Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-12 / 134. (4577.) szám
1938 június 12, vasárnap. Budapesti twéi (Ző.) BUDAPEST. — E napokban Szendy Károly aláírásával falragaszok jelentek meg a magyar főváros uccáin, amelyek tudomására adják a székesfőváros közönségének, hogy az újonnan megalakított tizenharmadik közigazgatási kerületet Budapest törvényhatósága ,>Magdolna-város“- nak nevezte el. A magyar főváros ezzel az elhatározásával azt a hódolatot és tiszteletet juttatta kifejezésre, amellyel a magyarság Horthy Miklós kormányzó fenkölt hitvesét övezi. De ez az elnevezés az örök hálának a jelképe is azzal a nagyszerű munkálkodással szemben, amelyet Horthy Mik- lósné a jótékonyság terén évek óta kifejt. Bizonyosan ez vezette a magyar főváros törvényhatóságát akkor, amikor éppen a legszegényebb néposztály által lakott városrészt az ő nevéről nevezte el. A tizenharmadik kerület ugyanis a Lipótváros külső területéből és az Angyalföldből alakult, —* a fővárosnak abból a területéből, amely a szegény emberek városrészének nevezhető. A „Magdolna-város" létesítése szinte önmagától tereli rá a figyelmet többi kerületének elnevezésére és ezeknek az elnevezéseknek a keletkezési körülményeire. A legelső városrész, amely a mai Budapest területén külön nevet kapott, a Krisztina-vá- ros volt, az egykori Budának a Vár alatt elterülő része. A tizennyolcadik század hetvenes éveiben nevezte el ezt Buda város tanácsa Albert szász-tescheni Herceg felesége, Krisztina hercegnő nevéről. Albert abban az időben Magyarország kormányzója volt és ezt a tisztet egészen Mária 1 e- rézia haláláig töltötte be. Pásztor Mihály kitűnő kollégánk, Budapest történetének egyik legalaposabb ismerője és kutatója mondotta el nekünk azokat az eseményeket, amelyek a tizennyolcadik század közepétől kezdve a magyar főváros fejlődését befolyásolták és irányították. A tizennyolcadik század közepén a mai főváros helyén tulajdonképpen három város állott: Óbuda, Buda és a Duna balpartján a nagy városfallal körített Pest, amelynek területe körülbelül a mai Belváros területének felelt meg. A budai rész az akkori európai mértékkel mérve is eléggé fejlett város benyomását keltette, mig a pesti oldalon, a városkapukon túl lakatlan mező és' iszapos erdőterület terpeszkedett. A (pesti oldal fejlődése 1740 táján kezdődött, amikor a Hatvani-kapu előtt (a mai Kossuth Lajos-uccának a Muzeum-körutba való torkolása helyén) megindult az építkezés, még pedig azon a részen, amely a mai Rá- kóczi-ut és a Király-ucca között terül el. Addig csupán néhány majorság állott ezen a területen és messzibb, kint, a mai Rókus- kápolna, amely 1712-ben épült az ott elhelyezett pestis-kórház mellett. Érdekes, hogy Pest város akkori tanácsa hevesen tiltakozott ezeken a városfalakon kívüli építkezések ellen, mert attól félt, hogy a kamarai hivatal (az akkori pénzügyminisztérium), amely a házak száma után vetette ki az adót a városra, a házak szaporodása révén újabb adóval fogja sújtani a kommunitást. De a fejlődő élet erősebb volt a tanács akaratánál és 1777-ben, amikor a nagyszebeni egyetemet Budára helyezték át, a Pacsirta- mező (így nevezték a mai Terézváros és Józsefváros területét) már annyira beépült, hogy a hívek részére plébániáról kellett gondoskodni. így alakult ezekben az években a Szent Terézről és Szent Józsefről elnevezett plébánia és igy kapta nevét Budapest mai hatodik és nyolcadik kerülete. Egészen bizonyos, hogy ennek a két plébániának az elnevezése körül nagy szerep jutott annak a ténynek is, hogy a magyar királyt Mária Teréziának és a trónörököst Józsefnek hívták és ilymódon a fifikus pesti éivisek a vallásosságot egybekapcsolták a lojalitással és a városrészt — ha úgy tetszik — az uralkodóról és a trónörökösről nevezték el. •. Amint a város falain kívül való terjeszkedés megindult, a pesti oldal rohamos fejlődését tovább visszatartani nem lehetett. A fejlődés gyorsaságát nagyban elősegítet- íe az, hogy XI. József a felső bíróságokat Pestre helyezte át és hogy a pesti országos Vásárok mind nagyobb és nagyobb jelentőségre vergődtek, így következett be azután, hogy amikor