Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-27 / 169. (4612.) szám

1938 julius 27, szerda.

Látogatásom Mária román királynénál,

Irta t HUNGARICUS VIATOR — húsz év előtt

Mint világlapoknak világháború (harctereit járói munkatársa, 1918 júliusában Románia megszállott I é» meg nem szállott területére való belépésre kap-j ■tatft a magyar és román haóivezetőségektől engedélyt. Mint csillogó keretibe csiszolt tükörben, egy szép királyné lelkén keresztül Románia lelkét kerestem. s kerestem benne a jövő eshetőségeinek képét is, melynek fordulataitól függött Románia jövője, de érintve volt a magyarság jövője is. A gyűlölet és bosszú jogos indulatok lehetnek néha, útjuk nyomán azonban gyász és pusztulás fakad. Aki a jövőben építeni és nem pusztítani akar, arra az útra tévednie nem szabad. Ezzel az érzéssel, ezzel az elhatározással léptem Románia földjére és kerestem és találtam utat Moldvának hegyóriások közé rejtett kicsiny falujába is, melynek egyszerű, fehérre meszelt házában egy óriási akaraterővel rendelkező, világszép királyasszony lakott.

— Nyíltan és őszintén beszélhet a. felséges asz- szonnyal, — ez volt Catargi főudvarmester egyetlen útmutatása az érdekes audiencia előtt.

*

Ferdinánd király jassy-i palotája előtt két óriási katona áll őrt. A király főudvanmestere, Catargi Henry délután hat órára kéretett hivatalos helyiségébe, látogatásomról értesítették az őrséget, megszólítás és igazolás nélkül fordulok be a palota díszes vaskapuján. A lépcsőház alján kis mahagóni- asztalon nyitott könyv hever. Aláirásokkal van tele. A király tegnapi születésnapja alkalmából jegyzik be nevüket a tisztelgők. Bejelentenek. A főudvarmester rögtön fogad. Audienciám részleteit már délelőtt megbeszéltük, ezúttal csak a végleges útitervet közli s utitársamnak, Stirbey hercegnek bemutat,

— Az utiprogram tehát a következő, — magyarázza a főudvarmester. — Este kilenc óra 15 perckor a király szalonkocsiján Piatráig utaznak az urak. Reggel nyolc óra negyven perckor érkeznek Piatrá.ba, s onnan autóval Bicasba. Hogy pedig le ne késsé a bukaresti vonatot — folytatja felóm- fordulva a főudvarmester, — a miniszterelnök rendelkezésére bocsátja az autóját, ha délután három órakor elindul Bic-asból, legkésőbb nyolc órára ismét Jassyban lehet.

Este kilenckor a vasúti kocsiban találom már Stirbev 'herceget. Kényelmes, gyönyörű alkotmány Ferdinánd román király kocsija, A Romániáiban is szokatlan augusztusvégi kánikula dacára kellemesen esik benne az utazás, a hálófülkék, a nagy szalon villamos-ventillátorral vannak felszerelve, észre sem vesszük az előző napokon éjente is alig elviselhető hőséget. Három hálószoba, egy kényelmes, nagy nappali fürdőből és inasszobákból áll a pompás berendezésű angol, építmény. A nagy szalonban helyezkedünk el, s késő éjjelig elbeszélgetünk. Stirbey herceg nem politikus, nem hivatásos diplomata, s talán éppen ezért kitünően ért a politikához, s elsőrendű diplomata. Tiszteletbeli állása.: a királyi birtokok legfőbb őre. Maga is kitűnő gazda., Románia különböző részein óriási kiterjedésű uradalmai vannak. A gyalázatos termést emlegetjük. Amikor legjobban kellene, huszonöt év óta nem volt ilyen rossz esztendő Romániában.

— Birtokaimnak a németek által megszállott részét- visszakaptam már, — -beszélte Stirbey herceg. — A német kezelés ellen nem panaszkodha- t.om, igaz, nem a páter familias gondosságával jártak el. csakhogy utóvégre háborút, viseltünk és legyőzettünk, ezt nem szabad elfelejteni, s mégis csak az a fő, hegy ma már ismét élvezhetem birtokaim jövedelmét. Sajnos, királyunkkal szemben nem ugyanazt a mértéket alkalmazták a németek. Többszöri beadványaim dacára a királyi uradalmak jövedelmét még ma is a pénzügyminisztérium pénztárába kell beszállítani.

