Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-14 / 158. (4601.) szám
4 1938 julius H, csütörtök. ^K^CT-7V\AGtaR'TREliaé Statútum vagy kódex? Irta: Or. Zsigárdy Jenő n. Nemcsak az abszolút helyes Jogi álláspont, hanem a magyarság politikai létérdeke is megkívánja, hogy a hozandó nemzetiségi törvény alkotmánytörvény legyen. Hogyha ugyanis a várva-várt rendezés csak egyszerű törvény, vagy éppen statútum keretében történnék, úgy a magyar (meg a lengyel, német, stb.) nemzeti érdekek ki volnának téve mindenkor a nemzetgyűlés egyszerű többsége kénye-kedvének. A tárgyilagos szemlélő előtt ugyanis világos, hogy a nemzeti érdekek rendezésének problémáját nagyrészben külpolitikai körülmények tették aktuálissá. Minthogy tehát a nemzeti érdekek kielégítésénél külpolitikai tényezők döntő összetevőként szerepelnek, kérdezhetjük: mi történik akkor, ha ezek a tényezők megszűnnek működni? Ha e jogokat nem biztosítják alkotmánytörvényben, úgy a nemzetgyűlés bármikor megváltoztathatja, szűkítheti ezeket, vagy éppen a kormány esetleg úgy rendelkezhetik, úgy határozhatja meg és magyarázhatja újból ezt a „statútumot", hogy az a kivívott jogok elsorvadására .vezethet. Ezzel szemben, ha e jogokat alkotmánytörvény keretében rendezik, • ez politikai és etikai biztosítékot nyújt arra, hogy a szerzett jogok nem lesznek ilyen könnyen szűkíthetők. Az alkotmánytörvény fennmaradása és érintetlensége ugyanis erősebben van biztosítva. Az alkotmánytörvény ugyanis az alkotmánylevél alkatrésze. Ennek megváltoztatásához pedig az alkotmányokirat 33. §-a szerint a nemzetgyűlés mindkét házában az összes tagok há- romötödös többsége szükséges. Ez azt jelenti, hogy a képviselőház 300 tagjából több mit 180, a szenátus 150 tagjából pedig több mint 90 tagnak kellene helytelennek elismerni azt, amit most jogosnak ismer el. Az ily minősített többségnek megszerzése mindenesetre sokkal nehezebb feladat, mint az egyszerű többség biztosítása. De — mint említettem, — nemcsak politikai, hanem etikai biztosítékot is nyújt az alkotmánytörvényi keret. Az alkotmánytörvény már megnevezésénél és jelentőségénél fogva legelső rendű szerepet játszik az állam törvényei között. Éppen ezért ennek megváltoztatása nagyobb felelőséggel jár, mert minden lépés hátra a jogok csökkentése és korlátozása felé annak a demokráciának sérelmét jelentené, mely az alkotmányokirat kifejezett vezérelve (1. 2. §.). Ez a nagyobb felelősségvállalás nagyobb és több megfontolást tételez fel, mert az alkotmánytörvények mégsem kezelhetők politikai pártok játékszereiként. Ha ez lehetséges volna, az alkotmánytörvény elveszítené megkülönböztetett jelentőségét. Ezek a körülmények viszont biztosítékként szolgálnak esetleg változott körülmények és közfelfogás esetén is a nemzetiségi jogok változatlanságára. Azonban nemcsak a demokrácia, hanem a jog etikája is ezt követeli. Ezt azért emelem ki, mert a „statutum‘‘-kér- dés felvetődése óta csehszlovák politikusok úgy is nyilatkoztak, hogy nem szükséges alkotmánytörvényt hozni, mert a meglévő annyira rugalmas, hogy a nemzetiségi jogok ennek keretében belül nyerhetnek rendezést. Ez azt jelentené, hogy a most elismerésre kerülő jogok benfoglaltatnak az alkotmány-okiratban, s csak a magyarázaton múlt, hogy eddig nem érvényesültek. De ha ez igy van, akkor annál inkább szükséges, hogy oly alkotmánytörvény hozassák, melyet nem lehet különbözőképpen magyarázni. Á törvények, főleg az alkotmánytörvénynek határozottnak és világosnak kell lenni, mint az egyszeregynek, hogy azt a különféle indokok alapján keletkezhető magyarázatok ne torzíthassák el. Ha ez a becsületes szándék vezeti a törvényhozót, azaz határozott, világos törvényt akar hozni, akkor nincs ok és indok arra, hogy ne hozassék alkotmánytörvény. Hogyha azonban azt hangoztatják, hogy uj jogokat akarnak adni és kiterjeszteni, amelyek eddig nem voltak, s ennek dacára változatlanul marad az