Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-30 / 172. (4615.) szám

4 1938 julius 30, szombat. (s. !.) KASSA. — A julius 24-í kassal magyar nap lezajlott, a Dóm falába illesz­tett Rákóczi-emlékmüvet lelepleztük. Vala­mikor másképen képzeltük el Rákóczi em­lékének megörökítését. A magyar nemzet impozáns lovasszobrot akart Kassán emelni Rákóczi emlékezetének, éveken át gyűltek a magyar fillérek a méltó emlékműre. Mint tudjuk, hétszázezer korona gyűlt össze, de a tekintélyes összeg nem fordittatott a kitű­zött célra. A Dóm falába beillesztett dom­borműves emléktábla csak kis részét igé­nyelte az összegnek, annak túlnyomó ré­szét a két évvel ezelőtt hozott városi hatá­rozat szerint a Dóm restaurálására fogják fölhasználni. Tudjuk azt is —• s az ünnep­ség után nyugodtan beszélhetünk erről —, hogy a leleplezési ünnepséget a kassai jubi­láns kiállítás kereteibe illesztették be és ta­lán nem egészen alaptalan azoknak az egy­re inkább kiábrándult magyaroknak a föl­fogása, akik úgy vélik, hogy az emlékmű leleplezése még sokáig meg sem történhetett volna, ha nem lett volna Kassán jubileumi kiállítás. Megerősíti ezt a fölfogást a kiállí­tás rendezőségének propagandája is, amely nyíltan hirdette, hogy „erre az ünnepre igen sok szlovákiai és határontuli magyar láto­gatása várható”. Talán éppen azért maradt el a szlovákiai és határontuli magyar tömegek látogatása, mert nagyon várták őket. Érezhette min­denki, hogy nem annyira a magyar ünnep­re, mint inkább a kiállításra várták őket, a kiállítási idegenforgalom följavitására. A propagandafüzet, amelyből a fönti sorokat idéztük, még Rákóczi rodostói házának föl­állítását is ígérte (e ház szétszedett alkat­részeit nemrégiben találták meg egy kassai ház pincéjében) és magyarázatul — a cseh­szlovák közönség felé —■ hozzáfűzte, hogy „ez a ház a csehszlovák keleti kiállításon mint attrakció fog szerepelni, amely bizo­nyára sok látogatót fog idecsalogatni orszá­gunkból és Magyarországból”. Az már az­tán a kiállítás körüli szervező tehetségnek tudható be, hogy a Rákóczi-ház nem épült föl és az idecsalogatás sem sikerült úgy, ahogy elképzelték. A magyarországi magya­rok például semmiképen sem jöhettek, mert a kiállítás vezetősége nem tudott tömegvi- zumot kieszközölni a tervezett filléres vona­tok utasai számára. Ennek hire hamar szét­futott a szlovákiai magyarok között, akik jól tudták azt is, hogy a kassai kiállítás egyál­talán nem alkalmas a magyar nemzeti öntu­dat táplálására. így keletkezett a kiállítási szervezés jóvoltából az a bizalmatlanság, ami meggátolta, hogy országos méretűvé váljék a kassai Rákóczi-ünnep. A kiállítás vezetősége, amely - kisujjávak „attrakciót” akart nyújtani, a másik oldalon aktive és passzive leszerelte a magyar tömegek érdek­lődését. És mégis, ennyi zavaró és kiábrándító körülmény ellenére gyönyörű ünnepséggel ülte meg Kassa magyarsága a Rákóczi-em lékmü leleplezését, A napsugaras időben a magyarok tízezrei zsúfolásig megtöltötték a Dóm körüli teret, ellepték a fölvirágozott házak erkélyeit, ablakait és háztetőit. A magyar összetartás, élniakarás és tehetség szebbnél-szebb képei peregtek le előttünk az egésznapos ünnepségen. A kassai magyar ság teljes szívvel és lélekkel ünnepelt, ahogy csak a magyar tud ünnepelni. Az ünep órái­ban nem gondoltunk többé a zavaró körül­ményekre, hanem átadtuk magunkat a lel­kesedésnek, a nagy magyar hős iránti ke- gyeletes érzésünknek. Felejthetetlen élmény lesz minden jelenlévő számára a Dóm előtti leleplezési ünnep, a színházi díszelőadás és a cserkészek esti tábortüze a kiállítás terü­letén. A tábortűz melletti regős ének és a gyönyörű kuruc dalok hallgatása közben végigtekinthettünk a közönségen ,amely tel­jesen megtöltötte az óriási sportpályát és arra kellett gondolnunk, hogy milyen hatal­massá válhatott volna ez a gyönyörű ünnep, ha a kiábrándító „mellékzörejek” nem riasz­tották volna el a messzebb