Románia és a monarchiának a jövőben várható viszonyáról a következőket jegyezte meg a herceg:

— A magyarokra alig haragszik itt már valaki. Hogy a nagy béke után milyen lesz a helyzet, azt ma igazán nehéz volna megmondani. Erősen hiszem és remélem azonban, hogy Románia és Magyarország viszonya, — hiszen közös érdekeink kívánják, — barátságos lesz a háború után. Mi lévén azonban a legyőzöttek. az első lépést az őszinte kibékülésre- Önöknek kell megtenniük. Különben erre a kérdésre ma még nehéz felelni. Sok minden körülmény lehet befolyással a jövőbeni állapotok kialakulására . . .

— Elsősorban persze a külpolitika eseményei,— vetem közibe.

— Talán az, és sok más egyéb is, de hiszen ki tudna ma csak egy hónappal is előre jósolni.

Aztán Bicasra fordul a szó:

— Legyen elkészülve a legegyszerűbb, majdnem primitív állapotokra Bicas-ban, amely azelőtt csak átmeneti kirándulóhelynek, rövid időre terjedő va dászatoknak volt szánva, igazán nem egy királyi csalAd hosszabb tartózkodására méltó lakhely. A felségek azonban ezt választották, állandóan ott laknak most-, s arra való tekintettel, hogy mindenki szenved, nélkülöz, áldozatot hoz, egyelőre nem is akarják valamely kényelmesebb kastéllyal felcserélni. Az én lakóházamról nem is beszélek. Egészen kicsi érd ész há-zban lakom családommal, éppen hogy szerényen elférünk.

Óránkat néztük, tizenegyre járt az idő.

— Gyerünk aludni. Aludjék jól. Reggel nyolckor fel fogják kelten5.

— Jó éjszakát!

A tágas hálószoba mindkét ablakát nyitva hagytam. Az éjszaka hűvösödő levegője frissen zúgott a vonat rohanásába. Sötét és borult volt az ég, csak a messziről cikázó villámok delejes fénye hasított bele a csiliagtalan éjszakába. Talán a készülő zivatart előző tompa dörgés, vagy pedig a különös helyzet izgalma,_— igen soká nem hunytam be a szememet. Éjféltájban kitört a vihar, riadtan ugrottam az ablakhoz, vastag csoppekben csapdosott a szobába a viz.

A nehéz bársonyfüggönyöket óvatosan tolta tzét egy kér.

—- Piatrához közeledünk, — szólt be franciául egy hang.

Á király autója vár a piatraá állomáson. Elhelyezkedünk. Indulunk.

Csodaszép vidéken, a Bi-sztriica völgyén vágtatott a pompás, negyven lóerős gép. Kétoldalt sziklás hegyóri-ások, alattunk a kanyargó folyó krisr tálytiszta tükre.

— Van-e pisztráng a Bisztricálban ?

— Van bizony. Még több azonban egyik mellékágában, a Bicas-patakban.

Félóra után királyi birtokon rohanunk, a huszonhat kilométeres utat. negyven per-c alatt tettük meg. Csinos parasztiházak tűnnek elő sötét erdőrészek kanyarulatánál.

— Ez már Bicas, — -mondja a herceg. — Amott, az a hófehér ház a királyi család lakóiháza.

Tiszta román stílusban épült egyszerű kastély emelkedik a Bisztrica fölé. Tizenhat, legfeljebb húsz szoba lelhet benne. Az emeljeten széles kő- terrasz tekint a völgybe, a kastélytorony alacsony csúcsán a román zászló leng.

Kitárt kapu előtt áll meg a gép. Katonaszolgák sietnek elénk, cipelik bőröndjeinket.

— A királyi család, — súgja Stirbey herceg.

