Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-19 / 139. (4582.) szám
8 TRBX<5MtMA.GfeAR-HlRLaP 1938 Junlus 19, vasárnapi A moszkvai magyar kommunista emigráció élete és szétzüllése Tóth Ernő munkás eredeti beszámolója tizenöt évi moszkvai élet után a magyar kommunizmus oroszországi csődjéről ■■ Az orosz kormány 1935-ben hivatalosan is föloszlatta a magyar kommunisták moszkvai klubját ■■■ Kun Béla és társai mint börtönlakók POZSONY* — (Szerkesztőségünktől.) „Két száműzetés között “ címen kis, 30 oldalas füzet jelent meg Pozsonyban. Szerzője Tóth Ernő munkás, aki könyvének ezt az alcímet adta: «Egy volt szovjefcmunkás élete 15 évig a öKTvjet-paradicsomban/* 'A füzet címlapja a moszkvai vörös Kremlt ábrázolja, amelyre egy vöröszászlós gyári kémény dől rá. Tóth Ernő szovjetorosz élményeiről néhány héttel ezelőtt a Prágai Magyar Hírlap is megemlékezett egy nagyobb riport keretében.. Tóth ez év március 30-án hagyta ott Oroszországot, miután a szovjethatóságok mint nemkívánatos idegent száműzték. Ez kiderül az útleveléből is, amelyet a kis füzet faccsimilében közöl. Nagyon érdekes a füzetnek az a része, amelyben a szerző Kun Béla és emigráns- társainak moszkvai szerepéről ir. Ezt a fejezetet szószernt leközöljük: Kun Béla és emigránstársainak szerepe Moszkvában — Tizenötévi szovjetoroszországi tartózkodásom alatt — irja Tóth Ernő — figyelemmel kísérhettem a magyar politikai1 emigráció életét, amelyhez tulajdonképpen én is tartoztam. Amikor 1922-ben az augusztus 6-iki transzporttal nyolcvan fértfi és négy nő Magyarországról Moszkvába érkeztünk, megkezdődött a szervezés, az oktatás. Fölolvasásokat, gyűléseket, kurzusokat tartottak, nagy hűhó volt és olyanformán nézett ki ez a mozgalom, hogy maholnap máris visszafordulunk és egész Európát csakhamar szovjetté alakítjuk át. De ez csak kezdetben volt. Nemsokára tisztába jöttünk azzal, hogy mindez hiábavaló cécó. Érdekes eset adott nékem alkalmat, hogy ezt megtudjam. Kun Bélát kérdőre vonják —■ Az egyik emigráns-csoportnak egy Porció nevezetű emigráns állt az élén, aki hosszú memorandumban vonta felelősségre Kun Bélát a Magyarországon történt bukásért és általában azért, hogy Kun Béla magáról az udvartartásáról bőven gondoskodott, különvonattal és szabad kiutazással érkezett Ausztriába, ugyanekkor pedig nem értesítette a perifériákat arról, hogy mi történik a központban. Tíz nappal a bukás után is voltak még helyek, ahol nem akarták bevonni a vörös zászlókat a hatósági és állami épületekről és ahol hiába folyt a testvér magyar vér. A moszkvai magyar emigráció széfzüllése — Ezt a kérdőre vonást Kun Béla és táborkara először erélyes visszavágással, majd pedig szép szóval utasította el. Megkezdődött a frakcióharc, a pletyka, az emigráció szétzüllése. Annak ellenére, hogy Kun Béla a szovjetkormánytól kikoldult egy klubhelyiséget az emigráció számára és a klubhelyiségben ffiagy estéket, ünnepélyeket, jubileumokat rendeztek a kommün kikiáltására emlékezve, sőt még disznótoros vacsorákat is rendeztek oít- honsütött tepertős pogácsával, mégis nem szivesen járt az emigráns társaság a klubba. Ennek az volt az oka, hogy Kun Béla és táborkara az emigráció munkás részétől elkülönítette magát. Benfentes csak Kun Bélához közelálló