Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-02 / 126. (4569.) szám
XVII. évf. 126. (4569) szám ■ Csütörtök ■ 1938 junius 2 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, j\ SZLOvákÍaÍ és kárpátaljai magUarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . . . ° A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Bgyös szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II* Panská ulice 11, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. •• SÜRGŐN YCIM: HÍRLAP, PRAHA. A magyar külügyminiszíer expozéja Magyarország ui helyzete Középeurópában Kánya Kálmán részletesen elemzi a magyar-német viszonyt — A kisantanttal való politikai kiegyezés nehézségei -BUDAPEST. —' (Szerkesztőségünk te- lefonjelentése.) A képviselőházban a külügyi tárca tárgyalása során Kánya Kálmán külügyminiszter hatalmas beszédben ismertette a külpolitikai helyzetet. A képviselőház nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta meg a külügyminiszter fejtegetéseit, amelyek világos képet adtak a mai világpolitikai helyzetnek. A népszövetség gyöngülése — Az 1935-ig tartott viszonylagos nyugalmat izgalmi állapot váltotta fel, amely úgyszólván megszaíkitás nélkül fennáll a mad napig, — mondotta egyebek között a magyar külügyminiszter. — Ennek főoka az olasz és a német politikai előnyomulás következtében beállott változás Európa hatalmi viszonyaiban. Ez együttjár a népszövetség gyengülésével, őszintén szólva Magyarország sem táplált már régen reményeket a népszövetség tevékenysége iránt. Hogy mégis tagjai maradtunk a genfi fórumnak, főként annak tulajdonítható, hogy fórumot láttunk benne, ahol feltárhattuk a magyar kisebbségek sanyarú sorsát. A kisantant —- Kétségtelen, hogy az utóbbi időben a páris- kömyéki békék védelmezőinek, főként Oroszországnak és Franciaországnak a súlya csökkent s az utóbbi időben közismert dolog az is, hogy a kisantant-államok sem tudnak már úgy együttműködni a nagy nemzetközi kérdésekben. Ez bizonyítja, hogy tökéletesen csődöt mondott a kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésére irányuló törekvése a kisantant-államoknak és Franciaországnak, amire elsősorban Csehszlovákiának lett volna szüksége Németországgal szemben. A Balkánszövetség szilárdabb alapokon látszik nyugodni, bár itt is kisebb törések mutatkoznak az utóbbi időben. Semlegesség és fegyverkezés — A francia politika gyengülésével szemben a berlin—római tengely sikerei mindenhol mély benyomást váltottak ki, ami az egyes országok helyzete szerint különösképpen nyilvánul meg. Az államok egyrésze a népszövetségből kiábrándulva a teljes semlegesség elérésére törekszik. Ilyenek: Svájc, Hollandia, Svédország, Norvégia, Finnország és Belgium. Ezek az államok semlegességük biztosítására erősen fegyverkeznek. Még nagyobb mértékben fegyverkeznek azok az államok, amelyek nem számítanak semlegességük megóvására. Különösen feltűnő Amerika fegyverkezése. A német-magyar viszony — Már az Anschluss előtt sok szó esett a Bécs-Budapest-Prága háromszögről, amelyet a pángermán terjeszkedés ellen elkerülhetetlenül szükségesnek hirdettek. Akik ezt hirdették, teljesen megfeledkeztek arról, hogy Magyarország csupán altruizmusból nem mehet éppen olyanok segítségére, akik az ő területeiből olyan mérhetetlenül gyarapodtak. Feltételezhető-e, hogy minden érzékelhető inditóok nélkül szembeforduljunk az egyedüli állammal, amellyel a világháborúban az utolsó percig vállvetve küzdöttünk? Magyarország és Németország között a világháború alatt és után olyan érdekszálak fűződtek, amelyekből természetszerűleg folyik a német barátság őszinte ápolása. A kiegyezés nehézségei — Az Anschluss után sok oldalról azt a jó tanácsot kaptuk, hogy béküljünk ki a szomszédokkal s keressük az együttműködést függetlenségünk megóvása érdelében. Magyarország a normális viszony létrejöttén a kisantant-álla- mok felé már másfél év óta fáradozik. Ennek TREUGA DEI? (-J-) Ki ne akarná a treuga deit, ki ne áhítozna utána sóvárogva? Dehát őszintén szólva nem tudjuk egészen pontosan, hogy mit ért ebben a pillanatban treuga dei alatt a külügyminiszter? Természetesen csak üdvözölni lehet azt a kijelentését, hogy Magyarországgal a treuga dei alapján békés együttműködést óhajt, bizonyára Magyar- ország sem óhajt egyebet, de mint az elsőrangú érdekelt fél, a csehszlovákiai magyarság mégis csak szeretné tudni: hogyan gondolkozik a külügyminiszter erről a bizonyos treuga deiről, milyen külső megnyilatkozási formáit remélhetjük, főleg: ki lesz, aki előljár majd a jópéldával? Mert busz év nem éppen rózsás tapasztalatai némi tartózkodásra intenek bennünket az ílyen ködös általánosságban tartott nyilatkozatokkal szemben. Mi már, őszintén szólva, . csak a konkrétumoknak tudunk hinni. Már csak a konkrét, kézzel megmarkolha-1 jtó eredményekre merünk építeni. A kisebbségi sors, ha nem is tesz pesszimistává, (mindenesetre elsorvasztja azt a derűs és könnyülobbanásu optimizmust bennünk, amely, mit tagadjuk, egyik ismert jellemvonása. a magyar léleknek. Mi magyarok általában optimisták vagyunk, néha bűnösen, néha okosan, de mindig inkább hajiunk a derűs életszemlélet, mint a borús felé. De a sok csalódás, a sok hiábavaló reménykedés még a legkonokabb optimistát is óvatosságra inti s már mi, magyarok sem lobbanunk rögtön lángra, ha valahonnan biztató mosoly villan felénk. Köszönjük szépen a jóindulatot, de szeretnénk már valami egyebet is kapni. Azt mondja a külügyminiszter ur, hogy a Magyarországgal való békés együttműködéshez a legbiztosabban az az ut vezet el, amelyen Csehszlovákia belső konszolidációja is jár. Biztosan igaza van s különösen igaza van, ha ezt úgy értette, hogy Magyarországgal legjobban úgy lehet ösz- fczebarátkozni, hogyha az ittélő magyarság tainden kívánsága teljesül, hogyha a közitársaság magyarjai megelégedettek lesznek S boldogulásuk, nemzeti megerősödésük, kulturális szabadságuk sehol nem ütközik akadályba, sehol nem szenved csorbát. Ha igy gondolta, jól gondolta. Mi ehelyütt már többizben leszögeztük, hogy mi magyarok vagyunk, akiket elszakíthatatlan nemzeti kötelékek fűznek magyarországi testvéreinkhez, mi szeretjük Magyarországot, aggódó szeretettel csün- güng sorsán s aki velünk barátságban akar élni, aki felénk baráti érzésekkel közeledik, attól elvárjuk, hogy respektálja érzéseinket $ maga is legyen barátja Magyarországnak. Biztosan nem súlyos követelés, elvégre van- fe természetesebb emberi érzés, mint a nemzeti szolidaritás érzése s aki csodálkozik, vagy pláne megütközik a mi nyilt hitvallásunkon, az magával az emberi természettel száll perbe. De nem lehet súlyos követelés már csak azért sem, mert hiszen ugyan mi akadálya van annak, ma, húsz esztendővel a világháború után, hogy valaki jóindulattal S barátsággal tekintsen Magyarország felé? [Van-e ország Középeurópában, amely nyu- jgodtabb méltósággal tűrte volna a történelem sorscsapásait, amely álhatatosabban küzdene a békéért, amely többször s harsányabban adta volna tanujelét békés szándékainak? Van-e tartanivalója a köztársaságnak Magyarországtól? Azt hisszük, nincs. Van ellenben ezer és egy ok, amely mind jhnr* ösztökélj hogy a két ország között reális, termékeny és értékes béke legyen. Minden csehszlovák hazafinak, aki őszintén szivén viseli hazája sorsát, rokonszenves lehet a gondolat, hogy a köztársaság Magyarországgal szemben a békés együttműködés útjára lépjen. Legyen azonban mindenki tisztában azzal is, hogy a mi szeretetünk Magyarország iránt nem egyoldalú, a Duna túlsó partjáról ugyanolyan aggódó testvéri szeretettel tekintenek felénk: Magyarország egész népe