Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-03 / 175. (4618.) szám
1938 augusztua 3, azerfltu ^ Budapesti tevéi (Ző.) BUDAPEST* — Róma után és Berlin előtt a magyar közvélemény érthető érdeklődéssel és várakozással tekint a közel jövő politikai alakulása elé. Az a siker, amelyet Imrédy Béla magyar minsizterelnök legutóbbi olaszországi útja alkalmából Rómában elért, azzal biztat, hogy azok a politikai célkitűzések, amelyeket a magyar kormány nyílt és becsületes őszinteséggel képvisel, a berlini látogatás nyomán elmélyülnek és még fokozottabban kifejezésre juttatják azt a zavartalan összhangot, amely ma Budapestet Rómával, illetve Berlinnel összefűzi. A római látogatás lényegét illetően Imrédy Béla magyar miniszterelnök ismert nyilatkozatában félre nem érthető nyíltsággal és őszinteséggel tett tanúbizonyságot az olaszmagyar barátság változhatatlansága mellett. Látogatásának legkiemelkedőbb eredménye az, hogy a tárgyalások folyamán kiderült, hogy Olaszországnak elsőrangú érdeke az erős Magyarország. Erre különösképen azért van szükség, mert a Duna völgyében a békét és az egyensúlyt csak egy erős Magyarország biztosíthatja. Erre pedig az európai béke nézőpontjából igen nagy szükség van. Ami már most az augusztus második felében bekövetkező németországi látogatást illeti, anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznánk, előre is megállapíthatjuk, hogy a magyar kormányférfiaknak ez az útja is a legbensőbb barátság jegyében fog lefolyni. Augusztus havában Magyarország kormányzója is Kielbfe látogat, ahol Hitler meghívására megjelenik egy csatahajó vizrebo- csátási ünnepén. Nem dőlt el még, hogy Imrédy Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter látogatásának időpontja egybeesik-e a kormányzó németországi utjával, de már magábanvéve az a tény, hogy a magyar államfő eleget tesz a német birodalmi vezér meghívásának, bizonyság arra, hogy a két ország között mélyreható érdekközösség és barátság áll fönn. Ennek az érdekközösségnek a kihangsu lyozása különösen most bir rendkívül fon tossággal, amikor tudvalévőén Csehszlová kia az előtt a fontos és nagy föladat előtt áll, hogy nemzetiségeinek egyre erőteljesebben jelentkező jogos kívánságait teljesítse és ehhez mérten az államot a nemzetiségi elv szem előtt tartásával átszervezze. Elsősorban ez a pont az, amely a magyar közvéleményt rendkívüli módon érdekli, mert most teljességgel a csehszlovák kormányon múlik, hogy a magyar nemzetiségnek a szudé- tanémetséggel és a többi nemzetiséggel teljesen azonos mérvű jogok megadásával olyan állapotot teremtsen, amely Magyar- ország és Csehszlovákia viszonya normalizálásának conditio sine qua non-ja. A magyar közvélemény feszült érdeklődéssel figyeli azokat a tárgyalásokat, amelyeket a csehszlovákiai magyarság vezérlő egyéniségei a csehszlovák kormány fejével folytatnak és a magyar sajtó — azt lehet mondani, páratlan egyöntetűséggel és részletességgel regisztrálja az ottani magyarság képviselőinek minden olyan megnyilatkozását, amely a csehszlovákiai magyarság jogainak kivivására vonatkozik. Féltő gonddal és a testvér szeretetével figyeli azokat az eseményeket, amelyek ma Csehszlovákia felé fordítják Európa figyelmét. A magyar közvéleményben élénken él az a kívánság, hogy a Csehszlovákiában élő magyarság végre birtokába jusson azoknak a nemzeti, politi kai, kulturális és gazdasági jogoknak, amelyek őt nemcsak a békeszerződések rendelkezései alapján, hanem a csehszlovák alkotmányban lefektetett, de eddigelé — úgy látszik — nem érvényesített elvek szerint is megilletik. Ezeknek a kívánságoknak teljes kielégülésétől függ, mint már mondottuk, a két állam viszonyának normalizálása és ez zel olyan politikai légkör teremtése, amely lehetővé teszi, hogy a két ország a közötte fönnforgó politikai ellentétek kiegyenlítéséhez is megtegye a szükséges kezdő lépéseket. Persze, a