Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-12 / 134. (4577.) szám

1938 junius 12, vasárnap. 11 SíJimÁzKötitoKminRA. A szlovákiai magyar irodalom nagy napjai a magyar főváros könyvünnepén A szlovákiai magyar könyv ötödik seregszemléje a Petőfi- uccai könyvsátorban ■ ■ A magyar társadalmi élet kitűnő­ségeinek szeretetteljes érdeklődése Íróink müvei iránt ■■ BUDAPEST* — (Szerkesztőségünktől.) Ez a város, amelynek lakossága szorgalmas, műn kás és reális s csak ritkán ér rá ünnepelni, egy hónap óta a szakadatlan ünnepség hangulatá­ban él. Természetes, hogy azok a magasztos ün­nepségek, melyek falai között lejátszódtak és lejátszódnak, nagy hatással vannak a város lel­kiségére, lakóinak szellemi és lelki megnyilat­kozásaira. Az elmúlt hónap utolsó napjait a lé­lek iegmagaszitosaíbb ünnepei aranyozták meg. A világ minden sarkából egybegyült a katolikus hívők tömege, hogy szive mélyéből mutassa be hálaáldozatát az Eucharisztiában rejtőző Krisz­tus Királynak. A kongresszus magasztos ese­ményeihez a Szent Isitván-év ünnepélyes egy­házi megnyitása csatlakozott. Ragyogó keretek­ben bontakozik ki a Szent István-év, amely a vallásos és nemzeti érzés reneszánszát hozza meg millió lélekben. A lelkiség ünnepeinek ezeknek a ragyogó napjaiban junius első felé­ben a szellem ünnepe is szót kér a magyar fő­város gyönyörű nyarában. . A magyar könyv tartja most háromnapos hadjáratát a főváros uccáin. A magyar könyv, amely a magyar léleknek leg­szebb, legértékesebb és legigazabb tükré. A magyar könyv, amely a krónikamásoló barát korától kezdve a modern rotációs szörnyeteg amerikai arányú termeléséig mindig hűséges ka­lauza, barátja, vigasztalója, fegyvertársa volt a műveltségre áhitó, a kultúrát, haladást szom­jazó magyar léleknek. A könyvnap jól bevált intézménye nagyszerű propagandája a magyar könyvnek és az abban megnyilatkozó magyar kultúrának. Az irodal­mat és az írótársadalmat egészen közellhozza az olvasóközönséghez, az ucca egyszerű járó-kelő emberéhez. Hangosan kelleti magát, mintha vá­sári portéka lenne, de mindenki tudja: eladó és vásárló egyaránt, hogy az az áru, ami itt sátor­ba került, nem talmi portéka, a nemzetközi pia­con is nagy értéket jelentő magyar szellemiség­nek java termése. Nem csoda, hogy a könyv­nek ezek a háromnapos hadjáratai évről-'évre növekvő erkölcsi és anyagi sikerrel járnák. Az egységes magyar lélek és szellemiség se­hol nem nyilatkozik meg bensőségesebben és szemléletesebb módon, mint a könyvnapon. Nemcsak abban nyilvánul meg ez a lelki és szel­lemi egység, hogy azonos nyelven, az édes magyar nyelven íródnak könyvek Brassótól Pozsonyig és Kassától Szabadkáig, hanem a ha­sonló kulturidéálokban is. Ezt minden magyar érzi és tudja. És ezért fogadja évről-évre a test­vérnek 'kijáró szeretettel Budapest közönsége az erdélyi, a vajdasági és a szlovákiai magyar írókat és irodalmat. Ez a bensőséges szeretet és lelkes érdeklődés az idén is éppen olyan arányokban bontakozott ki, mint eddig* Két rokon sátor áll egymás közvetlen közelében az idén is a magyar főváros legszebb, legforgalmasabb he­lyein. Az egyik az erdélyi Szépmives Céhnek már külsőségeiben is erdélyi levegőt árasztó ha­talmas könyvsátra a Szervita-téren, a másik a Csehszlovákjai Magyar Irodalmi Szövetség sátra alig kétszáz lépésnyire innen, a főposía közelében, a Petőfi Sándor-ucea hatalmas for­gatagában, De a szlovákiai irodalomnak mén egy kultur-rakfára van itt a könyvnapon, még pedig a Kecskeméti-uccán, a Stúdium köny­vesboltja előtt, ahol a bácskaiakkal és néhány erdélyivel együtt a pozsonyi Toldy Körnek és a „Minerva" folyóiratnak köre vonult ki ünnepi áruival. Az erdélyiek sátra ugyanaz, mint amelyikben (már ötödik esztendeje gyönyörködünk: a Koós Károly által tervezett, székely kopjafákkal ha­tárolt emelvény. Kemény János bárónak, a