Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-12 / 183. (4626.) szám
4 ^i«gmMa(Aaiihtrlsö 1938 augusztus 12, péntek* Szlovákiai magyar művészgárdánk egyik ígérete ez a szőke, 32 éves nagy gyerek. Amint a dóm falán szemlélem Rákóczi bronzbaöntött szomorú heroizmusát, illőnek vélem, hogy a Prágai Magyar Hírlap olvasóit közelebbről megismertessem alkotójával. Mikor azonban megemlítem neki szándékom, félig ijedten, félig dühösen legyint: — Várj, mig ötvenéves leszek. Művészről, alkotóról csak akkor lehet érdemlegeset írni, ha legalább húsz esztendőn keresztül gyúrt, dolgozott és küzdött. Erre a feleletre nem támadhat föl más szándék a kérdezőben, mint hogy alaposabban kikérdezze azt, aki ilyen beállítottsággal vág neki utjának. Helyesebben: vágott neki utjának, mert innen-onnan hat esztendeje, hogy dolgozik. Ötévi munka után jelentkezett kiállításra tavaly februárban a kassai múzeumban. Látszik szobrászosan nehéz mondatain és gesztusain, hogy elve nem a ,.Szerény mester” póza, amit oly szívesen játszik nem egy művész. Önkéntelen vetem föl az újabb kérdést: —- Mit jelent akkor hát számodra a művészet? A kérdés megint csak nem tetszik neki. — Ne haragudj, kicsit émelygő kérdés ez. Mit feleljek erre? Nekem gyanús mindenki, aki olyan szép, kerek és határozott feleleteket ad, mikor azt kérdezik tőle, hogy mit jelent neki a művészet. Én egyszerűen kerestem és keresek. Sajnos, sok időt elpocsékoltam. Sokat írtam például magamnak, hogy nyugtalanságom eltüntessem. A szobrászat megnyugtatott. Amit azelőtt kerestem, most, úgy érzem, megtaláltam. A szépet itt tudom megközelíteni és kifejezni. De erről én nem beszélek. Mikor az uccán elkapnak és kérdezgetnek, bólintgatok. írjanak az írók, amit akarnak. Nekem az a föladatom, hogy szobrot csináljak.-— Mégis csak vannak művészi problémáid, —- kockáztatom meg az ellenvetést. — Hogyne volnának. Nagyon is sok. Az előbb azt akartam tudtodra adni, hogy a szépet, az örökkévaló szépséget megközelíteni olyan nehéz. Szobrász elsősorban az agyaggal közelíti meg és nem szavakkal. Emellett természetesen izgatnak a szobrászain belül a nagy kérdések. Például tudom, hogy az igazí szobrász egyetlen figurába sűríti az előbb emlegetett keresését. Az egyszerűség: ez a legszebb, de legnehezebb szobrász-probléma. Az én dolgaim csupa több figurás munkák. Tudom, hogy túl kell rajtuk jutnom, a nagy egyszerűség felé. De mégis csinálom igy, mert igy többet tudok tanulni. A tanulás és fejlődés körül, ami olyan nehéz problémája itteni művészeinknek, hosz- szabban beszélgetünk: <— így kell tanulnom —- mondja —, s igy kell itt mindenkinek, aki érez magában hivatást. Tudom, nehezebb és hosszadalmasabb, mintha iskolába járnék. Rengeteget járok-kelek, figyelek, sokszor egyetlen pillantással. Amit összegyűjtők, itthon földolgozom, a többalaku kompozicióim átszenvedem. Nem adatott meg számomra az akadémia és iskola lehetősége, hát magam gyűjtöm össze részletekben, amit összefüggően nem kaptam meg. —- No és a kritika, az irányítás és ellenőrzés? — kérdezem. — Ki kap errefelé komoly irányítást? — vágja vissza. — Van talán valami értelme és haszna annak a sok komázó és émelygős cikknek, amiket itt művészekről írnak. Belém Wilt Tibor pesti szobrász