lakó magyaro­kat. így is megmutatkozott, hogy milyen Őszintén és önfeledten ünnepiünk, mihelyt a legkisebb lehetőségét megadják az ünnep­lésnek. És Így is megmutatkozott, hogy a magyar ünnep nagyon jól kifizetődött a ki­állítás számára is, amely ezen a napon érte el rekordforgalmát. A város közönsége, amely az ünnep miatt a városban maradt, de délután nem fért be a színházba, már a nappali órákban kiözönlött a kiállításra, de különösen az esti órákban növekedett meg óriásira a forgalom, amikor közeledett a tá­bortűz programjának ideje. Több, mint hat­ezer belépőjegyet adtak el este, amire nem volt még példa a kiállítás eddigi folyamán. A rendezőség egy kis ízelítőt kaphatott abból a hangulatból, amely valóban alkalmas a tömegforgalom fölidézésére, fölismerhette, hogy milyen szellemben kellett volna meg­rendezni és propagálni a nagyszabású kiál­lítást, hogy eljöjjenek azok a tömegek, ame­lyek valóban Kassa rádiuszába esnek. Aki végigjárta a kiállítás központi pavi­lonjait, fogalmat sem nyer arról, hogy itt magyarok is élnek. Sem népi, sem kulturális, sem gazdasági vonatkozásban nem talál olyan anyagot a központi kiállításon, amely megfelelne „Csehszlovákia keleti része” va­lóságos népességi arányainak. Legföljebb a teljesen kívül eső iskolai kiállításon láthatja a felsőipariskola magyar tagozatának mun-' káit, a többi magyar iskolát azonban még az iskolai kiállításba sem vonták bele. Lát­hatja néhány magyar festő képeit is a mú­zeumban, az egész külön megrendezett kép- kiállitáson. Ez minden. Ezzel szemben a központi kiállításon láthat olyan fényképe­ket, amelyek a legdrasztikusabb módon tün­tetik föl ádáz ellenfélnek a magyart, — a megbékélés mai napjaiban, idegenforgalmi attrakció keretében! (Erről majd még külön lesz szó.) Nagyon higgadt és korrekt magyar em­berrel, egy csehszlovák intézmény alkalma­zottjával találkoztunk a kiállításon, aki szo­morúan mondta: „Nem jól érzi itt magát a magyar ember. Mintha valósággal kinézné­nek innen bennünket.” Mintha csak a Rákóczi-ünnep napján szerzett tapasztalatok adták volna az ösz­tönzést a kiállítás vezetőségének, azóta né­mi igyekvés mutatkozik a helyzet enyhítésé­re, ha ugyan annak lehet nevezni, hogy a villamosokon és az uccai zászlórudakon ma­gyar útjelző föliratokat is láthatunk néhány nap óta. Mindez persze édes-kevés. A kiállítást a politika szellemében, még csak nem is a népszámlálási statisztika szel­lemében rendezték meg. A magyarok egy napot kaptak, hogy ünnepeljenek. Ünnepel­tek is, szivvel-lélekkel. És az egy nap alatt megmutatták, hogy mit tudnának nyújtani gazdasági és szellemi együttműködésben, miként tudnának résztvenni az épitőmunka közös föllenditésében és támogatásában, — ha komolyan számítanának rájuk. Ha influenzája van, gondoskodjék arról is, hogy gyomra és belei a természetes „Ferenc József" keserüviz használata által gyakran és alaposan kítisztittassanak. Kér* dezze meg orvosát. « I IMI I KM .......... — Iz land, az északi regényesség szigete, ahol nincsen gazdasági válság és ahol nem ismerik a politikai szenvedélyt A 105.000 négyszögkilométernyi területül Izland olyan nagy, mint Svájc, Hollandiai és Belgium együttvéve. De négyszögkilo-| méterjére csak egy lakos esik. A terület hat hetedrésze nem produktív és csak egy ne­gyedszázalékán művelik a földet. A kivitel 90 százalékát a halászat adja, mely elsőiz- ben Izlandnak az Olaszország elleni szank­ciókban való részvétele, majd a spanyol polgárháború miatt szenvedett komoly vesz­teségeket. De a három miniszterből álló kor­mány, melynek élén a fiatal és energikus Hermann Jonasson áll, megtesz minden tőle telhetőt, hogy a kivitelt ismét fokozza. Gaz­dasági válságáról, amilyentől a legtöbb eu­rópai ország szenved, Izlandban úgysem lehet beszélni, — az izlandi korona azok­nak a valutáknak egyike, melyek megőriz­ték majdnem a háboruelőtti paritásukat és drágaság vagy nagyobb arányú