­zes és rajongó hazafinak ravatalánál, hanem ön­maga közvetlenül is gyászol, mert nagy csapás és nagy fájdalom érte. Meghalt az a szlovák ve­zér, aki megértette a magyar kisebbséggel való együttműködés gondolatát, meghalt Hlinka András, aki becsülte a magyarokat és kereste a feléjük vezető utat. Meghalt a fér&u, akinek egyetlen szava elég volt, hogy feltüzelje Szlová­kiát és zászlai alá gyűjtse népét. A szlovák falvakban nem énekli többé az ifjú­ság — az az ifjúság, amely elemezhetetlen, ösz­tönös rajongással csüngött Hlinka Andráson és jobban megértette, mint a földi javakért komp­romisszumot kötő átmeneti nemzedék — nem énekli többé a gyújtó erejű dalt: „Eljön Hlinka Rózsak egyről.“ A lobogó hajú, a fehérhaju, asz- kéta-arcu, a tüzes szívű, az aranyhangu Hlinka András nem jön többé el, hogy bizalmat és bá­torságot öntsön gyermekeibe. Nem jön el többé személyesen. De annál inkább ott lesz egyszer­re, mindenütt a szelleme, amely mint csodás fluidum, örökre ott fog most lengni a szlovák nép között: ott lesz tüzes és és elszánt lelke, amely — tudjuk — előbb-utóbb testet ölt majd egy uj, tüzes és fiatal szlovák hazafiban, egy uj tiszta és merész Hlinka A and rácban, aki eljön, hogy folytassa a müvet, mert igy kivánja a tör­ténelmi logika, igy kivánja a fejlődés és a szlo­vák nép ifjúsága, melyben Hlinka András egy- szersmindenkorra elvetette eszméinek és eszmé­nyeinek magjait. fiiiniiii in ii iiiiiii »ii Chamberlain és Lord Hnlífax tárgyalásai LONDON. — Lord HaUfax külügyminiszter szerdán délelőtt felkereste Chamberlain minisz­terelnököt és tárgyalt vele a külpolitikai helyzet­ről. ^XGM-TV^AGÍAUHlRLAt) 1938 augusztus 18, csütörtök. A magyarság búcsúja Hllnkátál Az Egyesült Párt elnöksége a szerdai na­pon a következő részvéttáviratot küldte el Rózsahegyre Sidor képviselő kezéhez: Az Egyesült Párt igaz aggodalommal fi­gyelte a szlovák nemzet vezérének heroikus küzdelmét a gyilkos kórral és őszintén kí­vánta úgy neki, mint a szlovák nemzetnek, hogy mielőbb fölgyógyuljon és folytathassa az igazságos harcot Szlovákia autonómiájá­nak elérésére. Mély gyásszal megrendültén értesültünk a szlovák nemzet legnagyobb fiának és vezé­rének korai elhunytáról. Érezzük és tudjuk, hogy a szlovák nemzet mit veszített Hlinka András pápai prelátus személyében és ebben a nemzeti gyászban BeneS és Hodfa részvéte A köztársaság elnöke Hlinka András képviselő elhalálozása alkalmából szlováknydvü részvét­táviratot intézett az elhunyt unokahugához, Hlinka Krisztinához és Rózsahegy város város- birájához. Ugyancsak táviratban fejezte ki rész­vétét Hodza Milán miniszterelnök a szlovák nép­párt elnökségénél. A Magyarországi sajté kegyelete BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) Valamennyi magyar lap hosz- s:u tudósítással számol be Hlinka András haláláról. A magyar sajtó a nemes ellenfélnek kijáró tisztelettel emlékszik meg a szlovák néppárt elhunyt ve­zéréről. A Nemzeti Újság egyebek között a következőket írja: —' A szlovák népnek és egész Szlovákiá­nak tragikus vesztesége, hogy éppen akkor dőlt ki nagy vezére, amikor az ő erejére, hitére, áldozatkészségére a legnagyobb szük­ség lett volna. Az a szellemiség, amely a szlovák néppárt vezérét áthatotta, tovább fog élni, de Hlinka András erős egyénisége hiányozni fog különösen most ezekben a nehéz idők­ben. A harcos népvezér csodálatos élete (k. e.) POZSONY. (Pozsonyi szerkesztőségünk­től.) Hlinka András 'halálával a szlovák politikai élet kétségtelenül legmarkánsabb egyéniségét vesztette el. Politikai arcélét nemcsak az állam­fordulat előtti események határozták meg olyan karakterisztikusan, hogy benne a szlovák nép ve­zérét érezte meg’, de még inkább lett a szlovák nép inkarnációja az államfordulat utáni években. Az államfordulat után haláláig, mindvégig — egy kis időközt kivéve — éles ellenzékben volt az uralkodó kormányrendezerrel. Halálát tragikussá