Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-28 / 170. (4613.) szám
1938 julius 28, csütörtöki ^ Farkas István: FÉNYKÉPEK Egy régi julius visszanéz rám, mintha emlékébe akarná vésni arcomat. Egy hosszú pillanatig még ott állok az utón, messziről éppen harang kondul, egyszerre rémlik fel bennem a két István képe, Dobóé és KoBorús júliusi napon a Garam felől a hegyekbe siető felhők alatt járom a régi várost, fajtám magányos vándora. Szedegetem a régi emlékeket, amelyek méz édességével csordulnak szivemre, de a lankadatlanul vonuló fellegek alatt valami csendes szomorúság nehezedik rám s gyermekkoromon túl is visszafelé nézek, letűnt idők emlékeit keresem s ezeket Léván mindig megtalálhatom. Elnézem az uj házakat, felém intenek a régen ismert templomok, kettő szemben áll egymással s az egyikből a mi időnk aranyszáju szónokának, Báthy Lászlónak szelleme kisért, a másik tele van a nemrég elhunyt Antal Gyula friss emlékével, Olyan derűsen, olyan testvériesen áll itt ez a két templom, amilyen testvériségben él a két felekezet népe is. Utána a zárda, a katolikus kör, a piarista templom és rendház, a szűk gimnázium s máris ott fehérük a régi vár hosszú, egyemeletes udvarháza s ahogy — ki tudja hányadszor — olvasom a megfakult márványtáblát, újraéledt, kedves szeretettel betűzöm ki az örökkévalóságnak vésett sorokat: „Magnificus dominus Stephanus Dobó de Ruzka, comes Bars .., 1571." Hirtelen Bornemissza Gergely és Cecey Éva alakjai jelennek meg színes szememben s áhítattal állok egyedül, a lassan szitálni kezdő esőben Dobó táblája alatt. Más nem veszi észre, hogy mi történt velem, de nem is látott senki, mert élő lélek nincs messze környéken s történelmem alakjaival csak magam beszélgetek. Most már sietve lépek, igyekszem a réges-ré- gen nem látott másik történelmi helyhez, a Ko- háry-emlékkápolnához. Mellettem emberek jön- nek-mennek, a nyelvhatár furcsa melódiákban önti ki a maga kevert színeit, minden rendben folyik, a szekerek kerekei egyhangúan zörögnek: panta rhei. .. Nem, mégsem. Már itt látszik a hét karcsú, magasra öregedett jegenye, mely mint hét őrző halom veszi körül a vakolatát hullató, szinte minden külső ékességétől megfosztott kis kápolnát. Szorosan egymáshoz simuló jegenyék között vezet odáig a keskeny gyalogút, az avar éveken át szőnyeggé süppedt s a sár is elveszett a csendes örökkévalóságban. Nincsen a közelemben megint senki. Leveszem a kalapomat, megilletődve állok a másik István, nagy család egyik ősének szelleménél. A kereszt alatt egyszerű, fakult márványtábla, levett kalappal a kezemben olvasom a sorokat: „Üdv a hősök emlékének! Koháry István várkapitány e mezőn védelmezte Lévát a törökök ellen, itt kapott halálos sebet. 300 jó vitézével hősi halált halt 1664 juUus 20-án. E napon örökre letűnt a félhold uralma Léva város fölött." Julius van most is, jószagu, ázott földek veszik körül a kisded helyet s az érett buzakeresztek illata kenyér izét terjeszti a párás levegőben. Akkor is julius volt, megszeüdült, kezessé lett nyár s a három domb, a Kereszthegy, a Kurtahegy és a Kálvária alatt a búzatáblákon és rozsföldeken Koháry István lovagolt „jó" vitézeivel. Egy év aratását várta Léva jobbágynépe, de egy év helyett évszázadokra terjedő győzelem lett belőle. „E napon örökre letűnt a félhold uralma Léva város fölött." Oh, régi, büszke, dicsőséggel teljes juÜusi nap, milyen más, milyen örömsugarakkal teU volt akkor a ragyogásod. Az ősi vár úgy lélekzetí fel, mint anyjára talált kisgyerek s a Garam felől másabb lett a szellő, amint végigsuhant a vár alatti rónán. Koháry István halálos sebet kapott, de ez a seb gyógyította be más ezrek sokáig vérző sebét. A török eltakarodott és Léva hozzákezdett megszokott magyar életéhez. Gondolatok ajzanak