Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-14 / 185. (4628.) szám
4 'PMGM-JVy^AR-HTRMI? 1938 augusztus 14, vasárnap. JUvehk dugUá&M Irta: Borsody István (2) Aki a kontinensről — s különösen a mai Kö- zip'Erópából — érkezik Londonba, áhítattal és szorongó izgalommal áll meg a Trafalgar Squa- ren, mielőtt lassú léptekkel elindulna a WhiteihalL nak nevezett negyed felé, ahol a brit központi kormányzat székházai állnak: szorosan egymásmelleit, némi történelmi rendetlenségben, régi és juj paloták, ahogy a kormányzás igényei fölépítették őket. Helyrajzilag ezen a környéken van az a bizonyos „Anglia", ahol a birodalom ügyeit intézik s ahonnan szivszorongva várja ma a híreket — ó, nem annyira a brit alattvaló —, mint inkább a középeurópai országok polgára . . A Whitehall egyik leghatalmasabb épülete a brit Admiralítás titkait rejti falai közé és a régi Admiralitás mellett az uj Admiralitás épületszárnyai némán, de félreérthetetlenül bizonyítják, hogy ezen a ponton volt leginkább szükség bővítésekre, mert senki előtt sem titok, hogy a legmagasabb brit flottaparancsnokság hatásköre — nemcsak terjedelemben, de jelentőségben is elsőrendű helyet fog'al el az angol kormányzás ügyei között. Mert — s ezt sohasem tévesszük szem elől — a Whitehall a világbirodalomnak a központja s ennek a világbirodalomnak „pillérei" a tengereken és flottákon nyugosznak . . . így senki se sértődjön meg a kontinensen, ha Londonból nézve Európa is csak másodsorban — az angol gyarmatok után jelenhet meg az angol horizonton s akkor is csak mint a világ minden tája felé szerteágazó angol politika függvénye vagy folytatása. Ha ezt tudjuk, akkor természetesnek fogjuk találni azt is, hogy a flottaparancsnokságot rang szerint legalábbis a Downing- Street mellé rendeljük, mert mindig úgy volt és ma is úgy van. hogy a Downing-Street legendás :10-es számú háza — ahol a mindenkori angol miniszterelnök lakik — csak az Admiralitással együtt nevezhető az angol kormány székhelyének. Azt a politikát pedig, amely a Downing- Streeten születik, sokszor keresztelték el a kontinensen „perfidnek", azaz olyannak, amely önző, megbízhatatlan, szószegő és kiszámithatat1an. De ezek a kontinentális vélekedések mindig abból a szűk látókörből születtek, amellyel Európa nézte Angliát: mert sehogysem tudtunk beletörődni, hogy az angol világpolitikát a legcsodálatosabb következetesség irányította — igaz, nem Európával szemben, hanem a brit birodalom érdekei szerint . . . Ennek a birodalmi politikának pedig két sarkalatos tétele van. Az egyik az „európai egyensúly", ami azt jelenti, hogy Aligha jólfölfogott érdekei szerint nem engedheti meg, hogy egyik vagy másik európai hatalom abszolút túlsúlyra tegyen szert a kontinensen és ezáltal nyomást gyakorolhasson az angol szigetországra. A másik tétel pedig Ázsiára vonatkozik s eszerint Anglia ellenségévé válik mindenki, aki hatalmával veszélyeztetni merészkedik a brit érdekeket Indiában. E két pont körül az angol világpolitika nem ismer tréfát és engedményt, ami e kettő között van: ott pedig az angol politikai zsenialitás végzi valóban „dinamikus" mozgásait, alkalomszerűen, minden dogmatika nélkül, úgy, ahogy a két „sztatikusnak" nevezhető elv ezt megköveteli. Ilyen elvek és érdekek védelmében viselt Anglia háborút is — négy győzedelmes nagy háborút az újkori Európában: először II. Fülöp Spanyolországa ellen, másodszor a Napkirály, harmadszor Napóleon Franciaországa ellen és negyedszer a világháborúban Németország ellen —, mert mind a négy esetben az ellenfe’ek *— angol fölfogás szerint — európai egyeduralomra törekedtek