Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-05 / 129. (4572.) szám

'ttj3opiog {*q *o -ni ‘sofBjy 9qers

•aSqsdqzs uba uqqmzs q»uÁ[am ‘aqzso zb qppoSnjCuajaq ‘zsaq soSpjjA qqiusj XSoq ‘laiíuupmaj JSa zb jbaab óq

•so^biiI uian jBin uinjBj siq

SoSpilAopjfB )|0A B qX0UI

‘ajuj zsaj njouiozs umizs ‘aozsg zb qojopuoSqj bh--------♦♦♦

•q

ozqra sapa zb xptn qizsu qaqqui ;;ojfBjSani UEUuoqB üja'zjq qoSpaiA loquapupn ‘qazjmjnjpq aoqua/fjj bh

•ma;pajfl0Aau naqXjainB ‘zb njBj sojBjnopqV •majjainzs 119 uaq'íjalub <zb njBj siq ‘soq'iuojopqv

wmvjoixízs

(•jfiza^aApii

•eqqAjaq; efaqj qjuqiia Sara ■EqpeSój qo ppBBJtnnui b i5oqi e eqqaqzaSqA qza JSoqi ‘}jnao siSqoi amuoqog ap ‘jjoa bjj -nnra saAaasa^ ‘jjBippj b quiui ‘ajsqdqiqpasqa -aj qBqn qjoq jBApíjBqi 9ijj sí q 'jjbizojjjb^oí JiaitaqnjBj b |9Í[[oui ‘q^jpinui pjba ^Buxjjpij b rjZB B'jJiq uazaqan tioÍSbu jjbso s ‘q[OA inas eSqgzsqga Spin qiaui ‘qqaJnqSazsJfoi b qioA quiuoqag upq sí qqozoq qeíuqSezs b öq

•BqqapupLB qqodiBi[ iqjpfpazs -uiozs rvppuiqqof ‘nAizsqf naiiiuiBjBA qiare £l9qjfBS qpuayze a.i;íuauiaqpq b jpqqu ÁS'va ‘qjq jpqBqinoS qqoquyzs uaiqq ‘naqziA qqoq •zsBA'jo jqqoq b Sara qqozqq quinpumpuA Á3a -ÁEa ‘qq&A-a qp^uojiq sojoa sq qaq jjbso uoiyóu •Átroziq zy [qqozÁupiqi sí iBqpizpq b za Spin jquiqB ‘qBuoqBj lAoáq b >[buub q[OA fBf ap ‘aqqoiJISAaiqaj qiaqauuaXS1 b s qqoqBqqenpf ■jaAiuiB ‘faj b qjOASein piaca ‘u'pflS’Bq: jjbso §901 zb ‘jjoa ouaqaq qouiqy •qaqaqiuaq idru -uapm-iui b qmaapznq qqopaq uazaqaa uo£3 -bu 90 jjb;joa qaÁa&iazs uoAJoü^ 'nQqo[0^aj b luqa^aSaj oqcqpiiq qaueqaq i3a Aoöq naddq qBSO iiopBjSB.oBui b ‘qunajrepo JfpqBj lÁSaq b s qjOA puB.iqp ijBso púira za ‘qqoppzsqpfai BpnaSaj b za loqim ‘traqopi zb n-eqqu aQ

•qjqqBqqoq'Gi b qaqnzüqcLíirei'B 90 qsnza aqqjasa q?[pB uasaAiz® sq qauqppiA pba ‘pjoz nBSBrajB^Bq B qanua qBUjpf B.iBfppo90 pfBoi qiqB ‘{ojbCb'} napuan 3bqa b 'jaqairoSapi zb 5jp[jBSD0pi .toqqB ‘eqpjazojj qospijqASaq