bennem, türelmetlen, mindent egyszerre átélni akaró, sürgető szárnyalással s a nedves utón most már sietve keresem a város mai szivét. Egyszerre csak, mintha meséből támadt volna, a Munkás-ucca táján mellém szegődik egy szőkehaju kisleány s mintha régen ismerne, kérdezi: — Hány óra van, bácsi kérem? — Tizenkettő — felelem meglepetve s a kisleány egyszerre kiönti szivét s dallamos, nyolcesztendős hangján bugyborékol belőle a boldogan fakadó őszinteség: — Oh, hogy siet az idő, milyen jó a pihenés, de én szeretek iskolába járni, tegnap is templomban voltam és a tisztelendő nővér azt mondta, hogy ma elvisz minket a cirkuszba, akinek van egy koronája, de az én anyukámnak nincs, már régen nincs munkája, én a másodikba jártam és azért nem mehetek a cirkuszba. Kedves, édes kicsi bogár, ismeretlen leányka, aki az én nyelvemen az én szivemhez beszélsz, nem is tudod, hogy honnan jöttem és milyen ajándékot adtál nekem csacska szavaiddal! Érzem, hogy magam is belepirulok, amikor kicsi szivét, jósággal tetézett szegénységét pénzzel is meg akarom váltani és furcsa zavarral mondom: — Ha megengeded, adok egy koronát, te is menj cl és nézd meg a tigriseket! A kisleány rémnéz, zavartan veszi el a pénzt fej olyan őszinteséggel, olyan egyszerűen, mintha angyal szólalna belőle, mondja: — Az én anyukám nem tehet róla, S már be is fordul a boltba, az ajtóból még MUNKÁCS. — A legutóbbi napokban jelentek meg azok a kinevezések, melyekkel az üresedésben levő kárpátaljai közjegyzői állásokat töltötték be. Ungvári közjegyzővé dr. Brascsajkó Mihályt nevezték ki, nemzetisége: ruszin-ukrán, pártállása: a cseh néppárt kárpátaljai ukrán irányzatú szervezetének vezető tagja. Nagybereznai közjegyzővé Ungvár székhellyel dr. Zidovsky Ivánt nevezték ki, nemzetisége: keletszlovákiai orosz irányzatú ruszin, pártállása: agrár (a bátyja keletszlovákiai agrárpárti képviselő). Huszti ■közjegyzővé dr. Dolinszky Iván ungvári ügyvédet nevezték ki, nemzetisége: galíciai ukrán (emigráns), pártállása: ma csehszlovák szociáldemokrata párti, miután már több cseh pártnak is tagja volt. Az uj, most kinevezett kárpátaljai közjegyzők — mint mondják —■ a kinevezésekhez szükséges támogatást a közismert utón: Pozsonyon keresztül szerezték meg. E kinevezések — dr. Dolinszky kinevezése miatt Kárpátalján óriási feltűnést keltettek. Dr. Brascsajkó kinevezésében nincs semmi feltűnő. Az államfordulat előtt Bajor néven mint magyar szerepelt, az összeomláskor bátyjával együtt élén állt a huszti ruszinukrán nemzeti tanácsnak, mely —• mint ismeretes — 1918 végén és 1919 elején Kárpátaljának Ukrajnához való csatlakozása mellett foglalt állást. Azóta is az ukrán irányzat hive, egyik vezetője, mindig kormánylojális magatartásában és politizálásában egyaránt. —1 Közismert dolog, hogy Kárpátalján a cseh néppárt szervezete, amelynek dr. Brascsajkó egyik vezető tagja, az ukrajnizmus és ukrajnizálás kérdésében szorosan együttműködik a csehszlovák szociáldemokrata párttal, mely az ukrán irányzat mozgatója. Dr. Brascsajkó kinevezését — mint mondják — Hrabár kormányzó is támogatta. Dr. Zidovsky Iván a fiatalabb, a családi-személyi érdekekből feltétlenül kormány- párti ifjabb ruszin nemzedék egyik sokat szereplő tagja. Politikai szereplésében minden alkalmat felhasznált arra, hogy a kormánypolitika, nevezetesen az agrárpárt mellett exponálja magát s igy személyi érdekeit «— politikai meggyőződésén keresztül — biztosítsa. Legutóbb a központi orosz nemzeti tanács ülésén tett több felszólalást, melyeket azonban a tanács népkiküldöttei erős ellenszenvvel fogadtak, mert ezúttal is szembehelyezkedett az ellenzéki közhangulattal. Nem sokkal ezután történt meg közjegyzői kinevezése. Dr. Dolinszky Iván galíciai származású, az 1919-es galíciai ukrán