s egyben veszélyeztették Anglia kereskedelmi és gyarmatpo1 itikai helyzetét. Minden valószinüség szerint Anglia a jövőben is csak hasonló alkiommal nyúlhat fegyveres erejéhez. Anglia négy nagy újkori európai háborúját a brit politika ,,sztatikus" érdekeinek szolgálatában vívta meg — a pillanatnyi helyzet „dinamikus" parancsa szerint azonban hol németekkel küzdött a franciák eben, hol franciákkal a németek ellen, monarchiákkal republikák ellen, vagy fordítva, protestánsokkal katolikusok ellen, vagy katolikusokkal protestánsok ellen, vagyis: a mai politikai terminológia szerint — az angol haditörténet tanulságai alapján — az újkori Angliától távolál’t az „ideológiai" harcokban való részvétel. Ezért látszik annyira tévesnek és naivnak az az egyes helyeken közkedvelt kontinentális beállitás, amely Angliát mindenáron egy ideológiai frontba, az úgynevezett „demokratikus blokkba" szeretné beskatulyázni, azzal a titkos reménnyel, hogy ilyen módon a blokk rendelkezésére bocsátja összes békebeli tekintélyét és egyben katonai erejét. Anglia van olyan „.liberális" és ,,demokratikus", hogy közömbös maradjon úgy a diktatúrákkal, mint a demokráciákkal szemben —, ameddig ezek nem keresztezik Anglia „sztatikusnak" elkeresztelt elveit és érdekeit. Mert Anglia ellenfelévé válhat a legdemokratikusabb hatalom is és .Angliának barátja lehet a diktátor is . . * Az angol európai kérdés tehát ma is csak az lehet, hogy vájjon fenyegeti-e Európát olyan hegemónia, ámely annyira fölborítaná az „európai egyen-1 súlyt", hogy Anglia számára ez elviselhetetlenné válna . . . Anglia távol van attól, hogy erre a kérdésre már választ adott volna. A harmadik birodalom „pángermán veszedelmei" mindenesetre az angolokat is foglalkoztatják — efelől nyugodtak lehetnek azok is, akik ma Európában annyira szivükön viselik, hogy Angliát Németország „ellenségei" közé számíthassák. Anglia legújabb nagyszabású kölcsöne! Törökországban és Bulgáriában klasszikusan fejezik ki azt az óvatos, távolabbratekintő angol kontinentális po'itikát, amely a dinamikus harmadik birodalom lépéseihez alkalmazza a maga lépéseit is. És tény, hogy az angol sajtó jobbára németellenes, bár nem hiányoznak azok a hangok sem, amelyek a németellenes uszítások és alaptalan vádak veszedelmeire is rámutatnak. Tény az is, hogy ma Angliában — különösen a fiatalság — nagy, úgynevezett „szociális" Lelki forradalmon esett át és hajlandó — kontinentális hatások alatt — akár állást is foglalni a szociáls demokráciák mellett és kész „ideológiai" harcot is hirdetni az antiszociálisnak, antidemokratikusnak hirdetett diktatúrák ellen. Ezek persze csupa ideálok, amelyek a könyvekben, a sajtóban szabadon terjedhetnek —, de a politikai gyakorlatot ma is csak a régi bevált angol elvek vezetik és valószínűleg ezek az elvek döntenének egy kritikus pillanatban is. Ezek a régi angol elvek pedig Európában nem ösmemek ősellenségeket és ősbarátokat — sem ideológiai, sem más alapon —, hanem az „engyensuiy" szempontjából mérlegelik az európai helyzetet. Ma persze az angol közvéleményt agyontálalják a kontinentá’is németellenes propagandával. Ez a németellenes propaganda pedig igen sokat árt a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeknek is, mert a kisebbségek legszerényebb törekvéseit is valahogy a „pángermán" hatalmi törekvésekkel állítja egyvonalba. Az angol közvélemény ennek megfelelően igen tájékozatlan az egyes csehszlovákiai nemzetiségek külön nemzeti követelései felől és szívesen von mindent egy kalap alá és kizárólag német ügyet sejt az egész kérdés alatt. S mondanunk sem kell, hogy ilyen