Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-13 / 157. (4600.) szám
1 ______________________________________________________ JB ^ ;':|k^r^ jaja jfjjje? |jjj|| ra wmvjir |p|| ||j||^ K ^pr Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val .több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 11, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SQRGQNYCIM: HÍRLAP, PRRHA. A magyarság képviselői csütörtökön veszik át a miniszterelnöktől a statútum tervezetét A fstatetaaiási törvényt a tommunisták is megszavazzák — egy prágai polginiiesteriieiyettesi állásért - Mire kér föliiataimazást a kormány? Közben a jogi szakértők azon vélemé- nyűknek adtak kifejezést, hogy minden félreértés elkerülése végett szükségesnek és ajánlatosnak tartják a jövőben még a tisztára gazdasági felhatalmazásnak is alkotmánytörvénybe való foglalását. Ki szavazza meg a felhatalmazási törvényt? A politikai miniszterek kollégiuma ilyen előzmény után elhatározta, hogy a gazdasági felhatalmazáshoz igyekszik összehozni a minősített három-ötödnyi többséget. Ez már sikerült is, amennyiben a koalíciós pártok képviselőin kívül a felhatalmazási törvény megszavazására vonatkozó készségüket kinyilvánították a kommunisták és a fasiszták. Ezzel a felhatalmazási törvény — mint alkotmánytörvény — biztosítva van. A kommunisták prágai alpolgármestere A kommunisták nagyon hosszú ideig haboztak, illetve amellett voltak, hogy a felhatalmazási törvény javaslatát nem szavazzák meg. A hirEdén lapja a fölhatalmazás kérdéséről vényjavaslatban politikai fölhatalmazást kéme, teljesen valótlan. A félhivatalos cáfolat Edén volt angol külügyminiszter lapjának, a „Yorkshire Post“-nak a következő tartalmú cikkére céloz: Hivatalosan nem erősítették meg azokat a hireket — mondja az angol lap, — melyek szerint a csehszlovák kormány záros határidőre kizárólagos felhatalmazást készül kérni a parlamenttől. Benes köz- társasági elnöknek és Hodza miniszterelnöknek őszinte kívánsága, hogy a német követeléseknek a lehetőség szerint eleget tegyenek, ebbeli törekvésüket azonban néhány csehszlovák parPRÁGA, — A Bohemia írja: Lehetséges, hogy a tervezett fölhatalmazási törvény, amely a kormánynak gazdasági téren eddig élvezett fölhatalmazásait 1939 márciusáig meghosszabbítaná, még egy paragrafust fog tartalmazni. Ez a paragrafus a kormánynak módot nyújt arra, hogy represszáliákkal éljen olyan államokkal szemben, amelyek csehszlovák állampolgárokkal szemben ismételten törvénytelen kisajátításokat foganatosítottak, A Csehszlovák Sajtóiroda illetékes helyről nyert értesülése szerint az angol híradás, mintha a kormány a tervezett fölhatalmazási törteién fordulat ma következett be: A kormány politikai minisztereinek kollégiuma hozzájárult ahhoz, hogy Prágában a harmadik helyettespolgármesteri széket a kommunista dr. Jeíábek ügyvéd kapja. Ez a szék eddig az úgynevezett kis prágai polgári pártokat illette s ezek megbízottai, a lidák Tyldnek és egy iparos váltogatták egymást az alpolgármesteri székben. Vagyis a polgári pártok egy jelentős pozíciót veszítettek, ezzel szemben megerősödött az úgynevezett népfront-csoport, amennyiben a cseh lidák Tyűnek saját részleges alpölgármesterségét is áldozatul hozta a — kommunista jelölt javára. Agrár temetkezési intézet Az úgynevezett városi kis polgári párti csoporthoz tartozott a cseh agrárpárt is, amelynek a fővárosban kevés párthive van. A cseh nemzeti szocialista városi vezetőség az agrárpártot azzal nyugtatta még, hogy neki juttatja a városi temetkezési .intézet vezetését, ami nem megvetendő falat. A népfront-csoport erősbödése a városnál — beavatottak szerint — a főpolgármester politikai tevékenykedésének a müve. Annál nagyobb az elégedetlenség — a temetkezési intézet ellenére — az agrárpárt