Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-29 / 171. (4614.) szám

Tiszaháti Magyar Bolt

1938 július 29, péntek*

Irta: Hantos László

SZLOVÁKIA. —- Másfél esztendővel ezelőtt Kárpátaljáról egy fogyasztási szövetkezet alakulásáról hallottunk hirt. Egy beregszászi főiskolás, akinek édesapja vezetőszerepet játszik a magyar szövetkezetben, részletesen tájékoztatott bennünket annakidején a szövetkezet alakulásának körülményeiről, a szövetkezet céljairól és rendeltetéséről. Ez a fiatal főiskolás tanácsokat kért akkor tőlünk, hogy hogyan ismerhetné meg részleteiben is a szövetkezeti mozga- galom gyakorlati alkalmazási módjait. Tavaly nyáron tanulmányútra indult, megtekintette a Hanza berendezkedését, majd Budapesten a Hangyánál tanulmányozta a magyarországi szövetkezeti mozgalmat és a szövetkezetek ügykezelését. Értékes tapasztalatokat gyűjtött és bizonyára hozzájárult a Tiszaháti Magyar Bolt további fejlődéséhez.

E napokban alkalmunk volt hosszasabban beszélgetni egy beregszászi ismerőssel. Elmesélte Beregszász háború előtti és utáni történetét. A fejlődő magyar város négyévtizedes múltja roppant érdekes, hiszen éppen itt láthatjuk a magyar középosztály pusztulását és azt a nagy hibát, »melyet a háború alatt és ezután is elkövetett. Valamikor, 1904-ben még színtiszta magyar város volt Beregszász. A világháború kitöréséig hihetetlenül fejlődött, de ekkor aztán megtört itt is a magyarság, ugyanúgy, mint a többi északi magyar városban, ahol az orosz betörés fenyegetett. A magyar közép- osztály elhagyta a várost, délebbre, biztosabb helyekre menekült, hogy itt aztán helyet adjon a bevándorlóknak. A Galíciából lefelé húzódó igénytelen házalók foglalták el jórészt a magyar középosztály helyét. A magyar középosztály nagyrésze elhagyta a várost, a magyar keresztény iparos- és kereskedőosztály ezzel egyidőben vagy tönkrement, vagy elvándorolt.

Ilyen körülmények között alakult meg két évvel ezelőtt a Tiszaháti Magyar Bolt, Fogyasztási Szövetkezet. Az egyik oldalon már csak azért is szemet szúrt ez a szövetkezet, mert a cég nevébe felvette a „magyar” megjelölést. A másik oldalon — a kereskedelem oldalán pedig természetes, hogy nagy visszahatást és megütközést váltott ki egy szövetkezet megalakulása, amely versenytársat és egyúttal forgalomcsökkenést is jelentett számukra. Mindennek ellenére a Tiszaháti Magyar Bolt rövid másfél év alatt annyira megerősödött, hogy működési területén — tagjainak kívánságára — fiókalapításra is mert gondolni.

Kárpátalján is, ugyanúgy, mint Szlovákiában az 1919. évi 210. számú szövetkezeti törvény van érvényben, amely a szövetkezeti mozgalom szabadságának megcsufoló- ja. Ennek a törvénynek azonnali eltörlése a magyarság gazdasági követeléseinek egyik legfontosabb tétele. Ezt a törvényt kiegészíti az 1935. évi 162. számú kormányrendelet, a „szövetkezeti novella”. Ennek értelmében uj fogyasztási szövetkezet, vagy meglevő fogyasztási szövetkezet fiókja csak az illetékes központ javaslatára a Centro- kooperativa engedélyével nyílhat meg. Egy kereskedő minden szó nélkül, könnyen nyithat bármikor boltot, de a tömegnek, tehát a szövetkezeti szervezetben tömörült kisembereknek ezt a jogot csak igen nagy nehézségek árán adják meg, ezt is csak ritka esetekben. A Tiszaháti Magyar Bolt mostani esetében három, Beregszásszal szomszédos községben 100—-150 .szövetkezeti tag köve telte a fióknyitást. Száz-százötven családnak tehát nincs annyi joga, hogy a saját szükségleti cikkeinek beszerzéséről maga gondoskodhassék. A jelen esetben mintegy ötszáz magyar család gazdasági érdeke forog kockán, ötszáz családnak mégis csak joga lehetne arra. hogy saját szövetkezetében vásárolhasson.

