Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-12 / 134. (4577.) szám
1938 junius 12, vasárnap. TRAGAiA\A<AARHiRnar> 17 A szövetkezei! gondolái és az erdélyi magyarság Irtat Dr. Oberding József György Dr. Oberding József György, az erdélyi magyar Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének titkára, a Szövetkezeti Értesítő szerkesztője, az egyik legkiválóbb erdélyi magyar közgazdasági szakiró és szervező, csehszlovákiai tanulmányúton tartózkodik. „Az erdélyi magyarság szövetkezeti mozgalma” cimü müvéből az alábbi részt bocsátotta lapunk rendelkezésére. Az erdélyi magyar szövetkezeti rendszert tárgyaló kiváló cikk a csehszlovákiai magyar olvasóközönség nagy érdeklődésére tarthat számot, hiszen miná- lunk is a szövetkezeti eszme gyakorlati térhódításától várhatjuk gazdasági önerőnk kifejlődését. Egy nemzet szövetkezeti mozgalmának az erőteljesebb kibontakozásához nem elégséges a szövetkezeti intézmények tevékenysége, ha azok munkássága nem találkozik a közvélemény érdeklődésével és törekvéseit nem támogatja az a társadalomgazdasági felfogás, mely a szövetkezeti utat saját célkitűzéseivel megegyezőnek ismeri el. A szociáldemokrata szövetkezeti mozgalom is akkor vált erőteljesebbé, mikor a párt felismerte a szövetkezeti mozgalom társadalomformáló erejét és ennek alapján a szövetkezeti mozgalmat, mint a szociális társadalmi és gazdasági berendezkedés előmozdítására alkalmas mozgalmat, törekvései előmozdítására igénybe vette. Az uralomátvétel az erdélyi magyarság életében egy nagy társadalomgazdasági átalakulást indított meg. A román államhatalom magatartása kezdettől fogva arra irányult, hogy a románsággal szemben gazdasági és kulturális fölényben álló magyarságot gazdasági és kulturális erejében hátraszoritsa, korábbi társadalmi pozíciójában pedig megrendítse. Ennek a célnak az elérése az uralomváltozás óta eltelt 19 év alatt nagymértékben sikerült is. A kisebbségek ellen hozott különböző törvények és kormány- hatósági intézkedések gazdaságilag teljesen leszegényitették az erdélyi magyarságot, kulturális fejlődésében megállították, társadalmi fejlődésében pedig visz- szaszoritották. A magyarság általános gazdasági elszegényedése következtében a korábbi osztálykülönbségek mindjobban elhalványodnak, s hogy a társadalmi emelkedés lehetősége a magyarságnak a közhivatali pályákról való kiszorítása, nemkülönben az értelmiségi, valamint az ipari és kereskedelmi pályákon való korlátozása következtében egyre csökken, egy demokratikus irányú társadalmi átalakulás indult meg. Ez a demokratikus társadalomgazdasági átalakulás, —• mely különben szerencsés fordulatot jelent az erdélyi magyarság kisebbségi életében — természetesen a társadalomgazdasági berendezkedés átalakulását teszi szükségessé. Az erdélyi magyarságnak a korábbi liberális gazdaságpolitikai elvektől el kellett fordulnia és a szűk lehetőségek közé szorított gazdasági életét a nemzeti gazdasági erők minél szorosabb összefogására kellett alapoznia. Az uj nemzetgazdasági irányelvek, mely célját a nemzet legszélesebb néprétegé nek, a földmivelő népesség gazdasági megerősítésében ismerte fel, az adott lehetőségek és kényszerű körülmények között a gazdasági önsegitség gondolatán épült s ebben‘a megoldásban találkozott a szövetkezeti gondolattal. A szövetkezeti gondolat az önsegítés és testvéri kölcsönös támogatás elvének a hirdetésével ugyanazt a módot jelöli meg