Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-04 / 102. (4545.) szám
NÉMETORSZÁG URA AZ ŐRÖK VÁROSBAN Hitler diadalul ja Olaszországon át A Brenneren a pistoiai herceg és Starace fogadta, Rómában Viktor Emánuel ét Mussolini Colonna herceg kiáltványa a rómaiakhoz ■ Leírhatatlan pompa és lelkesedés mindenfelé „áldozat a béke érdekében'* (sp) — Az angol—olasz megegyezés óta Itália hangulata sokak előtt problematikusnak látszik. Kitart Mussolini a berlin—római tengely mellett, vagy eltávolodik tőle és visszatér a stresai politikához, a régi angol- olasz—francia egységhez? Ilyen és hasonló kérdések hangoztak el s a legtöbb lap nyomban feleletet is adott, amennyiben érzelmei és pártbeállitottsága szerint igennel vagy nemmel válaszolt az eléje terjesztett kérdésekre. Pedig minden kombináció, találgatás és illúzió fölöslegessé válna, ha a közvélemény egyszerűen tudomásul venné, amit az olasz hivatalos körök állítanak és leszögeznek: Olaszország célja az angol—olasz megállapodás óta az, hogy a london—párisi blokkot összeegyeztesse a berlin—római tengellyel s ezzel .megteremtse azt a nyugateurópai egyensúlyt és békét, amely egyformán vágya Chamberlainnak és Mussolininak. Van kilátás e terv megvalósítására? Két hatalom: Olaszország és Nagybritánnia föltétlenül akarja. A két másik: Franciaország és Németország bizonyos föltételektől teszi függővé. Franciaország szövetségeinek tiszteletbentartását kívánja, Németország nemzeti és gazdasági igényeinek olyan természetű kielégítését, hogy megnyugodva és teljes biztonságban foglalhasson helyet a „telített nagyhatalmak” sorában, azok között, akik jólétük és nemzeti ideáljaik elérése után nem kívánnak mást, csak békét és prosperitást. Olaszország Abesszínia megnyerésével és a nagy angol gazdasági támasz birtokában az elégedetlen dinamikus hatalmak közül tényleg eljutott — legalább átmenetileg — a kielégített hatalmak sztatika! helyzetébe. Németország is nagy lépést tett errefelé a német—osztrák csatlakozással, de még számos lényeges kívánsága van, amit tisztáznia kell, amig megnyugodhat. Minden attól függ tehát, milyen módon sikerül meqoldani a hátralévő német problémákat. Ettől függ az emberiség jóléte, a béke, a prosperitás, a szebb és jobb élet az egész világon, a földi boldogság. A cél és a lehetőség oly nagy, hogy minden becsületes embernek el kell fogadnia lord Halifax tételét, amit Masaryk követ előtt hangsúlyozott: „nagy áldozatokat, igen nagy áldo- zetokat kell hozni a béke érdekében”. Anglia a maga részéről bizonyára meghozza ezeket az áldozatokat és egyúttal megtesz mindent, hogy hatalmának súlyával á többi államot is hasonló elhatározásra birja. Milyen áldozatokat hozhat Németország? Mennyiben korlátozhatja igényeit és mily mértékben mondhat le nemzeti ideáljairól? Kétségtelen, hogy Hitler és Mussolini római összejövetelén elsősorban ilyen kérdésekről lesz szó és a duce igyekezni fog — talán angol megbízásból — mérséklőén hatni a nagy barátra. A helyzet tehát csaknem ugyanaz, ami Londonban volt. Ott Anglia mérsékelte Franciaországot, itt Olaszország mérsékli Németországot. így talán mégis kijön az az igazságos középút, amely a nyugateurópai megegyezéshez vezethet. Valamennyi kombináció közül, amely az elmúlt napokban Olaszország „elorientálásáról” és a tengely meggyengüléséről szólt, csak ennyi igaz: Róma igyekezni fog a német szempontot összeegyeztetni az angol szemponttal és kiépíteni a középutat, amin a négy nyugati nagyhatalom közösen haladhat. Ha az, hogy Anglia mérsékelte Franciaország merevségét és agresszivitáRÓMA. — Hitler különvonata kedden reggel 8 órakor érkezett az olasz határra, a brenneri pályaudvarra. A pályaudvart erre az alkalomra széles emelvénnyé építették ki, szőnyegekkel vonták be és oszlopsorokat helyeztek el