Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-09 / 154. (4597.) Második kiadás
Az önálló magyar tiizoltószővetség megalakítása mellett foglalt állást a magyar tűzoltók országos kongresszusa 370 egyesület képviseltette magát az érsekujvári nagygyűlésen ■■ Az alakuló közgyűlést a Jogvédő Iroda fogja összehívni ■■ megfelelően foglaljanak állást a kérdéshez. A megejtett szavazáson 270 egyesület delegátusa az önálló szövetség megalakulása mellett foglalt állást, mig 30 jelenlevő egyesület és 70 távollevő egyesület delegátusai az alszÖvetség megalakítását javasolták* Ilyenformán a jelentős többség kimondotta az önálló szlovákiai magyar országos tüzdtószovetség megalakulásának szükségességét. Az összehívó dunaszerdaihelyiek látva a többség álláspontját, alávetették magukat a többség akaratának s részt vállaltak abban a tíztagú bizottságban, amely a Jogvédő Irodának szükség esetén szakkérdésekben rendelkezésére áll. A csatlakozások a Jogvédő Irodához küldendők be ÉRSEKÚJVÁR. *— A pozsonyi Magyar Jogvédő Iroda még hetekkel ezelőtt mozgalmat indított az önálló szlovákiai országos magyar tiizoltószővetség megalapítása ügyében. A dunaszerdahelyi járási tűzoltó szövetség bizonyos aggodalmakat táplált a tervezettel szemben s mozgalmat indított annak érdekében, hogy mielőtt végleges döntésre kerül a sor ebben a nagyfontos- ságu kérdésben, hívják össze Érsekújvárra egész Szlovákia magyar tűzoltóságát, hogy közvetlen eszmecsere során cseréljék ki álláspontjukat s tegyék mérlegelés tárgyává, hogy mi felel meg jobban a magyar tűzoltóság érdekeinek: önálló szövetség, avagy külön alosztály létesítése a meglevő szlovákiai országos tüzoltószövetség keretében. Az ország minden részéből Érsekújvárra gyűltek össze a magyar tűzoltók és 370 egyesület képviseletében mintegy 150 képviselő találkozott az Arany Oroszlán nagytermében, hogy ebben a fontos kérdésben végleges döntést hozzon. A tűzoltó-parlamentben az egybehívó du~ iiaszerdahelyi járási szövetség vezetői, Farkas Nándor és dr. Bartosik György elnököltek s ismertették a helyzetet és, azoknak a tárgyalásoknak az eredményét, amelyeket az országos szövetség elnökével folytattak. Hangsúlyozták, meghatalmazásuk van annak kijelentésére, hogy a magyarságnak ebben a kérdésében a szövetség maga semleges álláspontot foglal el és nem kívánják a magyar tűzoltóság döntését semmi irányban sem befolyásolni. Hatalmas, négy óra hosszat tartó' vita során minden delegátus kifejtette álláspontját s felszólalt dr. Holota János nemzet- gyűlési képviselő, Érsekújvár városbirája is, aki — miután a város közönsége nevében üdvözölte a magyar fcüzoltó-parl'amentet — mint az érsekujvári önkéntes tűzoltó- egylet elnöke állást foglalt a kérdéshez s rámutatott arra, hogy a magyar tűzoltóság Önállóságra való törekvése megfelel a korszellemnek s ennek útját állni ma nem lehet, ezért kéri a jelenlevőket, hogy ennek POZSONY. — (Szerkesztőségünktől.) Az érsekujvári magyar tüzoltó-kongresz- szuson választott tíztagú bizottság nevében Kardoss Győző, a bizottság elnöke és dr. Bartosik György, a bizottság titkára julius 6-án a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodával az összes aktuális kérdéseket letárgyalták TORNAIJA. — A Csehszlovákiai Magyar Gyermekdvédő és Szünidei Gondozó Egyesület tornaijai fiókszervezete e napokban tartotta alakuló közgyűlését. A városi tanácstermet teljesen megtöltötte a közel száz főnyi hölgyközönség, amelynek soraiban