Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-07 / 152. (4595.) szám

1938 folius 7, csütörtök* 11

hHU Unok a topok?

Hosszú háború, súlyos áldozatok...

A japán badflgy- és külügyminiszter nyilatkozata a lapán-kinal háború egyéves évfordulóján

„MIKOR LESZ HABORUr

A Pfítomnost legújabb számában Peroutka szerkesztő vezető helyen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy k,Mikor lesz háború?'* A cikk legfontosabb része igy • hangzik:

— A béke utolsó föltétele: Németország el van szigetelve? E kérdésről nagyobb tartózkodással nyilatkozunk, mint a többiről, mint illik is, ha nem akarjuk, hogy valaki véleményünket és találgatásunkat biztosra vegye. A három év előtt e helyen felállított föltétel közül kettő jó állapotban van, a harmadikat illetően vannak bizonyos aggodalmaink és reményeink is. A németek szubjektív háboruviselési képessége és kedve természetesen évről-évre növekszik azóta, hogy Németország fenntartás nélkül a fegyverkezés útjára lépett s az általános védköíelezettséget bevezette.

— A német nemzeti szocializmus egy kiváló ismerője mondotta nekem: „Tudja, vannak oly vadak, amelyek csak döggel élnek." Nem állítható, hogy Németország mindig hasonló lesz ily ingadozó vadhoz, de elég számos ok amellett szól, hogy még ilyen ingadozó. Figyeltem, amint Ausztria felett magasan kóválygott, majd villámsebességgel lecsapott előrenyult csőrrel, amikor ez a test már nem mozgott. És ellenkezőleg, figyeltük azt is, hogy mily más volt az eredmény, amidőn Csehszlovákia május 21-én nagyon eleven életjeleket adott. Május 21-én kétségtelenül nem volt hozzánk oly közel a háború, mint sokan vélik, Németország csak kedvelt propagandájának a fenyegetésekkel és mérsékeltebb nyomással való kombinációját kísérelte meg, amivel néhányszor fényes eredményeket ért el. Az összes gyujtóanyag és a háború összes eleme annyira egy ponton volt felhalmozva, hogy azt maga a háború tapasztalt istene is tökéletes gyűjteménynek tekinthette. Ha ennek ellenére a háború nem tört ki, úgy mi más ok lehetett erősebb annál, hogy Németország a megmutatkozó körülmények között nem szándékozott ily messze menni?

—• Senki se Higyje, hogy május 21-én a háború csak Véletlenül nem tört ki. Ily véletlenek nincsenek. Az a körülmény, hogy Németország elég gyorsan vonta vissza hadseregét, inkább azt mutatja, hogy valami logikának vetette alá magát és hogy elismerte, hogy számvetésében valami még nincs rendben. A világ számára kérdés, hogy bizonyos intézkedések és bizonyos visszahatások tarthatják-e tartósan a német hadi számvetést tartós rendetlenségben? A világ érdekében remélhető, hogy igen. Mi történt a históriai május 21-én? Nem kevesebb és nem is több, mint hogy Németország egyelőre nem találta magát képesnek világháború viselésére. És tehet a világ valamit annak érdekében, hogy a német gondolkodásban az ily képességet tartósan gyengítse?

— A világháború ellen, sajnos, nincs megbízhatóbb védekezés, mint a világháborúval való fenyegetés maga. Nem akarom lebecsülni az újkori német fanatizmus semmi lehetőségét és a bebizonyított német katonai erényeket De ha önök előtt egy német azt mutatja, mintha az ország nyugodtan s közömbösen vállalná a világháború kockázatát, úgy inkább ne adjanak neki hitelt. Azért beszél, vagy mutatkozik meg igy, hogy megijessze önöket A harmadik birodalom a világnak egész sor vad gesztussal szolgál. Ez benyomást kelt ugyan, de nem volna szabad elfelejteni, hogy ilyen gesztussal oly emberek élnek, akik nem vesztették el a hideg számítás képességét, ellenkezőleg, inkább kiválók benne. Maga Hitler a történelem egyik legkiválóbb számvetője. A vad gesztusok hideg számítások kiegészítői lehetnek. Kevésbé tehetséges taktikusra volna szükség s az atmoszférával szemben gyengébb érzékenységű emberre, mint amilyen a német kancellár, hogy ne jöjjön rá arra, hogy a világon a háborúval való puszta fenyegetéssel — mert a világ undorodik a "háborútól és szereti az életet — sok minden szerezhető, még ha nem is akarunk háborúskodni és ha a háborútól talán éppen annyira félünk, mint a többiek. Ha a háborútól való félelem kihasználható, úgy a német kancellár az utolsó, aki ezt megtenni haboznék.

A születésénél álló párkák egyike bölcsőjébe adta azt a képességet, hogy nem habozik az eszközök megválo- gatásában a német nép érdekei védelmében. A háborúval való fenyegetőzés eszközét is igénybeveszi, miként igénybevenné a háború eszközét magát is, megtanács- kozván a dolgot saját éles helyzetérzékével, ha ez lehetőnek és kedvezőnek mutatkoznék.

—• A világ feladata a legközelebbi években az lesz, hogy oly helyzetet alakítson ki s tartson fenn, hogy ez lehetőnek és kedvezőnek ne mutatkozzék. Kényelmetlen dolog lesz ez, úgy fogjuk magunkat érezni, mint kényszerzubbonyban, számos egyéb föladatot kénytelenek leszünk félretenni, de más nem tehető. A világ sajnos, még soká lesz kénytelen erői nagyrészét arra pazarolni, hogy Németországnak a háború kockázatát mutassa be. Ha ez sikerül, akkor talán oly kétes- hirü nemzedék történelmi korszakába lépünk, amely legjobb erőit arra pazarolja, hogy valami ne történjen, ahelyett, hogy valami történjen. A büszke utódok talán hajlamosak lesznek arra a véleményre, hogy egyáltalán semmit sem csináltunk. Szerencsétlenségünkre » szerepet magunk választhatjuk ki tetszésünk szerint. Hatnunk kell abban a helyzetben, amelybe állítottak bennünket

„A KISANTANT ÉS A KRITIKA SZABADSAGA”

'A' ceeh nemzeti egyesülés egyik lapja, a kéthetink int megjelenő OBSTA legutóbbi ezámáibam Edgár Stanislav Hátraér cikkét közli „A kis antanttárgyalásokról és a kritika szabadságáról”. A cikkíró kiszámítja, hogy csak a Lidové Noviny, a Národni Politika és a Pritoranost mennyi kárt szenvedett amiatt, hogy a kisanlantról iugy mert írni, hogy az a cenzor tetszését nem nyerte meg.

A kár mintegy flO ezer korona volt. A cikkíró 8,zután a következőket Írja:

, *— De ezzel kapcsolatban máa dolgokról is

TORIO. — A japán-kin ai konfliktus kirobbanásának évfordulóján egy tömegdemons>trá* jció alkalmával a hadügyminiszter kijelentette, jhogy

Japánnak hosszú háborúval kell számolnia.

A mai kor háborúiban az egész nép harcol, akár a tűz vonalban van, akár odahaza. Az áldozatok, amiket a háború a japán néptől megkövetelnek, súlyosak lesznek, de még mindig nem érnek fel azokkal a szenvedésekkel és áldozatokkal, amiket a világháborúban kellett vállalniok a népeknek.

Japánnak nincs más választása, mint végighaladni azon az utón, amely a Csankaiszek- rendszer összeomlásához vezet „

! A hadügyminiszter nyilatkozata előtt kihal! gátláson jelent meg, a császárnál. Nyilatkozott Ligaki külügyminiszter is s kijelentette, hogy a japán I kormány többé nem hajlandó Csankarszékkel tárgyalni. Ellenben Kína uj kormányával keres majd kapcsolatot, mert a kormány hajlandó Japánnal barátságosan együttműködni és részt vállalni Kína újjáépítésében.

