Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-04 / 102. (4545.) szám

1938 májas 4. srerda. A szinajai hisanianiériekezleí A magyar-klsantant közeledés és a csehszlovák-német viszony kérdése a tanácskozások középpontjában A német, olasz és francia követek Szinajában A kisebbségi nemzetek helyzete BUKAREST. — A kisantant május 4.- én, szerdán kezdődő szinajai értekezletét a román politikai körökben nagy érdeklő­déssel várják. Comnen Petrescu román külügyminiszter hétfőn Szinajéba utazott, hogy megtegye az előkészületeket Sztoja- dinovics jugoszláv külügyminiszter és Krofta csehszlovák külügyminiszter foga­dására. Németország, Olaszország és Fran­ciaország diplomáciai képviselői már szin­tén Szinajába utaztak. Az értekezlet tárgysorozatára számos kérdést felvettek, de az érdeklődés közép­pontjában a következő nagyfontosságu kérdések állanak: Abesszinia meghódítá­sának elismerése, a Magyarországgal való viszony rendezése, közös álláspont a ki3an­tantnak a kisebbségekkel szemben való ma­gatartása ügyében, a dunai hajózás egysé­gessé tétele, a népszövetség légközelebbi ülésén tárgyalandó kérdésekben közös ál­láspont elfoglalása. Ezenkívül a kisantant tagállamainak helyzetét megvizsgálják a nagyhatalmakkal szemben, igy tehát a tár­gyalás egyik fontos pontja lesz Csehszlo­vákia és Németország viszonyának kér­dése is. Dunai konföderáció? PRAGA. — Az agrárpárt! Vefer belgrádi je­lentés alapján a következőket Írja: Itteni politikai körökben az a nézet uralkodik, hogy a május 4-én Szinajában kezdődő kisantant-tárgyalásokon lé­péseket fognak tenni abban az irányban, hogy a kisantant közeledjen Magyarországhoz. A kis­Miért halasztották el a pozsonyi választást! PRAGA. — A pozsonyi választás elhalasztá­sa az egész országban nagy feltűnést és csodál­kozást váltott ki. A közvélemény nem tudja megérteni, hogy miért rendelték el a választást, ha a kiírás után néhány napra visszavonták. A szlovák néppárt szócsöve úgy tudja, hogy az el- !hakasztásról már régebben volt szó, mert a szocialista pártok féltek a választási vere­ségtől S ezért ürügyet kerestek a halogatásra, hogy mandátumaikat még néhány hónapig megtarthas­sák. Főleg a Buzek- és Kraus-párt félt a válasz­tási fiaskótól. A Slovák a választás elhalasztá­sának politikai hátterét abban látja, hogy a kor­mánytöbbség félt az ellenzék előretörésétől. Po­zsonyban a választási időszak voltaképpen már múlt év szeptemberében lejárt s igy azóta a po­zsonyi városatyák megbízatás nélkül gyakorol­ják mandátumaikat. A szlovák néppárt ebből az alkalomból Hlinka aláírásával a következő tilta­kozó sürgönyt menesztette Hodéa miniszterei- nőkhöz: „Hlinka szlovák néppártjának elnöksége tilta­kozik a pozsonyi választások elhalasztása el­len. Követeli, hogy a választásokat azonnal Írják ki.* A Slovák megírja egyben, hogy Pozsonyban oly hírek keringenek, hogy Országh országos elnök, aki ebben a kritikus időben vette ki szabadságát és aki az elhalasztás felelősségét viseli, esetleg már nem is tér vissza hivatalába. A Lidové Noviny közlése szerint a választás el­halasztásának egyedüli oka a ligetfalusi inci­dens volt. Amint ismeretes, a május elsejei ünnepség előtt a szudétanémet párt néhány pozsonyi tagja párt­hirdetményt ragasztott ki s eközben összetűztek két rendőrrel. Az összetűzés alkalmával az egyik rendőr megsebesült s Potzit, a Die Zeit pozsonyi kiadóhivatalának alkalmazottját a másik rendőr revolverének golyója