ember lehetett. De a munkások nem is szorultak Kun Bélára, mert aki tudott dolgozni és megtanult oroszul, az egyáltalán nem volt ráutalva az emigráció vezetőségére. Ebben a pangásban azután Kun Béla klubviszketegségi betegségének különösen segített a nagy átszervezési munka. Kun Béla lecsúszása — Újabb magyarok özönlöttek Szovjet- oroszországba, főleg Amerikából, de máshonnan is* ezeket méf ideigi-óráig be leheltet? csalogatni a klubba, ám végül ez sem segített már. Kun Béla a szovjetkormány előtt is egyre csúszott a lejtőn s noha szovjet érdemjelet is kapott és Klára Zetkinnel is csőkolódzott ebből az alkalomból, lehanyatlott a szerencsecsillaga. 1935 őszén a szovjetkormány rendelkezésére megszűnt a magyar politikai emigránsok klubja a Leontyevszkij pereulokban. A magyar emigráció tagjai közül, aki óhajtott, az beiratkozhatott a német kommunisták klubjába, amely a külföldi munkások klubja néven' volt ismeretes. Kun Béla a börtönben-— Hogy mi uton-módon esett le Kun Béla csillaga a szovjetégről, erre pontos adataim nincsenek, de annyi tény, hogy Kun Bélát kirekesztették a Komintem magyar szekciójából, ahol pedig mindig vezetett, ezenkívül kiűzték a kremli klinikából is, ahol a nagy elhájasodás ellen kezelték és ő is bekerült a félelmetes bu- tirkai vizsgálati börtönbe. A budapesti Magyar Hírlap egyik számában, amely 1937 júliusában véletlenül kezembe került Moszkvában, egy rövid közleményt olvastam, hogy Kun Bélát Szovjet- oroszországban agyonlőtték. Ez nem felel meg a valóságnak. Különböző verziók jártak, amelyek szerint a legihihetőbb az, hogy tíz évre ítélték el Kun Bélát. A szovjeturalom sok bűnt gyűjtött össze ellene. Többek között azt, hogy Magyaror-, szágon megbukott a diktatúra, hogy Bécs- ben hagyta magát 1924-ben letartóztatni és kiváltása nem kevés pénzébe került a szovjetnek, hogy rosszul vezette a magyar politikai emigrációt Moszkávban, a magyar szekcióban nem volt titoktartó és többek közt az ő könnyelműsége folytán került Sallai, Fürst, Rákosi stb. rendőrkézre s végül, hogy a Spanyolországban küzdő nemzetközi seregnél számtalan „kunista" hibát követett el* Bokányi és társai — Az emigráció többi ismert tagja közül megemlítem, hogy Magyar Lajos — aki Péchy Blankának volt a férje —- Kínában a TASS (hivatalos szovjet távirati iroda) tudósítója és egyébként is szovjet-megbízott volt. A trockista csoportokkal való szimpa- tizálás miatt, egyes verziók szerint, ő is tiz évet kapott. Vágó Béla egykori népbiztos aktív szerkesztője volt a „Sarló és Kalapács" cimü moszkvai folyóiratnak, amelyet szorgalmasan igyekezett terjeszteni a magyar emigráció, a magyar hadifoglyok és a külföldi magyar kommunisták körében. Vágó Béla igen tevékeny alakja volt a magyar proletárdiktatúrának, — annakidején életfogytiglani fegyházra ítélték, — de a Szovjetunióban elérte őt is a nemezis Sztálin rendelkezése formájában. Bokányi Dezső személyi nyugdijat kap a szovjettől, egy volt szálloda épületében él őszihaju feleségével együtt. Közreműködik a Komintern rádióállomás magyar leadásaiban és ebben segítségére van egy Szatmári nevezetű volt tanító, aki a szovjetttörvények egyik csiklandós paragrafusával jött összeütközésbe egy időben: liliomtiprás miatt tízévi száműzetésre