Kárpátalján ugyanez a helyzet, mint nálunk Szlovákiában. A szövetkezeti mozga- galom legfőbb „őre” ott is ugyanaz a kényszerszervezet, mint Szlovákiában, a Központi Szövetkezet. A beregszászi Tiszaháti Magyar Bolt a Hanza mintájára szeretné ki- épiteni a magyar fogyasztási szövetkezeti hálózatot, de az ungvári Szövetkezeti Központ útját állja a magyar szövetkezeti mozgalom kialakulásának. Az ungvári központ ugyanúgy, mint a pozsonyi kényszerközpont is, az agrárvállalkozások egy nyúlványa. Amint sokéves tapasztalatunk mutatja, ezen a téren nem a szövetkezeti szempontok

az irányadók, hanem egyszerűen az agrárpárt politikai érdekei. Valahogy sántít az ilyen szövetkezeti mozgalom, ha a rochdalei érdemes úttörők, a szövetkezeti mozgalom apostolainak elveire gondolunk. Igaz viszont, hogy Csehszlovákiában az igazi szövetkezeti mozgalmat csak a magyar mozgalom jelenti, mert a többi tulajdonképpen valamelyik politikai párt gazdasági szervezete és fenntartója. A Centrokooperativa, a Vőela, a Budúcnost, a Vorwárts, a VDP stb. mind-mind egy politikai párt anyagi kulisszája. A leghatalmasabb természetesen a Centrokooperativa és ennek alvállalatai és központjai. Ez az agrárpárt tulajdona. Nem irigyeljük az agrárpárttól a mérhetetlen gazdagságot és anyagi erőt, mert mi enélkül is meg tudtuk mutatni azt, hogy a magyarlakta vidék a miénk. De a demokrácia, valamint a humanizmus jogán a magyarság is követelheti, sőt a legszigorúbban követeli azt, hogy a saját portáján önmaga gazdálkodhasson.

A kárpátaljai magyarság is önálló magyar szövetkezeti központot követel. Ez a követelés teljesen jogos, hiszen kereken száz magyar szövetkezetünk van ezen az aránylag kis területen. A fejlődés lehetőségei egy magyar szövetkezeti központ felállítása után beláthatatlanok, mert teljes meggyőződéssel merjük állítani, hogy a magyarság ma már csak önmagában bízik nemcsak politikai, de gazdasági téren is. Ha a történelmi országokban ötven szövetkezetnek van meg az a joga, hogy önálló revíziós központot alakíthat, akkor a kárpátaljai magyarságnak is természetes joga az önálló magyar központ létrehozása.

A Tiszaháti Magyar Bolttal szemben elkövetett példátlan eljárás nemcsak Kárpátalján, hanem a szlovákiai magyarság körében is nagy felháborodást keltett. Az agrárpárt alantasainak ezen eljárása nem szolgálja a nemzetiségek közti békét és csak újabb akadályokat gördit a kiegyezés elé. Az ungvári Szövetkezeti Központ és a Centrokooperativa hatalmi tultengése a gazdasági sovinizmus egyik újabb állomása, amely sem a szövetkezeti elvekkel, sem a keresztény gazdasági renddel, sem pedig a demokráciával nem egyeztethető össze és csak elégedetlenséget szit a szlovákiai és a kárpátaljai magyarság körében. Ez pedig nem lehet cél akkor, amikor a külföld is trgeti a nemzetiségekkel való megegyezést és az állam belső békéjét.

vendégeink nagy lelki örömmel ünnepelték egyenként a szakosztályok vezetőit.

Ezért van okunk ünnepelni, Te Detimol zengeni az 50 év elmúltával, mert az Isten áldása valósággal velünk volt. Sokezer ifjút készítettünk elő az élet nehéz pályájára s amikor ez év januárjában megtartottuk jubiláns bálunkat, Kassa egész társadalma velünk volt. itt láthattuk azt a nagy rokcrti- szenvet, szeretetet, ragaszkodást, mely egyesületünk iránt mindig megnyilatkozott és hála Istennek most is velünk van. Büszkén elmondhatjuk, hogy a Katolikus Legényegylet ma is egy fogalom Kassán. Egyletünkről mindenki elismeri, hogy nemes irányban vezeti, neveli a magyar ifjúságot s ma is, mint a múltban, ha kissé változott alapszabállyal és uj programmal -is —, kibővítve az ifjúság testi és lelki igényei szerint — de a jövőbe vetett bizalom- I mai és öntudatos katolikus szellemben tanítja, vezeti, épiti a jövő generációt.

