Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-03 / 150. (4593.) szám

'« t«A9fAresap9 XSba leA^fdesapf jodeiozapAai b $\v bssbji ap ‘jjoduq jáu^a ►jrXuozjq na.\[nn XSoq * *uode[OíaiaAa[ afjoz -oq jBÁSBuisiq n.íupAji.ínoziq qqof uapnrax JJ?zg qniosjosiq qunSoj joqaAAuoqraojBjnj' I9WIOA9Í quisopq son^p jjozoq qoJBÁSBui *siq b jjozoq qozg *oqAÁuoq,íirBJB zb q'anjaq -puaqoq uEfdEiB ^pt/Cn^A^jXuoziq qrqB ‘jijjos “Aau b qBuqoJBJSBursiq b qBuqozB neq^fdBT qojBÁSBflí sjyi * qnfSoj iiqozoq sí jsoj\[ •qsujiq iBÁnuijAjrÁnoziq „jjaj MjuTUiq“ sou^ibjip qq?IBS»i qjqB ‘sí jBq9inu -p,j nÁjpjzso psiB trnmz^uuqSipw ‘jBqpinuBj iBioqsijijM sp u^gjod b jbjjozb Jfníjuiqaj jjbu -íjos^pjpSzuojq qBsouBÁSfi •jjbuzojjbj Eqyp -jBSzuoJq b ‘uba qtisajjeq raojpq qqafiQjSaj fliAiq uaqasa^Sa qanqrqB ‘q^nnBj jBioqsi imája zb qoz\r “ífuaq Bq^pj^Sjsnza zb ‘uba asajjaq jpq nuiq “JBHUPI B qanrqB sf BqBp -jbSáubjb zb ‘uba 8| osajjeq ÁSo jjan9in >íoj -ezíjbjzso onnjiq b qaujqB ‘BqfpjpSjnpra^ÁS b zb ‘uba BÁnpAjiXuoziq sa^Sa-ujzs qeuiqv *jp{ eqiqoqsi jb.íSbui uiau rqs ‘sí jzy ,5t?!P jbXSbui pib ‘qunzsaAiej jiqnapuiui eqAÁuoq -áubJb zy ■aqAÁuoqÁUBjE zb j^asii qoqfipsiq jbáSbui qqofSaisaSaj b Bfjiaq sí jsoui Efisa -pq pjzsaqjazs qBnEfdEg qojEÁSB^ siyi V •eqAÁuoqÁiiEJB zb uofjnjeqaq aAau JSoq ‘bJ -je 9JIpm ibabuijeSjozs jjaj JBÁSBursrq qqoj IBqqos s? UBqiBfJB.íSEinsiq jjozoqjBiEsa uiau A'goq ‘qaiuaj isoyq soupp •qaniquapuim qps -SBqjBSojnra naqzsnq sí qo jBqnÁnpAjiÁuoziq {SaAA? zb A’Soq ‘qoraimiBj jjaqaq ibiuiuoibS -jozs jjozoqoj uaqApjaj iBjoqsi Jpiuqa zb qan -qazg •eqAJuoq.íUBJB zb aq qajjaqpijaq raan jjbiui qn.fSaf qqBzssoj jpq-ASe qjqB ‘sí qon “bAio qEJiOA — soiiI'es — ap ‘BqB.rBpjBSzuojq sp -jsnza ‘-Aub.ib ‘-juBuipÁS qaufAAuoqAuBJB BfdBg qojBA§Bj\[ siyi B aq jjnjaq aAau jbáSbui -siq oanjiq zpzsqqoj JoqsBjzsoiqAuBAjiAnoziq lA^jaj y •qBU9pBqBAASBu jjba-baji?a b qau -jaqjnjo qoqmp b upjn Aa jjojjojja jBSspjnu -bj sajajnsoaq b s ‘jnqoAupAjiAnoziq iSaA -Ap zb qBjjojzsoiq jbxu UBqqBjoqsi zy IpqiaAAuQjpiauijaitS dpzsSpiiA ppeiqAAupii wüb® e izso tassoH^puefe iuifiaui is)?q soupr ■ ejpjosApu qoqpjppf e tswzm Sezsjo zspSa zy — 0)9Z0)|DJ0S l@©AA© )|OjdX6duisi)| qv 2 38AAN8I33ANVEIV ZW 19 SM ■??