A nyitott -kapun, az udvar mélyén a kastély lépcsős bejáratára látunk. Mária királyné áll a- ház előtt Elisabeta és Marié óra királyi hercegnőkkel Valamennyien román par-asztvisél-etben. Körülöttük hosszuszőrü fehér kutyával, scóut-boy ruhában Niicolaii herceg szaladgál és a háttérben a királyné udvarhölgyével társalogva, Ferdinánd király nézi a családi képet,

Köszönünk a felségek felé, s egy földszintes oldja,Ilmában, a király szárnysegédéinek lakosztályában eltűnünk. Cézár esen ezredes fogad, s vezet szobámba. Egyszerű vendégszoba.

— Helyezkedjék kényelembe, a bőröndöket rögtön behozatjuk.

Teát. s hozzávalókat hoz be egy komornyik; később katona fodrász érkezik.

Köziben inegered az eső, az udvarra és kertre nyiló ablakból a hercegnőket Iá,tóm a házba- sietni, a királyné is visszatér sétájából, a félig nyitott előcsarnokból nézik a zubogó esőt,

Stirbey herceg is a kastélyba siet, mély meghajlással üdvözli a királyt, a királynénak kezet csókol, a hercegnőkkel kezet fog. Mindezt ablakomból, mint kényelmes páholyból nézem végig.

Lakkcsizmában, fiumódra ülve a lovat, kis ponny-lovon vágtat az udvarra a királyi család legfiatalabb gyermeke, a gyönyörű Eléna hercegnő. Lovászgyerek szalad eléje, a kisleány leugrik, bőrig ázva, de nevető jókedvvel rohan szülei felé.

Később elállt az eső, tisztult az ég, a királyi társaság a kertben tűnik el.

Átöltözve, Cezarescu ezreidéi társaságában várom a-z audienciát. Tizenegy óra után húsz perccel, hangos tülköléssel autó siklik a kastély elé. Károly trónörökös érkezett panancsőrtisztjei kíséretében. Szürke katonasapka, zöldes szinti eső- köpenyeg van a királyi hercegen. Egy komornyiknál testvérei felől kérdezősködik, átadja, köpenyét és nővéreihez siet a kertibe. Az ezredest a kastélyba hivatják. Magamra maradok. Nézegetem az asztalon heverő képeslapokat. A Leipziger niuetrierte Zeitung és az Illustration több régi példányát.

Az ezredes lép ismét a szobába:

A királyné őfelsége kéreti.

★

Cezarescu ezredessel az alig negyven lépésnyire fekvő kastélyba sétálunk át. A földszinti szalonban Prokopiu udvarhölgynek mutat be.

Németül kezdjük, angolul folytatjuk a társalgást.

Mely nyelvet óhajtja a- felséges asszonnyal az audiencián? Angolul beszél természetesen legszívesebben a. királyné, tekintve azonban beszélgetésük tárgyának fontosságát, ha önnek kellemesebb, a felség szívesen beszél németül is. A királyné tökéletesen bírja a német nyelvet, Komorna jelenti, hogy a felséges asszony vár reánk. Egyszerű falépesőn jutunk a,z emeletre.

— Egy pillanatig várakozzék^ csak.

Az udvarhölgy eltűnik a jobboldali ajtóban,

gondolatnyi időre magamra maradok. Nem gondolkozom, mit fogok beszélni. A tudat, hogy nem vagyok szigorú programhoz kötve, teljes nyugalmat biztósit. Űzöm a szándékot, nehogy megállapítani próbáljam 'beszédem kezdetét, mindent az első pillanat hatásától teszek függővé, nyugodtan s céltudatosan úgyis akkor fogok csak beszélni, ha lelkesíteni tud az alkalom.

Már nyílik az ajtó, az udvarhölgy Ínyt, belépek a szobába. Ha meg lehet asszonyt az őt közvetlen környező tárgyakból Ítélni, a biicasi -kastély bu- doárja választékos iz-lésü nőre vall. Angolosan lágy ke-re-vetrs művészileg hímzett párnák tömege borul. Szőnyeg, kép, csipke, műtárgy, s főleg sok- sok élővirág mindenütt, s az egészbe életet őroaga lehel. Előttem áll a csodálatosan szép asszony. Tarkán hímzett, gazdag román nemzeti ruhában fogad Románia királynéja. Angolszép szőke haját a román népviselet főkötőpántja fogja le, homlokáról kétoldalt, hossz-u sárga fátyol omlik a földre. Meghajtok a királyi nő előtt.