Az 50 éves kassai Katolikus Legényegylet küzdelmes múltja és reményteljes jövője

Tost Barna elnök ünnepi beszámolója a; jubiláns diszgyülésen

Beszámoltunk már a kassai Katolikus Legényegylet 50 éves fennállásának kétnapos ünnepségéről. Most közöljük Tost Barna prelátus-plébános, az egyesület elnöke ünnepi beszámolójának főrészeit, amelyek a legszebben tárják elénk a jubiláns egyesület múltját, jelenét és nagyjelentőségű működéséi a szlovákiai magyar kulíuréletben.

Ötven évvel ezelőtt az Istenbe vetett erős hit bátorsággal acélozott meg egy fiatal papi szivet, aki fölbuzdulva a kor parancsoló szaván: „menteni az ifjú iparos lelkeket, mert a hitetlenség dermesztő szele elsodorja őket”, — maga köré gyűjtötte iskolás növendékeit és a Szent Család védelme alatt megrendezte az első pásztorjátékot Kassán, hogy annak jövedelméből megalapíthassa a Katolikus Legényegyletet. — Istenben boldogult Konrády Lajos prelátus-kanonok volt az ifjú lelkes hitoktató, az én szeretett nevelőm, akit áthatott Kolping Adolf szelleme és a többi magyar városok példáján buzdul- va, megszervezte minden anyagi eszköz nélkül — amint sokszor emlegette, 1 forint 80 krajcárral és 3 lyukas nádszékkel — a Legényegyletet. — Rövidesen lelkes ifjú gárdát toborzott maga köré és az akkori székeskáptalannak megértő támogatásával sikerült a legrövidebb idő alatt a megfelelő helyiséget megtalálnia. — A káptalan illusztris tagja, Dessewffy Sándor, a későbbi Csanádi püspök vállalta az első elnöki tisztet és az ő égisze alatt megnyílt az uj egyesület a káptalan gondnoksága alatt álló alapítványi házban. Rövid pár évi működés után az Egyesület uj elnöke Répászky József kanonok lett, aki bőkezű adományával lehetővé tette, hogy az Egyesület saját házába vonulhatott és első fogadalmának eleget tehetett, hogy berendezte az Egyesület kápolnáját és az Egyesületet Jézus Szent Szivének fölajánlotta. A kápolnát ünnepélyes keretek között Bubics Zsigmond püspök, fővédnök szentelte föl, aki nagylelkű adományaival állandóan támogatta ifjú Egyesületünket. Ilyen szellemben kezdte meg a Legényegylet a kolpingi elvek pontos betartása mellett városunk íparosifjuságát nevelni és ezt az irányt a lepergett ötven éven át hűségesen betartotta. A testvéri szeretet láncaival ösz- szeforrasztott ifjúságot atyai jóindulattal játszva tanítani, gerinces, hitvalló férfiakká nevelni, a társadalmi életben bátor, apostoli lélekkel való föllépésre acélozni, ez volt kitűzött célja Egyesületünk működésének: Kápolnánk fölött a jelszó: „Imádkozzál és dolgozzál”. Az Ur Szent Szivéhez emelt ifjúságot igyekeztünk munkára nevelni és az erkölcsi feddhetetlenségben megtartva a nemzetnek és a társadalomnak hasznos és szorgalmas munkásaivá képezni.