pártállásra való tekintet nélkül a magyar kisebbségek sorsa iránt nem lankadó, áldozatos érdeklődéssel viseltetik. A külügyminiszter ur ugylátszik végre számotvetett ezzel a le nem tagadható ténnyel s megállapítja, hogy csak belső konszolidáció, vagyis a magyarság jogainak teljes érvényesülése vezethet békés együttműködéshez Magyarország és Csehszlovákia között. Ez igy igaz s ezt semmiféle rabulisztikával megkerülni nem lehet. S éppen azért, mert igy igaz s nem máskép s nem is lehet soha máskép, most már nyilt és határozott állásfoglalást várunk az illetékesektől: hogyan akarják megoldani azokat a magyar problémákat, amik előttünk állnak s amiknek megoldása nélkül nem remélhető Krofita szép programjának valőravállfcása? Ami pedig magát a treuga dleát illeti, hát azt hisszük, e téren ugyancsak csehszlovák oldalon kellene kezdeményező lépéseket tenni. Például a magyar 'könyvek és magyar lapok behozatalának .megkönnyítésével és általában a kulturális drót- akadályok sürgős eltávolításával, gazdasági közeledéssel és főleg egészségesebb közszellem kialakításával Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a kormány ne tudna olyan jótékony befolyást gyakorolni saját sajtójára, hogy hagyjon fel a Magyarország elleni uszítással s ne éldelegjen minden kacsán, amit magyarországi „válságokról4* röppentenék fel nagyon is jólismert berkekmegvalósulását azonban a közeljövőben nem igen várhatjuk, Magyarország, ha féltékenyen őrködik is függetlenségén, nem hagyhatja figyelmen kívül egy szomszéd állam jogos érdekeit, ha annak barátságára súlyt helyez. Magyarországnak nem kell tartani a német expanziós törekvésektől, sőt ellenkezőleg minden ok megvan arra, hogy a magyar határok sérthetetlenségére vonatkozó ígéreteknek teljes hitelt adjon. Az Anschluss esetleges következményeinek kérdése Magyarország szempontjából le van zárva. A berlin—római tengely Hitler májusi római látogatása által újabb megerősödést nyert. A német-olasz és a francia-angol egység — Az olasz-angol megegyezés nem jelent olasz-német elhidegülést. Az olasz-német együttműködés nem múló jelenség, hanem hosszú időre szánt alkotás. Ugyanolyan szilárdnak kell tekinteni a francia-angol viszonyt is, amely ma még szorosabb és bensőségesebb, mint volt a világháború előtt, bár a két ország felfogása nem minden kérdésben födi egymást tökéletesen, de igyekszik politikáját lehetőleg összeegyeztetni, A két egymással látszólag szembenálló európai csoport megerősödése nem kell, hogy Európa meghasonlá- sát hozza magával, sőt ellenkezőleg, azt látjuk, hogy a két csoport egyes tagjai közeledést keresnek egymáshoz. Lapunk zártakor a miniszter beszél. Hodza a nemzetiségi statútumról PARIS. — A Paris Midi prágai tudósítója jelenti, hogy Hodza miniszterelnök junius 20-án rádióbeszédben fogja ismertetni nagy vonásokban a nemzetiségi statútum tervét. bői. Biztos, hogy e téren a budapesti sajtó egy- részének is van revidiálni valója, de elfogulatlanul megáliapith altjuk, hogy a felelősségteljes és komoly budapesti sajtó higgadtan és tárgyilagosan viselkedett épp most a csehszlovák kérdésekben. Krofta nyilatkozata nem az első fecske e téren, sőt az igazát megvallva, mi a magunk részéről határozottabb s kevésbé homályosan általános nyilatkozatot vártunk volna a külügyminisztertől. Nem tartjuk indokoltnak azt a burkolt bizalmatlanságot, ami szavaiból kiér- zi'k. Az a meggyőződésünk, hogy Csehszlovákián a sor, hogy ne csak barátságos s főleg hig általánosságokban mozgó nyilatkozatokkal, hanem tettekkel kezdje épifeni a hidat Magyar- ország felé. Aki józansággal és előitéletmente- sen Egyeli a köztársaság sorsát, annak tudnia 'keli, hogy a Magyarországgal való barátság a békés jövő egyik legfontosabb pillére. Ezt a pillért azonban szilárd alapokra kell helyezni.