A külügyminiszter szerint a háborúból támadt diplomáciai nehézségekéi mindeddig sikerült áthidalni.

A külügyminiszter utalt az aníikomintern front jelentőségére és hangsúlyozta, hogy hosszú ut

meg akarunk emlékezni. Arról, hogy közvéleményünk, de képviselőhá,zunk is, milyen jelentéktelenül, hiányosan van tájékoztatva a külpolitikáról. Igaz, hogy a külpolitikáihoz kevesen értenek és nagyon kevesen érdeklődnek iránta és (határozottan nagyon kevés embernek van valami határozott külpolitikai célkitűzése, mely reális volna, s amelyet a siker reményével lelhetne követni. Politikánk nagy kárára volt, hogy nálunk túlságosan személyekhez fűződött. A külpolitika: ez Benes

volt, ileltve mögötte mindig Masaryk és aki itt- ott valami ellenvetést kockáztatott meg, azt e kétségtelenül tiszteletreméltó férfiak ellenfélnek kiáltották ki s egy zsákba dobták ezek személyes ellenfeleivel és belpolitikai vetélytársalval, többé nem vették komolyam, hanem teljesen igno- rálták. És amikor évek múltán valódi válság következett be, sőt feszültség, amilyen a háború befejezése óta nem volt, akkor természetesen szorosan kellett összefogni, nem volt szabad nézni a múlt, kis hibáit és szilárdan keleltt szembeszállni a veszedelemmel. Nőst, ezt talán mindannyian megtettük, talán valóban nem hajtottunk fejet a legnagyobb áradattal szemben sem. És pedig oly időben, amikor valóban kitűnt az, hogy hol van s meddig ér a barátság, amelyet tizenkilenc, illetve huszonegy éven át kerestünk.

— Itt van például a mi kisantant-együttmükö- désünk. Ez az államszövetség már tizennyolc éve tart.. 1934 óta külön szervezeti paktum is létezik. De mit jelent ez az egyesülés? Nem akarjuk egyáltalán lebecsülni, de szívesen hallanánk válaszokat bizonyos kérdésekre: Miért nem alkot, a’kis- antamt szilárd szövetséget a három állami között, amelyek azonnali segítséget nyújtanak egymásnak akármilyen támadás, — tehát nemcsak Magyarország támadása esetén, mely támadás nézetünk szerint mindenkoron nagyon valószínűtlen volt? Külpolitikánk programjában szerepel az ilyen szövetség, vagy nem? És ha nem, úgy miért nem szerepel? Tettünk kísérletet oly szerződés kötése érdekében, Jugoszláviával és Romániával, amilyen egyesaéget kötöttünk a kölcsönös megsegítésről Franciaországgal? Miért utnsittattunk el?

— 1937-ben a. párisi világkiállítás látogatói bizonyára meglepődtek a kisantant mint „egész” kiállitás! csoportja láttán és soha. senki sem kételkednék o három államot egymáshoz kötő szíván még a békéig, de Japán kész ezen az utón végig haladni.

Fsísezsáó ellentétek Ispán és Franciaország közfitt

PARIS. — Franciaország és Japán között a kínai háború kezdete óta megromlott a jóviszony. Most a Hainan-szigetcsoporthoz tartozó úgynevezett Paracel sziget megszállása következtében további ellentétek támadtak a két ország között. A tokiói kormányt erősen nyugtalanítja az a körülmény, hogy az idokinai I francia gyarmati hatóságok megszállták a ka- 1 tonailag fontos szigetet.

Ezzel a lépéssel Franciaország meg akarja nehezíteni a japánoknak azt az elhatározását, hogy elfoglalják a Hainan-szigetekct.