£űBtr b hajjaj jjbso S*ipnrin ‘sjojjaj eq3qf

‘Bqpq ‘Bqpjqizs B JjBufBA ;B^Bjn ‘qn^ÍBi Jjaa -ajid^ íBJjBZBqiqjfBj ‘qpfjippqSain ^aqa;a[n.t -aq’uoj'jajaqqaja a;niz9 b ^aqaza Bq aQ 'JJBa -pspipqunimifoiii pjoj b tqau sí Birítoj nasaA -izs uaAjtra.ipq 99 dqir b sí sbuijb^iozs ualj -iuij^q ‘BnoqBS qrqrBi ^aqpu raasBqiOS ‘pjqj -pnuaj ^aqaj uiasBqios jpq q 0q aj na eq-J«eo oaj 3 s? {pqqozeuipqi 1991.19 tojyA® b ASpq ‘qpaoq -qn qqaap b qazo sí x&qqB qpqpnq jbui npj -bj, -uoqi9ii0q siq u0A[ioibiba ISva ‘uqfpqfej SBquBj Aéaoíífo ’ qaiSeq spjqizs b ‘qBqiBspq -bj ‘{bS^bsipbjbj iqqajajiaqcua ‘^accr qqqqaqidg qqo ‘aqajgzoq uaqsj pt b BqsuSbui b qajaoq 9I8JRJ ’bzssia BjqoqzsBia taaa uiajapazsaA B zapinra: qBqqqBj ii§aq qqiap b 0q ’BiqoA qq0j eqsoainazejo'd1 Bqqtiira ‘qaopnpA so®ojbjÍ3 uapuiin qjQdQaja ASn sq jpj^ígaq b 01 qjnpaoS BniABjqq naÁpuiBjBA Á“oq ‘sí zb Sara qnaq -aoq J0zsjͧ0 taaiT inozjq s ‘noqBqn ^Inaqseq qfBA BqBpjtzs b luqníjaí iqaqaqiaj lajaazsSojB-íá ‘uazaqau Íjbso joqqa^aszqq OAqaj naq,íSjoA y ’BqSpssBSBtn B.ioqqa jaj qBqqBqqnf hbÁ3 -oq qeaaqraa zb iSoq ‘soapqBtp sí zb apai qjOA jBABpoeo aqniz® sq qnsBA b.ijb qjpf cnau Satu uaqópi zb uBqqy ’jBApÁupaj b luozasBXSaA -zq InaSazs XSa uaqS'eszqq naSua^ qja ‘bi BZ9SIA qanzaqqjma uias qaqqaS'aaoSaj b ®am .íS’oq ‘qqpjaza jaAAq qos j£jo ‘nagqa-saS'qqj

qanaq.ioq b za

jpf bjCbzs-jojCbzs íqozoq qpqBj ií.oaq pjq HBq -pfjB qaaasooaj® sq qqquioqoq b ‘jjosBiao/íSaij SBcnjBqBq ‘qqoqiaoq jBApq JJQJQ zb ‘quQj

— vaNaoai —

©SfOaj |u©zso)j iua6u9M y-------■qimi^in xptn p

qaqaAjauiB ‘qiaA.íuojjsqsara b BqqBSteBAjo jaq -qaqajazs X§Bn ijjb ‘qqazqn aaqsooa 9iq b sq aqSpiuunp — ^qqsaui b qanzsaj bachj ‘iuzojj -jopnoS píBui qeaapzaq jnnaapora Bq qaara ‘iuaqjqzsaq qiure ‘raonapiiora qjOA jb^; —

■asani

B giped naqqajq zb ‘qqiazs qjOA qajq zb

írBqniojp zb ‘saqapaQ qaqp BqjpjBq Jjandqzs ‘naaqiq q9oj\[ •qqosBAjo Jjnipa qiniB ‘a9aur qoe b qqoqnC aqqzsa naaqiq Í3i qsoin Sipaj •naqqppi ibih b qaiiajjaJj mán .ibui ‘qjBfaj Jjnfapi o zb ‘qiziq iSn qsoin sq qaqp Bqqoq -íjoraozs sí Saul npjBj, 'JjaniaSapneA b qqoq -B§oqz9o qBqiosopasq naXji A“oqi ‘BqnBq qtsopj iSa apui qsonL sq Bapmjp zb qjopmo^BzssiX

