Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-31 / 173. (4616.) szám
14 G-M HHasS1 1938 jtilíus 31, vasárnap* TíiriTíTwnTWffTgrwirafiTri n Keletszlovákia gazdasági ereje az „elhanyagolt múltban" A rovatért LÜKÖ GÉZA felel. Munkatáborok és a nemzetiségek (p. z.) Három hete, hogy a cseh nemzeti Szocialista „Geské Slovo” a németbirodalmi kö- telező munkaszolgálat bírálata kapcsán, ha óva- tosan is, de meglehetősen éles elítélő szavakat talált, miközben nem győzte eleget magasztalni a demokratikus gazdasági berendezést, amelyben mindenki szabadon végzi az egyéniségének és képességeinek megfelelő munkakört kommandó nélkül. Három hét rövid idő s azóta közben ismeretessé vált, hogy a kormány a munkatáborok létesítésének tervével foglalkozik, amelyről ugyan hallgat a sajtó tekintélyes része is, csak itt-ott szólalnak meg kritikai hangok a tervek kapcsán. A Hospodáíská Politika „Munkatáborok” cim alatt a következőket írja: „Nem lehet kétség aziránt, hogy az autark állam szomszédsága az intézmények és berendezések sok szakaszára rá- n37omta bélyegét, amelyek nincsenek mindig teljes összhangban a liberális demokrácia postulá- tumaival, de etekintetben nem vagyunk egyedül, hasonló és igen gyakran talán a változások radikálisabb fázisain mennek át a hatalmasabb és idősebb demokráciák is. Rájuk is alkalmazható a „spártai demokrácia” kifejezés, amelyet viszonyaink barátságos bírálata közben használt a múlt júliusban Toynbee professzor. Egy eme berendezkedések közül, amely kétségtelenül a „spártai demokrácia” kellékei közé tartozna, a munkatábor, amely mellett tekintetbe kell venni természetesen a személyes szabadság korlátozásának különböző fokát és a különböző organizációt és úgy látszik ebben gyökerezik a pénzügyi, illetve nemzetvédelmi és népjóléti minisztériumok közötti hosszas vita lényege és annak oka, hogy a munkatáborokra vonatkozóan bejelentett normát nem hozták nyilvánosságra az aratások előtt sem, amikor a szervezett munkaerők beavatkozásának főjelentősége lehetett volna. A munkákötelezettség, amely minden személyre vonatkozna, tekintet nélkül arra, hogy alkal- mazott-e vagy munkanélküli és vagyoni viszonyokra való tekintet nélkül, a harmadik birodalom robotrendeleteinek átvételét jelentené és az ilyen jellegű indítvány, amelynek pozitív eredményei egyébként igen kétesek, joggal az összes politikai pártok ellenzésével találná magát szemben. A népjóléti minisztérium nincsen azonban az ellen, hogy a fiatalságot munkaközösségekben szervezzék meg. Fölmerül azonban az a kérdés, hogy bizonyos munkálatok ne hajttassanak végre alacsonyabb bérek mellett, dömpinghatással az egész bérkonstrukcióra. Emellett érdekes, hogy az önkéntes munkatáborokkal szerzett tapasztalatok jobbak a németeknél, mint a cseheknél.” Eddig a Hospodárská Politika elmefuttatása, amelyhez megjegyzésül és kiegészítésként nekünk is lenne néhány szavunk. A rendszer fény- és árnyoldalainak elemzése kivül esik egy hírlapi cikk keretein s igy csak néhány alapvető aggályunk leszögezésére szorítkozunk. Ami a demokrácia „spártai” epitheton omansát illeti, ehhez kevés szavunk lehet. Elvégre hozzá vagyunk szokva már ahhoz, hogy ez a sokat körülvitatott s a gazdasági életben is mindinkább ködössé váló fogalom az utóbbi időben több keresztvízen ment át s hol „cselekvő”, hol autori- tativ jelzőket kapott, különösen az azóta programról egyelőre levett fölhatalmazási javaslattal kapcsolatban. Naivnak kell azonban tekintenünk azt az okmegjelölést, hogy a vonatkozó intézkedés miért nem jelent meg az aratás előtt. Mert egy ilyen következményeiben mélyreható intézkedés, még ha százszor olyan terjedelmes (különösen) német szakirodalomra támaszkodik is, nem adható meg elméletileg sem máról-holnapra