Egy pár percig tartó beszéd keretébe, sajnos, nem lehet az Egyesület 50 éves működését összefoglalnom, de nagy vonásokban mégis rámutathatok arra, hogy az elmúlt 50 évnek a fele a világháború kitörése1 után valóságos titáni küzdelem volt, hogy az Egyesületet mai helyzetében fönntarthassuk. Az első 25 év az építő munkának és fejlődésnek korszaka volt. Szentemlékü püspökünk, Fischer-Colbrie Ágoston kegyes támogatásával dolgoztunk ideális eszméink szellemében. Pezsgett az élet az Egyesület falai között, terjeszkedtünk, építkeztünk, ta- noncinternátust létesítettünk, mely állandóan zsúfolva volt, kurzusokat, oktató előadásokat, műkedvelői előadásokat tartottunk, ipari szakoktatás volt állandóan szabók, cipészek, építési rajzolók számára, nagyszerű zenekar, énekkar élénkítette az egyesületi életet. A vallásoktatás és az évi lelkigyakorlatok pedig tanúbizonyságául szolgáltak annak, hogy a Katolikus Akció élt és virágzott az Egyesület falain belül. Egyleti tagjaink közbecsülésben állottak s jóhirnevük biztosította megélhetésüket s mikor önálló iparosokká, családalapitókká lettek, Kassa város társadalmi életében vezető szerephez jutottak. — Ennek a nemzedéknek tiszteletreméltó tagjait ma is szeretettel üdvözölhetjük örömünnepünkön.

Azután következtek a meddő esztendők. Fiaink bevonultak a harcterekre s az egyesület képe komorra változott. Kitűztük a vöröskeresztes zászlót s egyesületünk hadi- kórház lett. Az egyesület le nem foglalt helyiségeiben a tanoncotthon mellé, szegény tanulók részére ingyenes internátust nyitottunk, mert a harctéren küzdő apák és hadiözvegy anyák nem bírták pénzért iskoláztatni gyermekeiket. Az egyesületi életet csak tengetve tartottuk fel, azokkal, akik még nem voltak katonakötelesek, vagy a harctérről már visszakerültek.

A világháború után következtek a legsúlyosabb esztendők. 100.000 koronás hadi- ,kölcsönünket teljesen elvesztettük. Vagyon- dézsmát s több évi nagy adóterheket egy- ^ szerre kellett kifizetnünk, úgy hogy súlyos adósságok terhelték egyesületünket. Ez volt a kényszerítő körülmény arra, hogy egyesületi nagytermünket bérbe kellett adnunk, az élet megbénult, az ifjúság mentalitása megváltozott s csak . lassan-lassan bírtuk a régi kerékvágásokba visszatéríteni.

Fogadalmi kápolnánkban a vasárnapi szentmisék és lelki oktatás nagyon kevés kivétellel állandóan folyt és csakis ennek a körülménynek köszönhetjük, hogy a Szent Szív oltalma alatt ma ismét jubilálhatunk. Bemutathatjuk dalárdánkat, zenekarunkat, kiváló műkedvelő gárdánkat s örömmel közölhetem, hogy a múlt év elejétől nagytermünk ismét felszabadult és egyesületi életünk oly lendületet kapott, hogy a jelen évi rendes közgyűlésünkön az egyesület hét szakosztálya: az ifjúsági, mesteregyleti, turisztikai, zenei, ének, sport- és tanoncotthon olyan lelkes működésről tettek jelentést, hogy jelenlevő pártoló tagijaink és

ben elsüllyedt hajók kiemelését tűzi ki céljául.

A munkálatok kilátásairól légi utóbb Jóim E. Fletciher, az ismertnevü angol zoológus, a Brit Földrajzi Társaság egyik Londonban megtartott ülésén többek között a következőket mondotta:

— Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy a tenger fenekének a technika uj segítőeszközeivel való rendszeres átkutatása szenzációs felfedezésekkel biztat. Közelmúltban olvastam egy nagyon régi, latin kézírással irt, könyvet, mely egy középkorban lejátszódó, hajótöréssel foglalkozik. A könyv megemlíti, 'hogy a hajótörés Barletta város közelében történt. Á leirás hitelességét igazolja ar. a körülmény, hogy a hajó kincsei közül, melyeket elnyelt a tenger, sikerült napfényre hozni ül. Va- lentinianue jóállapotban lévő mellszobrát. A műkincs jelenleg a világhírű barlettai Penzanó-muzo- umban van kiállítva.