a gazdasági életben való küzdelemre, mint amelyhez a maga erejére hagyott, kisebbségi sorba süllyedt erdélyi magyarságnak kellett fordulnia. Szinte azt mondhatjuk, hogy a gazdasági önsegítés és kölcsönös megsegítés elvét, mintegy másodszor fedezte fel az erdélyi magyarság s a gazdasági élet irányítóinak nem volt más feladatuk, mint a gazdasági összefogásra irányuló törekvés utjául a szövetkezeti szervezkedést jelölni meg. A nemzetgazdasági élet uj $la- pokon való megszervezésére önként kínálkozott a szövetkezeti szervezkedés, annál inkább is, mert annak demokratikus szervezeti formája találkozott egyben a nemzeti társadalom demokratikus szellemű kiépítésének a gondolatával. Ebben az elméletileg indokolt és a gyakorlatban a természetes logika eredményeként megjelenő törekvés azonosságában leli magyarázatát a szövetkezeti eszme nagy népszerűsége az erdélyi magyarságnál. A szövetkezeti szellem térhódítása Annak ráeszmélése után, hogy a kisebbségi nemzetgazdasági szervezkedés uj gondolata teljesen találkozik a szövetkezeti mozgalom társadalomgazdasági céljaival, a szövetkezeti mozgalom kiszélesítésére és kimélyitésére irányuló törekvés kisebbségi programponttá vált az erdélyi magyarságnál. A szövetkezeti mozgalom kérdése felé terelődő érdeklődésre mi sem jellemzőbb, hogy a fenti elvek hangoztatása után az uj kisebbségi élet kiformálására törekvő ifjú nemzedék szövetkezeti szemináriumokat és szövetkezeti előadássorozatokat rendezett, egyes folyóiratok szövetkezeti számokat adtak ki és az Országos Magyar Párt közgaz dasági szakosztálya 1933-ban már sző vetkezeti kongresszust hirdetett. A közérdeklődés egyre szélesebb körű megnyilvánulásának hatásaként a kolozsvári református és gyulafehérvári róm. kát. teo lógián, nemkülönben a kisebbségi tanitóké- pezdében szövetkezeti előadássorozatokat rendeztek (a református teológia ötödik évén ma már kötelező kollégiumként adják elő a szövetkezeti ismereteket), az ifjúsági fiú- és leánykonferenciák programjába mindig felveszik a szövetkezeti kérdést és az Erdélyi Muzeum Egyesület népszerűsítő előadásaiban is műsorra kerültek a szövetA „guvernér kedvese44 vagy a magyar nyelv kerékbe^ törése a kassai mozikban KASSA. — Megtörténik, ugy-e, hogy azi ember méla undorral szalad el a moziból! félidőben, valamely borzalmas film előadása közben, megtörténik, hogy jobb belátása ellenére végigszenvedi a filmet. És megtörténik, hogy ezt a szenvedést nem a film okozza. A film esetleg kitűnő és az ember mégis szenved — a feliratok miatt. Legalább is a kassai mozikban ez a helyzet. Az ember minden előadás után megfogadja, hogy kifejezést ad a társadalmi felháborodásnak, amit a kassai mozik magyar feliratai keltenek, az ember elodázza a dolgot azzal, hogy szükségtelen kioktatni az üzletembereket, amiért vétenek saját érdekeik ellen, semmi baj sem származik abból, ha kevesebben járnak moziba, mert annál többen járnak a magyar színházba, ahol nem bunkózzák le a magyar nyelvet. Az ember magában bizonyos hosszutávfoga- dalmat tesz saját mozilátogatásait illetően és elaltatja méltó haragját. Nemrég azonban megjelent a fenti ci'm a moziplakátokon és ezzel a magyar nyelv ügye kilépett a zárt mozi keretéből. Az ember minden hirdető- oszlopon látja ökölnyi betűkkel a sós borzalmat: „A guvernér kedvese". Ha a mozis az uccára viszi a nyelvészeti szörnyűséget, mi sem rejthetjük véka alá fentemli- tett méla undorunkat. Az