II. Lipót fia, Ferenc, foglalta el a magyar trónt, Pest városa a Jó- fsef-városnak a Duna felé eső részét külön kerületté alakította ki és azt az uralkodó ról Ferenc-városnak nevezte el. Ami a mai Szent István-várost — Budapest ötödik kerületét — illeti, ennek a váJ rosterületnek a kifejlődését II. József indította meg azzal, hogy 1786-ban a mai Szabadság-tér helyén megépiíteíte a „JNeuge- báude‘‘-t, amelyhez a magyar történelemnek olyan sok szomorú és fájdalmas emléke fűződik. Az építkezés a Váci-kapun túl fekvő Só-téren (a mai Vörösmarty-téren) kezdődött. Egy báró Schielsohn nevű agilis kamarai tanácsos indiíotía el ezt az építkező mozgalmat és ő volt az, aki ennek a területnek ma is meglevő alakját megrajzolta. Az uj városrész megalakulásakor a tervezőknek első dolga az volt, hogy a város (ez alatt mindig a Belvárost kell érteni) falai alatt a mai Erzsébet-íeret kihasították, megjelölték a mai belső Lipótváros uccavo- nalait és azután négyé g beépítési kötelezettség mellett árverés utján értékesítették a telkeket. Felemlitésre méltó, hogy a telekvételből a földműveseket és a zsidókat kizárták. A városrész gyors fejlődésnek indult és Ferenc apja emlékére kapta a Lipótváros nevet, amelyet egészen a múlt esztendeig őrzött meg, amikor is Szent István király emlékére ezt a városrészt „Szent István-város“-nak nevezték el. 1882-ben a Teréz-város kettéosztásából alakult az Erzsébet királynéról elnevezett Erzsébet-város. Az akkor már egyesitett székesfőváros tanácsa Teréz-várost a Király-ucca hosszában kettéosztotta és igy lett a Király-ucca és a József-város közötti részből Erzsébet-város, Budapestnek a kerületi beosztása az 1873-ban történt egyesülés alkalmával történt meg. Tiz kerületet alakítottak és ez volt a helyzet egészen a háború után következő évekig. Az 1920-as évek után a főváros területe csodálatosképpen megnövekedett. A vesztett háború és az azután bekövetkező válságok ellenére Budapest beépített területe egyre bővült és igy történt, hogy ma már tizennégy közigazgatási teriu letre oszlik a főváros. Az első kerületnek a Kelenföld felé húzódó részéből alakult meg a Szent Imre-város, a budai hegyvidékből a tizenkettedik kerület és az Erzsébetváros külső részéből, a Zuglóból és vidékéből a tizennegyedik kerület. Az uj Magdolna-város megalakulásakor, amikor immár Magyarország kormányzója hitvesének is maradandó emléket állított a magyar székesfőváros, helyénvalónak találtuk, hogy Magyarország fővárosának fejlődésére — ha csak vázlatosan is — rámutassunk. Fájdalmaitól szabadul meg rheumánál, köszvénynél, ischiasznál, ha thermális kúrája lehetővé teszi, hogy közvetlenül a kénes hőforrásokban fürödjék. A modern orvosi tudomány ezen ideálját valóra váltja TRENŐIANSKE TEPLICE gyógyfürdőn. I i Világgazdaság és világpolitika Az ipari nagyhatalmak versenye füti a háborús veszély katlanát Milyen gazdasági célkitűzései voltak a világháborúnak? A féltékenység ördöge Mémetország ellen uszítja a nagyipari hatalmakat PRÁGA. — Az általános európai feszültség gazdasági Oikairól rendkívül érdekes és eredeti cikket közölt a prágai Bohemia <dr. Kari Iliiig tollából. A cikkíró megállapítja, hogy a világgazdaság súlyos politikai akadályok ellenére 1933 tavaszától Í9’37-ig fokozatos fejlődésen ment keresztül, azóta azonban állandó rosszabbodás tapasztalható, amely hason- j? ló krízis tüneteit veszi fel, mint amilyen az jf 1930—35-ös nagy gazdasági válság volt. Ennek a krízisnek nem gazdasági okai vanak, hanem egyedüli magyarázata a politikai feszültség. Világgazdaság és. világpolitika szorosan összefüggnek egymással. Erős gazdasági alapok nélkül egyetlen állam sem folytathat erős öntudatos politikát és ezért a politikai küzdelem mindig gazdasági célkitűzésekért, folyik, 1914-ben ez a küzdelem vezetett a világháborúhoz és 1919-ben más eszközökkel tovább folytatódott. A nyugati hatalmak és a német prosperitás A’ világháború nagyrészlben abból a föltevésből keletkezett, hogy a nyugateurópai ipari államok prosperitása emelkedni fog, hogyha erőszakosan megakadályozzák Németország gazdasági fejlődését. Ez a feltevés teljesen hibás volt, minthogy