pünkösdi királyság bukása után menekült Ungvárra. A kárpátaljai ukrán emigráció és ukrajnizmus egyik fővezetője, Lengyelországba ma sem kap vízumot. Több olyan ügyben szerepelt Kárpátalján, amely nagy feltűnést keltett. Ügyvédi diploma nélkül került 1919 után Kárpátaljára Galíciából, de hamar megszerezte azt a még lengyelországi-galiháryé, a régi juÜusi nap hirtelen éles fénykép erejével tűnik fel előttem s szinte dadogom magamban: „ ♦.. jó vitéz, jó leány..." A szekerek megint ott zörögnek, hatalmas teherautók dübörögnek az uj juÜusban: panta rhei. A világ folyik és csak a szív bolondos embere lát csodálatos színeket a Garam felől siető felhők alatt, szürke hétköznapon, amikor a déü harangszó megzavarja az embereket és az Isten tekintete ott pihen a ráemlékező munkásetnbereciai doktorátushoz. Mig nem szervezték meg a pénzügyi-jogügyi osztályt, addig sok nagy ügyben a kincstár pénzügyi jogi képviselője volt és igy súlyos százezreket keresett éveken keresztül. Adót azonban elfelejtett fizetni. 1937-ben az ungvári pénzügyigazgatóság csődeljárást kért és indított ellene. Ebben dr. Dolinszky azzal védekezett, hogy neki nincs vagyona, nincs semmije, hogy az a vagyon, a-mi az övének látszik lenni, — az autó is, amelyen jár, — nem az övé, hanem az anyósáé. Az anyós szintén galíciai emigráns és a pénzügyigazgatóság nem tartotta valószínűnek, hogy amikor Galíciából menekültek, sikerült volna olyan vagyont magával hoznia. A vagyon eredetét vizsgálni kezdték, de dr. Do- linszky közben a 1.20 ezer koronás adókövetelés ügyében a kincstárral 40 ezer koronában kiegyezett. Dr. Dolinszky volt az egyetlen kárpátaljai ügyvéd, aki ellen a pénzügyigazgatóság adó meg nem fizetése miatt csődeljárást kért, noha — ismételjük — dr. Dolinszky éveken át a pénzügyigazgatóságnak is jogi képviselője volt s mint ilyen százezreket keresett. Joggal csodálkozik afölött a közvélemény, hogy közjegyzővé éppen egy ukrán emigránst és éppen egy olyan ügyvédet neveztek ki, aki ellen a pénzügyi hatóság következetes adó nem fizetése miatt csődeljárást indított. Senki sem hiszi el, hogy Hrabár kormányzó dr. Dolinszky kinevezését támogatta volna. Sőt azt mondják: meg sem kérdezték s nem is tájékoztatták Hrabár kormányzót e kinevezéssel kapcsolatban. Mondják, hogy dr. Dolinszky kinevezése mellett a szociáldemokrata párt kárpátaljai szervezetének cseh vezetősége sem foglalt állást, sőt nem is tetszik nekik Dolinszky kinevezése, mert dr. Dolinszky annyira nem népszerű, hogy kinevezése egyenesen árt a szociáldemokrata párt kárpátaljai pozíciójának. Máris sokan kifogásolják, hogy éppen egy urkán emigránst, egy adót fizetni vonakodó ügyvédet neveztek ki közjegyzővé. Kárpátalján az utóbbi időben az ukrán irányzat vezető szerepe s kiváltságos helyzete gyengülni látszott, a közjegyzői kinevezések ennek azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Viszont az is valószínű, hogy ezek a kinevezések nem felelhetnek meg Hodza miniszterelnök intencióinak. Ma, amikor a nemzetiségi statútum készül, mikor a lengyelekkel is a megértés és megbékélés érdekében dolgozik a miniszterelnök, nemcsak feltűnő, hanem egyenesen érthetetlen is, hogy egy emigráns ukrán egy ilyen jelentőségteljes kinevezésnél előtérbe kerüljön. Kárpátalja autonómiájának sem lehet bevezetése az, hogy éppen most közjegyzővé egy nem idevalót, egy emigránst neveznek ki. Kisdedek makacs székszorulásánál éa nagyobb gyermekek gyomorbélhurutjánál reggel felikeléskor gyakran már egy ne* gyedpohár természetes „Ferenc József" ke* serüvizet is kitűnő eredménnyel adhatunk* Kérdezze meg orvosát. Haté adsZ'éa is attak •éé Magyar vidékek községeinek képviselő- testületi tagjai, vagy járási választmányok tagjai sokszor találkoznak olyan segélykérő vényekkel, amelyek