alkotmány, úgy akarva-nemakarva feltételezhető, hogy bizonyos reservatio mentális történik. Bármikor előállhatna az egyszerű parlamenti többség, vagy esetleg a kormány maga is azzal, hogy az alkotmánylevél és ennek kiegészítő részeinek nem a most adandó magyarázata a helyes, hanem a régi, vagyis az eddigi. És sajnos, a jogi érvek ezt igazolják, mert joggal lehetne mondani, hogy a most hozandó és esetleg statútumnak nevezett törvény az alkotmánytörvény bevezetőrészének I. cikke alapján érvénytelen, mert nem nevezik kifejezetten alkotmánytörvénynek s mert ellenkezik az alkotmányokirat lényegével. Joggal mondhatnák, hogy ha a törvényhozás meg akarta volna változtatni az alkotmányokirat eddigi magyarázatát, akkor e szándéknak megfelelő alkotmánytörvényt hozott volna. A magyarázat mindenkor kiegészítés, mert a két, vagy többféle eshetőség közül egyet jelent ki kötelezőnek s ezzel megszünteti az egyéb eshetőségek megvalósulását. Az alkotmányokirat magyarázata tehát szintén csak alkotmány- törvény keretében történhet. S mert ily alkotmánytörvényt nem hoztak, azért az uj magyarázat jogi hatállyal nem bir. Ugyanezt az aggályt erősiti meg az ugyancsak mostanában elhangzott és igen előkelő tényezőtől hallott ama nyilatkozat, hogy a kisebbségek eddig is élvezték az abszolút egyenlőséget. Ha ez igy volna, hát akkor fölösleges a sok szellemi energiapazarlás a nemzetiségi kérdések rendezésére, mert ha a nemzetiségek ROZSNYÓ. — Amint előzőleg jelentettük, a szlovákiai tiszáninneni református egyházkerület elnöksége kétnapos konferenciára hívta össze Rozsnyófürdőbe az egyházkerület lelkipásztorait, tanítóit és világi vezetőit. A konferencia iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg s azon körülbelül százharmincán vettek részt. A maradandó értékű tanácskozásokon dr. Magda püspök, dr. Mertens Alfréd egyházmegyei gondnok és Négyessy János igazgató-tanitó elnökölt. A konferenciát dr. Magda Sándor püspök gondolatokban gazdag, mélyhatásu beszéddel nyitotta meg. Rámutatott a konferencia fontos föladataira: a lelkipásztorok és gyülekezeti munkások továbbképzése, az egyházkerület egységes közszellemének kialakítása s a testvéri szeretet és összetartozandóság érzésének ápolása. A református teológia történetén végigfutva, a tudós tisztánlátásával nagy vonásokban megrajzolta az utat Kálvintól kezdve a mélypontra jutott racionalizmuson és a nyomában jelentkező pietizmuson át egész Barthig, akinek Kálvinhoz közelálló és időszerű hatalmas teológiai rendszerével a ma igehirdetőinek föltétlenül számolniok kell, ha nem akarnak a kor színvonaláról lemaradni. Az első munkanap reggel áhítattal kezdődött, amelyet Konkoly-Thege István tartott a jelenlévők igaz lelki épülésére. Majd Csáji Pál szepsi lelkész „A lelkipásztor magánélete és otthona" címen tartotta meg a bevezető előadást. Az értékes előadáshoz Papp István, Erdélyi Mihály, Meskó Dezső és Lengyel József lelkészek szóltak hozzá. Délben a konferencia résztvevői kivonultak a rozsnyói temetőbe, ahol dr. Magda Sándor püspök kegyeletes szavak kiséretében megkoszorúzta néhai Szőke István volt rozsnyói lelkész, egyházkerületi főjegyző és teológiai előadó sírját. Délután elsőnek Papp József és Lenkey Lajos lelkészek ,,A lelkipásztor a társadalmi életben” c. tartottak előadást. A fontos kérdéshez hozzászóltak: Csecse Endre, Böszörményi Sándor, Csomár Zoltán és Varga Imre. A következő téma ,,A lelkipásztor és a tanító” volt. A két gyülekezeti munkás viszonyának nagyjelentőségű kérdését az előadók, Meskó Dezső és Varga Lajos minden oldalról megvilágították. Az előadásokat számos hozzászólás egészítette ki. A második munkanapot Böszörményi Sándor homonnai lelkész tartalmas bibliamagyarázata vezette be. ,,A lelkipásztor és a tanító közös munkája a gyülekezetben” címen Simon József esperes és Csomár Zoltán lelkész adott elő. A gyakorlati jelentőmár most is élveznék az abszolút