teszi az a körülmény, hogy az idő sodrában poli­tikai eszméi éppen most vannak legközelebb a megvalósuláshoz, vagy legalább is ebben á hi- szemben zárhatta le örökre szemeit . . . őszintén osztozik minden magyar, ki a meg­boldogulttal együtt hirdette, hogy Szlovákia boldogabb jövője csak akkor fog bekövet­kezni, ha kiharcoljuk az autonómiát. Most, hogy a Gondviselés egy érdemekkel teli küzdelmes élet után magához vette a szlovák nemzet első polgárát, a magyarok megille- tődve hajtják meg zászlajukat a nagy vezér ravatala előtt azzal az Ígérettel, hogy becsü­letes igazságos nemzeti harcában a szlovák­ság mindig maga mellett fogja találni a nemzeti jogaikért küzdő magyar testvéreit. SZÜLLŐ GÉZA, JAROSS ANDOR, ESTERHÁZY JÁNOS. Zichy-féle néppártot, viszont a turócszentmártoni szlovák nemzeti párt működésével, éppen annak passzivitása miatt, nem volt megelégedve, meg­alapította a szlovák néppártot, amelyet a szegedi börtönből való kiszabadulása után ujult erővel szervezett. Kitört a világháború, Hlinka látszólag visszavonult a politikai élettől és csak 1918 ele­jén kezdődtek a rózsahegyi plébánián élénk poli­tikai tárgyalások. Ekkor már felvetődött az uj államalakulás terve. Még ebben az évben, 1918 október 30-án Hlinka András Turócszentmártonba ment, a deklarációé gyűlésre, ahol megígérték, hogy a szlovák nép külön delegációt kap a béke- tárgyalásokra. Az államfordulat után A turócszentmártoni deklarációt követő na­pokban Hlinka András alig sejtette, hogy rövide­sen ellenzékbe kerül. A turócszentmártoni dekla­ráció után alig két hónappal későbben, 1918 de­cember 18-ikára gyűlést hivott Zsolnára, ahol újra megalapította, helyesebben: átszervezte a szlovák néppártot, egyúttal megalapította a „Slo- vák“ című pártlapot, amely eleinte hetilap, ké­sőbb hetenként háromszor jelent meg, de még az 1919-es év folyamán napilappá alakult át. Hlinka pártja ellen nemsokára nagy, koncentrált támadás indult még a centralista körök részéről és dr. Srobár Lőrinc, az első szlovákiai teljhatal­mú miniszter az egész rendelkezésére álló hatal­mát igénybe vette, hogy Hlinka mozgalmát ellen­súlyozza. Uibé! bSrlír.Sen Hlinka 1919 őszén Párisba ment a békekonfe­renciára, azonban itt közben lehetetlenné tették erélyesebb befolyását. Amikor Hlinka András visszatért Parisból, 1919 októberében letartóztat­ták és nyolc hónapig volt fogságban. Először a morva- országi Mlrovban, aztán a csehországi Brodek- ben, majd a Prága melletti podoll szanatórium­ban őrizték. Az alkotmányt Hlinka nélkül sza­vazták meg. Közben megtartották 1920 áprilisában az első választásokat, amelyeknek előkészítésében termé­szetesen a letartóztatásban lévő Hlinka nem ve­hetett részt. Hlinka bekerült az első választott nemzetgyűlésbe: szabadlábra helyezték. Mikor ki­szabadult a fogságból, azonnal megkezdte a szo­cialisták politikai hatásának- gyöngitését Szlová­kiában. E harcok idején történt, hogy Hlinka ró­zsahegyi nyomdája ellen ismeretlen tettesek po­kolgépes merényletet kíséreltek meg. 1925-ben a győzelmes választáskor 23 képviselőt küldhe­tett pártja a prágai parlamentbe. Hlinka kormánytámogatási kísérlete 1927 elején pártja belépett Udríal polgári koa­líciójába, abban a reményben, hogy a többségbe!* ki tudja vívni a szlovák nép követeléseit: aí autonómiát. Ehhez átmenetül kompromisszum­képpen elfogadta a tartományi közigazgatás uj rendszerét, de a párt kormánypolitikáját, rövide­sen megzavarta Tuka pörbefogása. Hlinka a tár­gyaláson a végsőkig védte munkatárSátTés lapjá­nak főszerkesztőjét, elitéltetése után a párt el­lenzékbe vonult. A többség a szlovák néppártra kedvezőtlen helyzetben uj nemzetgyűlési válasz­tásokat rendelt el s a szlovák néppártban szaka­dást próbált megszervezni. Ekkor fordult Hlinka ellen régi fegyvertársa, aki a magyar parlament­ben is együttműködött vele: Juriga Nándor, to­vábbá Tománek Flórie. De Hlinka pártja