§?TÍA SiEjjoq afp piófptr puoS A5oq ‘j'pS'psAjBJiq apj B^BjsajBJ ubjzb ‘ • • ^quiolu BjpE^zzoq JBAUB9J qiqqazs^&I ‘bjuioAit eqafaj b jbC -Éuo.ioq soXgiroAQ uaqaraojo ZBScVjiajo jjo ‘aj.19 joqB 9 ‘qanAupJoai soSnopuio zb jjo.iőn BqifqBAjq ’jaqo ejjbiSsui joqiui ‘ÁyBjxq sagas -jaj b joiBoqi 90AUBJB zb juEddnqa] pfEj\: ■saupui ujozsjuBniaÁS b §ijez9 A§a qqoS-oqqAu ‘jjoqjoq jjoja bCbjoj -Ed ÁjEJiq v ‘uiau JBq-E ‘qajtzsiq a^qB ‘ÁuaS -aj saA5n zb jba^jojso jjajnaAjji.i jBUUBq ajtj\r -pjafBZBq jb naqajajSBqisa qjqopanj b ’ qBjjBjgBA-qBJiB^JBAn Sajogj aj v juij\[ •BduBd ouoSjia njpzspSoiqiso qopjatnoj b jb9 -SBgoqop tiAnozs-i jupuiSará aqijazsAűO 9 Bf -jfoq Annára b uib jnpnaz joA^Bn ‘mosnzap sarajajazs qBsa^quBq bjjio b jjajipjaso joAűbq ‘jsanpra ozs^joqtAn ‘pzsajaSaj nőj -aj saSpsdaze b BjjojuBqtdáatn ubjzb JoqijAf 'apj gp.iajsqzo zb ü^JodBzs j-psandBd b ojpiazs s loqajoq sopuojoqi b jpnqrq p{Bj\[ ‘qBTi -jojso sojBqBj b AnaSa[ v JinJoSain fájj •jassanpui bjjjo b jjod1 b pajaA jjoja BCBjJod p'ppizBS b jpra Ejqtp -BuijBq b ‘zsajuaAjjiJ jBUUBq |BraraBZSJOzs qaja-p b jazza bjj jniasoo "raopB poqau jzg — •BjjojftiAU ajaj AuaSaj b e jBjojsosBquBq sodBsasaraAias b joq,BqBAn BjjojUBAnEq -aq — -AiBJiqjBqtA b {aqqapuqazs sogjara A.0pn íjajzuo pij uopjajsnzo zb — jbjjbzs -BdJd b BJjBqi jjoqoq — jCBqrB uadda jjara ‘jbjü zb P’OpodBj uaAjaqi of JoqqB ‘ojq — •jazsojjazs jjojBgjuBqxd ^bsoubA-oP g AuaSaj v ajpjaj — raa-sajaq jsauani bjjio ni -ozsjuBinaAS b ‘ni'pAjBq ©apa ‘ziq ug — ^qnajojira ASba UBqqBjpC ixxc iibjzsq — •zsprjnC b ueSopjoq jjojuncldizs— raasoo ‘ASba’ AiiaSa{ qajop aq ‘aAqfg; — •BJAuBqiop tiSezsoC b jjbuiso jaznj s Ana§ -aj sapijaiazs b uaiaj.iiq jjojSirepo ‘jozs b nprajojpr ajjajl'o raas iq Spni aq ■jnosoSajq — HZ — ‘Anoszog ‘saAp f\‘Bqjojg Aeajojv •EqqoJES pSpA jnq V ‘Iojep uopuiui uazsiH áiopoqjouiozs qoniw iEqsBSBui b pjauig ípojfBqoi jjpiui pafag éPOIIEH raau jpq ‘joquig iqojp paqoN Juajsi ‘iSoAasa Jzb qEjBj ‘iSjosoiso jzb jppBjv jjajp zb dpzg jASpi «JA iqpípuoui jzb qoSpjiA y ‘qpfSojjns jzb qajOAai y U313 ZV d3ZS •jm^s^v "J "o -JXA ‘BpSejv7 zojBAqos •2p zb Sipqos Sara bsjjbj jpíue gt ‘BSpjp b g ‘qpjBA up Srpad" Eq.ínpai y ‘rapAuB up zb o jjara ‘bAub 9[ b jjopp? noAÍaq qaquozsoq jira qBnprAuB ‘Sara Bjpnj JoqqB s ‘jajajp zb pjaqzeAip s jjaj uBqqof qauuaAS y qaASij 89 jzsbjjia [nuBiJBraiy jjapara BqAupaj b jp uoqodBfq •ja EiqoA jjnpzoui raau jojqpzs b bAub zy ‘sí dBupBraxBq jós ‘-spin jjaj ASi za s ' qp bjjojzsbjjia Jiaffp zspSa zy •^v i 1 ‘uaqazs b jjo ‘jjapora BqsaBASp zy l‘ -Hl. ‘jpjBinpzora aijjaAStj bAub zb s ■ t ‘iaffp zspSa jjojjbj ASi zg (i' ') qjpzsoq jBqoSjop sajauajjag ' UBqpuqpzpi BqAnpaisiq B s *Jl?i tSjqaSajaAujpzs jjazdp^ ‘jjoa Sajoq uoASbu qauuaÁS y •Jipqipuiizs qauua.