ember gyakran elmejátékot üz annak kiderítésére, hogy miért alkalmazzák a mozisok a kétségbeejtő magyar fordításokat. Éppen ezt tartják lényegtelennek? Vagy talán „tulóvatosak" és félnek annyi aktivitástól is, hogy hozzányúljanak a szöveghez, amelyet valamely központi fordító — aki szótárból tanulta a magyar nyelvet —’ készített el a magyar közönség számára? Kellemetlenül sértő, szemérmetlenül semmibevevő, de főleg üzletellenes a filmszövegek fordítása a kassai mozikban. A hangos filmnél, ahol az idegen dialógust nem érti az ember, az Írott szöveg a leglényegesebb része a mozidarabnak: ez kell ahhoz, hogy az ember megértse a történést, különben hatástalan marad számára a legragyogóbb játék, a legszebb kiállítás, a filmproducer minden művészi gondja. (Az a gyanúnk, hogy a filmproducerek tiltakoznának, talán büntetéspénzt kötnének ki minden rossz fordítás miatt, ami silányifcja a produkciójukat.) A gyanútlan filmlátogató csak az igazán elsőrangú filmdaraboknál teszi túl -magát a gyalázatos magyarság-okozta bosszúságon, a kevésbbé megejtő filmeknél sokszor éppen a fordítás billenti le a mérleget. A mozilátogató talán nem is állapítja meg tudatosan, hogy hol és miért biggyesztette el a száját, egyszerre kiesett a varázsból, elvesztette az illúzióját és megfogalmazza lesújtó ítéletét. Könnyen megtörténik ez még jó filmeknél is, ha például döntő, tragikus helyzetben nevettetően otromba magyar szöveget olvas. A filmlátogató kimegy a moziból és hosszú időre szóló elszántság- gal búcsút vesz a ,,kultúrintézménytől". Beszéljünk arról, hogy filléres kiadást jelent a -mozik számára a jó magyar fordítás? A filmszövegek leírása, preparálása munkába, időbe, pénzbe kerül, gazdaságosan gondolkodó ember pedig nem dobja ki a pénzét rossz eredményért, ha csekély többletért jó munkát kaphat. Ajánljunk olcsó pénzért kitűnő magyar fordítókat a kas- sai mozisoknak? Akik olyan sokra vannak müintézeteikkel és ügyelnek mindenre: hogy jó filmet adjanak, kifogástalan leadókészülékkel, kifogástalan, kényelmes helyiségben. Csak éppen a leg-fontosabbra nem ügyelnek, a közönség legfontosabb értelmi és érzelmi igényére, aminek kielégítésénél kül képtelen élvezni a legtökéletesebb filmalkotást is: a magyarázó szövegek helyes és értelmes magyarságára. Hova tették a kassai mozisok a helyes üzleti érzéket? — ha éppen csak erről akarunk beszélni. (r) Háziasszonyok öröme a főzőrecept-gyüjtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kéi]en mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál kezeti tárgyú előadások. Legújabban a három kisebbségi magyar egyház középiskoláinak felső osztályaiban fogják rendszeresíteni a szövetkezeti ismeretterjesztést. A napilapok is egyre nagyobb figyelmet szenteltek a szövetkezeti kérdéseknek és a népnevelő folyóiratok szövetkezeti rovatot állandósítottak. Jellemző a szövetkezeti gondolat népszerűségére, hogy a Mármarosszi- geten megjelenő „Iza" c. lap, — melynek szintén állandó szövetkezeti rovata van, : pályázatot hirdetett a megye szövetkezeti- sitésével foglalkozó tanulmányra. De szövetkezeti tárgyú pályatételek szerepelnek már a magyar főiskolai hallgatók ösztöndíj elnyerésére kiirt versenyvizsgáknál is. A szövetkezeti gondolat térhódításának a gyakorlati eredményeként a gazdasági válság óta Kolozsváron három uj hitelszövetkezet és egy iskolai szövetkezet, összesen 13 uj szövetkezet alakult meg. Hasonlóképen