ki­tűnő írónak, lelkes irodalombarátnak és az er­délyi magyar irodalmi élet megszervezőjének és vezetőjének irányítása mellett itt árusítják elő­kelő erdélyi magyar urihölgyek az erdélyi ma­gyarság legjelesebb szellemi termékeit. Monda­nunk sem kell, hogy Nyirő József és Tamási Áron könyveinek van I a legnagyobb sikerük, de a többiek munkái is meghódították az irodai­ja a számos érdeklődőnek a Nemzeti Kultúra most megjelent első számát, ezt a hatalmas kulturdokumentumot, amely bizonysága ir mi értéket felismerni tudó közönséget. Az er­délyiek régóta „befutottak", ők csupán évről-év- re a már kiépített pozíciókat szilárdítják meg. A Sajóparti kunyhóban nyiresi Tidhy Kálmán kitűnő művészünk és írónk artiszíilkus alkotásában vonult ki az idén is az ünnepi köntösbe öltözött szlovákiai ma­gyar irodalom. A „Kazinczy Könyvbarátok" felirat a kunyhó homlokzatán hirdeti és tanús­kodik mellette, hogy a szellemi élet folytonossá­ga meg nem szünhetik a szlovákiai magyarság­ban, hogy az az érdemes kezdeményezés, amely a „Ma­gyar írás" működésének legjelentősebb alko­tása volt: a könyvnapon való részvétei és az egyetemes magyar szellemi életbe való bekap­csolódás, hagyományt teremtett és a Cseh­szlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség gon­doskodott ennek a hagyománynak folyama­tosságáról, amikor az idei könyvnapra fel­hozta a szlovákiai magyar könyvet és azt a már ismert helyen, a már ismert, szeretett és keresett milliőben a budapesti olvasóközönség elé tárta. Amikor figyelő szemlénket tartjuk a szlová­kiai könyvsátrak körül, mind a kettőben élénk sürgés-forgás. Ha előkelő látogatókról irtunk, akkor ezek a beszámolóink tulajdoniképpen 'mindkét sátorra vonatkoznak, mert akik meg­látogatták az Irodalmi Szövetség kunyhóját, azok felkeresték a Minerva sátrát is. A Sajóparti kunyhóban Révay Istvánnénak és dr. Staud Gábornénak a felügyelete és állandó részvétele mellett folyik a munka. De itt van állandóan a szövetség lelkes elnö­ke, dr. Staud Gábor is, aki büszkén muitogat­dalmunk és szellemi életünk intenzitásának, erejének. Nagy sikere van a folyóiratnak és igen nagy sikere van a Borsody István szer­kesztésében megjelent kitűnő műnek, amelyet Az Ország Útja cimü budapesti társadalmi szemle könyvnapi újdonságképpen hozott ki. Ez a hatalmas kötet — mint ismeretes — a legbeavaíotíabb tollak feldolgozásában ismer­teti a csehszlovákiai magyarság húsz kisebb­ségi esztendejének történetét, kulturális, poli­tikai, gazdasági életét, szóval a szlovákjai magyar kisebbséget hozza közel a más orszá­gokban élő magyar olvasóközönséghez, A Tátra-ikönyveknek, különösen a szlovákjai városképeknek, Tamás Mihály uj novelláskö- tetének és Darkó István „A deszkaváros" ci­mü regényének van még nagy kelendősége. És amit elsősorban kellett volna említenem, a Mécs-kötetnek. Autogram-ostrom Mécs elten Mécs László minden könyvnapon fenn van a magyar fővárosban, most is feljött és a| Minerva sátrában, meg az Irodalmi Szövet­ség kunyhójában órákat tölt, hogy ki tudja elégíteni az autogram-igénylők seregét. Csak néhány példa arra a népszerűségre, amely a kisebbségi magyarság vezető költőjét kör­nyékezi: | Egy vidékről érkezett házaspár reggel keres­te Mécs Lászlót, mert délben el kellett volna utazniok. Amikor megtudták, hogy Mécs 12 és 2 között ad autogramot a Sajóparti kunyhóban^ elhalasztották az utazásukat. Szerencsére ab­ban a pillanatban értek a kunyhóhoz, amikos Mécs éppen elkészült onnan és igy még alá tud­ták íratni a Mécs-kötetet. Más példa. Lelkes szemű fiatalok serege özönlik a sátor éllé. Kezükben fénykép-tabló, a gyakorlott szem rögtön észreveszi, hogy érett­ségi-tabló. Valóban a tanárképző intézet gya­korló iskolájának növendékei, akik most matu­ráltak. És ‘az érettségiről egyenesen ide veze­tett az ütjük. Mindnyájan Mécs