— 611 —

•praizg ‘-q *0 tha ‘bijsIjbj^ stjbh

•pBSjpqBJjunui gijj qqpj pajjqu BfapAiJj qzg ‘pBqfBJ Srpujui tiaA'Sai Bspp’jp naqsi zb s

•qadqq.íuqj ÁSa fpnjjj ,v8oh ‘Jjunjpjj uadqzs u’oXSbo s ‘pagqq aaqqaq b pinjv JjunjozoApn nqjjoj

•ajjuqji 61^ ‘BSpaa ‘Sipnyin JjunjopuoS ppy

‘aaq-jjnnzsa XSba aq JJbso Sipuixu sí Bq9zy

•jjnqsBAjo [aonnpjQ qBpiBSpsnpaijj 9P ‘jjnqdBíjSaux qBpodBq ‘aíjuqaj siq saApa^

•zaHaMMaai oxaa

•íJjodtepiMnoszoQ ‘•q 0 A‘as«W ®H3®S

•jjnzssaq aqqja B.íny-znzg g íjnzssiAja Bqraojd'Uiax ‘jjníqojj Bqaojjoso sg jpsz9J ipspjjund b Jjnfpazg

•BfdBH psojjnnd dqzs y jpui zsaj qqi ASoq ‘puajaf ‘bsz9j jpsaqund y qqfqjjSDafaj b Bfínpipj

•aujnnrapjo nn V ‘jjbuzopbjiAu JjoSpjtA y •adairnn psoqnnd B nof jjbouba naqpuaj qaqaaqsijj y

•GSQ^NÜd V NQf

•p.ip3is-z t-J ’o TLA ‘aqiaiIíA snpaS^n •BqSns aqinajnj Bijoqi zy qqsqzaqaq zsbab; g ‘Bqjojjoso dqiis qapujMJ luaqqoqoTj bajojbq

jjBmuBAnBsapq uiaqqiABZBH aApazs aqiuaAuqqóq b g ‘jjBnSpjjA stjj Auqaazs y uoáSbu inaqjnjpSajv

•nrBqiPIBq qpAjoqi qzpq iBjqoq nans ppaa zy “TUBqjBr naqopja á'Soh ‘jaffq qjmn B uiBjpouijp qzy

‘ivouny

•pTHTzg ‘-q ‘0 HA ‘íHO ít?AJ°W

•aassajazs upq naqsj zb Xík>H ‘liaq 5I«nuinjaq qanq b qaqzg *qanazss»A aa ja uaqunq b A2oh ‘qauuaui razoqpprai Bquiojduiaq y

•qanqais jupprai qnaqsj zb qjpj ‘qaqoAiq B BfAiq Bqxuoidraa) y £2uoq nvJSf'i babzs 9Ajq SuBJBqsjq y

•ONVHVH SI5I V

•pmizg l90Aq OT ‘BqiSny sopqBX

(jBqSpASani j^ejba qzB jqau apjBí ASoh ‘Bqpj b sojoa Ajo qjqca A2o,g ‘ajpq qizapjqqSaftt

•rajpqBiq qanapza^ jjpípnioi qaqaauaAS y ‘jázoq qpqqq s qpASlH ASainia p Joqxui sg

•nBSopioq jaSapig aaAuquiqqzpq B J>J ‘uiBJBpBui saApaq y maqan jppBcxrBAjpS y

•VA190 V

•pj?3isz uq -o HA ‘jszpa pjAuBjBa

TjqnXSpA bzssia 2jpuiw ajpaqqj soqiszpd aq y ‘qqauaui sí ajjauupq bh ‘uinjBjpinzg