öntött bizalmat; ő vette észre annakidején formabiztonságomban azt, ami érték. Neki sokat köszönök. Azonkívül sokban csak az önkritikám marad. De lám, nagy merészen mégis nekivágok Prágának, Pozsonynak majd és Pestnek is, megmutatom a dolgaim, meghallgatom, miben dicsérnek és miben ítélnek el, aztán elhúzódom és tiz évig megint csak tanulok. Tudom, hogy vannak, akiktől kapok mégis valamit. Tudni akarom, milyen véleményeket kapok. A szobrász útja nem is lehet másmilyen. A Rákóczi-szobormü felől kérdezem, mire megvillan a tekintete: — Szép probléma volt tartalmi, mesterségbeli részéről egyaránt: megjeleníteni és az adott keretbe illeszteni annak a nagy léleknek arcba és reliefbe vetített képét. Rákóczi lelke a finomságnak és az erőnek harmóniája. Ezt egyetlen tekintetbe, a nézésbe kellett összesüritenem. Nem kaptuk vissza bronzban teljesen azt, amit az agyagban láttam, de az adott lehetőségeket igyekeztem teljesen kiaknázni. Az ilyen pályázat ezért is jó: meg kell oldani egy adott zárt problémát, s ez művész számára rengeteg lelki haszonnal jár. Magam részéről a háromnegyedes reliefet választottam megoldásul, hogy Rákóczi lelkét, szellemét megjeleníthessem. Ez a megoldás súlyos föladat elé állítja a szobrászt, azért is igyekeznek sokszor megkerülni profilos 'vagy szembenéző megoldásokkal. Ezek a szempontok vezettek, mikor elvállaltam ezt a föladatot. Elhallgat, aztán minden átmenet nélkül szólal meg: — Ha irni akarsz rólam tényleg, akkor ird meg, hogy egyet tartok a legfontosabbnak magamnál is, más művészeknél is: az alázatot. Enélkül semmit sem lehet elérni A pozsonyi magyarság nagy részvéte mellett eltemették Vutkovich Sándort Arkauer mondott gyászbeszédet az elhunyt koporsója fö ött POZSONY. — (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Csütörtökön délután négy órakor helyezték el a pozsonyi Szent András temetőben örök nyugalomra dr. Vutkovich Sándor nyugalmazott pozsonyi jogakadémiai tanárt, aki az elmúlt napokban oly tragikus körülmények között halt meg. A temetésen a régi Pozsony magyar társadalma nagy számban vett részt. Az elhunyt hozzátartozói közül csak özvegye és unokája volt jelen, fivérei és leánya, akik mint ismeretes, Budapesten élnek, nem jöhettek el a temetésre. A Toldy Kört, amelynek az elhunyt hosszú éveken keresztül egyik vezető tagja és önzetlen támogatója volt, dr. Aixinger László és Prónay Aladár alelnö- kök, valamint Tamás Lajos főjegyző képviselték a temetésen, de ot volt dr. Dobay János tanár, á kör volt főjegyzője is. A pozsonyi Hajós Egylet is képviseltette mágiát a temetésen. Ennek az elhunyt alapitó tagja volt. A Hajós Egylet részéről Schaffer Frigyes elnök és Csáder Ernő igazgató volt jelen. Mind a Toldy Kör, mint pedig a Hajós Egylet hatalmas koszorút helyezett eLau-iavatalra. A gyászoló közönség soraiban láttuk még dr. Faust Ovidius városi főtanácsost, a városi muzeum igazgatóját, dr. Neumann Tibort, az Egyesült Párt helyi szervezetének elnökét, dr. Kovács Lajos nyugalmazott városi főtanácsost, Schaffer Vilmos felsőbirósági tanácsost, Vermes Zoltán volt országgyűlési képviselőt, Danninger József és Klatt Román tanárokat, Király Béla rendőrtanácsost, Stampfel Frigyes, Emery Lajos, Friebeiss Leó és Berta Géza