Kezet nyújt, megcsókolom a hófehér kezet. Egy karszékre mutat, szembe telepszünk, a királyné háttal a világosságnak, egy paraván árnyékába' ül.

— Felséges asszony, — kezdem a beszédet, — illetékes helyen értesitettek, hogy nyíltan, őszintén beszélhetek Felséged előtt.

— Természetesen, kérem is, hogy teljes nyílt sággal beszéljünk, máskülönben nem volna célja mai találkozásunknak.

— Mindenekelőtt szükségesnek tartom kijelenteni, hogy sem mint politikus, sem mint diplomata, tisztán mint nemzetemet szerető magánember jelentem meg Felséged előtt, 'hogy olyan dolgokról beszéljek, olyan jelenségekre mutassak rá, melyek talán nem ismeretlenek Felséged előtt amelyek azonban éppen kényes természetüknél fogva közvetlen megbeszélés tárgyát eddig nem képezhették, a bennük lappangó esetleges félreértések tehát eddig még el oszlathatók nem voltak. Magyarország és Románia régi rossz viszonyának okát fölösleges volna részletezni. Tények előtt állunk, melyek fölött ma már nem sajnálkozni, hanem, ha újjáéledni, erősödni s a világháború csapásait kiheverni akarjuk, azok tanulságait kell levonnunk. Egyik országnak sem érdeke, hogy a békekötés után is haragban álljunk egymással, s egymás fejlődését gátoljuk. Románia és Magyarország helyzete aránylag sokkal kedvezőbb a többi hadviselő államok helyzeténél. Mindketten agrár-államok lévén, nem vagyunk annyira a nyersanyagbelhozatalra utalva, mint a többi állam, hamarább heverhetjük ki a háború veszteségeit. A mi becsületes, jó termőföldünk mindig meghozza^ ami az országnak kell, meggyőződésem, ha nyugodtan láthatunk a munkához, meglepően rövid idő alatt rendbejöhetünk. Persze, ha erőinket iemét egymás ellen kell lekötve tartanunk, produktív munkára sokáig nem leszünk képeseik.

A királyné komoly nyugalommal hallgatta a komoly szavakat.

— Tudom, — folytattam beszédemet, — Felséged előtt nem ismeretlenek azok az Európa- szerte elterjedt hírek, melyek Felséged gyűlöletéről és a semleges sávon ellenünk irányuló izgatásairól beszéltek, 8 a sajtóban ie erős kiía-kadá- sokra adtak alkalmat.

— Igen, hallottam, tudomást szereztem róluk. De nem mondhatnám, hogy fájtak e vádak, lelkiismeretem tiszta és érzem, hogy amit tettem, kötelességem volt. Mert mivel vádoltak? Hogy katonáimat bátorítottam, ha a nagy csapások után csüggedni láttam és lelket öntöttem beléjük, mikor hadseregünk verve volt? Ez kötelességem. Elvégre k irány nőjük, Románia királynője vagyok, lelkűk sorsa az én sorsom is, törődnöm velük nemcsak jogom, — köteleségem is volt. ^Nom érzek lelkiismereti furdalást, mert meggyőződésem, hogy jó királynéja vagyok népemnek. S hogy meglátogattam az éhezőket, kenyeret osztottam szét közöttük, ezt csak nem róhatja fel senki bűnömül. Nagy gonddal, utánjárással és még nagyobb költséggel ruhát, szövetet szereztem részükre és senkire sem -bízva a dolgot, mindent magam osztottam szét és takartam he rongyaikat. S hogy elbúcsúztam tőlük? Ez csak nem izgatás? Minden egyéb badarság, amit azontúl nekem tulajdonítanak, rágalom. Visszautasítom a vádakat* Megverték, s földig alázták az országot, könnyen felejteni ezt nem lehet. És én még ma sem gyűlölök.

Tudom, -hogy a legyőzöttnek soha sincs igaza « Vae victis! Népem szerét-etetői azonban neon foszthatnak meg, érzem, látom, hogy a nehéz béke nemhogy szétválasztott, a közös fájdalom és szenvedés még közelebb hozott bennünket.