A japán hadsereg ugyanis innen a Délkinában folyó hadműveleteket előnyösen tudná támogatni. A tokiói kormánynak az az álláspontja, hogy a sziget Kínához tartozik s ennek értelmében a francia kormánynál, adott esetben, tiltakozással élne. Francia oldalon azt hangoztatják, hogy a sziget a KIS. század, eleje óta az annami birtokok közé tartozott. Kimélyitette az ellentétet Franciaország és Japán között az is, hogy a francia kormány számos japán kiviteli cikk részére ■biztosított behozatali kontingenst julius 1-től megszüntette.

lá.rd barátságban és szövetségben. Mintha a dunai államszövetség, ez a nyugati álom már-már megvalósulna. És most váratlanul, amikor eljött a tüzpróba, milyen furcsán nézett nyugat erre a szövetségre. Ha Franciaország, Németország és Olaszország szilárd szövetséget kötne, hogy védekezzék Svájc esetleges támadásaival szemben, úgy ezt tréfának vennék; Bocsánatot kérek ezért az összehasonlításért, de ilyen tréfákat is publikáltak mostanában nyugaton. Biztos, hogy Magyarország a szomszédaihoz viszonyítva feltétlenül erősebb, mint Svájc Német-, Olasz- és Francia- országhoz viszonyítva és hogy voltak támadási szándékai is. De elhinné valaki a világon, hogy Magyaron rszág hadserege képes volna legyőzni bármelyik szomszédja kétszer olyan nagy hadseregét? Vagyis ha Magyarország valamit nyerhetne, úgy csak európai kouflagrációban. De ily esetre a kisantant-szerződések már nem szólnak.

— A hivatalos kommünikék üressége, frázis- szeriisége sehol és sohasem tűnt ki erősebben, mint a kisantant-konferenciákról kiadott kommünikékben. Hiszen soha senki sem kételkedett abban, hogy ezek az államok nem fognak s nem akarnak háborút előidézni és hogy maguk nem támadják meg sem Magyarországot, sem Németországot, sem Olaszországot, vagy Oroszországot. Mire való tehát az örökös ibékeszeretetről beszélni? Hiszen a béke nem függ tőlünk, amikor, ellenkezőleg, bennünket akar más valaki megtámadni. A kisantant-államok 10 vagy 15 konferenciájáról semmi egyebet nem hallottunk, mint. nagv- igéretü szavakat a gazdasági együttműködés készülő kibővítéséről, a véleményki cserélésről, a. közös nemzetközi eljárásról, a kölcsönös megértésről, tsb. Miért nem hallotta közvéleményünk soha: Tgen, elmentünk Simájába a kölcsönös meg- segitési paktumért és visszautasítottak bennünket, miként, már tízszer történt! És ez ilyen, meg ilyen okból történt. Ha. Németország megtámad bennünket, úgy Románia és Jugoszlávia segítsége Tston kezében — vagy legalább is uralkodóik kezében van. Avagy talán jobb mindent kétségben és jó reményben hagyni a rettenetes kijózanodás pillanatáig? És nem alkalmasabb talán megmondani mindig az egyenes igazságot, hogy a tényeket idejében ellensúlyozhassuk, — fejezi be eszmefuttatását Haunftr.

Járass interpellációja

a Csallóköznyéken történt csendőrt túlkapások tárgyában

PRÁGA. — Amint már jelentettük, Jaross An*

dór nemzetgyűlési képviselő, az Egyesült Párt el* nöke interpellációt nyújtott be a belügyminiszter* bez a Csallóköz nyéken történt csendőri tulkapá* sok tárgyában. A képviselőház hivatalos nyomtat* ványai sorában 1347/XII. szám alatt megjelent in* terpelláció szószerint a következőképpen szól:

„A belügyminiszter ur előtt bizonyára ismeretes az a tény, hogy Szlovákia és Kárpátalja magyar lakosságának azon töredékrésze, amely lelkiismeretlen agitátorok felbujtására vagy érdekből, dó soha meggyőződésből az u. n. aktivista pártok tagja volt, megértve az idő szavát,' az eddigi párt- keretből tömegesen lép ki és csatlakozik az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párthoz, mely tudvalevőleg a csehszlovák köztársaságban az egyetlen igazi magyar párt.