ügyvédeket, Taícsik bírósági főtanácsost, dr. Kőhegyi Józsefet, az Orsolyarendi tanitónőképzőintézet igazgatóját, Olgyay Tibor országos hivatali főtisztviselőt, Emyei István nyugalmazott pénzügyi főtanácsost, Zsámbokréty nyug. alezredest, Röss- ler Lajos nyug. városi tisztviselőt, Arkauer István főszerkesztőt és sok mást a pozsonyi magyar társadalom tagjai közül. A temetési szertartás után Arkauer István fő- szerkesztő lépett a nyitott sirhoz s búcsúzott el a halottól a pozsonyi magyar társadalom nevében. Kegyelettel emlékezett meg a halott nagy munkájáról, amelyet atyja szellemében a pozsonyi magyar társadalom érdekében önzetlenül és fáradhatatlanul végzett s amely hervadhatatlanná teszi emlékét. Kidőlt az egyik munkás, úgymond, de a munka tovább fog folyni, a nemzeti munkában nincs megállás. Folytatni fogjuk azt a munkát, amit atyád kezdett meg és Te folytattál. A magyar munkának nem szabad soha sem megállnia. Ezzel az ígérettel búcsúzunk el Tőled s azt kívánjuk, hogy az élet súlyos hányattatásai után legyen könnyű pihenésed. Csehszlovák helyesírással írják az anyakönyvekbe a magyar neveket A családi név öröklött szent magántulajdon: törvényes védelmet a magyar neveknek! ■■ SZLOVÁKIA. — A „Die Zeit“ egyik legutóbbi számában az alábbi közlemény olvasható Iglauból: A szudétapárti államtisztviselőket és községi képviselőjelölteket az államrendőrség elé idézték és tudtukra adták, hogy neveiket ezentúl azok hivatalos megállapítása szerint kell irniok. E célból bekivánták ományaikat és kijelente.ték, hogy azokat „ki kell javítani”. így Kasch- nak, akinek ősei nevüket mindig ,,sch”-val Írták, a jövőben a „Kaska” nevet kell használnia. A ,,w” helyett ezentúl „v” ’randó stb. Mikor azután az egyik beidézett tisztviselő azt kérdezte, vájjon e rendelkezés csak a megválasztott képviselőtestületi tagokra szól-e, vagy általános intézkedés, e választ nyerte: „Ezt most mindenütt megcsinálják.” E „tisztogatási akció” Iglau német lakossága körében érthető izgalmat okoz. A magyar járásokban és községekben ennél sokkal különb dolgok történnek. Az állami anyakönyvvezetők a magyar családneveket egyszerűen szlovák helyesírással vezetik be, vágyik Benyé-t „Benéznek, Balázst „Baláz”-nak, Csák-ot „Cák”-nak, Csókást „Cókás”-nak, Sípost „Síposának, Sámsont „Sámsonénak stb. írják, sőt az 1918 előtti évekről szóló anyakönyvi kivonatokat szlovák nyelvre fordítva a családneveket ilymódon „helyesbítik”. Cseppet sem törődnék azzal, hogy a családnév mindenkinek öröklött tulajdona, amemüvészetben. Azok, akik olyan nagy prog* ramokat csinálnak, a programoktól nem lát* ják meg az életet. Az én programom: az élet, úgy ahogy van. S ehhez kell az alázat! meglátni, rádöbbenni. Csak az tudja meg* látni a testben, a mozdulatban, a szerkezet* ben a csodálatosat, aki alázatos. A nagyké* püség és az önteltség sehol sem lát csodá* latost. Az izmos szőke nagy gyerek körül hall* gatagon, de mozgalmasan helyeselnek ki* sebb- nagyobb figurái. „Korsós fiu”-ja cipeli súlyos korsóját, a síremléknek illő „Közös ut” két egymást támogató alakjában a leszűrt, tiszta mozgás egyszerűsége ragad meg, aktjai, portréi mind alkotójuk alázatos csodálkozását hirdetik az élettel, a testtel és a mozgással szemben. Ez