Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-15 / 159. (4602.) szám

^$ctMagísrhtrl$b 1938 julius 15, pénteki Nyilvánosságra hozzák az 1933 óta készülő közszállitási statisztikai kimutatásokat? fi statútum a politikai miniszterek és a koalíciós hatos tanács előtt ■ Csütörtökön miniszteri szakérte&ezletek voltak A felhatalmazási törvény újabb nehézségei PRÁGA, — Ma a politikai és a gazdasági miniszterek kollégiuma tartott külön külön ér­tekezletet, A gazdasági miniszterek — egyebek között — ismételten foglalkoztak az állami és közszállitások statisztikájának nyilvánosságra- bozása kérdésével. Ismeretes, hogy a szlovákiai gyáriparosok követelésére a kormány még 1933 julius 22-én elhatározta a közszállitások statisz­tikájának nyilvánosságrahozását, hogy ezzel megcáfolja azt az állítást, hogy a szudétanéanet, illetve a szlovákiai vállalkozók nem részesülnek aránylagosan a szállításokban. A hivatalok — a Tudóvá Politika szerint — a statisztikai hiva­tal által bevezetett nyilvántartási lapokat szor­galmasan ki is töltögették és a statiszikai hiva- al az anyagot fel is dolgozta, de nyilvánosságra nem hozta a mai napig. Az idézett lap szerint a gazdasági miniszterek tanácsa éppen ma fog­lalkozik az üggyel. A miniszterek politikai kollégiuma ma ismét a nemzeti statútummal foglalkozott, azt ismét eredeti formájában visszaadta a koalíciós pár­tok bizottságának — újabb állásfoglalás végett. Már napok előtt megírtuk, hogy a statútum el­ső része a hatályos nemzetiségi törvények fog­lalata, nemkülönben újabb törvényhozási célki­tűzések megjelölése, A koalíciós pártok egysze­rűen intézték el ezt a kérdést. Az érvényes tör­vényeket „jóváhagyták", az újabb nemzetiségi törvényhozási célkitűzések ügyében elhalasz­tották a döntést. Ez volt a hatos tanács nagy munkája, A kommunisták a miniszterelnöknél A miniszterelnök ma délelőtt fogadta a kom­munista képviselők és szenátorok hattagú kül­döttségét, mely Gottwald képviselő vezetése alatt jelent meg. A miniszterelnök a kommunis­ta delegáció előtt a nemzetgyűlés küszöbönálló nyárvégi ülésszakának programját ismertette. Követek fogadása A miniszterelnök ezen kívül a francia és az angol követet is fogadta ma délelőtt. „Hz e§s?eiltedés nehézségét semmiféle fölhatalmazási törvény sem szünteti meg" Tegnap röviden megemlítettük, hogy azj újabb fölhatalmazási törvény kérdésében j mennyire mélyenjáró nézeteltérés van a cseh agrárpárt és a cseh néppárt között. A fölhatalmazási törvény-ellenes blokk­hoz újabban a cseh nemzeti szocialista Ceské Slovo is csatlakozott, amely ma vezércikkben foglalkozik ezzel a kérdés­sel* A vezércikk írója, dr. Houdek mindenek­előtt megállapítja, hogy a múltban a fölhatalmazási törvénnyel nem szereztük a legjobb tapasztalatokat és „a közgazdasági társadalom fölléleg­zett, amidőn egy év előtt a felhatalma­zási törvény hatálya megszűnt. Ha tehát — irja a Ceské Slovo — most is­mét fölhatalmazási törvény lehetőségét mér­legeké úgy ezt nagyon alaposan kell meg­indokolni. Tavaly óta a viszonyok megvál­toztak és bizony nem fordultak jobbra. Ért­hető, ha alkalmas eszközt keresnek a be­avatkozásra, mindenütt, ahol annak szük­sége mutatkoznék, ha nem akarunk fontos állami érdekeket kockáztatni. Kérdés, hogy melyek ezek a fontos állami érdekek, ame­lyek megkívánnák a fölhatalmazási tör­vényt." A cikk a továbbiakban kimutatja, hogy ha a fölhatalmazásból kizárjuk a politikai, az adó-, a szociális- és a közigazgatási kérdéseket, úgy igazán csak nagyon általá­nos jellegű dolgok maradnak. A cikkíró vé­gül ezeket mondja: — Éppen a múlt meghatalmazási törvé­nyekkel szerzett tapasztalatok óvnak az ál­talános fogalmazástól. Mert abból később csak nézeteltérések származnak, mint az a bitói fizetések leszállításánál és az agrár irányított gazdálkodási intézkedéseknél ki­tűnt. —' Ezzel szemben azt látjuk, hogy számos, a felhatalmazási törvény alapján elintézendő kérdés megoldását elhúzták, éppen