Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-03 / 127. (4570.) szám

1938 junlua 3, péntek. 3 1938 június 3, péntek* Napirenden: a magyar-cse kérdés Kánya Kálmán élesen bírálta Csehszlovákia eddigi magatartását Magyarországgal szemben A magyar kOlügyminitzter rámutatott a kitantant-államokkal való megegyezés lehetőségeire és akadályaira ■ A magyar parlament nagy tetszéssel fogadta a külügyminiszter beszédét ' BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele- fomjelentése.) Tegnap jelentettük, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter a kép­viselőházban nagy beszédet mondott az időszerű külpolitikai kérdésekről. Lapunk tegnapi számában csak a beszéd egy részét tudtuk közölni, most pótlásképpen közöl­hetjük a magyar külügyminiszter beszédé­nek befejező részét is. Kánya Kálmán ex­pozéjának további részében ezeket mon­dotta: — A Dunamedence kérdése éppen olyan fontos az európai béke biztosításának szem­pontjából, mint a nagyhatalmak között fennálló viszony. Amint a nagyhatalmak­nál a versaillesi békeszerződés fogyatékos­ságai hatnak bomlasztóan, ugyanúgy a Dunamedencében a trianoni békeszerződés érezteti romboló hatásait. Ott is, itt is je­lentkeznek erős törekvések a fennálló ne­hézségek áthidalására. A Dunamedencében a vonatkozó tárgyalások azonban csak az elmúlt évben öltöttek komolyabb formát, mert a kisantant-államok túlzott önérzete addig áthatolhatatlan akadálynak bizonyult. Magyarorsizág nemzetközi pozíciójának megerősödésére volt szükség, hogy a kis­antant-államok velünk szemben belátóbb ál­láspontra helyezkedjenek és enyhébb húro­kat pengessenek. Tárgyalások a kisantant-államokkal A kisantant-államokkal folyamatban levő tárgyalások a magyar kisebbség sor­sának javítására, a magyar egyenjogúság elismerésére, valamint a Kellogg-paktum szellemében kölcsönösen leadandó nyilat­kozatokra vonatkoznak. A tárgyalások leg­fontosabb eleme természetesen a kisebbségi kérdés. A nagyszámú magyar kisebbségek­kel való megfelelő bánásmódra a kisan­tant-államok területi nyereségük ellenszol- gáltatásaKént nemzetközi kötelezettségeket vállaltak. E kötelezettségeknek gyakorlati keresztülvitele késik s ezért került a ki­sebbségi probléma a mostani tárgyalások központjába. Szükségesnek tartom megvilá­gítani azokat a nehézségeket, amelyeknek súlya alatt görnyedünk, hogy megíogható- vá tegyem azt a sokak előtt érthetetlennek látszó lassúságot, amely ezeket a tárgyalá­sokat beárnyékolja. — A nehézségek között elsősorban álla­nak azok a sajnos, igen komoly ellentétek, amelyeket a trianoni békeszerződés terem­tett közöttünk és szomszédaink között. A kisantant három állama nagyon sok alap­vető problémában külön utakon jár, de Ma­gyarországgal szemben továbbra is a szo­ros együttműködés elvét követi. Mi a ma­gunk részéről nem vagyunk hajlandók ar­ra, hogy a kisantanttal mint blokkal tár­gyaljunk, amig a másik fél ezzel szemben ahhoz ragaszkodik, hogy a három állammal külön-külön létesítendő megállapodások mégis teljesen egybehangzóak legyenek. Csehszlovákia és a másik két kisanfant-állam — A kisantant három államának nem­zetközi pozíciója egyáltalában nem mond­ható egyenlőnek. Csehszlovákiának nem si­Franco folytatja előnyomulását SALAMANCA. — Franco vezérkarának je­lentése szerint a nemzeti csapatok a katalán fron­ton visszaverték a kormányhadsereg valamennyi támadását. A castelloni fronton a nemzetiek ti­zenhat kilométer szélességben áttörték a kormány yédelmi vonalát és három