Hosszan beszéltünk ezután a jelen tényeiről, á jövő eshetőségeiről és lehetőségeiről. Részletesen táryaltunk ezután a királynéval annak a lehetőségéről, hogy miképien lehetne a békekötés után a magyar és román népet érzelmi tekintetben kibékíteni egymással.

Végül Angliát és azután a Krímet, az orosz nagyhercegeknél tett látogatásomat emlegettük. A felséges asszony élénken érdeklődött azok sorsa iránt. A cár meggyilkolásáról mély sajnálat hangján emlékezett meg. Már búcsú zásra álltam fel, s még állva is a cár szomorú sorsáról, tragikus végéről beszélt a királyné.

Az előszobában órámra néztem. A végtelen érdekes beszélgetés alatt észrevétlenül múlott az idő: egy óra hosszat tartott az audiencia. Gondolkodni sem volt azonban időm, komornyik várt a ház előtt, s jelentette, hogy a trónörökös a kerti házban várakozik rám.

A francia parlament külügyi bizottságának

alelnöke Debrecenben

Pezei francia képviselő a dunai rendezést Kossuth

szellemében óhajtaná - Franciaország kívánatosnak tartja a magyar-iugoszláv közeledést ■ ■ ■

és kölcsönös engedmények árán olyan dunai rendezésre határozzák el magukat, mint amilyen a múlt század hatvanas éveiben Kossuth szeme előtt lebegett. Ennek a rendezésnek ebben a pillanatban nagy akadályai vannak, ezért Franciaország csak arra törekszik, hogy kívülről jövő fegyveres beavatkozással előidézett eltolódásokat megakadályozzon Középeurópában mindaddig, amíg a dunai népek maguk is képesek arra, hogy függetlenségüket bátor és gerinces politikával fenntartsák. A magyar- jugoszláv közeledést mi franciák is kívánatosnak tartjuk, mint ahogy az ol'asz-ju- goszláv közeledést is örömmel üdvözöltük, — fejezte be nyilatkozatát Pezet.

HUt icftoU a

CSEHSZLOVÁKIA KATONAI FEL- KÉSZÜLTSÉGE

PRÁGA- — A Polední List érdekes cikket vett ál a The Fornightly cimü angol szaklapból. Jonathan

Griffin Csehszlovákia katonai erejéről ir. A cikk Winston Churchill angol képviselő ama kijelentésével- kezdődik, mellyel az alsóház elszigetelési politikáját fegyverezte le s mely kijelentés igy hangzik: ,,Kétségtelen, hogy Csehszlovákia kicsi, demokratikus állam, kétségtelen, hogy hadserege kétszer, sőt háromszor akkora, mint a miénk s kétségtelen, hogy hadianyag* tartaléka háromszor akkora, mint Olaszország tartalékkészlete ..."

A Polední List a továbbiakban' a következőkben Ismerteti a cikket:

— Angolországban még a közelmúltban bizalmatlan mosolyt váltott ki, ha valaki azt mondotta, hogy a csehek harcolni fognak, ha a harmadik birodalom megtámadná őket. De május 21—22-től ez megváltozott. Az angol nemzet igazi bizonyítékát látta annak, hogy a csehek harcolni fognak függetlenségükért és hogy; akkor Franciaország is kénytelen lesz harcolni és Angolország is, ha Franciaországot megtámadják.