legyőzte a di6szidensek mozgalmát s Juriga és Tománek nem került be a parlamentbe. Hlinka a választás után menesztette Machácek Pált, a párt főtitká­rát s a vezetést uj, fiatal kezekbe adta. Minket sok ellentét választott el Hlinka And­rástól — irja a lap —, de egyéniségét és munkaerejét telejesen népe szolgálatába állí­totta és ezért meghajtjuk a testvér magyar nép lobogó­ját a szlovák nép nagy halottja előtt. Az Est vezércikkben számol be Hlinka András haláláról és életéről. Hlinka András — irja a lap — elfogult, fanatikus és büszke ember volt, önfeláldozó munkáját azonban meg kell tisztelni azzal az őszinteséggel, hogy utolsó szavait idézzük, amit mondott: „Ki­tartás a cél eléréséig!” Lengyel részvét VARSÓ. — A lengyel sajtó hosszú cikkekben emlékezik meg az elhunyt Hlinka Andrásról. Szá­mos lap közű Hlinka arcképét és életrajzát. A lapok hangsúlyozzák, hogy Hlinka tántorithatat- lanul harcolt a szlovákság jogaiért és a nép kö­rében igen nag^y tekintélynek örvendett. Az „Ex­press Poranny ‘ azt irja, hogy Hlinka nagy ba­rátja volt Lengyelországnak és rámutat arra, hogy a szlovák néppárt vezérét tavaly Zakopa­néban a Polonia Restituta rendjellel tüntették ki. Lengyelország meghajol a szlovákság nagy ve­zérének' koporsója előtt és osztozik a testvémép fájdalmában függesztést a pápa érvénytelenítette, de miköz­ben Hlinka Morvaországban tartózkodott, meg­történt a csernovai véréé incidens. Hlinka vissza­tért Rózsahegyre, letartóztatták és Szegeden megkezdte büntetésének, kitöltését. Harminchá­rom hónapi fogság után Í909 február 23-án ki­szabadult, A szegedi Csillagbörtönben szlovák nyelvre fordította a Szentirást, majd amikor ki­szabadult, egyházi énekkönyvet adott ki, a szlo­vák katolikus papok részére pedig megalapította a „Duchovny Pastier" (Lelkipásztor) oimü lapot. Még 1910-ben kiadóvállalatot alapított olcsó, szlo- váknyelvü könyvek és folyóiratok megjelenteté- sére. Hlinka András 1900-ban, mikor otthagyta a Az államfordulat előtt A szlovák nép történetében szinte páratlanul áll az a fanatizáló erő, amivel Hlinka András ren­delkezett. Csernován született 1864 szeptember 27-én. Szülei egyszerű földművesek voltak. Édes­apját is Hlinka Andrásnak hívták, édesanyját Siluk Máriának. Elemi iskoláinak elvégzése után középiskolai tanulmányait a rózsahegyi piarista gimnáziumban kezdte, ahol négy osztályt végzett, majd az ötödiket és hatodikat Lőcsén végezte. Mint hetedikes gimnazista, Szepesváralján belé­pett a szemináriumba é6 1889 június 19-én szen­telték fel áldozópappá. Először egy árvamegyei kis faluban volt káplán, aztán a liptómegyei Szent Erzsébetfalván, majd az árvamegyei Tvrdosinban káplánoskodott. 1892-ben Háromszliácsra került plébánosnak, itt tizenhárom évig működött, egé­szen 1905-ig. Mint fiatal plébános, főleg a falu népének gazdasági és szövetkezeti mozgalmaiban vett részt, de csakhamar megkezdte politikai pályafutását is, még pedig a Zichy-féle katolikus néppártban, amelynek programjával 1898-ban kép­viselőnek jelöltette magát, a rózsahegyi kerület­ben, azonban mégsem őt választották meg, hanem Angyal József szabadelvüpárti jelölt került ki győztesen a választásból. Hlinka egyre nagyobb lendülettel fogott hozzá a szlovák nép kulturális megszervezésébe. Még 1895-ben a rózsahegyi ka­tolikus kör titkárává választották, két év múlva pedig a Ludové Noviny felelős szerkesztője lett. 1905-ben megválasztották rózsahegyi plébánosnak. Az 1906. évi választásoknál a Zichy-féle katolikus néppárt jelöltje mellett agitált, de a Zichy-párttal való együttműködést a szlovákság nemzeti jogai­nak küzdelmében rövidesen nem találta megfele­lőnek. Heves választási agitációja miatt pörök indultak meg ellene és Párvv Sándor akkori sze­pesi püspök felfüggesztette állásából és papi mű­ködéséből „ah officio et ab ordine“. 