Csehszlovákia speciális viszonyainak alapos mérlegelése nélkül, gyakorlatilag pedig annál kevésbé, mert egyébként nagyon könnyen a parancsuralmi rendszerű és egységes német lakosságú harmadik birodalom kiválóan bevált intézménye szolgai másolásának bélyegét viselné magán, ami tekintettel Csehszlovákia lakosságának nemzetiségi és párt- politikai tagozódására, aligha találna a lakosság őszinte egyetértésére s elvégre talán a demokráciában, még ha „spártai” is, ezt a szempontot mégsem lehet számításon kivül hagyni. És ha a terv a politikai pártok ellenszenvével találná magát szemben, tekintettel ez intézménynek gazdaságpolitikai céljaival párhuzamosan haladó nemzetpolitikai céljaira, annál kevésbé nyerhetné meg a nemzetiségi pártokat. Mert amig Németországban a népért és államért végzett szolgálat azonos síkon mozog, Csehszlovákiában a demokrácia állagának további súlyos sérelme nélkül azért sem valósítható meg, mert a nemzet szolgálatának fogalma, tekintettel a köztársaság nemzetiségeire, nem hozható közös nevezőre. Mert az állam egységes gazdaságpolitikai céljai mellett minden nemzetiségnek megvan a maga egészséges, öncélú gazdasági célja is, amely a centrális cél érdekében hozott kötdes áldozatok folytán már eddigelé is éppen elég csorbát szevedett, amelynek kiköszörülését célozza a nemzetiségek gazdasági jóvátételi követeléseinek fölállítása. S most, amikor a kormány kiegyezési plattformot keres a nemzetiségek felé, nemcsak politikai, de remélni merjük, gazdasági téren is súlyos taktikai hiba lenne a tervezett munkatáborok meg valósi tása, elsősorban gazdasági szempontból* De nem kisebb horderejű az Intézmény nem(yn.) A PMH nemrég’ ismertette Hodza miniszterelnöknek a kassai kiállítás megnyitása alkalmából a Novostinak adott nyilatkozatát, amelyben a miniszterelnök kijelentette, 'hogy képviselői mandátumot azért vállalt Keleten, mert el volt hanyagolva a háború előtt s ezért kellett fölkarolnia. Keletszlovákia fontosságát és jelentőségét senki sem becsüli le, — folytatta a miniszterelnök. — A köztársaság hi.d kelet és nyugat között s e híd szerepét nem tudja betölteni Szlovákia és különösen Keletszlovákia nélkül. Ezért az egész állam érdeke az erős, gazdaságilag fejlett Keletszlovákia. Ami a miniszterelnök végkövetkeztetését illeti, azt mindenki, aki szivén viseli Szlovákia és benne Keletszlovákia sorsát, a legnagyobb helyesléssel veszi tudomásul. Valóban erős, gazdaságilag fejlett Keletszlovákiára van szükség; olyan gazdasági, szociális és kultúrpolitikára, amely e terület lakosságát a jólétnek legalább ama fokára emeli, amelyben elhanyagoltságának idején volt. Mert amilyen helyes a miniszterelnök végső tétele, éppen annyira nem fogadhatjuk el helyesnek a premisszát: hogy azért van szükség Keletszlovákia különleges gazdasági felsegité6ére, mert egyike volt azoknak a területeknek, amelyek „a háború előtt el voltak hanyagolva". Ha végigmegyünk busz esztendő publicisztikai ■és politikai megnyilvánulásain, kartotékunkban igen bőséges anyagot találunk, amelyeket a fenti állítással prominens szlovák politikusok részéről szembeszegezhetünk. Sok viharos parlamenti és szenátusi jelenet zajlott le amiatt, hogy szlovák néppárti képviselők és szenátorok objektiven megállapították, hogy ha a magyar kormányok nemzetiségi politikája sokban elhibázott volt is, de a kenyér miatt Szlovákia népének nem kellett panaszkodnia. Egész csokrot állíthatnánk össze ebből a gyűjteményünkből, de nem élünk a polémiának ezzel a kényelmes eszközével. Inkább a tények bizonyító erejéhez folyamodunk. Kassa Keletszlovákia kulturális és gazdasági empóriuma és igy a múlt idők megítélésének szempontjából perdöntő jelentőségűek azok a beszámolók, amelyekben a kassai kereskedelmi és iparkamara tett jelentést a kerület gazdasági viszonyairól. Perdöntő jelentőségűek azok az akták, amelyeket a magyar szakminisztériumok adtak ki Keletszlovákia gazdasági ügyeire vonatkozólag. Ez a bizonyitóanyag mind hozzáférhető, mind ak- taszerüleg kezelt és igy a történelmi okmány erejével hat. Egészen más, az elhanyagoltsággal ellentétes kép kerekedik az objektív szemlélő elé, ha ezeknek a történelmi dokumentumoknak figyelembevételével mélyed el Keletszlovákia gazdasági múltjának tanulmányozásában. Észre kell vennie a mindenkori magyar kormányok céltudatos és jószándéku politikáját, amely arra irányult, hogy Szlovákiának azokon a területein, amelyeken a lakosságnak csak gyér megélhetést biztosit a földművelés és állattenyésztés, a háziipar és gyáripar hathatós támogatásával adjon több és KASSA. — (Szerkesztőségünktől.) Üdvös és életrevaló akció indult meg Kassán a magyar iparosok és kereskedők támogatására. Kassán tudvalévőén már régen megalakult az Egyesült Párt kebelében az iparosok és kereskedők szakosztálya és egyre szélesebb alapon fejt ki eredményes tevékenységet. A szakosztály működése most különösen üdvös és látható eredményt mutat fel azáltal, hogy Helyei Gyula, a szakosztály elnöke kiadásában megjelent egy füzet, amely szakmák szerint tartalmazza a kassai magyar iparosok és kereskedők neveit, természetesen azokét, akik az említett szakosztályban tömörültek. A füzet első oldalán a következő talpraesett felhívás olvasható: „Szlovákiai magyarok, támogassuk egymást! Szlovenszkói magyarok, egy a célunk, egy a kívánságunk, hogy itt, ezen az ősi földön, minzclpolitikai oldala sem* ami az osztályellentéteknek kiküszöbölése mellett a munkaközösségbe való beolvadás révén a népi egység gondolatát van hivatva szolgálni. És ez a második bökkenő* amely miatt a tervezet nem lehet rokonszenves a köztársaság nemzetiségei körében. Hiszen többek között éppen ezen is folyik a vita, hogy a nemzeti állam elvének föladása mellett a nemzetiségi állam struktúrájának alapjait kell lerakni a nemzetiségekkel való kiegyezés során, már pedig a kötelező munkaszolgálat vagy annak kétségtelen válfaját képező munkatábor ezzel az elgondolással szöges ellentétben haladó utón mozog. És még egyet legyen szabad megállapítanunk: hiába hivatkoznak arra* hogy tekintettel kell lenni a személyes szabadság korlátozásának fokaira* a szervezet különbőz őségére* szerény jobb kenyeret. Indusztrializálni, ez volt a magyar kormányok szlovákiai gazdasági politikájának jelszava, amellyel szemben az elmúlt két évtizedben, a dezindusztrializálás jelszava volt iránytszabó. Nemzetgazdák ma is sokat vitatkoznak az ipar szubvencionálásáról, annak értékéről, illetve káros voltáról és általános az a nézet, hogy az olyan ipart, amely nem „talajgyökeres”, amelynek a közelében nincs nyersanyagbeszerzési terület, el kell sorvasztani. Nos, a magyar kormányok nem törődtek nemzetgazdasági vitákkal és elméletekkel, hanem erőteljes iparpártoló politikával nyúltak hóna alá a talajgyökeres és nem-talajgyökeres iparoknak. Kassán, Szomolnokon, hegyek között dohánygyárat létesítettek, hóivá száz és száz kilométerről, Komárom vidékéről szállították a feldolgozandó dohányt, hogy a felső Gölnic-völgy szegény lakosságának munkaalkalmat nyújtsanak. Ez csak egyetlenegy kiragadott példa, de nem túlozunk, ha azt állítjuk, száz és száz ilyet lehetne felsorolni. Vegyük elő például az „elhanyagolt” terület kamarájának 1905. évi jelentését, amely a gazdasági dekonjunktúra nehéz évében adatott ki. Azért választottuk ezt. a dekonjunkturális évet, nehogy azt vethessék szemünkre, hogy a 'békeévek hét bő esztendői közül válogattunk, csakhogy minél -kedvezőbb képet nyújthassunk. Nos, ez az év „a súlyos megpróbáltatások