ott láttuk Tornaija és vidéke magyar társadalmának szine-javát Az alakuló közgyűlést Tomallyay Zoltáminé, a szervezőbizottság elnöknője nyitotta meg. Beszédében részletesen kifejtette, hogy a magyar nőknek is ki kell venni részüket a nemzet építő munkájából éspedig olyan téren, amely legközelebb esik a női hivatáshoz, vagyis a gyermekvédelem terén. El kell követni mindent, — mondotta — hogy a szegény magyar gyermekeknek megadjuk az egészséges fejlődés lehetőségét. Majd részletesen ismertette, hogy a Jaross Andor- né országos elnöknő vezetése alatt működő egyeés minden kérdésben megállapították az egyező véleményüket. Ennek alapján a még nem jelentkezett testületek csatlakozásukat továbbra is a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodához (Köztársaság-tér 12) küldjék be és az alakuló közgyűlés időpontját is a Jogvédő Iroda közli majd az érdekeltekkel. sülét a múlt nyár folyamán milyen eredményes és áldásos munkát fejtett ki. A nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó beszéd után dr. Szakáll Kornél ismertette az egyesület alapszabályát, amit a gyűlés egyhangúlag elfogadott. Majd dr. Halász István terjesztette elő az előkészítő bizottságnak az ideiglenes tisztikar és választmány megválasztására vonatkozó javaslatát, amit a közgyűlés egyhangúlag magáévá tett. Eszerint elnöknő lett: Tomallyay Zoltánná, aüelaöknők: Balázs Andomé és Bay Bamáné, főtitkár: Ha- vasy Jenőné, titkán Krokovay Pálné, jegyző: dr. Halász Istvánná, pénztárosnő: Halászi Bertalanná, ellenőrök: dr. Gamauf Istvánná és ifj. Szilárdy Istvánná. Választmányi tagok: Jansen Páliné, Soldos ArTornaija lelkes magyar holgytársadalma felsorakozott a gyermekvédelem munkafrontjára Megalakult a Gyermekvédő Egyesület helyicsoportja Jégverés (3) Irtat Mezőssy Mária A fal mellett vályús kecskelábak állnak s benne kotlának a kishordók, csapon áh bennük a kóstoló. A kisebbjében eper, barack, szilvó- rium, törköly. A nagyobbjáfoan: rlzding, kadarka, ürmös. Sokszor napokig kóstolgatják. A lopó gyakran megszivja magát az ötven-, száz- hektósból, hogy kipótolja a megfogyatkozott kóstolót. Cigány Is előkerül, Isten tudja, hexánét vette azt a jó szimatját, hogy csalhatatlaniul megérzi, hová kell csak úgy .Jbekufckániténi instálom álássán tekintetes ur". Érces hang is akad a bor dicséretére. Ilyenkor aztán a hajnali szellőnek Igen sok dolga akad a mámoros fejekkel, mig józanra csipkedi őket! * Az asztal dús lakomához szokott. Anna néni most is szivesen kinálgat. Abris meg szemben velem ostromol tüzes szemeivel. Én is vizsgálgatom talaját, földijét Megélne-e benne az én-fajta élet, vagy kimarná és halálra sorvasztaná a sziksó? Most csudám ód boldog vagyok, azt érzem, mégis méricsgélem a boldogságomat is, mennyi? Mennyi a hossza? Eléme-e életem végéig, ha ... ha ittmaradnék „poharasvirágnak" Abris falujába? A nap már fél-délen jár, mire felkelünk a dús falatozástól. Édes nedvek után jólesnek a sós izek. Szétszéledünk a szőlő között. Gábor bátyám örömős mosollyal nézegeti végíg-véglg a sorokat, az elhajló kacsokat a karó felé igazgatja s úgy beszélget hozzájuk, mintha élő, értelmes jószágok lennének: — No, leiköm, szépségűm, így ne, szépön ígönyesen állj... A húsos levelek, mint friss bodrok, a rápermetezett kékkő ragyog, mint a türkiz. A virágzó gerezdek körül édes nuizsükáviai dörugnek a settenkedő méhek. Az egész szőlő olyan, mintha szépséges lányok csoportja lenne valami nagy ünnepen. A