kilométerrel előnyo­multak. A kormánycsapatok kétszáz halottat és háromszáz foglyot hagytak a csatatéren. Az Estramadura-fronton a milícia több helyen meg­támadta a nemzetieket, de támadásaikat könnyű­szerrel mindenütt visszaverték. került szomszédaival korrekt viszonyt lé­tesíteni és közötte és három szomszédja kö­zött a helyzet inkább feszült. Ezzel szem­ben Jugoszlávia minden határán békésebb atmoszférát teremtett, ami nálunk is érez­hető,, hiszen kétségtelen, hogy Magyaror­szág viszonya Jugoszláviához az utóbbi két évben kedvezőbben fejlődött, mint a másik két kisantant-államhoz. Romániának is si­került az oroszbarát irány elejtésével és a lengyel-román viszony kimélyitésével nem­zetközi helyzetét szilárdabban kiépíteni. A magyar kisebbség helyzete — A magyar kisebbség helyzete más Csehszlovákiában, más Jugoszláviában és egészen más Romániában. Csehszlovákiá­ban a különböző nemzeti kisebbségek képe­zik a lakosság többségét, s ezek napról-nap- ra fokozottabb súllyal követelik jogaikat. Romániában a románság ugyan többségben van, de ott él a legnagyobbszámu magyar nemzeti kisebbség, éspedig zárt tömegben, s közismert, hogy ott van a legnehezebb sor­sa. További komoly eltérés mutatkozik még abban a tekintetben is, hogy Csehszlovákia nem vette tagadásba azt az elvet, hogy a kisebbségi kérdésnek nemzetközi politikai jellege van. Ezzel szemben Románia — an­nak ellenére, hogy a kisebbségvédelemre vonatkozó nemzetközi szerződéseket aláír­ta, — azt az elvet vallja, hogy a kisebbségi kérdés kizárólag belpolitikai probléma, amelybe más államnak beleszólása nincsen. Kit terhel a felelősség? Még rövid idővel ezelőtt ellenfeleink azt hirdették, hogy mi vagyunk a dunamen- ti béke megbontói. Ma már nemcsak a hoz­zánk közelálló nemzetek, de a velünk szem­ben állottak köreiben is sokan találkoznak, akik a nyugalom késlekedő helyreállításá­ért a felelősséget a kisantant-államokra há­rítják. Itt csak egy példára hivatkozom, egy teljesen elfogulatlan ember meggyőző­désére. Pezet francia képviselő könyvében elitéli ugyan Magyarországnak a totális revízióra vonatkozó követeléseit, de leszö­gezi emellett, hogy minden bajnak egyik fő- kutforrása az a merevség, amelyet a kis­antant-államok a kisebbségi kérdés méltá­nyos megoldásával szemben tanúsítottak. Súlyos kritika Prága felé Mivel Csehszlovákia nagyhatalmi ba­rátai segítségével a világháború befejezése után olyan államot létesített, amelyben az uralkodó néppel szemben az úgynevezett nemzetiségek alkotják a többséget, hogy éppen ez a körülmény arra fogja indítani a csehszlovák kormányt, hogy mindent el­kövessen Magyarország kiengesztelésére és arra, hogy velünk legalább gazdasági téren lerakja a normális viszony alapjait. A cseh­szlovák hivatalos politika azonban egészen más vágányokon haladt, s valószínűleg ab­ban a felfogásban volt, hogy a csehszlovák köztársaság a háború utáni kivételesen elő­nyös pozícióját, még hosszú ideig fenn fog­ja tarthatni. A magyar kérdést is ebben az elgondolásban fölényesen kezelte. A Ro­mániához és Jugoszláviához való szorosabb viszony létesítése által nagyhatalmi szerep­re vágyott és vajmi keveset törődött a Ma­gyarországon vele szemben uralkodó han­gulattal. Minden legcsekélyebb magyar megmozdulásra fenyegető módon lépett fel, ismételten háborúval fenyegetőzött. Az igen erős csehszlovák propaganda céltáblája el­sősorban Magyarország volt. Lassankint minden ellenünk irányuló élesebb sajtókam­pányban Prága irányitó kezét