íS Sajaq ASg uBqpqozs jpjos B nuag ‘jipjízs oso SBABq nun>j ‘jjoa ajsa ijpj ‘spSnojog •MVNIWANV •Auoszog ‘saAa pp ‘BqiajH Abajow *bijbj\[ ‘jpsaip paSpl ‘lajzsij paSpx qesa zapuira‘puji^ ‘BspjoiBp JBpBUI y ‘BspSojjns qoqraoi snq y •[o qizSuBq buh zb qssg ‘jpoSnAu ‘sapuosa Ajo uapnira jji ‘jaj qizsjBUBq raa^q ;rapAuy • ‘Sippi bíbz SpijA y •raaupaqauaraiq api UBqpoJBq qojo ja[p zy ‘luaunaj raaqau jji 9f ^[0 ‘[9JPbSbih ia fqop ©m juipAny •uaASai j[oj ajaqaj ASg irpfpqnj-9q raaqjaj AzoqaM ‘nana spjjpsiq b fppA ‘jpSpsBjzsrj raaAizs Sara pAQ •Bjporapzs uassaqzsaAig jajp zb za ASoq ‘ppaSua ajq ‘BAuy znzg ‘zsASsq raauip A8oh ‘qaip A2oq ‘paqajq uiouqzso^i •uosaioq b sp upsjodoq y paAjzs b Ítba jjo ASoq ‘raopnj sg ‘uof i9JpBig juazs uozsih ‘sí JipjBq y jurpAuy ‘na2j qipiBq b ‘jajai? zy paqpjq raouozso^i jrapAny ‘qp ‘jpuqBSnAu qauraaAizs y uiEjipjEjSara ‘raajjofapi •jAupSBUi qassaaaq jji ASoh ‘jPjASba .ASbu ASa jJojfBq ‘jjoz{) ‘jIPIBjaq st aqraaAizs ug BJpSn® jajaJazs znzs V •ojpAjaq juazs Bíjpjv bajeSojeso u9jbSoaih ‘aqpraazs Jaquia nopnij^ SoASBJaiaq sp qqAupji}! *qi[Aupjp| azssara ubuuo BJqózs saApaq btjbi\[ zuzg ‘qizajfaj 2uB[JBq siq ASg ’uo|Bpio.íSaq íjnÁipra y •VIHYW •gfsAjodx ‘saAp z\ ‘asarag zspAoq •jBqos qufpj qojopuoS pfBp[ 'jBqBiSpsAiodi zb raojzoApg ^qajajpA Spin a-qazsaj ‘efpnj ■qajajoj qoznsanq ‘raioujpJBq si'H 'Bqojsoui rapzzoq jjoa raau B.fpqpoq jJajtf [ ‘Bqos raajfoiaj raas jiupu 9f y | •qaznj íjJEdAjodi ‘zspiBqBznq 9Suig [ ‘paSpj pfBUi Bqos ja qaufaiaj raa^Nj •UBqAiodi sapnaso b majpojnj JBqos aq ‘uBqraoioq aqioid uiBjjozsjpt jjo uazsiH •uoASbu qajjaSajni qajpj soSpjiA ‘dpzg ‘noqspiq B raajuara Ejpfi9jn JOqil\[ nupj jojjajajazs sí aj fiopuor) ‘rapqsojBApinzs ‘uo.íSbu qajajjaaazg ‘Ejouosoq raqBi qunASauqa jja^f ‘bsojba SpsAjodi ‘pajoj qoznsong 'iQioysAiOdi nsona IWSVUI XOtfVADVN SI >S — m — — 210 -a — 215 — A ^é*ná*ds<zmi cifra ménes Irta: AKOSFYNÉ^ EÖTVÖS IRÉN 1 Élt egyszer réges-régen egy minden jó­ban bővelkedő, dúsgazdag király. Aranyán, ezüstjén és egyéb drágalatos földi javain kívül annyi szilaj, szaladozó paripája volt, hogy bét öreg csikós, meg kilenc kié bojtár egyebet sem tett, mint húshagyótól zöld­csütörtökig szünös-szüntelen csak azokat számlálta. Nem csoda, ha olyan erősen szemmeltar- totta a felséges király a kényes jószágokat, mert nem holmi zörgősbordáju gebék voltak ám azok, hanem ragyogó, gyémántos ezőrü, nyalka paripák. Egyszer, mikor kint legelésztek a puha