nem a járás saját intézményeinek megsegítését kérik. Nagyon sok tősgyökeres magyar községünkbe fut be tőlük sokkal északabbra eső községek egy- egy nem magyarnyelvű kultúrintézményének vagy jótékonysági egyesületének kérvénye* A kérvény magyar községtől hozzájárulást kér, mondjuk, a Slovenská Liga iskoláinak fönntartására vagy árvamegyei szlovák óvodára. A község, ha van pénzé, s ha a jegyző erélye úgy kívánja, sokszor ad is* Inkább enmagának kevesebbet, csakhogy a „jó fiú” színében tűnjön föl, mert nem lehet tudni... hátha kellemetlenség lesz a vége* Az egyik délszlovákiai községünk tanácsához — mert a községnek, indokolatlanul, gazdag hire van — számos kérvény fut be s rendszerint egy-egy szlovák liga-iskola, vagy más hasonló intézet kér sürgősen segélyt a magyar községtől. A község tanácsában helyet foglalt a magyarságában önérzetes tanító. Amikor a legközelebbi liga-kérvény a községtanácshoz befutott, a tanító fölállott a tanácsban és szót kért. — Adjunk a kérvényezőnek, hogyne adnánk — mondotta készségesen —, de mivel pillanatnyilag nincsen pénz a község kasszájában, várjunk egy hónapot. A jegyző megadta a haladékot, azután gondosan félretette a kérvényt. A tanító pedig följegyezte, melyik idegen községnek milyen egyesületétől érkezett a támogatást kérő levél. Aztán fogta magát* hazament s ő is irt egy tiszteletteljes kérvényt. Szép, gondosirásu kérvényt, amelyben kifejtette, hogy községének magyar kul- turegyesülete házat szeretne építeni, a kul- turegyesületi magyarok már nem férnek el télen az iskolában s nagyon kívánatos vol- / na, ha a kulturházban rögtön lenne egy; százkötetes szép könyvtár is. Nagyon szé-L. pen kéri tehát az előtte ismeretlen község tanácsát, adjon a magyar kulturházra valamit. A kérvény elment, sebes postával, visszajött a válasz három hét múlva ólomlábakon* De ebben a válaszban nem volt köszönet* Az ismeretlen község, amely oly barátságosan kért szlovák liga-iskolára segélyt, méltatlankodva válaszolt. Hogyan gondolja a magyar egyesület, hogy tőlük támogatást: kaphatna. Kissé különös eszmének tartják ezt a fucsa kérvényt, talán tréfált valaki.. * Sem most, sem a jövőben nem adnak semmiféle segélyt, tessék megjegyezni jól. Uj kérvény fölösleges. A tanító zsebrevágta a választ, aztán elballagott a községtanács ülésére. Éppen lejárt a haladék s a jegyző megint előveszi az első számú, nevezetes kérvényt. — Mennyi segélyt adjunk ezeknek? kérdi a jegyző s már látja a jó pontot, amelyet valamely hivatalos helyről ezért a se- gélyért kapni fog. — Pontosan annyit, amennyit az illető község nekünk adott, — felelte a tanító. A jegyző bólintott, a tanács érdeklődve fordult a tanitó felé. A tanító benyúlt a kabátzsebébe s elővette a választ, amely az ő külön, egyéni kérvényére érkezett. — Ezt írták nekünk, — tette föl a pápaszemét s olvasni kezdte a választ. A tanács feszülten figyelt. A bíró bólintott. A jegyző idegesen kopogott a ceruzájával s félretolt két másik levelet. Azokban is hasonló kérvények voltak, az előző héten futottak be, ismeretlen vidékről. Szálast 50 ezer pengő biztositéhot ajánloil fel szabaduláséért BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Szálasi Ferenc védője most újabb beadvánnyal fordult a kúriához védence érdekében. Az ügyvéd 50.000 pengő biztosítékot ajánlott most fel, s ennek ellenében kérte Szálasi Ferenc szia* badlábrahelyezését. A kúria még nem foglalkozott az üggyel, de úgy hirllk, hogy a napokban fog* dönteni ez újabb ajánlatról. Magyar háziasszonyok lapja NAGYASSZONY Megrendelhető a PMH kiadóhivatalánál ken ♦. ♦ Közjegyzőnek nevezték ki az egyetlen kárpátaljai ügyvédet, aki ellen adó nem fizetés miatt csődeljárást vezettek Mféri lelt huszti közjegyző a galíciai ukrán emigráns Dolinszky Iván? 4