egyenlőséget, akkor a jövőben sem élvezhetnének többet, mert az abszolút egyenlőség fogalmánál több nem létezik. Épp az ily nyilatkozatok is szükségessé teszik a tiszta, határozott fogalmazást, mely etikailag csak úgy lehetséges, ha a felek nem rejtegetik szándékukat, hanem annak minden kétséget és félreértést kizáró kifejezést adnak. Clara pacta, boni amici. Ha ez megtörténik, úgy feltétlenül el kell ismernünk az alkotmánytörvény hozatalának szükségességét. Megjegyzem még, hogy ha a törvényhozás vagy a közhasználat a nemzetiségi kérdés jogszabályait egységesen, gyűjtőfogalom alatt akarná használni, akkor erre a legalkalmasabb fogalom a „kódex" lehetne. Ez a kódex természetesen alkotmánytörvény — vagy az ide tartozó alkotmánytörvények gyűjteménye volna. Tehát kódex és nem statútum! ségü kérdésekhez hozzászóltak: Gaál István, Papp József, Kovács Énre, Gencsy Béla lelkészek és Gérecz Lajos igazgató-tanitó. Ezután került sor a legközpontibb jelentőségű témára*, az „Igehirdetésnek főbb problémáidra. A vitát Varga Imre és Konkoly-Thege István nagy fölkészültségre valló előadásokkal vezették be. A fölvetett kérdésekhez érdemlegesen hozzászóltak: Samu István, Csomár Zoltán, Máté Miklós, Batta Pál, Erdélyi Mihály, Gaál István, Borza Lajos, dr. Nagy Lajos stb. Az elnöklő dr. Mertens őszinte örömének adott kifejezést a nívós előadások és a tartalmas vita fölött. Délután Böszörményi Sándor a presbiteri nevelésről tartott közérdekű, értékes előadást, majd még egy fontos téma megvitatása következett. „A református egyház tagjai a nemzeti életben” cimen a vitát bevezető előadásokat dr. Mertens Alfréd és Varga Imre tartotta. Találóan és meggyőzően mutattak rá a vallási és nemzeti eszmék nagy szerepére az egyesek és a közösségek életében. A gyakorlati eredményekben gazdag konferenciát Magda Sándor püspök hosszabb beszéddel fejezte be. Annak az optimista meggyőződésének adott kifejezést, hogy — bár a konferencia eredményei csak ezután fognak mutatkozni, de e kétnapos összejövetelen is érezhető és látható volt az a meleg testvéries érzés, a lelkiekben és a szellemiekben való elmerülésre készség, melyből mint mustármagból, terebélyes fává növekedhet az összetartozandóság tudatának érzése, az egyházi élet közszellemének egészséges fejlődése. Majd köszönetét mondott a konferencia lelkes propagálójának és minden belmissziói munka lelkes kezdeményezőjének, Lengyel József belmissziói előadónak, majd a helybeli rendezőknek: özv. Szőke Istvánnénak és családjának, valamint Vizváry László rozsnyói lelkésznek, akik fáradságot nem ismerve, mindent elkövettek a konferencia sikere érdekében. Köszönetét mondott az előadóknak, akik munkájukkal és fölkészültségükkel hozzájárultak a konferencia belső sikeréhez. A konferencia résztvevői a késő esti órákban oszlottak szét. Eltávoztak azzal a jobb jövőbe vetett hittel és reménységgel, hogy amig magasan lobog bennük az evangéliumi hit és a gondjaikra bízott népünk sreretete és ott ég lelkűkben az összetartozandóság tudatának érzése és mindenekfö- lött Isten dicsőségének munkálata, addig bizonyságot szolgáltatnak e világnak arról, hogy élni tudunk és élni akarunk! Az egyházi élet egységes közszellemének egészséges fejlődése jegyében nagy érdeklődés mellett folyt le a tiszáninneni református egyházkerület rozsnyói konferenciája Cs. Z. Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál Scotus Viator és Hletko pozsonyi vitája POZSONY. — Mint jelentettük, 3etort Watson (Scotus Viator) súlyos szemrehányás sokkal illette a Hlinka-pártot. Seton Watson a pozsonyi CarJton-szállóban találkozott tegnap dr. Hletkoval, az amerikai szlovákok küldöttségének vezetőjével. A két politikus hosszan eszmecserét folytatott és dr. Hletko ebben a beszélgetésben fenntartotta eddigi álláspontját. Megmagyarázta Seton Watsonnak, hogy ma a válságból kivezető ut kizárólag a pittsburghi szerződés megvalósítása lehet. A pittsburghi szerződés megvalósítása Szlovákiának és a szlovákoknak teljes kielégítését és igy Csehszlovákiának megerősödését jelenti. Seton Watson azt válaszolta, hogy a prágai kormány hajlandó Szlovákiának és a szlovákoknak bizonyos engedményeket tenni. Erre dr. Hletko azt válaszolta, hogy ez nem elég. Szlovákiának saját parlamentre van szüksége és igazságtalanság, ha a szlovákokat még ma is, ebben a súlyos helyzetben megvádolják, mert eredeti követeléseikhez ragaszkodnak. Nem a szlovákok okozták a jelenlegi helyzetet, a pittsburghi szerződés megvalósítását nemcsak most követelik, hanem tették ezt már húsz év előtt olyan időben, amikor Csehszlovákia' helyzete Európában kitűnő volt. Seton Watson a maga álláspontját, azzal okolta meg, hogy Szlovákia autonómiája igen nagy kiadásokkal lenne összekötve. Sok olyan intézményt és hivatalt kellene fenntartani, amelyeket jelenleg a közös állami pénztár tart fenn. Erre dr. Hletko azt felelte, hogy benyomása alapján annak a véleményének kell kifejezést adni, hogy Szlovákia autonómiája a szlovákok számára nem jelentene többletkiadást. Szlovákia ma sajátmaga tartja fenn magát és olyan intézményeket létesít, amelyeket a történelmi országokban a kormány léptet életbe és tart fenn. A két politikus beszélgetése azzal ért véget, hogy Seton Watson megmaradt a maga álláspontja mellett, amelyet luhacsovici beszédében hangoztatott, ezzel szemben dr. Hletko továbbra is a pittsburghi szerződés megvalósítását követeli. Az amerikai szlovák és a skót tanár beszélgetésének ismertetését a Slovák ezzel a megállapítással végzi: — E beszélgetésből is látható, hogy Seton Wab són Csehszlovákia, mint oly állam mögé áll, amely-* ben az államforma nem lehet más, csak centralista. Az idő majd megmutatja, hogy a Seton Watson által hangoztatott elveket az élet teljesen megkorrigálja, A magyar Gyermekvédő pozsonyi szervezete 72 szegény magyar gyermeket nyaraltat POZSONY. — A Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület helyicsoportja több fényesen sikerült rendezés jövedelméből 72 szegény magyar gyermeket küldhetett az idén nyaralni. Ezek közül 15 fiú a pozsonyi YMCA erdei táborába került és a vadregényes vörös- kői vár alatti völgyben tölti a nyarat. 19 gyermeket az egyesület helmeci otthonában helyezett el, 8 leányt pedig a magyar cserkészleányok táborába küldtek üdülésre. A többi pozsonyi gyermek nyaraltatásáról gyermekszerető áldozatkész magyar családok gondoskodnak azoknak a felhívásoknak alapján, amelyeket dr. Jandó Rezsőné a Prágai Magyar Hírlapban tett közzé és dr. Moravitz Zoltánné a rádióban mondott el. A családoknál elhelyezett gyermekek a következő községekben élvezik a nyaralás testet és lelket üdítő örömeit: Szentmihály- fa, Dunasáp, Zsolna, Érsekújvár, Diószeg. Csekl'ész, Busztina, Csütörtök, Béka, Köbölkút és Sárkányfalva. A pozsonyi szervezet gondosan előkészítette a gyermekek nyaralását, kiegészítette azok fehérneműjét és ruházatát és minden gyermeket magyar olvasókönyvvel és zsebpénzzel látott el. Újabban a következő adományok folytak be a pozsonyi helyiszervezet javára: Egy névtelen jótevő 250 korona, egyenként 50—50 koronát adományozott dr. Jankovics Marcell, Bartholy Gyuláné (Dunaszerdahely), Littmann M. és egy névtelen adakozó. Sírnék Pál adománya 134 korona, Vizner Istvánn 43, dr. Groó Géza ügyvéd utján (Zólyom) 30, Spilkó Ferencné gyűjtése 24.50 korona, Schubert Zsuzsámra 20, Loykáné (Handlova) 10 és egy névtelen 12 korona. Tárgyi adományok: Petii-Linzbót Frida több fehérnemű- és gyermekruha-készlet, özv. Trager Lajosné (Besztercebánya) ruha neműek, Engel Ferdinándné (Losonc) gyermekruhakészletek, Albrecht Sándoiné és Vida Tivadar- né gyermekruhák, Hegyessv Irén 10 'kiló liszt. A taggyüjtés eddigi eredell eye 350 rendes és pártoló tag. További adományokat átvesz a ,,Signum“ szövetkezet (Pozsony, Vadász-sor 12)] e címre: „Pozsonvi Gyermekvédő". Dr, K.Ü