rajta.A kiemelkedő részen állt az olasz hadsereg és a fasiszta párt két disz- százada. Valamennyi oszlopot Olaszország és Németország egybefüzött címere díszítette. Négyszáz méter hosszúságban az egész pályaudvart ellepték a kampóskeresztes zászlók, az olasz lobogók és a fasiszta jelvények. Ezenkívül gazdagon földiszitették zöld gallyakkal a pályaudvar vidékét. Amikor a különvonat befutott a pályaudvarra, a csapatok vigyázz-állásban álltak és a zenekar a német himnuszt játszotta. Hitlert a királyi és császári ház nevében a pistoiai herceg fogadta, aki díszruhában jelent meg. Utána Starace, a fasiszta párt főtitkára üdvözölte Hitlert a duce nevében. Rapicavoli őrnagy, a fasiszta párt bizottságának tagja a népkulturaügyi minisztérium nevében könyvet nyújtott át Hitlernek, mely részletesen leírja a vidéket és a városokat, amelyeket Hitler Olaszországban meglátogat vagy érint. Miután Hitler a pistoiai herceggel, Stara- ceval és Guidi bozeni hadtestparancsnokkal végighaladt a diszszázad arcéle előtt, ismét sát, az angol—francia egység megszilárdulásaihoz vezethetett, miért vezetne elhide- gülés'hez, ha Olaszország most ugyanezt kísérli meg Németországgal? Az uj nemzetközi politika, amit a nagyszerű Chamberlain kezdeményezett, valóban az egyetlen, amely komoly európai békét eredményezhet. E politika alapelve az, hogy a békeszerződések merevségéből engedni kell és jóvátenni az elkövetett hibákat, mert igazi béke csak igy érhető el és a kísérlet elvégzése nélkül Európa előbb- utóbb ismét lángbaborul. A zseniális Mussolini hamarosan észrevette a Chamber- lain-i elképzelés mélyén rejtőző igazság- magot, az angol gondolat életképességét, s nyomban a londoni bölcs államférfiu segítségére sietett. Daladier ugyancsak közeledést mutat a Downig-street-i koncepcióhoz, mint a legutóbbi londoni megegyezés bizonyítja és Hitler május elsejei beszéde a háborúk ellen ugyancsak a cham- berlaini eszmék síkján mozog. Természetesen Oroszország és az európai keresztény rend többi ellensége riadót fújt a készülő nagy kibékülés ellen, amely eltüntetné a zavarost, amiben halászni lehet, s igyekezett megtorpedózni a készülő békemüvet. Amikor pedig Litvinov észrevette, hogy a spanyol kérdéssel nem sikerül megbontani a nyugati hatalmak reális egységévonatra szállt és a különvonat 8 óra 20 perckor elhagyta a határvárost. A vonatot innen kampóskeresztekkel és olasz fasiszta jelvényekkel díszített mozdony vitte az ország belsejébe. Induláskor ismét fölhangzottak a német és az olasz himnusz hangjai. Amerre a különvonat ment, a lakosság mindenütt lelkesen és ünnepélyesen fogadta Hitlert, A pályaudvarokat kivétel nélkül föllobogózták és földiszitették, mindenütt megjelentek a fasiszta párt, a hatóságok és a hadsereg képviselői. A vágányok mellett sokhelyütt emberkigyók állottak és üdvözölték az elhaladó vonatot. Megérkezés Rómába Hitler este 20 óra 30 perckor érkezett az olasz fővárosba. Mint ismeretes, Hitler fogadtatására Rómán kívül külön pályaudvart építettek és a német vendég tiz kilométerre Rómától száll ki, hogy ünnepélyes menetben vonulhasson be az örök Városba. A pályaudvaron Viktor Emánuel császár és király és a duce fogadta Hitler Adolfot, ezenkívül a kormány tagjai, a hatóságok és a párt képviselői. Hitler a császár és király társaságában vonult el a diszszázad arcéle előtt, majd Viktor Emánuel ünnepi hintóján haladt a diszmenet- ben a Kvirinálba. Hitler és Viktor Emánuel nek első előfutárát és az olasz-angol egyezmény ellen is hiába tiltakozott, durrogva visszavonult a szovjet többé-kevésbé „splendid” izolációjába és szakított eddigi beavatkozási elképzeléseivel. Chamberlain kiegyezési tana hódit. Néhány középeurópai állam még nem értette meg a londoni elveket, aminek főoka talán az, hogy az angol álláspont csak