Németország a nyugati államok gazdasági visszaesésének nem volt oka, ettől eltekintve pedig a világháború Németország gazdasági erőit csak két évtizedre tudta visszaszorítani, de nem megölni. A mai Németország ismét gazdaságilag előtörőben van és ezzel kapcsolatban fölbukkan az a törekvés, hogy Németországot erőszakkal visszaszorítsák, annak ellenére, hogy ez a módszer egyszer már csúfos kudarcot vallott. A fejlődés érthetővé válik előttünk, hogyha áttekintjük a világ vezető gazdasági államainak részesedését a világtermelésből az utolsó nyolcvan esztendőben: Európa elveszíti ipari egyeduralmát . Európa részesedése a világ iparosodásából és a világtermelésből fokozatosan csökkent. 1860-ban Európa Oroszország nélkül a világtermelés 75 százalékát produkálta, 1913-ban már csak 53, 1920-ban 44 és 1936-ban mindössze 40 százalékát. A régi Európa piacvesztesége e téren a világháború előtt évente 0.4 volt, 1013-tól 1920-ig 1.3, 1920-tól 1936-ig ismét 0:3. Ebből látható, hogy ez a fokozatos visszafejlődés megállíthatatlan folyamatnak a következménye, amelyet emberi erővel nem lehet meggátolni, csupán erős munkával csökkenteni és háborúval súlyosbítani. Az európai iparosítás központja Anglia volt a múlt században annyira, hogy a múlt század közepetáján az egész viiágipar fele Angliába koncentrálódott és százalékokban kifejezve 1860-ban Anglia 37. Amerika 22, Franciaország 16, Németország 15 százalékban volt ura a világiparnak. Azóta Európa nem ipari része hatalmasan előretört, d!e megerősödött Amerika és a többi tengerentúli világrész is. Németország 1900-ig csak mérsékelten tört előre. Németország előretörésénél sokkal súlyosabb volt az angol ipar visszafejlődése, amely 1910-ig 37-ről 15 százalékra esett visza, Francia- országé pedig 16 százalékról 8 százalékra. Németország, amely 1860-ban Franciaország alatt volt, 1910-ben még egyszer olyan magasan állott, mint Franciaország és valamivel magasabban mint Anglia a világtermelés grafikonján. Ez a helyzet teremtette meg a gazdasági előfeltételeit a viiágháborunak. Azpn természetesen senki sem háborodott föl, hogy Amerika, amely 1860-ban fele annyit produkált, mint Anglia, 1910-ben már mégegyszer annyit termelt és Oroszország, Japán, India és Csehország is megduplázta a világtermelésben való részvételét. Sajátságos módon csak Németországban láttak közvetlen konkurrenciát, de ezen nem munkalehetőségek fokozásával, hanem, erőszakos beavatkozással akartak segíteni. két fegyveres erőszakkal forgassák visszafelé, tökéletesen kudarcot vallott. Mindazok az előnyök, amelyek a világháborúból a győztes ipari államokra hárultak, egészen rövid ideig éreztették csak hatásukat. A legtöbbet nyert gazdaságilag Amerika, amely a világháborúhoz képest jelentékenyen megnövelte a világtermelésben való részvételét, igaz ugyan, hogy 1935-től 1938-ig visszaesett arra a nívóra, amin 1880-ban volt. Hasonló visszaesés tapasztalható Angliában és Franciaországban is és sajátságos módon annak ellenére, hogy háromszor is súlyos gazdasági csapás érte Németországot, Németország volt az egész világ egyetlen ipari állama, amely ebben az időszakban a világtermelésben való részvételét fokozni tudta. Csehszlovákia sem nyert a világháborúban, mert a cselh ipar részvétele a világtermelésben a háború előtt 2.2 százalék volt, 1920-bain már csak 1.7 százalék, ezt megtartotta 1930-ig és ettől kezdve 1937- ig 1.4 százalékra csökkent vissza. A gazdasági fejlődés paradoxénál Anglia, további piacvesztesége, amelyet Francia- ország és Amerika katasztrofális vesztesége kisért, ugyanekkor a német ipar előretörése természetesen újból megnövelte a politikai feszültséget. Ha ma Németország állandó és fokozódó hitel- és nyersanyagblokád ellenére, gyarmatok nélkül, a készáruk kivitele ellen irányuló ugyancsak széleskörű bojkott, elkeseredett világnézeti harcok, állandó háborús veszély dacára, amely hihetetlen fegyverkezési terhet ró a birodalomra, — Amerikánál, Angliánál és Franciaországnál sokkal nagyobb mértékben tudja részesedését biztosítani a világtermelésben, akkor el kell ismerni, hogy Németországban olyan hatalmas gazdasági erők