magyar közvéleménynek érdeklődése a másik két utódállamban! Jugoszláviában és Romániáéban élő nemzettestvéreire is kiterjed és rendkívül fájdalmasan sújtja az a sors, amely a Romániába szakadt magyarságnak jut osztályrészéül. Bár- dossy László, a bukaresti magyar követ már tavasz óta folytat tárgyalásokat a román kormánnyal, hogy a Romániában kompakt tömegben élő harmadfélmilliónyi magyar ügyét a politikai rezon, a civilizáció és az emberiesség követelményeinek megfelelően rendezzék. Sajnos, a kérdés megoldása itt sok nehézségbe ütközik, de a legsajnálatosabb, hogy még a legutóbbi időben is, amikor talán bizonyos enyhülésre lehetett volna következtetni, Romániában olyan kormányzati intézkedések történtek, amelyek az ott élő magyar nemzetiségből újabb és jogos panaszokat váltanak ki. Jugoszláviát illetően különösen a két utóbbi esztendőben az állapotok és ehhez képest a két ország közötti viszony is határozottan javult. Ez annak a megértő gesztusnak köszönhető, amelyet Sztojadinovics miniszterelnök különösen kulturális és iskolai téren a jugoszláviai magyarság felé tett. Természetesen ezzel még nem történt meg minden, amit a magyar' közvélemény elvárna, de az kétségtelen, hogy méltányolja a jugoszláv miniszterelnök és kormány jószándékát. A jelek arra vallanak, hogy a jugoszláv politikát és annak felelős tényezőit teljes mértékben áthatja az a komoly és becsületes törekvés, hogy szomszédaival normális viszonyt létesítsen. Ennek bizonysága többek között az a közeledés is, amely az utóbbi időben Jugoszlávia és Olaszország között mindnagyobb méretekben bontakozik ki és bizonyára Olaszországnak Magyarországgal szemben érzett és kipróbált barátsága is közrejátszik abban, hogy Jugoszlávia Magyarországgal szemben is rálépett az őszinte közeledés útjára. Megállapítható^ hogy ennek a közeledésnek Magyarorszá* gon is sok híve van, aminek talán az a ma* gyarázata, hogy a két nép között sok évw százados barátság állott fönn és fiaiban sóig a közös vonás. j A világpolitika eseményeinek zajlása kö* zepette Magyarország felelős tényezői min* dent elkövetnek, hogy közreműködésükkel minden tekintetben elősegítsék a közép* európai kibontakozást, de nem engedik el* homályositani azt a tényt, hogy ennek a ki* bontakozásnak Magyarország nemcsak történelmi múltjával, de földrajzi fekvésénél fogva is egyik elsőrangú és mellőzhetetlen tényezője. Ez a tudat hatja át Magyarország egész társadalmát és ez magyarázza meg azt a türelmet és valóban imponáló nyugalmat is, amelyet az ország a mai viszonyok köze* pette tanúsít. 13 millió magyar Irta; Duka Zólyomi Norbert Egy nemzet sem volt olyan fürge a történelem során, mint-a magyar. Volt olyan idő, amikor török vész és az osztrák politika kétmillió lélekre apasztotta le létszámukat s hét évszázad távlatát tekintve még ez is többszörös szaporulatot jelentett a honfoglalás korabeli magyarok számához képest, mely a legoptimistább számítások szerint sem tett ki többet néhány százezer léleknél. Azután újból hol lefelé forgatott a történelem kereke, olyan tempóban változtunk, mint az egészséges szervezetű, de gyakori betegségekkel megtámadott ember testsúlya, mig el nem jutottunk a múlt század eleji nyolcmillió lélekszámhoz. Lefelé határkövet jelentett ez a szám s még inkább a mögötte meghúzódó nemzeti lelki fejlődés, viszont ezenfelül megtartottuk fürgeségünket. Különben fürgeségünk titka nagyon egyszerű; a magyar tud legjobban asszimilálni és a magyart lehet a legkevésb- bé asszimilálni. A liberalizmus és a virágzó gazdasági fejlődés jegyében számunk állandóan gyarapodott és a kortársak nagy optimizmussal tekinthettek a magyar jövő elébe. Sajnos az optimista kort keserű ébredés követte. Az állandó gyarapodás folyamata apró részekre esett szét. Néhány év s megint ott tartottunk, ahol annyiszor a magyar élet folyamán: létszámunk egyik része