szétszórtan álldogáló meggyfákat pirosán bársonyló baldadhinnak látja a képzelet, a méhek döngése az áj tatás zsolozsma, majd mintha elindulna az ünneplő processzió... látom őket távolodni... látom lábnyomaikat is az üresen maradt homokon. Körülnézek, érzik-e ők is az ünnepet? így látják-e ők is a virágzó szőlőt? Látják-e, hogy tobzódik itt a szépség? Hogy duzzad, hogy érik itt az Ölet? Milyen bil- völten, csendesen lépeget az idő, milyen végtelenségig táruló felette a kékség, hogy szárnyal, ivei benne a reménység, milyen Ígérettel jes a beteljesülés ... így látják, mert összeborulunk mindahányan egy könnyes ölelkezésre s még Így az örömben összefogózva is érezzük, hogy milyen pará- nyok vagyunk a kitárult, Ígérő minden ségben. Gábor bátyám mondja ki csak, amit gondol: — Istennek hála, gyönyörű a szőlő. Még azt se mondja utána, amit szokás, hogy „ha Így maradna". Homólytalanul ragyog benne a reménység. Nem látja még ő sem, mi sem, hogy a horizont alján már felkapaszkodott s alattomosan kúszik a nap felé. Anna néném Gábor bátyámmal a bogrács körül foglalatoskodik már. Vörösborban fői a paprikás. Erzsi az acatolókhoz megy. Mi meg Abrfssal leülünk a tőkék közé a meleg homokba. Leszakítok egy sárga kutyatej-virágot, aztán újra elültetem: ... itt a poharasvirág, most hazavihetted, Abris — gondolom, majd belemerítem kezemet a homokiba s hagyom leperegni, mint a homokórán. Kis dombofcat-buckákat építek, ami magától szétpereg ... futó homoknak nincsenek nagy magasságai — gnodolom és elsimítom. Abris lovaglópákájával beleírja a nevemet, aztán ón az övét, a boldogság kikacag szemünkön, szánkon, majd szél fuj ét rajta és szétfujja a betűket, pityergősen mézem: ... Aki homokba irja sorsát, Így jár — gondolom s mig igy hintázom le-fel, a homály eléri a napot és bitókra kell a sugarakkal. Megfeke- tül, elmélyül és furcsa alakokat vesz fel, közepén furcsa világos esik van benne. A szél is felerősödik és fújja a tőkék bodrait. Nagy ritka cseppekben hullong az eső. Két csepp az arcomra hull. Nevetjük Ábrással, hogy az ég könnyeket sir az arcunkra, de már futni kell a présház félé. Az acatoló lányok a tüzet öntözik, mert a szél tépdesi a lángját, lopdos belőle s eliramodik vele. A bográcsot beviszik, a katlanban fői tovább a paprikás. Az eső már záporrá sűrűsödik. A barázdák megtelnek, a meleg homok nagyokat kortyolva mohón nyeldesl. Abris azt mondja: — De kár ... ... Mii kár? — firtatja gondolatom az elmon- datUlamt — hogy esik? Hajszen az mám kár, az ilyen gyors zápor fürgén elvonul, felfrissül a szőlőshatár... utána ragyogóbb az ég is, portól mosakodott, jószagu lesz minden, — nem értem én magam se, miért van minden gondolatomnak több értelme az egynél. A szél már hűvösen borzongat, mint valami rossz sejtelem. Itt is, ott is letép egy fodrot a tőkék ruhájáról, felszáll vele és fütyörészve libegted. Alábujik és pajkosan felfújja, kacag és vinnyogva gúnyolódik. Eltépi a háncsot, a kacsokat lerángatja, karoló görbületeiket kiegyenesíti s azok mer ede znak, hadonásznak segítséget keresőn a semmibe. Ha felkapaszkodnak, egyet lódít rajtuk, hogy leroskadnak a megoldódott háncs alatt. — Jég — sikolt Anna néném. Rémülten fe1-. 