Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-28 / 146. (4589.) szám
202 w Pingvinek a budapesti áÜafkertben A budapesti állatkertbe külföldről megint uj állatok érkeztek. Ezek közül a legnevezetesebbek a pingvinek. Huszonöt év óta nem volt Budapesten pingvin, amit részben az a körülmény az okozott, hogy a budapesti állatkertben a mi éghajlatunkat nehezen elviselő és életkörülményeiben egyébként is kényes pingvinek számára nem volt megfelelő lakóhely. Az állatkert vezetősége tavaly nyáron ennek a hiánynak pótlására a nagy tónak a kis szikla mögött levő öblében szakszerűen megépített pingvintavat és a pingvinek számára elviselhetetlen nyári meleg ellen hűthető hidegházat léte* sitett. Ez az uj férőhely most tiz pingvinnel népesült meg, mégpedig az Afrika déli partvidékén honos pápaszemes-pingvinek fajából. Ez a pingvinfaj birja aránylag még legjobban a mi éghajlatunkat. Kedves, okos kis állatok, az embertől egyáltalán nem félnek és táplálékukat, az Északi-tengerből számukra rendszeresen hozatott heringekef, ápolójuk kezéből veszik el. A tiz pingvin naponta átlag három kiló keringet fogyaszt el. —■—♦♦♦------Ö úásUá&MU Két óriáskirály egyszer (háborúba, keveredett egymással. De itt nem u^y volt, mint más rendes háborúban, hogy aki birja marja, hanem másképpen. Becses és Trecses, a két ellenséges király fia, bujócskáztak. Előbb egyik bujt el, aztán a másik. Aki a másikat megtalálja, az a gyzőztes. Először Becses bujt el, de Trecses megtalálta. Most hát Trecsesen volt a sor. Trecsens nagyon jó búvóhelyet keresett. Hogy ellensége meg ne találja, egy mély kútba ugrott. Hét éjjel és bét nap egyre csak zuhant, zulhant és zuhant. A nyolcadik nap reggelén egy puha szőnyegre esett. A szőnyeg előtt egy icipici ajtó volt, az ajtón egy tábla. Ez volt ráírva: „Tepecs mécs, kelepecs, nvilj ki kis ajtó! Ezt olvasd el háromszor!” Trecses el is olvasta és mikor az utolsó Szót kimondta, egy kecskeiformáju, Jíéka- szemíi, elefántlhangu, parókáslhaju vén szi- pirtyó lépett elő. Megkérdezte Trecsest, miért jött ide. Trecses elmondta, hogy bú- jócskát játszottak és azért ugrott a kútba, bogy ne_ találják meg. Aztán csak zuhant, zuhant és zuhant. Aztán egy puha szőnyegre esett, a szőnyeg előtt egy ajtó állt, azon ogy cédula volt, ö azt háromszor elolvasta. Azt gondolta, ha ezen a kis ajtón bemegy meg. úgyse fogják őt megtalálni. A kecske- alakú. békaszemü, elefántlhangu vén szipir- tyót Kupluplucsnak hívták. Kuipiiuplucs a fejét rázta: Hát fiaim, ide nem egykönnyen jössz be. Először mutasd az igazolványod! l.rre Trecses elővette az autóbuszbérletét, — Ez nem jó — mondta Kupluplucs. 1 recses elővette a villamosbérletét. — Ez sem jó! Mondtam, hogy közlekedési bérletekkel ide nem lehet bejönni! — Hát akkor nézzük az Operabérletem, talán jó lesz? — Éz nem Opera! — mondta Klupluplucs haragosan és nagyot ütött az asztalra. — Kérem a Csumiesum-bérletet! — Csumicsum? — csodálkozott Trecses. — Itt talán majmok laknak? — Ha nincs Csumicsum-bérleted, akkor mars innen! — kiáltotta a 6zipirtyó és belökte Trecsest egy másik ajtón. Trecses egy sötét folyosóban találta magát. Elindult s mikor körülbelül 6 kilométert ment, egy kis szobácskára bukkant. A szobában egy ki- lenctonnás víziló üldögélt. Trecsest öröm* mel fogadta. — Talán eledelnek jöttél? Gyere, mind* járt bekaplak! — Azt már nem! Hanem eressz innen tovább! — Van-e enmicsim-bérleted? — kérdezte a víziló. Trecses elővette a szépirásftizetét, kitépett belőle egy lapot és átadta Brubrunak, a kilenotonnás vízilónak. — Jól van — mondta Brulbru és mosolygott. (Nem tudott olvasni és biztosan azt hitte, hogy megkapta, amit kért.) Trecses hát tovább ment. De ahogy az egyik kanyarodéihoz ért, egyszerre csak ott állt előtte Becses. — Hát te hogy kerültél ide? — kérdezte. — Utánad ugrottam a kútba, bementem Kupluplucs szobájába, aztán elmentem a 9 tonnás vizilólhoz és most itt vagyok. Mert amit te tudsz, azt én is tudom. Te is megtaláltál engem, én is téged. Nem lesz több háború, hanem minden marad, ahogy volt. — Jól van — mondta Trecses. Fölmentek a napra és még most is élnek, ha meg nem haltak.