bársonygyepen, szörnyűséges égiihábom ke­rekedett. Zengett az ég, vakító villámok hasogatták a mennybolt selymes kékjét s egy hirtelen támadt zugó-sivitó forgószél felkapta a gyémántszőrü ménest és pász­torostul, bojtárostul elrepitette. Hogy hová? — hát azt már bizony a ke­rek világon egy lélek 6em tudta. Volt, nincs. Mire újra kisütött a jó Isten áldott napja, csak az egyik kis bojtár ár- vajányhajas süvege szomorkodott a galago­nyabokor tövises ágán. Hej, bueult a szegény király. Ágynak esett azon minutában. Fülére húzta a haty- tyupilhés dunyhát s ott halódott alatta az árva. Tán a lelkét is kilehelte volna bujá­ban, bajában, ha a királynéasszony oda nem kínálja néki hamarjában a körtefakulacsot. Attól aztán egyszeribe magához tért. Le­ugrott izibe a tornyos nyoszolyáról e hivat­ta sürgős paranccsal a hegyesbajuszu ud­vari dobost. — Hallod-é, szolgám — parancsolta né­ki —, vedd nyakadba a dobot s addig üs­sed, mig kopog! Hirdesd ki a világnak, bárki jöhet királynak s gyönggyel-rakott koronámat a fejére teheti, ha elveszett mé­nesemet udvaromra tereli! No, loholt a dobos, ahogy görbe lábától tellett s ütötte, verte, döngette a nagy ku- tyabör-dobot. Csakúgy harsogott a szava, amint tele tüdőből kihirdette a felséges parancsot. A király meg kiült a fuszuly- kával futtatott tornác elejére s onnan leste, ki lesz az a bátor legény, aki hazahozza a gyérnántezőrii ménest. Eltelt egy nap, el kettő s már ,9, harma­dik is erősen a végét járta, mikor veri ám valaki keményen két öklével a kastély ara­nyos kapuját. Kinéz a király e hát látja, hogy egy cif- ííüzürőfl takaros legény döngeti a faragott kaput s kiabálja nagy fenszóval: _ Hamar egy tál turósbélest, visszaho­zom én a ménest! He j, megörült a király, nyargalt szaporán elébe s úgy tessékelte szives szóval a roz- maringszagu parádés szobába. Hát Uram, Teremtőm, akárcsak a mesében, ott mo­solygott egy nagy tál iruló-piruló turósbé- les az asztal kelíösközepén. Maga a felséges királyné sütötte liliomkezével. No, feltarisz- nyálták belőle bőségesen a legényt s útjára eresztették. Az meg ment, mendegélt, s_ eszegette a pompás omlós-bomlós bélést. Éppen az utol­só ízes falatot nyeldeste, mikor a földig boruló bodzabokor alján megpillantott egy vénséges vénasszonyt. Malomkeréknyi oku­láré rezgett az orrán s rozsdás tűjével egy ócska papucsot bökdösött. — Mit siinyöl kend, öreganyám? — szólt rá a legény. — Én, öcsém? Az egetjáró szattyánpapu­csomat — felelte az öreg s