így Csallóköznyéken a csehszlovák agrárpártnak 60 magyar tagja volt eddig, kik közül mai napig ötvenhármán jelentették be a kilépésüket és 8 csatlakoztak az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Pártihoz.

A csendőre ég azonban, melynek pártpolitikával jogállamban foglalkoznia nem szabad, úgy látszik felcsapott a csehszlovák agrárpárt magyar osztálya agitátorának, mert mikor megtudta, hogy [ ezen tömeges kilépések történtek, törvényellenesen és jogellenesen erősebb különítménnyel szállta Irneg a községet és napokon keresztül veszélvez- I tetve a község belibékéjét, az agrárpártból kilépő | tagokat kihallgatásoknak vetette alá. az embereiket mint közönséges bűnözőket, összeírta, személyi | adataikat felvette és meg akarta akadályozni mindenféle megfél említésekkel az állampolgárok kilépését a csehszlovák agrárpártból és az egyetlen magyar pártba való csatlakozását.

A csendőrségnek ezen ténykedése ugv az alkotmánytörvénybe. mint a büntető törvénykönyvbe ütközik és példás büntetést kíván, már csak azért is, mert nem állunk szemben elszigetelt jelenséggel, amennyiben mindnyájunknak emlékezetében van még a szenei csendőrőrs túlkapása Dunauj- falu-n és a Pózban történt események is, amelyek mindeddig még büntetlenek maradtak.

Mindezek alapján kérdjük a belügyminiszter urat:

1. Hajlandó-e a Csallóköznyéken történt csend-' őri túlkapás ügyét kivizsgálni;

2. hajlandó-e a törvényellenesen eljárt, csend* őröket és azok parancsnokát hivatali állásuktól azonnal felfüggeszteni és ellenük a fegyelmi eljárást megindítani;

3. (hajlandó-e intézkedni, hogy a csallóköznyéki, dunaujfalusi és pozbai események ne ismétlődjenek;

4. hajlandó-e utasítani a szlovákiai és kárpát:* aljai csendőrséget, hogy az állampolgárok sza* had véleménynyilvánítását ne akadályozza meg, hogy a . jövőben pártpolitikával ne foglalkozzék és hogy állandó incidensekkel ne zavarja meg a köz* békót.“

Az állatni himnusz a templomban

A legfelső közigazgatási bíróság döntése egy

evangélikus lelkész kihágási ügyében

PRÁGA. — A L.-i járási hivatal az 1927. évi 125, számú törvény 3. szakasza 2. bekezdésébe ütköző ki* hágás nűatt ítélt el egy evangélikus lelkészt azért* mert október 28-án az ünnepélyes istentiszteleten néni várta be az oltárnál az áilami himnusz eljátszását vagy eléneklését s eltávozott a sekrestyébe. A kihágási Ítéletet az országos hivatal helybenhagyta.

Az ítélet ellen a legfelső közigazgatási bírósághoz beadott panasz azt fejtegette, hogy az ágostai hit* vallásu evangélikus egyház alkotmánya, amelyet az állami Törvények és Rendeletek Gyűjteményében 1923-ban 61. szám alatt hirdettek ki, ebben az ügyben, az egyedüli jogforrás, mert ez egyházi alkotmánytör* vény szerint az egyháznak joga van nyilvános isten* tiszteletek tartására és saját törvényhozásra, nemkülönben „in sacris" és „circa sacra" ügyekben saját egyházi bíráskodásra. Tehát az egyház maga dönt arról, hogy az istentiszteletnél kell-e az állami himnuszt énekelni, vagy nem, illetve, hogy mit kell énekelni.