ítélték, de ebből öt évet elengedtek neki. * Eddig szól Tóth Ernő beszámolója a moszkvai magyar kommunista emigrációról. Az érdekes kis füzet, amely 30 oldalon nyújtja világosfejü munkásember őszinte nézeteit a szovjet világáról, rendkívül érdekes részleteket mond el az oroszországi munkásviszonyokról. Riportszerü érdekességgel emlékezik meg a börtönélet egy-egy élményéről is. A füzet, amelyet érdekességére és meggyőző erejére való tekintettel az Egyesült Párt adott ki, 50 fillérért kapható az Egyesült Párt központi irodájában és vidéki titkárságainál. UtaKzy Pál lemondása következtében uj esperest választ julius 15-ig a gömöri református egyházmegye RIMASZOMBAT. — A gömöri reformé tus egyházmegye csütörtökön Rimaszombatban tartotta meg az újonnan megválasztott tisztikar beiktatásával kapcsolatos rendes tavaszi közgyűlését dr. Zehery István főgondnok és Lenkey Lajos h. esperes elnöklésével. A közgyűlés délelőtt 9 órakor istentisztelettel vette kezdetét, majd annak befejeztével megtörtént az egyházmegye tízéves mandátummal megválasztott uj tisztikarának beiktatása. Dr. Zehery István főgondnokot Lenkey Lajos h. esperes iktatta be tisztébe, Baraxa Lajos, dr. Batta Pál, Báthory Andor, Boross Zoltán, Csiszár Imre, Dapsy Árpád, dr. Dapsy Béla, dr. Király Kálmán, Konkoly-Thege István, Kovács Bertalan, Kövér Árpád, dr. Rákosy Levente és Soldos Árpád tanácsbirók és egyházmegyei tisztviselők beiktatását viszont dr. Zehery István főgondnok végezte, akit Konkoly-Thege István köszöntött a közgyűlés nevében. A tisztikar ünnepélyes beiktatásának megtörténtével a közgyűlés egyházi és világi tagjai a Polgári Olvasókörbe vonultak át, s itt az egyesület dísztermében folytatódott a napirend további pontjainak letár- gyalása. Lenkey Lajos h. esperes megrázó- erejü imája és dr. Zehery István magas- szárnyalásu megnyitó beszéde vezette be az egyházmegye tanácskozásait. Az egyházi és világi elnökök kegyeletes szavakkal emlékeztek meg az egyetemes egyházat Balogh Elemér püspök elhunytával ért nagy veszteségről és úgy az ő, mint az egyházmegye elhunyt esperesének, Dusza Jánosnak emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. A szokásos közgyűlési formalitások elintézése után az egyházkerületi képviselők megválasztásának napjául julius 15.-ét szabták meg. Ablonczy Pálnak az esperesi tisztségről történt lemondását, melyet Ablonczy megrongált egészségére való hivatkozással indokolt, dr. Zehery István főgondnok meleghangú felszólalása után sajnálat-, tál vette tudomásul a közgyűlés, Ablonczyt érdemeinek jegyzőkönyvi elismerése mellett tiszteletbeli esperessé választotta meg. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés Konkoly- Thege István lelkészi tanácsbirónak az aljegyzői tisztségről való leköszönését is. Az egyházmegye közgyűlése mindkét tisztség betöltésére elrendelte a szavazást s annak határidejéül julius 15.