azért, mert a megegyezés nem § volt világos. Az egyezkedés nehézségét \ — Már húsz év előtt megtettük ’ " telessé- günket az állam megalapításánál, amikor a német polgároknak annyi jogot adtunk, hogy egyetlen kisebbségnek kerek e világon nincs ennyi joga, A Slovák megállapítja, hogy „ebből az irás- modorból az tűnik ki, hogy a németeknek tulajdonképpen semmit sem akarnak adni, csak annyit, amennyit húsz év előtt adtak s amivel a németek már húsz érv előtt sem elégedtek meg. Csak az Úristen a megmondhatója, hogy miként és hol végződ­nek igy a dolgok — fejezi be a Slovák, A szerda esti hivatalos jelentés PRÁGA. — A szerdai kormánytárgyalások­ról lapunk zárása után kiadott tegnap esti hiva­talos jelentés különösen figyelemre méltó s azt szükségesnek tartjuk teljes egészében — bár késéssel — leközölni. E hivatalos jelentés igy szól: — A szerdai napot a miniszterelnöknek az egyes parlamenti csoportokkal folytatott tár­gyalásai töltötték ki. A nemzetiségi politika elő­készületben levő megoldását célzó megbeszélé­sek végett a kormányelnöknél megjelent a cseh nemzeti liga képviselője, Schwarz mérnök. A kormányelnök ezután a zsidó párt megbízottait, Fritsch mérnököt, Goldstein Angelo képviselőt és dr, Chaim Kugel képviselőt fogadta. A kül­döttség a miniszterelnököt a zsidó kisebbségnek a kormánnyal szemben való odaadásáról bizto­sította s azt hangsúlyozta, hogy a zsidó párt Ideges emberek gyomor? és bélpanaszai­nál reggelizés előtt egy félpohár természe­tes „Ferenc József" keserűviz kissé felme- legitve igen kellemes háziszer, amely a székletétet elrendezi, az emésztést előmoz- ditja és az egész anyagcserét jótékonyan befolyásolja. Kérdezze meg orvosát. o teljes mértékben tudatában van a köztársaság­gal szemben való kötelességeinek. A küldöttség a zsidó kisebbség követeléseit és kívánságait tolmácsolta s azt a megnyugtatást kapta, hogy a zsidó kisebbség jogosult szükségleteinek az állami közigazgatás kereteiben eleget tesznek, Délelőtt fogadta a miniszterelnök Bródy End­rét, a kárpátorosz autonóm földmüvesszövetség képviselőjét s Gajda és Zvonicek fasiszta kép­viselőket. A hivatalos jelentésben különösen az érdemel figyelmet, hogy hosszú idők után ez az első eset, hogy hivatalos jelentésben némi konkrétu­mot éspedig kedvező konkrétumot találunk. Ez pedig a miniszterelnök azon ígérete, hogy a zsi­dó kisebbségek igazságos és jogos kívánságait — habár csak az állami közigazgatás kereté­ben, de mégis csak — teljesítik. Annál különö­sebb, hogy egyes cseh lapok, — igy a Lidové Noviny is — a hivatalos jelentésből éppen ezt az egyetlen konkrétumot kihagyták. Nem ke­vésbé érdekes, hogy a legkisebb kisebbség tár­gyalásairól a legbővebben emlékszik meg a hi­vatalos jelentés. Parlament Anna napján? A Lidové Noviny egyébként úgy tudja, hogy a nemzetiségi problémákkal kapcsolatos kérdé­sek tárgyalásának befejezése a jövő hét végére várható s ebben az esetben a parlament julius 26.-án, Anna napján tartandó ülésén nyújtanák be az illetékes kormányjavaslatokat. Értesülésünk szerint sokkal valószínűbb, hogy a parlament csak julius 28.-án, csütörtö­kön ül össze, esetleg csak augusztus első heté­ben. mindig a leghasznosabb érzelmi fegyver, erőt gyűjt belőle a lankadó és uj bátorságot a hamar csüggedő. Ott vagyunk már a félig katlanba épült falu­ban, de egy kicsit késve érünk és halljuk, hogy kimentek már a „majálisra". A naptár ugyan jú­liust mutat, de azért csak keressük a majális helyét, a Forgáchok pompás, bekerített vadas­kertjét A bejáratnál „Isten hozott* felírat, min­denki egyszerre otthon érzi magát. Karszalagos, munkás-külsejű ember örül legelsőnek, Jancsó János munkás, a SzMKE jegyzője. Mintha a napsugár is tisztább derűvel ömlene át a zöld pompájukban büszkélkedő ágak között: a magyar nyelvszigeten munkástestvér kezét szo­ríthatom meg először. Aztán megtaláljuk vendég­látó gazdánkat, Vámos Istvánt, amint éppen a kicsinyekkel játszik, ott van már