volt módunk­ban felfedezni. Csehszlovákia és nemzetiségei — Amikor az egész közelmúltban a nemzetiségi kérdés által okozott nagy nyugtalanság miatt a prágai kormány szükségesnek tartotta elrendelni a részleges mozgósítást, amelyet nemcsak a né­met birodalom felé eső, hanem a magyarországi határokra is kiterjesztett, mi ezt a barátságosnak alig nevezhető eljárást nyugalommal fogadtuk és tartózkodtunk mindentől, ami a helyzetet még jobban ldélesithette volna. Mi el vagyunk tökél­ve arra, hogy ezen az általunk helyesnek és meg­felelőnek tartott utón fogunk tovább is haladni, de a közeledést a két állammal kizárólag magyar jóakarattal elősegíteni nem lehet. Magyarország nem fogja a békét megbontani, de Csehszlová­kiának annyi nemzetisége van, hogy a további fejleményeket illetően tisztán látni nem fogunk mindaddig, amig ki nem tűnik világosan, hogy a prágai kormány milyen engedményekre hajlandó elégedetlenkedő összes nemzetiségeivel szemben. Magától értetődik, hogy minden nemzetiséggel szemben egyenlő mértékkel kell mérnie. A béke példája — A legutóbbi időben több barátságos nyiíat­M————IHHl Iliim II kozatot hallottunk csehszlovák és román állam­férfiak részéről. Ezeket köszönettel nyugtázzuk és újból kijelentem, hogy erre vonatkozólag fenn­áll a legjobb akarat a magyar kormányban, amely reméli, hogy az említett két szomszédállam állam- férfiai a szép szavakat a jövőben tettekké fogják változtatni. Szavaimat azzal a megállapítással fejezem be, hogy ha a Dunamedencében levő minden állam olyan meggyőző békepolitikát foly­tatna, mint Magyarország, akkor a háború csa­pása ezt az erősen megrázott világrészt el fogja kerülni. A külügyminiszter beszédét a Ház minden ol­dalán általános tetszéssel és tapssal fogadták. A külügyi expozé vitája A beszéd után folytatták a külügyi tárca költ­ségvetésének vitáját. Rakovszky Tibor felszóla­lásában sérelmezte, hogy a román határon az Eucharisztikus Kongresszusról hazatérő zarán­dokokat rendkívül szigorúan megmotozták és megsértették a zarándokoknak Budapesten szer­zett szent impresszióit. Kornis Gyula házelnök itt megszakítja a szóno­A ruszin nemzeti tanács átadta követeléseit Hodza miniszterelnöknek PRÁGA, — A ruszin nemzeti tanács május 30-ikí ülésén — mint már jelenítettük — egy­hangúlag határozatot fogadott d, amelyben ösz- szefoglalta a ruszin nemzetnek az önkormányzat kérdésében fennálló követeléseit, A tanács a re- zoludó szövegének átadására egy bizottságot küldött ki Prágába, amelynek tagjai a követke­zők: Dr. Honücskó Vladimír orvos, dr, Pjes- csak János, Bródy Endre és Zsidovskzy Péter nemzetgyűlési képviselők, valamint Földesi Gyula szenátor, A küldöttségeit ma délelőtt tíz Órakor fogad­ta Hodza miniszterelnök. A határozatot Bródy Endre nyújtotta át a kormányelnöknek és a bi­zottság kérte Hodzát, hogy a kormány mielőbb választ adjon a rezolucióban foglalt követelések­re, Hodza kijelentette, hogy az emlékiratát előbb át kell tanulmányoznia s igy 8—10 napnál hamarabb nem adhat rá választ. A küldöttség több mint háromnegyed óráig tárgyalt a minisz­terelnökkel, ! Érdemes feljegyezni ezzel kapcsolatban, hogy az amerikai ruszinok küldöttsége szintén Prágá­ban tartózkodik és ugyancsak kihallgatásra je­lentkezett a miniszterelnöknél. A kormányelnök ma vagy legkésőbb holnap fogadja a Gerovszky vezetése alatt álló delegációt. kot és arra kéri, hogy ezt a kényes kérdést a szükséges külpolitikai tapintattal kezelje. Rakovszky: Igaza van az elnök urnák, de