összpontosulnak, amelyeket erőszakosan szétrombolni nem lehet és amelynek egyetlen magyarázata az, hogy Németország gazdasági erőit intezivebben és A tényleges német előretörés Természetesen az a kísérlet, hogy a világ kereARIADNE f^l A krém és szappan garantáltan ártalmatlan és a legjobb S^a 1 ÍL# ipÉ arcápoló szer, mely már egy tégely használata után eltünteti a szeplőket, májfoltokat, pattanásokat és megfiatalítja, felüditi az arcot. A bársonyos, puha arcbőr titka a friss ARIADNE krém és szappan. — Gyártja és postán naponta friss szállítmányokat küld: Ph. Rflr. Vasskó Gyula — gyógyszerész — ARIADNE chemiai és kozmetikai laboratóriuma, Preáov, ítfasarykova ul. 81. Telefon 230. Postacsekk- kontó száma; Praha 82.156. — Kérje minden gyógyszertárban és drogériában! ökonomikusakban használják föl, mint a régi ipari államokét. Minthogy az angol termelés relatív emelkedése ellenére majdnem a felére csökkent a német produkciónak, azok a gazdasági erőviszonyok, amelyek a világháború előtt megrontották Anglia és Németország viszonyát, s amelyek hozzájárultak a világháború kitöréséhez és a világháború után húsz éven keresztül más eszközökkel bár, de változatlanul harcot folytattak a német gazdasági előretörés ellen, ma éppen úgy fönnállnak, mint a háború előtt és félő, hogy a nagyhatalmak politikáját ugyanolyan irányban befolyásolják, mint annakidején. Mindenesetre a legnagyobb oktalanság lenne, hogyiha ezt a feszültséget újabb háborúban próbálnák meg levezetni. A világtermelésben való részvétel csökkenése még távolról sem jelenti egy ország termelésének csökkenését és az ország elszegényedését. Ha Anglia termelését 1913-ban száznak értékeljük, akkor megállapítható, hogy a világtermelésben való részvétel állandó csökkenése ellenére 1860-tól 1890-ig 34-ről 62-xe és 1910-től 1937-ig 85-ről 123-ra emelkedett az angol termelés arányszáma. Anglia állandóan gazdagabb lesz annak ellenére, hogy világpiacait elveszíti. Sajátságos módon az 1937-es év, amely a világgazdaságban való részvétel szempontjából a legsiralmasabb volt Angliára nézve, az angol termelés rekordéve volt. Semmi más oka nem lőhetne tehát az erőszakos fellépésnek, mint a presztízs. Eltekintve attól, hogy egy világháború letörne, vagy megsemmisítené — mondjuk — egy konkurrenst és helyette tiz másikat erősítene meg. Az egyetlen helyes ut 1936— 37-ben tört ki az úgynevezett fegyverkezési konjunktúra, amely azonban rövidesen összeomlott, minthogy a fegyverkezések nyersanyag- szükségletét irtózatosan túlbecsülték, másfelől pedig a fegyverkezésgazdaságellenes tendenciáit nem ismerték föl. Rövidesen azonban kiderült, hogy a fegyverkezési vállalkozás föllendülése a gazdasági élet számos más területén teljes bénulást okozott. Ez a .helyzet rövidesen az egész ipari termelésben érezteti hatását, amit legjobban az bizonyít, hogy Amerika acéltermelése a.z állandó fegyverkezési 'program ellenére harmadára csökkent vissza, ugyanez történt a legtöbb államiban, a nyersanyag- árak, még a ihadiszergyártás szempontjából fontos anyagokban is, katasztrofálisan visszaestek. Ez a katasztrófa azonban még súlyosabb lenne, hogyha az egyes államok nem igyekeznének a katonailag fontos anyagokból jelentős tartalékot fölhalmozni. Ebből következik, hogy a magángazdasági tevékenység tulajdonképpen még mélyebbre süllyedt, mint ahogy az általános termelési index mutatja. Május hónapban a krízis kimélyült és amennyiben még néhány hónapig tart, akkor újból milliós munkanélküli tömegekkel fogunk szembenállni, súlyos vagyonlemorzsolódás következik és teljesen lehetetlenné válik az eddigi politika továbbfolytatása. Egyetlen józan és helyes ut áll nyitva a krízisből való kibontakozásra és pedig a gazdasági féltékenység következtében visszaszorított államok maradéktalan bekapcsolódása a világtermelésbe és irigység és háborús fenyegetés nélkül lehetővé tenni, hogy mindenki annyit dolgozzon, amennyit tud és akar. Ez az egyetlen lehetőség, hogy mesterséges konjunktúra helyett egészséges és állandó konjunktúra alakuljon. Apáid ezen a földön éltek. Ne légy méltatlan emlékükhöz! Szavazz az Egyesült Magyar Párt 7 r*—•