Wittemberger János erdőmémök, a SzMKE elnöke s a vegyes társaságból élesen kiválik az aranyosmaróti ven­dégek nagy csoportja, akik szigetéletet élő test­véreikhez olyan örömmel jöttek. Ott van Bauer József nvug. tanár, városbiró, dr. Minarovits Sándor ügyvéd, Valach János kereskedő, helyi pártelnök, Szűcs János karnagy, Demény Géza, dr. Lányi Gyuláné és a többiek, számszerűit [mintegy húszán s talán ők érzik magukat a leg­jobban. Ott örül a vendégeknek Siposs Imre báró, a SzMKE alelnöke s Borbély András, a derék magyar gazda, aki a vendégeket ingyen fuvarozta az állomásról, Sebő László, a zsérei tanító, népe önzője. Afféle nyári színpadról beszélek. Sok emlék fűz ehhez a vidékhez, népem utolsó állomásához. Mit mondjak nekik, akiknek a magyar szó min­dennapos imádságuk? Érzem, hogy egészen az övék vagyok, odaadom nekik a magam életét, sok-sok megfázó élményemet, amelyek mindig biztosabban visszavezettek a magyarsághoz, mindig erősebb szálakkal fűztek kisded fajom életfájához. Egyszerre csak látom, hogy lelkem szabadiéra engedett könyveire igazi könnyekkel felelnek s otyan egyek, olyan elválaszthatatla­nok vagyaink itt, a régi vár alatt, Isten gondos ölében, mintha ezer éve ismernénk egymást és . egy gondolat fűtené közös életünket, j Már alkonyedik, amikor barátságos beszél- j getésre kis csoportokban gyűlik össze mindenki. \ ismeretlen ismerősöknek írunk s amikor egy (kedves fiatal asszony elémteszi megcímzett lap­ját, mosolyogva kédezi, hogy ismerem-e azt a nevet. Hogyne ismerném, hogyne! így találko­zom kedves munkatársammal, Hermanné Lat- kőczv Magdával is. Elbeszélgetünk az urával is. .szudétanémet mérnökkel, aki mosolyogva mond­ja, hogy felesége azért hagyta először magára kicsi leányukat, hogy velem találkozhassék. Ezernyi apró örömet rejt a régi erdő és anró lámpásaikkal nekünk világítanak a szentjánosbo­garak. Pici fényükkel bolondosán szaladnak ide- oda, mindnyájunk szolgálatára. Egy bosszú csendes pillanatban r1ré-rem őket és arra pondo- jlok, hogy ilyen apró világ" pont az én életem [is, Isten és népem alázatos, egyszerű szolgál­tában, Mindenkié vagyok és mindenki enyétn' és egyszerre megtelik a szivem kimondhatatlan boldogsággal, ézem, hogy sorsom különb min­den hatalmasságok sotsánál, népem tanítója és szolgája lehettem. Ezt mesélte a ghvmcsi vár és a nagv-nggy erdő. a föM -legszebb' megvár Sz>nt Jakab havában, amikor a ka*ra sz^űl suh intá­sára a föld termése megindul gazdája, a mun­kás magyar elé . . « A jugoszláv sajtó kedvezően ir a magyar államférfiak római útjáról BELGRÁD. — A kormányhoz közelálló Novosti cimü lap mai számában vezércikk­ben foglalkozik Imrédy Béla és Kánya Kál­mán magyar államférfiak közeli olaszországi látogatásával s rendkívül kedvezően ir a magyar miniszterelnök személyéről. Meg­jegyzi a lap azt is, hogy Olaszország jóné­ven venné, ha Magyarország a politikai és gazdasági kérdésekben Jugoszlávia és Ro­mánia felé közeledne. Kánya Kálmán ma­gyar külügyminiszter legutóbbi nagy kül­ügyi expozéjában a lap szerint határozottan sürgette a kisantantállamokhoz való közele­dést, ha nem is kollektív, hanem kétoldali megállapodások utján. Észrevehető — irja a továbbiakban a Novosti —, hogy Olaszor­szág is támogatja ezt az elgondolást s erről most Rómában bizonyára sok szó fog esni. Az olasz sajtónak Imrédy látogatásával kap­csolatos cikkeiből kiviláglik, hogy Olaszor­szág a javuló magyar—jugoszláv viszony továbbfejlesztését szorgalmazza. A kapcso­latok további javulásának jeleit látjuk az uj belgrádi magyar követ rendkívül szívélyes szavaiban is, amelyeket megbízólevelének átnyujtása után a jugoszláv sajtó képviselői­nek mondott. Kik kisórik el Imrédy miniszterelnököt Römába BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele- fon jelentése.) Jelentettük, hogy Imrédy Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügymi­niszter vasárnap utazik el Budapestről Ró­mába, hogy a felelős olasz államférfiakkal