—■ A dkkiró a továbbiakban részletesen ismerteti csehszlovák hadsereg fegyvernemeit s előszámlálja a fegyverek mennyiségét és minőségét Majd ezeket Írja: Ha Csehszlovákia támadás áldozatául esnék, az ellenség nem sok kárt tehetne repülőterei bombázásával s ezen kívül pillanatok alatt kapna repülősegitx séget. A legnagyobb veszély természetesen a szárazföldön való támadás volna és ezért a hadsereg mindent elkövet a támadás feltartóztatása érdekében. Csehszlovákiának igen sok lehetősége van a megtorlásra, ha valaki úgy akarná megtámadni, mint Barcelonával tették. Az emberek itt nem élnek nagy csoportokban a városokban, mint Németországban s a fő gyáripart előnyösen helyezték át s osztották szét. Légi támadások szempontjából Csehszlovákia sokkal kevésbé sebezhető, mint Németország és mint Anglia is. Csehszlovákiának nagyhatalmi fegyveripara van. A Skoda- cég 40 ezer embert foglalkoztat mintegy nyolc gyárban szerteszét az ország területén. Ezen kivül van itt még további nyolc gyár, amely repülőgépalkatrészeket gyárt és repülőmotorokat, hat gyár ágyút, nyolc gépfegyvert és puskát, hat gyár muníciót, öt gyár robbanóanyagokat, öt gyár mérges gázokat és nyolc gyár gázálarcokat állít elő. Csehszlovákia gyáripara nemcsak a saját belföldi szükségletét elégíti ki, hanem igen sokat exportál si. Azt mondják, hogy évente ezer repülőgépet gyárt. De ez még nem minden. Az 1936. évi, az államvédelemröl szóló törvénnyel az összes gyárat fegyvergyártásra alkalmazták a válság idején s intézkedések történtek, hogy a fegyveripar mindenképpen védett legyen támadások, szabotázs és bombázás ellen. Az államvédelemről szóló törvény a kormányt feljogosítja arr3, hogy mindennemű gyárban szigorú ellenőrzést gyakoroljon s az uj gyárak elhelyezése kérdésében is. A gyárakat nem nacionalizálták< de egyes üzemekben az állam felénél nagyobb tőkével részesedik. A régebben a határ mentén fekvő gyáripart kedvezőbben helyezték el. Számos uj gyár épült s a régeiket úgy építették át, egészítették ki, hogy a bombázás nenj tehet benne sok kárt. A termelés, a gyártás elkülönített épületekben történik s ezek árkokkal és vasbeton falakkal vannak elkülönítve s mindenütt a legmodernebb tüzzálló berendezkedés van. A vasutakat államosították és a német alkalmazottak nagyrészét csehekkel cserélték ki s az Anschluss után ez intézkedés nélkülözhetetlennek látszik a szabotázs elleni védekezés érdekében.

— A cikkíró a továbbiakban a határok megerősítéséről ir, amiről részleteket nem közölnek, amelyek azonban nagyon messzeterjedők és a francia Maginot- vonallal szerzett tapasztalatok alapján épültek. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a tartalékosok milyen sietséggel jelentek meg május 21-én helyeiken, úgy mindebből mi következik? Noha a csehszlovák határok nagyon hosszúak s bár a cséhek nem nagy nemzet, határaik védelmére kitünően vannak fölkészülve és a legmodernebb eszközökkel rendelkeznek. Katonai szakértőik úgy vélik, hogy nagyhatalom támadását három-négy hónapig is kibírnák. És ha gyors segítséget kapnának^ úgy az előnyök az ő oldalukon jelentkeznének. Sir Filip Gibbs Bécsböl mégis azt irta a TIMES-nek, hogy „huszonnégy órán belül Csehszlovákia letörölhető volna a térképről". Reméljük, hogy az uj Bécs hivatalai maguk sem hisznek el mindent, amit külföldi barátaiknak mondanak. És ha hiszik, úgy az ég segítsen meg bennünket és —• őket is — fejezi be az angol lají •cikkének ismertetését -4 -PondélnJ -List.

4

DEBRECEN. — Megírta a PMH. hogy Ernst Pezet francia képviselő, a párisi kamara külügyi bizottságának alelnö'ke, ismét Magyarországra látogatott. A francia képviselő most Debrecenben tartózkodik tanulmányúton. Pezet évek óta ellátogat Magyarországra és ismerteti a magyar politikai körökkel a francia álláspontot, másrészt közvetlen benyomások utján szerez tájékozódást a magyarországi helyzetről.

A francia politikus mostani utján nyilatkozott a sajtó számára. Kijelentette, hogy Franciaországnak a Dunavölgyében nincsen más érdeke, mint a béke fenntartása.

— Ez azonban — úgymond — csak úgy érhető el, ha a dunavölgyi államok maguk oldják meg az őket elválasztó problémákat