lábán megsebesítette. A lap azonkívül megemlíti, hogy 1939 végén Po­zsony város külön statútumának hatálya lejár s fezért 1939-ben a községi képviselőtestületi tagok számának 48-ról 60-ra való fölemelése miatt Jüjabb választást kellett volna megejteni. A pozsonyi városi tanács múlt pénteki ülé­sén a választási költségekre 238 ezer koronát en­gedélyezett, de állítólag helytelenítette, hogy aránylag rövi didőn belül újból ugyanilyen ki­adás terhelje a várost. Érdemes megjegyezni, hogy Pozsony lett volna az egyetlen hely, ahol o választási küzdelemben az eutooómista ellen­zék mindhárom vezető pártja, vagyis a szudé­tanémet párt, a szlovák néppárt és a magyar ellenzék egymás mellett résztvett volna a vá­lasztásban. A választási eredmények az autonómiste blokk Szempontjából bizonyára nagy propaganda érté­ke lett volna, sőt a külföld előtt is demonstratív hatású lehetett volna. Ki felelős az elhalasztásért? PRAGA. A Vecerni Őeské Slovo tegnapi számá­ban „Ki vonta vissza a választások kiírását Po­zsonyban?” — Aki nem tud határozni, engedje át á helyét!” — és „Túlsók fejetlen döntés a piai ne­héz időkben1' címek alatt a kővetkezőket Írja; — A kormány határozata alaján a pozsonyi or­szágos hivatal kiirta a választásokat a pozsonyi községi képviselőtestületbe, öt nappal később ugyancsak a kormány határozata alapján vissza­vonta a választás kiírását. Ennek a lehetetlen el­járásnak az okait nem közölték. Nem hivatalosan a választások kiírásának visszavonását egészen fúróéin magyarázzák. Állítólag Pozsony város eddigi községi statútuma csak 1939 végéig marad érvényben s akkor minden bizonnyal megváltoz­antant hívei hajlandók elismerni Magyarország fegyverkezési jogát, ha Magyarország a kisan- tanttal megnemtámadási szerződést köt. Hang­súlyozzák azt is, hogy Jugoszlávia nem köthet külön szerződést Magyarországgal. Az osztrák csatlakozás eredményeként egyes jugoszláv kö­rök azt a nézetet vallják, hogy a kisantantot egy dunamenti szövetséggé kell átalakítani, amelynek tagjai lennének az összes közép- és aldunai államok. ,,A Balkán a balkáni népeké" cimü jelszót most Belgrádban igy szövegezték át: „A Duna a du­namenti államoké". Ennek a fölfogásnak az ellen­felei azonban rámutatnak arra, hogy ez a kon­cepció ellentétben áll a kisantant alapelveivel, amelyeknek célja a trianoni békeszerződés meg­védése Magyarországgal szemben. tátják, ezért nem érdemes ilyen rövid időre vá­lasztani. Szép magyarázat! Hát ezt nem tudta a kormány egy héttel ezelőtt? A belügyminisztérium sem tudott róla? Az országos hivatal csak azután hivta föl erre a figyelmet, miután előzőleg már kiirta a választásokat? Az ilyen döntés — egyszer igy, egy hét múlva pedig másként — túl sok a mai nehéz időkben! Gyűlések, májius elseje, választá­sok, — állandó megváltoztatások a már hozott határozatoknak — ugvlátszik, hogy azok akik döntésre hivatottak, elvesztik a fejüket, vagy ok nélkül döntenek csak úgy a levegőből. A mai idők azonban gyors, pontos és kötelező elhatáro­zásokat követelnek. Olyan idők ezek, amelyeknél nem szabad személyekre figyelemmel lenni. Ráfi­zetne erre az egész nemzet. Aki nem tud dönteni, aki úgy hozza a határozatokat, mintha lutrin ját­szana, menjen nyugalomba és engedje át helyét a fiatalabbak erősebb idegei és hűvösebb feje szá­mára, — fejezi be cikkét a Veéerni Ceské Slovo. „Kisebbségi főbiztos fogja intézni Romániában a nemzetiségek ügyeit BUKAREST. — Kedden délben