tárgyaljon. A magyar miniszterelnököt olaszországi útjára elkíséri felesége is. A két magyar államférfi kíséretében lesz gróf Csá- ky István rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter, a külügyminiszter kabineti- főnöke, Szentistványi Béla miniszteri taná­csos, külügyi sajtófőnök, Uhl Lajos követ- ségi tanácsos, a politikai osztály vezetője, valamint a miniszterelnök és a külügymi­niszter személyi titkára és több szakreferens. Farkas István: FÉNYKÉPEK A történelem ország utján semmiféle felhatalmazási törvénnyel meg-: szüntetni nem lehet és ezért a fölhatalmazási törvény nem is jelent könnyítést a kormány részére. (Meny­nyi ideje tárgya] a kormány már a tejkér- désről?) Mindezekből az tűnik ki, hogy a fölhatalmazási törvénynek kizárólag a tör­vényben pontosan fölsorolt- ügyékre volna szabad kiterjeszkednie. A közgazdaságnak is igénye van arra, hogy az őt érdeklő kérdéseket a parla­mentben nyíltan tárgyalja — fejezi be cikkét a Ceské Slovo. Hit akarnak adni tulajdonképpen a Rémeteknek? A Slovák a koalíciós pártokon belül uralkodó egyenetlenségek kapcsán szintén utal a felhatal­mazási törvény körül felmerült nehézségekre. Ez a lap idézi a Národní Noviny újabb elutasító állásfoglalását a nemzetiségi kérdésekben, amely a "következőképpen szól: A barsi dombok között néhol még hetykén álló buzatenger, néhol már komoly méltósággal lepihent buzakeresztek, hirtelen előkerült csép­lőgépek és vasárnapi nyugalmukat élvező falvak kisérnek, amikor messziről már felénk moso­lyog a Zobor-hegy, kedves, régi ismerősöm, akiről olyan sokat énekeltük a furcsa világégés idejében, lábánál jövet: „Azt a hegyet, a Zobor hegyet A zsebkendőmben is elhordom . . .“ Akkor még egészen fiatal voltam s nem én biztattam éneklésre a katonákat, hanem Ghy- messy Gézával, boldogult Szumrák Ferivel és Ujváry Lacival, a siófoki kántorral, magunk kezdtük mindig a nótát. Nyitrán is kisebbfajta énekkarunk volt s a vár csendes uccáiban ün­nepdélutánonként öreg nénikék vártak jó uzson­nára minket. Mi énekeltünk és ettünk. Egy ki­csit talán mindig többet ettünk, mint énekel­tünk, de a kedves nénikek, fehérhaju nagyma­mák azért csak ábrándozva élték magukat a múltba, s minden szavuk csupa édes kínálás, minden mosolyuk kedves cirógatás volt. Ez a kép jutott eszembe, amikor dalos testvé­reimmel már a fa-ujelző táblákat lestük, hogy mikor érünk a Zohorvidék legismertebb törté­nelmi helyére: Ghymesre. Mert Gimcsmek mondja ugyan a magyar, de régi, nemesi pati­náját írásos nevében még ma is megtartotta. Aranyosmarót után egyre jobban várjuk, míg mindig közelebb kerül a magasból ma is őrködő vár s mi alatta futunk, de a modern kor géppa­ripája hiába szeli a kanyarokat, Ghymes vára elérhetetlen marad a régi múlt fenségében. Pedig vér fűződik a nevéhez, mint minden tör­ténelmi emlékhez. Melyik öreg magyar ne ismer­né a régen halott, de el nem felejtett versikét: ,,Vágjad Ham, vágd Forgács Tied leszen Ghymes és Gács!" Mert Nagy Lajos alatt aranykorát élte ugyan a magyar történelem, de özvegye, Erzsébet, már éppen olyan hiú és nagyravágyó, ingatag asz- szony volt, mint a vüág igen sok asszonya. így' bírhatta rá hűséges udvari tisztjét, Forgách Ba­lázst, hogy Kis Károlyt, a „nápolyi jövevényt**, csákányával meggyilkolja. Kapott is Balázs ur negyvenkét falut, Erzsébetnek, talán még jobban Máriának, ezt is megérte. Forgách Balázs nem sokáig élvezhette a nagy vagyont, mert ugyan­azon év (1386) őszén magát is meggyilkolták. Ghymes vára aztán sok viszontagságon ment át, feldúlta többször a török, nem kímélte Bethlen Gábor sem és amikor gróf Forgách Simon a ku­rucokhoz szegődött, a Habsburgok támadták érte a régi várat. Ma már pihen a régi múlt, egészen más világ járja. Nem várakért hadakoznak s a mindenna­pokban egészen másra megy a játék. Hamleti tépeJődések között cl egy-egy maroknyi nemzet j a diplomácia útvesztőjében, de a történelmi múlt1 2

Next

/
Thumbnails
Contents