A legfelső közigazgatási bíróság a panaszt elutasította éspedig a következő indokolással:

A csehszlovák köztársaság alkotmánya 122. paragrafusában kimondja, hogy a köztársaság valamennyi polgárának joga .van bármilyen felekezet sze* rint vallásgyakorlatot tartani nyilvánosan, vagy ma* gáncsán, amennyiben ez a vallásgyakorlás nincs ősz* szeütközésben a közrenddel, a békével, vagy a köz* erkölccsel. Az ágostai evangélikus egyház alkotmánya 7. paragrafusa szerint ezt az egyházat önállóan és autonóm igazgatják a csehszlovák köztársaság törvényei keretében. Ehhez az intézkedéshez a 8. paragrafus felsorolja, hogy az egyház javára milyen jogok biztosíttatnak. Ezt a 8. paragrafust az alkotmánytörvény 122. paragrafusával és az egyházi alkotmányi 7,. paragrafusával kapcsolatban kell értelmezni és nem! lehet azt külön venni s önálló jogforrásnak, vagy pedig az általános jogrend alól való kivételnek tekinteni. Ellenkezőleg, az idézett törvényes intézkedésekből a3 tűnik ki, hogy az ágostai evangélikus egyház lelkészei az istentiszteleti cselekményeket csak oly terjedelemben s mértékben kötelesek és jogosultak gyakorolni,- amennyiben ezzel nem kerülnek összeütközésbe ai csehszlovák jogrend kogens (kényszerítő) intézkedéseivel, tehát nevezetesen ama jogszabályokkal is< amelyek a közrend, közbéke és jó erkölcs védelmére adattak ki. Ezért a panaszos bűnösségének megítélésé* nél közömbös az a kérdés, hogy cselekménye az autonóm egyház keretébe tartozott-e avagy azonkívül esett. (1937. évi 1301 számú, legfelső közigazgatusl , döntés.)

MAGYAR FRONTHARCOSOK!

I

Londonban lapjelentések szerint most ülé sezett a frontharcosok nemzetközi világszövetsé ge. A világszövetségben és igy Londonban is minden ország és minden nemzet frontharcosa képviselve volt, csak a csehszlovákiai magyar fronthar cosok hiányoztak. i

A csehszlovákiai magyar frontharcosok távol- maradásának oka az, hogy a világháború óta eltelt húsz esztendő ellenére a csehszlovákiai magyar frontharcosok eddig önálló szövetségbe nem tömörültek és igy a nemzetközi frontharcos szövetségben a tartós béke eszméjéért eddig nem küzdhettek.

A világháborúban résztvett többi csehszlovákiai nemzet frontharcosai már hosszú évekkel ezelőtt hatósági engedéllyel szövetségbe tömörültek, a bajtársi érzületet ápolják és egymás gazdasági érdekeit kölcsönösen # támogatják.

Ezért elhatároztuk, hogy megfelelő számú érdeklődő esetén végre a csehszlovákiai magyar

frontharcosok szövetségét megalakítjuk.

Felkérjük tehát azokat a magyarokat, akik az 1914—1918. évi világháborúban legalább is hat hetet a tüzvonalban töltöttek vagy hadirokkanttá váltak, hogy a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodával (Köztársaság-tér 12.) — amelyet a szervezők erre felkértek — közöljék, hogy kormányhatősági jóváhagyástól függően hajlandók volnának-e ilyen bajtársi gazdasági érdekszövetségbe lépni. Az érdeklődők nevükön és pontos lakcímükön kivül csak azt közöljék, hogy a világháborúban mi volt a legutóbbi szolgálati beosztásuk és rangjuk. Más adat közlése felesleges.

Bajtársak — érdeklődők jelentsék be készségüket legkésőbb 1938 július 15-ig, hogy minél előbb megalakulhassunk és kérhessük a hatósági jóváhagyást.

Bajtársi üdvözlettel:

A magyar frontharcosok szervező

bizottsága.

4