verseskötetét keresték. Boldogságuk akkor emelkedett tető­fokra, amikor aláírást is kaptak a könyv első oldalára. A társadalmi élet kiválóságai egymásután keresik fel sátrainkat. Pénteken a díéli órákban, amikor legnagyobb a „kereslet", az Irodalmi Szövetség sátrában a következő lá­togatásokat jegyeztük le: József királyi herceg az idén is az első magas látogatónk volt a második nap délelőttjén. Révay Istvánné, Stand Gábor és Mécs László üdvözölte a királyi herceget a sátor előtt. Mécs László verseinek most megjelent fran­cia fordítását ajánlotta fel. A királyi herceg nagyon élénken és behatóan beszélgetett el Mécs Lászlóval a nagysikerű francia kőrút­ról. Megvásárolta a szlovákiai városképeket, Darkó regényét, Aixinger László Pozsonyról szóló és Sziklay Ferenc Kassáról szóló vá­rosrajzát. Teleki Pál gróf kultuszminiszter, aki tudvalevőleg kiváló földrajztudós, elsősor­ban szintén Aixinger és Sziklay könyvei és a szlovákiai városképek iránt érdeklődött. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter az uj szépirodalmi termést vette meg. Délben tett látogatást a kunyhóban Szendy Károly, Buda­pest polgármestere, aki nagyobb bevásárlást eszközölt. Sorra jönnek mindazok, akik már régi isme­rőseink, de jönnek az uj barátok is. Azonban nemcsak pesti vendégeink vannak, szlovákiaiak is sűrűn adják egymásnak a kunyhó kilincsét. Ma délelőtt Révay István, Andrássy Manó, Károlyi Lajos tartózkodott hosszabb ideig a sá­torban. A sátor előtt pedig annyi a vásárló, hogy a hölgyek alig győznek csomagolni. Az idei könyvnap sikere a szlovákiai magyar könyv szempontjából egyáltalán nem marad el a múltak nagy sikerei mögött. Imrédy Béta minisztereInöh meglátogatta a szlovákiai magyar könyvsátrat BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) Szombaton, a budapesti könyvnapok utolsó napján is élénk volt az élet a szlovákiai magyar könyvsátrak előtt. A közönség szeretettel és lelkesen vásárol­ja a szlovákiai magyar irodalmi termés leg­frissebb gyümölcseit. Előkelő látogatók ke­resik föl mind a Petőfi Sándor-uccában le­vő Kazinczy-sátort, mind pedig a Kecske- méti-uccában levő Minerva-sátort. Az előb­binél Szendy Károly polgármester tegnapi Magyar ember szavazólistájának száma: Pozsonyban 8 Komáromban 5 Poprádon 1 Párkányban 1 Magyar ember az Egyesült Pártra szavaz! látogatása után ma Schuller Dezső alpol­gármester és Feleky Ferenc tanácsnok je­lent meg és nagymennyiségű könyvet vásá­rolt a magyar főváros részére. A sátor lá­togatói között volt Kemény János báró, az erdélyi magyar irodalom ismert vezére, azonkívül a sátorban tartózkodott gróf Des- sewffy Gyula és Barankovics István, Az Ország Útja kitűnő szerkesztői, továbbá gróf Károlyi Lajos, Nesnera Ödön és fele­sége, Haupt-Stummer Gertrud bárónő. A szlovákiai magyarság reprezentánsai és irói közül állandóan a sátorban tartózkodik Ké- vay István, Staud Gábor, Bolya Lajos és Szombathy Viktor. Kobr Milos budapesti csehszlovák követ személyesen nem tudott ugyan eljönni, de maga helyett a követség egyik tanácsosát küldötte el a sátorhoz, ahol Révay Istvánné, Staud Gáborné, gróf Dessewffy Gyuláné, Tuboly Mária, Somo­gyi Szilveszterné és Németh Lórántné se­gédkeznek az eladásnál. A két sátor között osztja meg magát Mécs László. Hol itt, hol ott bukkan föl alakja és alig győzi a sok autogramot adni. A Minerva-sátornak, ahol az elárusitás munkáját Sennyey Jó­zsef né, dr. Kozma Ferencné, dr. Urr Ida, Berde Mária és Sónyi Alice intézik, ma előkelő látogatója volt. Megjelent a sátor­ban Imrédy Béla miniszterelnök és fele­sége, továbbá Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Ravasz László reformá­tus püspök. Általában megállapítható, hogy a szlovákiai magyar irodalom a budapesti könyvnapokon általános nagy sikert és el­ismerést aratott.

Next

/
Thumbnails
Contents