alakultak Erdély más nagyobb városaiban is uj hitel- és gazdasági szövetkezetek a fenti időszak óta. így pl. Nagyváradon 3, Temesváron 2, Aradon 4, Szatmáron 4, Nagyszalontán 2, Marosvásárhelyen 3,: Brassóban 2, Medgyesen 2, Szászvároson 1, Sepsiszentgyörgyön 1, Csíkszeredán 3 uj szövetkezet létesült. Az uj szövetkezeti alakulások főleg a kisiparos, kiskereskedő, munkás és kis- hivatalnokok társadalmi rétegét tömörítik magukba, rendszerint a város intel- lektuelljeinek a részvételével. Maguk a szövetkezetek mindenütt az alakításban résztvevők spontán elhatározásából születtek meg, 'minden előzetes központi propaganda nélkül, mint a szövetkezeti eszmeterjedés tényleges gyakorlati eredményei. A magyar szövetkezeti szervezet Az erdélyi magyarság szövetkezeti mozgalma ma három irányban nyilvánul meg: a hitelélet, a termelés és értékesítés, valamint a fogyasztás szövetkezeti megszervezésének az irányában. A hitel-, valamint a termelő- és értékesítő-szövetkezetek a Gazdasági Hitelszövetkezetek Szövetségében, a fogyasztási szövetkezetek pedig a „Hangya" központ kötelékében működnek, mint önálló kisebbségi szövetkezeti központokban. A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségét 1920. év nyarán alapították meg a volt OKH szövetkezetek Kolozsvár székhellyel, a „Hangya" központot pedig a Romániához csatolt területeken működő ,.Hangya" szövetkezetek hívták életre Nagy- enyeden, ugyancsak abban az évben. A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségébe megalakulása idején 335 volt OKH hitelszövetkezet lépett be, a „Hangya" központba pedig 450 „Hangya" szövetkezet. Mindkét központ alapszabályainak megalkotásánál a budapesti központok alapszabályait vette mintául, szervezetük és jogi konstrukciójuk tehát megegyező volt azokéval. A román kormány azonban csak átmenetileg, az uj román szövetkezeti törvény megalkotásáig engedélyezte a kisebbségi szövetkezeti központoknak az általuk megállapított jogi formában való működést. Az 1929. évi március 28-i uj román szövetkezeti törvény teljesen újszerű szellemben reorganizálta az ország szövetkezeti szervezetét, melynek vezérelvét, a szövetkezetek pénzügyi és anyagi támogatását, a szellemi irányítástól és ellenőrzési tevékenységtől való elkülönítése képezi. Az előbbi tevékenységek ellátását az u. n. federálék, az utóbbiakét pedig az u. n. uniók hatáskörébe utalta a törvény. Mind a federálék, mind az uniók decentralizált szervekként lettek életre hiva. A decentralizáció elve alapján megengedte a törvény, hogy a kisebbségi szövetkezetek önálló, nemzetiségi alapon szervezett federálék és uniók keretében működjenek 1938. év szeptemberéig. A magyar szövetkezeti mozgalom szabadsága tehát közel egy évtizedre biztosítva volt. Központjaik, a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége, valamint a „Hangya" központ, most mint federálék működtek tovább régi kereteik között s emellett az ezen központokba tömörült szövetkezetek megalapították unióikat is, mint ellenőri köteléket és a szövetkezetek szellemi irányítására hivatott szervüket, melynek feladatait korábban a központ látta el. A magyar szövetkezeti mozgalom kifejlődésére nézve ez a szervezeti változás nem gyakorolt kedvezőtlen befolyást, inkább az aggasztó,, hogy az 1938. év őszéig engedélyezett türelmi idő lejárta rohamosan közeledik, mely időpont után a magyar szövetkezeti élei autonómiáját a megszűnés fenyegeti.