-ét tűzte ki. Ugyané határidőig kell megtörténnie a Bodon Lajos és Gáspár János lemondásával megüresedett két tanítói képviselői tisztség betöltésére vonatkozó szavazásnak is. Ezután a közgyűlés Lenkey Lajos runyai lelkész, helyettes esperes évi jelentésének meghallgatására tért át. Az egyházmegye belső és külső helyzetéről tökéletes képet nyújtó, nagy felkészültséggel összeállított jelentés mindenekelőtt a legutóbbi hónapok lelkészválasztásainak részleteiről számolt be. Jelentésében hangsúlyozta az egyházlátogatások megreformálásának szükségességét, érintette a templomlátogatás, az úrvacsora, a konfirmáció, a hétköznapi istentiszteletek és az egyke kérdését, amelyek mindegyike egyházépitő fontossággal bir. A belmissziói tevékenységről beszámolva, különös melegséggel emlékezett meg az esperesi jelentés a rimaszombati négy egyházi belszervezet, s a bejei, horkai és szilicei leánykörök pél- dátmutató munkásságára, megdöbbenéssel mutatott azonban rá a mindjobban szaporodó szektának a nemzeti és egyházi érzést egyaránt kártékonyán befolyásoló tevékenységére, majd dicsérettel emlékezett meg a rimavölgyi presbiteri konferenciák belmissziós hatásáról. Teljes részletességgel ismertette ezekután az esperesi jelentés az egyházmegye iskolai, pénzügyi, közigazgatási és statisztikai helyzetét s az adományozók sorában különösképpen kiemelte Boza Lajos ny. tanító és Boross Zoltán egyházi tanácsbiró áldozatkészségét. A közgyűlés Jegyzőkönyvi köszönettel, A prostata megbetegedéseinek kezelésében a rendkívül enyhén ható természetes „Ferenc József" keserüviz reggel éhgyomorra egy kis pohárral <— gyakran nagyfontosságu szolgálatot tesz azzal, hogy igen könnyű, lágy székletétet biztosit és az egész anyagcserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát. i tudomásul vette Lenkey Lajos h. esperes jelentését, majd Káposztás László volt esperesi segédlelkésznek*a feledi, Szakai Jánosnak pedig a bátkai lelkészi állásba való megválasztását megerősítette. Bartal Lenke beretkei tanítónőt szintén megerősitette állásában. Mogyoródy Ferenc szutori és Lenkey Magda runyai tanítók letették a hivatali esküt. A közgyűlés felhatalmazást adott a szilicei egyháztanácsnak, hogy hat héten belül meghívás utján tölthesse be a lelkészi állást. Rövid ebédszünet után a közgyűlés Bacsó Zoltán harmad lelkész előadói jelentése után tudomásulvette a lelkészértekezlet fel- terjesztését, majd Konkoly-Thege István belmissziói jelentésének meghallgatása után sorban letárgyalta a gyámintézeti és pénztári jelentéseket, megszavazta a folyóévi költségvetést és a számvevőszék javaslatait. A közgyűlés végül dijlevél-ügyeket és az egyes egyházközségek adminisztratív ügyeit tárgyalta le és a késő délutáni órákban az egyházmegyei bíróság tanácskozásaival befejeződött a tavaszi egyházmegyei közgyűlés. — SZÁZTIZENEGY TANULÓ JELENTKEZETT EDDIG A POZSONYI MAGYAR REÁLGIMNÁZIUM ELSŐ OSZTÁLYÁBA. Szerkesztőségünk jelenti: Az állami magyar reál- gimnázium első osztályába junius 22-én, szerdán délelőtt tiz órakor lesznek a felvételi vizsgák. Értesülésünk szerint eddig száztizenegy tanuló jelentkezett. Ez csak két első osztály megnyitását biztosítja. Kívánatos volna, hogy három osztály (A, B, C) nyílhasson meg és ezért nyomatékosan felhívjuk főként a vidéki szülőket, hogy gyermekeiket sürgősen jelentsék be a gimnázium igazgatóságánál (Pozsony, Kuzmány-u. 2). Kellően fejlett és jó előmenetelü diákok a népiskola IV. osztályából is felvehetők, ha felvételi vizsgát tesznek. A szükséges iratok: állampolgársági bizonyítvány, születési bizonyítvány és népiskolai elbocsátó bizonyítvány. i