•qaqoaj b niEqpnq uian bh ‘jn 9qiUBí b Saui qjaA qqf ‘qqqdai b niaqqaSja^j ‘uoqiszpd y xnBqqozsqpí qqi

•Bqpjoqsi iujpf cuaqpzaq uanuj ‘joj uxaqqpn qqi •BjSpsppxui uipAny qqőqjuÉq qqi

•aqqjnia dazs Jazg uiOJoqqauuaÁr) *adqq qunzpq Auqjazg ‘umjBjpjnzg

•UBqzpq siq inqjazs Agg ‘nqqnaui Sba V ‘uofpq b uazg nq inaqqajnzs qqj

•waaiQaoiazs

IVS VU I MOUVA9VN SS>i

— 381 —

— 178 ALOM

Irta: MIKES MARGIT

— 183 ^

Jóska furcsát álmodott. Egy nagy asztalnál ült a meg,hivott vendégsereg közt és vígan uzsonnázott. Érdekes vendégei voltak, igazán nem mindennapi társaság gyűlt össze a gyerekszobában a zsúrra. Ott voltak mindazok, akiket nemrégen nagyon szeretett, de most már kissé unt, mióta a Verne-regényeket olvasta. Mert nem kisebb személyiség trónolt az asztalfőn, mint Harun al Rasid őfelsége, a nagy bagdadi kalifa és jó étvággyal itta a habos csokoládét, már a második kalácsot ette és gondosan kiszedegette belőle a mazsolaszemeket.

Hogy el ne felejtsem, meg jelen volt Hófehérke is (aki üvegkoporsójából keit ki erre a nagy napra), no meg a bájos Csipkerózsika, azonkívül ott volt Hamupipőke is, aki addig könyörgött otthon, mig a gonosz mostoha megengedte, hogy ide eljöhessen. Sokat sirt, ígérte, hogy éjszaka majd befe- fejezi félbehagyott munkáját, a hamuból válogatást, de okvetlenül ott akar lenni Jóska uzsonnáján, mert már majd meghalt egy kis jó csokoládékávéórt babbal, meg mazsolás kuglófért. Piroska is itt ült, kissé félénken, mert az idegeit nagyon megviselte a farkassal való esete, amikor az a gonosz állat becsapta és a nagymama fejkötőjében ülve, felfalta. Kellemetlen emléke maradt a farkas és bárhogy iparkodott elfelejteni, mindig maga előtt látta a csúnya állat kitátott száját, nagy, vörös nyelvét és vicsorgó fogait. Hát még a kendőjében átélt percek! Azok voltak csak keservesek... Végül Jancsi és Juliska ült az aeztalvégén, illedelmesen, mint jó gyerekekhez illik.

Jóska elnézte a vigan eszegető társaságot és aztán odafordulva Harun al Rasíd- hoz, igy szólt:

— Bizony, neked még jó dolgod volt, mert el tudtál vegyülni a nép közé. De próbáld meg ma! Csak detektivekkel járhatsz, ha király vagy és a népet nem is ismerheted. Pedig igazad volt, meg kell ismerni a szegény embereket, mert nem rosszak, mint azt sokan hiszik róluk.

Aztán Hófehérkéhez fordulva folytatta:

— De te, Hófehérke, már nem teszed jól, hogy olyan soká alszol az üvegkoporsódban. Mondd, kérlek, mirevaló ez? Hidd cl, most már olyan időket élünk, _ hogy ilyen dolog nem hat meg senkit. Hiszen emlékszem, én is még sírtam, miikor a történetedet olvastam, de hol vagyunk mi már,