esztendeje". Általános üzletpangás, a vállalkozási kedv teljes szünetelése, az államgépezet rendszeres működésének bizonyos automatikus funkciókra való redukálása, a törvényhozás kezdeményező és alkotó tevékenységének elkobzása és a parlamenti ellenőrzés hiánya — ezek voltak az esztendő jellemző tünetei. Mindenütt a tompa, csöndes rezignáció, a fáradtság, reménytelenség. A drágaság egyre növekedőben van. És mégis azt találjuk, hogy a keletszlovákiai ipari, kereskedelmi és gazdasági élet, ha sok is a nehézség, sok is a panasz, aránylag kedvező viszonyok között van. A csaknem százoldalas jelentésen nem szaladhatunk végig egy rövid cikk hasábjain, csak éppen megemlítjük, hogy vannak iparágak — és ezek Keletszlovákia szempontjából éppen a legjelentősebbek, — amelyekben éppen a dekonjunktúra évében határozott virágzás állapítható meg. Ilyen például a fa, amelyet a boldogult Rázus Márton a szlovák ember búzájának mondott. Nem a kivitel, hanem a belföldi fogyasztás emelkedett. A keményfának, a tölgynek valóságos kövér esztendeje ez, állapítja meg a jelentés. Harminc százalékkal emelkedtek az árak, a nyersfa és fűrészelt áruk iránt megnyilvánult keresletnek nem is lehetett megfelelni és már olyan Iákat is fel kellett dolgozni, amelyek azelőtt legfeljebb bányafának voltak felhasználhatók. Puhafában is tiz százalékkal emelkedtek az árak, a bútoripar annyi lucfenyőt akar, amennyit nem is lehet szállítani. Ott van például a bánya- és vas- ipar, amely Keletszlovákia egyik legfontosabb gazdasági ütőere volt. Nincs hanyatlás ott sem a den magyar iparos és kereskedő boldoguljon! Ennek első feltétele az összefogás és az egymás iránti jóindulat! Összetartásban az erő, ösz- szetartás nélkül nincs boldogulás! Dolgozz és minden erőddel segíts elő, hogy boldogulhasson minden magyar! E legfontosabbat tartsd mindig szemed előtt: Minden árut lehetőleg csak magyar kereskedőtől* gyárostól vásároljál. Minden munkát lehetőleg csak magyar iparossal végeztess! Szlovenszkói magyarok, támogassuk egymást! Minden fillér, amely nem magyar testvéred kezébe jut, gyengíti nemzetiségedet és létedet! Nyújtsatok egymásnak testvéri jobbot, egymást támogatva és segítve haladjunk együtt, hogy kivívjuk a jobb jövőt!" A füzetet sok ezer példányban terjesztik a kassai és környékbeli magyarság körében. nézetünk szerint* ha ketten ugyanazt csinálják* az mégis ugyanaz, legfeljebb árnyalatbeli különbségek vannak* de marad a lényeg: a személyes szabadság korlátozása* Elveink fenntartása mellett tehát a kérdéssel kapcsolatban egy álláspontunk lehetne csak* hogy ha annyira szivén fekszik az illetékes tényezőknek a munkatáborok megvalósításának terve, ám legyen, de nemzetiségekre való tagozódás szerinti szervezettel és munkaprogrammal* valamint számarányuknak megfelelő dotációval* hiszen a nemzetiségi etnikumok területén sok-sok közhasznú munkahátralék vár elvégzésre* És ha valóban csak ez lenne a cél s a tervnek nincsenek mellékzöngéi* úgy a terv szülőinek e közbevetett indítvány ellen aligha lehet ellenvetésük HofherrSchrantzClaytonShuttleworth magyar gépgyári müvek. Kizárólagos képviselő: WOLFGAKG SCHWARZ BRATISLAVA Mostová 8. Tel. 40-46. dekonjunktúra évében, sőt a Jacobs-féle hámori vasgyár ebben az évben alapul meg. Munkanélküli nincsen, a munkáslétezám az előbbi esztendőhöz képest negyvenhárom fővel emelkedett. Ebből a legnagyobb szám — barminc — a korompai vasgyárra jutott, amely akkoriban ezerkétszáz munkást foglalkoztatott. Ez a gyár termékeinek kiválósága folytán a külföldön is igen jóhirre tett szert, aminek eredménye, hogy olyan nagy megrendeléseket kapott, amiket nem is lehetett kielégíteni." Minden iparágnak volt baja, panasza akkor is, de ez nem a kormányok hibájának a következménye, hanem annak