eltorzítva és hozzáfésülve a tömeg fölkorbácsolt érzéseihez kerül Középeurópába. De lord Halifax egyre világosabban és határozottabban magyarázza, hogy mit kell tenni, s szavát előbb-utóbb mégis meg fogják érteni, mint Jugoszlávia vagy Magyarország megértette már. A római találkozó egyik főfeladata pedig az, hogy Hitler és Mussolini is megértsék a szót és megállapodjanak abban, hogy miben engedhetnek nemzeti eszményeikből, miben érjék be kevesebbel, mint más nagyhatalmak, — például a gazdag és százszázalékosan telitett, s nemzeti egységében semmiféle korlátozást nem tűrő Anglia és Franciaország beérik, — egyszóval mi legyen az áldozat, amit a béke érdekében tenni hajlandók. Elsősorban Németországról van szó ebben a viszonylatban. Bizonyos, hogy a duce javasolni fogja Németországnak, hogy a béke érdekében korlátozza népi és territoriális igényeit. Hozzon áldozatot. Ha kell, Róma nyomást is gyakorol, de Hitler és Gökocsija után a birodalmi miniszterek és az olasz kormány tagjai haladtak. A Cestius- piramisnál Colonna herceg, Róma kormányzója fogadta Róma nevében a német Fiihrert. Colonna mellett a római városi tanács tizenkét tagja üdvözölte Hitlert és a régi történelmi tradíciónak megfelelően huszonkét városi szolga a huszonkét városrész zászlaival diszitve hódolt a vendég előtt. Rómában á kora reggeli órák óta ragyogóan szép időjárás uralkodik. A nép már a délelőtti órákban felvonult, hogy minél jobb helyet kaphasson az uccákon. Valamennyi ember kis selyem kampóskeresztes zászlót vitt az üdvözlésre. Több mint félmillió ember vesz részt Hitler bevonulásánál és az óriási tömeg a déli órák óta türelmesen várakozott kijelölt helyén. „Rómaiak, lelkesedjetek!“ Hitler látogatása alkalmából Colonna herceg, Róma kormányzója a következő kiáltvánnyal fordult a néphez: — Rómaiak, ma este megérkezik a Füh- rer az örök városba. Üdvözöljétek a legnagyobb lelkesedéssel annak a német népnek vezetőjét, amely döntő órákban nagyszerű jelét adta a fasiszta Olaszországgal való ring legújabb kijelentéseiből tudjuk, hogy nem is kell nyomást gyakorolni, mert a birodalom önmagától érzi, meddig mehet és hol kell megállnia. Londonban talán kidolgozzák a maximális engedményeket, amit Anglia és Franciaország adhat, Rómában a minimális programról lesz szó, amit Berlinnek és Rómának követelnie kell. Reméljük, hogy a két elképzelés nem üt majd el nagyon egymástól. Ha a két álláspont világosan és minden túlzástól megtisztítva bemutatkozik, akkor sor kerülhet keresztülvitelére. Tudjuk, hogy az első ut Prágába vezet, az európai érdek- ellentétek mai ütközőpontjába. Lord Halifax szava a „nagy áldozatokról”, az „igen nagy áldozatokról” itt kénytelen legelőször hatni mind németországi, mind csehszlovákiai viszonylatban. Berlinnek áldozatokat kell hoznia a német nép egységesítését kívánó elv és mozgalom terén, Prága kötelessége, hogy megkönnyítse a német áldozatot azáltal, hogy megegyezik Henleinnel. Csak ha ez megtörténik, valósulhat meg Chamberlain békepolitikája, s egészen bizonyosra vehetjük, hogy az angol miniszterelnök Nagybritánnia teljes hatalmi és erkölcsi súlyát latba fogja vetni, hogy a Tengerek Urának elképzeléseit a világbékéről és az emberiség megmentéséről ne éppen a Moldva folyón érje hajótörés. Előfizetési ár* évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Kő., külföldre: évente 450. £ SzloVeUSzkÓÍ és rUSZlTlSzkÓi mCLgUCirság °1‘C* l.?-’ " ' Í ni i cl III "emeleL félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • . ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. H képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. DOutÍkaÍ naDilCLDKl • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.— Kő. SŰRGÖNYCIM; HÍRLAP, PRAH A. ■|L n fl I XVII. évf. 102. (4545) szám ■ Szerda ■ 1938 május 4