mai fiuk, ettől? Tudod, mit lehet ezzel elérni? Azt, hogy legföljebb valamelyik nagy ligeti mutatványosbódéban léphetnél föl ilyen számmal: „Az üvegkoporsójában alvó Hófehérke”! "És keresnél egy keveset. De ma azoknak is rosszul megy. Kelj föl, ne várd a királyfit, ébredj álmodból és inkább vállalj valami munkát a mai rohanó világban! Ma nem lehet alvásiból megélni! Hova gondolsz?! Hát mi lenne egy mai lányból, ha igy várná a vőlegényét? Ez neked is szól, Csipkerózsika! Ne várd a lovagot, aki szétvagdalja az álmositó rózsákat, te már nem vagy olyan fiatal! Tudod, az én nénikém, aki körülbelül ebben a korban van, mint te, mit csinál? Kitanulta a gép- és gyorsírást és állást kapott egy irodában. Most megkeres annyit, hogy nagy- nehezen megél belőle, mert ő már rég nem várja az álomkirályfit. Ma okosan kell gondolkozni, mindenki dolgozik, még a mesék hőseinek is dolgozniok kell! És te, Hamupipőke, azt hiszed, hogy ér valamit az a nagy szerénység? Látod, hogy elbántak veled? Otthon kuksoltattak és turkáltattak » hamuban. Ejnye, ejnye! Nincs semmi önérzeted? Merne csak valaki igy bánni az én húgommal, aki most gimnazista, tudom, nem engedné! ö doktornő akar lenni éa orvos, azt mondaná, hogy nem engedi magát igy tönkretenni és neki esze van, abból akar megélni. Te még sohasem maniküröz- tetted ki a körmöidet, tele van hamuval, bezzeg hiába mész ma a bálba, akármilyen- szép vagy, az nem elég! A modern lányok müveitek és eszük van, nem ülnek otthon a sutban és nem turkálnak a hamuban és nem sirnak! Hanem tesznek, vesznek, dolgoznak! Például be se lehet csapni őket! Hát elképzelhető volna ma a Piroska esete a farkassal? Lehetetlen. Először is a mai lányok alaposan megnézik, ki micsoda. Nem teszik ki magukat olyasminek, hegy egy buta állat bekapja őket. Látod, mit szereztél magadnak? Még most is ideges vagy.

— Ti pedig, gyerekek, ne csavarogjatok az erdőben, akkor nem tévedtek el! — szólt Jancsi és Juliskához. — A mai kisgyerekek színházba is járnak, nemcsak az erdőbe, oda legföljebb kirándulnak. És a színházban megnézik a te történetedet, Jancsi éa Juliska.

így beszélt Jóska és a többiek megdöb- benten hallgatták. Jóska pedig fölóbredt. Megdörzsölte a szemét és nagyot ásított

UNOKAHUGOMHOZ

Beteg vagy, kedves kicsi Filuskám? Mivel hogy arcod olyan halovány.

Hová tűnt szemed pajzán vigsága És piros ajkad édes mosolygása?

Lelkem összefacsarja a bánat,

Mikor látom a sok fájdalmat,

Ó, mondd, mivel segíthetnék rajtad, Mert szivem érted majd meghasad.

Ágyad mellett ülök, lesve óhajod, Jutalmam ezért egy kedves mosolyod. Ilyenkor én olyan boldog vagyok,

Csak azt ne mondanád, hogy meghalok.

Nem fogsz meghalni, csak még remélj, Majd megsegít az Isten, hogy sokáig élj, Hisz mindennapi imáinkban kérjük, Hogy gyógyítsa meg a mi kis betegünk.

Lesz még idő, mikor együtt sétálunk, S az erdőn visszhangzik kacajunk, Amint virágot szedünk csokorba tóitve, S könnyhuHajtva letesszük az oltár elébe. Bállá Ilonka, 10 éves, Kismácséd.

A guruló alma

Irta: Sztrojny Margit, 13 éves Ipolyság

Élt egyszer egy erdőkerülő. Bent az erdő kellő közepén. Az erdőkerülőnek nem volt csak egy gyermeke, a kis Janika. Nagyon jó fiú volt, szülei nagyon szerették. Csak egy rossz szokása volt Janikának, a torkosság. Ez bizony gyakran előfordul a gyermekeknél. Hát bizony ő is belekóstolt mindenbe. A lekvárba, a tejfölbe, sőt a fedők alá L® betekintett.