olyan sebesen járt ráncos kezében a tü, mintha megolajoz­ták volna. — Elszakadt a cudar, mikor a csillagos tejuton kakukfüivet szedtem. — A tejuton? — álmélkodott a fiú. — Ott, ‘édes fiam, ott — bizonygatta a vénség. — Hej, de gyögyörüséges arra a tájék. Rubinvirág nyílik aranyerdő mélyén, gyémántszőrii ménes legel a gyep szélén. — Tyű, édes öreganyám! — rikkantott a legény — hiszen én éppen azt keresem-kaj- tatom — s uccu, nagy sebesen kikapta az anyóka kezéből a szattyupapucsot s azzal —- szervusz világ, vetett ágy! — nekiiramo­dott. Mire felocsúdott a jámbor vénasszony, már az égi országúton kipegett-kopogott benne a csalafinta legény. — Allij meg te gézengúz! — rázta az ök­lét a szüle. De azt ugyan rázhatta, meg kia­bálhatott: réges-régen a csillagos tejuton haladozott már az ipse s onnan leste-vi- gyázta, vaj merre pillanthatná meg a gyé- mántszőrü ménest? Bizony azt sehol, de sehol nem látta, pe­dig majd kinézte két szép szemét érte. Csak egy keservesen bégető, bidres-bodros fel­hőnyáj legelészett, az égi mező smaragdos pázsitján. Akkurátusán úgy, mint lent, a földön szokás. Még az öreg juhász is ott pipázott mellette Ihimes subáján,. Azaz csak pipázott volna szegény feje, dohát éppen kialudt a szájában a kis rézkupakos sel- meci. h Hijnye, az árgyclueát, dohogott a? HÓKA A JÓSZIVÜ SKÓT. • A skót gratulálni megy barátjához név­napjára. Ökölbe szorított kézzel áll eléje, mire az csodálkozva kérdi: — Mi az, mi van a kezedben? — Hát csak nem jöhetek üres kézzel hoz­zád! Egy legyet hoztam a leveli -békád­nak . . . PISTI KÉRÉSE. A kis Pisti ma újra rosszul viselkedett, mire este a, mamája igy szólt: — Pisti, ma, amikor lefekszel, imádkozz a jó Istenkéhez, hogy javítson meg téged. Pisti este igy imádkozik: — Édes, jó Istenkóm, arra kérlek, csinálj belőlem egy jó gyermeket, de légy szives és ne felejtsd el megint,. ILLEMTAN. Illem tan ár: Mit csinálsz te, Pisti, ha — mondjak — véletlenségböl nekem a lábamra hágsz? Pista: Akkor . . . akkor egy pofont ka­pok . . . A RAVASZ PATKÁNYIRTÓ Gazd-uram megalkuszik egy vándorló pat- kányirtóval, hogy lOü koronáért és 5 liter borért portáján az összes patkányt megöli. A patkányirtó jóízűen megebédel és a bor nagyrészét is megissza. Közben esteledni kezd, de még mindig nem fog munkához. Végül is megunja a gazda a dolgot és meg­kérdi, hogy mikor lát már hozzá a patkány- irtáshoz. A patkányirtó a legteljesebb nyugalom­mal igy felel: — Gazduram, kiirtom én valamennyi pat­kányát, egy