munkanél­küliség a boldog izlandiaknál ismeretlen fo­galmak. Repülőterek és idegenforgalom Az Európa és Amerika közötti rendsze­res légi forgalom bevezetésére irányuló ké­szülődések az izlandi kormányt az érdekelt hatalmakkal való tárgyalásra késztették az­zal a céllal, hogy a transzatlanti repülőköz­lekedésnél Izland közbeeső repülőállomás gyanánt szerepeljen megfelelő repülőterek­kel, élelmiszer- és hajtóanyagraktárakkal. Az izlandi törekvések végső eredménye még nem ismeretes, de Wolfgang v. Gronau né­met óceánrepülő, aki 1930-ban Newyork felé való utján elsőnek kötött ki Reykjavik- ban, valamint több francia óceánrepülő a tervet meiegen pártfogolják. Közben az izlandi kormány több európai fővárosban propagandairodákat szervezett az izlandi idegenforgalom fellendítésére, melyeknek szép sikerük is van, mert Izlan- don van ám látnivaló. A kiépült és moder­nizált utakon járó autóbuszok elviszik a lá­togatókat a híres geyzirekhez, melyek szi- szegve-zugva ontják a vulkános talajból fel­törő forró vizet. Amellett a környező le­vegő északian hideg marad, úgy hogy az ember nem is gondolhat bundájának leveté- A vizfeltörés szünetelésénél kerek sere. vasíedőkkel védik a forrásokat homoktól és befagyástól, ezeket a nehéz fedőket a rend- szeresen-időszakos kitörések könnyű labdák gyanánt dobják mindig a magasba. Az ide­genforgalmat, mely ma már az izlandi álla­mi költségvetést lényegesen .tehermente.si.th az északi regényesség szigetének sok egyéb íátnivalója is emeli. t Központi fűtés a Föld belső melegével, — villamosítás Például kétségtelen, hogy Izland főváro­sa, Reykjavik egy-két év múlva a világ el­ső olyan városa lesz, melyet közvetlenül a Föld belső melegével fognak fűteni. Az utóbbi években ezirányban lefolytatott elő- kisci letek várakozáson felül sikerültek és most már megkezdték a középületek és ma­gánházak melegvízzel való ellátásának „vul- kánfütés” utján való berendezését. Az első kísérletek 1930-ból datálódnak, amikor a város közvetlen közelében levő hőforráso­kat, — melyeket reykjaviki háziasszonyok már réges-régen fehérnemümosásra hasz­náltak — kiépíteni kezdték: szivattyútelep és mintegy öt kilométernyi összhosszuságu vezeték létesült és már azóta is az uj nagy kórházat, két iskolát és több mint 50 ma­gánházat forróvizzel fütötték. Az alig pár­ezer lakosú kis Reykjavik évente legalább is hárommillió csehszlovák koronát takarít meg, ha ez a vulkánfütés teljesen kiépül majd. Amellett megjavul az izlandi kereske­delmi mérleg, mert elmaradhat a külföldi szén behozatala. A forró vizek szüntelen bőséggel buzognak a föld belsejéből, úgy hogy nagyobb kiadást csak a városi köz­ponti fűtési telep felépítése jelent, mely mintegy 30 millió koronát tesz ki. A Rey- kir-vólgyben már építik a 16 kilométer hosszú távvezetéket és nagyszabású mély­fúrásokat eszközölnek, hogy Izland vulká­nos talajának belsejéből felszínre szállítsák a forró víztömegeket. E mélyfúrások köze­lében nagy üvegházkertészetek vannak, ahol rózsákat és szekfüket tenyésztenek és szőlőt, dinnyét, sőt ananászt érlelnek. Az izlandiak ilyképpen nemsokára már saját szigetükön fogják termeszthetni gyümölcs- szükségletük nagyrészét: a déli napfény melegét igy földjük belsejének áldásos me­legével pótolhatják. Néhány hővizforrássai pedig az épitenő nagy városi villanytelepet fogják fűteni. Áll amr ef ormter vek E nagyszabású gázdasági terveken kívül politikai természetű újítások is foglalkoztat­ják most az izlandiakat. Izland 1918 óta perszonálunióban van Dániával, de az iz­landiak nem akarják megújítani ezt az 1940- ben lejáró szerződést. Attól félnek, hogy ez a Dániával való kapcsolatuk, még ha csak perszonálunióból áll is, európai konfliktus esetén hátrányos lesz rájuk nézve. Egyré- szük fenn akarja tartani a királyságot és az angol királyi ház egyik tagjának megvá­lasztására gondolnak, másrészük, bár eddig kisebbséget képez, a köztársaságot akarja