elkallódott. Azért egészen más volt ez az utolsó vér- veszteségünk, mint a törökkorabeli elhullások, vagy a főúri és Habsburg telepítési politika nemzeti kudarcai. Archimedesszel mondhatjuk: annyit nyertünk belső erőben és öntudatban, amennyit az elkallódott lelkek számában veszítettünk. Elhagytak bennünket azok, akiket csak külső, földrajzi, anyagi vagy statisztikai kötelékek fűztek hozzánk, de megmaradtak az értékes elemek. A hétpróbás, magyarul szenvedni tudó testvérek, a magyar nemzeti kultúra belső, lelki részesei. S a tisztázás teljesebbé tette nemzeti öntudatukat és a magyar életben kivett részüket. Csak végig kell tekintenünk az utódállamok magyarságának a fejlődésén. Évről-évre nő, terebélyesedik és teljesül a nemzeti öntudat és szociális, felekezeti és világnézeti kereteket áttörve ömlik végig az egyes magyar nemzetcsoportokon. A nemzeti érzés külső, földrajzi él ményéből belső erő lett, öntudat büszke vára, kipróbált nemzeti érzés, el nem mozdítható erődje. Harcoltunk és kétségek mocsarán gázoltunk át, de ma közelehb kerültünk Széchenyi István „minőség-nemzet" elgon dolásához, mint valaha. A kataklizma forrongásában arra is ráértünk, hogy számunkat szaporítsuk. Paradox állítás, de ezzel nem gondolok természetes szaporulatunkra, hanem uj, előbb el hanyagolt elemek bekapcsolására, melyek minden természetes hányadoson felül uj tömegekkel szaporították sorainkat, a világ nemzeteinek a szemléjén. A középkor természetes struktúrájánál fogva hanyagolta el a nemzeti, pontosabban állami, — területen kiv.ül élő testvéreket. Mi lett a Balkánon le telepedett magyarokkal, az angol királyi nászba indult kisérőkkel István leányának esküvője után? Mi lett a Szentföld vándoraival, Uherské Hradisté telepeseivel, németországi és németalföldi bujdosóinkkal? Idegen tengerekben tűntek el, mint a kp- rallsziget, mely nem állja a hullámok torlódását. A vita Hungarica a magyar állam- terület határain ért véget. így volt ez minden más nemzetnél is — az egy németet kivéve. A terület eltávolódása elvitte a lelket, is. A liberalizmus felfogása szabályt alkotott ebből a természetes jelenségből. Maz- zini mondotta: „Minden nemzet egy államban és minden államban egy nemzet!" így gondolták ezt e nézet vallói. Ami kívül esik a földrajzi határon, az szerinte kiesett a nemzet életéből. A liberalizmus első csorbái és a nemzeti hozzátartozás lelki élményének friss előretörése uj helyzetet teremtett. A németek érdeklődni kezdtek államuk határain kívül élő testvéreik iránt. Megindultak az első iskolahajók, hogy német könyveket vigyenek a' kínai partokra és Délame- rika eldugott telepeire. A csehek hetven évvel ezelőtt alakítják meg a Komensky ís- koalegyesületet, mely az idegen földre szakadt cseheket cseh szóra és cseh kultúrára akarja tanítani. Magyar tragédia, hogy mindig ötven évvel rohanunk a fejlődés után. ötven évvel a francia forradalom után vívtuk a szabadságharcot, ötven évvel a nyugati példa után alakítottuk ki polgárságunkat s ötven évvel a külföldi kísérletek után ébredtünk arra, hogy a. nemzet mint erkölcsi és kulturális erő nem áll meg a földrajzi határoknál. Ma már ott tartunk; Budapesten a múlt évben zajlott le a Magyarok Világkongresszusa, a párisi kolóniába Budapestről szociális nővérek érkeznek, hogy magyar ösvényeken vezessék a rájuk bízott kis „hongrois" gyermekeket s ha még sok pótolnivalónk is van, különösen a külföldi magyar iskolaszervezés terén, de ma már összefogtuk a világ minden részén elszórt magyarokat. Számolunk velük, törődünk velük s féltjük őket. így lettünk újra többen. Többen számban és többen minőségben. A Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1937. évfolyamában a külföldi magyarok szakavatott kutatója, dr. Nagy Iván érdekes adatokat közöl arról, hogy hányán vagyunk. Anyagát az 1937 előtti legutolsó állami statisztikából meríti és a számokat a várható természetes szaporulattal egészíti ki. Mexikóban 550 Amerika többi részében 300 Ausztráliában 325 magyar él. összesen! 