az alázata és merészsége jogosít föl bennünket, hogy többnek tekintsük, mint ígéretnek. Útban lévő ember már, aki bizonyos, hogy a mi világunkat majd odavaló és odaillő tapasztalatokkal gazdagítja . * , SINKÓ FERENC. lyen változtatni nem szabad. Ha ez magyar helyeken büntetlenül megtörténhetik, elképzelhetjük, miképpen bánnak el ve- gyesnyelvü községekben a magyar családnevekkel. A most folyamatban levő nemzetiségi tárgyalásoknál egyre halljuk, hogy elnemzet- lenitésről szó sem lehet, sőt az elnemzeíle- nitő törekvéseket és cselekedeteket a büntetendő cselekmények közé fogják sorolni. Ha ez utóbbi a kormánynak komoly szándéka, ajánljuk, de kívánjuk is, hogy a készülő törvényjavaslatba a családnevek jogi védelmére egy paragrafust illesszenek be. Súlyos artistaszereiKsétienség a kassai kiállításon KASSA. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kiállítás területén lévő Luna-park egyik fő attrakciója az úgynevezett halálfal. A köralaku fabódéban két motorkerékpáros mutatott 'be hajmeresztő mutatványokat. Motorkerékpárukkal, ellentétes irányban száguldottak körbe-körbe, úgy, hogy a nagy sebességtől a kerékpárok végül a bódé falán vízszintes helyzetben haladtak. A tegnapi mutatvány közben súlyos baleset történt. Viacsek Oszkár 17 éves artista, amikor már negyven kilométeres sebességgel száguldott a függőleges oldalfalon, kibukott a motorkerékpár nyergéből és a földre zuhant. A kerékpár ráesett. A, fiatal artistának mindkét lába eltört és más súlyos sérüléseket is szenvedett. Megállapították, hogy a száguldás közben elveszítette egyensúlyát és ezért zuhant ki a nyeregbőL . A meggyükéit iaierle temetése HARTMANITZ. — A szudétanémet sajtólevelek ma beszámolnak Baierlének, a szudétanémet párt agyonszurt tagjának temetéséről. A jelentés a következőképpen hangzik: Gutwasserben csütörtökön ünnepélyesen eltemették a hétfőn meggyilkolt Baierle Vencel munkást. A temetésen óriási embertömeg gyűlt össze a Cseh Erdő fal- vaiból és az Egerlandból. Franck szenátor és K. H. Frank, Henlein helyettese ötezer ember előtt mondották el a búcsúztató beszédeket. Henlein helyettese többek között kijelentette, hogy nem szabad németeknek nevezni azokat, akik Baierlét meggyilkolták. Ök régen cserb- üiagyták már a német ügyet és a szudétanémet^V előtt ők nem németek többé. Egy diák meglopta a kassai bélyegkiállitást KASSA, — (Szerkesztőségünk telefonjelenté- se.) A kiállítás keretében megrendezett bélyeg- kiállítás anyagát a gazdasági tanintézetben helyezték el. A bélyegkiállitást igen sok ember látogatta meg. Most feltűnést keltő lopás történt a kiállítás egyik termében. Egy fiatalkorú diák az egyik szekrényből ellopta Konecny Erich és Flipka János kassai gyűjtő értékes csehszlovák és magyar ritkasággyüjteményét. 'A gyűjtemények értéke kétezer korona. A kiállítási szövetkezet megtéríti a kárt, mert a kiállított bélyegek félmillió koronára vannak tűz és lopás ellen biztosítva. A rendőrség megindította a nyomozást a fiatalkorú bűnös kézrekeritésére. A szlovákiai Magyarság páratlan szépségű kulturünnepe lesz Léván augusztus 13.-án, 14.-én és 15.-én a „János vitéz" szabadtéri előadása Alázaf és merészség... Beszélgetés L öltté r Bélával a kassai Rákóczi dombormű alkotójával