kikiáltani. Amellett Izland már ma is teljesen füg-* getlen, a dánoknak a közigazgatásba sem­miféle beleszólásuk nincs, parlamentjét régi északi szóval „Althing‘‘-nek hívják és tel­jesen szuverén. A 49 képviselő közül 19 konzervatív, 19 liberális, 8 szociáldemokra­ta és 3 kommunista, de az érdekek messze- menő közössége e pártkülönbségeket alig engedi érvényre jutni, annál is kevésbbé, mert a választásoknál való pártkényszer Izlandban ismeretlen fogalom és gyakori az az eset, hogy nem közvetlenül politikai kérdéseknél a négy párt tagjainak egyrésze közösen szavaz saját párttagtársai ellen. Az Althing különben csak február közepé­től május elejéig ülésezik, az év többi sza­kában a négytagú, jelenleg két szociálde- mokratából és két liberálisból álló miniszté­rium rendeleti utón kormányoz. Izland ahhoz a kevésszámú boldog or­szághoz tartozik, melyeknek nincsenek honvédelmi gondjai, —- nincsen hadserege, sem flottája és légiflottája. Egész „fegyve­res ereje” 110 csendőr, akik teljesen ele­gendőek a rend és biztonság fenntartásá­hoz; Dániával legfeljebb Grönland jövendő állami hovatartozósága miatt támadhatná­nak nehézségei, amennyiben ezt az óriási, 2 millió négyzetkilométer területű, de majd­nem lakatlan sarki szigetet Izland is, Dá­nia is magának igényli, amellett Izland igé­nye régibb keletű. De még emiatt sem fog a két állam fegyverhez nyúlni, annyi bizo­nyé0 NEUBAUER FRIGYES. Kárpátalja ősszel önálló vasutiganatóságot Kap PRÁGA. —- Ungvári lapok jelentése sze- rint Bechyné vasutügyi miniszter e napok-, bán a nála eljáró dr. Baőinsky agrár sze* nátornak és Révay szociáldemokrata képvi- selőnek megígérte, hogy legkésőbb ez év őszére megszervezik az önálló kárpátaljai vasutigazgatóságo.t, minden valószínűség szerint Ungvár székhellyel. Remélhető, hogy addig az ideig az Ungvár—Munkács vasútvonal kiépítése is döntő stádiumba jut* A világ sportrepülőinek találkozója Budapesten BUDAPEST. — Magyarország ebben az év­ben ünnepli az országépitő nagy király, Széni István halálának kilencszázadik évfordulóját. A jubileumi ünnepségek során augusztus 7. és 15-ike között a Magyar Aero Szövetség nagy­szabású repülőhetet rendez, amely iránt igen nagy az érdeklődés mindenütt. Ez alkalommal a világ sportrepülői adnak találkozót egymás­nak Budapesten, hogy a nagy király emléké­nek hódoljanak. A valóban érdekes és újszerű sporthét gazdag programja a következő: Augusztus 7-én megérkezés Budapestre, Eu­rópa legmodernebb, minden kényelemmel beren­dezett repülőterére. Innen 15 perc alatt autó­buszon a főváros szivébe érkezik az utas. Este a „Zsófia” sétahajón nagyszerű és olcsó vacso­ra mellett a város káprázatos kivilágításában gyönyörködhetnek a vendégek. Augusztus 8-án repülés Kalocsára, ebéd, majd népviselet és magyar táncok bemutatása. Vissza Budapestre, este a Margitszigeten vacsora. Au­gusztus 9-én Budapest megtekintése, látogatás a királyi várban, délután kirándulás a Hármasha- tárhegyre. Este fogadóestély gróf ZichynéL Augusztus 10-én repülés Debrecenbe, fürdés és ebéd a Nagyerdőnél, repülés a Hortobágyi annak megtekintése, azután repülés vissza Bu­dapestre. Augusztus 11-én délelőtt szabad (mú­zeumlátogatás vagy strand), délután a Margit­sziget megtekintése, este a Magyar Atlétikai Klubban vacsora. Augusztus 12-én repülés Sió­fokra. Fürdés és a siófoki MAC sporttelepeinek megtekintése, visszatérés Budapestre. Augusztus 13-án délelőtt szabad, délután szintén, este a Gellért-szállóban bucsuvacsora, majd vizibal- lett-bemutatás. Augusztus 14-én a vendégek ha­zautaznak. A repülőhétre az előkészületek már javában folynak és bizonyos, hogy akik ezen a nagysza­bású rendezésen részt vesznek, ismét meggyő­ződhetnek majd a páratlan magyar vendégsze­retetről és örökre felejthetetlen lesz számukra a, Hortobágy, a délibábos puszta és a magyar tá­jak csodálatos szépsége. A kassai Rákóczi-ünnep tanulságai

Next

/
Thumbnails
Contents