rendelettör- vémy jelent meg, amelynek értelmében a nemzeti kisebbségek ügyei számára kiilön hivatalt állí­tanak fel: a kisebbségi főbiztosságot, amely a miniszterelnökség keretén beiül működik éa ha­tásköre minden kisebbségi kérdésre kiterjed. A remdeletbörvény értelmében a kisebbségi főbiz­tosság ellenőrzi, hogy hogyan alkalmazzák a tör­vényhozási és közigazgatási intézkedéseket a ki­sebbségek tekintetében, tanulmányozza mind­azokat a kérdéseket, amelyek a törvényhozás terén a kisebbségeket illetően felmerülhetnek és javaslatot tesz az illetékes tényezőknek a fel­merült problémák közérdekű megoldására. A közigazgatási hatóságok minden esetben köte­lesek kikérni a kisebbségi főbiztosság hozzájáru­lásét, ha szükségesnek tartanak bizonyos intéz­kedéseket a kisebbségek vallási és közoktatás­ügyi intézményeivel kapcsolatban 8 általában minden olyan ágban, amely a nemzeti kisebbsé­gek életét érinti. A kisebbségi főbiztost a király nevezi ki a miniszterelnök javaslatára. Leégett a jászéi fűrésztelep Harminc munkás elvesztette kenyerét ■ A kár negyedmillió korona KASSA, — (Szerkesztőségünk telefonjelenté­se.) Jászó és Mecenzéf között a Ferenc telepen levő nagy fűrészüzem leégett. A telep teljesen elpusztult és a gépek is tönkrementek. A kár kö­zel 250.000 korona. A jászói és a szepsi tűzoltók hősies munkával akadályozták meg a tűz to­vábbterjedését. A fűrésztelep annak idején a premontrei rend tulajdona volt. Három évvel ezelőtt Zinner Je­nő jászói lakos vásárolta meg a fűrésztelepet s azóta az ő tulajdonában volt A fűrésztelep el­pusztulása következtében 30 munkás veszítette kenyerét. A szeretet és a ragaszkodás megható ünnepe volt a felsőszelek búcsúja a távozó Endreffy János lelkésztől POZSONY, — (Szerkesztőségünktől.) Meg­ható ünnepség színhelye volt hétfőn délután a felsőszeli evangélikus templom. A község evan­gélikus magyar hívei búcsúztatták a Pozsonyba költöző uj pozsonyi magyar evangélikus lelkészt: Endreffy Jánost. Akik nem vettek részt az ün­nepségen, azok alig tudják elképzelni, hogy a hívek és lelkipásztor között kifejlődött őszinte, igaz szeretet a válás óráját mennyire megnehe­zítette mind a búcsúzó lelkész és családja részé­re. mind a vezetőjüket elveszített egyházközség részére. Endreffy János már a múlt vasárnap mondotta el búcsúbeszédét a felsőszeli templomban és azóta úgyszólván minden nap búcsúzott egy kissé híveitől, a lelkészlaktól, a templomtól, ahol annyi éven át szolgálta az Urat. Csak néhány nappal ezelőtt temették el édesatyját: idősb End­reffy Jánost, akit kilencvenegyedik évében ölelt magához a felsőszeli anyaföld. Az uj sirhant méginkább megnehezítette fia számára a válás óráját. A távozó lelkész édesapja 25 évig hirdette Isten igéjét ebben a templomban, ahonnan fia most búcsúzott. Maga Endreffy János pedig 20 évig volt önfeláldozó pásztora a felsőszeli hívek­nek. Az Endreffy név tradíciója az evangélikus májfolt, pattanások ellen legjobban bevált a NA iYENYEDI KOVÁCS KRÉM Száraz arcra: kék, Zsíros arcra: sárga csomagolásban mindenütt kapható. gyülekezet életében tehát 43 évre nyúlik visz- sza Felsőszelin, de már a távozó lelkész nagyapja és szépapja is lelkész volt. Ez a múltra vonatkozik, ám nem­csak a múltban, hanem a jövő számára is foly­tatódik a nemes tradíció. Endreffy János fia: Zoltán, aki éppen a napokban érkezett vissza féléves finnországi tanulmányukéról, szintén lel­kész és valóban Istennek tetsző akarat érvénye­sülne abban, ha a megüresedett felsőszeli lelkész! állást idővel vele töltenék be. A bucsuünnepségre Felsőszelire utazott Po­zsonyból Kontsek György tartómén ygyülési képviselő, a pozsonyi német-magyar egyházköz­ség égjük presbitere is Endreffy János néhány po­zsonyi tisztelőjével. Az a bensőséges, igazán a szivek mélyéből fa­kadó szeretet, amelynek megnyilatkozója lett a bucsuünnep, valóban gyönyörű példája volt a hívek és a lelkész évtizedek alatt kiforrott lelki vonzalmának, de szép példája lett annak is, hogy egy magyar közösség hogyan tudja megbe­csülni és emlékébe zárni hivatott magyar ne­velőjét. Amikor délután 2 órakor a hívektől zsúfolt templomban a közének után Endreffy János tér- denállva az oltár előtt elkezdte imáját ezekkel a szavakkal: „ütött a válás nehéz órája", a tem­plomban nem maradt egyetlen szem sem szára­zon. Meghatottan lépett ezután Endreffy János elé Soós Ernő községi bíró és az egyház fel­ügyelője, aki keresetlen szavakkal, könnyezve bú­csúzott el Endreffy Jánostól, akitől a búcsú azért is nehezére esett, mert a távozó lelkész iskola- és játszótársa is volt Endreffy válaszában ugyanolyan meghatva mondott köszönetét a köz­ség és az egyház nevében búcsúztató volt osztály­társának. Utána idősb Hasák Lajos, Endreffy volt tanítója mondott mély hatást kiváltó Istenhozzá- dot. Endreffy ezután megkérte a deresfejii egy­kori tanítóját, hogy engedje megcsókolni a ke­zét. A templomban mindenki sirt, zokogott. .. Egymásután léptek ezután a búcsúzó lelkész elé: Kövessy iskolaigazgató, az evangélikus isko­laszék, Bedecs Gáspár, az evangélikus dalárda nevében. Szabó János gondnok a magtár rá :zi> ről, Horváth Ilonka a Leánykör, Lovass 2iíig- mond az ifjúság, végül Soós Erna iskolásleányka virággal a kezében, a tanulóifjúság nevében bú­csúztatta. A felsőszeliek búcsúja után Kontsek György tartománygyülési képviselő állott Endreffy elé. Nem búcsúztatta, hanem a búcsú órájában első­nek üdvözölte a pozsonyi egyház nevében és hangoztatta, hogy a gyülekezet azzal teszi méltóvá Endreffy János 20 éves lelkészkedésének emlékét Felsőszelin, ha a jövőben is olyan lel­készt választ, aki méltó a Podmaniczky és End­reffy nevek tradíciójára. Mindegyik beszéd után Endreffy János külön- kiilön köszönte meg a ragaszkodó szeretet meg­nyilvánulását, majd búcsúszavai után megáldotta a gyülekezet valamennyi tagját. Künn, a templom előtt tizenhattagu lovasban­dérium várt árvalányhajas legényekkel, akik a felvirágzott kocsikat a község határáig kisérték. Amikor megindult a menet, a falu apraja-nagyja követte a lovasbandériumot, amelynek vezetője: Lovas Aladár, a község határában még egyszer megható Istenhozzádot mondott Endreffynek és családjának úgy az evangélikus ifjúság, mint a magyarságukat halálukig megőrző felsőszelek nevében. A harisnyán a szemek ^ -j** már nem j||r \ szaladnak le! |f||k j Szenzációs amerikai f FRIKS megerődtí a szövést, I ( / emeli a harisnya tartósságát, \íl/( anélkül, hogy finomsága és l/\ \ ruganyossága megváltozna. A 7 /\\JSSjW szemek nem szaladnak le I Eső // y>4 \§i é» sárfoltok nem látszanak rajta. í /W 1 csomag 2 Ki \V\ ) Kapható drogériákban, parfümé-\\ \ I riákban, harisnya boltokban vagy \\ \ | \ közvetlen (5 csomagot 1 o‘- Kc-ért V \ j bélyegben is) a vezérképviselet- \\ ) nél'CSR. részérei ROMOL \\ / \ laboratórium KoSice, Srobár \ / / \ucca \ I y tartóssá tcsal a harisnyát! 5

Next

/
Thumbnails
Contents