alapon mily könnyen tehet szert rokonszerwre minden olyan irányzat, amely a „pángermán" veszedelemre való . utalással indokolja „védekező" magatartását. A magyar kérdés ismeretének pedig még külön árt az a propaganda is, amely az angol közvélemény ,,szociális lelkiismeretére" próbál hatni és a magyar szociális és társadalmi viszonyok kedvezőtlen ismertetésével igyekszik hangulatot kelteni a magyarok ellen. Azt hiszem, nem tévedünk, ha ezzel a propagandával hozzuk kap- cso’atba egy magyar könyv készülő angol fordítását is: Illyés Gyula „Puszták Népe" cimü könyvét ültetik át éppen angolra — s amint megtudjuk ■— egy angol szociológiai társaság adja ki — természetesen minden magyarellenes tendencia nélkül. De aki egy kicsit ismeri a középeurópai viszonyokat (bár nem kételkedhetik az angol kiadó fairségében) — mindenesetre gondolkodóba eshetik, hogy miért éppen a „Puszták Népére" fájt a foga az angol szociográfiai társaságnak, arra a magyar könyvre, amely mindennel leszámoló szociális önkritikával (ami a háború után kétségbeesett magyarság egyik jellemző tulajdonsága) írja meg a magyar paraszt sanyarú sorsát. De nem irta-e Illyés Gyula ezt a könyvet asztétikus önkritikával szigorúan önmagunknak, magyaroknak? Exportáru-e az ilyen mü és alkalmas-e arra, hogy tájékoztassa az angolokat a magyarokról? Mert ma minden szónak, ami Közép-Európáról angolul elhangzik, „informatív jellege" van! Kinek az érdeke hát, hogy az angolok úgy ismerjék meg a magyart, mint a „puszták népét"? Nem attól való félelmünkben injuk ezeket a sorokat, hogy a „külföld lerántja a leplet a magyar szociális viszonyokról" —, mert hő óhajunk, hogy mindent megtegyünk a „puszták népe" sorsának javítására. De nem akarunk „puszták népe" lenni, se odahaza, se a külföld szemében és kételkedünk abban, hogy magyar érdeket szolgálna a „Puszták Népe" készülő angol fordítása! De ne értékeljük túl az esetleges pillanatnyi hatásokat sem, amelyeket a kontinentális propaganda ilyen, vagy olyan irányban Angliában elér. Az angol politika — s az angol politikai közvélemény is — a szent és sérthetetlen brit érdekeken túl, a világ legfairebb, legigazságosabb bírája és megitélője tud lenini. Anglia mindent és mindenkit meghallgat, de seholsem lehet olyan i rossz talaja az elferdített, zavarosban halászó propagandának — és seholsem lehet oly jó talaja a becsületes, nyílt tájékoztatásnak, mint éppen az angolok között. A háboruutáni angol politikát pedig mindenekfölött a béke fönntartása érdekli, mert a világháború szörnyű kataklizmája, amely emberemlékezet óta a legnagyobb véráldozatot követelte Angliától, a békés módszerek talán egyik legőszintébb nagyhatalmává tette az angol nemzetet. Angha a világháború négy éve alatt egymillió hősi halottat veszített. Míg a legutóbbi nagy háború — az 1793 és 1815 között lezajlott francia háborúk áldozata évente mindössze ötezer volt! A világháború évente 250.000 angol halottat követelt — s ez a szám ma is riasztóan hat Anglia népére és Angliában távolról sem beszélnek oly bűnös és érthetetlen könnyedséggel a háború lehetőségéről, mint a mi elborult Közép- Európánkban. Pedig a világháború szörnyű pusztítása a középeurópai nemzetek közt is elég riasztó intelemmé! téríthetné jobb belátásokra! De talán az angol hangulat bennünket középeurópaiakat is némi megnyugvással tölthet el. Ma mindenki — de különösen Közép-Erópa — aggódó figyelemmel tekint London felé. A Londonba érkező idegen első útja is ma csak a Whitehall felé vezethet, ahol szorongó áhítattal lépked a hallgatag Admiralitás és Downing- Street komor, élőké1© falai között —, miközben kérdésekkel ostromolja a látszólag csöndben unatkozó ablakokat, melyek mögött a világ döntőfontosságu jelenetei és eseményei játszódhatnak le egyik napról a másikra. Á Londonba érkező idegen is csak a Whitehall környékén tett rövid bolyongás után indulhat tovább, hogy elve gyű1 jön a közel tízmilliós város borzasztó forgatagában . í s (Jövő vasárnap folytatjuk.) Antal István Berlinben BERLIN. —- Antal István államtitkár vasárnap háromnapos tartózkodásra Berlinbe utazik, hogy tanulmányozza a propagandaszervezet németországi fölépítését és a német birodalmi sajtóintézményt, Az erdélyi magyar újságírók küldöttsége Titeanu belügyi államtitkárnál BUKAREST. - Dr. Willer József volt képviselő vezetésével magyar ujságirókül- döttség járult Titeanu belügyminisztériumi államtitkár elé. A küldöttség Titeanu államtitkár előtt föltárta az erdélyi magyar újságírók sérelmeit. Az államtitkár figyelmesen végighallgatta a panaszokat és megígérte,, hogy mindent elkövet a sérelmek kiküszöbölésére. Vízumkényszer Olaszország és Frandaország között PARIS. — Az olasz kormány a francia diplomácia közbelépése ellenére elhatározta, hogy az olasz állampolgároknak a jövőben megnehezíti a Franciaországba való kiutazást. A francia kormány most megtorlásképen hasonló rendeletet adott ki. Mig eddig a francia állampolgárok Olaszországba egyszerű útlevéllel, vagy kollektív útlevéllel utazhattak, most az utazás kiutazási engedélyhez van kötve. A francia—olasz vizűm - háboruság azt igazolja, hogy a két ország közötti hangulat még mindig nem a legjobb* Radványi Zoltán: ŐSZI HANGULAT Az ősz, a színek kiárusitója megjelent Villámos kis madárkák raja leng odafent. Valamit megtudtak, most egy körtáncba kezdtek: ezek a dalos, könnyű égitestek. Az Isten a szivükbe bebeszélt. Most tanácsot tartanak szerteszét Tegnap még nem tudták, mit hoz a holnap: hogy a virág clhervad s nyoma megmarad foltnak. Most kigyult szivükben a láng, már látnak. Tudják, hogy menniök kell s a fáknál? búcsút kell mondaniok s elhagyni a hegyeket, bogarat, fészket nyarat verebeket Most már csak menni kell a tűz után, mert alig néhány nap van hátra csupán. S a csillagot, amely a lélekben világit, követni kell, mint a mesebeli királyfit. S melyik madár lenne annyira balga, dőre, hogy a titkok utján nem menne előre? A kis fecske szivében a fény most nagyhatalom. Nem mondhatja azt: Oh, jaj, ezt nem akarom! Szivükben a látomás erősebb s a viadal rövid s a messzibe hívogató dal már megszületett s bár gyenge még, meglátjátok, hogy mint mutatja meg az erejét. Lángjeleket nekünk is adnak a hatalmak, ha lopva melegebb tájakra hívogatnak* De hányán tudunk völgyekből sziklaszirtekre menni, s az égi kékbe színes faleveleket keverni? Közülünk valaki, hogy ki nem tudom, de sejtem, eltűnik most nyomtalanul s kietlen. A templom összeomlik benne s az égi házba nem lép már be, mert boltja megalázta. S most megy némán, mint a leselkedő. Haját kuszálja őszi köd s a temető mintha megigézné. Az arca torz s kacag. Dala nincs, ruhája rőt rongy, elszakadt. De sokan mégis fecskék, elérik a vizeket. Látnak csodát s zászlót, mely integet. Mi ezt csak nézzük, mert mi itt maradunk, .Csodálkozunk, hogy ősz lett 8 hallgatunk* Óriási választóik! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSIce • o Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Modern képkeretezés, üvegezés HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1llllllllll!lllllillllllll!lllllill!llllllllllllllllllillll!lilllllllllllllllllllllllllllllllliHIIIIIIII!llllllllilllllllllllll!ll!llllllllll Telefon 2423 Alapítva 1833