vezető köreiben és a cseh iparospártnál. Józanságot! A nemzetiségi kiegyezés, tudjuk, elsőszámú létproblémája a köztársaságnak. Nem a nemzetiségek egocentrizmusa állította föl igy a kérdést, hanem az európai helyzet, a törvényszerű fejlődés. Az illetékesek ennek megfelelően tudják, úgy az egyik, mint a másik oldalon, hogy félmegoldások nem segítenek, hogy mélyremarkoló gyökeres átrendezésre van szükség a nemzetiségi problémák valamennyi területén. Kulturális téren tett engedményekkel nem oldódnak meg a-gazdasági problémák, s egyedül politikai vagy közigazgatás-technikai reformokkal íem lehet végleges és teljesértékü megoldást elérni. Kitérni e fölismerés elől, minden egyébtől eltekintve, hűtlenség lenne a masa- ryki irány, a realizmus parancsával szemben. Csakhogy reális megoldást csak reális kezelési módtól lehet várni. S megmondjuk őszintén, hogy e tekintetben úgyszólván Jiapról-napra nőnek aggodalmaink. Nem lehetünk optimisták, nem a kormány szándékai, hanem a cseh közvélemény hangulata iciatt. Mi komolyan reméljük a most folyamatban lévő „tárgyalásoktól problémáink megoldását. Semmi sem áll távolabb a magyar politikától, .mint az annyiszor terhére r$tt csakazértis ellenzékieskedés. Mi egyetlen reális alkalmat nem szalasztottunk még él, s nem is fogunk elszalasztani, amikor komoly, nemzetünk sorsát enyhítő eredmények harcolhatok ki. Nem keressük, kitől jön, nem firtatjuk, mi bírta rá az engedékenységre az államhatalom birtokosait, — elfogadjuk. Ha van mit elfogadni, ha a húsz év óta tátongó hiányokat van mivel betömni, ha az, amit kapunk, valóban realitás s nemcsak Ígéret vagy üres frázis. Ez a mi egyszerű, félre nem magyarázható álláspontunk. Egyebet nem tehetünk, mint prezentáljuk a magyarság követeléseit s várjuk, hogy a jószándékból mikor válik jótett. Nem vonjuk kétségbe, hogy a kormányban megvan a jószándék, hogy adna, ha te- tehetné, — dehát ez éppen a kérdés, hogy teheti-e? Mi tudjuk, hogy a kormány akarata nem korlátlan, hogy a miniszterek pártjuk exponensei, hogy felelősséggel tartoznak a választótömegeknek. S ez éppen az a pont, ahol nap-nap mellett sűrűsödnek a pesszimizmus felhői. Látjuk ugyanis, hogyan hajlik a cseh közvélemény egy bizonyosfajta nemzeti intranzigencia felé, hogyan hódol be a „nem engedni” jelszavának. Ezt a jelenséget mindenki megfigyelhette, aki nyitva tartja a szemét. Láthatják a kormány- férfiak is. Biztosan látják is. Hiszen Benes elnök intő s mérséklő szavai a sokolokhoz azt bizonyítják, hogy a legfelsőbb hely nagyon jól látja ennek a túlfűtött hangulatnak a veszélyeit. Mi, amikor erre rámutatunk, jó szolgálatot vélünk teljesíteni az ügynek. Tiszteljük a cseh közvélemény nemzeti ön- éizetét, megvalljuk, hogy imponál nekünk a nemzeti öntudat, amivel a cseh nép saját ügyében föllép. Mi magunk is erős nemzeti öntudatra neveljük népünket. De szerencsétlennek tartjuk, ha ez igy fejlődik tovább, szerencsétlennek tartjuk elsősorban a köztársaság nyugalma szempontjából. Demokratikus államban a közhangulat a politikai események egyik fontos, talán legfontosabb alakitó-tényezője. A viláigtörténelemnek hány súlyos tévedése, sőt bűne irható a közhangulat számlájára. —■ dehát a közhangulatot nem lehet felelősségre vonni, a népet nem lehet megbuktatni, mint egy levjtézlett 'kormányt vagy politikust. De jókor, kellő PRÁGA. — Az Egyesült Magyar Párt parlamenti klubja ma kapott értesítést arról, hogy Hodza miniszterelnök csütörtök délben fogadja a klub megbízottait újabb, a nemzeti problémák rendezésére irányuló megbeszélések céljából. Ugyanakkor átveszik a magyarság képviselői a miniszterelnöktől a nemzeti statútum tervezetét és pedig a szorosabb értelemben vett statútumot, a nyelvtörvény novelláját és valószínűleg a közigazgatási törvény novelláját