az áldatlan helyzetnek, amely- lyel egész Magyarország gazdasági élete ki volt szolgáltatva Ausztriának az önálló vámterület (hiánya következtében. Ezt Hodza miniszterelnök ■ur magyarországi képviselő korából jól tudja, mert hiszen abban az időben voltak a leghevesebbek az önálló vámterületért folytatott harcok. A kedvezményezett osztrák, elsősorban a cseh ipar konkur- renciá.jával szemben nehezen állhatott meg a ina- gyarországi, igy a keletszlovákiai ipar is. Éppen a kassai kamara jelentése panasszkodik az olyan csehországi versennyel szemben, amely nem átalja a stószi késeket olyan gyártmányokkal kiszorítani a magyar piacokról, amelyekbe a magyar koronának képét pré-selteti. De amit kormányintézkedésekkel: észszerűen alkalmazott segéllyel, okos tarifapolitikával meg lehet tenni, azt a magyar kormányok meg is tették. Ezért a stószi késipar a német és cseh versennyel szemben is megállotta a versenyt és „1895—1905 között nagyra fejlődött". Amelyik iparággal szemben a külföldi verseny tulnyomasztóvá vált, mint például a lakatosiparban, ott a kormányok elősegítették a mii- iparra való áttérést. Sűrűn adtak külföldi tanulmányi ösztöndíjakat, egymásután létesítették a szakiskolákat. Nem véletlen müve, hogy az egymásután megnyitó ipari szakiskolák elsői a mai Szlovákia területére jutnak. Elegendő csupán a nagymultu kassai gépészeti felsőbb tanodára és a. megszüntetett kassai gazdasági akadémiára hivatkoznunk. Arra nincsen helyünk és módunk, hogy a. magyar ipari oktatás 725 oldalt kitevő gyönyörű monográfiájából felsoroljuk az összes Szlovákiában működött ipari szakiskolákat. Csak megemlítjük, hogy ennek a felvilágosító, ipartfejlesztő és támogató politikának volt is eredménye! A stószi kapa Odesszáig és Konstantinápolyig jutott, a késmárki Schikedanz mühimzőipar — a kassai kamara jelentése szerint — Párisban és Londonban biztosított piacot, a szepességi Ienszövészet hatalmas piacon helyezte el termékeit és nem kellett át- orientálódnia „svájfei rendszerre", tudniillik szállodai és idegenforgalmi iparra. Még egy adat a Szepességből. Piacra dobott 3500 métermázsa juh- turót és 620 métermázsa tehénsajt-gyártmányt.. 5 Ismételjük: a kép, amelyet nyújtottunk, nem teljes és éppen ezért talán fölületes is. De el kellett mondanunk ennyit, mert a kassai kiállitás megnyitása alkalmából le kell szögeznünk azt a történelmi igazságot, hogy Kassán és Keletszlovákiá- ban nagy ipar és virágzó gazdasági élet volt már a 14. század óta és magyar uralmi rendszerek, magyar tehetség és szorgalom jeletös mértékben járult hozzá, hogy ezen a területen virágzó gazdasági élet legyen. Az „elhanyagolt terület" propaganda-jelszavát pedig egyenesen nem értjük. Angol, francia és más nemzetiségű tudósok a legnagyobb elismeréssel állapítják meg a legjobban kárhoztatott, 1867-től 1014-ig terjedő magyar korszakról, hogy az páratlan gazdasági föllendülés és előhaladás virágzó ideje volt. (—) A magyar minőségi cipő versenye a nemesvalutáju piacokon. A Metropress jelentése szerint a csehszlovákiai minőségi cipőgyárak megbízottai egybehangzóan arról tesznek jelentést. hogy az értékes valutájú államokban, Angliában és Svédországban a magyar minőségi cipő egyre érezhetőbb versenyt okoz. A magyar minőségi cipőkivitel már évek óta jó hírnévnek örvend és az utóbbi időben rendkívül kedvezően fejlődik. A Metropress jelentése szerint az uj versenytárs megjelenése és erősödése az angol ipart is meglehetősen nyugtalanítja, különösen ami a női sevródpő elhelyezését Heti. Csehszlovák exportőrkörökben a magyar minőségi cipő versenyének meglehetősen nagy7 figyelmet szentelnék* „Szlovákiai magyarok, támogassuk egymást!'* Propagandafüzetet adtak ki Kassán a magyar iparosok és kereskedők támogatására ■■ ■■