ez a tapintat éppen ott hiányzott. Kéri a külügy­minisztert, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a zarándokok érdekeinek megvédésére és ha kell, a népszövetségnél is járjon el. Beszéde további részében megállapítja, hogy a külügyminiszter ex­pozéját a nemzet örömmel és megelégedéssel fo­gadta, legfőképpen azért, mert a csehszlovák kérdésben határozottságot tanúsított. Ki kell tar­tani — úgymond — a bcrlin—római tengely mellett. A Pesti Napló betiltása a Ház előtt BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefon^ jelentése.) A képviselőház csütörtökön délután a külügyi tárca költségvetésének megszavazása után megkezdte a miniszterelnökségi tárca költ­ségvetésének tárgyalását. A vita során Csoóf Lajos a Pesti Napló betiltását tette szóvá és a miniszterelnökségi sajtóosztály működését ki­fogásolta, Klein Antal a magyarországi német­ség ügyével foglalkozott és kijelentette, hogy az egyik német egyesület anyagi és erkölcsi tá­mogatást kap a külföldről. Nem a hivatalos Né­metországtól, — mondotta, — de a Stuttgart­ban székelő intézettől. Ez veszedelmes jelen­ség s ezért felhívta a miniszterelnököt és a kül­ügyminisztert, hogy tárja fel az illetékes német körök előtt azt, hogy ilyen esetek nem szolgál­ják a Magyarország és Németország közötti jóviszonyit, Imrédy a német kisebbség kérdéséről Imrédy Béla miniszterelnök azonnal szólásra emelkedett és válaszolt a vita során előadottak­ra. Csoór képviselő kijelentéseire leszögezte, hogy a magyar kormány a sajtót oda akarja te­relni, hogy olyan tónust használjon, amely le­hetővé teszi a társadalmi kérdések nyugodt és harmonikus megtárgyalását. Ha olyan tenden­ciák merülnek fel, — mondotta, — amelyek ezt a harmóniát veszélyeztetik, mindig a legerélye­sebb eszközökkel fogunk közbelépni, A kisebbségi kérdésről szólva kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségeknek megvannak a ma­guk jogai és a kormánynak kötelessége e jogok érvényesítését biztosítani. Éles határvonalat kell vonni — úgymond — a sovinizmus és a na­cionalizmus között. Sajnos, az utóbbi időben mutatkoztak a hazai németség köreiben olyan tendenciák, amelyek tulajdonképpen a német ki­sebbség érdekeit sem szolgálják. Ezekkel a tö­rekvésekkel szemben a kormány a legszigorúb­ban fog eljárni. Ugyanakkor azonban min­dent el kell követni a német kisebbség jogos igényeinek megvalósítása érdekében. Le kell szögezni, — úgymond — hogy a német hivata­los körök mindig a legkorrektebbül viselkedtek ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az a jó viszony, amely Magyarország és Németország között fennáll és fenn fog állani, lehetővé teszi, hogy a németek tudomására hozzuk mindazt, ami al­kalmas arra, hogy a német nemzeti kisebbséggel való harmonikus együttműködést megzavarja. Tudomása van arról, hogy különösen a nem né­metországi német kisebbségi szaksajtóban olyan hangok mutatkoznak, amelyek nem alkalmasak a magyarországi német kisebbség sorsának elő­mozdítására. Reméli, hogy sikerülni fog a zavaró jelenségeket minden vonalon kiküszöbölni. A miniszterelnök ezután a családvédelmi ter­veket ismertette, majd a képviselőház a minisz­terelnöki tárca költségvetését is megszavazta. Csile kilépett a népszövetségből GENF. — Edwards, Csile londoni nagy­követe hivatalosan tudatta a népszövetség­gel, hogy Csile kilép a népszövetségből. A kilépés két évvel a bejelentés után, azaz 1940 május 14,-cn lép életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents