Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-05 / 103. (4546.) szám

Mit várhatunk Szilfájától!

(*) Talán nem kell külön nyomatékkai hangsúlyozni, hogy ezúttal valóban történelmi pillanatban ült össze a kisantantkonferen- cia. Az érdekelt hatalmak képviselői mind ott vannak a szinajai tanácskozáson, jeléül annak, hogy nem úgynevezett benső kisan- tantkérdések forognak- a szőnyegen, hanem egyébről, többről van szó. Középeurópa békéjéről, húsz év méltánytalanságainak és sérelmeinek eltakarításáról. A kisantant most készül fölajánlani részvételét a béke müvében. Most teszi le az asztalra ajánlatát: ezt adom én a közös nagy műhöz, Európa békéjéhez. Előre tudjuk, hogy, ha sokat ajánlanak, —- akkor is elég kevés lesz. . Nem, mintha általában bőkezűséget tapasztaltunk volna akármelyik oldalról is, nem, mintha aj béke toldozás-foldozása közben észrevettük | volna, hogy a hatalmakat a nagylelkűség s engedékenység szelleme vezeti, nem, mintha a többiek hajlamosak lennének a nagy áldozatokra, — hanem egész egyszerűen azért, mert Európa egyik hatalmi csoportjának sincs annyi jóvátennivalója, mint éppen a kisantantnak. Ma már mindenki tudja, hogy áldozatok nélkül nem lehet megmenteni a békét, hogy a merev s egyoldalú hatalmi politika továbbfolytatása csak bonyodalmakra vezet s előbb-utóbb háborúba dönti a világot.

Nem történt semmi csodálatos, húsz év alatt elérkezett végre a világ oda, hogy a győzők és a legyőzöttek rendjének el kell tűnnie a történelemből. Eljutottunk oda, hogy felszámoljuk a múlt keserű emlékeit, a lappangó bosszúvágyat s a fenhéjázó győzelmi öntudatot, hogy egyenrangú nemzetek álljanak végre szemben egymással s hogy annyi meddő szónoklat után megpróbáljanak tenni is valamit a békéért. Aki sopánkodik, aki rekriminál, aki még mindig azon töpreng, hogy hol követtek el kisebb vagy nagyobb politikusok hibákat s ki felelős a tegnapért és a holnapért, az nem érti, az nem értheti, hogy mi történik körülötte a világban. Sem nagy, sem kis nemzetek nem tarthatók örökké a lelki s politikai függőség pórázán. Élőről kezdeni a történelemben semmit nem lehet. Lehet azonban jóvátenni súlyos hibákat s főleg lehet: lekanyarodni a hibás útról. Abban nincs semmi csodálatos, hogy a visszaszorított nemzetek végre levegőhöz akarnak jutni. Aki arra spekulál, hogy életerős nemzeteket örökre bele lehet kényszeríteni olyan helyzetbe, amely természetes életformáiknak kiteljesedését lehetetlenné teszi, az nem számit az életösztön irtózatos erejével. Kár tehát álmélkodni s elmélkedni, — a dolgok természetes fejlődése által teremtett helyzetet el kell fogadni zokszó nélkül s alkalmazkodni kell hozzá. Alkalmazkodni kell hozzá mindenkinek, aki élni akar.

A tennivaló’, sőt a jóvátennivalő ebben az esetiben nagyon egyszerű. Fel kell számolni, a lehetőség szerint, mindazokat az ellentéteket, amelyek az egymásrautalt nemzetek békés együttmunkálkodását zavarják. A kisantantra ebben a munkában elsőrangú feladat vár. Ép-pen azért, mert hiszen programja szerint is azért létesült, hogy kordában tartsa Magyarországot és Ausztriát, hogy gátat emeljen a revizionizmus és a Ha'bsburg-restaurádó elé. Ezek nem kulisz- szatitkok, ezt mindenki budija, — szabad talán 2/z újságírónak is tudni. Ausztria nincs többé, ez fez egyszerű tény önmagában is magyarázatát adna, hogy a kisantant eddigi statútumát revízió alá

LONDON UTÁN RÓMA

A római tárgyalások középpontjában is Csehszlovákia áll

Káprázatos fogadtatás Hitler kancellár tiszteletére - A bevonulás és az első nap programja - Hitler szerdán éjjel tovább utazott Nápolyba

Az angol sajtó a találkozó jelentőségéről

RÓMA. — Jelentettük, hogy Hitler kedden este félkilenckor megérkezett Rómába, ahol a külön erre a célra épített pályaudvaron Viktor Emánuel király és császár és Mussolini fogadta. A német Führer olaszországi diadalutját méltón egészítette ki a római fogadtatás és a bevonulás az örök városba. A kancellár mosolyogva nyújtott kezet a királynak, majd pedig erőteljesen megrázta Mussolini kezét Ugyanakkor a pályaudvar előtt fölállított ágyuk leadták a szokásos üdvlövéseket A pályaudvari fogadtatás mindössze két percig tartott, majd a kancellár a tömeg üdvrivalgása közben Viktor Emánuel királlyal és császárral beszállt a pályaudvar előtt várakozó állami hintóba, amelyet hat fekete ló húzott. A pályaudvar környékén több, mint százezer ember percekig tartó eviva- és Heil Hitleridéi tásokkal tüntetett a vendég mellett.

A menet a Viale Adolfo Hitleren át vonult a hat kilométer távolságban lévő KvirináJ félé. Róma csodálatos fényben csillogott. Több ezer fényszóró világította meg az épületeiket és az uccákat, úgyhogy a menet csaknem mindenütt nappali világosságban haladt. Az első kocsiban ült Hitler és a király, a másodikban Ribbentrop és Ciano gróf, a harmadikban Hess és Staraze, a negyedikben római német és a berlini olasz nagykövet, az ötödikben Göbbels és Alfieri. Mussolini a pályaudvarról hazament és nem vett részt a felvonuláson.

Hárommillió ember

Az olasz lapok szerint több mint hárommillió ember fogadta Hitlert a brenneri határtól Rómáig terjedő utón, mig az örök városban nyolc- százezer ember vonult ki az ünnepélyes alkalommal. A cézárok ideje óta Róma nem látott hasonló fényt és pompát és a jelenetek valóban az antik császárok diadalutjaira, a nagy triumfálék- ra emlékeztettek. A különbség csak az volt, hogy a bevonulás este történt s a nagy alkalomra káprázatos fénnyel kivilágították Rómát Az örök város csodálatos épületei valóban tündén

képet mutattak s a külföldi újságírók egyöntetűen s a legnagyobb lelkesedéssel írják, hogy Üyen páratlan szcenériát még soha sem láttak.

Az emberben elakadt a lélegzet — írják, — ahogy ezt az éjszakai és mégis nappali fényben megvilágított várost látta a beláthatatlan hullámzó és lelkesedő embertömeggel, a tranzpa- rensek ezreivel, az öreg paloták tejfehérre kivilágított homlokzatával, az ezer és ezer villany- körte fényében tündöklő zászlókkal s a lelkesedésnek azzal a teljes és határtalan feszültségével, amely a levegőben úszott —- írja egy angol lap tudósítója*

A kivilágított város

Minél közelebb érkezett a hosszú menet a város középpontjához, annál fényesebb lett a környezet s annál nagyobb a lelkesedés. A kocsik lassan hajtottak s Hitlernek így alkalma vök, hogy gyönyörködjék a kivilágított városban. Ennél nagyobbarányu és tündöklőbb kivilágítást még sehol a világon nem rendeztek. Mintha gigantikus, ezer éves kulisszák között vonult volna a menet a városba, úgy jelentek meg egymásután a kocsik mellett a szebbnélszebb paloták. Hetekig sok ezer munkás dolgozott a fogadtatás megrendezésén.

Pénzt és munkát nem kíméltek. Huszonkilenc külön erőmüvet létesítettek, hogy az útvonal mellett minden nagyobb komplexumot kellőképpen megvilágíthassanak. 150 kilométer kábelt fektettek le és 2500 hatalmas fényszóró működött. A régi Róma többezeréves épületeit, Titusz diadalívét s a felvonuló ut valamennyi házát a szó szoros értelmében cikkázó fénybe mártották. A fény ereje oly nagy volt, hogy a széles uccákon mindenki megismerhette az ucca másik oldalán járókat. Hófehéren világított a Nemzeti Muzeum is magas talpazatáról. A kocsiprocesszió a Pa- lazzo Venezia előtt haladt át, majd Traján fórumán és igy érkezett a Kvirinálba. Az ünnepi bevonulást hatalmas fáklyásmenet fejezte be a Kvi- rinál előtt. Hitler a királyi palota erkélyéről köszönte meg Róma népének üdvözlését A százezrek órák hosszat nem akartak elmenni a Kvilinél előtti térről és Hitlernek számtalanszor újból és újból ki kellett jönnie az erkélyre, hogy üdvözölje őket. Az a lelkesedés, ahogy Róma Hitlert ünnepelte, nagyobb volt, mint Hitler bécsi bevonulásának mámora.

A szerdai tanácskozások

Az ünnepi éjszaka után, amikor Róma lakossága a szó szoros értelmében nem feküdt le, hanem reggelig énekelt és ünnepelt a feldíszített uccákon, szerdán ugyancsak gazdag program várakozott a kancellárra. A duce reggel tíz órakor Ciano, Staraze és Alfieri társaságában a Kvirinálba hajtatott, Hitler lakására és meglátogatta a Führert. Az olasz miniszterelnök háromnegyed óra hosszat volt Hitlernél, mialatt kísérői az előszobában várakoztak. Ugyanekkor megjelent a Kvirinálban Ribbentrop, Hess, Göbbels és Himm- ler is, majd a látogatás után a duce és Hitler a többi ur társaságában a Pantheonba hajtatott, ahol koszorúkat helyezett el az olasz királyok sírjain.

Innen a nemzeti emlékműhöz mentek, ahol ugyancsak koszorút helyeztek el, úgyszintén az Ismeretlen katona sírján is. Ezután a kancellár kíséretével a Palazzo Liítorioba ment, hogy áldozzon az elesett fasiszták emlékének. A Littorio-palota meglátogatása után Hitler visszaadta Mussolini látogatását a Palazzo Veneziában. Itt került sor a tulajdonképpeni első tárgyalásra.

Szerdán délután az ifjúság tisztelgett Hider előtt. A kancellár részt vett a Zentocelloi fasiszta ifjúság nagy tüntetésén. A késő délutáni órákban az Olaszországban élő németek rendeztek ünnepélyt a Konstant'n- bazilikában, ahol Hider természetesen szinten megjelent. Este a kancellár Viktor Emánuel vendége a Kvirinálban.

Hider kancellár már szerdán este tovább utazik Nápolyba.

ünnepnap Rómában

Róma lakossága ma ugyanolyan érdeklődést mutat Hider iránt, mint a bevonulás alkalmával. A város

vegye. De történt más is, egyéb is Európában, ami a kisantant szempontjából nem lehet közömbös s aminek hatása alatt, akár tetszik, akár nem, a kisantant világpolitikai helyzete is megváltozik. Nem vállalkozhat többé egyetlen államcsoport sem a kordábantartás kinos szerepére, semmilyen vonatkozásban és senkivel szemben. Elfogulatlan, okos és igazságos együttműködésre van szükség. A kisantantnak módja van most emberi és békés viszonyt teremteni Magyar- országgal és a Dunavölgy összes magyarjaival.

Mindenki tudja, hogy milyen utón lehet elérni ehhez a békéhez. Magyarország számtalanszor leszögezte e tekintetben álláspontját s hogy ez az álláspont igazságos, emberséges, nem követelőző, nem forradalmi, nem tör más nemzet életére, -—■ mindenki tudja, aki valaha egyetlen pillantást vetett Középeurópa térképére. A magyar kisebbségek

védelme, jogaiknak érvényesítése, gazdasági helyzetüknek megerősítése, kulturális szabadságuknak oltalma — olyan követelések, amelyek elől nemcsak emberiességből, de okos számításból sem szabad elzárkózniok az érdekelteknek. Semmi nem lenne olyan végzetes hiba, mint újból előráncigálni a hipokrizis elnyűtt takaróját s belebugyolálni ezt a kérdést, amit megoldatlanul hagyni valóban több, mint bűn — hiba.

Mi, magyarok érdeklődéssel figyeljük, máit hoz számunkra a szinajai konferencia. Hisszük, hogy egy lépéssel tovább jutunk azon az utón, ami felé már annyiszor megindultunk, de aztán, — ahogy mondani szokás, — mindig közbejött valami s csak nem voltak hajlandók az érdekelt hatalmasok rálépni. Visszariasztották egymást. Az egyik a másikra hivatkozott, hogy amaz nem akar. Eddig az volt a helyzet, hogy a csehszlovákok és a jugoszlávok akartak^ de Románia

nem akart, — most állítólag már a románok is akarnak. Majd meglátjuk, hogy mennyire. Mindenesetre valószínű: ez az utolsó alkalom, ez az utolsó pillanat, amikor még a jószándék és kölcsönös megértés eredményeket hozhat. Ha ezt az időpontot is elmulasztanák, ha megint akadna valamilyen hajszál a levesben, ami miatt az egészet ki kell önteni és várni, amig megint asztalhoz . ül az egész társaság, akkor szomorúsággal, de köntörfalazás nélkül vegyük tudomásul a kinos igazságot, hogy a Dunavölgyben a jóakarat kölcsönös érvényesülésének még mindig nem érkezett el az ideje. Rajtunk magyarokon semmi sem múlhat, mert mi azért vagyunk itt, húsz éve dideregve és jogaink után vágyakozva, hogy megkapjuk emberi s nemzeti méltóságunkhoz illő sorsot. Nekünk, sajnos nincs adnivalónk, — mi csak a jószándékunkkal vehetünk részt az egyezkedésben. Reméljük, hogy ezúttal nemi kell ismét csalódva tovább somfor- , dalpja a magyar Jószándéknak.

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150. negyed- . r 9 SzerkesitőségsPrága II., Panská

évre 76. havonta 26 Ki. külföldre: évente 450, SZLOVenSzkOl ŐS TUSZinSzkÓi mCLgUarSag * C® “■ em®,et • K * *dó *»1 v « 1 a 1:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... . ... ° Prága II. Panská ullce 12, III. emelet

R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOLlllKCH napilapja • • TELEFON: 30311. « •

Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki. SÜRGÖNYCIM: H I R L R P. P R fl H R.

Jgím I XVII. évf. 103. (4546) szám ■ CsŰtdrSdk ■ 1938 május 5