Volt Janikának egy igen jószivü nagymamája. Janika örült, ha hozzá mehetett, így történt egyszer, hogy amikor Janika

E

apája vadászatra készült, megengedték a isfiunak, hogy elkísérheti egy darabon édesapját és egyúttal elmehet nagymamájához is. Visz a nagymamának egy kis élelmet. Meg is pakoltak egy kis kosárkát mindenféle jóval és még egy gyönyörű, mo- mosolygós, piros almát is tettek a tetejére. De először lelkére kötötték Janikának, hogy ne nyúljon semmihez, minden érintetlenül kerüljön a nagymamához. Fogadkozott biz’, hogy nem nyúl hozzá semmihez, csak mehessen már. Mert mindig megkapta a Kis Magyarok Lapját a nagymamától, s abban mindig szép meséket olvashatott.

Alig vált el Janika édesapjától, rávetette szemét a szépen mosolygó almára. Az illata Szinte csiklandozta az orrát. Már majdnem heleharapott, de visszatette. Arra gondolt,

hogy az almát nagymamájának viszi. De a torkosság csúnya kis tündére győzött Janika felett. Beleharapott az almába. De az alma kiesett a kezéből és gurult, gurult. Janika futott utána, de bizony nem érte utói. Fáradtan ült le az egyik fa tövében. Az alma pedig beleütközött egy nagy iába. De mi történt ekkor? Az alma rohamosan kezdett nőni, aztán ajtó nyílott ki rajta és azon egy csúnya vénasszony nézett ki. Janika nagyon megijedt, mert a vénasszony megfenyegette őt, s hívta, hogy lépjen be az alma belsejébe. Janika vonakodott, de a vénasszony kézenfogta és bevezette. Bent kinálgatta mindenféle jóval. Janika azonban semmiből sem mert venni, mert a bútorok mind nevettek körülötte, mintha azt mondták volna: „így jár, aki torkos!” De a kis tündér ismét ott volt a hátamögött és rábeszélte, hogy vegyen a sok jóból. Ahogy beleharapott az egyik süteménybe, érezte, mint fojtogatja. Ekkor eltűnt a látomás. Janika sokat gondolkozott, álom volt-e vagy valóság? Mert az ahna most Is ott volt a kosárban. De Janika elhatározta, hogy soha többé nem lesz torkos.

MEGFEJTÉSEK

A 22. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Sárkány, zs, no, szó, nős, Leó, tr, kfh, ázó, ó<ha, eiralomt - Szántás, ás, kéz, nn, Yokoiham, es, ól, őrzi, ekho, or, ól. — Haris Peti rejtvénye: balól. — Molnár Mag- duska láncrejtvénye: Lap, pár, tok, kap, Pál, lop, por. — Kovács Gizi rejtvénye: Japán, játék. — Klucsik Tildus rejtvénye: Sport, Pali, Öli, ri, t. — Illés Mária betürejtvénye: Dalibor. — Révész Dini fésürejtvénye: Rózsa, zerge, árkon, Elés, Garam, rozmaring. — Altai Erzsébet rejtvénye: Álom, lila, ólom, mama.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Alagi József, Áldor István. :: Biró István, Benkő Ferenc. :: Darvas Szilárd. :: Forgácih Ildikó, Forgácih Klárika. :: Gúnya Mihály, Gúnya Sándor, Gergely Ferenc.:: Halas Káz- mér. :: Jelűnek Olika. :: Láng Ede, Lászió Dénes. :: Martos Béla, Molnár Teréz. :: Roz- losnik Bözsi. :: Sós Sándor. :: Török István. 1: Virágja Vilma.