12,103.391 Ehhez a természetes szaporodás 776.000 Végösszeg* 12,880.000 A szervezettség különféle foka óriási feladatokat ró a felelős tényezőkre, de egy biztos: a magyarság nemzetbiológiai jövőjét nem kell félteni. Magyarországon 8.001.112 az utódállamokban 3,287.000 az Egyesült Államokban 580.000 Kanadában 50.000 Franciaországban 40.000 Ausztriában 35.000 Brazíliában 33.000 Oroszországban 20.000 Argentínában 10.000 Németországban és Danzigban 8.628 Olaszországban 7.000 Belgiumban 6.000 Kubában 4.000 Uruguayban 3.000 Bulgáriában 3.000 Németalföldön 2.826 Nagybritannia és Írországban 2.000 ÉszakafriKában 1.900 Törökországban 1.830 Svájcban 1.427 Lengyelországban, Egyiptomban 1.000 az északi államokban 269 Spanyolországban 700 a balti államokban 120 Görögországban 239 Luxemburgban 179 Málta szigetén 32 Európa többi részébe; 49 Japánban j 23 Ázsia többi részében 732 Délamcrjkában 150 Szent ktván-emlékbélyegeket ad ki a magya posta BUDAPEST. — A Szent István-év alkalmából a magyar .királyi posta ismét uj, szép kiállítású bélegeket ad ki. Már régeb-, ben megjelentek és bérmentesítésre használatosak a Szent István jubileum alkalmából kiadott, felárnélküli rendes bélyegek, most azonban a Szent István-ünnepségek alkal* mából 100 százalékos felárral 6, Í0, 16, 20, 32, 40 és 50 filléres emlékbélyegeket bo* csát ki a posta augusztus 12-én. Az egéss sorozat nyolc színnyomású blokkalakban, a 10 és a 20 filléres bélyegek azonban mégi rendes 'bélyeglap alakban is kiadásra kerülnek. A 100 százalékos felár figyelmbe* vételével a blokk eladási ára 3.48 pengő. A 6 filléres bélyeg szürkészöldszinü és,.^,- Szent István téritő munkásságát ábrázolja. Középen Szent István áll, jobbra tőle a kü* lönböző papi rendek képviselői láthatók. A 10 filléres vörösesen lilaszinü és Szent Istvánt harci öltözékben, lovon ábrázolja, amint az ellenséggel szembe vágtat, mögötte a magyar lovasság. Ez a győzedelmes Szent István. A 16 filléres barnaszinü, fel* írása; „Szent István itélőszéke." Középen a nagy király, templom bejárónál elhelyezett oroszlános trónuson ül, két kezével kardmarkolatot fog. Az előtérben egy kérelmező és egy ítéletre váró ember látható. A 20 filléres narancs-vörösszinü, Szent Istvánt térdepelő helyzetben ábrázolja, a felhőkön trónoló, ölében a kis Jézust tartói Szűz Mária felé nyújtja a koronát felajánlásként. A bélyeg felirata: „Patrona Hun* gariae." A 32 filléres Szent István udvarát!, állítja elénk és szürke szinü. Középen a nagy király, körülötte egyházi, katonai és világi nagyságok állanak. A 40 filléres Szent István családját ábrázolja és kékesszürke szinü. Jobbján Gizella királyné, balján Szent Imre herceg. Az 50 filléres Szent István halálát tárja elénk. A bélyeg sötét* lila szinü. A képen Szent István a Székesfehérvárott feltárt eredeti kőkoporsón van kiterítve, kezében a kereszttel, fején a Szent Koronával, feje körül dicsfénnyel van ábrázolva, amint a gyászoló és sirató egyhá* ziak, vitézek és pór népek veszik koporsóját körül. i Az összes bélyegeken előforduló egyházi, katonai és világi méltóságok korhű ruhákban vannak ábrázolva. A bélyegképeket, mintegy patinát kölcsönözve, a bélyegblokk egész felső területén régi okmánypapir szi* nét utánzó, világos rozsdabarnaszinü foltos alnyomat veszi körül. A bélyegek augusztus 12. és 21. között kerülnek árusításra, egy személy részére csak 2—3 blokkot szabad kiszolgáltatni. Az emlékbélyegek, a blokk* ból kiemeltek is, augusztus 12-től december 31-ig, a 100 százalékos felár figyelmen kívül hagyásával névértékűkben bárhová szóló postaküldemények bérmentesítésére érvényesek, tehát az emlékbélyegek blokk alakjukban is felhasználhatók postaküldemények bérmentesítésére. Az emlékhelye* geket Diósy Antal .teryezte. 4