1938 Jolliis 9, szombat. Baldócfiirdő I Tátrai gyermek- és diáküdülő I fiuknak és lányoknak. S Az egész fürdő kizárólag a gyermekeké! ! m Strand, evezés, tennisz, lovaglás, pl hizókura, stb. Orvosi felügyelet. Idegen H nyelvek. Kedvező feltételek. P Prospektus: Igazgatóság, Baldovce kúpele, p.Spi£skéPodhradie. pádné, Beélik Viktormé, Szontagh Zoltánná Szentiványi József né, Hámos Arpádné, Tor- nallyay Margit, Fodor Jenőné, Fodor Istvánná Weizer Sámuelné, dr. Gaál Gusztáváé, Vieto- risz Sándorné, Vietorlsz Bélámé, Kövér Arpádné, Simon Gáborné, Kollár esik Gézámé, Györke Dé- nesná Bőd Adámné, Mispál Jánosné, Száz Arpádné, Halyák Józsefné, Nagy Józsefné, Reitler Nándorné és Boros Margit. Ezután a lelkes magyar hölgyek a gyermekvédelem gyakorlati problémáit beszélték meg és elhatározták, hogy Tornaiján a közeljövőben a gyermekvédelem érdekében gyermeknapot rendeznek. Végül a közgyűlés táviratilag üdvözölte Jaross Andorné országos elnöknőt a megalakulás alkalmából. A lelkes közgyűlést Tomallyay Zoltánná emelkedett szavakkal zárta be. A bolgár miniszterelnök programbeszéde SZÓFIA. — A bolgár képviselői] áz mai ülésén hozzájárult a trónbeszédre adandó válasz szövegéihez. A válaszban a törvényibozótestület szilárd egységként sorakozik a jelenlegi politikai rendszer mögé és minden fönntartás nélkül helyesli a kormánynak az ország érdekében kifejtett építő munkáját. Kjosszeivanov miniszterelnök és külügyminiszter a trónbeszédre adott válaszfelirat vitájában nagy beszédet mondott. A belpolitikai kérdések fejtegetése után a külpolitikai helyzet ismertetésére tért át. Rámutatott arra, hogy a bolgár kormánynak a célja mindenekelőtt az ország ha/- tárainak a biztosítása és a tartós külső béke elérése volt. A kormány biztosítani akarja Bulgáriát esetleges külföldi bonyodalmak veszélye ellen és hü marad a genfi intézményhez, amelyben a kis és gyenge államok védelmezőjét látja. A miniszteremök kijelentette, hogy Bulgáriát semmiféle politikai egyezmény nem köti a külföldi hatalmakhoz s ennek a politikának köszönhető az, hogy Bulgária népe nincs kitéve annak a veszélynek, hogy külföldi érdekekért vérét ontsa. Bulgária külpolitikáját a 'béke és a realitás jellemzi. mézünk, csakugyan a fehér esik vond előre a fekete homály közepén. A szél felágaskodik hozzá s tiz körmével egyszerre hasítja fel burkát. Nagyot dördülve lezuhog a jégfergeteg és pás ztásan szánt végig a sorokon. A leroskadt tőkéket kegyetlenül megtapossa. A szél őrjöngve kacag és visít, flépi, rázza S leveleket, kitárja a jég ólomgyöngyeinek, melyek kopogva lyukasztgatják és verik a virágzó gerezdeket. > — Pusztulás ..« Ott lapul a jeges fehérség a barázdák mélyén, megül a tőkék alatt. Gábor bátyám arcára ráfagy az örök derű. Erzsi kendőjébe temeti arcát a jeges borzalom elől. Az acatólók kórusban siránkoznak, mint kedves halott felett a slratók: ' — Jaj, jaj nékümk... I ! Anna néném csendben marad, budija, hogy ezzel a hatalommal meg nem birkózik az ő mindenható parancsszava sem, hiába mondaná, „ahogy igyekszel, úgy veszed hasznát", Abris ldhongaisztott fejjel halkan súgja maga elé, olyan halkan, hogy telén csak én hallom.. * talán csak én értem: — Hogy sir most a feleségem, ha nálunk Is járt a jégverés ... Szomorú szemem látása befelé fordul, ott látom az én homokba ülíett kis világomat, amit betemetett a jégverés. A tőkék allédban hevernek szerte. Meg-meg- vonaglanak. Gémbe redett, tépett kacsok mere- deznek a levegőbe. A meleg homok már megolvasztotta és felitta a kártévő gonoszt. ... milyen orozva tört ránk, — gondolom, — milyen napsugaras magasságba emelkedett, hogy megtévessze az embert... és milyen kegyetlenül elpusztította a megiVelt reményt. (Vége.) r 4