1906 junius 26-án letartóztatták, majd elitélték két évre és 1500 korona pénzbüntetésre, de közben ismét sza­badlábra került. Hlinka András 1907 október 17-től november 80-ig Morvaországban és Cseh­országban járt előadókörúton, Morvaországban Kolisekkel tárgyalt, aminek eredményeképpen cseh, valamint lengyel püspökök mozgalmat, indí­tottak, majd Rómában interveniáltak érdekében, hogy a pápa érvénytelenítse a szepesi püspök fel­függesztő határozatát. Ez meg is történt, a fel­Hlinka a fiatalok élén Ezzel megindult a szlovák nemzeti mozgalom uj előtörése. A fiatal nemzedék túlnyomó Tésze Hlinkát fogadta el vezérnek s az 1932-es trencsénteplici ifjúsági kongresszus nyíltan az autonómista alapra helyezkedett. Néhány hónappal később sikerült Hlinkának a Slovák Maticát, a szlovákság legmagasabb, legrégibb kulturális intézményét a szlovák auto­nómisták kezébe juttatnia. Hlinka ellenzéki har­cának egyik nevezetes eseménye 1933 augusz­tusában a nyitrai Pribina-ünnepség, amikor hivei meglepetésszerűen a miniszterelnök, több miniszter s az országos elnök jelenlétében tün­tetéssel kierőszakolták, hogy Hlinka műsoron kívül autonómista deklarációt olvashasson föl. Mikor ezek után az események után a Slovákot betiltották és az inkriminált cikkek Íróit pörbe- fogták, a hetvenéves Hlinka vette át a felelősséget az összes cikkekért. Az autonomista front Az 1935-ös választáskor Hlinka megteremtette a szlovák nemzeti párttal, a lengyelekkel és el­lenzéki ruszinokkal való szövetséget, az úgyne­vezett autonómista frontot és majdnem sikerült az 1925-ös eredményt megismételnie: blokkja 22 mandátummal került be a parla­mentbe. ' ; Az 1935-ös választás uj helyzetet teremtett. Az ország legnagyobb pártja "a szüdétanémet párt lett, a legnagyobb szlovák párt a Hlinka szlovák néppártja. A szudétanémet párt nagyobb nyomatékot adott az autonómista politikának. Hlinka pártjában a fiatalok jutottak 6zóhoz, a párt mandátumainak többsége az úgynevezett harmincévesek kezébe került. A szlovák néppárt szervezési munkája egyre, nagyobb lendületet nyert Hlinka fiataljainak munkájával. A párt egy második napilapot is indított: a Slovenská Prav­dát, amely most éppen három hóra van betiltva. A Pittsburgh! szerződés mozgalma Hlinka néppártja a pifteburghi szerződés tör­vénybeiktatásáért folyó harcot a jubiláns évben még jobban fokozta, mint eddig. Ennek a mozga­lomnak megerősítését szolgálta az amerikai szlo­vákság kiküldötteinek szlovákiai látogatása is, amikor az országban körülhordták a pittsburghi szer­ződés eredeti példányát. Hlinka utolsó nyilvános politikai szereplése a ittsburghi szerződés pozsonyi ünneplésével volt apesolatban. Ez alkalommal százezres tömeg előtt beszélt és föleskette a tömeget, hogy kitart az autonómia elvei mellett. Beszédében hangoztatta, hogy hivei talán most látják és hallják utoljára s el­búcsúzott népétől. Vezércikkek a betegágyból De még egyszer járt Pozsonyban, ám már. nem mint politikus, hanem mint egyszerű beteg em­ber, mint szegény páciens. A Koc'h-szanatóriumba vétette föl magát s itt volt néhány hétig és há­rom héttel ezelőtt távozott Rózsahegyre, látszó­lag fölfrissült egészséggel. A kór azonban egyre inkább gyöngítette fizikai erejét. De még igy is, megtört erővel, a betegágyból Is tovább irányította nemzetét, töretlen lélekkel lángoló cikkeket irt a Slovákba és buzdította hiveit. Az utolsó üzenet Utolsó cikke a Slovák augusztus 11-iki számá­ban jelent meg. A cikkben istenhozzádot mon­dott Hletkóhoz, az amerikai szlovák delegáció távozó vezéréhez és azzal búcsúzott tőle, hogyt „Viszontlátásra — a szlovák parlament megnyi­tásakor!" Ez a cikk volt Hlinka utolsó szava nemzetéhez, ha ugyan nem hagyott maga után politikai végrendeletet, amely még csak utólag kerül nyilvánosságra. Érdekes, hogy Hlinka utolsó vezércikkéből egy részt törölt a cenzúra. TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON Az Egyesült Párt részvéttávirata

Next

/
Thumbnails
Contents