— Ugyanolyan sors ért utói egy másik római ha,jót is, — folytatta érdekes előadását a kiváló tudós, — mely szintén drága rakományt vitt magával s az egykorú feljegyzések tanúsága szerint, a veszedelmes Zuano-fok előtt egy hirtelen kitörő viharban elsüllyedt. Kréta-szige léitek ezt a történelmi kincsét benszűlött halászok 1907—1909 között kiemelték a tenger mélyéből a ezzel bizonyságot szolgáltattak arra, hogy meg lehet bizmi a reájuk vonatkozó hagyományokban.

A tengerfenék titkainak feltárása nemcsak anyagi, hanem főként történelmi érdeklődést is kelt szerte a nagyvilágon. Nincs messze az az idő, amikor a mai müveit ember előtt maradéktalanul feltárul a rég letűnt korszakok kultúrája, felbecsülhetetlen értékű kincseivel együtt.

VIZŰM (magyar, román és lengyel) beszerezhető gyorsan és megbízhatóan a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatala (Bratislava, Lazaret-ucca 45, telefon 41-70) utján. Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. — Egyéb vizűm és meghosszabbítás a prágai kiadóhivatal utján (Prakj II., Panská-a. 12. III.) eszközölhető*

4

Kiemelik

a tenger mélységéből

azeísiiUyedihajókkmcseii

NAARDEN. — Sokat ir a világsajtó arról a nntasztikus vállalkozásról, melyet egy holland pénzcsoport indított’ meg a tenger mélységeiben fekvő, elsüllyedt- hajók kincseinek kiemelése érdekében. A vállalat elsősorban a még 1588. évben elsülyedt sipanyol armada egyik gályájának kiemelését tűzte ki céljául, amely a skót partvidék közelében, a Colonsay-szigettől mintegy hat tnér- földnyire távolságban, kétszáztizenöt méter mélyen fekszik a tengerfenéken. Enrico Cravetli firenzei tör téliét tudós szerint, ebben a bárkában voltak Spanyolország legdrágább kincsei, köztük a nyomtalanul eltűnt, spanyol koronaékszerek nagyrésze Is. Az elsüllyedt kincsek értékét tizen- hárommillió font sterlingre, vagyis több, mint más- félmilliárd koronára becsülik.

A társaság programjában szerepel többek között a világháború második esztendejében, 1916 május 7-én, az Egyesült, Államokból Írország felé haladtában elsüllyedt Lusitánia nevű, 32.000 tonnás személyszállító óriás'hajónak kiemelése is, melyet az U. 20 jelű német tengeralattjáró torpedózott meg és ami percek alatt 461.utasával, azonkívül többmilliárd értékű aranyruddal és egyéb értékekkel együtt Cork kikötőjének közvetlen szomszédé ágában merült a tenger mélyébe.

A hatalmas tőkével rendelkező holland társaság azonkívül még a görög szigettengereken készíti érdekes vállalkozáshoz. Történelmi feljegyzések alapján, Krisztus születését megelőző első század végén-, a pyreuei öbölből egy súlyosan megrakott hajó indult e-1, amely nagjórtékü, híres mesterek által készített szobrokat s márványoszlopok Tákolmányát készült az olasz partokra szállítani. Ezek a felbecsülhetetlen kincsek Korintusból származtak, részben Athénből is, amelyet a rómaiak akkot kifosztottak. A drágaságokkal megrakott hajót az ellenkező szelek eltérítették útirányából és El Bahiránál, a tuniszi part közelében zátonyrafutott és elsüllyedt

Az elpusztult hajók kincseinek kiemelése a legnagyobb érdeklődést kelti az egész világon. A tudomány emberei azt hiszik, hogy a régészeti kutatásoknak uj korszaka kezdőidik, mivel a technika mai előrehaladottságánál fogva nem lesz probléma többé a tenger mélységeibe való leszállás. Ezt a felfogást igyekszik alátámasztani William Bee- benek, a híres amerikai természettudósnak az általa feltalált Bathysphere-vel folytatott mélytengeri tudományos kutatásai, majd Piccard professzornak újabban elért sikerei is, aki tudvalevőleg egy teljesen újszerű tengeri uszógömbbel szállt le olyan mélységekbe, amiről eddig álmodni sem' mertek a technikusok. Az, hogy a Némi-tó fenekén megtalálták és részben kiemelték Néró császár elsüllyesztett gályáit, csak a kezdetét jelenti annak a nagyszabású akciónak, mely a történelmi idők-