is, feltéve, hogy azt addig a miniszterek politikai kollégiuma elkészíti. A szudétanémet párt és a koalíciós pártok . hatos bizottsága eddig csak az első két javaslatot kapta kézhez. Hivatalos cáfolat a felhatalmazási törvénnyel kapcsolatban A ma reggeli lapokban a pénzügyminisztérium hivatalos cáfolata jelent meg a tervezett felhatalmazási törvénnyel kapcsolatban. A cáfolat olyan állításokat cáfol, amiket eddig a sajtó nem is szellőztetett, igy nevezetesen, hogy a felhatalmazás nem terjeszkedik ki állami pénzügyekre, az állami költségvetésre s egyéb politikai kérdésekre, hanem tisztán közgazdasági kérdésekre. Ez a hivatalos cáfolat nyíltan megerősíti ama hetek előtt közölt magánjelentésünket, hogy a kormány valóban igyekezett politikai felhatalmazást is szerezni, de a koalíció ezt nem hajlandó megadni. Annál kevésbbé hajlandó oly felhatalmazást adni a parlament, amelynek alapján a nemzetiségi és nyelvkérdések is rendeleti utón nyertek volna megoldást. Ezért merült fel a gondolat, hogy ilyen alkotmányos kérdések rendeleti utón való rendezéséhez alkotmánytörvény volna szükséges.. időben, a hatások pontos és józan kiszámításával talán még lehet irányítani s lehet mérsékletre inteni. Erről van szó. S ez az, amiben a kormányt legkevésbé saját sajtója támogatja. Sőt, azt is mondhatnék, hogy a koalíciós sajtó egy része egyenesen a nemzetiségi kiegyezés ellen dolgozik. Talán ön- tudatlanul, talán maga is a közhangulat nyomása alatt, de megbocsáthatatlan túlzással. Megmondjuk őszintén, hogy mit akarunk. Ne tessék túlbuzgóságra doppingolni a közvéleményt. Ne tessék nemzeti önérzetinjekciókat adni minden nap és minden órában. Olyan hangokat hallunk, olyan jelszavak rakétáznak, olyan fogadkozások harsognak, amelyek nem a nemzeti türelmesség és a kölcsönös megértés szótárából valók. Már pedig a közvélemény irányítóinak ezt a szótárt kelene elővenni. Ebből a szempontból a sokolkongresszus, akármilyen impozáns megnyilatkozása volt is a nemzeti összetartásnak, nem tett jó szolgálatot, nem enyhítette a mesterségesen fölszitott közhangulatot, sőt még jobban föltüzelte. Ebben a hangulatban, amely izzik a nemzeti intranzigencia gondolatától, nem remélhetjük,a nemzetiségi kiegyezés müvének megteremtését. Ilyen hangulatban nem lehet a türelmesség, a tárgyilagosság, a józanság igéivel hatni. S mert a kormány tagjai gyakprlati politikusok, akiknek nem lehet közömbös, hogy népszerű vagy népszerűtlen szerepben mutatkoznak-e tömegeik előtt, nem vonahtják ki magukat a közhangulat nyomása alól. Kénytelenek hozzá alkalmazkodni, akár tetszik nekik, akár nem. Hacsak nem akarnak pontot tenni politikai pályafutásukra. S ahogy seregszemlét tartunk a kormány tagjai fölött, be kell vallanunk, hogy egyetlen olyan portrét sem látunk, amely elég markáns lenne ahhoz, hogy a népszerűtlenség ködén is átragyogjon. Mindenképen elsőrangú föladat tehát sürgősen, mig nem késő, tompítani ezt a hangulatot, mérsékelni a sajtó hangját s a cseh közvéleményt tapintatos formában figyelmeztetni a való helyzetre s a realitásokra. Ne áltassuk magunkat, a nemzetiségek békés együttműködésének problémája nemcsak politikai vagy egyszerűen közigazgatás-technikai kérdés, hanem pszichológiai kérdés is. Az elhanyagolt, a figyelmen kívül hagyott pszichológiai hatások leronthatják a mégolyán tökéletes politikai megoldás egész sikerét. Még mielőtt tehát alkalmunk l?nne hozzászólni az úgynevezett statutum- kérdés érdeméhez, még mielőtt a politikai állásfoglaláshoz eljutnánk, szabadjon kellő nyomatékkai fölhivni az illetékes figyelmet azokra a pszichológiai nehézségekre, amelyeknek elhárítása annál nehezebb lesz, mennél később látnak hozzá. Soha olyan szüksége nem volt a cseh népnek nevezetes realizmusára és sokat emlegetett józanságára, mint most.