fiát se hagyok életben, de előbb fogdossa őket össze. VESZÉLYTELEN FÜRDŐ Egy amerikai utazó járja a trópusi vidé­keket. Fürödni szeretne, de fél a krokodi- lusokt/ól. — Mondd, — szól bennszülött szolgájá­hoz — van itt olyan partvidék, ahol nincse­nek krokodilus-ok? — Van, uram, — válaszolja a bennszü­lött, s gazdáját elvezeti egy olyan helyre. Az amerikai jól megfürdik, nagyokat úszik s boldogan élvezi a veszélytelen fürdőt. Az­tán megkérdi a bennszülöttet: — S hogy van az, hogy ezen a helyen nem tartózkodnak krokodilusok? ^ Úgy, uram, hogy itt rejjgeteg a cápa. KIVIHETETLEN TERV. Harisnyát köt egy kislány. Nagyon sebe-; sen forgatja a kötőtűket, meg is kérdik tőiéi — Miért kötsz olyan gyorsan, Juliska? — Azért, — feleli a kis okto-ndi, — hogy hamarább legyen készen a harisnya, mielőtt a pamut elfogy . . . FOGAS KÉRDÉS. — Mondja, édesapám, mit csinál a szél olyankor, amikor nem fuj? TANULSÁGOS történetek SZÁRNYAK. A sas csonka szárnnyal a baromfiudvarba került. Amikor nőtt a szárnya, minduntalan megcsonkították. — Miért nem vágják le a ti szárnyatokat — kérdezte a sas a libákat. Levágnák — mondta a gunár —, ha a magasba vinnének. AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG. Két veréb mellől fölemelkedett a sas s mi­nél közelebb került a naphoz, annál kisebb lett. — Ni, csiripelt élesen a kis veréb —, mily kicsi lett a nagy sas... — Igen, fiacskám — mondta az anyave— réb —, mind kicsi lesz, aki az örök vilá­gossághoz közeledik... A CSIGA ÉS AZ EGÉR. Az egér büszkén mondta a csigának: — De lassú vagy! Látod, én friss vagyok, mindig futok... Mondja lassan a csiga: — Mindig futkosol, mert üldöznek.«« MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtette meg: Áldor István. Alagi József, :: Biró Ist­ván, Benkő Ferenc, Benkő Palika, Bencze Káróly, :: Csolnoki László, :: Darvas Szi­lárd, Dobos László, :: Egres Gábor, :: Far­kas Géza, Forgách Ildikó, Forgáeh Klárika, Fekete János. Furuglyás Miklós, :: Gúnya Mihály, Gergely Ferenc, :: Horváth Ferenc, Horváth Dezső, Halas Kázmór, Halász Ist­ván, Hriczó István, :: Jelűnek Üli, :: Ko­vács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Ko- leszár György. Koleezár Dezső, :: László Dénes, Láng Ede, :: Martos Béla, Molnár Teréz, Molnár Ági, :: Rótih Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi, :: Sós Sándor. Szelei MJklós, :: Török István, Török Gábor, Tóth Jenői fi Virá&h Vilma,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents